ADATOK AZ 1848-1849-es ESEMÉNYEKHEZ A BÁGYONI EGYHÁZKÖZSÉGBŐL

Jellemzı a korabeli, de a késıbbi nagy események levéltári anyagára, hogy nagyonszőkszavúan, mérsékelten, tartózkodóan számolnak be az eseményekrıl, pedig a személyes átélıktudták volna a legpontosabb adatokat szolgáltatni. Nagyvonalú tudósításokkal állunk szemben az1848-as eseményekkel kapcsolatosan is s ezért nagyon nehéz felépíteni az egyházközségbenvégbement eseményeket. A kevés adat ellenére is világosan kipattan, hogy Bágyonba nem ért el a„szabadságharc” tüze. Bár kevés az olyan magyar lakta vidék, amelyet megkímélt a harc, közvetvemégis kapcsolatban volt vele. Az egyházközség lett a szabadságharc közvetett átélıje, amikor„/…/ az országos veszélybıl, mely Felvintcz Városának lakóit legsullytobban érte”1 sokanmenekültek Bágyonba, ahol menedéket találtak. Adatok hiányában nem tudjuk felmérni aszemélyek, de még az idemenekült családok számát sem, de annyi bizonyos, hogy több családmagával hozta a tenyésztett állataikat is. A felvinci lelkész, Dimény József is ott található amenekültek között, akinek tehenei éppen a lelkész „tönköly asztagában” tettek kárt s nem is csoda,hiszen a papi istállóban teletek ki. Bizonyára református lelkészrıl volt szó, hiszen Felvinc úgyjelenik meg az egyházközség életében, mint szórvány. Ez az esemény arra enged következtetni,hogy Ferenczi Máté lelkész az elsık között volt, akik a vendégszeretetet gyakorolták a faluban. Amenekültek száma bizonyára számottevı volt, hiszen akár arról is tudomást szerezhettünk, hogytöbb személy esetében (Szabó Pál, Kiss Sámuel) ingyen végezték el a halotti kiharangozást. Aligtavaszodott, 1849 március 18.-án Balog János középsı gondnok keblitanácsi -, majd Közgyőlésthívott össze, ahol ingyen az egyik harangot a „haza oltárára” áldozták fel. Önkéntelenül isfeltevıdik a kérdés, hogy Bágyon népe részt vett-e fegyverrel a kezében a szabadságharcban?Feleletként igent mondhatunk, hiszen több olyan család is volt, amelybıl akár több gyermek isszolgált a honvédségben. A tárgyi bizonyítékok itt is nagyon korlátozottak, de éppen a harangozó,Szöllısi István az, aki amiatt panaszkodik, hogy a harmadik fiát is elvitték honvédnak.Az adatok eltérése miatt nem kell félúton megállnunk, mert ez a harang akár 450, akár333 font súlyú is volt, vagy bármilyen összeget is fizettek érte az öntésekor, mindenképpen aszabadságharc oltárára került 1849-ben. Alig tavaszodott, mikor 1849 március 18.-án győlésthívtak össze a „Bágyoni Unitárius Sz: Ekkla Papi lakában”, ahol ismertették, hogy „/…/ hazánkmostani háborús körülményei tekintetébıl a Honvédi Bizottmány”2 más egyházközségekhezhasonlóan megkereste a miénket is és felszólította arra, hogy „/…/az országnak elkerülhetetlenülálgyukra van szüksége a végre harangjai közül Szent Ecclánk is egyiket adózná a haza oltárára/…/”.3 A „hazához buzgó szeretetbıl történt” hozzáállásnak köszönhetıen a Keblitanácsmeghatározta, hogy ingyen fogja odaadni a legkisebbik harangot. Hozzátették azonban azt is, hogymindhárom harang az egyházközségé s e tekintetben egyedül csak a Közgyőlés hivatott arra, hogyezt az ügyet véglegesen eldöntse.