SZÍVEMET HOZZÁD EMELEM

Elmélkedések és imádságok nők számára

A Dávid Ferenc emlék-alapítványból 200 kor. irodalmi díjjal jutalmazott mű

Írta

Dr. Boros György

Negyedik kiadás

Kolozsvár, 1943.

Perczel Ferencné Kozma Flóra

Úrnőnek,

a vallásos irodalom lelkes mívelőjének.

Tisztelettel

A szerző

Szívemet hozzád emelem

És benned bízom Uram.

      Zsolt 25.

FOHÁSZ

Istenem, oh egyetlen Úr

Kinek trónod a kék azúr

Gyönge lányod előtted áll,

Minden jót csak Tetőled vár.

Jöjj le ide kegyelmeddel,

A félelmet űzd el, vedd el.

Szereteted harmatcseppje,

Csepegjen a szívsebemre.

Gyógyítsd meg e beteg szívet

Ébreszd fel az élő hitet.

Erőd uralkodjék bennem,

Segéljen tehozzád mennem.

A magas ég szentelt széked,

A tiszta szív oltárképed.

Reményem a fénylő csillag,

Fohászom az égő illat.

Hozzád emelem szívemet

Oh hallgasd meg kérésimet. Ámen.

Tartalom:

- Előszó (a negyedik kiadáshoz)

- Olvasóimhoz

- Mindennapi imádságok

            A hét minden napján reggel-este

- Az élet útjain

            Különböző alkalmakkor, élethelyzetekben

- Szomorúságban

- Ünnepekre

            Újév, húsvét, pünkösd, karácsony stb.

ELŐSZÓ        

(a negyedik kiadáshoz)

Ez a közkedvelt Női Imakönyv még a boldogemlékű szerző: dr. Boros György életében, három kiadást ért. Ez is mu­tatja, hogy lelki szükséget pótolt. Év­tizedeken át az imádságos szívek százait és ezreit vigasztalta meg és vezette na­ponta egy lépéssel közelebb az égi Atyá­hoz, akire jó és balsors között bizton szá­míthatunk.

Az áldott mennyei Gondviselés, ol­talma és kegyelme van velünk életünknek minden idejében: az örömben és a fájda­lomban egyaránt. És velünk van ezekben a sorsdöntő napokban is, amikor kinek-kinek a keresztény családok körében ugyancsak van kiéri és miért aggódnia. Eszünkbe jut tehát és méltán a bibliai jelige:

,Szenved-é valaki tiköztetek: imád­kozzék!

Öröme vagyon-é valakinek: énekléssel

Dicsérje az Urat!"

Néhai dr. Boros György püspökünk családjának hozzájárulása folytán az Uni­tárius Egyház elhatározta, hogy a „Szí­vemet Hozzád Emelem" c. ima­könyvet megfelelő példányszámban ki­nyomatja s a mai viszonyok között is méltányos áron az imádságos szívek és szomjúhozó lelkek számára közreadja. Bizonyára sok bánatot fog továbbra is megvigasztalni? sok könnyet fog letörölni s az Űr orcája előtt sok nemes létörömet fog megszentelni Híveink körében, a mi egy igaz élő Istenünk dicsőségére!

Úgy legyen! Ámen.

Kolozsvár, 1943. február hó.

Józan Miklós

unitárius püspök.

Olvasóimhoz

„Imádság a szív legőszintébb kíván­sága.'" Lenn, a szív legmélyén fakad. Egy sóhaj, az égre tekintő szem, az összekul­csolt kéz, legegyszerűbb és legönkéntebb megnyilatkozásai.

Ezekkel a vallásos ember nem elég­szik meg. Többet kíván. Szólani óhajt, de ritkán talál szavakat. Segítségért folyamo­dik. Elmegy az Isten házába, vagy előveszi imádságos könyvét.

Az imádságos könyv segít a szív kí­vánságai kifejezésére, Istenhez föleme­lésére.

Ez a kis imádságos könyv is ilyen se­gítségre vállalkozik. A női szív érzelmeinek és kívánságainak határtalan tengeréből összegyűjtött néhányat és azokat megszó­laltatja.

Rendszere könnyen áttekinthető. El­mélkedéssel kezdi. Az emberi szív nem áll mindig készen az imádkozásra, Az elmélkedések arra vannak szánva, hogy előkészít­sék a hangulatot, megzendítsék az érzelme­ket, hogy azután a mindennapi foglalko­zás, az életviszonyok, a szomorú és az ün­nepi alkalmak szerint egy-egy imában nyilatkozzék meg a szív.

Mind az elmélkedések, mind az imád­ságok, rövidek, egy-két csöndes pillanatra valók; egyszerűek, hogy bárki is könnyen saját szavaira ismerjen bennök.

Távolról sem fejeznek ki mindent. Nem is erre céloz a szerző, hanem arra, hogy fölébressze a talán csak lappangó, vallásos áhítatot és fölemelje a szíveket Istenhez. Az élet sokféle gondja és fájdalma között vigasztalásra, megnyugvásra, a jó napokban  hálaadásra  buzdítni  igyekszik.

Szerző reméli, hogy a tiszta vallásos érzés hasonlót ébreszt föl. Óhajtja, hogy azok, kik e könyvet olvasgatják, vele együtt érezzék át, hogy az élet küzdelmei­ben megszentelő az Istenben vetett hit, az evangéliumból táplálkozó buzgóság és az igazság diadalában helyezett rendíthetet­len bizalom.

Boros György

Minden napra

Hétfőn reggel

Hozzád fordulok jó Atyám, szívemet hozzád emelem.

Egy hívó szót hallottam, melyből nevemet megértettem. Nem volt nyugovásom, míg félre nem vonultam, hogy imádságot vegyek ajkamra.

            Szólj most Uram, mert hallja a te gyönge leányod.  Szólj és parancsolj, hadd tudjam meg, mit kell cselekednem, hogy az örök életet s boldogságot elnyerhessem.

            „Járj előttem szüntelen és légy alázatos.” Ezt a szent parancsolatot igyekeztem én is megtanulni és híven megtartani, mert bizony úgy érzem, hogy csak te tudod megnyugtatni szívemet, csak te tudod azt cselekedni, hogy a harmatcsepp édes mézzé és ne pusztító méreggé változzák. Látom most már nyilván, hogy gyümölcséről ismerhető meg a fa, ezt is megértettem, amit a mester mondott volt, hogy amely fa jó gyümölcsöt nem terem, kivágattatik és a tűzre vettetik.

            Igyekezni fogok jó Isten, hogy szívem érzései, lelkem gondolatai ezentúl Téged dicsérő éneket zengjenek. Téged áldó beszédeket hirdessenek.

            Minden órának megvan a maga virága, minden halandónak lesz halhatatlansága, ha a Te lelked elől nem rejtőzik el s ha a Te igédet nem zárja ki a kebeléből. Én is igyekezni fogok jó Isten, hogy szent tetszésed szerint éljek s híven végezzem minden dolgom.

            Hálát adok neked, hogy bár méltatlan voltam, gondot viseltél rám.

Buzgó köszönetet mondok, hogy bár nem voltam hív munkás, áldásodat nem vontad meg tőlem.

            Kérlek, jó Isten, szereteted erejével tarts vissza engemet minden rossztól és távoztass el tőlem minden gonoszt. Kérlek, oh tisztítsd meg gondolataimat, hogy még titokban se tegyek olyat, ami megrontja emberi méltóságomat és előtted kedves gyermeki érzelmeimet.  

            Szívembe oltsd be az irántad való szeretetet s vezess utaidon mindenkor.  Ámen.

Este

Félelem száll szívemre, mert közeleg a sötét éjszaka. Nem tudom, hogy kitől félek, nem tudom miért remegek, mert bizonytalan és titokzatos körülöttem minden. Ki mondhatná meg, ki szabadít meg engemet, ha eljön a veszély.

            Uram Isten! Az elemek a Te kezedben vannak, a hajnalnak szárnyakat Te adsz, a holdat és a csillagokat Te borítod el a fellegekkel és te szabadítod föl.  Te tudod eltávolítani a veszedelmet is.

            Hozzád fordulok, Tőled kérek segedelmet, oh ne hagyj el jó Atyám, hogy legyen csöndes nyugodalmam és szerencsés ébredésem. Ámen.

Kedden reggel

Ismét felsütött rám fényes napod, oh áldások Atyja, jó Isten!  Ismét ajkamon vannak a hála és köszönet szavai. Tudom, hogy Te, kinek a mindenség egy legyen szavadra állott elő, nem kívánod az én gyönge hangomat hallani, de mégis, szívem úgy sugallja, hogy szóljak és Te meghallgatsz engemet. Te, akinek országidban helye van a legkisebb gyermeknek, magad elébe bocsátod azt, aki alázatos tud lenni. Te meggyógyítod a szív fájdalmát és megenyhíted a szomjazó ajkát.

            Mily bölcsen alkottál mindeneket oh áldott Teremtő! Sokszor fordult meg elmémben az a gyarló gondolat, hogy a nőt gyöngébbnek teremtetted más teremtményeidnél. Úgy tanultam, hogy a nő több rossznak volt a szerzője, mint jónak. De most, midőn gyermeki bizalommal állok előtted, átlátom, hogy Te mindeneket oly bölcsen, oly tökéletesen rendeztél, hogy sehol sem lehet hiány. Most midőn a gyermeki bizalom fölébredt szívemben, érzem, hogy nekem is szabad megjelennem előtted. Úgy van jó Atyám, te nem taszítasz el engemet színed elől, hanem ha vannak is vétkeim, azokat elnézed, ha vannak is gyöngeségeim, azokat erőmmé változtatod.

            Úgy van hatalmas Isten, a Te erőd erősíti gyenge karomat, hogy a munkában el ne fáradjak. A Te hatalmad szaporítja az áldást kezem alatt, hogy az enyéim szükséget ne szenvedjenek.

            Oh milyen boldogító ez a tudat! Oh milyen boldogító ez a hit!

Köszönöm jó Istenem mind ezt, amivel bírok. Köszönöm életemet, köszönöm akiket nekem adtál, köszönöm a levegőt, amivel üdítesz, az eledelt, amivel táplálsz. Köszönöm a hitet, amelynek horgonya biztos parthoz erősített.

            Köszönöm a vallást, amely megnyitja előttem az imádkozás házát és megengedi, hogy saját hajlékomban is kiönthessem előtted a szívem érzelmeit.

            Áldj meg és szentelj meg jó érzéssel s tiszta élettel az egész nap folyamán. Bizalommal kérlek édes jó Atyám, Istenem. Ámen.

Este

Megkondul már újra az estéli harang.

Rezegve jár körül ez édes, méla hang.

Szóvá lesz ajkamon s a szó a Te neved.

Áldva légy általam Atyám, jó Istenem.

Vége van a napnak, vége a munkának

S emiatt környékez engemet a bánat.

Sokat jelöltem ki, sokat kértek mások,

S ím kevés volt munkám, de sok az áldásod.

Te ismersz engemet, tudtad mit tehetek.

Oh kérlek ne vess meg gyarló nőt, gyermeked.

Pótold ki erőmet, neveld akaratom,

Tiszta szándékomat engedd megmutatnom.

Tartsd távol lányodtól a rossz embereket

S ne engedd, hogy tőle rosszak eredjenek.

Gondolatom tápláld, hitem erősítsed,

Tedd élővé bennem munkás szereteted.

Az éj sötétjében világosíts nékem.

Ne engedd csalódni gyermeki reményem.

Áld meg kiket adtál, férjem, gyermekeim,

Te néked szentelem igaz érzelmeim.  Ámen.

Szerdán reggel

Újból imádkozni vágyom szeretet forrása Istenem! Ma is a Te neved emlegetésével óhajtok munkámhoz kezdeni.

            Minden teremtmény él, mozog, munkálkodik. A munkások mélabús dala, a pacsirták szárnycsattogása, a kis férgek zizegése mind egy-egy hála-ima Tehozzád az életért, az erőért, a napsugárért, a virágillatért, a harmatcseppért és az édes mézért. Az éj csillagai, mintha a szégyenérzet fogna el, a királyi nap fényét megpillantva, félrevonultak, de ők sem pihennek, hanem erőt gyűjtenek, hogyha jön a sötét éjszaka, megjelenjenek és utat mutassanak a vándornak.

            Ezeknek a látása növeli erőmet és megtanít, hogy nekem is az én szegénységem és gyöngeségem, gazdagság és erő lesz, mihelyt kellő időben állok elő ott, ahol segítségre van szükség.

            És vajon ki volna az a gazdagok közül, aki gondot viselne az én kedves kis gyermekeimre, akik még csöndesen alusszák a boldogok álmát, ha én levenném róluk kezemet? Ki volna az aki munkájában izzadó férjemnek gondoskodnék tápláló eledelről és enyhítő italról? Ki menne elébe, hogy letörölje homlokáról a munka verejtékét, midőn haza érkezik, ha nem én? És ki volna az, aki ezt a kis hajlékot barátságossá, vonzóvá, édes otthonná tenné, ha nem az édes anya?

            Íme, látom Atyám, hogy én mégsem vagyok olyan szegény s olyan erőtlen, amit eddig hívém.  Látom, hogy én gazdag, megáldott és boldog vagyok. Látom, hogy áldásokból többet juttattál nekem, mint amennyit megérdemeltem. Látom, hogy egy pillanat a Te gondviselésed, a Te szereteted szárnyai alatt több, mint anélkül az egész élet. 

            Jól esik lelkemnek, Atyám, hogy hálát adhatok neked, hogy kicsinységemet fölemelted magadhoz s megengedted, hogy gyönge imámmal én is csatlakozzam többi teremtményeid hálaadó zenéjéhez. Hálát adok neked, hogy meghallgattad könyörgésemet, hálát, hogy őrized enyéimet, növeled gyermekeimet, erőben megtartod jó férjemet, akinek oldala mellé állítottál.

            Köszönöm mindezeket, köszönöm a napot és az éjszakát, köszönöm az üdítő harmatot és az áldó melegséget. Köszönöm életemet és reménységemet, most és minden időben.  Ámen.

Este

Jó Atyám! Engedd meg ma is, hogy édes kis hajlékunk egy pillanatra ismét imádság hajlékává változzék, s most, midőn velem vannak mindazok akikkel engemet megáldottál, köszönjem meg Felségednek ezt a napot, amely már lehanyatlott.

            A sötét éjszakában légy oltalmunk, hogy ne érjen veszedelem, légy őrizőnk, hogy csöndesen pihenhessünk.

            Kérlek jó Atyám, fordítsd javunkra ez éjszakának csöndességét, hogy testi, lelki erőben megújulva ébredhessünk új napra.

            Áldj meg és szentelj meg jó isten mindeneket békességgel és nyugodt lélekkel.

Kérlek hallgass meg.  Ámen.

Csütörtök reggel

Miatyánk, ki a mennyekben vagy s a földnek határain ki mindent átölelsz, de Téged semmi be nem foghat, hozzád száll sóhajom, éretted dobog szívem. Öntudatom mondja, hogy a lélek, melyet belém leheltél, az akarat, mellyel lelkemet felruháztad, csak úgy és akkor erősödnek meg, ha lelked szüntelen fölöttem lebeg és  olykor-olykor ihlet a jóra, a nemesre és a lelkiekre.

            Nem kívánok panaszt emelni sem testem, sem annak tagjai ellen, de mégis látom, hogy milyen gyakran győzedelmeskedik azoknak indulatja lelkem vágyain és törekvésein.

            Ezért esik jól lelkemnek, hogy olykor megjelenhetek előtted és meríthetek szellemed véghetetlen tengeréből, habár csak egy cseppet is. Enyhületet, új bizalmat és új erőt nyerek ettől, s így ismét, mint új ember folytatom munkámat.

            Atyám, megemlékezem e helyen sok nemű szükségeimről, melyeket az élet körülményei előmbe szabnak. Megemlékezem, különösen arról, amit az én gyönge vállamra nehezítettél, de nem panaszolok, mert megtanultam, hogy aki a nehéz terhet türelemmel viszi vállán, ha sok szenvedéssel is, de előbb-utóbb a Te dicsőséged közepébe jut. Ezért panasz helyett én is így szólok: az én igám terhes, de gyönyörűséges.

            Oly bölcsen alkottál mindeneket mennybéli nagy teremtő, hogyha jól tudnék olvasni, minden akaratodat, minden kötelességemet percenként láthatnám magam elébe írva. Mert vajon nem a Te akaratod-e, hogy én mint gyönge nő a szeretet áldó melegségét tápláljam keblemben mind az enyéim,, mind a másoké iránt. Vajon nem a Te akaratod-e, hogy a sajgó sebeket bekötözzem, a betegeket gyógyítsam, a gyámoltalanokat el ne hagyjam.

            Annyi kincset rejtettél el számomra itt közelemben, hogy ha szemem éber, szívem tiszta, minden percben újakat fedezhetek fel, újakkal gazdagíthatom magamat, mígnem egyszer olyan gazdag leszek, hogy a testiek hiányát nem fogom érezni és boldog leszek, mint azok, akiknek szívük tiszta, mert ők az Istent meglátják.

            Áldalak és magasztallak ezért menny s föld alkotója. Áldalak azért a tudatért, amelyet részemre engedtél, azért az akaratért, amellyel választanom lehet a két út közül, melyeknek egyike boldogságra, másik pedig pusztulásra vezet.

            Áldalak e napért, annak ezen boldogító percéért. Áldalak az imádságért és a meghallgatásért most és mindörökké  Ámen.

Este

Lankadnak tagjaim, az álom környékez, de nem vonulhatok pihenésre addig, amíg veled jó Istenem, nem szólok bár egy-két szót az imádság hangján. Mert olyan boldogító az idő, melyben nevedet ajkamra véve szólok, még ha panasz volna is az.

            De most nincs okom panaszra, mert amiket rám bíztál, elvégeztem úgy, amint végeznem engedted. Inkább arra kérlek, hogy e hiányokat ne tudd föl hibául, a mulasztásokat tűzd ki újabb kötelesség gyanánt, mert remélem, hogyha kegyelmed megtart, ezután többről többre haladhatok s hozzád méltóbb lehetek.

            A fáradság helyett hozz enyhet tagjaimra, a félelem helyett adj bátorságot szívembe, hogy az éjszaka is legyen javamra. Atyám, hallgasd meg imádságomat és add meg amit gyarló leányod még kérni sem tud.  Ámen.

Péntek reggel

Isten, édes Atyám! Áldásodért esedezem ezen a napon is. Régen az emberek a törvény félelmében jártak, oh vajha én le­hetnéd új ember s járhatnék az evangé­lium   szeretetében.   Nem  veszem  ajkamra nevedet hiába, hanem szívein súgalmából s lelkem biztatására. Te belátsz a tenger mélységébe, mennyivel inkább, az én szí­vembe. Te megmutatod a búvárnak az utat, hogy a tenger mélységéből drága gyöngyöt hozzon föl, mutasd meg édes Atyám nekem is azt az utat, amelyen járva szívemből elé jöjjenek azok a drága gyöngyök, melyekért az emberek engem megbecsülnek, szeretnek és maguk között megtartanak.

Nekem, jó Istenem, a Te kegyelmed mellett az emberek szeretetére, bizalmára és türelmére oly nagy szükségem van, Én érzem, hogy az emberek társaságának mennyi öröme van. Én tudom, hogy ha mindnyájan akarnék a jót, az oly naggyá nőhetne, hogy az egész emberiség egyszer boldog lenne, Én szeretném megérni azt, hogy egyszer már kezdődjék az a kor, mely után buzgó imádság epedez százezrek ajakán; amidőn lenne egy ahol és abban lenne egy pásztor. Szeretném, ha az evan­gélium eljutna újból a mezőkre, el a szán­tóföldekre, mint a Jézus idejében & ott az Isten neve dicsőítve említtetnék.

