A désfalvi magyarok, karácsony – újév ünnepkori szokásai

A désfalvi magyarok, karácsony – újév ünnepkori szokásai

Désfalva, Maros megyében, a Balázsfalva – Parajd közötti vasút mellett, Dicsõszentmártontól, mintegy 15 km-re, a Kis-Küküllõ balpartlán fekszik. Ama nmagyarok lakta 40 falu egyike, melyet a néprajzi irodalom, a Kükülllöi tájegységben „Vizmellék”-en ismer.[1]

A falu neve „Dés” személynévbõl származik. Elsõ irásbeli emlitése : 1276-ból való.[2]

Az 1992 évi népszámlálás 1366 lelket tartott nyilván. Ebbõl: magyar-773, cigány – 457, román-136. A magyarok közül 386-on unitáriusok, 386-en reformátusok. Úgy a románok, mind a cigányok csak egy kis része görögkeleti, nagyobb része Jehova tanúja lett.[3]

Az unitárius egyházközség eredete a reformáció korára nyúlik vissza. A reformátusoknak a XX-ik század elején még csak lévitájuk volt. Önálló egyházközséggé, csak a második világháború után szervezõdtek.A románokról, 1721-bõl van értésülésünk [4]. Az unitárius egyházközség - a Küküllõi Egyházkörhöz, a református – a Küküllõi Egyházmegyéhez tartozik.

Társadalmilag, 1948 elõtt.: közép és kisnemesek, jobbágyok, zsellérek voltak. Utánna: földbirtokosok, uradalmi cselédek, részesmõvelõk voltak. Régebb, az uradalom telkeit szalmatetõs, jobbágyházak vették körül. A templomban a a földesúr padja elõtt, volt jobbágyának, illetve cselédjének volt az ûlõhelye. [5]

Ma már világosablakú, cserépfedelû, szép házakban laknak a désfalviak. A kollektivgazdaság megalakulása után, a férfiak nagy része két éltû lett, olyan értelemben hogy a dicsõszentmártoni gyárakban munkásként dolgoztak és szabadidejükben, asszonyaiknak segitettek a kollektiv munkájában – ma, nyugdijasként, visszakapott földjeiken gazdálkodnak. Az ingázás nem üritette ki a falut, habár a fiatal házasok közül néhányan el is távoztak, azért életképes maradt.

Désfalván, a legtöbb régiszokást, a karácsony-újévi ünnepkor õrizte meg.Egyesek már csak emlékezetben, mások gyakorlatban élnek. Közöttük vannak arhaikusak és átalakulásban levõk, valamint újabb szokások is.

II. Karácsony.

Bálint Sándor megállapitása, Désfalvára is érvényes. ”A karácsony, Jézus születésének emléknapja. A család és gyermekség, az otthon és a szülõföld ünnepe.[6]

Elõkészület.

Karácsonyt megelõzõleg, a református templémban, adventi koszorú volt. Ezt a koszorút, fenyõágból fonták és négy gyertyát tettek a tetejére. Karácsony elõtt, négy héttel, a kosszorút bevitték a templomba.

Advent elsõ vasárnapján meggyújtották az elsõ gyertyát, advent második vasárnapján -a második gyertyát, advent harnadik vasárnapján a harnadikat, negyedik vasárnapján a negyedik gyertyát.” (M.I.M.) Ezt a szokást csak az 1990-es években kezdték gyakorolni. Az unitáriusoknál még nem jött szokásba. Advent utolsó vasárnapján, szintén mindkét magyar templomban, a lelkész kihirdeti az ünnepet és az Úrvacsora osztást. Az eseményt méltó felkészülés elõzi meg:

a) Belsõ, lelkifelkészülés: célja - méltóvá lenni az Úrvacsorához, õrizkedni mind attól, ami beszennyezi a lelket és az Úrvacsora lényegét elhomályositja.

Idõpontja: az ünnepet megelezõzõ nagyhét.

Désfalván, mindkét felekezet tagjai – hitük külömbõzésége ellenére, egyforma szemlélettel készülnek az elsõnapi Úrvacsora vételre, ami az ünnep kiemelkedõ, központi eseménye, melynek paralitigus mozzanatai is vannak. Az Unitárius Káté tanitása szerint, „A bûnõsök is élhetnek Úrvacsorával, mert ez megjobbulásukat elõsegitheti.” [7] Mégis a désfalvi uitáriusok, a reformátusokkal együtt, õrizkednek nagyhéten, a káromkodástól, civakodástól, veszekedéstõl. Aki nagyhéten ilyenben vétkezik, az nem vesz Úrvacsorát. Egyfelõl – lelkiismerete nem engedi, másfelõl az ébervélemény tiltja. „ A megesett, parázna nõszemélyek nem szabad Úrvacsorát venni.”

Egyházfi voltam a reformátursoknál. Egy alkalommal, a kurátor[8] észrevette hogy egy nõszemély kiállott az Úrasztalához, odasúgta nekem: „Vezesd ki!” Hallgatnom kellett a szavára. Kézen fogtam a nõt és kivezettem a templomból. A “szentjegyekbõl”, a szökött házasok sem vehettek.[9] Ezek, elõször, eklézsiát kell kövessenek, csak azután járulhatnak az Úrvacsorához. Ezt a reformátusok szigorúan, az unitáriusok enyhébben alkalmazzák.” (S.G.) Az utóbbiaknál az eklézsiakövetést pénzzel váltották meg.[10]

A lelki felkészülést elõsegiti a nagyhéti bûnbánó istentisztelet. A nagyhéten, mindkét templomban - reggel és délutáni naplemente elõtt, harangoznak és bûnbánó istentiszteletet tartanak. A második világháború elõtt, többen, ma a templomhoz közel lakó öregasszonyok vesznek részt azon.

b) A külsõ felkészülés célja: a házat és tájékát rendbehozni. A család tagjait tisztaruhával, étellel, itallal ellátni. A teendõk nagy része az asszonyokra hárult. A nagytakaritást, az ünnepre való mosást, sütést, fõzést, õk végzik el. A férfiak, a jószág körül tevékenykednek. Megtisztitják az állatokat, elõkészitik a takarmányt hogy az ünnepen kevesebb külsõ dolguk legyen. 1950 elõtt, fát vágtak,az ünnepre tüzelõ anyagot készitettek. A földgáz bevezetése ettõl mentesitette õket. Mind asszonyok, mind férfiak, ünnep szombatján igyekeznek munkájukat a délutáni istentisztelet – vecsernye- idejére befejezni. Ekkor indulnak a kántálók. Õket rendbetett házzal illik fogadni és a család együttlétében várni. Ez alól csak a család legénytagjai kivételek, akik a kántálásban részt vesznek.

Kántálás

Désfalván is csoportosan, házról-házra járva elismételt éneklés és köszöntés. Általa Jézus születését idézik fel. A köszöntõk ünnepi jókivánságokat fejeznek ki.[11]

Ideje: ünnep szombatja este és éjjel, elsõnapja délután és este, valamint ó – esztendõ estéje és éjszakája.

A kántálás, Désfalván, emberemlékezet óta szokásban van. „ Édesapámtó’ hallottam, hogy az õ legénykorában is jártak kántálni. Õ a a nagyapjátó’ hallott errõl.” ( B.I.) Az unitárius egyházközség Aranykönyvében a kántálásról irásbeli feljegyzés is van. [12]

A kántálást, kortól függõen, a férfi nemen levõk több csoportban végezték.

Kicsik csoportjában: felekezeti külömbség nélkül, a nagyobb iskolásfiúk vettek részt. Ez a csoport csak 1940-ig kántált.
Legények csoportjában: konfirmációtól – katonaköteles korig, felekezet külömbség nélkül, minden ifjú részt vett.
Református házasemberek csoportja: az 1930-as évektõl, a háborús éveket leszámitva, rendszeresen kántál.

Az unitárius házasemberek kántálására: amint láttuk, már a XIX –ik században is van utalás. A háborús évek kivételével, 1928 óta, ezt az Aranykönyvbõl rendszeresen lehet követni.[13] A kicsik és a legények csoportja, az összegyült pénzajándékot az ünnepi tánc kiadásaira forditották. Ma a református és unitárius emberek, egyháziak javára kántálnak.
A kántálás megszervezése és lefolyása:

A kicsik csoportjában, a nagyobb fiúk élelmesebb társaik közü,l karácsony elõtt két kezest és beköszöntõt választottak. A kezesek házanként felirták az adott pénzösszeget, megfogadták a muzsikusokat. A beköszöntõk mondták a verses jókivánságokat, amiket a nagy legényektõl hallottak és tanultak.

A gyermekcsoportban együtt voltak az unitárius és református iskolások. Nem volt kiválasztás, csak az emberek között. Maguk állitották össze a csoportot, osztották ki a szerepeket. Tanitó, vagy más felnõtt, a szervezésben nem vett részt.