Íjf. Csegezi Tamás hatásos beszéddel szólt a Közgyőléshez s tapasztalható módon együttesérzéssel viszonyult édes hazájához az egész gyülekezet, mert a beszéd befejezése után „/…/ önkéntfelkiálta: Adjuk, adjuk jó szívvel és ingyen”.4 Ezek után a Bizottmány nevében a gondnokmegköszönte az adományt és megáldotta a gyülekezetet.1 – 3. KJK -18482 – U.o. – 1849 március 18.3 U.o.4 U.o.1Több, mint egy hét telt el a fenti események után s nemcsak a harangleszerelésének elıkészületeirıl, hanem a levételrıl, sıt annak Kövendre történı elszállításáról isértesülünk. Valószínőnek látszik, hogy a levétel alkalmával a „Bégyőjtı Bizottmány” helyi elnökenem volt jelen az egyházközségben, mert különben nem keltezte volna Kövenden a harangátvételérıl szóló levelet. Máskülönben már korábban megállapodás történt, hogy a kisebbiketadományozzák a toronyban levık közül. Igaz az is, hogy Fodor András állítása szerint egy 4,5mázsás harangról volt szó, amire nézve dicsekvıen hangzik a legkisebb jelzı. A legújabb adatokazonban azt igazolják, hogy ez a harang csak 333 font súlyú volt. Fosztó Károly 1849 március 27.-én az átvevı- elismerı iratban többek között rögzítette, hogy „/…/ A Bágyoni Unitária Nemes szentEcclésia – álgyu öntés végett – országos tellyhatalmu biztosi felszólításra – önkéntessegedelmezésül juttatott Kövendre a székközházhoz – a haza oltárára bészolgáltatás végett /egyharangot, amiért / légyen isten áldása a nemes Szt Ecclésián áldozattyáért és segéllje a mindnekUra, hijjányokat – az álgyuk segedelmével bizonyosan békövetkezı békesség napjaiban mindenterük nélkül – kipótolhassák”.5A levett harangot Brassóba szállították el, amiért 1854-ben kárpótlásként 550 Ft-ot kapottaz egyházközség, amibıl 150 Ft-ot Koronka Antal esperesnek adtak fáradsága díjába, amiértközbenjárt az összeg megszerzéséért és elhozataláért.1848 – 1849-ESGONDOLATOK ACSEGEZI EGYHÁZKÖZSÉGBİLSajnálattal kell megállapítani, hogy a csegezi egyházközségben is – sok másegyházközséghez hasonlóan – , nem örökítették meg a jegyzıkönyvek a szóban forgószabadságharcot. Ennek ellenére azonban, – bár területileg a többi lakott településhez viszonyítvafélreesett helység s nem ért el hála Istennek oda a szabadságharc tüze – mégis megfelelıen jelenvolt a lelkiismeret tüzében a hazafias hozzáállás. Ennek tükörképét vélhetjük felfedezni BombérSándor lelkész néhány ránk maradt prédikációjában. Álljon hát itt néhány gondolat, eredetiformájukban:”Egy elıttünk szokatlan, de valamint magány békés lakásunk, úgy Nemzeti és országosüdvességünk érdekének órája ez – megszokott, választott napjaink a vallásos életben a vasárnapok,sátoros ünnepek, Nagy péntek és áldozó Csütörtök; de ezen nap a honnak és nemzetnek választottnapja, melyen elakarja panaszolni néktek fájdalmait – elmondani szenvedéseit és keserveit -elmondani azon méltatlanságot, melyet rajta egy gyászos év lefolyta alatt az ármány elkövetett -hallatlan azon gonoszság, melyet a múlt Év szomorú emlékéhez kötett.Volt édes honunknak s nemzetünknek egy atyáskodó Királyi Családja, mely ezelıtt 300 százévekkel megajándékoza a Magyar Nemzet Koronájával, s ülteté tronussába s annyi évek, annyiszázadokon keresztül tántoríthatatlan hőséggel ragaszkodék királyához, s vérével és életévelThronus szentségeit; s mi lett jutalma? az hogy édes honunknak különbözı ajkú s fajtájú népeit