Bartók Béla unitárius zenész kortársai

Az idén Bartók Béla születésének 125.-ik évfordulójára emlékezve bemutatunk néhány unitárius kortárs zenei kiválóságot. Az alábbiak­ban négy zeneszerzőt említünk meg: Ábrányi Kornélt, Tomka Istvánt, Molnár Antal Jenőt és Lakatos Istvánt.

Ábrányi Kornél élete ma már többnyire a zenei, az életrajzi lexikonok és saját, Budapesten 1897-ben írt "Életemből és emlékeim­ből "című munkája alapján állítható össze.

Ábrányi - előbbi néven Eördögh - Szentgyörgybányán születik 1822. okt.15-én. Mint a "Zenészeti Lapok " c. folyóirat szerkesztője alapítja meg 1867-ben az " Országos Magyar Dalárdaegyesületet". Részt vesz a "Zeneakadémia" létrehozásában, melynek 1875-1883-ig titkára, majd 1888-ig rendkívüli tanára. 1882-ben a "Zenei Közlöny"-t szerkeszti. A Kenyeres Ágnes szerkesztette "Magyar életrajzi lexikon" /1967/ szerinti "kompozícióinál értékesebbek zenei írásai, főként visszaemlékezései, amelyek fontos forrásai úgy kortársaira, mint a korabeli zenei életre vonatkozóan".

Az Unitárius Egyházhoz való viszonya még nem került feldolgozásra. A budapesti egyházközség "Halotti anyakönyve" szerint 1903. december 20-án - aggkori gyengeség idézi elő halálát és Józan Miklós volt budapesti lelkész szolgálatával helyezik örök nyugovóra.

Tomka István 1855. jan. l7-én születik Bucsányban. A Bartha Dé­nes által 1965-ben és Boronkay Antal által 1984-ben szerkesztett "Zenei Lexikon" szerint a bécsi "Konzervatórium" elvégzése után, a 7o-es és 8o-as évek végéig külföldön koncertezik. Az 1888-ik évtől a „Nemzeti Zenede" tanára, majd 190l-től - mint elismert pedagógus— a "Nemzeti Zenede" igazgatójaként működik.

Az Unitárius Egyházhoz való viszonya még tisztázatlan. A buda­pesti egyházközség "Áttérési anyakönyve" szerint 1893. ápr.21-én csatlakozik az Unitárius Egyházhoz.

Molnár Antal Jenőről gazdagabb forrásanyaggal rendelkezünk.

Életével és munkásságával találkozunk az "Unitárius Értesítő" című egyházi lapunk és Borus Róza,1978-ban, a M.T. Akadémia Irodalomtudományi Intézetében készített riportjában.

Molnár Antal Jenő Budapesten születik 1890. jan. 7-én. A lexikonok szerint a modern magyar zenetudomány egyik megalapítójaként—amint Kenyeres Ágnes "Magyar életrajzi lexikona"/1934/ közli: " egyike a legelsőknek, aki felismeri Bartók Béla és Kodály Zoltán zsenialitását és 1910-ben Erdélyben és 1912-ben a Felvidéken gyűjt népzenét.

Középiskolai tanulmányait a Markó utcai gimnáziumban végzi, ahol megzenésíti a német tankönyv verseit. A hegedű és zongorairodalomba Szilágyi Sándor vezeti be. Mint Bartók első koncertjének ifjú előadója, Kodály Zoltántól tanul összhangzattant. A népzenekutatói pályán Bartók indítja el. Ő tanítja meg a fonográf kezelésére. Így gyűjt több száz dalt előbb Csíkban, majd Ipolybalogon.

1910 és 1913 között a Waldbauer - Kerpely vonósnégyes, -1917 -1919-ig a Dohnányi - Hubay zongoranégyesnek tagja. Mint pedagógus a budai "Zeneakadémián", a Székesfőváros legfelsőbb zeneiskolájában, majd 1919-től 1959-ig a "Zeneművészeti Főiskolán" tanít, 1934 és 1940 között a "Népszerű Zenefüzetek"-nek, 1957-től a "Kis Zenekönyv”-társzerkesztője. Ír "Bartók kvartéttjei"-ről /1911/, "Táncjátékáról” /1917/ és a "Kékszakálu herceg várá"-ról./1918/.     

A Nyugatban Bartók vonósnégyeséről ír. E lap matinéin -saját dalainak zongorakísérőjeként fellépő Molnár Jenő Antal ismeretségbe kerül Adyval, Kosztolányival és Móricz Zsigmonddal.