„Ünnepszombatján délután, még a nagylegények elõtt – nehogy a két csoport összeütközzön – elinduktunk kántálni. Elõször az urakhoz mentünk, ott elénekeltük: Krisztus úrunk áldott születésén” [14] c. éneket. Itt a nagy köszöntõt mantuk:

Dicsõret, dicsõség, felséges Istenünk,

És tiszta szivbõl zengedez kis seregünk,

Hogy az esztendõnek múlandó felében

Élünk és nem vagyunk a sirnak kebelében.

Nagy hálaadásal, Istenünk dicsérünk,

Hogy e szent ünnepet megengedted érnünk,

Hirdetek újságot és mondok olyan hirt,

Hogy eljött a Messiás, kirõl Essiás irt.

És láttátok az égen a feltetszett fényes jelt,

Hogy az pásztorokat és bölcseket vezérel.

Mert mi azt megláttuk és hamar felkeltünk,

Hogy azt kijelentsük és arról énekeljünk.

Csillag volt az égen, mint vezér szövéten,

És nagy örömet hirdetett az emberiségnek.

Mert ma éjjel született a világra egy szûztõl,

Ki megváltott minket a pokolbeli tûztõl.

S , azt, ki adatott a világnak tükörül,

Nem szemlélhessük itt mellettünk körül.

Máris gyönge szép szülötte a kis Jézus,

És jászolba helyezte a mennyei jusst.

Örvend a mennyei trónus,

Hogy eljött e világra a jeles patrius.

Örvendjünk mi is, többé ne búsuljunk,

A született Krisztusnak térdet, fejet hajtsunk.

Aki megadta érnünk születése napját,

Adjon hálát mindenki, és vegye le kalapját.

Senki e házban szükséget ne érjen,

Kert, hegy, völgy és mezõ adjon elégséget!

Szivembõl kivánom!

A parasztházakná’ más vót. Itt a Profétákat énekeltük,[15] s a kicsi köszöntõt mantuk:

„Dicsérjük az égnek felséges Úrát,

Aki megadta érnünk e jeles éjszakát.

Áldjuk, magasztaljuk a szentséges nevét,

Hogy megadta érnünk Jézus születését.

Megszületett Jézus, az igaz Messiás,

Ki által lészen a bûntõl megváltás.

Felséges nagy Isten, dicsér szentháromság,

Szálljon reánk a mennyei vidámság.

Távozzék el tõlünk minden szomorúság,

Költözzék szivünkbe mennyei vidámság.

És e háznak minden jeles tagja,

Virradjon szép és boldog karácsonyra,

Szivembõl kivánom!

Akko’ mika’ e’ végezték, leszámoltak. Na, ennyi pénzünk van. Mennyünk a cigányokhoz s fogadjuk meg. Elébb megszerezték a pénzt, s ezután fogadták a muzsikást. A megmaradt pénzt egymás közt elosztották.” ( A.Á.-né).

A háború utáni években s ma is a gyermekek 2-3, 4-6-on társulnak s együtt indulnak el. Szomszéd, rokon, jó ismerõs házaknál az ajtóban, karácsonyfa ünnepélyre tanult verseket mondanak. A háziak süteménnyel, pénzzel ajándékozzák meg õket.

A begyûlt adományt egymás között elosztják.

A legények, az 1930-as években, karácsony elõtt két héttel, a fonóházban vagy a táncházban, majd késõbb, amikor az már elkészült, az unitárius kultúrteremben összegyültek. Tisztségviselõket választottak:

két kezest: kötelességük a muzsikusok megfogadása, a pénz összegyûjtése volt. A kántálást levezették, annak rendjére vigyáztak -a legények az úton ne maradjanak el, ahova behivják õket és borral megkinálják, a kelleténél többet ne igyanak. Az õ tisztük volt a karácsonyi és szilveszteri valamint az újévi tánc levezetése.
elõénekest is választottak, ki az éneket megkezdje és levezesse.
béköszöntõket jelöltek ki, akik a házaknál az ünnepi köszöntõket elmondják.

Ezeken az összejöveteleken a karácsonyi énekeket és a köszöntõket estérõl – estére elpróbálták.

„Karácsony szombatján, vecsernye után, a fonóházba, vaj a kultúrba összegyûltünk. Az énekeket ecce’- kécce’ elfújtuk s elindultunk kantálni. Leghamarább az urakat kellett elkantáljuk. Me’ az urakná’ az egész legénység ott kellett legyen. Leghamarább a papokná’ vótunk. Úgy aztán Gyula úr, Járai, Pataki, Szekretár úr, Béláné, Mikházi úr, akik akko’ vótak az urak. – Akko’ két felé váltunk. Egyik fele ment az egyik utcába, másik fele a másik utcába. Bémentünk az udvarra. Megálltunk az ablakná’. Onnét bészóltunk: Megengedik, hogy megtiszteljük egy karácsonyi énekkel?. Ha azt manták: igen - akko’ elkeztük az éneket. Az urakná’ a Krisztus Úrunk-at énekeltük. Akko’ vót az a nagy béköszöntõ, me’ az úrak három annyi pénzt attak mint a parasztok:

Mint hajdankor a betlehemi mezõben

Az angyalok s igy énekeltek:

Dicsõség a magasságban Istennek,

Békesség légyen e földön az embereknek,

És jóakarat mindenféle népnek és nemzetségnek.

Noha hegyeken, halmokon levõ olaj és citrusfáknak levelei

Mind egybe hullanak,

De mégis e háznak rózsáit és annak vitorláit

Halálnak mérgétõl és keserûségétõl megõrizte, oltalmazta

És e szent éjszakára eljutatta!

Úgy mint Krisztus Úrunknak szent születése éjszakájára

Ha Istennek úgy tetszik, virassza

Fel kegyelmüket a holnapi napra,

Úgy mint karácsony elsõnapjára,

Virassza fel másod és harmadnapjára.

Ezeket engedje eltölteni lelkük örömére,

Isten nevének dicséretére és dicsõségére.

Ha Isten elõtt kedves az önök élete,

Léptesse át az ó-esztendõbõl az újba,

Abban áldja meg újabb és újabb áldásaival.

Áldja meg az Isten határainkat sûrû kalangyákkal,

Legelõhelyeinket kövér fûszálakkal,

Szõlõtermõ helyeinket jó borforrásokkal.

Határainkon levõ kalangyák oly sûrûk legyenek,

Hogy hasonlitsanak az édenben levõ olaj

És citrusfák sûrû leveleihez,

Miként ezeknek tövét szép zöld

Pázsit és fûszál nõtte be,

Oly szép zöld pázsit és kövér fûszál

Nõjje be legelõhelyeinket a kedves barmok számára.

Szõlõtermõ helyeinket hasonlithassuk

Az édenben levõ csatornához,

Melyek a világkezdetétõl, a viilágvégéig folynak,

És még ezeken kivül sok ezer jókat kiván

A mi kicsi dalcsoportunk

A bekövetkezõ évben, tisztelt gazd’ uramnak!.

A paraszokná’, a Proféták – at énekeltük s a kicsi béköszöntõt mantuk:

Lassan elérkeztünk esztendõnk végére,

Földi életünk egyik állomáshelyére,

Áldjuk a jó Istent, hogy megsegitett,

Védett szenvedésben minket,

Megvédte a határunk, családunk,

Mindezeket csak Õ neki köszönjük.

Ha gyász jött mi reánk, szenvedés,fájdalom,

Mindig megvigasztalt, mert õ volt az oltalom.

Most, hogy karácsony, újév közeleg sietve,

Istenünkhöz száll imánk, dalunk egekbe.

Kérjük teremtõnket hogy ne hagyjon el minket,

Óvjon meg a bajtól s adjon békességet.

Derüljön e házra fény s boldogság,

Ezért szól énekünk mint egy imádság.

Ezt kivánják ezen dalos testvérek:

Szálljon e világra tartós béke!

Boldog karácsonyi ünnepeket kivánok örök emlékükre!

Akko’ a kezes belépett. A háziak borral kaláccsal kinálták meg. Pénzzel ajándékozták meg a kántálókat. Az összeget a kezes egy füzetbe irta. Vót olyan lányos ház, hová az egész legénysereget behivták, õket és megkinálták.

A kántáló legények után a muzsikus cigányok jártak köszönteni. A muzsikusokat egy-két “lepényhordó” legény kisérte. A cigányok részére adott lepényeket gyûjtötték össze.

Mika’ mind a két csoport végzett, visszamnetünk a kultúrba. Elszámoltuk a pénzt, s megittuk az áldomást. Eleinte Mikházi úrtó” kaptunk ‘jándékba két vider bort, s azt ittuk meg. Késõbb, pénzzel vettük. Bejöttek a cigányok is, a lepényhordó legényekkel. Muzsikaszó mellett eg kevés ideig énekeltünk, 1-2 óráig. Aztán hazamentünk, hogy másnap tudjunk templomba menni. “ (A.M).