ésnemzeteit feluszította egymás ellen; s midın édes nemzetünk a históriában is páratlan nagyLelkőséggel viselteték, addig jogtalan, s birtoktalan, de most testvériség karjaival öleltpolgártársaihoz, akkor csak azon veszi észre, hogy öldöklı fegyver van fenve számára – erıtelen5 U.o.2öregei leöletnek – erıs férjfiai és ifjai védelem terén elvérzenek – ártatlan gyermekei kardrahányatnak, Csecsemıi láncsával ökleltetnek – nıi megfertéztetnek, s leányzói szeplısítetnek; smidın így a visszavonásnak lángoló üszkét a már csak boldogságra számított hon kebelébebédobta, öldöklı seregével meglépi honunk szent földét; s nemzetünk, s fajunk kiirtására törekedvevirágzó városokat, s boldog falukat véginségre és nyomorra juttat; s gazdag családokat földönfutó koldussá tészen; s midın az elkeseredésig zaklatott nemzet elég erıs volt minden ütéseitkifogni s a határ szélekre kiverni, ekkor szövetkezék kiirtásunkra minden Isteni, emberi ésnemzeti törvények megtapodásával, az igazságot nem esmérı Muszkával; s meghivá öldöklı társulédes honunkba, hogy minden a mi igaz, szép és jó kiirtson s melyekbe önkényt, zsarnokságot,pálczát, korbácsot hozzon be – olyan nemzet akar tehát betörni honunkban, mely veszéllyfenyegeti életünket, vallásunkat, világi javainkat- lelkiesmeretünket, a nıi megırzött tisztaságot, aleányi szüzességet. -A nemzet vitéz hadseregével készen várja ugyan az édes honunkra ásítozó ellent, deminthogy földi éltünk csak nem minden birtoklatai veszéljesítve vannak, a hon és nemzet megvárja, hogy minden hő fiai részt vegyenek ezen vallásunkat fenyegetı, s lelkiesmeretünketlebilincselı hartzban, mivégre keresztes háború van kimondva – fel tehát, fel a honnak minden fia,ki bírja karját csatlakozzatok a vitéz had sereghez, s így milliókkal szaporodva, nem lesz erı,mely legyızhesse – /…/6 – viszont borzadjatok – nem ütött ugyan az indulás órája – de ha nétalánütni fog, senki Judásként el ne árulja hazáját.”711 nap múlva többek között a következıket jegyezte fel Bombér Sándor:”Ha voltak idık nehezült körülményekkel teljesek, a jelen idı az – ha bírt idı tenni nagyotés szépet – a jelen idı tett – ha Pittagoras egy problema megfejtésén Isteneinek nagyszerőáldozattyát 100 ökörbe teszi le – Magyar Magány Birtokosaink földük jobb és nagyobb részétnyújtják birtoktalan embertársaiknak – ha hon és nemzet belé munkált a Nazarethi Közbenjáróságnagyszerő vállalatába: a Válcság üdves munkájába, hogy mindenek az igazságnak esmeretérejussanak és boldogok légyenek, ezt tette édes Honom és nemzetem, s hogy errıl bizonyosodjunkjertek a vidékekre, halljátok a jobb jövınek szánt Evangeliumot, melyben dicsı nemzetünk honát,földét s jogait a Magyar Birodalom csak nem minden lakóival nagylelkően testvérileg megoszttya,s országának és dicsıségének jogegyenlıen bírására meg hívta – hallani az ApostolkodóBirtokosokat, s köz hivatalnokokat le mondani föld birtoklási jogukról, s átengedni a hon idegenajkú polgárainak – s kihirdetni a szabadolás nagy napját, hogy mán túl a Nagy Magyarhon lakóiegyenlı joggal minnyájan szabadok – ez meggyızhet mindenkit a felıl, hogy a magyar nemcsak havele bánni tudnak, de még a bosszantás óráiban is tud nagylelkő lenni, s ha úgy jön ingit isellenségének odaadni.Ha tehát a mai