Margójegyzet – Pál János: Ellenállás, alkalmazkodás, kiszolgálás. Az Unitárius Egyház szerepkörei (1945–1965)

Pál János 1978-ban született Baróton. 2002-ben történelem szakon diplomázott, 2005-ben lelkészi képesítést, 2015-ben doktori fokozatot szerzett a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen egyháztörténelemből. Jelenleg a Homoródszentmártoni Unitárius Egyházközség lelkésze. Kutatási területe: az Unitárius Egyház 20. századi története.
Munkájában arra keresi a választ, hogy a kommunista hatalom társadalom-átalakító tevékenysége miként befolyásolta az egyház szerepköreit, és melyek voltak azok a tevékenységi területek, amelyeket az állam az egyház hatásköréből a saját ellenőrzése alá kívánt vonni? Sikerült-e az állampártnak az egyházat az újonnan létrehozott politikai és társadalmi rendszerbe illeszteni, és ha igen, akkor milyen mértékben, módszerekkel és eszközökkel? Hogyan reagált az egyházvezetés a hatalom integrációs kísérleteire, és nemutolsó sorban mennyire hiteles az az egyházi közbeszédben elterjedt szemlélet, amely egyfelől az egyházat a rendszer áldozataként, másfelől pedig cselekvő vagy passzív „ellenállóként”, de a keresztény és nemzeti értékek védelmezőjeként mutatja be.
A vizsgálat időkereteit a Groza-kormány 1945. március 6-i megalakulása és Gheorghe Gheorghiu-Dejnek, a Román Munkáspárt első titkárának 1965. március 19-i elhalálozása szabja meg. Munkájában a szerző az egyház szerepköreinek a bemutatására vállalkozott, ezért munkamódszerét nem az időrendi sorrend szerinti szerkesztés, hanem az egy-egy általa meghatározónak ítélt témakör szerinti elrendezés határozta meg. Olyan problematikák köré csoportosította ezen időkeret jelentősebb eseményeit, amelyeknek segítségével kellőképpen érzékeltetni tudta azokat a folyamatokat, amelyek az Unitárius Egyház szerepköreinek az alakulásában bekövetkeztek a címben megjelölt időperiódusban. Célja egy olyan átfogó szintézisnek a megteremtése, amelynek segítségével általános képet alkothatunk arról, hogy az államszocializmus romániai berendezkedése milyen területeken és milyen vonatkozásokban eredményezett változásokat az Unitárius Egyház életében, illetve működésében.
A tárgykör kibontását rövid historiográfiai kitekintővel indítja. Ebben vázlatosan számba veszi azokat a szaktörténeti munkákat és kutatási eredményeket, amelyek az erdélyi magyar egyházak közelmúltjának az elemzése során létrejöttek. Az Unitárius Egyház szervezeti felépítésének az ismertetésével azt az intézményi keretet vázolja, amely színterét képezte azoknak az eseményeknek, amelyek az Unitárius Egyház és pártállam közötti kapcsolatrendszer dinamikájából származtak.