Ilyen volt a kántálás 1940 elõtt.

A folyamatos, rendes kántálás idõközökben akadályokba ütközött. Kitört a második világháború. “Erdély átadatott. A fiatalság egy része e’ ment Magyarországra. Egy része itt maradt, de sokan közülük katonának mentek. Akko’ még féltünk is. A csendõrség nem igen engedte meg hogy kántáljunk. Má’ nem vót az a békesség, mint azelõtt.” (A.M.)

A háború után, a rend helyre állásával, a kántálás újraindult. A legények 1945 – 1975-ig rendszeresen kántáltak, kisebb változásokkal. A társadalmi sorrend már szükült. Az úrak sorába a papok, a “szekretár”[16] és a háború után idetelepedett körorvos tartoztak. A földbirtokosokat az osztályharc a sorrendbõl kiemelte. A már ismertetett, hagyományos köszöntõt mondották, de mindeniknél egyformát. Ebben az idõben hangzott el az alábbi köszöntõ is, melynek eredetét adatközlõje szintén a hagyományra vezeti vissza:

“Megzendült az ének, ember, gyermek ajkán,

Az Úr Jézus születése napján.

Öröme a népnek, öröme a földnek.

Örömünnepe az egész emberiségnek,

A várva várt Jézus immár megszületett,

Jézus a Messiás, Õ már megérkezett.

Krisztus az árváknak igazi szolgája,

Bánatos szivek igaz megváltója.

S, akik a bûnbánat poharát meritik,

Adjon az Isten boldog jövõt nekik!

Ezt kivánják szivbõl és lélekbõl

A kántáló legények.”

(Sz.S.)

A kántálás végeztével, a két csoport a kocsma elõtt találkozott.Az áldomást – vett borból- most is megitták, de muzsikás cigány nélkül. Azok már nem jártak köszönteni.

1975 után, a kollektivizálás és az ifjak városra való ingázása ezt a rendet megbontotta, de a legfõbb ok: “Nem is volt, aki vezesse az ifjúságot.” (M.M.id.) Ezután már csoportosan csak akkor kántáltak, amikor bált tudtak rendezni. Azért a kántálás szokása nem maradt ki. Négy –öt legény összeállott és a szomszéd, rokon, ismerõs leányokat megkántálták. A kántáló énekek és köszöntõk tára, ezekben az években még újabbal is gyarapodott. A református lakosságú Medvés falúból, a désfalvi unitárius családba férjhez jött Molnár Piroska, gyermekeit megtanitotta azokra a kántáló énekekre és köszöntõkre, melyeket a szülõfalujában gyakoroltak. Felserdült fiai, 1992-ben ilyenekkel kántáltak:

“Betlehemnek városában, Három király jött utánuk

Karácsonykor, éjféltájban, Köszöntötték Szûz Máriát.

Fiú Isten ember lett, Ajándékot adtak rá,

Mint kisgyermek született. Aranyos, szép ruhát.

Õt nevezték Jézuskának, Jézus növekedett,

És az anyját Máriának, Napról – napra kedveskedett.

Kis polyába tartották, Betegeket gyógyitott,

Befektették jászolyba. Halottakat támasztott.

Az angyalok fent az égben, Mégis õt sokan nem szerették,

Mennyei szép fényességben, A rossz emberek üldözték.

Zengetik az éneket Még egy éjjel el is fogták,

Kis Jézushoz sietnek. Két szuronyok közt tartották.

Pásztorok a falu mellett, Ostorozták, korbácsolták,

Bárányokat legeltettek. Tövisfával koszorúzták.

Hallgatják az éneket, Náddal verték szent fejét,

Kis Jézushoz sietnek. Véres orcáját leköpték.

Elitélték kinhalálra,

Feszitették keresztfára.

Levették a kersztfáról,

Sirt csináltak kõsziklából.

Testét odahelyezték,

Kis katonák õrizték.”

(Magno felvétel)

Piroska fiai ezt is énekelték:

“Nagy karácsony éjszakáján, Jézus ágyán nincsen paplan,

Jézus születése napján, Megfázik a kis ártatlan,

Ma örvendezzünk és vigadjunk, A szemei könnyedeznek,

Ma született kis Jézusunk. A könnyei esedeznek.

Feljött már a hajnalcsillag,

Keljenek fel, kik alusznak,

Vidám szellõk lengedeznek,

Az angyalok énekelnek.”

(Magno felvétel)

A fiúk, édesanyjuktól, beköszöntõverset is tanultak:

“Nagy hálaadás mondással

Jöttek meg a pásztorok

A betlehemi mezõrõl

És igy énekeltek:

Dicséret, dicsõség fent a magas égbe

Jóakarat mindenféle néphez és nemzetiséghez !

E szent jel, Krisztus Úrunk születése

Virasszon fel elsõ napjára,

Másod napja, István napja,

Harmadnapra, János napjára.

Ha Istennek úgy fog tetszeni

Vezessen át az ó-esztendõbõl az újba,

Áldja meg határainkat,

Sûrû kalangyákkal,

Mezeinket kövér fûszálakkal.

Ezt kivánom kedves gazduramnak,

És kedves gazdasszonyomnak. !”

A fennebbi, Molnár Piroska fiainak énekeit és köszöntõjét, Molnár Mária -1992-es gyûjtésébõl ismerjük.

1992 – 1995 között megint pangás állott be.

1995-ben újból felújult a hagyományos szokás. Ifj. Molnár Miklós, kántorképzõt végzett fiatalember, vezette a legénysereget. Az õ gyûjtésébõl ismerjük az akkori szokást: úgyan úgy zajlott le, mint az 1930-as és 1945-75 –ös években. Most is két csoportot alakitottak. Egy – egy csoportban 15-20-an vettek részt: gyári munkás fiatalok, szakiskolások, diákok, mindannyian désfalviak. Úgyan úgy mint régebben, tisztviselõket választottak. A sorrend is az volt, mint 1945-75– ben. Az énekek is a régiek. Az eddig ismertetett köszõntõket mondották. Azokból választottak a versmondó legények. Mindegyik mást – mást mondott. A házi gazda most az egész csoportot behivja, borral, pálinkával, kaláccsal, aprósüteménnyel kinálják meg õket. Pénzt ajándékoznak, amivel most már nem cigánymuzsikusokat, hanem modern tánczenekart fogadnak.

A kántálási próbát, most már a községi Kultúrotthonban tartották. A két csoport, a falu közepén, a “Kereszt”-nél találkozott. Az áldomást most is megitták, vett borból. Cigánymuzsikus most sem járt köszönteni. Lepényszedés sem volt. Az áldomástól megmaradt pénzzel elszámoltak. Kb. 2 óráig együtt voltak, majd hazamentek lefeküdni, másnap templomba mentek.

3) Angyalvárás, ajándékozás, karácsonyfa:

Kántálás alatt, a családokban megtörtént az “angyaljárás”, karácsonyfa állitás, ajándékozás.

Az angyaljárás régebben szilveszteréjjeli szokás volt. A karácsonyfa elterjedésével tevõdött át ünnep szombatjára. Elõször az “urak”-nál, majd a templomban ragyogott fel. Innen terjedt el a falusi otthonokba.

A karácsonyfa, a désfalviaknál, több változatban, hosszú útat tett meg. “Akko’ is járt az angyal, miko” mi gyermekek vótunk, de nem úgy mint mast. Csak almát, egy-egy diót, egy-egy szem kackacukrat tett a cipõnkbe. Vót a határon olyan tövis, úgy manták neki hogy szamártövis, azaz bojtorján. Annak vót kerek bogyója. Azt levágtuk s szúrtunk minden ágába diót. Felakasztottuk a gerendára és az volt a karácsonyfa. A mi fiúnknak vettünk már karácsonyfát: gyertyát, csillagszórót tettünk rá.” (A.Á-né)

“Karácsony szombatján éjjel bétettek ada a cipõnkbe. Miko’ keltünk fel, kaptunk benne egy-egy diót. Úgy örvendtünk annak a diónak. Nem mint más – hogy csokoládé, cukar, rágógumi s még nem is tetcik.” (A.Á.)

