"Ami nyugatra van Farkaslaka falutól, azt nevezik valójában a Nyikó völgyének.
Úgy hiszem, egyrészt azért, mert azok ott mind szeretik, hogy "nyikómentieknek"
nevezzék őket; másrészt pedig azért, mert mondhatni, hajladozó sík földeken és
termékeny határokon élnek, vagyis nemcsak helybélileg, hanem országosan is
völgyi lakóknak látszanak. Ami a Nyikót illeti, melynek ők a "mentiben"
laknának, abban sem egészen indokolatlan emberek, mert a Nyikó valóban nyugatra
fordul Szentléleken, s így hol mellettük s hol közöttük folyik Keresztúrig.
Tehát az igazság mindenképpen mellettük mutatkozik, de ha nem volna igazuk,
akkor is megérdemelnének minden kedvezést, mert szorgalmasok, és ésszel
törekednek előre. Másrészt ritkaságszámba is mennek, mert egy csomóban unitárius
mind az egész. Ez pedig nevezetes dolog, mert őket s az aranyosszéki Torockót
kivéve, az unitáriusok szétszóródva élnek egész Erdélyben, sőt azon kívül és túl
is. De van más nevezetességük is nekik, ami azonban már nem az "egyhittel"
határos, hanem a történelemmel. Ugyanis közülök származott, mégpedig
Siménfalváról, az a nevezetes Székely Mózes, aki néha maga sem tudta, hogy
micsoda, oly sok minden volt kalandos és nem hosszú élete során. Azt már csak
négyszemközött merik mondani a Nyikó mentiek, hogy Székely Mózes ott is
született volna Siménfalván, de az bizonyos, hogy onnét származott, s hogy
unitárius is volt. Nem tudom, hogy unitárius létére hogyan érezhette magát,
amikor a katolikus erdélyi fejedelem a "szentelt vitéz" nagy címet adományozta
neki. Biztosan nem rosszul, mert tudta ő, s abban igaza is volt, hogy akár
szentelt, akár nem, de vitéz katona ő és bátor ember. Egész meglett életét,
pedig az korán kezdődött nála, csatákban és háborúságban töltötte. Békés
Gáspárra különösen haragudott, mert az a "síkföldi betyár" fejedelem akart lenni
a hegyek között. Folytonosan haragudott valakire: s rendesen arra, akit tegnap
még szeretett, vagy holnap a székelyek ügyében szolgálni kész lett. De el is
érte célját, mert végül Erdély fejedelmének mondhatta magát; s úgy is halt meg,
mint erdélyi fejedelem, küzdve a németek zsoldos vajdája ellen."
Tamási Áron: Bölcső és bagoly
http://mek.niif.hu/01000/