felhasználva a NÉGYSZÁZ ÉV 1568-1968, emlékkönyvet.

"A hit Isten ajándéka" .

Az Isten értelmes lélek, bölcs; hatalmas, kegyelmes, mindenható, igaz, tiszta, mennynek és földnek teremtője, a mi Urunk Krisztusnak szent Atyja. Istentől az emberbe oltott természetes ismeretek, isten igéje, a tapasztalat, mind megerősítenek abban, hogy Isten szám szerint egy, ki forrása és eredete mindeneknek, ki mindennel elegendőképpen bővölködik, adhat mindenkinek mindent, senkinek segítségére vagy tanácsára nem szorul, akitől minden létezőnek kezdete és származása van. Ő, mivelhogy szám szerint egy, többfelé nem osztható, mert azokat a dolgokat, amik az ő tulajdonai s amikből azt akarta, hogy Őt megismerjük és minden teremtménytől megkülönböztessük, senkivel nem közölte. Ő ugyanis önmagától való teremtője és megtartója mindeneknek, ki megigazít, üdvözít, örökéletet ad ki, azt akarja, hogy teremtményei őt tiszteljék és segítségül hívják, aki volt, van és lesz mindörökké.

Nincs az egész szentírásban világosabb és nyilvánvalóbb tudomány, mint az egy Istenről szóló tudomány. Istent az Írás mindenkor a mi Urunk Jézus Krisztus szent Atyjának mondja, ki mindeneknek teremtője.

Istenről, Pál apostollal ezt valljuk: az egy Atya Istenen kívül több Isten nincsen . . . Nekünk igaz keresztényeknek csak egy Istenünk van, a mindenható Atya, akitől mindenek vannak. Igaz és szilárd alap ez, mely a próféták és apostolok írásaiból és ezzel egyenlő vallástételekből való, melyet soha senki meg nem hamisíthat, sem fel nem bonthat . . . Nem találjuk sehol a szentírásban, hogy az Isten háromság vagy négység volna, vagy pedig lényeg, avagy személyes, hanem hogy egy és egyedülvaló . . . Következésképpen, mivel az Isten csak egy, nem lehet kettős, sem hármas, sem lényegből, se személyből álló, mert ő csak tiszta, egy lélek.

Sem kettős, sem hármas Istent nem vallok, hanem egyet, ki a mi Urunk a názáreti Jézus Krisztusnak szent Atyja. Az egész szentírás csak az egy Istenre vezet minket.

Isten, mennynek és földnek teremtője, Krisztusnak Atyja, ki mindnyájunknak kijelentetett, valahányszor a maga erejét és cselekedeteit eszközök által kinyilvánítani és megmutatni akarta, azt mívelte, hogy azokat tőle mindig megkülönböztessék, úgy, hogy Őt mindenek szerzőjének és létrehozójának, emezeket pedig csak eszközöknek tartsák.

Vétkeznek, akik az Istent nem tisztelik kegyes atyaként, sőt inkább kegyetlen bírónak tartják. Az az Isten ugyanis, akinek nevében keresztelkedünk, Atyának nevezi magát.

Lassan, lassan Isten a dolgok végén kezdette el és a mi időnkben akarja Ő szent felsége megtisztítani anyaszentegyházát a tévelygésektől, és ebben utat is mutatott, mert mind a tanítókat, mind a hallgatókat szent igéje mellett akar megtartani.

Az Istennek önmagának eleitől fogva gondja volt és lesz az ő igazságára.

Ama kegyelmes és felséges Atya Isten, ki a híveit sem Egyiptomban, sem Babilonban el nem hagyta, most mikor az irgalmasságának, kegyelmességének ideje eljött, minket sem hagy el, hanem kijelentvén igazságát, az igaz tudományt, kiviszen immár lassan-lassan az antikrisztus fogságából, hogy megvilágosítson minket, mindnyájan, kik ezideig a vakságban éltünk; Babilonból, a zűrzavarból, az Ő anyaszentegyházába kell immár mennünk, az antikrisztustól pedig az Igaz Krisztushoz és a végéről az eleire kell térnünk.