“Karácsonyba’ hazatt az angyal egy kicsi karácsonyfát, ott né, egy kicsi cukarkát. Má’ akko’ az angyal hozta. De mast má’ nem az angyal hozza. Tudják má’ azt azok a nagyabb gyermekek. De mük nagyak vótunk má’ s mind az angyalt vártuk.” (B.P.J.-né)

“Már amiko’ én alyan gyermek vótam, nálam kicsit jobb vót. Édesapám járt a gyárba. Akkor már lehetett kapni szaloncukrot, csokoládét. A mi gyermekeinknek már több mindenféle vót, mint nekünk. Karácsonyfájuk, a földtõl a planfonig ért. Rajta nem gyertya hanem ilyen újmódi lámpa égett. Ajándékot is sokfélét kaptak: játékot, ruhanemût, narancsot, banánt, puskát.” (ifj. A.Á.-né)

“Miko’ nagyobbak lettünk s iskolába jártunk, már tudtuk a karácsonyfát. A férfiak elmentek ki a szõlõbe s onnan hoztak egy – egy fenyõágat. Ünnep szombatján délután, elküldöttek, minket gyermekeket, szánkázni hogy ne legyünk lábalatt. Mire bejöttünk, a fenyõág az asztalon feldiszitve állott: alma, dió, szaloncukor volt rátéve. Gyertya égett rajta. Ajándék is volt alatta: egy- egy harisnya, zsebkendõ vaj egy fejkendõ a fejünkre. Az én gyermekeim már rendes karácsonyfát kaptak. Már nem viaszgyertya égett rajta, hanem olyan amelyik villagatt. Me’ az édesapjuk járt a gyárba. Csak hozta haza, má’ villany vót a házba s egy kicsi drótta’ adavezette, s villagatt. Az én gyermekeim kaptak kicsi játéklovakat, biciklit, motorokat. Az unokámnak – jaj, Tiszteletes Úr, annak hozott az angyal elég mindent ! Az õ karácsonyfája nem csak villag hanem énekel is. Hozott egy gépet is, amelyik számol, egy másikat, amelyik szintén énekelt.” (özv. Sz. S.-né)

4. Ünnep elsõnapja:

a) Úrvacsoravétel: elõtte semmit vagy nagyon keveset reggeliznek. „Igy szokás, valamit falunk hoogy a gyomrunk ne háborogjon.” (I.F.-né)

Az elsõ harangszóra a család konfirmált tagjai öltözködni, készülõdni kezdenek. A férfiak, legények, városról vásárolt zakóban és hosszú, vasalt nadrágban, nagykabátban, az asszonyok idõsebbje - blúzban és ráncolt szoknyában, boltból vásárolt nagykabátban, de még fejkendõvel, a fiatalabb asszonyok teljesen városi, polgári öltözetben, nagy kabátban, kalappal mennek a templomba. Az egykori népviselet, a kollektivizálás után kimaradt.

A második harangszóra elindulnak otthonról. A templomhoz érve, az unitáriusok a cinteremben, a reformátusok a harangláb elõtt, csoportba gyülekezve beszélgetnek.

A harmadik harangszóra, mikor az orgona megszólal, kor szerint egymást követve, belépnek a templomba s családi padjaikba ülnek: az édesapa a férfiak, az édesanya az asszonyok padjába. A legények az orgonával szemben levõ karban, a leányok az asszonyok hátsó padjában helyezkednek el. A jobb énekes férfiak és legények közül néhányan az orgona mellé állnak hogy segitsenek a kántornak az éneket vezetni. A padjukba lépéskor, a férfiak kissé meghajolnak, kalapjukba nézve, csendesen imádkoznak. Az asszonyok, leányok kezükbe ima vagy énekeskönyvet tartva, szintén csendesen, magukba imádkoznak. „ Én ezt szoktam mondani: Én Istenem, adj egészséget gyermekeimnek, unokáimnak! Ámen. Me’ az egészség a legfontosabb.” (I.F.-né)

Mindkét felekezetnél a templom közepén áll az Úr asztala, diszes teritõkkel leteritve. Mindkét úrasztalára érvényes Kósa László megállapitása: „Magát az asztal felszerelését (teritõk, úrasztali edények, kanna, kelyhek, tányérok), patronusok és nagyon gyakran egyszerû hivek adományozzák.”[17] Az úrvacsorai jegyeket mind az unitáriusok, mind a reformátusok, az elhalt családtagok emlékére vagy jelesebb családi események alkalmával adják.

Az úrasztalát mindkét helyen a kurátor és az egyházfiak teritik meg, a második és harmadik harangszó között, mielõtt a hivek begyûlnének a templomba.

A palástos lekészeket, beléptükkor, a hivek felállva köszöntik. A lelkészek fejintéssel üdvözlik hiveiket. Az unitárius lelkész a szószék melletti padjába ül, mig a református egyenesen a szószékra áll.

A lelkészek liturgikus szolgálata után kezdetét veszi az úrvacsora vétel. A hivek több csoportban veszik körül az úrasztalát -régebben, az elsõ világháború elõtt és után, rang és kor szerint, elõször az „urak”, majd a „parasztok” állottak ki. Ma, csak kor szerint:, elõször a házasemberek, majd a legények csoportja áll ki. Õket az asszomyok, végül a leányok követik. Az úrvacsora osztásban a lelkészeknek a kurátorok segitenek. Figyelemmel kisérik, mikor fogy a bor a kelyhekben és a kezükben tartott úrasztali kannából újratöltik. A lekészek jobbról – balra haladva adják a hiveknek a kenyeret és a bort .

A szertartás végeztével, a templomból kijövet, a hivek a templom elõtt csoportokba gyülekeznek és egy idõsebb férfi a lelkésznek megköszöni a szolgálatát. Majd a hivek hazamennek.

A kurátorok és az egyházfiak elszedik az úrasztalát. A teritõket és a klenodiumokat visszaviszik, a megmaradt borral és kenyérrel együtt, a papilakásra. Útóbbiakat elhasználják és boldog ünnepeket kivánnak egymásnak.

A hivek hazaérkezve, e szavakkal köszöntik az otthon maradottakat: „Adjon Isten részt a könyörgésbõl.” „Isten hallgassa meg”, hangzik a válasz. Majd, egy a templomban voltak közül, kikeresi a bibliából elhangzott „teksztus”-t (alapigét) és az

b) Ünnepi asztalhoz ülnek. Elfogyasztják a karácsonyi ebédet. Ilyenkor az egész család együtt van. A távolban élõk is hazajönnek hogy az itthoniakkal együtt ünnepeljenek. Húslevest, töltött káposztát, régebb tejfölös lepényt, diós, mákos kalácsot fogyasztottak. Kb. 20 éve, aprósüteményt és még egyes házaknál tortát is esznek. Étel elõtt pálinkát, ételközben és után bort isznak.

c) Református házasemberek kántálása:

Délután mindkét templomban vecsernye van. “A református pap istentisztelet után a szószékról kihirdeti: “Meghivunk mindenkit, jelenjen meg kántálni.” (Sz.S.)

Megkezdõdik a református emberek kántálása. Megszervezését és lefolyását, Molnár Mária tanárnõ 1992-es gyüjtésébõl ismerjük.

Az elõkészület, az ünnep elõtti héten kezdõdik. Esténként, az egyházközség tanácstermében, elpróbálják az énekeket és a köszöntõket. Kántálás elõtt néhány nappal presbiteri gyûlést tartanak, melyen kijelölik a tisztviselõket:

-rendfenntartókat, kik a kántálókat fegyelmezik hogy az úton ne csapjanak zajt s ha behivják valamelyik házhoz, illendõen viselkedjenek,

- énekkezdõt, pénzszedõt – erre a legmegbizhatóbb embert választják- egy füzetbe irja az adakozó neve után az adott pézösszeget és vigyáz rá.

Vecsernyérõl kijövet, négy óra tájban indulnak. A református lelkésznél kezdik, az unitáriusnál folytatják. Azután a volt jegyzõnél (szekretár), a doktornál kántálnak. Néhány éve ebbe a kategoriába sorolják a helybeli születésû, unitárius tanárházaspárt is. Ez után, két csoportra oszolva, a falusi házakat keresik fel. Csak református vagy vegyes felekezetû családokhoz mennek. Egyik csoport jobbról, a másik balról járja be a falut. Ez a csoport is az udvaron, az ablak alatt vagy az ajtó elõtt áll meg. Az eddig is emlitett, a többi csoportoknál is gyakorolt, két énekkel vannak felkészülve. A család kivánsága szerint, vagy a “Krisztus Úrunk”-at vagy a “Proféták”-at éneklik. Legtöbb helyen, az ajtót kitárják hogy a háziak jobban hallják. A beköszöntõ házasember elmondja versét:

“Dicséret, dicsõség Istenünk,

Ki megáldottad a saját életünk,

Hogy ezen éjjel egy drága virágszál,

Az emberek közé idvességül beszáll.

Drága virágszál Jézus példázója,

Istennek kegyelmét õszintén lehozta.

Királyok, királyok, kik emlékeztek,

Emberi sorsunkról el nem felejtkeztek.

Lelki boldogság hogy annyira szeretett,

Hogy az idvezitõt közénk már leküldte.

Békesség Istenünk békére virrassza e házat,

A holnapi napra e szent karácsonyra.

Az újesztendõnek eljövetelére

Áldjuk és szenteljük sok szerencsével.

Mi is ezt kivánjuk szivbõl és lélekbõl,

A református kántáló emberek! „

(Magno felvétel)

A gazdától függ hogy behivja vagy nem a kántálókat. A behivottakat borral, kaláccsal, tésztával kinálják meg. Pénzzel ajándékozzák meg õket. Minden család a maga lelki és anyagi tehetsége szerint ajándékoz. Amolyan nemes versengés alakul ki közöttük, azonos anyagi helyzetben élõ családok igyekeznek egymáshoz igazodni és egymást felülmúlni.