Milyen nagy jó lenne, ha az emberek nyelvéről elvetetnék a káromlás s ahelyett szállna szét a dicsőítő ének, emlegetvén nevét ég s föld Istenének. Szegénységet, avagy gazdagságot nem kérek Istenem, csak tiszta szívet s ahhoz illő beszédet adj nekem, hogy teljenek el napjaim Téged dicsőítve, engemet országodhoz közelebb juttatva. Isten áldd meg szívemet éltető reménnyel, óvj balsorstól, csapásoktól s szenteld meg igyekezetemet éltem ezen napján is. Kérlek, hallgasd meg könyörgésemet. Ámen.

Este

Isten! Édes Atyánk! Megszólalt az est­éli harang, nyugovásra készül minden munkás lényed. Nekem lelked bővségéből adtál tudományt és ismeretet, melynek se­gítségével világosságot teremthetek magam körül és folytathatom azt, amit rám bíztál. Mennyire nagy a Te gondoskodásod rólunk emberekről. Mennyire kiválik a Te szere­teted abban, hogy mi teremtményeidet mind javunkra fordíthatjuk.

Oh, vajba ne lennének méltatlan sáfá­rok. Oh, vajha hű szolgák és engedelmes gyermekek  maradhatnánk  hozzád.

Istenem, jó Atyám! Közéig a nyugvás pillanata. Én lezárom szememet, de Te őrködj felettem s világosíts szereteted fé­nyével, hogy  legyen édes  nyugovásom,

Ámen.

Szombaton  reggel.

 

Jó reggel meghallgatsz engemet
Uram még virradta előtt
Idejébb mint a nap feljön
Elődbe számlálom ügyemet
Várván kegyelmet.

Mindenható szellem, jó Atyám! Ma­gasra törő lelket adtál nekem, oh engedd meg, hogy ez a lélek feléd közeledhessék. Közelebb hozzád Uram, mind közelebb, mert különben, nem hallom meg szavadat s nem érteni meg bölcs tanácsodat.

Egy kicsinyke fűszál ott a kert közepén, a fakadó bimbó a virágtáblában elenyészik, elvész, ha nincs gondozója, ha nincs, aki kösse ékes bokrétába. Én is itt

egyedül csak bujdosó leszek, ha felém nem nyújtod atyai jobb kezed. Ki fog megmenteni a mély örvényektől, ki vezet majd vissza sűrű rengetegből, ha nem. a jó Atya, ha nem Te, Istenem?

Szívem azt sugallja, a reményem bíz­tat, hogy Szent Fiad példáját idővel én is követni fogom s megtanulom bölcsessége­det a búzakalászról, a tenger morajáról, a zúgó viharból, a kemény szikláról és a vi­rágszálról; megtanulom a türelmet Jézus­tól, akkor, mikor a nép között jót teszem és gúnnyal illettetik; akkor, mikor a tem­plomban megjelenik s mert igazságot szól, kiűzetik onnan, ahol gyermek- s ifjú éveit boldogan töltötte.

Nekem is, oh Atyám, sokszor kell tapasztalnom, hogy legnemesebb törekvé­sem hajótörést szenved, legtisztább célza­tomat rosszra magyarázzák. Emiatt gya­korta kedvtelenség, nyugtalanság és bánat száll reám, melyeknek súlya lenyom a föld felé és elhomályosítja szememet. Ér­zem, hogy sokszor nem látok tisztán, nem ítélek helyesen és nem vagyok méltó, hogy a Te gyermekednek neveztessem.

Nem kívánom Atyám, hogy minden gondot és akadályt eltávolíts utamból, csak arra kérlek, hogy szelíd intéseddel add tudtomra, hogy Te mindenütt jelen vagy, nekem, gyönge leányodnak is köze­lemben állsz s ha szükségem leszen, meg­adod a segítséget.

így én is remélem, hogy előbb-utóbb meghálálhatom sokszori nagy kegyelme­det s állandó szeretetedet, így én is remé­lem, hogy egykoron olyan lészen minden cselekedetem, amelyről a Te Fiad hű kö­vetőjének fognak mondani.

Ezt óhajtom Atyám, ezért vágyom kö­zeledbe, ezért kérek segítséget Tőled a mai napra, melyre fölébredtem s amelyben hozzád könyörögtem Isten, jó Atyáin, ki fenn vagy a mennyben. Neked legyen hála, dicséret, dicsőség, most és mind­örökké. Ámen.

Este.

Jó Isten! Egy hét munkás napjainak végéhez értem. Ha visszatekintek és vizs­gálom  mit  végeztem,  bizony  nem  mondhatom, hogy hű sáfár voltam, mert a rám bízott talentumokat nem gyümölcsözhet­tem úgy, amint lehetett volna.

De Te tudod jó Isten, hogy bennem nincsen tökéletesség, és annak csirája oly parányi. Azért ne taszíts el kérlek atyai színed elől, hanem bocsáss békességben a közelgő éjszakába, hogy majd midőn föl­virrad a Te szent napod reggele, új lélek­kel, újult testtel jelenhessek meg s felvé­vén ünneplő ruhámat, legyek tiszta és ér­demes arra, hogy elődbe bocsájtást nyerjek.

Irgalmat, atyai szeretetet kérek a Te gazdagságod tárházából, mert én csak így élek, csak így remélek boldogságot és hoz­zád méltó érzést és gondolatot. Atyám, hallgass meg. Ámen.

Vasárnap

(Ott  ahol   nincsen  imaház.)

Mint evezőt veszített sajka a tengeren, úgy hányódom itt én az; élet idegen hullámai között, élet kormányosa, gondviselő isten! Nekem nem szólnak a harangok, az én   számomra   nem     nyílnak   templomot: mert az én kis Jeruzsálemem messze marad amott túl a hegyeken! Éppen ebben az órában indul a kis sereg, hogy összegyűl­jön ott a Sionon, a Te templomodban. Olt vannak azok is, akiket magaménak val­lok, ott vannak mindazok, kik engemet szerettek,

Oh ha szárnyam volna, oh ha ott le­hetnék, milyen boldog lennék hozzád imádkozva! Most, amikor nincsen ki a jóra intsen, most, amikor nem. szól hoz­zám a jó pásztor, most mint eltévedt bá­rány, olyannyira vágyom az én nyitjám után. Mindhiába várom, nem jő senki fe­lém, egyedül maradok, egyedül imádko­zom, és még sem egyedül! Te hallgatod szavamat, Te hallod szívem dobogását, Te felelsz kérdéseimre.

Milyen időzítő érzés, oh végtelen sze­retet, hogy előtted össze vannak foglalva egy seregbe mindazok, akik ezen a napon hozzád imádkoznak. Milyen lelki meg­nyugvás nekem, hogy az én aggódó gon­dolatom innen ugyanoda száll, ahová azoké, akik amott a Te házadban dicsőítő éneket énekelnek.

Istenem, milyen kegyes és milyen tökéletes vagy Te, hogy ennyire megemlékezel rólam, elhagyott leányodról is. Milyen sokat kellene hogy imádkozzam, ha meg akarnám hálálni, hogy engemet itt is jó emberekkel veszel körül, itt is megvi­lágítasz tiszta lelked fényével.

Mihelyt bizalommal fordultam hoz­zád, Te fölemeltél magadhoz s megmu­tattad kegyességed csarnokait — me­lyekbe ha járok, mindig rád találok. Már többé nem vagyok egyedül. Már többé nem félek a magánytól, mert tudom, hogy ha mindenek elfeledkeznek is, de Te nem fe­ledkezel el én rólam.

Már többé nem érzem az idegen hely ridegségét, mert látom, hogy itt körültem
mindenütt a Te gyermekeid vannak, akik nekem testvéreim és a Te akaratod sze­rint jóakaróim. íme látom, hogy elenyé­szik szemem elől a távolság, a messziség, a  magasság, a mélység s engem összes embertársaimmal egybeolvaszt hitem és
szeretetem, .azáltal a szeretet által, amely Te vagy, jó Atya.

Dicsőítlek és tisztellek örök Isten Té­gedet s nem feledem el soha, hogy ha mindenek idegenek lennének is, Te bará­tom, útitársam, segítőm és vezérem vagy s az is maradsz. Ebben a boldog érzetben imádlak szüntelen  itt  és  minden  helyen.

Ámen.

Vasárnap este

Jó Isten, édes Atyám! Szívem előtt állok s keresem a szavakat, melyekkel bevéshetném táblájára a te nevedet, hogy valahányszor rátekintek mindig ott lát­hassam. De mielőtt ezt tenném, meg kell tisztítanom minden idegen névtől, minden folttól és homálytól. A mai nap ebben a szent munkában nagy segítségemre volt, mert gondjaimat félretéve, a Te. szent or­szágod törvényeit és szabályait fontolgat­tam. Átláttam jó Atyám, hogy meg van a hajdan megígért paradicsom, ott van­nak a tiszta lelkek és azok, akik jót cse­lekedtek és a rajok bízottakban hívek voltak.

Átláttam, hogy aki Te neked tetszésed szerint akar élni, annak nem szabad a világiakban mélyen elmerülni. Mert Te ugyan erre a földre helyeztél minket, s ennek a világnak avattál polgáraivá, de a Te fiad által azt is tudtunkra adtad, hogy senki nem szolgálhat két úrnak, nem szol­gálhat Istennek és a világi gazdagságnak.

Nem, Istenem, én nem kívánok gaz­dagságot, sok kincsre nem vágyom, hiszen nékem mióta születtem nélkülözés és munka volt legtöbbszöri kenyerem, most pedig sok idő óta a néma magány hajlé­kom s mégis a múltért nem panaszolok, mert erezem s látom, hogy bölcsebben nem lehetett volna intézni sorsomat, mint ahogy Te intézted jó Atyám, irgalom Atyja,

Oh vajha egyben gazdagabb lehetnék, oh vajha Szívem jósága, áldozatkészsége, hűsége és türelme nagyobb lenne ezután, mint amilyen volt eddig. Vajha a munkát ne tehernek, hanem áldásnak tekinteném, s így többé ne jőne emiatt panasz aja­kamra, mert ezzel is tisztább lenne a szí­vem, melyen legnagyobb ékesség a Te szent neved. Vajha helyzetemnek ag­gasztó gondjai soha se azt eredményeznék, hogy Tőled eltávozzak, hanem, hogy hoz­zád   közeledjék,   s   neked  panaszoljam   el keserveimet.

Vajha az emberek gyarlósága és ön­zése, melyek miatt sokszor kell szenvedni a gyöngének és az elhagyatottnak, a Te állandó szereteted előtt megszégyenülne és arra indítná őket, hogy hasonlók igye­kezzenek lenni Jézushoz és Te hozzád.

De oh ne engedd Istenem, hogy én mások felett mondjak ítéletet, hiszen hol van gyöngébb teremtmény nálamnál. E helyett leborulva kérlek, tisztítsd meg szí­vemet minden rossz érzéstől, minden go­nosz vágytól s engedd meg, hogy annak tiszta tüzén neked tetsző hálaáldozat ég­jen, most és ezután is mindig, mert ak­kor én csöndes, nyugodt és megelégedett fogok lenni.

Istenem hallgasd meg könyörgésemet, őrizd meg életemet veszedelemtől, csapástól és hosszas szenvedéstől. Re­ménykedve  kérlek,  hallgass meg!  Ámen.

Vasárnap.

(Midőn elgyengülés miatt templomba nem mehet.)

Elhangzott a harang hívó szava, de a Te leányod én Istenem, nem indulhat szent házadba, mert testi ereje elfogyott, lábai meggyöngültek. A szép és nagy világ helyett itt a négy fal között telik le éle­tem. Mindennap lassabban halad, min­dennap kevesebb e szív verése. Én már talán nem is vagyok erre a világra való. Gyermekeim, unokáim olyan kedvesek, olyan elevenek, mint a viruló tavasz min­den életével. Ügy szeretem őket, mikor itt vannak körülöttem, s mégis most olyan jól esik nekem ez a csönd, mert íme most tied lehetek egyedül én édes Istenem.

Annyira erőt vett rajtam a jövendő gondolata, hogy már úgy érzem, mintha jobb lenne innen elköltöznöm.

Egy szép hosszú élet terül el előttem s amint végig tekintek rajta, látom a tavasz virágát, a nyár dús kalászait, és mintha érezném az őszi szél hervasztó lengedezését.

Milyen szép kép! Mennyi boldogság és mennyi fájdalom zajlott le rajta. Az ifjúság tündérálmai oh be idvezítők voltak hajdan a kedves, jó szülők körében s a testvérek társaságában. Barátaim, a ját­szótársak, életem párja, csaknem mind el­hagytak már, csaknem mind ott várnak a Te közeledben.

Jól látom örökéletű Atya, hogy sokat vétettem ellened, magam és enyéim ellen. Mennyire szeretném kitörölni azokat a sö­tét foltokat életem képéről Mennyire más életét élnék most, hej de mind hiába, meri az óra sebesen jár, nem áll, nem vár senkire.

És én nem is bánom, és én nem is fáj­lalom, sőt inkább köszönöm, hogy adtad nekem ezt az életet s azt megszentelted áldásokkal, bövséggel is. Köszönöm, hogy engemet annyi szerető szívvel vettél volt körül, mert valóban oly nagy boldogság szerettetve lenni.

Nem tudom mennyit szántál még ne­kem, de én készen vagyok indulóra, mi­helyt hallom hívó szódat. Azért engedd meg édes Istenem, hogy kegyelmedbe és jóságodba ajánljam az enyéimet, az én jóakaróimat s az összes embereket, mert én jól tudom, hogy nélküled senki sem tud sem jó, sem boldog lenni. Én jól tu­dom, hogy szeretni is csak az tud, akit Te szeretsz.

Kezedbe ajánlom lelkemet, pihen­tesd meg testemet, áldd meg reményeimet és készíts nekem illő helyet a Te híveid seregében, hogy élhessek békességben itt és a jövő életben. Ámen.

SZÁLLJ ISTENHEZ

Nyíljon ajkad hő imára

Az áldott nap mosolyára.

Fénye árad;  fenn és  alatt

Élet, öröm, hála fakad.

Oh jöjj a regg órájában

Szállj  Istenhez hő imában!

Ébredj,  ébredj  új  erőre.

Szól a harang ébresztőre.

Kitől   szeretet   árad   szét

Kiért az ajk imára kél,

Övé  legyen  egész  szíved

Áld az eget, áld Istened!

AZ ÉLET  ÚTAIN

Templomba menéskor

Hálát adok neked szerető jó Atyám, mennybéli Isten, hogy a Te templomod­ban imádságra leborulhatok. Imámba ve­gyülő sóhajom könnyítse meg keblem ter­heit; az orgona szelíd hangja oszlassa azo­kat a nehéz gondokat, melyek az életben mindig nyomon kísérnek.

Vajha itt az öröm derűje és éltető mo­solya fölvidámítana és megnyugtatna ab­ban az örök igazságban, hogy akik Téged szeretnek, azoknak mindenek javukra szolgálnak.

Engedd kegyelmes jó Istenem, hogy ebben az órában lelkemet szentelhessem a magasztos gondolatoknak. Engedd, hogy igéd varázsa alatt szálljon lelkem föl a magasba, hol a Te lelked titkait megismer­heti. Engedd, hogy itt kerülje el szívemet minden rossz érzés, harag, vád és gyűlölet

Adjad jó Atyám, hogy valamint én megbocsátom mindenkinek, amit vétett ellenem,    úgy nekem is bocsásson    meg  mindenki. Adjad, hogy itt a szent gondo­latok között erősödjék meg akaratom a jóra, a szépre és szentre, s így legyen ez az óra üdvösségemre, lelkem épülésére. Hittel és bizalommal kérlek, úgy amint mesterem, a te szent fiad, a Jézus Krisztus tanított. Oh hallgass meg. Ámen.

Vasárnapi ima a templomban.

Szólj Uram, mert hallja a Te szolgád! így felelt egykoron a Te ifjú prófétád, oh mennybéli bölcsesség kiapadhatatlan forrása. Én is hallottam a hívó harangot, szí­vem érzelmei megáradtak s elődbe jöttem, ahol Te meghallgatod az én szómat bár­mily gyenge és erőtlen is az. Szólj Uram, és értesd meg velem vétkeimet is, amelyek­kel Tégedet és a Te teremtményeidet meg­bántottam.

Ezen a szent napon érzelmeim meg­tisztulnak, szemem világosabban lát s ta­lán meglát Téged is, és megérti szent aka­ratod intéseit.

Oh milyen végtelen az a bölcsesség. Atyánk, mellyel körülvetted e világot s abban a legparányibb teremtményt is. Ha nézem a földet, midőn a tél takarója bo­rítja, úgy tetszik, mintha a halotti fehér lepelt látnám és várnám a feltámadást, mely a halál után következik, óhajtozom az örök életre, amelyben mindig veled lehetek. De jó Atyám, ha megpillantom a tavasz szép és gyönyörűséges virágait, boldog öröm száll szívemre. Én is, mint az énekes, vidám madárkák, repkedni vá­gyók, feledem a gondot, feledem a földi élet aggodalmait. Ha látom a nyár munkás kezét a föld kebelén és teremtményeid ezerein, én is munkára vágyom. Ha látom a hívők buzgó népét templomba seregleni, én is ide jövök, mert itt vár reám a leg­szentebb foglalkozás, itt Te előtted és Te veled, Isten!

Szerető jó Atyám, ím elődbe hoztam gyönge szívemet s rövid életemet. Oh nézd meg szívem virágait, azokat az érzéseket, amelyekkel átölelek mindenkit, akikkel engem megáldottól, Oh tápláljad ennek forrását, hogy ki ne apadjon belőle az áldás, és a hálaadás.

Ha elfeledtem  volna, oh  égi  Atya, megemlékezni Terólad és azokról a szent dolgokról, amelyeket rám bíztál, kérlek most bocsásd meg nékem és add meg azt, amit gyönge teremtményed kérni sem tud még.

Szeress engemet én édes jó Atyám, mert a szeretet lehelete annyira áldó és magasztaló. Szeress engemet, mert vala­hányszor érzem azt is, hogy nincsen na­gyobb boldogság annál a békességnél, amely a kebelben honol. Légy velem e szent napon, hogy azt nem csak én, hanem minden enyéim Te néked szentelhessék, hogy boldogítva boldog lehessek s ne fe­ledjem, hogy jobb egy nap Te veled, mint­sem ezer nélküled.

Istenem áldj meg és tarts meg testi, lelki békességben, most és mind  örökké.

Ámen.

Konfirmációkor.

Régóta gyűjtögetem a hit virágait s íme ma koszorúba fűzve bemutatom előt­ted szerető jó Atyám! Ifjú vagyok még. erőm is ifjú s gyönge, de tiszta kebelem s nemesen érez a szívem, ezért táplál a remény, hogy Te, édes jő Atyám  megérted szavamat s kedvesen veszed azt is, amit neked első zsenge gyanánt nyújthatok.

Érzem szerető jó Atyám, hogy testem és lelkem sorsa a Te kezedben van éjjel és nappal egyaránt, éppen azért jói esik lelkemnek, hogy megtanulhattam, hogy a Te bölcs gondviselésed őrködik fölöttem is, mint minden teremtményed fölött. Te jó Isten nemcsak, hogy megteremtetted ezt a szép, dicső világot, hanem be is né­pesítetted azt a teremtmények millióival. Mindenütt, ahová a szem tekint, élet, szép­ség és rend mutatkozik, melynek látása hálára buzdítja az embert. Be mennyivel több okunk van a hálára, ha megtekint­jük magát az embert, akit a magadéhoz hasonló lélekkel áldottál meg.

