Az eddigiekben „megtorpant vallási reformról” beszéltünk. Itt az ideje, hogy szóljunk a valóban radikális vallási reformról, amelyet az unitárus vallás azáltal képviselt, hogy megszabadította a vallást a „krisztológiától”.

De nem csupán erről van szó! Valójában- s ez tán még fontosabb és egyben történelmi tény - az unitarizmus visszatért Jézusnak, a tanítványai által is tisztelt prófétának, az igaz embernek - embernek és nem istennek! - az egyszerű és félreérthetetlen tanításához.

Az unitárizmus - miként remélhetőleg kiderül a következő sorokból - az emberiség esélye arra, hogy vallását és gondolkodását egyensúlyba hozza, harmonizálja, Kísérlet arra, hogy az embert hozzásegítse ahhoz, hogy vallási hitélményét ne élje meg skizofrén módra, ne kínlódjék a „szeplőtlen fogantatás”, az „Isten-Fiúság”, a krisztusi test evésének, illetve a krisztusi vér ivásának képzetével… Mindez szörnyű asszociációkat hordoz: hiszen a legkegyetlenebb, vérengző mítoszokból való átfogalmazás.

Nagy Olga: Poraiból újraéledő főnix. 132-133.