Isten, a dicsőségnek és Krisztusnak Atyja, ki a maga mérhetetlen jóságából az antikrisztus sötétségét naponként oszlatgatja, segítsen bennünket az Ő szent lelkével, hogy ismerjük meg az egyetlen egy igaz Istent, Krisztusnak Atyját, és csak őt egyedül hívjuk segítségül és tiszteljük, hogy ez a tisztelet határozott és biztos legyen.

Maga Krisztus, az igazság mestere nyilván tanította, hogy senki mást nem kell segítségül hívni, csak az ő mennyei Atyját, és hogy csupán az az igaz imádat, amit lélekben és igazságban az Atyához intézünk. Isten amiképpen a békességnek Ura és Istene, azonképpen az ő ajándékait is azért adja az embereknek, hogy a békesség és egyenesség eszközei legyenek.

Vitatkozzanak az emberek valamíg akarják, keressék Isten lényegének rejtett voltát, hányják, vessék a személyek sokaságát és forgassák az okosság bölcsességét, de az az örökélet, hogy csak tégedet egyedül való Istent ismerjenek és akit elküldöttél a Jézus Krisztust.

Aki ezt hiszi, üdvözül. És valaki más evangéliumot prédikálna, vagy ehhez valamit ragasztana, az Isten ítéletét viseli.

Hiszünk egy Istenben ki az az Atya akitől mindenek vannak és mi ő benne. Ő egyedül fő, felséges és magasságbeli. Egyedül láthatatlan, bölcs és hatalmas. Egyedül mindenekfelett való Isten, egyedül igaz Isten, egyedül Atya, kinél több nincsen. A mi megigazulásunk egyedüli kútfeje. Ő a világosság Atyja, mindenkinél nagyobb; Krisztusnak Istene és Atyja. Ő benne, az egy magasságbeli Istenben, Krisztusnak Atyjában, mennynek és földnek teremtőjében erős hittel hiszünk, először azért, hogy csak Ő egyedül, véghetetlen irgalmasságával üdvözített minket az újjászületés, a keresztség és a szentlélek megújítása által.

Az Isten igéjéből, jó lelkiismeretből és tökéletes hitből a szentlélekről azt valljuk, hogy az Isten lelke . . . Ez az Isten lelke tanító és jóra igazgató, minden Isten választottjának vigasztalója. A híveket vidámmá, bátrakká és az igazság vallásában erőssé teszi.

Ez az Isten lelke teszi az embereket Isten fiaivá, a bűnös embereket bűnbánattartóvá, s vezeti Krisztus Jézussal való társaságra és egyezségre. A szentlélek könyörgéshez való bizalmat ad nekünk, hogy félelem nélkül mondhassuk: "Mi Atyánk."

Ezt a szentlelket sehol a szentírás nem mondja Istennek.

A lélek, a zsidó, görög és latin nyelvben bővebb értelemmel bír, mint a magyarban, mert mi azon az ember okoskodó lelkét érijük, amelyet a fogantatásban nyerünk, nem pedig Isten hathatós erejét, mely onnan felül a világosság Atyjától adatik.

Isten bennünk lakózó erejét valóban akkor tapasztaljuk és érezzük, ha Istennek fiai vagyunk. Isten az ő lelkéből adott nekünk, azáltal visel gondot reánk és irányit. Ez az ő bennünk való lakózása, ez a mi megszentelésünk és szívünknek hit által való megtisztítása, hogy az ő templomává épülhessünk. .

A szentírás Isten lelkének akaratot, tanítást, vigasztalást, belső gondolatoknak vizsgálását tulajdonítja, nem azért, mintha a szentlélek személyben más Isten volna, hanem hogy Istennek lelke által cselekedeteinek módjait kifejezze.