Ebben az órában különösen a Te legremekebb teremtményedről, a Jézus Krisz­tusról emlékezem meg, akit fiaddá fogad­tál és lelked erejével annyira megáldottál, hogy hozzá hasonló több nem találtatott. Megtanultam már én is jó Atyám, hogy Jé­zus Krisztus mennyit küzdött, nélkülözött és szenvedett azért, hogy a tévelygő embereket a jó útra térítse és megtanítsa iga­zán ismerni Tégedet, szerető jó Atyánkat. Erős vágy hevíti keblemet, hogy én is be­léphessek az ő tanítványai és követői közé. Vajha az ő útain járva megérdemelném valaha, hogy rólam is elmondja, amit a kegyes Máriáról mondott: Mária pedig a jobb részt választotta. . . Vajha én is áldo­zatkész lehetnék életem folyamán, hogy bármikor kész szívvel vigyem az olajat lá­baihoz, hogy megmossam azokat. Vajha engemet is annyira megerősítene a lélek, hogy midőn a szegényt s a szűkölködőt lá­tom, segítsek rajta készséggel s egyházam­ért s vallásomért hozzak meg bármilyen áldozatot is.

Buzgón kérlek Atyám, tégy engemet méltó tagjává egyházamnak s egyszer­smind hass át e szent pillanat komolysá­gával, hogy mostantól kezdve vetkezzem le a gyermekhez illő dolgokat s éljek asze­rint, amint taníttattam. Adjad minden­ható Isten, hogy soha ne feledkezzem el arról a szép és nemes föladatról, amelyet élőmbe, mint gyönge leány elébe tűztél: a szív  tisztaságáról,    ártatlanságáról,  a jóságról, a szeretetről és a békességes tű­résről.

Oh jó Atyám, milyen boldog lehet, aki mindezeket híven megtartja, mennyi őröm kísérheti annak életét! Erre az örömre, ilyen boldogságra vágyik az én szívem is mostantól kérdve mindörökké.

Te neked köszönöm  hogy fölébresztetted bennem ezt az érzést, Te neked köszönöm, hogy nekem adtál jó szülőket, bölcs tanítókat és példaadó mestert, akik elvezettek a hit forrásához s a jó cseleke­detek virágos kertjéhez.

Te néked köszönöm jő szüleim, test­véreim, rokonaim, barátaim és lelkipász­toraim szeretetét. Te néked köszönöm a boldog érzést, mely áthatja valómat. Te né­ked köszönöm, hogy életemnek e magasz­tos pillanatával boldoggá lettek mindazok, akik engemet szeretnek. Te neked köszö­nöm, hogy a Jézus szent vacsorájában él­hettem és érezhettem a hű tanítvány örö­mét és a mester áldó sóhaját.

Áldlak és magasztallak mind ezekért éltem minden idejében. Ámen.

Anya imája, midőn gyermek konfirmál

Teremtő jó Atyám. Anyai szívemnek nagy ünnepe van ma. Öröm hatja át keb­lemet, mivel megértem, hogy gyermekem hitéről vallást tud tenni, itt a gyülekezet előtt. Olyan ő, mint a nyíló virág a ta­vasz kezdetén, üde, kedves, szelíd és lelve reménységgel. Lelke meggazdagodott szent dolgaid ismeretével, szíve megtelt az úrvacsora magasztos hatásának örö­mével. Társaival együtt úgy állott az úrasztala   mellett, mint az angyalsereg a Te égi széked körül. Ők is védői lesznek az egyháznak, hirdetői a hitnek.

Anyai kötelmeimnek egyik része íme már meg van valósulva. Gyermekem egy lépést megtett már az élet útain. Oh vajha megtartaná azt a fogadást, amelyet előtted szent vallása védelmére és szeretetére fo­gadott. Oh vajha szeretni tudná lángolón az édes hazát is.

Jó Atyám! Tedd boldoggá őt hitében, buzgóvá az egyházban, most és minden időben. Ámen.

Tanuló leány imádsága

Én Istenem,   jó Atyám,   Te megvilágí­tod áldó napoddal az egész földet, fénnyel árasztod el a csillagokat. Te gondoskodói a szorgalmas méhről és az éneklő madár­ról, Te fakasztod a bimbót virággá. Te hal­mozod el gyümölccsel a fa ágát és gyönyö­rűséggel az ember szívét. Midőn ezeket el­gondolom, élőmbe tárulnak azok a szép vi­rágok,  a lélek virágai,     melyekkel  csak minket,   embergyermekeidet,  ajándékoztál meg. íme én, a te gyarló leányod a lel­kem felékesítésére    vágyakozom, a tudás ékességeire. Óhajtanék betekinteni a tudás nagy   és   titkos   birodalmába,    szeretném megismerni azokat a lelki kincseket, me­lyeket a tudósok és a bölcsek   kitártak a mi számunkra. Régen a tudás fája tiltva volt a hitrege szerint, ma nyitva van előt­tünk is a nagy könyv, melyből az; élet sza­bálya, igazsága, törvénye, a nagy világ sok­féle viszonya megismerhető.

Kérlek szerető Atyám, erősítsed gyön­ge elmémet, hogy a tudnivalókat befogad­hassa, engedd, hogy ismeretemet gyarapíthassam s ezzel is közelebb jussak a Te bölcsességed forrásához és megtanuljam, hogy nélküled mi gyarlók vagyunk, homályban bolyongunk és a babona tévedései, a tudat­lanság örvényei elnyeléssel fenyegetnek.

Én szeretném látni tisztán az igazsá­got, én óhajtom megismerni a világ törvé­nyeit, hogy azokból is ismerhesselek té­ged. A múltak eseményei vonzanak, a társadalom változatai rám is vonatkoznak, bölcs gondviselő Isten, lehelj elmémbe tiszta értelmet, helyes megítélést és tartós emlékezést.

Imádkozva kérlek,  hallgass meg.

Ámen.

Hitünk védőiért.

Jó Atyám! Idő és örökkévalóság Istene! E szent hajlékban fölújul emlékem­ben a múlt idők képe. Azok a falak, az a szószék, az úrasztala és minden, ami itt van, bármilyen egyszerű is, oly szép, oly magasztos emlékkel van körülölelve! Min­den parányi kis dolog az ősök dicsőségét hirdeti itt. Mennyit küzdöttek és mennyit szenvedtek ők, hogy megtartsák nekünk ezt az egyszerű hitet! Még szégyen! és meg­vetést is hányszor kellett szenvedniük! De ők nem lankadtak el semminemű veszede­lemben. Ők megtartották és hátrahagyták nekünk örökségül szent vallásunkat és an­nak minden áldását.

 Kinek köszönhetjük ezt, ha nem Ne­ked, örök hatalom, aki áttekinted az időt és az enyészetet; akinek gondolatában benne van minden bölcsesség; akinek intéz­kedéseit nem gátolhatja meg semmiféle emberi szándék?

Köszönet, hálás köszönet Neked a hitért és a lelki boldogságért Köszönet azért a szettemért, amely erőt adott és azért is, amely kivezetett az éjszakából a nappalra.

Engedd meg jó Atyám, hogy az ősök nagy szelleme hasson át engemet is, engedd, hogy járhassak nyomdokaikon. En­gedd meg, hogy szellemekkel érintkezzem itt és tanuljak tőlük áldozni mindenért, ami a lelki életre és boldogságra tartozik. Engedd meg, hogy bár gyönge nő vagyok, tehessék erős hitű és áldozatkész szívű.

Jó Atyám! Tartsd meg hitemet, tartsd meg azt a szabadságot, amelyben e hit gazdagon virágzik és tápláló gyümölcsöt terem. Áldj meg lelki boldogsággal és hit­buzgósággal most és egész életemben. Szent fiad a Jézus nevében kérlek hallgass meg.

Ámen

Leány imádsága.

Szerető jó Atyám! Szent templomodba jöttem. Te látod az én szívemet, ismered értelmemet. Te látod, hogy az én elmém gyenge, az én tapasztalatom csekély. Elöl­tem a jövő csak egy titkos sejtelem, előtted nyilván van a jövő és a múlt. Előtted nincs titok sem égen, sem földön.

Jó Atyám, szívemből a bizalom szavai szállnak feléd. A gyönge leány aggódva kérdezi, vájjon nem hibázott-e atyai jósá­god ellen? Vajon nem bántotta-e meg azokat, akik őt szeretik? Vajon szereti-e oly híven őket, amint szeretnie kell.

Erezem égi Atya, mily igazán forró az anyai szeretet. Látom, hogy az ő ál­dott   szíve   mindig   érettem   aggódik,   Bizony-bizony a tenger sem lehet mélyebb, mint az anyai szív érzelme, a forrás vize sem lehet tisztább, mint az anyai szív szeretete. Itt a Te égi világosságodban megtanulok látni, itt megerősödik bennem az a hit, hogy Te utánad az édes anyai Szív az, amelyre teljes bizalommal támaszkodhatik a leány. Ő bizonnyal meg­érti szívem aggodalmait s elmém gondjait.

Köszönöm Istenem, hogy ebben a gondolatban megerősített ez a pillanat Köszönöm, hogy e szent hely békés nyu­godalma visszaadta az én keblemét is.

Mennyi áldással halmoztál el Iste­nem! A gondos jó apa, a szerető testvé­rek, a hűséges barátok, mind oly kedves ajándékai életemnek, kikkel én már annyiszor voltam boldog és az fogok lenni ezután is, ha Te Atyám úgy akarod. Szent célok lebegnek az én életem előtt is, jó Atyám! Minden erőmmel arra igyek­szem, hogy teljesíthessem kötelességei­met. Minden gondolatom arra irányul, hogy méltó legyek a Te atyai szeretetedre, az emberek jóindulatára és szeretetére.

Szent akaratodat dicsőítsd meg leá­nyod gyöngeségében. Adj neki józan ér­telmet és tiszta szívet, tartsd meg hitét mindenben ami jó, igaz és szent itt a Te templomodban és ott künn a világban. A Jézus nevében kérlek, hallgass  meg.

Ámen.

Leány fohásza.

Jó Istenem! Hogy Te jó vagy, azt én érezem igazán, mert én csak benned bí­zom. Érezem, hogy szívem nem talál nyugtot. Érezem, hogy szüntelenül kör­nyez egy gondolat, mely elűzi a szív nyu­galmát. Ez a gyermekes szív úgy fél, ágy aggódik, mintha veszély fenyegetné.

Volt nekem örömem, volt boldogsá­gom. Most is boldog vagyok én, de még­sem teljesen. Mert nem elég a szívnek, hogy nagyon szeret, kell, hogy ő is sze­rettessék.

Oh ha én azt biztosan tudnám. Oh ha engemet arról valaki egészen meggyőzne, úgy, hogy többé ne legyen kételkedésem! Akkor már igazán boldog lennék.

Hogy is tehessen boldog egy leány, oh égi jó Atya, hiszen ez a világ olyan na­gyon titokteljes. Ma meglátunk egy édes mosolyt, hallunk sok édes szót, hízelkedő hangot. De holnap, midőn fölébredünk, csak azt tudjuk, hogy szívünk sajog, mint ha valaki megbántotta volna. Csak azt érezzük, hogy nincsen körülöttünk senki, s hogy az az édes mosoly most már neve­lés gúnnyal vegyülve.

Velem is sokszor így volt már! Csak a szívem tudja, csak könnyeim száma mondhatná meg, mennyit szenvedtem én már.

Most ismét a reménység aranysuga­rát látom. Most ismét úgy érzem, mintha rám sütött volna a boldogság napja, de nem bízom benne, nincs bátorságom rá. Avagy mit is tegyek? Elhiggyem-e mind­azt, amit a szavak mondanak? Higgyek-e a szemnek, mely oly édesen tekint rám? A kéznek, mely oly barátságosan nyúl felém.

Jó Isten! Életem sorsa, egész jövőm, mindenem attól függ, ami most fog következni. Ha újból megcsalódom, hu ismét el­fordul tőlem a szerencse, mi lesz akkor velem? El nem képzelhetem Ebből a bi­zonytalanságból ki vezet ki engemet? Senki, csak Te jó Isten. Hozzád rejtőzött el gyönge leányodnak reszkető szíve, mert csak atyai jóságodban bízik igazán. Oh mily hálás tudnék lenni, és milyen hű­séges! Oh hányszor áldanám a nap folya­mában, egész életemben a Te szent neve­det. Jó Isten, ki olyan bölcs, oly gazdag, oly nagy, oly hatalmas vagy, aki tudod mikor fakad a rózsabimbó, mikor hervad el a mezei liliom, aki tudod mit érez a madár, midőn dalt zengedez, tudod mi fáj a gerlének, midőn sírva sóhajtoz, Te tudod azt is, mit rejt az emberek szíve. Jöjj édes

Atyám közelembe és add tudtomra, hogy nincs miért aggódnom, mert az igaz szeretet nem fog megcsalódni! Én bízom a Te szeretetedben, én bízom isteni jó voltodban s hiszem, hogy boldogságot nyerek, mert Te boldoggá teszed a hűsé­ges szívet! Köszönöm a vigasztalást, a megnyugvást és a csöndességet   Ámen.

Jegyes imádsága

Szeretet forrása, jó Atyám! Imádság jő ajkamra. Téged áldlak, mert úgy érezi szívem, hogy az a boldogság, mellyel meg van telve. Tőled származott. A Te Atyai gondviselésed növelt, erősített, amíg ki­csiny voltam. Jóságod adta nekem azt a kedves férfit, aki most már jegyesem. Egy egész életre eljegyeztél neki és ül is én­nekem, illetem jövőjét az övéhez fűzted gyönge karomnak az övét segítőül, védel­mezőül adtad.

Bizonytalan a jövő mindkettőnk elolt, de a szívemben lángoló szeretet bátorság­gal tekint bármily sors elébe. A szeretet azzal bíztat, hogy az ö oldala mellett én mindenre képes leszek. Érette meg fogok tenni mindent. Ha egykor betegség érné, mily híven ápolnám, mily éberen gondoz­nám! Én csak érette érezek, csak róla gondolkozom.

Előttem állanak már azok a boldog napok, mikor versenyezni fogunk azért, hogy melyik tud több kedves dolgot tenni a másikért. És ő, ő már eddig is, mennyi kedvességgel halmozott el!

Jó Isten, kérlek tartsd meg szívem­ben ezt a jó érzést és fokozd tovább, még tovább. Isten erősítsd meg s növeld benne a szeretetet irántam, hogy gyengeségeimet pótolja erejével, szívem félelmét és aggo­dalmát oszlassa el bátor szívével.

Adjad jó Istenem, hogy legyen ne­kem olyan életem, melyben szülőimnek és minden jóakaróimnak öröme fog telni.

Áldj meg szeretettel, hogy szívem for­rása soha ki ne apadjon, áldj meg remény­séggel, hogy a jövőt szépnek lássam. Áldj meg engemet és jegyesemet minden jóval, amelyeket kérni sem tudunk még. Téged kérünk, hallgass meg Isten, jó Atyánk! Ámen.

Anyai reménykedés

Uram, menny és föld Istene! Mi az ember, hogy oly bölcsen gondoskodol róla és mi a nő, hogy atyai jóságod kincseiből oly gazdagon megáldod őt. A hála érzései bő forrásban törnek elő szívem mélyéről. Az öröm árja majd elönti egész valómat, mert egy angyali ígéret beteljesedik velem is, érzem. Örömtől repes kebelem. Bizon­nyal jó hírt fogok hallani, mely az egész háznak öröme lészen.

Oly örömben vagyok s mégis minden percben aggodalom száll rám. Olyan re­ményteljesen látom életem sorsát és mégis remegek a jövőtől. Annyi kedves gondo­latom támad s mégis környékez a félelem.

Égi Atyám!  Annyira vágyom a jövőbe látni csak egy pillanatra! Te mindent tudsz és látsz, csak egy halvány sugárral megvilágítnád előttem a jövő titkos homá­lyát! Oh ha megjelentenéd nekem, hogy mi fog történni velem. Vajon féljek-e a bajtól és szenvedésektől, avagy bizton vár­hatom az idő múlását abban a tudatban, hogy miként eddig, úgy ezután is Te min­dig velem, közelemben leszel. Te mutat­tad meg nekem a boldogság hajnalcsilla­gát, Te bizonnyal elviszed azt a csillagot előttem, mindaddig, ahol én is majd meg­látom azt a drága kincset, amely után oly epedve vágyik minden női szív.

Szeretet, áldás és boldogság forrása, jó Atyám, bizalommal kérlek, oh légy kö­zelemben, oh ne hagyj el engem, hanem támogass jobb kezeddel, végy körül szere­tettel, biztass szelíd szavakkal. Oh kövess engemet és ha reménységem olaja apadni kezd, nyiss számára újabb forrásokat, ha hitem ingadoz, állítsd kősziklára és szen­teld meg. Áldj meg, tégy boldoggá enge­met, hogy én is boldogíthassak másokat s betölthessem női legszentebb föladato­mat.   Kérlek  hallgass  meg   Atyám.   Ámen.

Anyai hála

Életnek adója és megtartója, kegyelmes Isten! Amire úgy vágytam, amiért annyiszor epekedtem, az már bekövetke­zett a Te jóságodból. A jóslat megvalósult, a reménység teljesült. Az anyai fájdalom keserves jajjal elfeledve, az öröm és bol­dogság időszaka megkezdődött. Anya va­gyok én is. Egy új élet, egy kis csecsemő, nemcsak hanem a jövőnek egy embere van már a bölcsőben és őt én magaménak mondhatom. Most már én is olyan szeren­csés vagyok, mint a többi nők, most már én is olyan büszke lehetek, mint a többi honleányok.

Parányi, tehetetlen még az én gyer­mekem s annyi gond, annyi aggodalom fog el miatta, de mind ez elenyészik amellett a. boldogság melleit, hogy most már ne­kem is mód adatott szeretetem, gondjaim, életem és hitem kincseit gyümőlcsözőleg elhelyezni, növelni és szaporítani. Annyi szép tervet szőttem már is a jövőbe. Az én gyermekem Te neked lesz szentelve, oh jó Isten! Még kis korában szívébe csepeg­tetem a Te neved ismeretét. Mihelyt gőgicsélő kicsiny ajaka megszólal, mindjárt igyekezni fogok, hogy megtanulja a Te szent nevedet, oh mert ennek az emlege­tésével jött nekem az áldás s bizonnyal neki is ez fogja megszerezni a boldogságot.

Az én gyermekein e drága honnak lesz növelve. Megtanítom neki, hogy a nagy világon e kívül nincsen számára hely. Örökségül adtad ezt mindenható Felség a .magyar nemzetnek, vért, életet, békessé­get és- vagyont áldoztak érette apáink, anyáink, hadd tanulják meg a mi gyer­mekeink is, hogy itt élni és hatni kell.

Oh, de édes jó Atyám, íme máris eltévelyedtem   a   rendes   ösvényről,   hiszen

ahelyett, hogy köszönetet és hálát monda­nék neked, ábrándos gondolatokba me­rültem, feledve, hogy a jövő is a Te ke­zedben van.

Meghajlok Nagyságod, irgalmad és atyai jóságod előtt, s köszönetet rebegek néked, hogy életemet megtartottad és új élettel megáldottad. Köszönöm, hogy nem feledkeztél el rólam, midőn a fájdalom gyötrelmei majdnem erőt vettek rajtam. Köszönöm, hogy az anyai öröm mámorító italából élveznem engedél. Köszönöm az első hangot, melyet kis gyermekem ajaká­ról hallottam, melyhez hasonlót anyán kívül más nem ismer.

Még a gondért és aggodalomért is kö­szönet és hála jő ajkamra jó Atyám, mert bár tudom, mennyi veszély fenyegeti az ilyen parányi életet, nem félek, ha veled lehetek, sőt örvendek, hogy most már még többször kell emlegetnem áldott nevedet.

