Bajor János: Vallásunkról – röviden

CREDIMUS IN UNUM DEUM

(Unitárius Élet, 1980. szeptember-október)

HIT

A hit tárgya sokféle lehet: mindaz, ami az ember lelki, szellemi igényét maradéktalanul kielégíti, kitölti.

A művészetek megszállottja hisz a szépségben, a forradalmár az elveiben. Ha hitről beszélünk, általában vallásos hitre gondolunk. Ennek két pólusa van: a végtelen Isten és a véges ember. Mi, unitáriusok, hiszünk Istenben és a halandó emberben. Hiszünk a lélekben és a lelkiismereti szabadságban. Hiszünk a fejlődésben és a humanizmusban. Jövőnket illetően optimisták vagyunk.

LÉLEK

Az ember bár fizikailag anyagi felépítettségű, vannak lelki jelenségei: értelem, szeretet, szépérzék, igazságérzet, amelyek túlmutatnak a fizikai kötöttségeken, a múló testi valón. Lelkünk van, érzelmeink és gondolataink vannak, melyek nincsenek kitéve idő és tér korlátainak. Elképzelhetetlen, hogy csak maréknyi porhüvelyünk hordozná e jegyeket és valóságokat. Hogyan plántálhatna belénk eszméket és eszményeket egy lélektelen univerzum? Lennie kell egy örök léleknek, forrásnak, amelyből minden ered. „Meggondolás őrködik feletted, értelem őriz réged.” Péld.2,11. lelkünk isteni eredetű, s miként szent az Isten, úgy szent a lelkünk is.

ISTEN

A relatív, a viszonylagos feltételezi az abszolútumot. Mi ezt nevezzük Istennek. Pontosan leírni nem tudjuk. Az örökkévaló Isten mindig több volt, mint amit az ember el tud róla mondani. Minden ember alkotta istenarc szegényes. I8sten mindig mögötte és túl van a róla alkotott képeken. Az ember régen felismerte, hogy a világban rend és törvényszerűség uralkodik. Minden egy láthatatlan Kézre mutat. E teremtő és fenntartó kéz, ez az akarat mindenben felismerhető. „Benne élünk, mozgunk és vagyunk” ApCsel.17,28. Legtöbbet Róla az ember mondhat. Mi Isten képmásai vagyunk. Méltán érezzük magunkat Isten gyermekeinek, hiszen mi kaptuk a legtöbbet a Teremtőtől. A végtelen, egyetlen Istennek, Atyánknak lelkét viseljük magunkban.

Isten lélek. Isten szeretet. Isten a mélység.

JÉZUS

Az idők során sok kiváló ember kereste az utat Isten felé. (Zoroaszter, Buddha, Jézus, Mohamed). Mi Jézus tanítványainak valljuk magunkat. Eszményképünk és tanítónk a történeti Jézus. Benne az örök emberi ideált látjuk, a szeretet prófétáját, az áldozatvállalás kálváriás hősét. Csodáljuk diadalmas hitét és lelkierejét,, amellyel le tudta győzni kétségeit, sőt halálfélelmét. Életének legnehezebb pillanataiban is rendíthetetlenül bízott Istenben. „Múljék el tőlem e pohár, de ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogy te.” Mt.26,39. Tanításainak lényege röviden összefoglalható: Isten lélek, őt lélekben és igazságban kell imádni… Szeresd az Isten és szeresd az embert… Erre tanít minket Jézus.

AZ EMBER

Az ember egy a természeti lények sorában, nem angyal és nem ördög. Alacsonyabb rendű lényből fejlődvén, magával hozta a természetes állati vonásokat is, ösztöneit és az önzést. Ebből fakadnak gyengéi, ez bűneinek eredője. Az emberi szellem azonban újat is hozott a világba: erkölcsöt, eszményeket és gondolatokat.

Önzésünket levetve, képesek vagyunk a tiszta jóság és igazság gyakorlására. Ösztöneinket emberivé szelídítve megtanulhatjuk a felelősséget és a szeretet vállalását. A tervezés és az alkotás képessége Isten munkatársaivá emel. Ez emberi magatartásunk alaphangja. A formák és gyakorlatok változhattak, de a vágy örök mibennünk, hogy ezen eszményeket megvalósítsuk. Az ember érzi, hogy még nem teljesen kiforrott „kész” lény – de látja a célt is, amit a Szentírás így fogalmaz … „Legyetek tökéletesek, mint a ti mennyei Atyátok tökéletes.” Mt.5,48.

MORS CERTA

Halandók vagyunk. Már a latin közmondás is bizonyosnak mondja, de az ember mégis mindig tiltakozott az elmúlás gondolata ellen. Számtalan formában próbálta elképzelni az élet utáni állapotot. Nem tudott beletörődni, hogy földi életének tartama meghatározott. Sok naiv hiedelem született a halál utáni állapotokra vonatkozóan.

Mi, unitáriusok, kik hitünket soha nem állítjuk szembe az értelemmel, így gondoljuk: Az ember porból lett és porrá lesz, de a testi, fizikai élet nem egyetlen formája a létezésnek. Halandó voltunk ellenére olyan isteni ajándékkal rendelkezünk – a lélekkel – amely képessé tesz átlépni a múlandóság küszöbét. Lelkünk túlélheti veszendő önmagunkat. „Nem hal meg, ki milliókra költi dús élte kincsét.” (Arany János). A szeretet, a jóság, a hűség és becsület – névvel, vagy név nélkül – nemzedékek életébe épül, a hallhatatlanságot hirdeti. A tudatos emberi cselekedet örökkévaló.

AZ EGYHÁZ

Benső világunk igényeit a vallás és az egyház szolgálja. A hit az ember személyes tulajdona, lelki vonása. A vallás lelki közösség, az egyház pedig ennek intézményes megvalósulása a társadalomban. E testvéri közösség eszményeket, reményeket táplál, lelkierőt és edzettséget ad az élethez. Megtanít a munkában való helytállásra, a tiszta egyéni és családi életre, értékeink ápolására és a békesség munkálására. Buzdít, hogy Jézus nyomdokain járjunk: „Egymás terhét hordozzátok és úgy töltsétek be Krisztus törvényét…” Gal.6,2.

UNITARIZMUS

A reformáció egyik ágaként fejlődött ki a XVI. században. 1569-ben írták le először az „unitárius” szót. Azóta sokszínű, haladó, tudománytisztelő és Isten hívő keresztény világnézetet jelölnek e fogalommal. Humanista alapokon nyugszik. Neve a latin unus (est Deus) szóból ered. Biblikus egyház. Bár a szentírás újszövetségi részét a jézusi hit forrásának tartja, azt nem tekinti Isten szó szerinti kinyilatkoztatásának. A kritikai szemlélet a Biblia értékelésében is érvényes. „Mindeneket megpróbáljatok és ami jó, azt tartsátok meg.” 1 Tess. 5,21.

Bajor János