Eszünkbe kell vennünk, hogy mikor Isten lelke eképpen minden teremtett lényekre kiterjed, a szent vagy megszentelő név nincs hozzáértve, mert ezáltal az élet nincs megszentelve, hanem csak ereje mozgatja és hordozza, amint a közmondás tartja: ő benne élünk, mozgunk és vagyunk. Ez az Isten lelke velünk való közlésének első módja. Második, midőn nem életet ad, hanem annak szépítésére bölcsességet és tudományt, mint Saul királynak a prófétálás lelkét, a filozófusoknak és költőknek a természet felett való erőket és indulatokat akik nyilván vallották, hogy Isten különös ihletése nélkül egy sem lehet jelessé. Harmadik módja, midőn az emberi természetet megtisztítja, megújítja és újonnan szüli az örökéletre. Istennek e lelke a megszentelő lélek. Isten lelke nemcsak megeleveníti és táplálja az embert s külső bölcsességgel ajándékozza meg, hanem megtisztítja természetét, megújítja és újonnan szüli az örökéletre.

Isten lelke, avagy titkos lehelete az életnek oka mibennünk.

Isten lelke azért lakozik bennünk, hogy gyarlóságunkban és erőtlenségünkben gyámolítson, keserűségünkben erősítsen, nyomorúságunkban vigasztaljon és buzgó könyörgésre indítson.

Az a lelki ember, akit Isten lelke megvilágosított. Az Isten fiait Isten lelke hordozza; az emberek csak akkor lehetnek Isten fiai, ha Isten lelke által megújulnak.

JÉZUS

Szeretem az én Krisztusomat, hogy vérét kiontotta, valóban szenvedett és meghalt, lelkével pedig arra indít, hogy életemet kezébe adjam és bizonyos legyek, hogy megőriz és örökéletet ad.

Elégedjünk meg Krisztus világos és egyszerű tanításával amidőn ez mondja: az pedig az örök élet, hogy téged (Szerelmes Atyám) higgyenek egyedül egy bizony Istennek és hogy Jézus az

elbocsátott Krisztus. Atyámfiai keresztények, ha ez az örökélet, mit kívánunk többet? Hiszen csak az örökéletet és az örök boldogságot keressük. S ha ezt megtaláljuk az egy Atya Isten és Jézus Krisztus ismeretében, mit bujdosunk az antikrisztus útján? Jól hallod, Krisztus Urunk nem tanít sem a lényegről, sem a személyről, sem az öröktől fogva való Fiúról, sem a kettős Krisztusról. De tanít az egy Atya Isten ismeretéről, aki egy bizony Isten, és a názáreti Jézusról, aki a Krisztus, az igaz Messiás.

Önmagunk megtagadása által leszünk Krisztusnak igaz tanítványai, felvéve a keresztet, követjük őt és taníttatunk általa.

Nekünk nem Athanasiust, hanem amit Krisztus mond, azt kell követnünk. Senki más alapot nem vethet, mint amit ő vetett. Emellett kell megmaradnunk.

Az Istennek Fia erre tanít: "Ez az örök élet, hogy megismerjenek tégedet csak egyedül igaz Istennek és akit elküldöttél a Jézus Krisztust". Athanasius pedig és akik őt követik, ellenkező dologra tanítanak: "Valaki üdvözülni akar, szükség mindenekelőtt, hogy a keresztény hitet vallja. A keresztény hit pedig ez, hogy a háromságot az egységben és az egységet a háromságban tiszteljük".

Szükség megtanulnunk, hogy Krisztus milyen törvénnyel igazgatja és vezeti híveit az igazságra, életre és a dicsőségre. Ezt a törvényt nem kőtáblára írták, mint Mózes által a zsidó népnek adott törvényt, hanem szívünkbe; nem a külső félelem és rabság szolgálatát mutatja meg, hanem az életnek és kegyelemnek lelkét, mert a törvény Mózestől van, a kegyelem pedig Krisztustól.

Krisztus Máté 6., Lukács 6., János 4. és más egyebütt, ahol az imádkozás formáját elénk tárja és megtanít arra, miképpen kell imádkozni, a közbenjáróban való bizalmunkról semmi említést nem tesz, hanem arra tanít, hogy állhatatosan kell imádkozni s azt ígéri, hogy az Atya Isten kéréseinket meg fogja hallgatni.