Tartsd meg nékem boldogságomat, tartsd meg életemet, őrizd meg kis gyer­mekemet oh mennybéli hatalom. Növeljed erőmet, szeretetemet és hitemet most és ezután is. Kérlek Atyám, tartsd meg és szeresd jó férjemet, kit nekem adtál, hogy most már kétszerezett gondjait türelem­mel és kitartással viselhesse.

Tarts meg minket, hogy kis családunk a Te imádásod hajléka, a szeretet és béke otthona legyen mindörökké, Ámen.

SZÜLŐI HÁLA

Hozzád   fohászkodunk,   Tehozzád   száll   imánk,

Mennybéli nagy Isten tekints le mi reánk!

Tiéd a hatalom, az erő Tenálad,

Kik téged imádunk, gyermekid megáldjad!

Mindent, amit Te adsz, hál'adással veszünk,

Hő  imánk  száll  feléd, hogy  vagyon  gyermekünk-

Angyal minden gyermek, égből jött követed,

Kit gyermekeddel áldasz, azt forrón szereted.

Üldöz, hajt az élet most ide, majd oda,

De míg gyermekünk van, meg nem törhet soha.

Gond, aggódás kísér: velők nő  az erő,

Kinek gyermeke van, nem csügged a szüle.

Az anya vérével, apa verejtékkel

Táplálják,  gondozzák,  csüggedetlenséggel

Terhes bár a jelen s nem biztos a jövő,

Reménnyel dolgozik minden igaz szülő.

Ha üres a hajlék s hidegek a termek,

Tudjuk az  az  oka, hogy nincs  bennők  gyermek,

A gyermek játéka s víg gőgicsélése.

Az a legszebb zene, az a zajos béke.

Nézz a kicsiny gyermek ragyogó szemébe,

S  csillagos ég tárul  szemeid  elébe,

Tiszta   tükörében   meglátod   tenmagad.

S olyan érzés száll meg, mely az égig ragad.

Mi boldogok vagyunk,  mert van már gyermekünk

Az   élet   gondjától  többé nem  remegünk.

Mindenik gyermeket  egy-egy   angyal  hozza,

S a jő Isten nekik bőv áldásit osztja.

Isten, ki  népedhez  angyalidat  küldéd,

Tekints le  mi  reánk áld  meg házunk népét.

Lakozzék közöttünk  béke és boldogság,

Kezdődjék számunkra itt  lenn a  mennyország!

Bűnbánó nő Isten előtt

Uram, hová rejtőzzem el az emberek elől, hová fordítsam szememet, hogy ne lássam szégyenemet. Az emberek között nincs egy percnyi nyugtom, nincsen meg­állásom. Még az a szent hely is, melyet Te menedéknek építettél, idegen lett előttem és nem hív többé védő kebelére. Nappal a gyűlölet ijesztő lármája, éjjel a bűnösség üldöző árnyéka gyötörnek, kínoznak, hogy nyugtot ne leljek, hogy ne pihenjek meg.

Uram van-e balzsamolaj  Gileádban és én azt még föllelem? Van-e könyörületeged csarnokában és juthat-e abból kebe­lem sebére, hogy begyógyuljon, hogy újra élhessek. Csak hozzád van bizodalmam, csak előtted bátorkodom megjelenni, mert tudom, érzem is, hogy bármily nagy a vétkem, nagyobb annál a Te könyörületed. Gyarló, ingatag vagyok én s hogy ne esném el, midőn akik megmenthetné­nek az élet útain, azoknak a szíve kemény mint a kő, érzéketlen, mint a holttetem. Szeretetért epekedtem s íme azok, kiket házam népéül adtál, ellenem fordultak és megvetették a szegény bűnös nőt. Nem keresem őket többé, nem remélek vigaszt köztük, elkerülöm az útjukat, nem lépek az ösvényükre, nem addig, amíg Te előt­ted nem tisztul meg szívem tükre.

Édes jó Atyám, tekints belé e kebelbe és lásd meg mennyire össze van romolva a templom, melyben egykor a szeretet, a jóság lakott. Leomlott az oltár, megrepe­dezett a kárpit, elnémultak a húrok, me­lyek egykor téged dicsőítve zengedeztek kegyes hymnuszokat.

Vajjon elsüllyed-e végképp életem hajója, vajjon kiköthet-e még életem horgonya? Hatalmas Úr! A Te kezedben van a vihar, ott van a tisztító tűz is, kérlek bocsásd be azokat kebelem kinyitott aj­tóin és tisztítsd meg azt a romoktól, a se­bektől és a fájdalomtól is. Gyógyíts meg oh mindenek orvosa, építs fel újra legna­gyobb Mester!

„Uram,  ki búsulsz bűneim  miatt!

S  haragra  gerjedsz  ellenem.

Kérlek ne fedj, ne ostoroz tovább.

Bár büntetésem méltán viselem."

Oh, ha én azt megérhetném, oh ha bocsánat lesz nekem, mennyire más úton fogok járni, mennyire más munkában munkálni.

Tudom, oh mindenek Atyja, hogy a Te szent fiad elfogadta az olajat a bűnös
asszonytól és békességben bocsátotta el őt. Úgy-e szeretet kiapadhatatlan forrása,
úgy-e meghallom még én is azt a szent égi szót: megbocsáttatott a te bűnöd, menj
el s többé ne vetkezzél! Ezt, ezt várom szent ajkadról, ezt kérem tőled Atyámtól
s ígérem, hogy nem leszek hűtelen Tehozzád soha sem.

Íme, már is érzem, hogy könnyebbül szívein, íme, már is látom csillagom az égen, tündökölni szépen. Ébredez remé­nyem, erősbül a hitem.

Oh köszönet érte áldások forrása, oh hála örökre igazság bírája. Köszönöm a vigasztalást.

Oh mily édes, boldogító szívemben az érzelem,

Hogy  fölleltem, megtaláltam  az ég urát  Istenem!

Ég fényéből egy sugárka besütötte utamat.

Melegétől alkonyatkor, lészen üdítő harmat.

Lesz  új  életem,

Néked  szentelem.

Égi kegyelem!

Tavasszal

Jó Isten, imára nyílik ajkam. A fa rügye levélbe, bimbója virággá fakadt, hadd fakadjon kebelem forrongó érzése imádsággá. Hálaimádság ez, mert újból széppé, díszessé lett a természet nagy temploma. Mert keblemet a virágok illata átjárja, arcomat a nap meleg sugarai pi­rosra festik. Mert erőm újból megsokaso­dott. Kedvem a munkára megnőtt. Ki vá­gyom oda, ahol nyüzsög, hemzseg minden, mert a Te teremtő hatalmad így akarta.

Én is dolgozni, teremteni akarok. Először is tiszta szívet, abba tiszta érzel­met, nemes szándékot, hogy kezem mun­kája legyen áldás enyéimnek és embertár­saimnak, dicsőség és dicséret neked, Te­remtőmnek.

Növeld Atyám lelkemet, érleld gondo­lataimat, hogy magam megelégedett legyek és másokat is megelégíthessek. Tégy boldoggá minden embert, hogy jöjjön el országod s legyen meg a te akaratod úgy a mennyben, mint a földön is. Ámen.

Ősszel

Elborult a szívem s kétkedés szállottá meg elmémet Atyám, életnek Istene! Láttam a halál árnyékát szép rózsáim leve­lein elvonulni; hallottam az enyészet hír­nökeinek csöndes susogását amott a fák között. Midőn kis fecskéimet kerestem ab­lakom előtt, üres volt a száraz ág és néma a tájék. Midőn mindezeket láttam s midőn azt is elmémbe vettem, hogy mindenki hazafelé siet, az én lelkem is megindult, hogy biztos otthonába, a Te lelked társaságába jusson, oda; ahol nincsen enyészet, nincs romlandóság.

Itt vagyok Atyám, jó Isten! várom ki­jelentésedet s szent tekintetedet. Várom az atyai jobb kezet, melynek megmérhetet­len erejéből erőt nyerjen az én gyöngeségem. Kérem azt a szózatot, amelyből meg­értsem, hogy mi az én kötelességem.

Mert önként és őszintén vallom meg neked, édes Atyám, hogy én magamra hagyva oly félénk, oly gyönge, erőtlen nő vagyok, hogy a korán letűnő nap s a hosszan tartó éjtszaka gondolatára remegés fogja el egész valómat.

Mint gyönge gyermek atyjához, úgy fordulok én Tehozzád, édes mennyei Atyámhoz. Kérlek, tekints reám és lásd meg gyarlóságomat, mutasd meg az utat, melyet én nem találok, de amelyik mindig fényes, mert a Te lelked napja vilá­gítja meg igazsággal, szeretettel, bizalom­mal és türelemmel, oh segíts meg, hogy az enyészettel ne enyésszen el hitem ne hervadjon el szeretetem, ne szálljon el bi­zalmam és ne szakadjon meg türelmem szála.   Oh, taníts megismerni a Te törvényeidet, melyek szerint az enyészetet új élet, a hervadást virulás, az éjtszakát nap­pal, a bánatot, a csüggedést reménység váltja föl. Bölcsességed tárházából juttass nekem egy halvány sugarat bár, hadd lás­sam meg világánál azt, amit gyarlóságom elhomályosít. Örök életed megmérhetet­len idejéből adj nekem napokat és eszten­dőket, hogy jobban-jobban ismerhessem meg önmagamat s életem célját, hogy az­után követelhessem híven Mesterem, a Jézus Krisztus példáját a türelemben, ki­tartásban, a szeretetben és a reménység­ben most és ezután is. Ámen.

Öregségben

Jó Istenem, szerető édes Atyám, le­hanyatlott immár az én életem napja. Ott lépdel az utolsó pont körül Talán le is merül ma vagy holnap utoljára, örökre. Olyan nagy mélységet képzeltem eddig az utolsó pontnál, olyan fájdalmasnak hit­tem az elválást, de íme jó Atyáin, most, midőn oly közel vagyok a megváltáshoz, a   kérlelhetetlen   halálhoz,  nem irtózom  többé. Nem irtózom jó Istenem, hiszen szí­vem azt dobogja nékem, hogy a síron tói, nem a sötét mélység, hanem a fénylő ma­gasság következik, a lélek országa. Nem a megválás, hanem a találkozás ideje kö­zeleg, oh hiszen én itt már elvégeztem a rám bízottakat. Szegény egyszerű nő vol­tam, de akiket nekem adtál, azokat meg­tartottam, fölneveltem. Gyermekeim most már szülök. Körültök is a kicsinyek na­gyok lettek. Unokáim csevegése vidítja szívemet, s az a kedves dalolgatás és ének­lés nekem szól, az én utamra. Ez az én indulóm az örök élet útjára.

Oh, de hová tévedtek gondolataim, szent Atyám, hisz én élek még és van örömem is. Minden perc egy kedves ajándék tőled, oh jóságos Isten. Te, aki mindig szerettél, most legkivált megmutatod, mennyire jó vagy érdemetlen leányodhoz. A hosszú élet a te legnagyobb áldásod, a nekem mindenható Atyám ezt az áldást adtad. Köszönöm. Hálám száll tehozzád, hő imában olvad össze lelkeddel az én gyarló lelkem és áldja mindenható kegyel­medet   Jó Isten,  fogadd el köszönetemet, fogadd el sóhajomat s fogadj el engem is, hogy midőn elközeledik az indulás perce, találjam nyitva az örök élet ajtaját, mely a Te országodba vezet.

Elfáradtak tagjaim, pihenni vágyom; csendes nyoszolyámon utánad sóhajtok. Ne hozz rám fájdalmat, jó Atyám irgalmazz, légy védőm, oltalmam, légy nyugta-tója testemnek, szívemnek; hallgass reám óh Isten, Ámen.

A szív jóságáért

Szeretet Istene, jó Atyám! Milyen ha­tártalan nagy ez a világ! Hány ezer te­remtmény él, mozog, munkálkodik és küzködik itt egymás között. Minden nyugta­lan, minden változó és ingadozó, még az ember is, akit pedig Te urává tettél a föld teremtményeinek. A rossz és gonosz, a fájdalom és szenvedés nyomában áll min­den mozdulatnak. Senki sem tudja, mi­kor végződik földi rövid pályája, senki sem sejti, mikor változik a nevetés sírásra, az erő gyöngeségre.

Ha magamat tekintem, mi vagyok én. Egy porszem a föld arculatján, egy parány a világ tengerében és mégis milyen hatal­mas erő vonz erekhez a többi kicsiny dolgokhoz. Mégis mily sok szépet látnak sze­meim, csak egy rövid nap leforgása alatt is! Minél rövidebb életet adtál nekem gyönge leányodnak, annál erősebb vágy, annál nagyobb szeretet kőt mindenhez.

Ha vizsgálom életemet, valóban sok, nagyon sok kincse, öröme és boldogsága van annak. Mily aranyos fénnyel tündöklik vissza rám ifjúságom hajnala! Mi­lyen gyermek, milyen tudatlan és mégis milyen boldog voltam, mivel szemem szép­nek, szívem jónak látott mindent. Az édes anyai csók, a gyermekbarátok ölelése, azok a parányi kedvtelések, mind boldog­ságomat fokozták. Csak ezért a múltért is hogyne vágynék élni! Ki nem szeretné szemlélni a  gyermek örömét!

Ha most kérdezem magamtól, mi az a nagy hatalom, amely oly erős kézzel ölel a repülő napokhoz és a múló élethez, mennyi felelet kínálkozik minden lépten-­nyomon, mert a reggel mosolya, a nappal lénye és melege, az est alkonya minden egy  szép  költemény,    egy   édes  dal,  egy üdítő mosoly az én szívemnek. És mindez honnan? Te tőled szerető jó Atyám, mi­vel Te szeretsz mindent, Te szeretsz engemet is. E világon minden szeretetről be­szél annak a szívnek, amely érti a szere­tet szavát. Minden boldogságot zenél an­nak a fülnek, amely érti a boldogság dalát.

Hogyne ragaszkodnék egy női szív ehhez a világhoz, amely oly nemesítő, oly megszentelő a Te szereteted által.

Most csak azon aggódom jó Atyám, vajjon az én szívemben fogant-e meg, vert-e gyökeret ez a szeretet, növelt-e lom­bokat, melyek alatt a bánatos szív enyhet találjon és az éneklő ajak víg dalra nyíl­jék? Nem tudok felelni egy ily nagy kér­désre, de szívem verése azt beszéli nékem, hogy a jó érzésben nincsen fogyatkozása, hogy szeretni vágyik, mert a szeretet táplálja. Érzem, hogy kezeim áldó ölelésre kulcsolódnak össze, ha szenvedést látok: érzem, hogy a bánatot el tudom oszlatni a gyermeki arcról s a férfi homlokáról is. Látom, hogy ez otthonban minden ked­ves, rám mosolygó, mihelyt saját kezem­mel rendezem el őket. Látom, hogy még a legnémább tárgy is szólani tud hozzám, ha figyelek raja és megértem szavát.

Úgy van jó Istenem! Te a női szívnek annyi érzést adtál, a nőt kezekbe annyi erőt helyeztél, hogy maga körül mindent szépé és boldoggá varázsolhat a szív jósá­gával és szeretetével.

Édes Atyám! Te úgy alkottál engemet, hogy a jót tevésben mutassam meg erőmet. Esdekelve kérlek, adjad, hogy minden gondolatomat vezesse jó szándék, minden érzésemet táplálja a szeretet, Oh vajha én szeretni tudnék olyan szeretettel, amilyen jó Jézusom szívét táplálta. Oh, ha én segíteni tudnék olyan áldó kézzel, amely a sebet meggyógyítja, a bánatot el­oszlatja!

Minden jót megteszek, szerető Iste­nem, ha Te szeretsz engem és táplálod szívemet. Mindig jóra gondolok édes Atyám, ha Te nem engeded, hogy értelmem vilá­gát elhomályosítsák a rossz szenvedélyek. Mindig szépnek fogom látni e világot, ha Te teremtő, áldó napod sugaraiból juttatsz életem ösvényére.

Oh hatalom Istene! Milyen áldó érzel­mekkel töltötted meg szívemet e néhány perc alatt. Ha neked úgy tetszik, tartsd meg ezt az érzést a jövőre is. Tartsd meg, hogy legyek hozzád méltó a jóságban, a szeretetben és a boldogságban. Ölelj Atyám szent karjaidba és tarts ott most és min­den időben. Ámen.

Lelki világosságért

Világosság szent Atyja, jelenj meg én nekem, mivel én is fölfelé vágyom, föl oda, ahol a Te isteni lelked fényessége tündököl. Te megengedted jó Atya, hogy a nő is birtokába léphessék minden földi és mennyei kincsnek. Te adtál felvilágo­sult szellemet a népek vezéreinek, hogy azok föltárják előttünk is a tudomány és az ismeret csarnokait.

Érezem, hogy nekem kevés jutott még azokból a kincsekből, melyek a szívet ne­mesítik, a lelket tökéletesebbé teszik. De én is élvezni tudom a szellemi fölvilágosodás vívmányait, az én lelkem is olykor elmereng a Te bölcsességed titkait szem­lélve.

Látom, mily sokkal szebb és tökéle­tesebb e világ, ha azt az értelem, ismeret és tudástól megvilágított szemmel vizsgál­juk. Látom, hogy még saját életem folyá­sát is mennyire könnyebbé és kelleme­sebbé tehetem, ha mindennap egy-két percet foglalkozom a nagy és nemes lel­kek gondolataival.

Jó Atyám! Te rólunk is gondoskod­tál. Te nekünk is adsz hozzánk illő és szí­vünket gazdagító eszméket.

Oh mily boldogság nékem a Te igéd hallgatása, oh mily nagy kincs az, melyet a Jézus evangéliuma lapjain élőmbe társz. Mennyi fölséges égi kijelentés foglaltatik ihletett prófétáid, költőid és íróid sza­vaiban.

Mily boldogító áldás, ha én kis falai közé összegyűjthetem ezeket a szel­lemi vezéreket és hallgathatom bölcsességüket. Mily megnyugtató, ha enyéimmel együtt, a családi körben, egyszerre élvez­hetem a múltat és a jelent.

Bölcs Isten! Kérlek juttass számomra többet, meg többet a lelki kincsekből. Kérlek segélj,   hogy   enyéimet,   gyermekeimet és a lelki szegényeket én is segíthes­sem lelki ajándékokkal. Kérlek add meg nekem is azt a boldog érzést, hogy a tudatlant fölvilágosítottam, a lelki tévelygőt haza vezettem. Kérlek engedd élveznem azt az örömet, amely követi a jó tettet és készíti elő a Te országodat itt e földön. Kérlek bölcs Isten, oszlass el minden ho­mályt szemem elől, hogy mindent lássak tisztán én színről-színre, úgy, amint Te alkottad.

Ha Te meghallgatsz, én áldalak és dicsőítlek. Ha Te megtanítasz, én minden­nap szebb és szebb énekeket zengek nagy nevednek. Ha Te segítesz, imaházzá vál­toztatom házamat és szentéllyé házam népe szívét.

Oh segíts, oh áldj meg és magasztalj föl tiszta érzelmekkel, jól ítélő lélekkel. Kérlek bölcsesség Istene, tégy jót velem.

Ámen.

Lelki békességért

Miért, oh miért sújtasz haragod osto­rával Istenem, miért kergetsz el szereteted ölelő karjai közül? Miért éppen most, midőn hozzád vágyódik szívem? Avagy talán nem is Téged erezlek, nem is Téged lát­lak, nem is a Te szent szavaidat hallom, hanem saját szívem dobogását, saját lelki­ismeretem sújtó ítéletét.