nap a Magyar egylelküségnek – s a nép szabadságának napja – mire valók apolgári élet vidékein az érzékenyítı súrlódások – mire a Szabadító Mózesek elleni ingerülcség?igen, hogy az arany salakjától megváljék? vagy bizonyuljunk annak igazságáról, hogy a népbebízni nem lehet – vagy, hogy kimondja, Nemzetünk most a polgári Teremtés reggelén a felemeltnéprıl ment Isten a Teremtés közelében az emberrıl, bánom, hogy teremtém az én képemre éshasonlatosságomra – nem – mert a Magyar képviseleti testület a szabadság jogegyenlıség éstestvériség kihirdetésére szánta ezen napot. Predikálom azért az Evangeliumot.Kegyelmes királyi leterjesztés, hogy az alsóbb osztályú nép zsibbaszt állásából fellebbemeltésvek, a kiváltságos osztály alább hangoltassék, s a kettı egy jogosítva jog egyenlıségbentestvérileg mint egy Hon polgárai közösön munkálják a korjót – országoson bévégzett akarat, hogya Nagy Magyar hon határain belül minden polgárra most egyformán légyen szabadság,jogegyenlıség és testvériség még pedig hírlapilag, s polgári hivatalnokok uttyán a mai naponkezdıleg – a jelen órán azért az idı és körülményekhez képest, mikre a nép közt figyelni sz.6 – ” a megváltó Jesus mindenkor elıttetek, ki igazságos Tudományért kész volt az halálra is”7 – Csegezi Levéltár. (Csegez, 1848 június 7.)3kötelességünk az országosan megállított Szabadság, jogegyenlıség és testvériség légyenelmélkedésünk tárgya, de csendes figyelem kívánatában.Ha tapasztaláson alapult igazság, hogy a hármas kötel bajosabban szakad, bizony a polgáriélet erısíttésére nem kicsin nyomatékú a polgárok szabadsága, jogegyenlısége és testvérisége; skiindulva leve országos lehetı boldogságunknak alapja1ben A Szabadság. Én itt az országos vagy polgári szabadságon nem értem azonszabadságot, hogy mü mindent a mi érdekünknek kedvez légyen az igaz vagy hamis szabadongyakorolhassunk, hanem értem azon szabadságot, mi szerént mü menten minden önkény éshatalomtól a felett, mit az Isten természet és polgári törvények számunkra biztosítottak, szabadonrendelkezhetünk – értem azon szabadságot, mely személyünk és munka által bészerzett vagyonunkfelett ırködik.Volt idı, midın a szellemi kifejlıdésnek önkény mérte ki határait, midın a nép bizonyosrésze csak önkényileg részesülhete a Tudomáyokból – volt idı, midın katonai parancs tartóztatá,vagy híva vissza a tanulni vágyó, akaró és tudó ifjút a musák szent földérıl – volt mégis idı s ma ismég megvan, miszerént csak bizonyos kiváltságos osztályok kezébe volt s van ma is a mesterség:de ütött már a szabadság órája, megvannak számlálva az önkény napjai; s mán kezdılegországosan ki van mondva a Nagy Magyar hon határain belül lakó nemzeteknek az ígéret ideje.Bizony bámulandó eseményeknél – magasztos nagylelkőségnél – hideg önmegtagadásnál -önként eldobott, nagy értékő ısiségeknél, rövidbe: nagyszerő áldozatoknál kell ma megállanunkmidın láttyuk a Magyar nagyainkat, Birtokosainkat s hivatalnokainkat bévezetni Mózesként sajátjavainkon bévezérelni az ígéret szabadság földére azon nép részt, mely most midın mindent aszabadság földe határain túl akarja pártoskodó lobogóját felütni – bizony ezen nép megfeledkezetta törvény kiadásról, melyben boldog Kanahán csak úgy ígértetik meg, ha Istenét igazán tiszteli, -ez