Nincs is az Újszövetségben megparancsolva, hogy a Krisztus közbenjárásával hívjuk segítségül az Atyát. Krisztus által azért nyílik út nekünk az Atyához, mert o fölfejtette a módot és utat arra, hogy az Atyát megismerjük s hozzá járulhassunk.

Azért az Atya szigorú parancsára, az ő dicsősége és tisztelete megőrzésének vágyától ösztönöztetve, állandóan azt hajtogassuk, hogy csak az egy Istent, Krisztusnak Atyját kell segítségül hívni, nem pedig magát Krisztust, sem a szentlelket, sem a meghalt szenteket, vagy más valakit Istenen, Krisztus Atyján kívül.

Minekünk, kik a keresztény nevet viseljük, Krisztusunktól és az ő tanításától kell függnünk.

BIBLIA

A mi hitünknek alapját, melyen az örök élet nyugszik, a próféták és az apostolok írásából vettük.

A mi Urunk Jézus Krisztustól készített alapon állunk. Ezen akarunk állhatatosan megmaradni az ő segítségével.

Nincs olyan keresztény, kinek az Isten annyi lelket nem adna, hogy a szentírásból meg nem érthetné, mi szükséges az ő üdvösségére. Csak a szentírást meg ne vesse, mert igaz a Krisztus ígérete: Keressetek és találtok, zörgessetek és megnyittatik néktek.

Elég a mi üdvösségünk útjának megkereséséhez a próféták, evangélisták és az apostolok írása. Gyönyörűséges és mennyei étel az evangélium a hívek szívében, melyhez ha valaki hozzátesz valamit mindjárt méreggé válik.

A szentírás egy Istent mond, nem hármast, egy Krisztust, nem kettőst, egy hitet, egy keresztséget és egy úrvacsorát; semmit sem mond kettősnek. Sem az evangélisták, sem az apostolok egy szót sem írtak írásaikban a lényeg, tulajdonság, a háromság, az öröktől fogva való fiú és annak öröktől fogva való születése felől. A szentírás bizonyságát erőszakkal ne vonjuk a mi véleményünk értelmére.

Ha az Írás igaz értelmére akarunk jutni, ne legyünk emberek rabjai, az emberi végzésekhez ne kötelezzük magunkat. Az emberi végzések fényessége ugyanis mindig az igazi értelem fedele és megbántója volt.

A szentírás igaz értelmének kikereséséhez a nyelvek tulajdánságainak ismerete szükséges. De mindenek felett Isten lelkének ereje kell, mely az írás veleje, igaz tanító és magyarázómestere, világossága és megmutatója, mely még a szegény írástudatlan parasztnak is az írás igaz értelmét megmutatja, annyira, hogy az igazság értelmében gyakran még az igen bölcs deákokat is felülmúlja.

Az Ó- és Újtestamentum közötti különbség megértése és megtanulása nagy világosságot ad az egész szentírásnak.

A törvény Mózes által adatott, a kegyelem és igazság Krisztus által.

A törvényben a test igazsága volt; az evangéliumban a lélek igazsága mutattatik meg.

Ha az Isten igazságát meg akarjuk érteni, el kell választanunk a betűt a lelki értelemtől, az árnyékot a testtől, a sötétséget a világosságtól, mely a két Testamentum közötti különbségben mutatkozik meg. Amint az Újtestamentumban világosabb és tökéletesebb Mestert adott nekünk az Atya Isten, úgy világosabb és tökéletesebb tudományt ad nekünk Krisztus az Újtestamentumban.

A törvény alatt az emberek gyermekek voltak, rabszolgák. Az evangélium alatt már nem gyermekek, nem rabok, hanem Isten fiai, Krisztus atyafiai és barátai. Az Újtestamentum lelke Krisztust dicsőíti és az ő evangéliumát, nem pedig Mózest vagy a törvényt. Ez a lélek, a mi üdvösségünk pecsétje, vigasztaló lélek. A törvény lelke viszont a félelemnek, rettegésnek és rabságnak lelke volt, nem a szabadság, vagy fiúság lelke, miként az Újtestamentum lelke.