A kántálás bevégeztével, a két csoport a tanácsteremben találkozik. Megszámolják a pénzt és az egyházközség pénztárába helyezik. Régebb, az összegbõl leszámitottak 10-15 liter bor árát, amire áldomást ittak. 1991-ben úgy határoztak hogy minden presbiter 2-2 liter bort visz a sajátjából, azt közösen elhasználják. Igy a borra forditott összeg az egháznak maradt. A két csoport ban összesen 30-40-en vettek részt.

d) A karácsonyfa ünnepély: fontos eseménye a karácsony – újévi ünnepkörnek. Hiszen a gyermekek megajándékozása, nem csak a szûkebb családi körben történik, hanem az egyházközségben, a templomban is.

“Ha régebb, az elment Tiszteletes úr, az unitárius, Sándor Gergely, csinált minden évben szerepet karácsonykor a kultúrba’. Eljátszottuk Jézusnak a születését, jászolla’, angyalokka’, pásztorokka’. Aztán attak csomagot. Ünnep elõtt, az asszonyok mentek minden házhoz, ahol ilyen gyermekek vótak. Gyüjtettek, lisztet, tajást, cukrat. Sütettek mindenféle cifraságat: csizmát, csillagat, hódat.” (A.Á.) “Mind jártunk az iskolába s ott a tiszteletes úr mind tanitott, de inkább a felesége, Sándor Gergelyné. A szinpadra karácsonyfát csináltunk és ott szerepeltünk. Hozta az angyal a csomagokat. Késõbb, a templomba volt a karácsonyfa, ott szavaltunk.” (B.P.J.-né).

Az egykori gyermekek, a mai nagyszülõk, adatközlését az egyházközségi feljegyzések is megerõsitik:

-Sándor Gergely, 1932 évi lelkészi jelentésében olvashatjuk: “A legkedvesebb napunk volt 1932-ben, karácsony elsõ napja, amelynek délutánján zsúfolt templomi gyülekezet elõtt tartottuk meg a karácsonyfa ünnepélyt. Öt iskolás gyermekünk karácsonyi versekkel szerepelt. Kiosztottuk az ajándékokat, a Szathmáry Gyula egyházköri felügyelõ gondnok[18] úr által még 1931-ben adományozott 500 (ötszáz) lej felhasználásával. Adománya által lehetõvé tette a kedves lélekemelõ ünnepély ba mi egyházközségünkben is.”

-1935-rõl igy ir:”…..gyönyörûséggel vettem részt a gyermekek karácsonyfa ünnepélyén a kultúrházunkban, ahol 10 pontban foglalt mûsorral ünnepeltük karácsony elsõ napjának délutánját…..A Nõszövetség gyüjtésébõl 116 gyermeknek adtunk kedves csomagot ajándékul……Köszönöm a felnõtt egyháztagoknak (a régi gárdának) a közremûködését, akik kérésemre készséggel jöttek segitségemre, hogy egy alkalmi szindarabban bemutassuk a gyermekseregnek Jézus születésének történetét.”

-1936-ról már ez van feljegyezve: “Dec. 25-én, a megelõzõ évitõl eltekintve, templomi ünnepély keretében voltunk kénytelenek magtartani karácsonyfa ünnepélyünket, amely azonban igy is sikeres volt. Bár sajnosan nélkülöztük a mindnyájunk által annyira óhajtott alkalmi szindarabok elõadását.” [19]

1936 óta, rendszeresen a templomban tartják az unitáriusok a karácsonyfa ünnepélyt. A templomba karácsonyfát állitanak, rajta gyertyát, csillagszórót gyújtanak, angyalhajjal, fényesgömbbel, aranyozott dióval feldiszitik. Szines papirból készitett láncot tesznek rá. Alatta a gyermekek szavalnak, az alkalomhoz illõ énekeket énekelnek. Ajándék csomagot kapnak. Az egykori anyaggyüjtést pénzadomány váltotta fel, amit a szülõk adakoztak. A begyült összegbõl a szükséges édességeket a lelkész a városból vásárolta meg. Sokszor a magáéból is kiegészitette. A csomagból az alma, a dió nem hiányzott. Az adakozásról, az unitárius egyházközség Aranykönyve is megemlékezett. 1953-ban: “Karácsonyfa ünnepély alkalmával gyermekek (cukorka, keksz, dió, alma) megajándékozására (40 csomag ) Lõrinczi Gergely és felesége adományozott 80 lej értékben.” 1961- ben : karácsonyfa és karácsonyi csomagok költségeire szülõk és lelkész adománya: 400 lej.

1995 óta, karácsony elsõ napját az ifjúság modern zenére járt tánca zárja be. Elõtte való években, a falu közvéleménye szigorúan tiltotta úrvacsoraosztás napján a táncmúlatságot.

e) Karácsony másodnapja:

Istvánozás: “Délután, vecsernye után, komák, sógorok, barátok felkeresik

István nevû társaikat. Az ünnepelt családja, borral, kaláccsal, tésztával kinálja meg a vendégeket. Amig élt az öreg Molnár Hápi János – 1990 elõtt – megállt az ablak elõtt s igy köszöntötte a házigazdát:

Szent karácsony napján,

Isten éltesse István.

Tudom, disznót jót vágtatok,

Kolbászt, májast csináltatok.

Ha abból engem nem részeltek,

Több karácsonyt ne érjetek.

A család behivta Hápi bá’-t s megkinálta borral, kaláccsal. Eltávozta után, az egybegyültek elpoharazgattak, énekelgettek. Közben õk is felköszöntötték barátjukat:

“Kelj föl István, ne aludjál, Ha van édes pálinkátok,

Neved napjára virradtál. István napját megtartsátok.

Itt van István nem aluszik, Ha nincs mézes, mézeljetek,

Itt van köztünk múlatozik. Sok István napot érjetek,

S minket is részesitsetek!

Egy kevés ideig még elszórakoztak, majd a vendégek más István barátjukhoz mentek.” ( M.M.ifj.)

Ünnepi tánc: idejét, a háború elõtt az úrvacsora szabta meg.

1940 elõtt, ünnep másodnapján két csoportban zajlott le.

o Kicsik tánca: „Miko’ lejárt a kántálás, a begyült pénzbõl megfogadták – Sonkát- a vén cigányt, muzsikálni. Kivették az Eszter nén’ házát. Ott volt a kicsik terme. Másod és harmad napján, valamint újévben is, vecsernyétõl – 12 óráig eltartott a kicsik tánca. Jó vót a gyermektánc. Vót olyan gyermek, aki nem tudott táncolni, ott megtanult. Jött ez a kommunizmus, aztán elromlott.” (A.Á.-né) A kicsik táncába, a nagyok nem mehettek, nem hatták a gyermekek. Még vaj egy szülõ bé-bé botlott hogy lássák hogyan táncolnak.” (B.P.J.)

o Nagyok tánca: a kezesek, már karácsony elõtt megfogadták a muzsikusokat. Karácsony másod, -harmadnapján, ó-esztendõ estéjén, új esztendõ délutánján volt a tánc: a háború elõtt a fonó, vagy a kifogadott házban, késõbb az unitárius kultúrteremben. A háború után, mikor felépült,a községi Kultúrotthonban. Ebéd után azonnal megkezdõdött. Vecsernyei harangszóra félbemaradt. Ekkor minden ifjú templomba ment. Utánna folytatták, éjjel 1-2 óráig. A táncba mindenki elmehetett, aki kántáláskor a legényeknek pénzt ajándékozott. Aki, az ajándékozásból kimaradt, az külön dijat fizetett. A cigányokat a kezesek irányitották. Õk szabályozták meg a táncrendet, melyhez mindenkinek alkalmazkodni kellett. A házas emberek is kaptak egy-egy párt (hajnalozás).

Amint már emlitettem, a hagyományos táncrendet a modern, könnyû tánc váltotta fel

1940-44 között, a kicsik tánca kimaradt. A nagyok tánca a háború miatt szünetelt.

Az ünnepi tánc további sorsa a kántálástól függött:

-1945-75 között rendszeres volt. A legények kántálással szerzett pénze fedezte a kiadásokat. Ideje, az Úrvacsora vételt figyelmen kivül hagyva, elsõnapjára tevõdött át. Az uralkodó rendszer másod és harmad napját munkanappá nyilvánitotta. Ekkor már a legények közül sokan ingáztak városra. -1975 – 1995 között, csak amikor kántálni tudtak.

-1995 után, újból rendszeressé vált, de ideje elsõ napján maradt.

Ünnep harmad - János napja: Délelõtt, délután rendes istentisztelet.

Vecsernye után, az Istvánokhoz hasonlóan, a férfiak János nevû barátaikat köszöntik. A világháború elõtt a tánc e napon is tovább tartott.