Ez a belső harc, ez a tusakodás itt keblemben dúl s ennek miatta, ettől való félelmemben kereslek Téged oh minde­neknek őriző pásztora. Oltalmadra vágyó­dom, szárnyaid alá szeretnék elrejtőzni, úgy, miként az ártatlan kis gyermek az édes anyai kebelre.

Bocsáss magadhoz, jó Istenem és légy nekem édes Atyám, aki erős karral védel­mez, édes anyám, aki a szeretet csókjaival áraszt el. Oszlasd el a félelem sötét fel­hőit, szüntesd meg a gonosz vágyak csábí­tásait és vezess engemet igaz élet ösvé­nyére, oda, ahol megtalálom azt a harmat-cseppet, amely az ártatlanság virágait fakasztja, azt a szelíd szellőt, amely szár­nyain a virág illatot szállítja. Adj szívemnek békességet, életein napjait szaporítsd meg, hogy miután Téged újból fölleltelek, lakozhassam veled, élvezhessem jóságodat és imádhassam szentségedet, hűséggel, bizalommal és a boldogság remény­ségével. Ámen.

A jóság Istenéhez

Minden jó adomány és tökéletes aján­dék tőled száll alá édes Istenem. Te ne­kem életet adtál s életemnek számos esz­tendeje úgy terül el lelki szemeim előtt, mint a virágos rét, melyen a fakadó bimbó, a zöldellő levél és az érő gyümölcs egymás  közelében szépen megférnek.

A gyermekkor játszi évei úgy röpköd­nek előttem, mint könnyű pillangó, amely virágról-virágra száll, gondot nem ismer, bánatra nem gondol. Minden szép és tiszta a Te birodalmadban, ha tiszta szív ér­zelme lakik az emberi kebelben. Minden fényes és derült, ha szemünket nem fedi el a szépség elől a hiúság, a szeretetlenség és a szívtelenség homálya. Minden munkának van sikere és áldása, a tiszta érzés és jó szándék vezérli kezünket.

Elmerengek gondolkozva, mi lehet mindennek oka, hiszen én oly érdemetlen vagyok jóságodra. Érzem, hogy egy nő csak keveset tud elvégezni abból, amire szíve indítja. Tudom, hogy az én szívein néha olyan dolgokra vágyik, amelyek a hiúság­nak kedveznek, s olyanokra, amelyek a Te bölcsességeddel ellenkeznek. De Te jó Isten nem büntetsz haraggal, hanem in­tesz szeretettel. Te elősegíted lépéseimet, még akkor is, mikor én talán oda mennék, ahol veszedelem rejtőzik. Engemet a csá­bítás kígyója sokszor körülvesz és fenye­get az élet szép paradicsomának elveszíté­sével. Én sokszor csak a tiltott gyümölcs szép színét látom, még akkor is, mikor a Te jóságod paradicsom-kertjéből minden rendelkezésemre  áll.

Oh jó Isten, erősítsd meg szívemet, hogy maradjak állhatatos. Szilárdítsd meg akaratomat, hogy engemet a csábító szava el ne tántorítson.

Köszönöm oltalmadat és jóságodat. Légy áldva, légy fölmagasztalva most és minden időben. Ámen.

Ima hosszas távollét után

Hála és dicsőség neked oh minden­ható Úr, azért a nagy kegyelemért, amellyel elhalmoztál; azért a szerető gondért, amellyel körülvettél. Utamnak minden lé­pése bizonytalan volt nélküled. Te megse­gítettél, megáldottál és fölvilágosítottál, valahányszor veszély és baj környékezett. Ha szükség ért, segélyt adtál, ha bánat látogatott meg, eloszlattad.

Midőn fölébredt szívemben a vágy az édes otthon pihenő zsámolyáért, a nemes szívű emberek barátsága megenyhített; mi­dőn az idegen tájakról búsan néztem vissza e kies hazára, szelíd szellő hozott ar­comra egy csókot innen a kalászos mező­ről. Hála, hogy újra itt lehetek. Hála, hogy a gyermek-álmok bölcsőjét újra láttam, az ifjúkor kedves virágait újra élveztem.

Oh jó Isten, add vissza még ezek mellé azt a hitet is, amely oly boldogító volt a gyermeki ártatlan szívnek. Oh add vissza a bizalmat, mellyel az emberek között éltem. Add, hogy ezek az új és szent érzel­mek tisztítsanak meg minden gonosz gondolattól, minden vétektől és vezessenek be egy tisztult új életbe, amelyben valósít­hassam meg a Jézus Krisztus nemes pél­dáját a jóttevésben, az irgalomban, a sze­retetben és az önmegtagadásban.

Szent fiad, a Jézus nevében kérlek.

Ámen.

Szomorúságban

Bánatban.

(imádkozás.)

Istenem, sóhajtok mélyen, fájón,, ér­zékenyen, mint akit bánat súlya nyom. Istenem, ülök elmerengve, fejemet le­hajtva. Sírni szeretnék keservesen, hogy folyjon könnyem áradattal, jajgatni messze hallszó erős hangon. Oh mit nem ten­nék Istenem, mert úgy szorongat a szív­fájdalom sok, nagy bánatom miatt. így csak sóhajom van, néma, fájó, érzékeny sóhaj.

Istenem, ki tanította meg a gerlét, hogy bánatát búgva sóhajtsa, ki tanította meg a csermelyt, hogy az én fájdalmamat vissza hangozza, ki tanította meg a fűszá­lat, hogy helyettem könnyűt hullasson? Ki mondja a rózsának, hogy szirmai szét omoljanak, midőn én kezembe veszem, ki tanítja a fa ágát, hogy ö is engemet tép­jen,  szomorítson?

Istenem, ki tett olyan szamarává, oly bánatossá mindent körültem és bennem? Istenem, mi sors vár rám, ha könny áz­tatja kebelemet, ha könnyemtől sós kenyerem? Istenem, hova tegyem szívemet, hogy ne termeljen csak könnyűt szá­momra? istenem, hogy szabadítsam ki ezt a szegény szívet a fájdalmak örvényéből, oh jöjj kőzetembe és taníts meg. Jöjj és szólj, s mondjad, hogy emeljem ki ezt a szegény szívet a fájdalmak árjából és emeljem föl a magasba, oda, ahova nem hatolhat semmi, ami itt úgy gyötri, kí­nozza.

Hozzád Istenem, tehozzád kell föl­emelkedni ennek a beteg szívnek, mert nálad nincsen bánat, de van vigasztalás, nincsen fájdalom, de vau engesztelődés, van gyógyulás. Oh Atyám, gyógyítsd meg szívemet szíved balzsamával, vigasztald meg bánatomat reménységed mosolyá­val. Oh adj vissza az életnek, az őröm­nek, a bizalomnak s a munkának. Szíve­met hozzád emelem, elődbe teszem, tiéd legyen,   Te áldd meg most  és mindörökké.

Ámen.

Csalódott fohásza

Szívemet hozzád emelem Uram, mert az emberek közt, az élet útain összetört reménysége, elcsüggedett bizodalma és kihalóban benne a szeretet.

Azt hittem égi hatalom,  hogy aki szeretni tud, az ha nem is a világot, de legalább az emberi szíveket meg fogja nyerni. Én szerettem bizalommal, mint a kis gyermek, hittel, mint az igazi keresz­tény, reménységgel, mint a tiszta szív és csalódtam mindenben. A gyermeki évek régen eltűntek már, ifjúságom legszebb napjait átengedtem szívemnek és íme föl­emésztette nemcsak a napokat, hanem ön­magát is. Olyan vagyok, mint ősszel a tarló, sivár, elhagyott és puszta. Az éneklő madár régen elköltözött, a picinyke fecske csicsergő imája nem ébreszt föl többé, nem imádkozom már véle.

Oh jaj annak, aki mélyen és igazán tud szeretni, mert annak a csalódás egyenlő a halállal.

Téged, téged óhajtalak oh megváltó halál. Jöjj  szabadíts  meg az élettől.  Jöjj szabadíts meg a szégyentől, hogy rajtam ne nevessen senki. Jöjj szabadíts meg szívem fájdalmától,    hogy ne égjen  tovább.

Mégis égi Atya! Lehetséges volna-e, hogy egy szegény nő, ebben a nagy világ­ban ne találjon más utat, mint amely ör­vénybe vezet? Lehetséges-e, hogy a Te tudtoddal történjék az én szívem szenve­dése? Nem, az nem lehet, hogy Te nékem a jóból is ne juttatnál valamit. De hát hol van az? Hol nyílik az én boldogságom ajtaja?

Boldogság! Hát ilyen is volna még? Hát ezt a szót a nőnek találták ki? Oh én szegény szenvedő, mi tehetne engemet még boldoggá? Az égj madárnak ki mutat hajlékot? A bús gerlicének ki kereshet társat, fülemile szavára ki válaszol vissza, e szív sóhajára kinek van sóhaja?

Nem, az nem lehet, hogy az ártatlan mindig csak szenvedjen. Az nem lehet, hogy szívem a búban megrepedjen és több jót ne lásson. Jőni kell, jőni fog egy jobb kor, mely után buzgó sóhaj száll föl a bús nő ajakán.

íme látok, látok, megnyílt a jövendő. Kiélem még élet, még nem elveszendő. A csalódott szív is meg fog gyógyulni még, a száraz föld porát megáztatja az égi harmatcsepp. Napsugár a csirát végül kifa­kasztja, égi fény, szent ihlet sebem meggyógyítója.

El a múlt képével, sötét árnyaival. Nem kellenek többé. Nem kell nékem a bú gyötrelmes fájdalma, miért is engedtem szívem hajlékába. Tisztább légre vágyom, új reményeim kelnek, visszatér Atyjához a bujdosó gyermek.

Uram látom most már, amit még nem láttam, mérget gyűjt ott a pók, ahol csak színméz terem. Látom, hogy én vol­tam önmagam ostora, elűztem magamtól a jót messze, lova. Nem engedek többé. Új ember leszek mar. Új szeretet kell e szívnek. Olyan, amely befog mindent, ami jó és szép. Egy ember helyett szeretni fo­gok többet, sokat, mindenkit. Szeretni fo­gom a szenvedőt, aki olyan elhagyott, mint én. Szeretni fogom az árvát, aki olyan vi­gasztalan, mint én; szeretni a virágot, amely illatát rám árasztja, szeretni a kertet, amely lombjait rám bocsátja, szeretni fogom a jót, az igazat és mindazt, ami ne­mes, ami szép és szent, mert akkor min­dig véled leszek Istenem, Oh van mit sze­ressek. Oh én nem vagyok többé szeren­csétlen.

Szívemet újból megerősítem, érzései­met fölmelegítem és az éjszakában is ke­resem a nappalt. Ha nem is lesz fényes napom, megelégszem: a halvány csillagokkal. Ha nem is lesz játszi, gyermekes jó­kedvem, megelégszem a csöndes, békés érzéssel. így kezdek új életet, új munkál és remélem jó Atyám, hogy nem marad el áldásod én tőlem.

Még a reményről sem mondok le tel­jesen. Hiszen némely virág a nyár végén nyílik, s mégis van illatja, színe is oly bá­jos. Ki tudja, hátha még hátra van az igazi, az áldó napkelte az én számomra is. Nem kesergek többé.

Te benned szent Atyám, minden bizodalmam.

Erős hittel vallom, hogy Te vagy oltalmam!

Védj, oltalmazz, erősíts és tarts meg békességben   most   és mindörökké.   Ámen.

Beteg imája

Szerető, jó Istenem! Sötét felhő bo­rult életem egére. Testemet a fájdalom gyötri és kínozza, lelkemet a reménység kerüli, elhagyja. Napok óta itt fekszem te­hetetlenül, napok óta mind jobban apad testem ereje, annyira, hogy szememet is alig lehet felnyitanom. De íme most a te kifogyhatatlan jóvoltodból van egy csen­des órám, melyet hálás szívem Neked kí­ván szentelni. Oh mert oly jól, esik hozzád közelednem, oly jól esik áldott neved em­legetnem.

Midőn lesújtott a betegség, így sóhaj­tottam, jó Istenem ne hagyj el! Most, mi­dőn talán távozóban van, így imádko­zom: hála legyen neked mennybéli jó atyám, hogy örök sötétség nem borult én reám. Oh mily édes az a lehelet, amely a fohász sóhajával beteg szívemre hat, oh mily boldogító az a tekintet, mellyel sze­mem áldott napod sugarait látja.

Mint erős kőszálhoz a Te nevedhez ra­gaszkodom s úgy érzem, hogy ez alól fog fakadni az üdítő forrás, mely ellankadt tagjaimba új élet csepjeit hozza.

Mint kegyelmes Atyához, lehozzad sóhajtok, áldva gondviselésedet, melyet megmutattál az enyéim türelmes szerető gondozásában. Tudom Istenem, hogy én azt tőlük nem érdemeltem meg, de remé­lem, hogy ha atyai jóságod visszaadja éle­temet és erőmet, majd méltó fogok lenni erre a nagy szeretetre. Remélem, hogy én is ha keli, majd nappallá változtatom éret­tük éjjelemet. Remélem, hogy gyönge szí­vem meg fogja teremni számomra a hála gyümölcseit ...

Már ismét lankad a kezein ereje, is­mét érzem a betegség szorongásait, de nem jő panasz ajkamra, mert lelkem ere­jét megnövelted s bizodalmam fölébresztetted. Most már látom, hogy közéig az óra, midőn ismét el fogom hagyni ágya­mat, melyhez a betegség szegzett. Érzem, hogy megjő az erő, eltávozik a szenvedés s rám derül ismét a boldog idő, midőn enyéim körött lehetek s munkám mellől mondhatom el imádságomat, amely e percben  is  annyira megenyhítette  szívemet, fájdalmamat.

Istenem,  ki éltet adtál

Gyönge,  gyarló lányodnak

A   kínoktól szabadíts  meg

Óvjon, védjen irgalmad.

Hő fohász jő ajakamra.

Kincset nem   esdek   tőled   

Légy szívemnek választottja

Öröm lészen az élet!

Ámen.

Éjjel beteg mellett

Oh ijesztően rémes e sötét éjszaka. Csak a szél mormol künn, csak az én betegem nehéz lélegzete ad rá visszhangot Szegény szívem remeg, félve rejtőzik el keblem sikátorában s mégis úgy rémítget hangos  dobbanásával.

Mily szörnyű küzdelem, amit e be­teg harcol a kegyetlen kórral s mégis úgy sóhajtoz, úgy vágyódik élni a földi életben.

Miért is szeretjük úgy ezt az életet és miért remegjük a megváltó halált? Többé már nem talány előliem e kérdés, mert a halál képe benne van az éjben, romboló hatalmával. Mintha hallottam volna, hogy egy erős, lombos fa, mely a kertnek fő dísze; volt, lezuhant a földre, iszonyúan- re­csegve. Még az is jajgatott, még az is sírt fájón, bizonnyal azért, mert érezé, mily kínos megválni e földi élettől.

Ebben az ijesztő elhagyatottságban senki sincsen itt, akiben bízhassak, akitől segélyt kérjek, ha fenyeget a veszély. Nincs segítőm, sőt én vagyok az, akitől egyedül várhat a szenvedő betegem, minden se­gélyt. Ki bízott rám ily nagy gondot? Hol van bennem az erő ekkora munkára?

Te vagy Isten őrizőm, pásztorom. Ben­ned meg nem csalatkozom. Benned bízom. Téged látlak. Körülted nincsen sötétsége A Te színed úgy fénylik, mint a nap. A Te áldó lelked sugara eloszlatja a sötétséget lelkem szemei elől és én nem félek többé, mert tudom, hogy az éjszaka előtted atyait, mint egy szempillantás, amely most van, de azonnal eltűnik.

Feljön az áldó nap. Felsüt a remény­ség sugara is, és én látni fogom szegény betegem javulását.    Úgy van, én bízom, hogy sápadt ajkára visszatér az élet pírja, én hiszem, hogy lankadt szemeire újból rászáll a mosoly hajnalhasadása.

Hála légyen Néked gondviselő Isten, hogy meghoztad számára ez óra pihenését. Hála, hogy lecsillapítottad e vihart és el­oszlattad szegény, bánatos leányod félel­mét.

Oh Atyám, hozd el nékem vigasztalásod reggelét. Kérlek gyógyítsd meg a szen­vedőt, add vissza testi és lelki erejét. Te, ki megszabadítasz minden veszedelemtől, most és minden időben, ne hagy el engemet, hogy ápolhassam szegény betegemet, erősítsd meg őt, hogy nyerje vissza életét és egészségét, amely oly kedves még egy parányi féregnek is. Hallgass meg Atyám!

Ámen.

Betegség után

Hozzád jövök és leborulok színed előtt jó Isten! Újból éreztem a szabad szellő játszi lengedését, újból élveztem az áldott nap sugarai éltető melegét. Újból láttam kedves virágaimat. Oly szívélyesen köszönlőttek. Újból ültem a fák lombjai alatt. Oly szelíden hajoltak fölém.

Határtalan öröm, mennyei boldogság vészen körül mindenfelől. Mintha most kezdeném az életet, mintha most születtem volna erre a földre!

Ez a te műved, mindenható bölcsesség. A te műved, hogy számunkra még a rossz is jó gyümölcsöt terem. Te adod a fájdal­mat, hogy élvezhessük az örömet. Te adod a betegséget, hogy tanuljuk megbecsülni az egészséget.

Jó Atyám köszönöm, hogy megtartot­tad. s visszaadtad életemet és egészségemet, ígérem és fogadom, hogy nem feledem el ezt a bölcs intést, melyet hatalmad ujjával megmutattál. ígérem, hogy gondosabb le­szek élelem minden lépésével s jobban megbecsülöm az élet drága kincseit.

Kérlek jó Istenem, ne hagyj el ezután is, ne engedj eltévelyednem, ne engedj vet­keznem ellened, vagy azok ellen, akiket nekem adtál.

A hit leszen paizsom, a szeretet táplá­lóm, szent házad nyugovásom helye most
és ezután is. Ámen.

Haldokló mellett

Siralom háza lett hajlékunk ég ura és népek Istene! Oh talán már csak pillana­tok választanak el a gyász kezdetétől! Oh jaj, hogy viaskodik a szegény szenvedői Hogy küzd a fájdalommal, hogy kapkod az enyhítő lég utáni Már közelg, talán itt is van már az iszonyú halál, hogy elragadja őt, ki életemnek oly kedves vala.

Milyen jól esett hallanom szelíd sza­vait, mennyire boldogított már az is, ha csak láthattam őt. Minden, ami egykori édes otthonunkban van, minden róla be­szél. Minden egy szép regét rejteget jóságá­ról, kedvességéről. Oh hiszen ő mindenünk volt és mi nélküle semmik vagyunk. Oh jaj, ha ő elhagy minket! A könnyhullatás lesz kenyerünk éjjel, nappal.

Mintha már elakadt volna lehelete! Mintha ez volna az utolsó! Uram, ha van hatalom kezedben, ha van irgalom a fájó szívek iránt, ha van balzsam-olaj Gilead-ban, Uram esdekelve kérlek, mutass szá­momra csak egy reménysugárt! Uram, hal­lass bárcsak egyetlen vigasztaló hangot. 

Megszűnt-e már? Még nemi Heg ér­zem kezének melegét. Még látom kinyílni homályos kék szemét. Oh atyám úgy-e van, úgy-e lehet még reménylenem? Hiszen Te csodákat mivelsz, mihelyt úgy akarod! Hi­szen Te visszaadod a vaknak a látását, a sántának a járást! Ügy van, ha Te úgy aka­rod, az én szegény betegem is visszanyer­heti még a drága életet?

De ha mégsem lehetne! Ha nem múl­hat el tőlem e keserű pohár! Legyen meg Uram a Te akaratod!

Te mindig csak a jót akarod. Oh talán ebben a szomorú, ebben a nagy csapásban is jóságod érvényesül. Oh talán így akarod megnyitni számára a boldogság ajtaját!