Az Újtestamentum, az Ótestamentumnak világossága és magyarázata. Az Újtestamentum világosan jelöli a mi megigazulásunk módját, melynek forrása Istennek szerelme.

Valaki e nyilvánvaló különbséget nem látja a két Testamentum között, az a törvényt az evangéliummal összezavarja, Krisztust eltörli Mózessel, az árnyékot és a betűt a testtel és a lélekkel összezavarja.

EMBER

Istennek képére és hasonlatosságára, jó cselekedetre újonnan teremtett emberek vagyunk, hogy Krisztus az igaz hit által mi bennünk lakózzék és az ő törvénye a mi szívünkbe beirattassék.

A mi Istenünknek hasonlatosságára és képére való teremtésünk akkor bizonyíttatik meg, mikor minden szeplő és folt elvétetik és valóban Istennek képe és hasonlatossága fénylik bennünk.

Nem tagadhatjuk, hogy a hit Isten ajándéka. Ha természetünkben adva volna. a hit és nem Isten ajándékozná, azt lelke által, akkor mindnyájan egyaránt hinnénk és Isten igéjének helyet adnánk.

A hit olyan legyen, hogy szeretet által. cselekedjék.

Hitünket jó cselekedetekkel mutassuk meg.

Cselekedetünkben a jó emberség és igazság látható legyen.

Hitünket szentséges gondolatainkkal, buzgó fohászkodásainkkal és a lelki dolgokban való gyönyörködéssel bizonyítjuk be és mutatjuk meg Isten előtt, az emberek előtt pedig mindenkor és mindenütt az igazság cselekedetével.

Legyünk valóban szentek és foglalatosak az igazság cselekedetében.

Egyetlen hivő sem üdvözülhet belső szeretet és feddhetetlenség, továbbá külső cselekedetek nélkül; ez nemcsak azért van így, mert a jó cselekedetek a hit függvényei, hanem mert a jótettek Isten igéjében igazságnak és megigazulásnak vannak nevezve.

Krisztus által intetünk mindnyájan, hogy igaz szeretetből és jóakaratból egymást megtiszteljük s a jövevényektől és úton járóktól kezeinket és segítségünket meg ne vonjuk.

Az igazság útját szükség megismernünk; szükség meghalni a bűnnek és élni az igazságnak; az igazság fegyverét felölteni; szeretni az igazságot és gyűlölni a hamisságot; betelni az igazság gyümölcsével és éhezni s szomjúhozni az igazságot; Istennek szolgálni szentségben és igazságban, hogy az igazság engedelmes szolgái legyünk.

Nem új dolgot kezdünk; mikor a háromság ellen szólunk.

Az ariánusok gyűlöletes neve alatt az igazság ellenségei a mi nevünket hamisan ne gyalázzák és tartózkodjanak az ilyenféle hamis rágalmazásoktól, melyekkel embereket nem tanítnak, hanem inkább kisebbítnek. Mert mit használnak azzal, hogy minket lutheránusoknak, kálviniánusoknak, ariánusoknak mondanak? Bizonyára keresztényeknek kell lennünk, Isten igéjével kell meggyőzettetnünk, nem pedig kiáltásokkal, nevezgetésekkel és gyalázásokkal.

Kérlek olvasd és vedd jól eszedbe a történetet, mely Mózes negyedik könyvének 13-14. részében van. Mi is ezidáig még mind tévelyegtünk a lelki pusztában és nem mentünk be a megígért Kánaán földjére, a tiszta apostoli tudományra alapozott anyaszentegyházba. De immár szinte annak a határában vagyunk.

A mai időben is szükség meglátni, miképpen visz ki az Úristen minket a lelki Babilonból ti. lassan- lassan a gyenge dolgokról a nehezebbekre, a kicsikről a nagyobbakra, a végéről az eleire hoz minket, mert régtől fogva mind ilyen rendet tartott ebben az Úristen.