III. Ó és újesztendõ:

1. Az ifjak szórakozása: A régi leányok és legények, a háború elõtt, szilveszter délutánján összegyültek a fonóházban.

„A leányok csináltak bolondságot: ki lesz a szeretejük, kihez mennek jérjhez? Este mentünk a táncba. Szindarabos bálok voltak. Eléadtuk a „Sárga csikó”-t, a „Cigány”-t, a „Piros bugyelláris”-t. Minden szerepet elszerepeltetett velünk Sándor Gergelyné tiszteletes asszony. Éjféko’ , miko’ megkandultak a harangak, a muzsikus letette a vonót és mindenki az unitárius templom elé gyült. Oda ment az egész falu magyarsága. Gyerekek, fiatalok, házasemberek, öregek, legények, leányok, mindenki, aki csak el tudott menni.” (B.P.J.-né), mert az

2. Unitárius házasemberek kántáló csoportja, ekkor érkezik a templom elé.

a) elõkészület a kántálásra:

Szilveszter elõtt néhány nappal, az unitárius házasemberek , nehány legény is, 40-50-en, összegyülnek a tanácsterembe. Elpróbálják a kántálási énekeket. Két csoportot alakitanak. Mindkét csoport élére, mint a reformátusok karácsonykor, tiszzviselõket választanak.

Egykoron, az unitárius és református házasemberek, szilveszterkor együtt kántáltak egyháziak javára. Azonban, a begyült ajándék elosztásánál nem tudtak megegyezni. Külön váltak. Az unitáriusok megmaradtak az ó-esztendei kántálás mellett. A reformátusok karácsony elsõnapját választották.

b) A kántálás lefolyása: Az ó-esztendei vecsernye után a templom elõl elindulnak, a reformátusoknál ismertetett sorrendben járnak. Most az unitárius lelkésznél kezdték, a reformátusnál folytatták, majd a doktor és szekretár, majd a tanár házaspár következett, végül a falusi családok. Minden egész unitárius családhoz bekopogtatnak, és a „félbéresekhez” is ( unitárius – református házastársak). „Aki akarja, kinyitja az ajtót, béjünnek s a házban énekelnek:- Isten szállits át békében kezdetût. Ének után, egyikük elmanta a béköszöntõt:

Dicséret, dicsõség és hála,

Száll a szivünkbõl az egek Úrára.

Aki minket kegyelemben tartott,

És az esztendõnek végére juttatott.

Az újesztendõbe vigyen át békével,

Áldását közölje, gazdaggal és szegénnyel.

Ahol szánt az ember gyöngyös vereltékkel,

Áldja meg az Isten, mind a két kezével.

Határainkon drága kalász lengjen,

Réteinken édes fû termjen.

Bortermõ hegyeinken bõ forrás eredjen.

Az újesztendõt, eljövetelével áldjuk és

Szenteljük sok szép szerencsével.

Mi is ezt kivánjuk szivbõl és lélekbõl

Az unitárius kántáló emberek !

Akko’ az asztal megvót teritve. Egy-egy pohát borral s pánkóval - má’ olyanko’ inkább azt sütettek – megkinálták õket. Pénzt adományoztak a kántálóknak s azok tovább mentek. Igyekeztek 12 óra elõtt befejezni. Miko’ mind a két csoport végzett, a tanácsteremben találkoznak. Háromnegyed tizenkettõkor meghúzzák a harangokat háromszor. Eltemetik az ó évet. 12-kor a harang ütõjével 12-õt konditanak. Ekko’ má’ a templom elõtt vannak. Elénekelik a kántáló éneket. A toronyból egy legény köszönti az új évet:

Itt állunk az új esztendõ piros hajnalánál,

Vajjon együtt leszünk-e még alkonyatnál?

Ebben az évben merre visz életünk útja?

Tövisek, vagy virágok közt, csak Isten tudja.

Õ vezessen igaz úton minden egyes léptet,

Õrizze meg bútól, bajtól ezt a kicsi fészket !

Adjon az Isten mindnyájunknak vig kacagást, csengõt,

Adjon az Isten mindnyájunknak boldog új esztendõt ! “

(K.I.)

A toronybeli köszöntõ után, a lelkész a templom elõtti gyülekezetben elbúcsúztatja az ó-esztendõt és köszönti az újat. A lelkész beszéde után, a gyülekezet elénekli a 213-ik unitárius egyházi éneket:” Erõs várunk nékünk az Isten” kezdetût. Ezt, egy újabb köszöntõ követi, melyet már 1967 óta, Ilyés Ferenc presbiter mond el minden esztendõben. Legénykorában, az egykori lelkészétõl, Lõrinczy Gergelytõl tanulta:

„Régi jó szokása a magyar embernek,

Esztendõt temetni összeseregelnek.

Esztendõt temetni, újat köszönteni.

Múltból a jövõbe bátran tekinteni.

E szokáshoz hiven összesereglettünk

Hogy az elmúlt évtõl szépen búcsút vegyünk.

Búcsút vegyünk, annak örömétõl, bánatától,

Eredményeitõl és kudarcaitól.

Nem volt sikertelen az elmúlt esztendõ,

Áldásban, termésben nem volt szükölködõ,

Isten megáldotta verejtékhullásunk,

Ha nem is szinültig, de tele hámbárunk.

Szõlõhegyeink is gazdagon teremtek,

Vidámitó jó bort bõven csepegtettek,

Barátságot kötni, bánatot felejteni,

Sógorság, komaság összejön vigadni.

Összejön, de szemét a jövõbe veti:

Vajjon mit tartogat? – folyton azt kérdezi,

Örömet takargat, sikert vagy eredményt,

Vagy pedig kudarcot?

Ne felejtsd jó népem, a haladás titka,

Ma is, ezután is, imádság és munka.

Küzdjél és bizva bizzál, szükség az imádság,

Emberé a munka, Istené az áldás!

Örömmel köszöntelek az új esztendõben,

Áldás szálljon rátok, gazdagon és bõven.

Mezõn kalász nõjjön, réten fû zöldüljön,

Munkában a nóta vigan csendüljön.

Vigan szükölködjünk, ha valamink nincsen,

A beállott új évben, áldjon meg az Isten !

Ez a kivánságunk, ami rég úgy kéne:

Megértést és békét a nép szivébe,

Hogy keresztény néped megtérjen és éljen,

Sok szenvedés után boldog idõt érjen.

Áldjon az Úr Isten ebben az új – évben,

Vig kacagást, csengõt, Adjon az Isten mindnyájunknak

Boldog Új esztendõt ! “

(I.F. mango felvétel)

Ezután a kántáló emberek visszamennek a tanácstermebe. Elszámolnak a pénzzel. Másfél veder bort vesznek s megisszák az áldomást. A templom elõtti gyülekezet többi tagja visszamegy a táncba s tovább szórakozik.

Azokban az években, amikor nem volt tánc, szilveszter estéjén a legények csoportokként, 7- 8-an, egy - egy leányos házhoz összegyültek, beszélgettek, szórakoztak, rádiót hallgattak, gépzenére táncoltak.

1970 elõtt, az aszonyok siettek a kútra, mert aki ilyenkor elõször merit az:

3. Aranyvizet nyer: „Há’, amiko’ hazajüttünk a templom elõl, mindig mertünk friss vizet. Az elsõ viz az új-esztendõben, a drága aranyviz. Ittunk belõle mindnyájan hogy adjon az Isten jó erõt, egészséget, tudjunk dolgozni a nyáron.” (I.F.-né)

„Harangazás után, új-évbe’, vaj regge’ korán, siettünk hogy nyerjük el az aranyvizet. Nekem a falukútja ott elõl van, hamar futattam hogy én merjek elsõnek vizet. Bévittük, azt mantuk igyunk beléle, me’ ez szerencsés viz. Ez a szokás az 1970-es években maradt ki. Az öregek, anyósomék, szilveszter estéjén egy patkót vertek a küszöbre.Azt manták, hogy állandóan lesz pénz a háznál. A patkót farditva verték oda.” (B.P.J.-né)

4.Egyébb ó és új-esztendei szokások: „Itatásko’ pénzt tettünk a vályúba, hogy a marhák értékesebbek legyenek. Új-esztendõ napján nem adtunk semmit ki a háztó’. Az elsõ látogató megjelenti, mlyen kicsi állatok születnek ebben az évben. Ha férfi lép bé elõször, akko’ berbécsbárányok lesznek, ha asszony, akko’ nyöstények.’ (K.I.-né)

„Szilveszter éjjelén csináltunk hagyma kalendáriumot. Kiválasztottunk egy jó nagyfej piroshagymát. 12 óra elõtt ketté vágtuk, szétszedtük 12 szeletre, ahány hónapja van az esztendõnek. Egy lapitóra tettük. Minden szeletet külön megsóztunk. A sorba tett hagymaszeletek mutatták az esztendõ hónapjait. Reggel az volt az elsõ dolog, hogy mindenki megnézte a kalendáriumot. Milyen idõjárás várható? Hogyha a só elolvadt, az a hónap esõs lesz. Ha só szárazon maradt, abban a hónapban szárazság várható.” (L.J.-né)

„Újévben nem eszünk majorsághúst, mert elkaparja a szerencsét. Inkább disznóhúst, orrját fõznek, mert a disznó elõre túrja a szerencsét. Újesztendõ és Vizkereszt között nem fõzünk „fuszujka” levest, mert megtelünk keléssel.” (M.M.id.)