Én nem zúgolódom akaratod cseleke­detei miatt! Nem, én nem fordulok el or­cádtól, mert úgy érzem, hogy nálad van a vigasztalás is. Úgy érzem, hogy te gondot viselsz még a halálban is arra, akit szeretsz.

Ha jőni kell immár a kegyetlen halálnak,   jó Atyám   küldd el,  hogy szabadítsa meg súlyos kínjaitól a   szegény    beteget. Küldd el. hogy számára nyíljék meg ezáltal az örök- élet és annak állandó boldogsága.

Engemet pedig tarts meg irgalmad ölelő karjai között, ruházz föl szereteted köntö­sével és végy körül a boldogító reménység­gel. Ámen.

A haldokló gyermek

Meg nem tudok halni anyám,

Oh ne mondd, hogy halnom kell!

Borulj közel ide hozzám,

Hogy érezzelek közel.

Kincsre most nem  gondolok  én,

Az mit sem ér én nekem.

Nincs öröm e szívnek egén.

Mosolygás e szemeken.

De az  angyal el ne vigyen

Tőled anyám édesem!

Minden olyan kedves itt lenn,

Nem válok el sohasem.

Gyermek halálakor

Mennyei jó Atyám! Nem jő szó aja­kamra, mert elfojtotta a zokogás. Nem tu­dok imádkozni, mert eltemette a bánat minden érzelmemet. Egy kis élő oltárom volt nékem, aki reggel és estve kezeim között fogta össze kis kezeit s velem imád­kozott és én ő vele. Milyen édes volt az az imádság! Milyen nagy volt az azt követő boldogság.

De immár vége van mindennek, mert a halál kegyetlen angyala kiragadta őt ke­zeimből. Összetörve a virág eltemetve nyí­lása. Üres a hajlék és üres már szívem is. Oh jó Atyám, hol van olyan bánat, mint az én bánatom, hol van olyan vigasz, amely megnyugtasson. Nézem szent egedet, Ott keresem az én kis angyalomat, mert bi­zonnyal ott van ő. Hallgatom édes csevegé­sét, epedve nézem fürge futkosását, látom kis kezeit összekulcsolva, hallom az ima szavait, melyekre én tanítottam meg őt, velem mondja ismét, éppen mint mikor itt ült ölemben:

Én Istenem, jó Istenem!

Kezedben az életem.

Szeress engem, őrizz meg

S tartsd meg jó szülőimet.

Ez volt az  ő  imádsága.    Gyermekes, szelíd és tiszta.    Oh mily édes, szívemnek ez a kis ima. Oh hadd mondjam újból is el, oh hadd ismétlem ezerszer, azt a régit, azt a kedvest, amely olyan égi volt. Lám szavára, sóhajára megindul a szívein árja, ébredez az érzelem, újra éled, újra éltet az anyai szeretet. Szeretem őt, a kis angyalt, ő most is a gyermekem. Nem is halt meg, csak hozzád ment imádkozni szüntelen. Oh hallgasd meg esdő szavát, s áldd meg a bánkódó anyát, Te végtelen szeretet. A bánattól feldúlt szívnek bocsásd meg, ha olykor vétett, s enyhítsd sajgó kín­jait. Mint árván maradt anyának, légy gyámolóm Istenem, s ne engedd, hogy szent hitemben, reményemben, szüneteljen éle­tem.

Édes mennybéli Atyám, ha magadhoz hívtad gyermekemet, legyen a Te szent akaratod szerint, de kérlek, gyermekem helyett fogadj magadhoz gyermekednek engemet, hogy nyerjem vissza lelkem ere­jét s szívem melegét, hogy a Te közeled­ben élve, érezzem közelebb magamhoz őt, kit magadhoz hívtál, hogy legyen bána­tomból hálaadás, fájdalmamból vigasztalás s ajkamról szálljon hozzád áldás most és mindörökké. Ámen.

Több gyermek halálakor

Vigasztalás Istene! Áldott Atya, kinek millió meg millió gyermeked van. ki engemet is megáldottál volt gyermekekkel, hová tekintsek én, mit szóljak, hogy kétség­be ne essem, hogy fájdalmam árja el ne temessen. Gazdag és hatalmas égi Atya, ha van irgalom szent kezedben, ha van vigasz­talás egeidben, küldd, eh küldd le ide ennek a megtöri szívnek, ennek a gyászba borult anyának. Oh szerető Atya, van-e olyan bá­nat, mint az én bánatom? Van-e olyan hatalom, amely ezt eloszlassa, vas-e oly sze­retet, amely az anyai szeretet helyét elfog­lalhassa?. .Mit. szeressek én most? Miért emeljem föl kezemet, ha nincsen többé, aki gőgicsélő szóval feleljen szavamra? Miért éljek én tovább, ha meghaltak ők, kiknek életem szenteltem?

Nincs, oh nincs oly bánat, mint az én bánatom. Nincsen vigasztalás, amely engemet valaha megnyugtasson. Gyász és szo­morúság nékem az egész élet. Érettük fog hullani könnyem mind éjjel, nappal, érettök viselem a gyászruhát, imám érettök fog szólni, szívem érettök fog sóhajtozni

Hitem azt tanítja, hogy a jó, a tiszta, a szelíd lelkek fölmennek hozzád az égbe. Oh Atyám, Te tudod, mily jók, mily ked­vesek voltak az én gyermekeim. Mintha ott látnám őket előtted, körülted ég ura. Isten. Mintha angyali dalukat hallanám. Mintha ott imádkoznának előlied összekulcsolt kézzel!

Imádkozzatok kedves gyermekeim, fi már boldogok vagytok. Énekeljelek, tite­ket földi gond már többé nem gyötör. Mi­kor, oh mikor jutok én is hozzátok? Mikor leszek méltó erre az égi dicső boldogságra!

Életem tiétek lesz mindig ezután is, Ti vagytok megvigasztalom!

Atyám, jó Isten, megenyhült már szí­vem sajgó sebe, Nyugalom, égi béke száll szívemre. Hála néked ezért. Kérlek ne hagyj el engemet és ne engedj el magadtól, mert így talán elviselhetővé válik súlyos sebem mély fájdalma. A Jézus nevében könyörgök.  Ámen.

Temetés után

Mindenható és örökéltű Isten A föld nehéz göröngyei eltakarták már drága ha­lottamat. Ott marad a sírban, ott a ha­lottak szomorú társaságában! Üres lett a hajlék és a szívem fájó, beteg, elhagyott. Hozzád fordulok, Téged kereslek föl. Oly nagy a Te jóságod, oly csodás a kegyel­med, melyet megmutattál a hősök életé­ben, hogy mind azért hálát adok néked. Mindazok a hős és bátor emberek, akik önként választották a halált inkább, mint­sem föláldozzák az igazságot, dicső példát mutatnak arra, hogy még a halálban is lehet boldogság.

Megemlékezésem e pillanatban az áldott Jézus dicső példájáról, ö elkerülhette volna a halált, de inkább vágyott hozzád, ha a halál árán is, mintsem hogy megta­gadja az igazságot.

Dicsérem és magasztalom nagy neve­det e nagy és magasztos példákért, a szent prófétákért és apostolokért, hitünk vé­dőiért. Hálaadással könyörgök, hogy eltá­vozott kedvesemnek adj helyet országodban a jók, igazak és áldottak között, en­gem pedig vezess igaz ösvényeiden, hogy majd én is méltó lehessek arra, hogy vele találkozzam a dicső lelkek társaságában. A  Jézus nevében  kérlek. Ámen.

Boldogok a halottak

Sírjunk-e még, hogy már nem vagy itt,

Sírjunk-e,  hogy  lelked  elszállt!

Munkád hű volt, nagyok kínjaid,

Nyugodt és boldog vagy te már.

Miért zokogjunk jajt és bánatot!

Túl vagy Te bércen, zajgó tengeren.

Félelem, bánat téged elhagyott,

Sajkád könnyebb már nem lehet.

Szent Atyád szólít, hallod a szói,

Oly szelíd, édes, hűn követed.

Kövesd az áldót,  a biztatót,

Közöttünk élned már nem lehet.

Boldogult lelked béke ölén,

Angyalok dala ím üdvözöl.

Égiek kara elődbe mén,

Bánat és bú több nem gyötör.

Miért hát sírnunk, mért a sóhaj?

Boldoggá lettél, az égbe fenn!

Nekünk maradt az utolsó jaj,

Halál, kié hát a győzelem?

Árva imája

Édes Istenem, Atyám, Te vagy a sze­retet, Te vagy a jóság, Te vagy az erő. Én gyenge teremtmény, elhagyott és árva oly annyira vágyom szeretetért, mert szívemnek ez az éltetője. Kihez forduljak rajtad kívül jó Atyám. Ki fogja meg gyönge keze­met, hogy el ne tévelyedjek. Szívemben nagy a félelem, de kicsiny a bátorság. El­mémben gyakran ébred föl gondolat, de ritkán, követi megfontolás. Életem útját a bizonytalanság göröngyei sokszor elzárják, de a sírna ösvényre csak néha találok rá. Szeretem az emberek társaságát, de félek bízni bennök.

Te benned Szent Atyám minden bizodalmam. Te légy útmutatóm és biztos ol­talmam. Te vezérelj engemet, Te taná­csold elmémet, Te erősítsd akaratomat, mert csak veled és általad boldogulhat a szegény árva. Te jó isten, tanácsold embereknek, hogy a szegény árvára jó szem­mel tekintsenek és jő szívvel érezzenek érette és vele.

Így, csak így leszen biztos az életem, így valósul meg atyai szent, célod, melyet

előmbe tűztél, midőn nekem életet adtál. Atyám tartsd meg egészségemet, erősítsd hitemet, növeld bátorságomat, hogy éle­temmel és cselekedeteimmel dicsőítselek Tégedet. Ámen.

Özvegy imája

Irgalom, könyörület és vigasztalás Is­tene! Hol vagy oh én Istenem? Hol pihen a te kezed hatalma, hol rejtőzik a Te igaz­ságod paizsa?

Gyönge életemnek egyetlen támasza, egyetlen ereje oda van, eltemettetett a föld sötét ölébe! A földben az, akit Te arra te­remtettél, hogy itt e földön éljen, akinek olyan lelket adtál, amely fényesen bevilá­gított mindenkit, aki közelében volt. A földben az, aki nekem üdvöm, életem és boldogságom vala.

Oh szerető jó Atyám, tedd kezedet aja­kamra, hogy a fájdalom árja ne törjön ki rajta, a panasz is ne vetkezzen Te ellened.

Nyújtsd felém jobb kezedet, oh én Is­tenem, hogy mint erős kősziklát megfog­hassam, s magamat az elveszéstől meg­menthessem. Hiszen Jézus tanította, hogy akik benned bíznak, meg nem csalatkoz­nak.

Hiszen prófétád írta, hogy a Te erőd megvédelmez minden veszedelemtől. íme elesett mellőlem, ki nekem támaszom, paizsom és vezérem volt. Gyöngeségemben én úgy csüngtem az ő erején, mint a gyü­mölcs a fán. Az erős fa kidőlt, én itt va­gyok a porban s kiáltok téged várva, hogy Te légy segítségem. Te légy az én szerelmesem.

Jó Istenem! Kinek ezernyi fénylő napod van, fordíts felém egyetlen sugárt, hadd nyitjának föl újra elborult szemeim, hadd lássam újra az életet s érezzem azt a melegségei, amely táplál, éltet és erőt ad.

De nem feledkezem el Atyám arról sem, ami jót élveztem. Nem feledem azo­kat az órákat, napokat és esztendőket, amelyekkel megajándékoztál minket. Em­lékezetem tárházában fölújulnak a jó na­pok is. Eszembe jut, milyen áldás, milyen boldogság vezetett minket lépésről-lépésre. Emlékezem, mennyi jó akarattal fedezte el az én gyengeségemet. Jól tudom, meny­nyit kellett, hogy tűrjön én mellettem betegségemben és bánatomban. Most már azt is látom, hogy az én életem kedvesebb volt neki a sajátjánál. Nagyon szeretett, szeretve távozott és szerettetni fog mind­addig, míg az én szívem dobog.

Itt előtted jó Atyám jelenné változik a műit és gyönge leányod fogadást .teszek, hogy nem leszek hűtlen ahhoz, aki oly; hí­ven szeretett engemet.

Én ezután is hallgatni fogok taná­csára, támaszkodom erejére s így remény­lem, hogy a bánat vigasztalássá, az elha­gyatottság barátságos otthonná válik rám nézve.

Ezért kérlek tégedet jó Atyám. De különösen kérlek arra is, hogy a Te fiad a Jézus Krisztus igéit tartsd szüntelen aj­kamon, hogy azokból táplálkozzék életem forrása.

Könnyhullatásom én nékem kenye­rem éjjel-nappal, de ha Te úgy akarod, annak nyomán vigasztaló reménység fog fakadni. Majd én is azt mondom a zsoltár dalnokával: Én lelkem mire csüggedsz el, mit keseregsz ennyire? Bízzál Istenben s nem hagy el.  Ekkor majd megtalálom a vigasztalást a munkában, a hitben és le­szek néked hű gyermeked s Te leszel né­kem mindig áldott, mindig szeret Iste­nem. A Jézus nevében kérlek, hallgass meg.

Ámen.

Édes Atyám

Édes Atyám hívj engem utánad,

Nyomdokidban az utas el nem fárad

Kegyes szókkal enyhítgessed szívemet,

Légy reményem, teljesítsd kérésemet.

Minden gondtól szabadíts meg,

Bűn, félelem többé nincsen,

Ha Te közel vagy jó  Isten.

Szenvedésem szereteted  ápolja.

Gyöngéimnek   erőd   jegyen   gyámola,

És ha majdan széjjel oszlik a vihar.

Hadd  vezessen  előre az égi  kar.

Az  életben s a  halálban,

Te légy pásztorom én nekem,

Jövel hozzám jó Istenem.

Kedves halott emléke

Szomorú fűz lombja lengedez a hanton, ő a drága halott ott pihen alatta. A virág elhervad, a fűszál meghajol, a kő is porladoz, de a szívem fáján még mindig ott nyílik az emlék virága. Tiszta, égi, ma­gasztos minden kis vonása. Átváltozott, megdicsőült minden, ami földies volt lé­nyében és életében.

Beláthatatlan a szellemi világ biro­dalma és kifürkészhetetlen az a rejtett titok, amely mindent elföd abból, ami a halál után történik.

Az utolsó sóhajt talán most is hallom, pedig mióta fedi már elporlott ajakát a föld nehéz göröngye. Minden mosolya oly tisztán villan el szemeim előtt. Szavai oly fájók s mégis oly édesek, mivel a szeretet húrján csendülnek fülembe.

Lelkének nemes vonásai mélyen van­nak vésve szívembe. Azokat én oly jól is­merem, oly jót tudom mit kíván tőlem, leányától. Érzem, mily igazán szeret, lá­tom, mint törli le a könnyet, melyet a bánat csalt leánya szemébe. Minden mozdulatja oly helyes, oly kedves volt. Meg­újult előttem, itt mozogni látom, oh hogy­ha nem kellene többé elbocsátanom!

Halhatatlan Isten! Te, ki a szellem világában élsz, Te ismered az én kedvesein életét is, ott, ahonnan nincsen visszatérés, ott, ahol már vége minden fájdalomnak.

Úgy-e boldog ő ott?  Úgy-e boldogan te­kint le ide reám?

Tudom Istenem, hogy ő tiszta szívet vitt neked. Tudom, hogy ő ott nyert Nálad szent életet.

Esedezem jó Atyám, adjad, hogy meg­dicsőült szelleme, remek, szép példája hassa át egész lényemet. Add, hogy nemes akarata érvényesüljön bennem, rajtam és általam, hogy így itt e földön is folyjon tovább élete a szellemi hatásban. Add, hogy emlékét őrizzem híven továbbra is. mint életem talizmánját. Add: Hogy szel­lemünk sohase szakadjon el egymástól, hanem az enyém az övétől ihletve emel­kedjék hozzád mindig tökéletesbülő erővel.

Emléke él szívemben, én őt nem fele­dem. Legyen ez az emlék áldója és megőrizője életemnek.  Ámen.

Ima erőért

Ki oly nagy és erős mint Te, hatalmas Isten, és ki oly gyönge mint én? így kell sóhajtanom, mert érzem, látom, hogy az én erőm csekély, lábam roskadoz a teher alatt.

Minden pillanat új gondot ád. Minden órában nagyobb föladat vár reám.

Ha nézem ételemet, oh mennyivel többet kellett volna megvalósítanom. Ha nézem a szükségeimet, oh mennyivel ke­vesebbet tudok kipótolni. Ha nézem lel­kem vágyait, oh mily messze vagyok azoktól! Ha számlálom a Te parancsaidat, oh hányat nem töltöttem be azokból. Ha vizs­gálom a Jézus intéseit, oh hányra nem fordítottam figyelmet.

Édes Istenem, nem a jó akarat, oh az nem hiányzott nálam, hanem az erő cse­kély volt. Ott ahol kezdeni kellett volna a jót, nem tudtam elvégezni, rosszat cseleked­tem ott, ahol építenem kellett volna szívem boldogságát, elrontottam az alapot, me­lyen megállhatott volna.

Oh mily sok a feladat és mily cse­kély az erő nálam. Jó Atyám, Te midőn a földet teremted, benépesítetted azt, mi­dőn a nőt ráhelyezted, szenvedést is je­löltél ki számára. Nem zúgolódom ez el­len, hanem kérlek segíts, hogy szent és magasztos munkámat elvégezhessem a csa­ládban, mint anya, mint nő és mint hi­testárs.

Erőd gazdaságából pótold az enyémet és engedd meg, hogy én is növelhessem azt, hogy így lehessek jő és hasznos tagja a társadalomnak s barátja minden jónak. Hallgass meg Atyám. Ámen.

Szegénységben

Mindenek ura, hatalmas Isten! Hány ezer világ és abban mennyi rejtett kincs Van. Előtted tárva a föld mélysége, hol a fényes arany terem, a tenger feneke hol a drága gyöngy rejtőzik. Tiéd a földnek minden ékessége, az égnek milliárd csil­lagai. Tieid az ismert és ismeretlen sok ezer világok!

Milyen gazdag vagy Te nagy Isten, és milyen szegény az ember. De különösen én milyen szegény vagyok. Midőn estve álomra hajtom fejemet, nem tudom mit fogok adni gyermekeimnek a következő napon.

Oh jó Atya! Egykor én is gazdag valék. Nem ismertem a szükséget, nem láttam hiányt. Mindenem volt, amire gon­doltam, de most másoké a minden és enyém a semmi. Mivel érdemeltem e csa­pást, miért vétetett el tőlem az áldás, miért hogy annyit kell szenvednem.

Mások fényben úsznak körültem, pe­dig ők nem fáradnak többet, mint én, má­sok kényelemben, bőségben henyélnek; pedig erényük és jóságuk is bizony csak gyarló.

Nem tudom megérteni, égi Atyám, miért mérsz más mértékkel nekem, mint másoknak. Nem tudom fölfogni, miért feledtél el engemet és miért gondozod azo­kat, akik nem gondolnak sem a hittel, sem a jó lelkiismerettel. Avagy szent Atyám a becsületes szegény kell-e hogy legyen? Avagy Te tőlem azt kívánod, amit fiad a Jézus kívánt volt a gazdagtól, hogy ha követni akarja őt, adja el vagyonát és ossza ki a szegények között.

