KELEMEN MIKLÓS

 

EGY 19. SZÁZADBELI  ERDÉLYI  UNITÁRIUS  PÜSPÖK:

ARANYOSRÁKOSI SZÉKELY SÁNDOR

 

 

Aranyosrákosi Székely Sándor korára az Erdély területére is kiterjedõ Habsburg politika nyomja rá bélyegét, mely a család Európa fölötti uralmát kívánja elérni.

A család e korban jól ismert két tagja: Mária Terézia és II. József, kik szélsõséges politikájukkal szabnak irányt a birodalomhoz tartozó Erdély egyházi és politikai életé­nek. Mivel Mária Terézia a protestantizmusban látja a család fölemelkedésének legfõbb akadályát, annak fölszámolására törekszik. Fia és utódja, II. József némileg enyhíti anyja protestantizmus ellenes politikáját, de az akkori, rendi fölépítettségû Erdély elé­gedetlen kormányzati rendszerével. Az elégedetlenség - az országgyûlés megtartásá­nak hiánya, az erdélyi három nemzetiség jogainak semmibevétele, a jövevényeknek a rendekkel való egyenjogosultsága, a vármegyék jogainak felfüggesztése, a német nyelvnek hivatalossá minõsítése - a rendi reform mozgalmakban fogalmazódik meg és tesz lépéseket a sérelmek orvoslására.

Bár az 1790 és 1795 közötti országgyûlésen a sérelmek megfogalmazódnak, de or­voslásukra határozott lépések nem történnek. Eredményként csak az országgyûlés jegyzõkönyének magyar nyelven való vezetése és egy magyar nyelvû „társaság" szüksé­gességének kimondása jelentkezik.

Míg Mária Terézia és II. József uralmára, a mûvészet terén a barokk, addig a biro­dalom keleti szárnyát képezõ Erdélyben a görög-római stíluselemeket tartalmazó klasszicizmus válik népszerûvé.

A korabeli magyar irodalomra a felvilágosodás és a romantika jellemzõ.

A felvilágosodás irodalmi kezdeményezõi a bécsi magyar nemesi testõrség tagjai, az újítások ellen polemikus éllel föllépõ felvilágosult írók, valamint azok, akik a tudomány terjesztését tartva szem elõtt, új irodalmi mûfajként a színmûirodalommal és az utó­pisztikus államregénnyel jelentkeznek.

A II. József korában megoszló írótábor ellentéte a 19. század elsõ felében kerül áthi­dalásra, mikor a „régi dicsõség" emlegetése kerül elõtérbe, szabályozódik a magyar iro­dalmi nyelv és jelentkezik a szépirodalom.

A korabeli unitárius egyház életére a „türelmi rendelettel" fellépõ egyházszervezeti intézkedések nyomják rá bélyegüket. Elõtérbe kerül az iskolai oktatás rendje (Ratio educationis), az önképzés és az egyházi irodalom kérdése. Az unitárius egyházi írók elõ­térbe helyezik a színháztörténelemmel, a neveléstudománnyal, a novella-, regény- és versírással való foglalkozást.

E kor neves irodalmárai sorába tartozik Aranyosrákosi Székely Sándor unitárius püspök is.

A család alapítója Székely Boldizsár és Joó Anna, kik 1610-ben Báthori Gábor feje­delemtõl kapnak Siménfalván földbirtokot. Fiuk, Miklós, 1774-ben nyer címeres ne­mességet. Aranyosrákosi Székely Sándor apja, István, székelykáli unitárius lelkész, anyja Szabédi Szekeres Klára.

Aranyosrákosi Székely Sándor 1797. szeptember 18-án születik és október 4-én ke­resztelik meg. Bár apja naplót vezet, fia gyermekéveirõl alig van ismeretünk. Zeneked­velõ apja megtanítja hegedülni, és énekszeretete is gyermekkorában gyökerezik.