hamis Isteneket imád – néki most hitet megtartani, vagy szegni mindegy – ı most szabadságaérzetében óriásként hordja a hegyeket egymásra, hogy az Egekbe felmásszon, de villámos az ég,melynek eldobott mennykövei megbosszulják a meg nem becsült szabadságot, midın a polgáriéletnek boldogságára van a szabadság és2or A jogegyenlıség. A polgári szabad élet sánczai mellett ültetvék a jogegyenlıség fái,melyeken nyílnak, vagy nyílni kellene a nemzeti boldogságnak szép virágai, s teremnék ízesgyümölcsét A Teremtésnél elkezdve minden idık mutatnak a kiválcságra nemü nemü utat -kiválcságos teremtetésünk egyéb dolgok és állatok felett – az Egyiptomi kiválcságos Papság,melynek egyedül lehete kezébe a misterium – a Dicsı Fı Pap – a Görög Ember Istenek, s az ezekközt levı piramisok fél Istenek és ember Istenek a Római patricius és plebejus hogy többetemlicsek arra mutatnak, hogy a régibb mint a mostani idıknek voltak kiválcságos osztályai,melyeknek különbözı jogaik voltanak, és amelyek nehéz sorompókkal választatának el egymástól -kedvetlen surlódásokat, sokszoros ingerültséget szültenek a népben, mik megannyi akadályaivalának a polgári jólétnek; megérté azért a jelenkor a Jesus tudományából: valamit akarsz, hogymások veled cselekedjenek, azt cselekedd másokkal s kimonda a jogegyenlıséget, hogy, akik egyközös Hon-anyának földén laknak – annak kenyerét eszik oltalma alatt államnak, rövidbe: javaivalélnek, terheibıl is részesülnek – kimondá, hogy ne legyen egyikük oly nagy hatalommal, hogy azönkény sors vesszejével sujtolja a jogtalan szegényt – a másik szegény jogtalan, aki habosszankodva is, de békével tőrje a hatalmas fricskáit -, ledöntetének a Kínai falak, megrázatánaka nehéz sorompók – s lın Szabadság, Jogegyenlıség, hogy a Honnak ha négy nyelvő, hat vallásúgyermekei is nemzeti és vallásos egyformaságban: jogegyenlıségben szabadon bántalom nélkülszáncsa mán túl saját földjét, békébe egye önföldén termett kenyerét – egyformán hordozza terhét,s részesüljen javaiból – ne légyen senki bántó és bántva.No mégis az átalakulás idején, a dicsıülés napján mit hallunk a vidékrıl? Kedvetlen híveket,hálátlan mozgalmakat, melyek a görög és római nép hálátlanságát idézik elı nagylelkő joltévıiiránt – vagy talán a Jesus hegyenni átváltozásába képzik magukat, hogy bámulandó fényességbenjelennyenek meg a nemzetek közt, mint Jesus a körül álló Tanítványoknak – ó ne hidjétek, hogy az4átalakulás az Uraság ideje – sokat szenved a hírnyó, míg át pillangó lesz – a Jesusnak egyigaz mondása van: Szegények mindég lesznek veletek sat. No de légyen a kicsin lélek gyáva,hálátlan, édes nemzetem ma dicsıité meg magát a szabadság és jogegyenlıség napján, minekfényét emelé a3. A Testvériség. Egyedül a Testvéri szeretetre vonatkozólag a mellett, hogy a Testvériszeretet óhajtya egymásnak boldogságát, egyformán osztozik a szülıi javadalmakból – igen afenmaradott terhekbıl – a képviselı Testület tehát midın testvéri karokkal ölelé bé a Honkülönbözı ajkú és vallású gyermekeit testületébe, csak azt tette, mit Jesus; a körülötte álló,különbözı nemü népet testvéreinek, báttyának, nennyinek, öttsinek, hugának nevezi, s így mint ıIsten fia, az Isteni fiúság részeseivé tészi – Nagy volt béölelve a Jesusnak ez mondásába: