E mozgalom az Unitárius Egyház történelmében összefonódik belső küzdelmekkel, az újítás vádjának a felszínre kerülésével és nagyon sok veszteséggel.

A szombatosság a 16. Sz. utolsó évtizedeiben kezdődött vallásos mozgalom, mely onnan kapta nevét, hogy a mozgalom hívei a vasárnap helyett a szombat napot ünnepelték meg. Ennek a mozgalomnak semmi köze sincs a 19. Században külföldről bejött „szombatosoknak” elnevezett szektákkal. A szombatos mozgalom Erdély valóságából, sajátos helyzetéből alakult ki. Eredetére nézve ellentétes felfogások ismeretesek. Egy marosvásárhelyi krónikás Nagy Szabó Ferenc megemlékezett a szombatosokról is. E mozgalom eredetéről azt írta, hogy a szombatos vallást Eössi András, egy székely nemes találta ki.

A másik felfogás egy jezsuita szerzetesé Szántó Istváné (Arator Sthephanus). Szerinte a szombatos mozgalom egy aranyosszéki nemes embertől, Gerendi Jánostól ered. Találkozunk olyan felfogással is, mely a szombatosságot Dávid Ferencre vezeti vissza, de ez elfogult, alaptalan álláspont.

Az unitárius történetírás az erdélyi szombatosság eredetét visszavezeti a reformáció biblikusságára, bibliatiszteletére. A másik tényező az, hogy a szóban levő időszakban Erdély a háborúk, a belső villongások, járványos betegségek színtere, melynek köszönhetően a megpróbáló valóságok szinte önkéntelenül is kiválthatták a szombatos mozgalmat, mert a valóság elől a legkönnyebb menekvésnek tűnt az Ószövetség. Ennek rendjén a 16 század végén és a 17. század elején keresték a feleletet a sok megpróbáltatásra. A Bibliához fordultak (előbb a Heltai, majd a Károli fordításhoz, aminek köszönhetően a szenvedéseket Isten büntetésének fogták fel. Érthető tehát, hogy ez a mozgalom az Ószövetségre alapozott és ennek segítségével akarta berendezni vallásos életét.

A szombatos mozgalomnak két magvetőjét említjük meg: 1. Eössi András és 2. Gerendi János.

1. Eössi András.

Életrajzi adatai nagyon hiányosak, valamikor az 1540-es években születhetett nemesi családból. János Zsigmond udvarával együtt csatlakozott az unitárius reformációhoz, s annyira szoros kapcsolatban állt a fejedelmi udvarral, hogy János Zsigmond halála után is kapcsolatot tartott fenn a fejedelmi udvarral. Nyugati egyetemen (Pádova) minden valószínűség szerint jogot tanult. Hazatérése után családot alapított, de élete sorozatos megpróbáltatásokat mutatott. Maga súlyos beteg, majd elveszíti feleségét és sorban három gyermekét. Visszavonultan élt szenterzsébeti házában, ahol bibliaolvasó ember lett és abban keresett megpróbáltatásaira feleleteket. Ettől a pillanattól kezdve Eössi András neve összefonódott a szombatos mozgalommal. Nincs adatunk arra nézve, hogy ő különösképpen tanítója lett volna a szombatos, vallásos mozgalomnak, mert sem egészségi állapota, sem társadalmi helyzete nem engedte meg ezt. Ténynek minősül, hogy birtokán terjedt a mozgalom, ahol minden támogatást megadott annak érdekében.

2. Gerendi János.

A szombatos mozgalom másik mozgatója Gerendi János lehetett, aki aranyosmenti földesúr volt. Külföldet járt, tanult ember volt, Dávid Ferenc híve, aki, mint Kolozsvárhoz közel élő, anyagilag is komoly támogatást biztosított, de egyben segítette az Erdélybe menekült szabadelvű, háromságtagadó teológusokat, tudósokat. Báthory Zsigmond letartóztatta, vagyonát elkobozta, majd nyomtalanul eltűnt, amit kivégzésével magyaráznak.

A legújabb kutatás kiderítette, hogy neki csak közvetett szerepe volt a mozgalom terjedésében. A tényleges magvető egy Glirius Vehe Mátyás nevű, a radikális teológia kiváló alakja volt, aki a 16 század második felében azt a felfogást hirdette, hogy az Ószövetség törvénye érvényes a kereszténységre is. Az apostolok, főleg pedig Pál apostol által tett kedvezmények csak arra a helyzetre érvényesek, most azonban a keresztények kötelesek betartani az ószövetségi törvényt. Ezeket az eszméket Erdély területén, de Gerendi házában is ismertette és terjesztette, de hogy Eössi András találkozott volna Gliriussal, azt még a történelem titokzatos fátyla fedi?