A falusi iskola alapvetõ tudományainak elsajátítása után, 1808-tól hat évet tanul a székelykeresztúri középtanodában, ahol mint bentlakó diák, részt vesz a lakószoba, a konyha, a tanterem, a diákok részére kötelezõ munkálataiban. Talán annyiban tér el ta­nulótársai többségétõl, hogy nincs étkezési és ruházati gondja. Apja papi jövedelme le­hetõvé teszi a gondok elkerülését.

Maga az iskola az ún. "klasszikus tudományok" elsajátíttatására törekszik. Arra készíti föl az ifjakat, hogy az egyház szolgálatában tanítói képesítést nyerjenek, de elõképzettséget nyújt a kolozsvári fõiskolán való tanulásra, majd annak végzésével papi szolgálatra is.

Aranyosrákosi Székely Sándor 1814 õszétõl a János Zsigmond alapította kolozsvári "fõgimnáziumban" tanul Mohos Dávid igazgató, Füzi János és Sylveszter György irá­nyításával. Itteni tanulmányi évei lefolyásáról nincs konkrét adatunk. A Székely keresztúrról Kolozsvárra fölkerülõ ifjúnak meg kell küzdenie az akkori nagyvárosnak számító Kolozsvár igényeivel éppen úgy, mint az ott tanuló diákok szellemi fölényével.

Jó alkalmazkodó képességgel rendelkezve hamar beilleszkedik a kolozsvári diák életbe. Bekapcsolódik az Önképzõkör mozgalmába és a "Remény" címû zsebkönyv író­gárdájába. Itt kerül kapcsolatba azzal a Döbrentei Gáborral, aki a magyar irodalom fel lendítése érdekében a kolozsvári tanuló ifjakat irodalmi tevékenységre buzdítja.

Gál Kelemen "A kolozsvári unitárius kollégium története" (1935) címû munkájában megemlíti, hogy az iskola tanárai nem rokonszenveznek a Döbrentei-féle irodalmi kör újításaival. Mint a régi, görög-római irodalmi értékek képviselõi, nem tudják értékelni azt az irányzatot, mely mûvelõinek képzettségét nem a görög latin, hanem a magyar mondai alakok mozgatják.

Így Székely Sándor - Döbrentei hatására - szakít a görög-római eszményekkel és az iskola falai között születõ eposzkísérleteit ennek megfelelõen alakítja. Próbálkozása hátterében nem a megélhetési szándék áll. Irodalmi munkássága mellett nem folytat propagandát. Megelégszik azzal, hogy írhat, s reménykedik, hogy valaki majd felvirá­goztatja a hazai múlt eseményeire épülõ irodalmat. Tanuló éveiben ismerkedik meg Kazinczy Ferenccel is, akihez több tömjénezõ szonettet ír, akit azonban hidegen hagy a pártfogását kérõ ismeretlen ifjú próbálkozása.

Székely Sándor eleget téve az etimológisták számára elõírt köztanítói gyakorlatnak és elvégezve a fõiskola klasszikai tagozatát, 1820-ban jogot hallgat. Mivel a dicsõ­szentmártoni zsinat akadémitának jelöli és a továbbtanulás költségeit neki kell elõte­remtenie, jogi tanulmányait magánúton végzi.

Külföldi továbbtanulását 1820-ban, Bécsben kezdi. Ebben az idõszakban az erdélyi protestáns ifjaknak a kormány - félve a német egyetemek szabadabb szellemének terje­désétõl - nem engedélyezi ottani továbbtanulásukat. Így Székely Sándor is a bécsi egyetemre iratkozik be. Eleget téve a Kormányszék elõírta kívánalmaknak, s bemutatva filozófiai és jogi tanulmányait igazoló iratait, elindulhatott bécsi útjára. A személy szállító postakocsira Szászsebesen száll föl, Lugoson és Pesten keresztül 1820. december 10-én érkezik Bécsbe.

