Isten, az élet forrása
Zsolt. 87: Kórah fiainak zsoltáréneke. Szent hegyen alapította az ÚR Sion
kapuit: jobban szereti Jákób minden lakóhelyénél. Dicső dolgokat beszélnek rólad,
Isten városa! (Szela.) Egyiptomot és Babilóniát azok között fogom említeni, akik
ismernek engem. Filiszteának, Tírusznak és Etiópiának itt van a
szülőhazája. Sionról pedig ezt mondják: Mindegyiküknek ez a szülőhazája, a
Felséges szilárdítja meg. Az ÚR számba veszi a népeket, amikor beírja őket: Itt
van a szülőhazájuk. (Szela.) Körtáncban éneklik: Minden forrásom belőled fakad.
Az Ars Sarca mottója a 87. zsoltár 7. verse. Most a teljes 87. zsoltárt olvastam
fel
Imádkozzunk:
Kereső lelkek vagyunk, Istenünk, és a hozzád vezető út láthatatlan, göröngyös és
akadályokkal tele, de igyekszünk rád találni, hogy ismét feltöltődjünk.
Érezzük, hogy Te is keresel bennünket Istenünk, szeretnél bejutni gondolatainkba,
hogy figyelmeztess, és irányíts, de ez sem olyan könnyű, sokszor bezárkozunk,
elszigetelődünk.
Megragadunk most is minden lehetőséget, hogy emlékeztessük magunkat: nyíljunk
meg előtted, mert csak így tudsz elérni bennünket. Jelenlétedben találjuk meg az
életünkhöz szükséges erőt, bölcsességet és örömöt.
Ha Te állsz dolgaink fontossági sorrendjének élén, akkor minden más is a helyére
fog kerülni: ha stresszesnek, túlterheltnek, vagy túlhajszoltnak érezzük
magunkat és aggódunk az evilág gondjai miatt, akkor jusson eszünkbe, hogy egy
dolog szükséges, a benned való hit és reménység, mely elűzi a félelmet.
Ha vezetésre, bölcsességre van szükségünk, hogy jobb döntéseket hozzunk, akkor
is rád van szükségünk. Ha kihívásokkal nézünk szembe a munkánkat, pénzügyeinket
vagy kapcsolatainkat illetően, akkor éreztesd közelséged.
Nem számít, mi jön ellenünk, nem számít mennyi teendőnk van, szakítsunk időt Rád,
mert Te fel szeretnél frissíteni, meg akarsz újítani, és a Te tökéletes
békességben szeretnél vezetni minket! Ámen!
„Mert nálad van az életnek forrása;”
36. Zsolt 10/a
„Vajon a forrás, ugyanabból a nyílásból ont édes és keserűvizet?” – kérdezi
Jakab apostol 3,11.
Kedves Testvéreim!
Nem véletlen hogy az idei év Ars Sacra mottója is a forrás, ami átvitt
értelemben teremtést, alkotást jelent, hiszen a forrásból, a forrástól valami
elindul, valami új utat tör magának e földön. Elsősorban gondolkozzunk abban az
értelemben, hogy Isten mindeneknek a forrása.
Fontos azért is, mert ha a forrást úgy vesszük alapul, mint maga az Isten, akkor
meggyőződéssel vallhatjuk, hogy ugyanabból a forrásból csakis egyforma víz
fakadhat fel. Elképzelhetetlen, hogy pl. egy kútból, egyik nap tiszta víz törjön
fel, és egy másik napon pedig keserűvé váljon annak vize.
Ars Sacra programsorozatunk ez évi üzenete nem lehet más, mint az, hogy Istenről
csakis, mint gondviselő, jó Atyáról beszélhetünk, aki forrás, és Istentől csakis
jó származhat, ami bennünket érhet e világban. Nem lehet ugyanakkor a jónak és a
rossznak, – mondjuk, pl. a szenvedésnek – forrása.
Az pedig már egy következő kérdés, hogy a forrásból elindult élet, a
továbbiakban milyen úton halad, és milyen utat tesz meg. Itt történhetnek az
elváltozások, a víz beszennyezése, az élet rossz irányba való haladása.
Isten az élet forrása, Ő áldott meg testtel, lélekkel, képességekkel, különböző
adottságokkal, amelyeket nekünk kell kibontakoztatnunk életünk során.
Ezért nem mindegy, hogy egy gyermek milyen körülmények között nő fel, mit les
el, tanul el a szüleitől, a környezetétől, mit lát a városában, országában, és
kiterjedten, a nemzetétől.