1. 1. 1580-1624

Az első időszak a szombatos mozgalom kibontakozását jelenti. A mozgalom tűzfészke Szenterzsébet. Eössi András itt úgy szerepel, mint pártfogó, s maga is híve a mozgalomnak. A mozgalom elveit a kéziratban fennmaradt énekeskönyvből tudjuk meg. Lényege az volt, hogy az Ószövetséget állította a vallásos élet középpontjába, Jézust messiásnak fogta fel, de ószövetségi értelemben. Az Ószövetségben található valláserkölcsi szabályokat törekedtek megtartani, kivéve a templom és az áldozatra vonatkozó szabályokat. Állították, hogy az Ószövetség érvényes a keresztényekre is és csak azok betartása után következik az Újszövetség. A mozgalomnak nincsen olyan értelmiségi eleme, mint a többi vallásfelekezeteknek, hiszen többségük egyszerű földműves. Nem rendelkeztek nyomdával sem, aminek következtében semmilyen nyomtatásban megjelent munkát nem adhattak ki.

Eössi András unitárius volt, mint jobbágyainak is nagy része, s így állott elő az a sajátos helyzet, hogy a szombatos mozgalom az unitárius egyházon belül, annak keretében jelentkezett és élvezte a védettséget is. Emiatt sorozatos megtorló intézkedést és üldözést kellett elviseljen egyházunk, amikor élén egy lengyel származású püspök Radeczki Bálint állt. Mikor a szombatos mozgalom jelentkezett, a püspök tétlen volt. Bethlen Gábor fejedelem, öntudatos református céltudatosan törekedett arra, hogy a református vallást államvallássá tegye. A református püspök, Keserű Dajka János hívta fel a fejedelem figyelmét arra, hogy az Unitárius Egyház újított. Ekkor fejedelmi határozat mellett az egyházunknak el kellett határolnia magát a szombatos mozgalomtól. A Zsinatot Erdőszentgyörgyre hívták össze, ahol az elnökséget a református püspök vette át, melynek fontos határozata a mozgalom elítélése és az egyházunknak attól való elhatárolódása volt. Második határozatában pedig az állt, hogy a szombatosokkal rokonszenvező unitáriusokat kötelezni kell a bevett istentiszteleti rendre, a vasárnapi istentiszteletek tartására, amikor istentisztelet előtt az Úri Imádságot kellett elmondani, gyakorolniuk kellett a keresztséget és az úrvacsorát. A papok fizetését nem a zsidótörvény szerint, hanem a hagyományos módon kellett alkalmazzák.

Keserű Dajka János református püspök, hivatalos minőségben elindult, maga mellé vette a már megvesztegetett köri esperest, Sikót, és a feltett kérdések után Hiszed-e Krisztust, imádod-e? – mind áttértek a szombatos gyülekezetek reformátusokká. Ahol vegyesen voltak a vallásfelekezetek, ott megengedték, hogy vagy csak református, vagy csak unitáriusok legyenek. Ebben az akcióban több mint 60 egyházközségünk veszett el.

2. 1626-1860

A második szakasz összefonódik Pechi Simon nevével. Valószínűleg az 1560-as években születhetett Baranya megyében. Kiemelkedő tehetségű volt, aki miután elvégezte a főiskolát Eössi András magántanítója volt, ahol alkalma nyílt megismerni a szombatos mozgalmat. Eössi megkedvelte Pechi Simont, akiben a szombatos mozgalom vezetőjét látta. Erről tanúskodik külföldi tanulmányútja is, hiszen nem Nyugat-Európába, hanem délre, Konstantinápolyba, Észak-Afrikába, majd onnan Itáliába, Spanyolországba, Portugáliába küldte. Tökéletesen elsajátította a héber nyelvet és a judaizmus teológiai irodalmát. Nyelveket tanult: törököt, görögöt, németet, spanyolt, románt. Miután külföldi tanulmányairól hazajött, Eössi András mindenesévé, örökösévé tette. Eössi halála utána a fejedelmi udvarban kapott megbízást, ahol kancellári rangig vitte, ami azt jelentette, hogy abban az időben nem foglalkozott vallási kérdésekkel. Közéleti pályáján törés állott be 1620-ban, mikor a csehek felkelésére egy kisebb csapatot vezetett, de az ütközetről lekésett, ami a hasburgok javára dőlt el. Támadás indult ellene, mert azt feltételezték róla, hogy a hasburgok lefizették. 1621-ben tárgyalásokat folytatott Bethlen Gábor a hasburgokkal, melyre Pechi Simont küldték ki, de a tárgyalások kedvezőtlenül alakultak, amiért újra Pechi Simont hibáztatták. Visszautazásakor Nagyváradon letartóztatták és a szamosújvári állami börtönbe zárták, ahonnan 1624-ben feltételesen szabadlábra helyezték, de megvonták minden közéleti tevékenységét.

Ezzel véget ért Pechi Simon közéleti pályafutása, de egyben kezdetét vette az a tevékenység, melyet a szombatos mozgalom bevett vallássá való nyilvánítása érdekében tett. A börtönben töltött időszakban elveszítette feleségét, ami még jobban megerősítette elképzelésében. Mint gyanúsított ember visszavonultan élt szenterzsébeti birtokán és a szombatossághoz menekült. Ezért úgy szokták méltatni tevékenységét, mint a szombatos mozgalom második megalapítója. Ez a szombatossághoz való ragaszkodása vezetett a mozgalom fellendítéséhez.

Pap Gy. László