Az egyetemen ágostai és helvét hitvallású, császári és királyi teológiai tanintézetbe iratkozik be. Itt az elsõ félévben bibliamagyarázatot és általános teológiai tudo­mányokat hallgat, majd az általános egyháztörténelmet és a bibliai szövegmagyaráza­tot sajátítja el. Tanulmányai nem jelentenek egész napi elfoglaltságot, van elég ideje megismerni a város kulturális intézményeit, történelmi múltját és szokásait. Mivel jó német nyelvtudással rendelkezik, hamar beilleszkedik a „világvárosi" életbe. Alkalmaz­kodva az ottani viselethez és szokásokhoz, minden nehézség nélkül bejut azokba az intézményekbe, amelyek látókörét szélesíthetik. Sétái alkalmával megismeri a város történelmi nevezetességeit, és itt kezdi szövögetni a császárváros dicsõségét zengõ verseit. Megismerkedik az irodalmat nagy mértékben befolyásoló neoklasszicista klopsztoki és a birodalmi romantikát fellendítõ hormayeri irodalommal.

Bécsi teológiai tanulmányait 1822. április 26-án keltezett bizonyítványa alapján dicséretes eredménnyel végzi.

1822. május 7~n indul vissza Kolozsvárra, hogy megkezdje egyházi szolgálatát. Mi­vel az egyház megítélése szerint frissen szerzett tudását legjobban a torfiai egyházköz­ségben tudta gyümölcsöztetni, annak lelkészi állására nevezik ki. A bágyoni zsinat ha­tározata értelmében az ottani algimnáziumban hittant, görög és német nyelvet tanít. 1830-ban a dombói zsinat igazgatónak választja, s így hármas hivatalt tölt be: papit, tanárit és igazgatóit.

A fordai egyházközségrõl tudott, hogy egyidejû az unitárius egyház létrejöttével. Két templommal - a piactéri nagytemplommal és az újfordaival - rendelkezik. A város unitáriusságára jellemzõ, hogy az 1578. évi zsinaton 322 lelkész van jelen 425 egyház­község képviseletében. 1820-tól ezen egyházközség lelkésze, 1823-tál az algimnázium tanára is Aranyosrákosi Székely Sándor.

A fordai unitárius algimnázium elõször a piactéri nagytemplom körüli üres üzlethe­lyiségekben kap helyet. 1784-ben a régi iskolát templommá alakítják át, s az iskola a templom melletti házban mûködik.

A tanítást a rector végzi, jó elõmenetelû „collaborator" néven ismert diákok segítsé­gével. Az iskola felügyeletét a zsinat gyakorolja. Az iskola igazgatói többségükben az egyház püspöki tisztségének késõbbi betöltõi, mint például Csanádi Pál, Járai János, Koncz Boldizsár, majd késõbb Aranyosrákosi Székely Sándor.

A fordai provinciális kisvárosban Székely Sándor igyekszik otthont teremteni. 1823. május 6-án házasságot köt Csipkés Erzsébettel, ki házasságuk harmadik évében elhalálozik. Második feleségével, Köpeczi Nagy Rozáliával 1828. július 3-án lép frigyre, de hét év múlva ismét özvegyen marad. Mindkét felesége méltó segítõtársnak bizonyul. Csipkés Erzsébet irodalmat ismerõ, virág és madárkedvelõ, Köpeczi Nagy Rozália vallásos, költõi lelkületû asszony, lelkes Kisfaludy Sándor rajongó.

Székely Sándort az 1832. augusztus 23-i nyárádszentlászlói zsinat Kolozsvárra ren­deli, ahol a fõgimnáziumban a történelem és a hittan tanításával bízzák meg.

A fõiskola életében Székely Sándor Kolozsvártól távol töltött évei alatt nagy változá­sok mennek végbe. Amikor itteni tanári állását elfoglalja, az igazgatói tisztséget Ótordai Székely Miklós tölti be, aki 1832 -tõl 1836-ig áll az iskola élén. Bár az iskola éle­tében jelen vannak a reformkori eszmék, az új iskolai törvények csak 1839-ben lépnek életbe. Székely Sándor tanártársai: Kriza János, Mikó Lõrinc és Jakab József. Az isko­la életéért is felelõs egyházi fõgondnok Augusztinovics Pál, aki 1832 tõt a Fõkormány szék tisztviselõje, s aki késõbb több, mint 1200 holdas birtokát az egyházra hagyja.