Ímé azén testvéreim. Bátyám és néném – Nagyot tett édes Nemzetünk, midın a testvériség elvétmegállítá, mert akkor a hon minden lakóival megosztá az Anya-Hon minden javát – s testvériszeretetet ígér nékie.”8Minden valószínőség szerint a Csegezi Egyházközség is beszolgáltatta harangját, mert erreenged következtetni a harang elvételekor keltezett irat: “Háromszázötvenhét font Harang – vas, ónés réz”9 /…./ 1849 március 29-i dátummal van ellátva, melyet Fosztó Károly írt alá, tartalmahasonló a bágyoni harang elvételekor megfogalmazott szövegezéshez. Bár a jegyzıkönyvekbensehol nem szerepel a harang átadásával kapcsolatos bonyodalom, a tényt mégjobban megvilágítjaaz a fordulat, mely minden valószínőség szerint 1849-ben robbant ki. A korabeli lap “AranyosSzék” “Közlöny” cikkében, a 134 szám 507. oldalán megjelent egy olyan tudósítás, melyben szinteelmarasztalták a csegezieket amiatt, hogy nem vették ki részüket a szabadság harcban legalábbannyival, hogy áldozatkészségükrıl tettek volna tanúbizonyságot. A lelkész szinte felháborodotthangnemben reagált az írottakra, de nincs tudomásom arról, hogy e cikk megjelent volna a máremlített lapban. Többek között azonban olvashatjuk a letisztázott, dátum és aláírás nélküli iratban:”/…/ mindég, úgy ezen ügyben jelenleg is amit tehetend és tehetsége engede, megtett s nem pirulsem itten, sem azok elıtt, kik lenézik – /…/. Ha lennének is egyének, kik lehangolni óhajtának atöbbséget, kevesebben léve nem gyızhetnek – hogy nem adta legnagyobb harangját – ezt többenvallási buzgóságukból nem engedék – de félnek attól, ami úgyis megtörténtnek látszik – hogyadományuk, bár parányi légyen az mindegy a haza oltárán /…/. Itt közli szavanként tévedésnek kelllenni – vagy közlése nem hiteles, hanem csal, egyoldalú amidın más egyházakat kiírt – és aCsegezi Unitaria és Gör. egy. egyházakat mellızte -, ugyan azért tisztelettel kéretik, az illetı célraadott anyagok kezelı igazgatósága, kérje számba az írt egyházak által adott nagyon csekélyadománya – és annak átvételével nyugtassa meg /…/”10 /a valóság nem ismerıit./”Ezzel tartoztam az igazságnak és a Csegezi Unitária sz. egyház eddig is tanúsítotthonszeretete, és becsülete további megóvásának.”11Az 1849-es év hangulata is hasonló lehetett a csegezi gyülekezetben, hiszen még kétvasárnap hallható a lelkész szájából a szabadságharccal kapcsolatos prédikáció. Június 10.-éntöbbek között mondta, hogy: “/…/ Avagy áldott honunk kedves földje nem termé meg a nemzetközakarattyában az igazságnak azon édes gyümölcsét, hogy minden emberek egyformán légyenek,s egyenlı joggal bírják azon földet, melyen magány házi családjaikat alapították, hogy édeshonunk lakói el ne mondhassák többé ez földön ama Jesusi panaszt a szamárnak van jászla, de azembernek nincs hova lehajcsa fejét – nem édes nemzetünk ontáé már évek óta s ontya ma is vérét,hogy mindenek bémennyenek az ígéret földére a testvériség honába, s midın így honát, földét,birtokát, jogát, javait megosztá a birtoktalan és jogtalan nemzettel, mi lın jutalma, az, hogy mintaz idvezítı Jesusra a Sidó nép, úgy kiáltá édes nemzetünkre a felemelt nemzet feszítsd meg,8 – U. o. (Csegez, 1848 június 18.)9 – U. o. Kövenden kiállított elismerı irat a harang átvételérıl.10 – U. o.11 – Minden valószínőség szerint Bombér Sándor lelkész írta a fogalmazványt és 1849-ben a harang átadása utánszülethetett.5feszítsd meg – kiálták az halált – puskát, kardot láncsát vınek, hogy fajunkat utolsó emberigkiirtsák, tőzbe, lángba borítsák az országot -”121849 június 17.