5. Csattogtatás:

„Újesztendõ reggelén, a gyermekek, 4-5-ös csoportban ellepik a falu utcáit. Kolomppal csengetnek, ostorral csattogtatnak, nagy zajt csapnak, felkeresik szomszédaikat, rokonaikat, jó ismerõseiket. Bekérezkednek: Megengedik, hogy meg csattagtassuk?” Az udvaron nagy lármát csapnak, majd bemennek a házba és egy közülük, köszöntõt mond:

Ebben az új évben minden jót kivánok,

Ahova csak lépnek, nõjjenek virágok !

Még a hó felett is virág nyiladozzon,

Dalos madár zengjen minden rózsabokron.

Minden jó, minden szép legyen mindig bõven,

Szálljon rátok áldás az új esztendõben!

A háziak a gyermekeket kaláccsal, tésztával kinálják meg, pénzzel ajándékozzák meg.” (M.M.ifj.)

IV. Vizkereszt: ”Elõtte néhány nappal, a román kurátor összeirja azokat a magyar családokat, akik a román papot be akarják hivni házszentelni.” (M.M.id.)

“A magyarok is behivják a román papot vizkeresztkor. Egy üvegbe szentelt vizet kértek, mert az nem szagosodik meg. Isznak belõle. A kútba is öntenek, mert a viz nem férgedesik meg. Az ólakat is befecskendezik vele, hogy az állatok egészségesen maradjanak. A többit elteszik. Késõbb torok, fülfájás ellen használják.” (K.I.-né)

“Mikor a kicsi fiam meghalt, az uram szivbeteg lett. Behivtam a román papot hogy szentelje meg a házat, mások mondták, hogy ez jót tesz. Utána, minden vizkeresztkor hivás nélkül bejön, elvégzi a házszentelést s hagy a szentelt vizbõl is.” (S.G.-né).

“A magyarok akkor hivták be a román papot, mikor új házat épitettek hogy azt szentelje meg.”( I.F.-né)

V. Összefoglalás

Végig követve a désfalviak karácsony – újévi szokásait, az alábbiakat jegyzem meg:

1. A gyûjtést, kérdõiv alapján végeztem. A kérdõivet, néhai dr. Molnár István, a székelykeresztúri Múzeum egykori alapitójának segitségével és útbaigazitásával állitottam össze. Kriza Ildikó néprajzkutató is átnézte.

2. Az adatgyûjtésben, Molnár Mária, désfalvi magyartanárnõ (M.Ma) és Molnár Miklós (M.M. ifj.) kántor-tanitó segitett.

3. Az adatközlõk neveinek kezdõbetûit zárójelben tüntettem fel.

4. A szóbeliek mellett, az unitárius egyházközség irattári adatait is felhasználtam (Aranykönyv, Jegyzõkönyv, Lelkészi jelentés).

A kántálás, Désfalván is “ünnepélyes, megilletõdött hangjával még a régi idõk komolyságát idézi.” [20]

o A csoportok önszervezõdéssel alakultak meg: “Kicsik”, “Legények”, “Házasemberek” , református és unitárius csoportja.

o A kántálás idejét, célját illetõen, a csoportok között eltérés van.

- Az elsõ két csoport az ünnep szombatján délután és este kántál. A pénzadományok összegét az ünnepi tánc kiadásainak fedezésére forditja.

- A házasemberek református csoportja, karácsony elsõ napján délután és este, mig az unitárius, szilveszter estéjén és éjjelén kántál. Mindkettõ, jótékonysági céllal, egyházaik javára. Megemlitem hogy, amig a környék falvaiban az egyházak részére történõ kántálás csak a kommunizmus éveiben jött szokásba, addig Désfalván már a háború elõtti években is gyakorolták.

- A csoportok közül, csak a két házasember csoport bizonyult folyamatosnak. A “Kicsik”-é a háború elõtt megszünt. A “Legények”-é a háború után, kihagyásokkal történt.

o A kántálás sorrendje társadalmi jellegû volt:

- a háború elõtt: papok - jegyzõ - úrak (földbirtokosok) - parasztok

- a háború után: papok – volt jegyzõ – körorvos – helybeli születésû tanárházaspár – parasztok.

o A kántálás lefolyása , minden csoportnál azonos - költõi szinezetû – volt: énekekkel és verses köszöntõkkel járt. Az énekeket a református énekeskönyvbõl tanulták. Itt is megemlitem hogy a háború elõtt, az unitáriusok voltak többségben. Mégis, a “Kicsik” és a “Legények” csoportjában, hol felekezetkülömbség nélkül vettek részt, református énekeket énekeltek.

A tájegység nyugati felébõl, a messzi Medvésrõl, idetelepedett családi körbõl elterjedt régi stilusú karácsonyi ének, a désfalvi folklorba illeszkedett.

Vándoralkotással, a köszöntõversek esetében is találkozunk. “Egy ily jeles estének” kezdetû versnek bõvebb változatát, elõször Küküllõszéplakon jegyeztem le, 1971-ben. Az akkor 86 éves Gergely Mihályné - Kerekes Anikó néni szerint, a Székelyföldrõl indult el. Édesanyja, a közeli Gógánváralján született. Ott hallotta a “Gál uraság”, székelyföldi tiszttartójától. Fiait is megtanitotta rá, kik Széplakon ezzel kántáltak. Hogy, a környék falvaiba milyen úton terjedett el, eddig még nem derült ki. Széplakon és Désfalván kivül, rövidebb változatait tudják: Vámosudvarhelyen, Bonyhán, Haranglábon, Szõkefalván. Áldást kivánó, végzõ formulája, a medvési köszöntõben is meg van. Õsi elemeket vélek benne felfedezni:

- karácsonyi jókivánságokkal átléptet az Ó-esztendõbõl az Újba,

- termésvarázslást idéz,

-édenkerti analógiával, “citrusfának sûrû leveleit” az onnan “világkezdetétõl- világvégéig folyó három csatornát” emleget.

A désfalvi karácsony – újévi ünnepkör szokás költészetben gazdag. A köszöntõ versek, igaz, nem népi foggantatásúak, de közlõik a hagyományból eredeztetik õket. Az emlitetten kivül, a templom elõtt, szilveszter –újév éjjelén elmondottnak , a “Régi, jó szokása a magyar embernek” kezdetû köszöntõnek ismerjük csak eredetét. Azt már errõl sem lehet megállapitani hogy Lõrinczi Gergely lelkész, maga volt-e a szerzõje vagy könyvbõl, esetleg kalendáriumból irta-e ki?

o A “Legények” és “Házasemberek” kántálásának végsõmozzanata volt az “áldomás”. A történelem befolyásolta.

5. Karácsony elsõnapja. Itt a vallási -néprajz körébe tartozó, paraliturgikus, jelenséggel találkozunk.

o Az úrvacsoravétel elõtti bõjtöt, egyik protenstáns egyház liturgiája sem irja elõ,mégis a désfalviak, felekezetkülömbség nélkül, egyáltalán semmit vagy csak nagyon keveset esznek.

o Arra sincs elõirás, ki milyen céllal, kinek emlékére adja az úrvacsorai jegyeket? Kik és hogyan teritsék meg az Úrasztalát? Milyen teritõkkel, edényekkel?

o Azt, már évszázadokkal ezelõtt megszabta az egyházi törvény hogy a templomban senki sem foglalhat le magának külön helyet. Mindenki oda ül, ahova akar. Désfalván ez a törvény a mai napig nem érvényesült. Hagyományos családi padokba ülnek.

o Az úrasztalához való állás sorrendjét sem irja elõ egy rendelet sem. A megmaradt kenyérrõl, borról sincs intézkedés.

A fenntieknek rendjét mindenütt a gyülekezet alakitotta ki, igy Désfalván is, nemzedékrõl – nemzedékre öröklõdött.

A gyermekek megajándékozása: nemzedékrõl – nemzedékre fejlõdött. Az eredeti ajándék, az alma és a dió volt. Valamikor a termékenységet jelképezte. Ajándékozása idõvel, szokássá egyszerûsödött. A désfalvi déd és nagyapának gyermekkorában, újesztendõ hajnalán angyali kezek dobálták szobájába. Majd, karácsony szombatja este vagy éjjel - karácsonyfára, késõbb templomi csomagba került. Végül, a csokoládé, narancs, banán váltotta fel. Az egykori fejkendõ, egyszerû ruhadarab helyére: hintaló, játékautó, igazi bicikli, magnetofon, számitógép került.