Az antikrisztus minket is nagy kiáltással és szidalommal kárhoztat az egy Atya Istennek és a megfeszült Jézus Krisztusnak vallásáért. Ezen felül eretnekeknek ítél, amiért nem akarunk hinni többé a lényegben, személyben, természetben, megtestesülésben... de ha mindezek szükségesek az üdvösséghez, bizony soha egy szegény paraszt keresztény sem üdvözülhet, mert ő ezeket soha meg nem tanulhatja életében.

Hálát adunk Istennek, aki minket lassanként kivezet a babiloni fogságból, s az ő igazságának fényével naponként tovább és tovább vezérel minket.

Akiket Isten lelke megvilágosított, nem szabad hallgatniok, sem az igazságot el nem rejthetik. Akkora a lélek ereje, hogy az emberi ész minden hamis leleményét megvetvén, csak azon célra törekszik, hogy Isten dicsősége terjedjen, az egyház épüljön.

Mivel Isten kijelentéséből a vaskos tévedéseket mi felismertük, hogyan hallgathattunk volna jó lelkiismeret szerint? Az Úr Isten, a mi Teremtőnk iránt, s az ő drága fia iránt igazságtalanok és gyalázkodók lettünk volna, ha a felismert igazságot hallgatással el akartuk volna temetni.

Sehol sem tanuljuk Isten igéjéből, hogy az Isten igeét és a vallást tűzzel-vassal kell terjeszteni.

És mit mondhatnánk képtelenebbet, sőt lehetetlenebbet, mint azt, hogy külső erőszakkal akarjuk kényszeríteni a lelkiismeretet és a lelket, amire egyedül az követeli magának a hatalmat, aki azt teremtette?

Valóban, egy jó anya sem dobja el tébolyodott fiát, hanem ápolja, és minden módon igyekszik meggyógyítani azt. A doktorok és az egyház szolgái, akik az anya helyett vannak hallgatóik számára kijelölve, ugyanazt kötelesek tenni tisztüknél fogva, és az isteni ige parancsa szerint. Ezért nem csodálhatjuk eléggé a mi ellenfeleinknek kegyetlenségét, akik minket valamely, még nem létező tévedés vádjával illettek; és mégis Felségedtől tüzet, vasat kívánnak ellenünk alkalmazni; ámbár, ha igen nagyon tévedtünk volna is (ami nem történt) mégis anya gyanánt kellene minket ápolniok és orvosolniok, nem pedig elpusztítaniok.

Nincs nagyobb esztelenség, sőt lehetetlenség, mint külső erővel kényszeríteni a lelkiismeretet s a lelket, aki felett hatalommal csak teremtője bír.

A hamis vádolások ellen volna mit felelnem és igazsággal megcáfolnom. De miérthogy az igaz Istenre bíztam magam és arra az igazságra, melyet nem a Koránból, sem Servetusból, hanem az élő Isten igéjéből tanultam, tanítottam és tanítom. Hiszem pedig, hogy az az Isten, kinek szeme az igazságra néz, az álnokokat megbünteti. Nyilván tudom, hogy a kegyelmes Isten az ő igazságát ezek ellen és mindenek ellen megoltalmazza s mikor neki kedves és kellemes lesz, előreviszi, a csalárd nyelvek ellen pártját fogja, mert övé, ő adta előnkbe.

Isten maga az, aki ügyének védelmét magára vállalja, és a sátánt az őmaga híveinek lábai alá tiporja; és aztán azt míveli, hogy miként a mi tanítómesterünk Krisztus növekedett életkorban és bölcsességben Isten és emberek előtt, úgy mi is naponként előbbrehaladjunk, és gyöngeségünk révén is valamicskét, ami ő neki kedves, az ő egyházában munkáljunk. Nem ajánlom ezt az írást olyan formában, hogy az ellenfél írásának elolvasásától ezzel el akarnám vonni Nagyságodat. Hanem éppen kívánom és kérem Nagyságodat, hogy azokat is olvassa el és ítélje meg, melyik

fél követi magyarázatában inkább a szentírás egyenes folyását és vonalát, hogy mind testben és lélekben Nagyságod épülhessen és a megfeszült Krisztusnak tanítványa lehessen.