Ezt az életet továbbra is meg kell őriznünk a maga tisztaságában, mint
amilyennek Isten teremtette, mert a forrás egyenlő a teremtéssel.
Mi a teremtés? Egy pár Bibliai leírás pontosan megvilágosítja ennek értelmét.
Pál apostol szerint Isten az, aki „létre hívja a nem létezőket” (Róma 4,17),
akik Istenben vannak.
A világ eszerint úgy keletkezett, hogy Isten valóságra hívott valamit ami eddig
nem létezett e földön, vagy eddig nem voltunk láthatóak!
Isten teremtőmunkáját úgy képzeljük el, mint láthatóvá tett bennünket, előhívott
önmagából, szelleméből ez anyagi és látható-tapasztalható világába,
Megjelenésünkkel pedig gazdagította azok sorát, akik Isten akaratából
örvendhetnek ennek a kiváltságnak. Egy nem létezőt hozott Isten az életbe, tett
valóságossá, hogy jelenlétével bizonyítsa teremtő hatalmát.
Mindannyiunkat így hívott életre Isten, az Ő tiszta forrásából, hogy ezt
követően saját egyediségünkkel, egyéniségünkkel gazdagítsuk, gyarapítsuk
világunkat: családunkat, közösségünket, a mi tehetségünk, alkotásunk, további
teremtésünk által. Hiszen mindannyian teremtők vagyunk: alkotunk valamilyen
formában, a festészet, a képzőművészet, a zene, a sport, és más adottságaink
által. Annak segítségével, hogy mit szeretnénk elérni, mit mutatunk meg
magunkból.
Az Újszövetség egy másfajta teremtésről is szól. Nemcsak burkolt és titokzatos
sok helyen ez a megállapítás, hanem olyan kilátásokat is helyez elénk, melyekre
éppen a jézusi tanítások alapján, minél előbb oda kell figyelnünk. Isten, az ő
ígéretei szerint kész állandóan megújítani a világot, de ez a megújulás
megcélozta magát az embert is. Új teremtményről beszél Pál apostol a
galátabeliekhez írt levelében, aki életének egészével arra mutat, hogy mind
gondolkodásában, mind pedig látható magaviseletében a megújult, jézusi
szeretetparancsát valló, és cselekvő embert, és annak életét váltja valóra.
Elmondhatjuk, hogy Isten nemcsak világra hívja az eddig nem létezőket, hanem
gondja van arra is, hogy segítő szándékával állandóan újítsa teremtményeit és az
egész világot. Azaz, lehetőséget ad arra, hogy visszatérjünk az eredeti tiszta
forrás minőségéhez.
Ezzel az igénnyel komponált Bartók Béla, és ezzel az elszántsággal hiszünk mi
unitáriusok, akik vissza szeretnénk térni a tiszta jézusi evangéliumhoz, amely
nem más, mint Isten és ember szeretete, vissza a forrásbeli állapothoz, Istenhez.
Kedves Testvéreim!
A forrás szóban benne van a FORR ige, gondoljunk bele, emberi testünk
megszületése után valami forr benne. Nevezzük meg: Isten lelke, lelkének egy
parányi része, általa valami szeretne kibontakozni belőle, emberi testünkben.
Azaz minden kezdet - eredet - forrás csak a létrejötte, megszületése után fog
kiteljesedni. A megszületése előtt még nem létezik, Isten hozza létre azt
Önmagából, és miután megjelenik ez anyagi világban, még olyan állapotban van,
hogy minden lehetőség benne van. Bármi kialakulhat belőle, formálódik.
Ez fogja a fejlődése, alakulása során megmutatni, hogy mi rejlik benne, mit
tartalmaz, mit foglal magában, amivel Isten megajándékozta, megáldotta.
Mindennek van egy kezdete – eredete, forrása: a földnek, az élő világnak,
a csillagoknak, az emberi életnek.
Aztán az emberi élet alakul, változáson megy át az őt érő impulzusok
következtében. Lehet erős vagy gyenge, lehet jóságos vagy gonosz, és lehet
belőle jó zenész, kiváló atléta sportoló, vagy tehetséges művész, a művészetek
megannyi palettáján.
Mindenképpen hisszük és valljuk, hogy Isten a földi lét lehetőségeire teremt meg
bennünket, szabadakarattal választhatunk, és lehetünk azzá, ami bennünk forr,
kiteljesedésre, kibontakozásra törekszik.
Forr bennünk az élet, ennek adjunk teret és lehetőséget. Isten is erre teremtett,
alkotott, aki minden létező életnek a forrása. Ámen!
2020. szeptember 13.