A karácsonyfa elõdje a nagyszülõknél, bojtorjánkóró, dióval feldisztitve vagy csak fenyõág volt. A gyermekeknek már égõgyertyás, szikrázó fényszóróskarácsonyfát hozott az angyal. Az unoka villogó, éneklõ karácsonyfája a földtõl, a mennyezetig ért. A szülõk gyári keresete, mindezt lehetõvé tette.

Az egyházi, templomi karácsonyfa ünnepély, felsõbb kezdeményezésre indult - a szülõk és gyermekek között népszerûséget nyert. Az egyházközség kultúrtermében kezdõdött, ahol még Betlehemest is játszottak. (“Jézus születésének történetét, angyalokkal, pásztorokkal, jászollal’). Hatósági tiltásra, a templomban folytatódott: ott tartják ma is.

A karácsonyfa elterjedését, a falusiak között, a templomi karácsonyfa ünnepély segitette elõ.

Az ünnepi tánc jó alkalom volt a hagyomány átadására. A kicsik itt gyajkoroloták a nagyoktól ellesett táncmozdulatokat. Késõbb, a hagyományos rendet a modern tánczene a nagyok körében is megbontotta. A harmadnapi táncot áttették elsõnapjára, a régi tilalmat megszegve.

7. Az Ó és Újévi szokásokból csak az unitárius házasemberek kántálása, a gyermekek csattogtatása, a hagymakalendárium és az újév és a vizkereszt közötti “fuszulykeleves” fõzési tilalom maradt meg. Az egészséget biztositó, szerencsét hozó aranyviz meritése, az 1970-es évek közepéig még szokásban volt.

Az ifjúság szilveszteri és újévi táncmulatságát, a kisebb társas összejövetelek váltották fel.

8. Vizkereszt: a román pap, magyarház szentelése és szenteltviz hagyása, etnikum közötti kapcsolatra utal. Azonban, arra is példa lehet hogy, az, ami az egyik egyházban liturgikus cselekmény, az,a másik egyház hiveinél paraliturgikus szokássá válik.

Adatközlõk:

1. Antal Áron, sz. 1929, földmûves, ny. gyári munkás, unitárius	A.Á.
2. Antal Áronné, Kis Anna, sz.1930, háztartásbeli, unitárius	A.Á.-né, id.
3.ifj. Antal Áronné, unitárius	A.Á.-nõ, ifj.
4. Antal Miklós, sz.1919, földmûves, ny. gyári munkás, unitárius	A.M.
5. Bódi Imre, sz.1918, földmûves, ny. gyári munkás, unitárius	B.I.
6. Bódi Paci Jánosné, Bódi Irma, sz.1928, háztartásbeli , unitárius	B.P.J.-né
7. Ilyés Ferenc, sz.1928, földmûves, ny. gyári munkás, unitárius	I.F.
8. Ilyés Ferencné, Kiss Ilona, sz. 1931, háztartásbeli, unitárius	I.F.-né
9. Kiss István, sz.1919, földmûves, ny. brigádos, unitárius	K.I.
10.Kiss Istvánné, Kiss Katalin, sz.1922, háztartásbeli, unitárius	K.I.-né
11.Molnár Attila, sz.1976, középiskolás tanuló, unitárius	M.A.
12.Molnár István, sz.1976, szakiskolás tanuló, unitárius, unitárius	M.I.
13. Molnár Istvánné, Solymosi Piroska, sz.1947, háztartásbeli, unitárius	M.M.-né
14. Molnár Miklós id., sz.1923, földmûves, unitárius	M.M.id.
15.Molnár Miklós, ifj. , sz.1974, kántor-tanitó	M.M.ifj.
16.Séra Gábor, sz.1930, földmûves, református	S.G.
17.Séra Gáborné, sz. Molnár Katalin, háztartásbeli, református	S.G.-né
18. Szilágyi Sándor, sz.1929, géplakatos, református	Sz.S.
19. Szilágyi Sándorné, Bódi Irma, sz. 1929, háztartásbeli, református	Sz.S.-né

Jegyzet:

1. Kósa László: Küküllõ mente. In.Magyar Néprajzi Lexikon. Bp.1980.3.367 o.

2. Györffy György: Az Árpádkori Magyarország történeti földrajza. Bp. 1987, III.551

Csánki Dezsõ: Magyarország történelmi földrajza a Hunydiak korában. Bp. 1913.V. 874.

Kiss Lajos: Földrajzi nevek Etimologiai Szótára, Bp. 1988.I.366.

A falu eredetmondáját ld.: “beszéli a világ, hogy mi, magyarok”

Magyar történeti mondák. Szerk. Langraff Ildikó.Bp. 1998. 243-255

Molnár Miklós: Kántopr – tanitói képesitõ szakdolgozat. Kézirat, szerzõ tulajdonában
Simén Domokos: Templomi ülésrend Désfalván, a XVIII-ik század elején.

In. Vallási néprajz. 7. Debrecen.1944, 161-170 o.

U.o.
6.Bálint Sándor: Karácsony, husvét, pünkösd Bp. 1989.15.
Ferencz József: Unitárius Káté – Átdolgozott kiadás. Kolozsvár, 1977. 41-42 o., 128-132 kérdés.
Kurátor: protestáns egyházközségek ügyeinek világi részérõl való vezetõje. Ld. Kósa László cikkét, Magyar Néprajzi Lexikon, Bp. 3.357
“Szökött házasok” : amikor a leány a szülõk akarata ellenére vagy hallgatós tudtával, a legénnyel “megszökött” és törvénytelen házasságban éltek. Ha mégis medesküdtek polgárilag, a falu közvéleménye elõtt vadházastársaknak számitottak.
A Désfalvi Unitárius Egyházközség Jegyzõkönyve. 1867-1937. 41.o “Lelkész felolvassa az 1928 febr.1-én tartott esperesi vizsgálószék jegyzõkönyvét, melyet a presbiterek megtárgyalván, leánylopások megszüntetését a presbiterium a maga részérõl is nagyon óhajtja s ezért egyhangulag elhatározza hogy jovõre a törvénytelenül létrejött házasságokra 500, azaz ötszáz lej pénzbirságot ró, melyet kötelesek az illetõk az egyházközség pénztárába befizetni.”
Szendrei Janka: Kántálás. In.Magyar Néprajzi Lexikon, Bp. 1980.3.27.
Désfalvi Unitárius Egyház Aranykönyve, melybe a “Désfalvi Unitarius Szentegyház javára tett egyes adományozásik vannak beirva.”
Az Aranykönyvben, 1928-ról találkozunk ilyen bejegyzéssel: “Dec. 31-én, Szilveszter estéjén a hivek énekléssel és újévi köszöntéssel gyüjtöttek. Több évben ilyen bejegyzés van: “ Dec. 31.én felnõtt férfi egyháztagok kántálással és újévi köszöntéssel gyültöttek.”
– 15. Református énekeskönyv.

Lazãr Iustin segédjegyzõ szóbeli közlése.
Kósa László: Úrvacsoraosztás. In. Magyar Néprajzi Lexikon. 1977.1.646.
Az esperessel együtt, az unitárius egyházkör iányitója. Ld. Filep Antal: Egyházkör. In. Magyar Néprajzi Lexikon. 1977.1.646
Sándor Gergely: Lelkészi jelentés a désfalvi unitárius egyházközség 1936 évi tevékenységérõl. Kézirat, az egyházközség irattárában. Iktatószám nélkül.
A „Magyar karácsonyok” c. kötetben (M.Ka) a jelzetten kivól a désfalvi kántálási köszöntõk és énekek következõ változatait találjuk:

-A dolgozat 4-ik oldalán a „Dicséret, dicsõsüg” kezdetû, a M.Ka 165 o

-A dolgozat 5-ik oldalán a „Dicsérjük az égnek” a M.Ka. 163-164 o

-A dolgozat 10-ik oldalán levõnek rövid változata.

Megjelent: "Kútfõ"- II. évfolyam, 2. számában, Kis magyar néprajz diákoknak. A csikszeredai Székely Károly Iskolaközpont - Alapitvány és a Nagybükki Néprajzi Társaság folyóirata, megjelenik félévenként.

Az anyagokat gyûjtötték:

1992-ben: Molnár Mária, magyartanárnõ, szül.1954, Désfalva, 270. sz.

Gyüjtés helye és ideje: Désfalva, 1992, febr.10

1996-ban:

Ifj. Molnár Miklós, kántor-tanitó, szül.1974, Désfalva

Gyüjtés helye és ideje: Désfalva, 1996, január 3.

Adorjáni Rudolf Károly, ny. unitárius lelkész, szül 1922, Dicsõszentmárton,

Avram Iancu u., 20.sz.

Gyüjtés helye és ideje: Désfalva, 1996, március 10