Székely Sándor lelkiismeretes tanár. Anyagát nyugodtan, kissé lassan és halk han­gon, de figyelmet keltõen és tartalmasan adja elõ. A tanulóifjúság részérõl tiszteletnek örvend. Az elsõk között van, aki a diákok részére, kézikönyvi használatra, magyar nyelven, adatokban bõ, forrásaiban korszerû és megfelelõ stílusú tankönyvet ír.

Családi életében - kolozsvári tanársága idején - 1835-bee áll be újabb változás, amikor házasságot köt Hincs Zsuzsannával. E házasságból születõ két fia még csecse­mõkorban elhalálozik, harmadik fia, Ádám, Kolozsváron levéltáros.

Székely Sándort 1830-ban az egyház fõjegyzõjének választják. E tisztségében leginkább emlitésre méltó munkássága az egyházi énekeskönyv átdolgozása. E könyv 63 énekének szöveg szerzõje. A munka költõi formáját és eszmei tartalmát tekintve, fele te áll az elõbbi öt kiadásnak. Dogmai kifejezései tisztultak, a modern unitarizmus felé hajlók. A könyvet prózában nyomják ki, és csak a Fõtanács közbelépésére jelenik meg verses formában. Székely Sándor a szerkesztés munkáját a régi énekesköny alapján nagy gonddal, több régi éneket elhagyva és újakat felvéve végzi. Összeállításánál a rendszeres használatot tartja szem elõtt, de kiveszi részét a betûszedés munkájából is.

A hét évig püspöki tisztséget betöltõ Aranyosrákosi Székely Sándor nevéhez fûzõ­dik az 1848. évi XX. tc.-nek az Unitárius Egyházat az egész Magyarország területén tör­vényesítõ határozata és a rendszeres lelkészképzés alapjainak megvetése.

Püspöksége alatt rendszeresen tart vizitációt az egyházközségekben. 1852 telén egy háromszéki hivatalos látogatásáról hazatérõben, Marosszentkirályon fejezi be életét. A kolozsvári „Demeter-kertben" helyezik örök nyugovóra. Emlékköve szívvel lanttal és egy könyvvel díszített. Arcképét elõbb fia, késõbb Simén Domokos örökítette meg.

Aranyosrákosi Székely Sándor nemcsak mint püspök, hanem mint irodalmár is a kor nagyjai közé küzdi föl magát. Mint irodalmárnak ismertek diákkori versei, ódái, szonettjei, idilljei, emlékkönyvbe írt versei és késõbb, történelmi munkái.

Ma is ismert elsõ verse az 1814-bee íródó „Ember" címû, mely az Erdélyi Múzeum 5. füzetében jelenik meg. A két évvel késõbbi, a „Tél", már óda, melyben szemben áll egymással az erdélyi és más tájegység. „Istene címû ódája a régi alapon, de az örök Is­tent találja meg önmagában, illetve saját értelmében. „A tudóshoz" címû ódája arra fi­gyelmeztet, hogy Istent a nemesre törekvõ ember szeretetében lehet föltalálni.

Az ódák után az eposz mûfajával jelentkezik. Eposzai példaértékûek, de nem sorol­hatók az irodalmi remekmûvek közé. Velük úttörõ munkát végez.

Ismert eposza a még Bécsben íródó (1822) „Székelyek Erdélyben" címû munka, amely bár alkalmas a nemzeti öntudat ébresztésére, nem kap kellõ méltatást. Bár Toldy Ferenc (elõbbi nevén Schaedel) származásánál fogva sem lelkesedik a magyar nemzeti irodalom születésén, de Vörösmarty vonatkozásában kénytelen rá fölfigyelni. Az utána következõ irodalomtörténészek megelégednek a Toldy-féle ítélettel és a bibliai Pilátus kézmosással agyonhallgatásra ítélik. A három énekbõl álló munka a hunoknak Erdély­ben való letelepedését örökíti meg.