-én pedig: “Nehéz idıket élünk – fel vannak törve a magány házak békéssorompói – elkietlenítve a nemzeti békés lakás vidékei – kiprédálva véres verejtékkel békapartmagány javaink s feldúlva nemzeti kincseink – nehéz idıket élünk; a jámbor gazda kéntelenültelhagyni tőzhelyét a föld mőves szokott munkáját s szabad ég alatt az erdık közelében áll ırt svirraszt a veszéllyel fenyegetett magány és nemzeti élet felett – leányágra szállott a gazdászat -erıtelen öregek, gyenge nık és gyermekek erılködnek a nyugalmat nem esmérı gazdászat nagymőhelyében. Annyira fel van zaklatva édes nemzetünk a pokoli ármány ámításai által, hogy nelégyen csendes nappala s enyhült éjjele a többet érdemlett nemzetnek; s hogy a pokollalszövetkezett ármány annál inkább felcsigázhassa gonoszságait nemzeti életünk felett a márirtózatos végletre vetemedett, hogy elhatározná fajunkat és nemzetünket utolsó emberig leölni,minek bizonyságául lássátok a borzalomig és irtózatig vitt kegyetlenséget: virágzó városokatfeldúlnak – békés falvakat elhamvasztanak s leüszköznek, s így lángba borított édes honunk földétfajunk erıszakolt vérével öntözik, hogy nemzetünk kiégett javaiban, fajunk és nemzetünk lételétés életét is leégessék.Ennyi gaztettet, alávaló pokoli mívet követének el fajunk s édes nemzetünk ellen – studjátok kik, az uralkodó ház, melyet ezelıtt 300 évekkel a nemzet Ironnyával és koronájávalönkéntesen megajándékoza, melynek a nemzet kenyeret, pénzt, s vért a korona fényére pazarulajándékoza – s azon jogtalan s birtoktalan nemzet, melyet most édes nemzetünk magához felemelt,dicsıséges vele megosztá, hogy a Sz. Könyv szerént légyen velünk egy nemzetség – nehéz idıktehát ezek, hogy midın eget, földet, poklot s annak minden furiáit ellenünk uszították és keltették;de midın az egek részünkre nyilatkoztak, s ügyünket pártfogásokba vették, hogy földünken azIsten országa fundáltassék, akkor meghívák ellenünk az északnak kegyetlen Heródesét, hogynemzetünk által történt Jesusi közbenjáróságnak nyaka szegessék fajunk kiirtásában; azért nemzetikormányunk annyi ármány, annyi méltatlanság árán is int bennünket a Jesus szavaival, hogy el necsüggedjünk, a cél felé fussunk ügyekezvén arra, melyek elıttünk vannak. -Minden embernek mostani félelmes órái, s féltett élete – a nemzeti mostani bonyolult, shalálra kárhoztatott állás, s zaklatott élet a jelen órának, melyet a nemzet választott és igénnekkitőzték célját, hogy a Kormány Intézete szerént tudva légyen elıttünk egyen egyen, hogy amostani veszélyes idıben oda munkáljunk, hogy országunk mentıl hamarább tisztult legyen a vadellenségtıl, nemzetünk mentve legyen a fenyegetı veszélytıl. -A nemzet tehát, s ennek Kormánya kívánnya tılünk, hogy hadjuk most azokkal bajlódni,melyek hátunk megett vannak, vagyis rajtunk történtek – feledjük a legnagyobb kisértetnek éslegkeserőbb óráit is – most csak arra igyekezzünk, hogy a hon és nemzet minden áron s áldozattalis mentve légyen. -A nemzetnek