Bizonnyal ezt és hála szent akaratodnak, ebben én igyekeztem hű és igaz tenni

Jó Atyám. Nem kívánok dicsekedni. Nincsen is mit emlegessek, de azt tudom, hogy ami keveset nekem adtál az életben, én mindazt szívesen megosztottam má­sokkal. Tudom, hogy tőlem aki szegényebb volt, mint én,, nem távozott üres kézzel, tudom, hogy akinek beteg volt szíve, az tőlem csak vigasztalant  hallott.

De nem, oh nem emlegetem a múltat, amelynek boldogsága éppen abban állott, hogy volt mivel segítsek máson, Íme most én vagyok szegény. Rajtam nem könyörül senki, de ne is könyörüljön más, csak Te jó Atyám. Tőled sem kérek sokat, csak a mindennapit, csak egészséget, hogy mun­kámat mindennap elvégezhessem. Nem kí­vánom a mások kincsét, vagyonát, kivált ha azokért szívein tisztaságát kelt, hogy odaadjam, Úgy érzem, szent Atyám, hogy boldogabb a szegény, ha tőled nem fél, ha hozzád bátorsággal közelít, mint a gaz­dag, ha nem igaz munkával szerezte és nem nyugodt lelkiismerettel költi el va­gyonát.

Én megelégszem a békés szegénységgel és csöndes szívvel, ha ezt megtarthatom. Jó Atyám, ezt az egy kincset őrizd meg nékem. Ezt az egyet növeljed, mert akkor nem nézem a másét, nem kívánom azt, ami nem az enyém. Elég lesz ez nékem erre az életre. Elég ez örömnek a sok másnemű bánat és aggódás mellett.

Légy leányoddal, Te ápold, Te szeresd öt, mert akkor boldog lesz. Adj boldogságot nekem Istenem. Könyörgök hallgass meg. Ámen.

Fohász békességért

Világok alkotója, mindenható Felség! Te úgy terem letted az embert, hogy élete első percétől az utolsóig legyen körülvéve más emberekkel. Midőn még ott van böl­csőjében, az anyát egy pillanatra sem nél­külözheti. Nemcsak a táplálékot, hanem az oltalmat is egészen tőle várja. A szeretet védő segítsége nélkül egy rövid óra alatt megsemmisülne egész élete.

Midőn ezt elgondolom, eszembe jut az is, hogy a családi kör, a társadalom ré­tegei, sőt az egész ország is olyan, mint a ringó bölcső. Mindeniket egy biztos kéz, mindeniket önzetlen szeretet kell, hogy kormányozza, gondozza és a veszélytől megóvja.         

Azért jó Isten életemnek egy-egy pil­lanatát hadd szenteljem azoknak az ér­zelmeknek, amelyek csak a béke ölén él­nek és nőnek biztosan.

Először is áldott hazáin sorsát ajánlom atyai szíved oltalmába, Oh mennyi vért és eletet nyelt el e hazának minden göröngye. Hány vitéz levente hullott el az ellenség öldöklő fegyverei között. Legyen áldott emlékezetök.

Jó Atyám! Drága hazánknak nem­csak külső, hanem belső ellenségei is vol­tak és vannak. Nem minden gyermek sze­reti igazán az öt szülő édes anyát, nem mindenik áll védelmére. Oh Isten, a Te nagy hatalmaddal távoztass el minden go­nosz és nemtelen érzést a mi hazánk fiai és leányai kebeléből.

Könyörgök édes Atyám, a békesség angyalát tartsad e haza fölött. Ne engedd, hogy meghasonlás, viszály dúlja szét azt az áldott békességet, amelynek ölében te­rem a búzakalász, a gazdagság és a tudo­mány is.

Megemlékezem a lelkiek társaságáról, az egyházról is. Mily fölséges cél áll előtte.  A Te országodat, a mennyei boldogság or­szágát a Jézus evangéliuma és annak szol­gái építhetik föl itt e földön. Oh Atyám, hányszor teremtenek ők is háborút a jó békesség helyett. Hányszor szenvedett ül­dözést a hivő hite miatt!

Jó Isten! A Te akaratodból új időket élünk, új szellem van köztünk. Megértet­tük, hogy a szeretet evangéliuma nem is­mer különbséget. Ezt az evangéliumot hirdettesd közöttünk mindazokkal, akiket a Te szolgálatodra elhívtál és ne engedd, hogy bárki is az ő tiszta és őszinte hité­ben megháboríttassék. Virágoztasd az egy­házakat és ékesítsd a templomokat a buzgó lelkek sokaságával.

Végül saját lelkem nyugalmáért és boldogságáért is fohász jő ajkamra. Bár­mit nyújt az élet, ha nincsen békesség a szívben, ha nincs nyugodalma a léleknek, mit használ annak az egész világ is. Égi Atya, az áldó lelki békességért esedezem előtted. Oh tisztogasd szívemet lelked le­heletével, erősítsd az evangélium éltető italával és vidámítsd föl szent hajlékod lelki harmatjával.

Itt az enyéim körében is, oh vajha mindig ünnepi díszben és boldog érzésben járhatnék, hogy minden napom, egész éle­tem lenne néked szentelve.

Mindennemű kérésemet elődbe ho­zom, oh hallgass meg és áldj meg Iste­nem. Ámen.

Könyörgés aggodalmak között

Oh ég, mi bántja lelkemet? Szívem szól ellenem, idegeim, egész testem, min­den üldözőbe vett. Nincs számomra egy pillanatnyi pihenés. Mindentől félek, min­denért aggódom. Oh ég Ura, jöjj ne hagyj el engemet, mert nincsen e földön sehol maradásom.

Hányszor, oh hányszor nem vagyok ura gondolataimnak, hányszor merülök el a fájdalmak özönében, hányszor erezem üldözését szívemnek is.

Oly elviselhetetlen az ilyen nő sorsa, amilyen én vagyok, Oly érthetetlen ez a lelki állapot előttem.

Ha kérdezem önmagámtól, mi okozza mindezt, nem tudok felelni. Nem, az ilyen helyzetet megmagyarázni nem lehet, meg­szüntetni embernek nem adatott. Csak Te, egyedül csak Te égi hatalom, Te, ki a sö­tétségből egy „legyen" szóval világosságot hoztál létre, csak Te tudod kiszabadítani lelkemet és szívemet a bizonytalanságból.

Jöjj uram ide közelembe, jöjj és ér­tesd meg gyarló leányoddal, hogy nincs okom aggódni, mert Te gondot viselsz. Jöjj Uram és súgd fülembe bátorítólag, hogy nem üldöz engemet senki. Szólj, hadd bátorodjam és higyjem el, hogy el­lenségeim nincsenek, azok nem gyötör­nek. Szólj, hadd értsem meg, hogy Te tő­lem nem kívánsz többet, mint amennyit egy nő elviselhet.

Csapások, bántalmak hogyha érnek olykor, jöjj Uram és oszlasd el azok miatt származó fájdalmaimat.

Barátaimban ha csalódtam, szólj Uram és világosítsd föl, hogy rosszul ér­tettem szavukat, helytelenül magyaráztam mozdulataikat.

Oh vajha megérteném, hogy minden világosság mellett ott van az árnyék is. Oh, ha megtanulnám,  hogy az emberekben nincsen tökéletesség, azért csak türe­lemmel boldogulhatunk közöttük.

Atyám idézd föl emlékében szent Fiad a Jézus éleiéi, hadd halljam ajakáról a bánatos igét: szomorú az én lelkem mind halálig és hadd értsem meg ebből, hogy akiket szeretsz, azokat meglátogatod.

Szerető gondosságodnak melege osz­lassa el szívem aggodalmait, erősítse meg akaratomat, hogy fogadjak türelemmel minden csapást, viseljek bátorsággal min­den változást és így óvjam meg életemet ok nélküli gyötrelmeiktől és bánattól. Kér­lek Uram hallgass meg! Ámen.

Ünnepekre

A buzgóság óráiban

Tökéletes jóságú Isten! Te kijelölted számunkra a napokat, órákat és még a perceket is, hogy mi azok szerint rendez­hessük életünket és annak cselekedeteit. Te gondoskodtál arról, hogy egyetlen óra se legyen olyan, mint a másik. A változá­sokban, a múlandóságban, még a halálban is a Te előrelátó bölcsességed valósul meg. A napok egymásnak tudományt hirdetnek a te bölcsességedről nekünk pedig tanácsokat adnak, hogyan éljünk, hogy éle­tünk hozzád méltó legyen.

A fa kemény ágát meghajlítja a szél, a búza kalászát lenyomja a teher. Egyik úgy, mint a másik,' megalázódik előtted. Hogyne hajolna le, hogyne alázná meg fe­jét az ember, aki jól tudja, hogy Tőled nyer mindent. Hogyne borulna le a földig a  nő, ki amúgy is oly gyönge és hajlékony.

Az, aki előtted megalázkodik, fölmagasztalást nyer, de engemet nemcsak az a vágy késztet a buzgó imára, hogy Te majd fölemelsz és megáldasz. Nem, hanem vonz és késztet egy ellenállhatatlan benső vágy és sóvárgás, amelyet csak a Te isteni szellemed tud kielégíteni.

Az ember a Te isteni bölcsességeidet fürkészve megtanulta, hogy nem Neked, hanem ő neki van szüksége olyan napokra és időszakokra, amelyekben Neked ad­hassa át egész lényét, de főképpen lelké­nek minden gondját, szívének nemes érzel­meit.

Én is mindig várom és sóvárgom azo­kat, mert oly jól esik lelkemnek, ha fölvehetem ünneplő ruhámat, ha megtisztít­hatom testemet és szívemet és úgy állok elődbe.

Nem Neked, hanem Nekem van szük­ségem az ünnepi napokra, hogy elmélkedésbe merülve vizsgálhassam azokat a dicső és szent dolgokat, amelyeket éret­tünk, teremtményeidért  elvégeztél. Szent Fiad a Jézus élete adott oly kedvező alkalmakat, hogy míg egyfelől kegyelmedért hálát mondhatok, másfelől a Jézusom életéből olyan példát tanulhatok, amelyet követve mindig közelebb jutok hozzád Atyámhoz.

Jövel égi Atya és adj szívemnek ön­zetlen tiszta  érzést, lelkemet emeld föl szent egeid csarnokába, hogy találjon meg Tégedet és tanuljon olyan nyelven beszélni, amely előtted kedves és meghallgattatik.

Ha nem is egész életemet, oh bár abból egy-egy napot avass föl ünnepnappá,
nekem, hü leányodnak.

Ha nem is veszed le rólam az élet minden gondját, terhét, legalább a köz­napi gyötrelmektől szabadíts meg és vi­dámsággal töltsd el szívemet. Ha nem is fogok mindig a Te hajlékodban lakozni, oh bár egy-egy órát hadd időzzek veled, hadd hallgassam szent igéd tanítását, hadd zengjen nyelvem dicsőítő énekeket, hadd legyen oltár kebelem.

Engedd meg nékem jó Atyám, hogy az    ünnepnapok     örömeinek    élvezésére

gyűjthessem magam körül családom tag­jait, szeretteimet, barátaimat, hogy velők együtt vidám szívvel dicsérhessünk Téged, Urunkat, akinek legyen dicséret, dicsőség és hálaadás most és mindörökké.    Ámen.

Újévkor

Örökéletű Isten, kinek lételedben nin­csen változás s a változásnak még árnyéka is, ismét egy újesztendő reggele virradt ránk a Te állandó jóvoltodból. Engemet gyönge nőt, oly mélyen meghat ennek a napnak megjelenése, de Te előtted oh mindeneket átható szellem, nincsen sem reggel, sem estve, sem ó-, sem újesztendő, Én múlandó teremtmény érzékenyen hall­gatom órám ketyegését, mint mulandóságom egyhangú zenéjét, s midőn a nap föl­kel, soha sem tudom, hogy látni fogom-e lementét is, avagy, mint egy futó csillag az ég milliárdjai közül, eltűnők én is innen nyomtalanul. Én, kit porból alkottál, egy lépést sem tehetek anélkül, hogy testein árnyékát magam mellett haladni ne lás­sam, de Atyáin lélek vagy, kinek szemeid előtt nincsen és sohasem is leszen árnyék.

Én egy kicsiny porszem vagyok, ezen a nagy földgömbön s hozzád képest a na­pok, holdak és földek ezrei is olyanok, mintha létezésük sem volna.

Elszorul a szívem, ha meggondolom, hogy mi vagyok én. Lelkemre a bánat fellegei száll, ha eszembe veszem, hogy eddigi életemben mily kevéssé végeztem el a rám bízottakat, de íme, ezeket elmémbe for­gatva, felújul az a gondolat, hogy ma új­év reggele van. Mit jelentsen ez, ha nem azt, hogy rám nézve új élet, új munkásság, új szeretet s új reménység veszi kezdetét!

Úgy van, mindeneket előre látó bölcs Isten, Te az esztendő megújulásával meg­újítasz engemet is; különösen pedig meg­újítod bennem a lelki erőt, amely oly gyakran ellankad. Miként fénylő napod is egy ideig állandóan tartó hanyatlás után, újra emelkedni kezd, úgy az én lelkem és testem élete is, az esztendő új napjával megújul, elé veszi elrejtett erejét, föléleszti lankadó melegét és teremt bennem új em­bert.

Milyen boldog lennék, oh áldások Atyja, ha lelkem tárházából elé vehetnem a bölcs előrelátás erejét, mert bizony sokszor kellett tapasztalnom, hogy leg­több dolgomat vagy elsietve, vagy balul íté­lem meg s emiatt lelkem nyugalmából, életem boldogságából sokat elvesztettem. Milyen hálásnak érezném magamat, ha szívemben felmelegíthetném az önzetlen­séget, oh mert bizony sokszor a múló földi javakért földúltam szívem békéjét s rosszul ítéltem meg embertársaimat.

Milyen idvezítő lenne rám nézve, ha gyarlóságaimnak bár egy részét eltemet­hetném az ó-esztendővel s a szívemben rejlő nemes csirákat megnövelhetném, virágzókká és gyümölcsözőkké tehetnem, hogy az emberek látván az én jó cseleke­deteimet, dicsőítenének Tégedet, mennyei Atyámat.

Felújul emlékezetemben a múlt esz­tendő sok jó és rossz napja. Látom a sötét fellegeket, melyekből alászállott a csapás és a pusztulás, fölismerem saját vétkei­met, melyek ha rám nehezednek, „sírha­tok mindenfelé", de ott látom a Te áldó kezedet    is,    amelyet   kinyújtottál,    hogy akik  segítségért  epednek,    megfoghassák azt és megmeneküljenek.

Oh csak most ne vond el tőlem az áldó kezet, oh csak most emelj föl a porból, arra a keskeny ösvényre, amelyen az igazak járnak.

Adj erőt, hatalom forrása, gyönge lelkemnek s táplálj engemet hozzám illő eledellel, hogy a beállott új esztendőben teremhessek jó gyümölcsöket, áldhassalak Tégedet házamban enyéim között; a me­zőn a munka mellett, a Te templomodban a hívek seregével együtt, jó tettekben, szép énekekben és buzgó imádságban, így élve tiszta lesz életem, biztató re­ménységem és buzgó az én szívem, amit olyannyira várok és óhajtok, jő Atyám mindörökké. Oh hallgass meg, oh szentelj meg és idvezíts engemet és mindeneket.

Ámen.

Ima nemzeti ünnepen

Nemzetem nagy Istene! Szent öröm­érzésre gyűl keblem a mai napon. Ha­zám nagy őseinek csodás vitézsége, mint egy   tündérálom,   a   szabadság  szeretete, mint egy szent evangélium, úgy jelennek meg előttem. Hódoló tiszteletet, önfelál­dozó bátorságot és égő szeretetet követel­nek minden magyar szívtől és így az enyémtől is.

Békességnek és hadakozásnak nagy Ura! Ha nem volna annyi dicsőséggel kö­rülvéve szentséges lényed, ha csak úgy ismerhetnélek is, mint nemzetem Istenét, oh lehetséges volna-e a Te jóságaidhoz méltó hálát adni egy magyar leánynak.

Bizonyára nem? Hány ezer ellenség dúlta, pusztította e földnek minden pará­nyi kis helyét. Hány vészes csata emléke sajog föl a történelem múzsája kebeléből! Hányszor nem nyújthatott menedéket még a templom sem, a gonosz ellenség kegyetlenségei elöl. Hányszor nem lelte a magyar honját e hazában!

Fölsóhajtok és imádságba olvad só­hajom, mert Te hazám szent Istene, megérdemled, hogy mindig buzgón imádjalak, mindig ajkamon hordozzam nagy nevedet.

Fölsóhajtok és könyörgés száll el aj­kamról. Kérlek, esdve kérlek tartsd védő karodat a szegény magyar nemzet körül.

E földet hősök vére áztatá,

Azért küldj Isten bőv áldást reá.

A magyarnak a szabadság evangé­liumát hirdetted nemzeti prófétáid által. Oh mily dicsőséges volt a szabadság szent napja! Hogy égett a kebel az égi örömtől, hogy zengett a háladal lelkesedéstől!

Valahányszor megújul e szent napok emléke, mindannyiszor ünnepe van min­den igaz magyarnak. Ünnepe a magyar nőnek és nekem leányodnak is.

Az ünnep örömében a hála Te irán­tad és a megbocsátás ellenségeim iránt, egyszerre nyilatkoznak meg szívemben.

Hálát adok neked Isten, hogy engemet magyar nőnek teremtettél, hálát adok, hogy ajkamat a magyar szó szent igéivel illetted, hálát, hogy költőim és prófétáim lehetnek a magyar dalnokok. Az ők ihle­tett ajakáról jövő szavakkal kérlek:

Isten áldd meg a magyart

Jó kedvvel, bővséggel,

Nyújts  feléje védő kart,

Ha küzd ellenséggel.

Balsors akit régen tép,

Hozz rá víg esztendőt,

Megbűnhődte már e nép

A múltat s jövendőt.

Ámen

Nagypénteken

Isten! Gyászt öltök szívemre, mert e napon gyászba borult a természet, elsöté­tült a Te fényes napod. Szemembe könny tolul és szeretnék sírni keservesen, mert nagy bánat súlya nyom.

Vájjon lehetne-e oly női szív,, melyet e nap emléke meg ne rendítene! Vájjon van-e anya, aki zokogásba ne törne ki, midőn látja Jézus körül a megtévesztett és felbőszült vad tömeget! Istenem, hát az ember ilyen kegyetlen is lehet? Istenem, hát a hála oly könnyen bosszúvá változik? íme azok, akikért magára zúdítá a földi hatalom kérlelhetetlen haragját, mindazok ott vannak a Jézus ítélőbírái között és szabadulni engedik a bűnöst, hogy meg­büntessék őt, az ártatlant.

Jó Istenem, türelmes Atya! Ne engedd, hogy elragadjon a fájdalom áradatja. En­gedd meg inkább, hogy együtt sírjak Máriával, az édesanyával. Engedd meg, hogy hullassak könnyeket, mert azok talán el­mossák szemem elől azt a sötét fátyolt, melyet a nagypénteki gyász borított elébe. Maga Jézus is, midőn látta már az elke­rülhetetlent, nagykeservesen síra s bizon­nyal megkönnyebbült utána.

Jó isten! A nagypénteki gyásznak is meg van a vigasza. Látom, hogy Jézusnak nemcsak élete, hanem halála is áldás volt az emberiségnek. Nekem is áldó és felmagasztaló példa gyanánt szolgál, mert hi­szen ha ő annyit szenvedett, vájjon van-e nekem okom panaszt emelni szenvedéseim miatt. Ha ő a sírástól megkönnyebbült, vájjon nem könnyebbül-e meg az én szívem is, ha kisírom bánatomat.

Jó Istenem, Jézus keresztre feszíttetett, de nem maradt a halálban, Jézus arcul veretett, de azért bejutott a dicsőség hajlékába; a Te fiad szomjúhozott, de megenyhíttetett!