Amint kezdettől fogva az igazság szeretője voltam, úgy ezután is az akarok lenni és tehetségem szerint követni az Isten tiszta igéjét. Ha pedig valamiben tévedtem volna, akik Isten igéjéből igazabbat mutatnak, megköszönöm és követni őket nem szégyenlem.

Köszönöm az én ellenségeimnek, hogy naponként igazgatnak és kényszerítenek, hogy az Isten igéjének elmélkedésében és tanulásában foglaljam el magamat s az Atya Isten dicsőségének gazdagságát naponként inkább eszembe vehessem.

Tudom pedig, hogy az Istennek még sok elrejtett kincsei vannak, melyeket e háládatlan világgal közölni akar. Kérem az ellenkező felet, hogy naponként inkább törekedjenek támadni az igazság ellen és különféle fogásokat támasztani, hogy ezáltal az igazság inkább fényeskedhessék és világosságban előmehessen. Bátran immár írjanak, kiáltsanak és minden szidalmat verjenek fejemhez, tudom én kinek hittem, és mivel hittem az ő igéjének, igazságát el nem titkolhattam, hanem szólnom kellett és Istennek szívességéből szólni akarok addig, amíg az Úristen testemben a lelket táplálja és az írásra és szólásra erőt ad. Bízom pedig az Istenben, a mi Urunk Jézus Krisztus szent Atyjában, hogy az ő áldott szent fiának ígéretét bennem megtökéletesíti és énvelem nyomorult szolgájával kegyelmessége szerint cselekszik.

Végül is akárhogy igyekszik ez a mi Majorunk a mi személyeinket, mint eretnekeket alaptalanul megbélyegezni, kitalált ürüggyel kárhoztatni, a világ előtt gyűlöleteseknek feltüntetni, vagy bármiféle szélsőséges dolgokat a mi vesztünkre megkísérelni, mi más lélektől vezérelve, mint akik tudjuk, hogy a mi seregünk fegyverei nem testiek, vagy akik meggondoljuk, mit cselekedett és szenvedett Krisztus, a mi Urunk és tanítómesterünk, az isteni segítség reményében mindent türelmesen el fogunk szenvedni, és a mi mennyei Atyánkhoz könyörögni fogunk, hogy a mi Majorunknak és mindenki másnak, akik minket rágalmaznak és rólunk rosszat mondanak, s minket üldöznek, ezeket a vakmerőségeket és tévelygéseket kegyelmesen megbocsátani és őket megáldani méltóztassék.

Amit használtam, vagy használok az Isten gyülekezetében az nem az enyém, hanem az Istené. Ha pedig nem használok, az akaratom ellen volt, mert nem a magam hasznát, hanem az Isten gyülekezetének építését akartam keresni. Ám zúgolódjanak és káromoljanak ellenségeim, a világosság Atyja, Krisztusnak Istene, ki látja és érti minden ember titkát, ő lesz igaz ítélőbíró. Az Atya Isten bocsássa meg a káromlók minden bűnét és adjon nekik ítéletre és igaz értelemre való lelket, és minden hív keresztényt vezéreljen a világosság és békesség útjára.

Szárnyad van, lelkem, meg ne tagadd magadat.

Vak misztériumok nem bántnak. Föl, föl a fővel!

Érted eped lelkem, érted eped csak: igaz.

Jaj, véget mikor ér ez a sok rút vakhit a földön,

Szét mikor oszlik már ennyi sivár babona?

Kétszer tíz évig szolgáltam hűn a hazámat

És becsülettel, ezt tudta a fejedelem is.

Mért szakadott hát rám ez az ádáz düh? Oka van rá:

Nem három, hanem egy Isten, a kit tanítok.

Im'ez az én vétkem, hogy a változatlanul

Egyet Megsokasítani nem merte szavam botorúl.

Mennyköve pápáknak, tüze, kardja, máglyarakása,

Semmi erő soha nem tartja föl azt, ki igaz.

Azt írtam s hittel hirdettem, amiket érzék:

Holtom után a hamis hit Babilonja ledül.*

* A hagyomány szerint Dávid Ferenc a börtöne falára írta ezt a négy sort.