1917-ben és 1918-ban "Bartók tanulmányokat,1921-ben tudományos Bartók elemzést ad közre. Amint interjújában elmondja, Bartók kvartettjéről írt tanulmánya olyan nagy feltűnést keltett, hogy pl. Tisza István éles szatírában csúfolja ki.

"A zeneművészet könyve " című, képekkel illusztrált munkája a nagy és már elismert zeneszerzők mellett közli Bartók arcképét is, miért is a "Zeneakadémia" akkori titkára Moravcsik Géza dorgálásban részesíti.

Mint a modern magyar zenetudománynak egyik megalapítója, sok ismertetést, kritikát, zenepszihológiát, zeneszociológiát ad közre.

Molnár Antal Jenő az 1920-as évek második felében gyakran szerepel orgonajátékkal a budapesti Dávid Ferenc Egyletben, a Brassai Sámuel Ifjúsági Egyletben és az Unitárius Nőszövetség rendezvényein. Legemlékezetesebb föllépése 1926. juni.17-én volt, mikoris az Unitárius Nőszövetségben, a Rev. Hury G. Ives amerikai lelkész és felesége tiszteletére rendezett templomi hangversenyen orgonajáték­kal gyönyörködteti a közönséget. Életét 1983. dec. 7-én Budapesten fedezi be.

Lakatos István, Bartók Béla negyedik kortársa Nagyszerlecen születik 1895. február 26-án,

Középiskolai tanulmányait Kolozsvárt az Unitárius Kollégiumban, s ugyancsak Kolozsvárt, de magánúton végezi zenei tanulmányait, 1922-ben itt szerez hegedűtanári diplomát, majd a budapesti Műegyetemen mérnöki oklevelet,1945-ben a kolozsvári Tudományegyetemen a bölcsészkaron doktorál. 1919 és 1954 között a kolozsvári mérnöki hivatal útmérnökeként, a Mariánum hegedűtanáraként, a Mezőgazdasági Főiskola, majd a Zeneművészeti Főiskola tanáraként dolgozik. Főkutatója a Román Akadémia kolozsvári fiókjának. Mint ilyen foglalkozik a magyar-romám  és szász zenekultúrával.

Az I. világháborúban tűzérhadnagyként harcol: Doberdónál, Isonzónál Pianévél. A háború után előadója a Kolozsvári Magyar Népközösség zenei ügyeinek.

1939. decemberétől rendes tagja az Unitárius Irodal­mi Társaságnak,  az Erdélyi Múzeum- és a Dávid Ferencz Egyletnek. Tanul­mányozza a korszerű útépítés kérdéseit, de foglalkozik zenetörténet­tel, a magyar műzenével és a román népdal irodalmával is. Útkongresszusok és zenei ünnepek alkalmával megfordul Ausztriában, Németországban, Franciaországban, Olaszországban és Csehországban. Foglalkozik Brabms ze­néjének magyaros elemeivel. Feldolgozza Ruzicska György emlékezéseit, bibliográfiát állit össze az 1919 és 1940 között működő erdélyi zeneszerzők munkáiról. Megírja a Kolozsvári Zenetársaság történetét.

Lakatos István az Erdélyi Múzeum Egyesület megbízásából az "Új magyar műzene " címen íródó tanulmányában megkísérli Bartók és Ko­dály műveinek összeállítását. De, mert a munkák évszámát illetően nehézségei akadnak, levélben kér Bartóktól tájékoztatást. Lakatos em­lített tanulmánya 1936-ban jelenik meg a Tudományos Füzetek 85-ik számaként. A Budapesten, 1936 Július 14-ei dátumot viselő Bartók válaszlevél az 1924- 30/3l-ig megjelent munkák címével és évszámával a Demény János szerkesztette  "Bartók Béla levelei" című / Zeneműkiadó Vállalat 1955/ munka 208. oldalán olvasható,

Lakatos István Budapesten 1989. szeptember 22-én fejezi be éle­tét.

A fentiekben - röviden - a világhírű zeneszerző, az unitárius "Bartók Béla-szintén unitárius- zenész kortársait mutattuk be, bizonyságul, hogy egyházunk tagjai a zenetudományban és a zenei életben is jelentős helyet foglaltak el. A Bartók ünnepségek sorozatában róluk sem feledkezünk meg. Kövessük példájukat egy tiszta és közérthető új ma­gyar zene megteremtése érdekében.

Kelemen Miklós