Három történelmi jellegû munkája ismert. „Az unitária vallás története Erdélyben” (1839), "Világtörténelem Dittmár szerint" (1844) és az „Erdélyország történetei" (1845). A történelmi események jobb megismerését célzó munkái az Erdélyi Múzeumban (1816) és a Koszorúban (1826) jelennek meg.

Emlékét elsõsorban az unitárius egyház õrzi. Az unitárius történetíró, Jakab Elek szeretetteljes, segítõkész emberként mutatja be, ki más vallásúakkal szemben türelmes. Élményeivel családjának beszámoló, klasszikus írók munkáival bõvelkedõ "könyvtár" tulajdonos. Bár a köztudatban Aranyosrákosi Székely Sándor, mint Vörösmarty "elõfutára" válik ismertté, tudni kell róla, hogy a 19. század egyháztörténelmének sok­oldalú és meghatározó szereplõje volt.

E tanulmány emlékét kívánja szolgálni.

 

 

 

IRODALOM:

 

BENCZÉDI GERGELY: A tordai unitárius algimnázium igazgatói. Keresztény Magvetõ 1889.

BENCZÉDI GERGELY: Tordiai unitárius papok. Keresztény Magvetõ 1888.

BORBÉLY ISTVÁN: A magyar irodalom története. 2. kiad. 1978.

BOROS GYÖRGY: Aranyosrákosi Székely Sándor. Unitárius Közlöny 1895.

CSIFÓ SALAMON: Nagy püspökeink. 1910.

ENDRÕDI SÁNDOR: A magyar költészet kincsesháza. 1895.

FEKETE KÁROLY: Aranyosrákosi Székely Sándor sírja felett. Unitárius Közlöny 1897. GAAL GYÖRGY: Aranyosrákosi Székely Sándor püspökké választása és beiktatása. Keresz­tény Magvetõ 1987. 3. sz.

GÁL KELEMEN: A kolozsvári unitárius kollégium története. 1935.

JAKAB ELEK: Aranyosrákosi Székely Sándor. Figyelõ 1882.

JANCSÓ ELEMÉR: Irodaclomtörténelem és idõszerûség. 1972.

KANYARÓ FERENC: Aranyosrákosi Székely Sándor. Keresztény Magvetõ 1897. KELEMEN LAJOS: Mûvészettörténeti tanulmányok. 2. köt. 1984.

KISS ERNÕ: Lalán futása és a Székelyek Erdélyben. Egyetemes Philológiai Kõzlõny 1900.

MOLNÁR ISTVÁN: A székelykereszturi unitárius fõgimnázium és az erdélyi mûvelõdés. Ke­resztény Magvetõ 1996. 3-4.

PÉTERFI LAJOS: Aranyosrákosi Székely Sándornak „Székelyek Erdélyben" c. eposza. Ke­resztény Magvetõ 1889.

SZÁSZ KÁROLY: Emlékbeszéd Kriza János levelezõ tag fölött. 1878.

SZAUDER JÓZSEF: A magyar irodalom története 1849-ig. 1968.

TOLDY FERENC: A magyar nemzeti irodalom története. 2. kiad. 1878.

 

___________________________________________________________________________________________

 

 

MIKLÓS KELEMEN

 

A 19TH CENTURY TRANSYLVANIAN UNITARIAN BISHOP:

SÁNDOR ARANYOSRÁKOSI SZÉKELY

 

Sándor Aranyosrákosi Székely was acknowledged as a man of letters. In 1830, he became Head of the Unitarian Church, then later was elected to become its bishop. Act No. XX of 1848, legalising the Unitarian Church throughout the entire territory of Hungary and laying the foundation for the regular training of nov­ices for the priesthood, is also linked with his name. During his termt as bishop he paid regular visíts to the various parishes. His epic poems were exemplary, but cannot be listed among the literary masterpieces. He achieved pioneering work with them. As a teacher at Kolozsvár he was among the first to write a modern stu­dents' textbook, considered as a reference work in the Hungarian language.

 

 

______________________________________________________________________________________________