Kiss Mihály (Torda,  1809. április 28. - Árkos, 1889. január 21. ) unitárius lelkész és esperes, gyümölcstermesztő, népmesegyűjtő.

Élete

 Kiss Mihály unitárius lelkész és Koncz Zsuzsannának fia. Kiss 1821-ben ment a székelykeresztúri középiskolába és 1826-ban a  kolozsvári  unitárius kollegiumba, ahol négy évig tanult; azután két évet töltött jogi tanulmányokkal a református főiskolában. 1832-ben pár évi joggyakorlatra ment a marosvásárhelyi királyi táblához. Az 1834-es kolozsvári országgyűlésen a királyi tábla is testületileg jelen lévén, ő is ott időzött. 1835. január 12-én meghivatván a szentmihályi papi állomásra, vonzalmát követve, azt elfogadta. 1841-ben, mert ősi birtokos Árkos (Háromszék megye) közelében volt, oda ment lelkésznek; azon évben lett egyházköri jegyző és négy év múlva esperes. 1880-ban nyugalomba lépett. A zenészetnek nagy kedvelője volt (tilinkót, fuvolát, pikulát, gitárt, hárfát, zongorát és orgonát játszott).

Templomi énekei vannak az Ar.-Rákosi Székely Sándor által összeállított Énekes könyvben, nevezetesen: a Teremtő nagy Isten... kezdetű ének. Cikkei a kolozsvári Keresztény Magvetőben (1861-89), egyházi beszéde (1847. Erdélyi Prot. Egyh. Beszédek Tárában) jelentek meg.

Munkái

• Bölcseség gyöngyei. Ifjúnak és vénnek, gazdagnak, szegénynek üdvére és hasznára. Kolozsvár, 1846.
• A szentirás gyöngyei; vagyis bibliai legjelesebb mondatok betűrend szerint kiválogatva. Uo. 1847.
• Történelmi gyöngyök. Uo. 1863. (és 1893. Uo.)

Prédikációi és az atyja által írt naplójegyzetek folytatása kéziratban vannak.

 

https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-eletrajzi-lexikon-7428D/k-760F2/kiss-mihaly-76457/ 

Kiss Mihály (Torda, 1809. ápr. 28. – Árkos, 1889. jan. 21.): unitárius lelkész, népmesegyűjtő. 1826–29-ben a kolozsvári unitárius kollégiumban tanult, utána két évig jogi tanulmányokat folytatott. 1832-től joggyakornok, 1835-től Szentmihály, 1841-től Árkos unitárius lelkésze, 1845-ben esperes lett, 1880-ban nyugalomba vonult. Kriza János gyűjtőtársa volt. A Vadrózsák I. kötetében tőle való a háromszéki mesék jó része (Szép Palkó, A rossz fonóleány). Összegyűjtötte a székely nyelv sajátosságait; szógyűjteményét a Magyar Tájszótár is felhasználta. Egyházi munkákat is írt. – M. Bölcsesség gyöngyei (Kolozsvár, 1846); A szentírás gyöngyei (Kolozsvár, 1847); Törtértelmi gyöngyök (Kolozsvár, 1863). – Irod. Kriza János: Székely népköltési gyűjtemény (utószó, Bp., 1956).

 

https://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC07165/08034.htm

Kiss Mihály (Torda, 1809. ápr. 28. – Árkos, 1889. jan. 21.): unitárius lelkész, népmesegyűjtő. 1826–29-ben a kolozsvári unitárius kollégiumban tanult, utána két évig jogi tanulmányokat folytatott. 1832-től joggyakornok, 1835-től Szentmihály, 1841-től Árkos unitárius lelkésze, 1845-ben esperes lett, 1880-ban nyugalomba vonult. Kriza János gyűjtőtársa volt. A Vadrózsák I. kötetében tőle való a háromszéki mesék jó része (Szép Palkó, A rossz fonóleány). Összegyűjtötte a székely nyelv sajátosságait; szógyűjteményét a Magyar Tájszótár is felhasználta. Egyházi munkákat is írt. – M. Bölcsesség gyöngyei (Kolozsvár, 1846); A szentírás gyöngyei (Kolozsvár, 1847); Törtértelmi gyöngyök (Kolozsvár, 1863). – Irod. Kriza János: Székely népköltési gyűjtemény (utószó, Bp., 1956).

 

Szentírás gyöngyei

Bölcsesség gyöngyei

Történelmi gyöngyök