és kormánynak ezen kívánata a maga idejében és helyén van – oh de látni avirágzó Városoknak halomra lıtt pompás lakait felperselt hajlékait, szemlélni a leégett békésfalvaknak még ma is tán füstölgı, barna üszkét – elgondolni legyilkolt véreinknek válogatottkínzásait és hogy a legtöbbeknek tetteik az állatok, ebek és madarak eledelei lettenek – hallani azárváknak és özvegyeknek keserveit, nyögéseit és panaszait – látni a legpompásabb palotákatminden ékszereivel vandál módra feldúlva, s a legdúsabb és vagyonosabbakat földön futószegényekké téve. Látni a romló helyeket melyekben eddig az égnek tudományuk hírdetették vala,most sérült és bénult honvédek panaszai, nyögései hallszanak, rövidbe: oh, mert ki tudná agonoszság minden mőveit elısorolni, látva a hont feldúlva, vérbe, lángba borítva, minden szépnek,nagynak és dicsınek nyakát szegve, nem lehet, hogy ne bosszankodjék a nemes Lélek, s el neérzékenyüljön, tán még a Jesus is könnyeket hullat az elpusztulandó Jeruzsálem felett. – A nemzetse kívánnya azt tıletek, csak annyit akar s kíván, hogy a múlt kisértések terhes órái ne ijesszenek12 – Csegezi Levéltár.6le benneteket a további hő munkátoktól – mondjátok most egy kissé azokon egy kevésséelérzékenyülve elcsüggedni .- Egy szent dolog van elıttünk most megmenteni a hont, ezt élethalálra oltalmazni, bármely nagy áldozatra készeknek lenni ezt kívánnya a hon most annyival isinkább; mert alig vala a nemzet szabaduló félben a belforradalom s rá hozott kül ellen viszályaitól,ismét egy kül ellen akarja rohanni honunkat – s ezt kívánnya a Kormány most néktek az egésznépnek elmondani, hogy mindnyájan ezen nétalán béköszönthetı veszély ellen védjétek a hont -azon esetre hirdet keresztes hadokat, melyek élére az Evángéliumnak szolgáit akarja állítani, hogya vallásért élni, halni kész nép, vallásával honát nemzetét szabadságát egy szívvel, lélekkelmegvédje – egyetértés egybetartás, s áldozat, készség légyenek mindenkor veletek s így bizonyáraeljınek nem sokára a nemzetnek enyhült órái, melyekben vesztésünket, méltán megkönnyezhettük,s szenvedéseinket kipihenhettyük, s szabad lészen jobb jövıket reméllenünk.”13Végül pedig az Alsójárai Egyházközségben történt tömeggyilkosságot követıen egymenekült család Csegezben kapott befogadó otthont, ahol fokozottan nehézségekkel kellettszembenézzen, hiszen meghalt a feleség, de nemsokára a másfél éves gyermek is. Bombér Sándorlelkész a gyermek temetési prédikációjában utal a járai szörnyőségre, de a férfi nehézségeire shontalanságára is: “/…/ lám ezen szerencsétlen háznép és apa ez elıtt mintegy két évvel egy boldogföldön megülte a nászi öröm boldog napjait – boldog volt ı akkor egy boldog honban, /…/ deváltoztak az idık, változott a boldogság – eljöttek a gyászos napok, békövetkezett a fatális idı, s amegátkozott sors ezen szerencsétlen háznépet kiőzé szülıföldébıl, kizaklatá honából – elkergetémeleg tőzhelyétıl, hogy légyen földön futó, hontalan, s te szerencsétlen család, s ebben teszerencsétlen Férj és apa Ferenczi István, az idık annyi csapásai közt is a te gyönyörőséges terődet/…/ a nemzetek küzdései közt elhozád, vagy vonczolád ezen helyre /…/, hogy idegen földönhullassátok könnyeiteket kedveseitek után.”14

Bágyon, 1998. szeptember