Vajha én mindezt jól megérteném. Vajha nekem is a nagypénteki szenvedé­sek emléke, húsvéti örömet és vigasztalódást gyümölcsözne.

Kezedben van a halál, kezedben a föltámadás és az örök élet is. Jó Isten! Én hiszek és bízom benned. Oh kérlek ne en­gedj rám nagypénteki gyásznapokat, ha­nem adj csöndes, tiszta lelki életet és jó reménységet, hogy lássam meg életein egén a föltámadás hajnalát, kezdjek szent és tiszta életet, és így legyek méltó a Jézus hü tanítványai közé felvételre. Hallgass meg. Ámen.

Húsvétkor

Örök világosság, megmérhetetlen szel­lem! Isten! Az ember élete olyan, mint egy téli nap, melynek rövid a nappala és hosszú az éjszakája! Kevés benne az, öröm és sok a bánat, de búsuljak-e, aggódjam-e én most, miután fölvirradott reám a hús­vét reggele? Ez a föltámadás napja, ez a tiszta öröm ünnepe. Ez az a nap, amelyen megbizonyosodott az emberiség, hogy Te nem engeded, hogy a Te szented rothadást lásson.

Ezen a napon a gyermekét sirató édes anya megvigasztalódik és elmúlik szívéből a sötét sír félelme, megjelenik szemei előtt az égi dicsőség fénye.

Sok, megmérhetetlen sok az, ami jót Te Atyánk velünk tettél fiad a Jézus Krisz­tus által, de van-e nagyobb jó annál, amit akkor miveltél, midőn az örökélet hitét feltámasztottad az emberi szívekben?

Megíratjuk hallottainkat s szívünk majd hogy meg nem reped utánuk, de meg is vigasztalódunk, mert tudjuk, hogy az a lélek, melyet Te adtál belénk, a Tied és a múlandóságé nem lészen soha.

Áldalak és magasztallak ezért a szent hitért. Dicsőítve emlegetem nevedet, mert íme látom, hogy azok, kiket eltemettem, enyéim lesznek még egykoron és én az övék leszek.

Kérlek jó Isten, töltsd be szívemet ezen a napon állandó erős hittel, bizalom­mal és reménységgel. Kérlek taníts meg arra, hogy még a legrosszabb is jó a Te tekinteted előtt. Erősítsd meg hitemet, hogy feledjem el a kétkedést, nézzek biza­lommal a jövőbe.

Taníts megértenem a madár zenéjét, a hajnal hasadását, a  virág  illatját, melyek mind azt beszélik, hogy örök az élet és elvétetett a koporsó szájáról a ne­héz kő.

A Te legjobb fiad, Jézus azt tanította: a mennyország ti bennetek van. Adjad jó Atyám értésemre, hogy én a mennyor­szágnak már itt a földön tagja lehetek. E végett szenteld meg életemet, bíztasd re­ményemet és áldd meg ezen ünnepet ne­kem, hogy a földi élet pályáját úgy fut­hassuk meg, hogy bejussunk egykor az örök élet országába. Ámen.

Ima a lélek diadaláért

(Áldozócsütörtök.)

Lelkek lelke, nagy Isten, előtted nin­csen sem múlt, sem jövő, sem élet, sem halál! A Te tekinteted befog mindent, a Te gondolatodban megvan minden, de mi, akik csak ma vagyunk és holnap már el­enyészünk, mint a pára, mi számláljuk a napokat és ragaszkodunk éhez a földhöz, amelyen lakozunk. Gyönge elménk úgy gondolja, hogy minden nagy és csodálatos dolog csak itt megyén véghez.

Mi a lélek világának csak kapuinál járunk. Mi csak egy-egy pillanatra tudunk fölemelkedni, oda, honnan a lélek or­szágába  betekinthetünk.

Ezt a dicsőséget szent fiadnak. Jézus Krisztusnak juttattad, öt fölemelted magadhoz, részesítetted lelked ajándékaiból, uralkodóvá tetted a test fölött.

De egyszersmind minket is gyerme­keddé fogadtál, ígéretedben részesítettél. Jézus lett az út, az élet s az igazság. Ha mi az ő útain járunk, ha példáját követjük, bizonnyal látni fogjuk a megnyilatkozott eget. Bizonnyal megfogjuk hallani az Ígé­retet. Bizonnyal ki fog tölteni ránk a lélek és megszentelést nyerünk benne és általa.

Hálát adok jó Isten azért az aján­dékért, amelyet én is nyertem a hit, a sze­retet és a remény vallásában. Hálát adok azért a világosságért, amelyet naponta nyerek lelked tárházából.

Kérlek biztass, erősíts, hogy mindig szent egedre tekintsek és a lelki ajándé­kokra vágyódjam.

Segíts jó Isten, hogy legyen nekem tiszta  lelkem.     Engedd  remélnem,    hogy előttem is meg fog nyilatkozni az ég és eljő az az idő, amikor nem kellend félnem sem a villámtól, sem a mennydörgéstől, sem az enyészettől. Tiszta szívemet őrizd, vilá­gos elmémet ne homályosítsd el, hanem tégy boldoggá most és ezután is azokban a dolgokban, amelyek nem e világból valók. Lelkemet tisztítsd meg és juttasd győzelemre, hogy mind inkább élhessek ne­ked, mennyei Atyámnak. Ámen.

Pünköstkor

(Elmélkedés és ima.)

Ha elmerengek a keresztény egyház múltja fölött, nagyon sok megható képet látok benne. Valóban nem e világból való az a rendkívüli bátorság, önfeláldozás és halálmegvetés, amellyel férfiak, nők, ifjak és öregek, a hit védelmében harcra kelnek és legtöbbször el is vesznek.

Nem a gyarló test, hanem a halhatat­lan lélek munkája ez és nekem úgy tet­szik, hogy a kereszténység kétezer eszten­deje alatt minden csak folytatása volt an­nak, amit Jézus mívelt a gyászos nagypén­teken.

Ezt követőleg első nagy esemény a húsvéti, amelytől azonban nem lehet el­választani a pünköstit. Amott megnyílt a sír és üresnek találtatott, itt megnyílt az ég és a lélek kitöltetett és mindnyájan men­teiének szentlélekkel és kezdenek szólani különféle nyelveken, amit a lélek ad vala nekik szólniok. És megtérének mintegy há­romezerén.

íme itt a kulcs a kereszténység szüle­téséhez.

Íme a titka a pünkösti nagy esemény­nek. Az, ami az emberben nagyot, szépet, állandót és halhatatlant mivel, az isteni lélek, mely az égből adatik s az emberek által saját belátásuk szerint növeltetik.

Ha méltán ragadta magával Péter a körülötte állókat élő szóval, Pálnak is ugyanazt az eredményt kellett elérnie, és vajon az első keresztényekben s az azután következőkben    nem a lélek működött-e?

Ki merné tagadni?

Én bizonnyal nem, sőt magam is ere­zem, hogy fölemel, megtisztít, megelevenít, betölt, beölel engemet is a lélek a maga erejével.

Ezért imára nyílik ajakam előtted, lelkek lelke s midőn hálát mondok azokért a nagy lelkekért. akik előttem jártak s ezt a világot benépesítették szép és remek műveikkel, kérlek juttass nekem is egy pa­rányit lelked sugarából, hogy ébredjek új életre. Kérlek add meg lelkemnek a min­dennapi eledelt és a hozzá illő ruházatot, hogy legyek méltó tagja annak az egyháznak, amelyet lelked ihletéséből alapítottak hajdan a Te küldötteid. Add, hogy soha se feledjük, hogy ki lehet méltó tagja annak az egyháznak, amelyet lelked ihletéséből alapítottak hajdan a Te apostolaid. Add, hogy soha se feledjük, hogy aki ennek méltó tagja akar lenni, alázatosságra, egy­szerűségre, tűrésre és szenvedésre készen kell lennie.

Feléled keblemben az isteni szikra s áthatja testemnek minden ízét; nyelvem megindul és hirdetem az evangéliumot: boldogok akik sírnak, mert megvigasztaltatnak.

Ajkamra veszem a Jézus szavait: ne aggódjatok a ti ételeteken mit egyetek vagy mit igyatok; sem a ti testeteken, mivel öltözködjetek. Nem több-e az élet hogysem az eledel és a test, hogysem az öltözet? Te­kintsetek az égi madarakra, mert azok nem vetnek, nem aratnak, sem a csűrbe nem takarnak, mindazonáltal a ti mennyei Atyátok eltartja azokat.

Keresem a munkát, kérdezem, hol van szükség a segítségre? Elfog a vágy, hogy megjelenjek ott, ahol még mindig a sötét­ség borong és azt mondjam; legyen vilá­gosság.

Késznek érzem magamat arra, hogy kezet nyújtsak azok felé, akik bánatban csüggedeznek, vagy azok felé, akik rossz úton járnak és az erkölcsi pusztulás mély örvényébe akarnak süllyedni.

Oh vajha én is segítője lehetnék a hit apostolának, mint a Lídiák, akik Pált, a nagy apostolt útjában kísérlek s üldözteté­sei között gyámolítottak. Oh vajha én is fölvilágosíthatnám azokat, akik a hit dol­gait nem ismerik, a vallás igazságait nem látják meg s emiatt gúnyt űznek abból, ami szent, és eltávoznak attól, ami életet és üdvöt ad minden embernek.

Oh vajha a hitben testvéreimmel együtt élhetnék, együtt munkálkodhatnék s alkalmat nyernék arra, hogy e szent szö­vetségbe vonjam be mindazokat, akik el vannak hidegedve, vagy akik száműzték magukat abból az országból, amelyben a parányi mustármag nagy élőfává lesz,  amelyben a hit erejével a viharzó tengert le lehet csillapítani, s a Jézus nevében a halottakat életre, a hitben való tiszta, mun­kás és áldó életre lehet fölébreszteni.

Pünkösti ima

Tökéletes lélek, mindenütt jelenvaló Isteni Téged kereslek, mert lelkem meg­tisztulni óhajt. Ünnepe van a születésnek, a halálnak, oh tedd ünnepévé ezt a napot a léleknek, hogy tisztuljon meg a köznapok terhétől és a testi vágyaktól.

Földi lény vagyok, de lelked országába vágyom, oda, ahol szent és igaz minden s önzetlen a szeretet. Hallottam a nagy mes­ter szavait, láttam megtört testét és mégis gyakran környez a hitetlenség, mivel ami földből való, földhöz ragaszkodik.

Isten! Ma a lélek ünnepe van. Te egy­koron kitöltötted volt apostolaidra szent lelked tisztító tüzet. Kérlek töltsd ki reám is, hadd szabaduljak meg attól, ami tőled elválaszt, hadd legyek szabad a jónak aka­rásában, a hűségben és a szeretetben, hadd legyek kész megbocsátani mindenkinek, aki megbántott, hadd egyesüljek mind­azokkal, akik jóra igyekeznek, hadd le­gyek egy szívben és lélekben a Te tanít­ványaiddal, híveiddel, hitem sorsosaival és minden emberrel, valaki jót akar.

Jó Isten töltsd ki reám szent lelkedet, segítsed erőmet és én e pünkösti lelkese­déstől áthatva munkás leszek országod­ban, követője leszek szent fiadnak, az én mesteremnek, most és ezután is. Ámen.

Hála az áldásért

(Ősszel.)

Örömtől telt szívvel jöttem most há­zadba áldott jó Istenem, kegyes égi Atya. Munkám, fáradságom gyümölcsét leszed­tem; hálát rebeg ajkam,  dicsőítlek Isten.

Tied volt a napsugár, mely fölébresztette a csirát, Tied az esőcsepp, mely táplálta a búzakalászt! Az erdő lombja, a madárdal, a pirosló gyümölcs, a hulló falevél, a pusztító vihar és a szelíd szellő is, mind a Te kezedből jött. Tőled van az áldás, Tőled van a kebel megnyugvása is.

Hála nagy nevednek, köszönet áldó szeretetednek.

Atyám, Te kielégítetted földi szüksé­geinket, én magasztalom isteni jóságodat. Te békességet küldöttéi nekünk a földre, mi boldogságunk érzetében zengünk ne­ked dicséretet.

Szívünk telve a hála érzelmeivel. Aj­kunk hő imát rebeg.

Feledjük, hogy többet vártunk, mint amennyit nyertünk, mert tudjuk, hagy az ember vágyódása mindig határtalan. Fe­ledjük, hogy sok reményünk nem valósul meg egészen és köszönjük, ami jót adtál.

Bocsásd meg áldások Istene hálátlan gondolatainkat. Bocsásd meg, ha szívünk olykor elégedetlen. Taníts türelemre, taníts hálára!

Áldva legyen jóságod és irgalmad, melyet ezutánra is kérek magamnak és mindeneknek.

Hálát  zengek  Énekelve

Dicsőítem  szent neved,

Hő imában  szárnyra kelve

Áldom  istenségedet.

Sok  jót  adtál  földön,  égen,

Olyan  boldog  e kebel.

Buzgó  szívem  most,  mint  régen

Hymnusokat   énekel.  Ámen.

November  15-én

(Dávid  Ferenc  halála  évfordulóján.)

(.Elmélkedés   és   fohász.)

Idő és örökkévalóság Istene! Emlé­kemben fölvonul a múlt időknek képe. Hitemnek ősei megjelennek lelki szemeim előtt. Látom azt a lelkes és lelkesítő mun­kát, mellyel a hit templomát megtisztítani készülnek a hűtlen sáfároktól, kik meg­rongálták annak tisztaságát. Milyen elszántság, mily lelki bátorság sugárzik sze­mükből! Előttük a veszedelem, mellettük a halál s hátuk mögött az elhagyatottság, de ez őket nem csüggeszti, sőt talán erősíti. Jelszavuk az. amit nagy mesterektől ta­nultak: az én országom nem e világból való s mintha a lélek szárnyain járnának, mindig csak előre mennek.

A történelem múzsája megható ese­ményeket jegyzett Föl életükből. Lelke­sülve szemlélem, mily nagy bátorsággal állanak és harcolnak az igazság mellett. Szomorúan látom, hogy sokan fölvitték a Jézus keresztjét, föl a vesztőhelyre. Látom, hogy egyiknek a máglyán, másiknak a börtönben, vagy fegyvertől esett áldo­zatul élete a hitért.

Minő szörnyűség, hogy száz meg száz ember nézi, látja a tehetetlenül szenve­dőket és kiáltja rajok a halált! Minő el­szomorító gondolat, hogy emberi tüdő szíjjá be azt a levegőt, amely embervér füstjével van tele? És mégis a Te eged nyilai nem sújtottak le, a Te földed mély­ségei nem nyíltak föl, mert Te jól tudtad Uram, hogy a halál nem vége az életnek, hanem kezdete az örökkévalóságnak.

Hitem nagy apostola is ott van kö­zöttük, az elsők között. Kezében a toll, mellyel könyvbe foglalta lelke nagy gon­dolatait, ajakán a szó, mellyel megindítja a népek szívét és megnyeri a fejedelme­ket. Két ország lesz a követője vallásá­nak és mégis végül, halált ítélnek életére. Sötét börtönben hal meg ő, ki ezreket ve­zetett a  lelki világosság országába.

De nem Uram! A mester nem halt meg, ö él! Én látom dolgozni, munkálni, lelkesíteni, szeretni és szerettetni. Én lá­tom miként fog újra élni lelke nemcsak erős férfiak, hanem a gyönge nők között is. Hány anya táplálta gyermekét a hit éltető erejével, hány állott őrt bátor szív­vel a templom ajtónál, hogy azt el ne fog­lalhassák. Hány terít asztalt, hány díszít szószéket a Te neved dicséretére.

Érzem jó Atya, hogy emlékök hitem erejét megnöveli. Érzem, hogy egy szép eszméért dicsőség küzdeni és meghalni is. Érzem, hogy a halhatatlanság kulcsa a nemes élet és az erős küzdelem,

Te nem hagytad el Isten a hit védőit a múltban, táplálod a jelenben, hogy terjedjen a tiszta ismeret, a józan, értelem és jöjjön el országod.

E nap emlékezete egy dicső koszorúba foglalja össze körültem a vallás munká­sait! Egy lelkes apostoli sereg támad föl szemeim előtt egyszerre, a szomorú emlé­kezet eme gyászos napján.

Nem, én többé nem síratom a hit mártírjait, hanem eltelve dicsőséggel, hir­detem házamban, a társaságban és bebi­zonyítom életemmel, hogy nemcsak ke­nyérrel él az ember, hanem Istennek min­den igéjével.

Oh vajha átlátná mindenki, mikép­pen én látom e percben, milyen fenséges, milyen isteni a Te országod, melybe fiad, a mi mesterünk és az ő hű követői hívogatnak. Oh vajha elég kitartó tudnék lenni, hogy el ne feledkezzem az emlékezés eme nagy nap szent érzelmeiről. Atyám, jó Istenem! Te, ki ajándékul adtad a hitet, erősíts, hogy maradjak ahhoz hü életem­ben és munkásságomban is.

Adj diadalt a tiszta lelki életnek! Ihlesd lelki tanítóidat, hogy a hívek sere­gét buzdítsák, hogy a hithez ragaszkodjanak  tántoríthatatlan  hűséggel.  Buzdítsad, hogy  őrizzék meg,    tiszteljék  a hitvédők emlékét   és   hirdessék    mindszüntelen   az apostol igéjét: a hit Istennek ajándéka. Ezekre kérlek, hallgass meg jó Atyám!

Ámen.

Karácsony  estve

Jó Atyám! Mindennek központja, mindennek adója és mindennek mozga­tója Te vagy. A Te követeid azok a hópelyhek, amelyek ott szállongnak fönn a lég­ben. A növényvilágot te borítod be, hogy téli csöndes álmot aludjék, a gazdagok szívét Te indítod meg, hogy a szegények­ről megemlékezzenek és felállítsák szá­mokra az öröm és vigasztalás karácsony­fáját. Midőn az utasokra ráborul a sötét éjtszaka, a jászolban vetsz nekik nyugvó ágyat és ha szükség, azt bölcsővé változ­tatod, a vándorok előtt csillagot jelölsz meg, mely irányt mutasson a puszta kö­zepén.

Az édes otthont Te árasztod el gyer­meki örömmel és szülői boldogsággal. Oh mennyire megmutattad jóságodat irántam is a mai napon. Mint annyi kis angyal úgy repkedtek gyermekeim körültem, a hála szép énekeit énekelve. Mint kis pillangók, úgy játszadoztak a kegyelmedből nekik jutott ajándékok körül.

Ha boldogok ők, mennyivel inkább boldog vagyok én, hogy szemlélhetem boldogságukat. Ha valami nyugtalanít s búsít, az annak meggondolása, hogy nem mindenki részesül egyaránt ebben az örömben.

Jó Atyám fogadd hálámat és buzgó imádságomat a nekem mutatott örömért és boldogságért. Kérlek ne engedd meg, hogy bánattá változzék az öröm, kérlek tartsd meg nékem gyermekeimet, hogy nevelhessem fel őket és tanítsam meg a Te fiad a Jézus Krisztus példáját nekik. Azo­kat jó Atyám, akiket az élet viszontagságai nem engedtek karácsonyi örömhez jutni, részesítsd áldásodban, hogy mindnyájan egyenlő szívvel, egy akarattal ünnepeljük Jézus születése emlékét s emlegessük a Te atyai áldott nevedet.

Istenem, óvj meg engem attól, hogy az örömben és jólétben elbizakodjam s megfeledkezzek kötelességemről, amely hála irántad, szeretet enyéim iránt ás en­gedelmesség a te parancsaidnak.

Vajha még sokszor jőne el a szép ka­rácsony ünnepe, vajha mindig velem lenne Jézus Krisztus emléke, vajha én mindig hirdetője és megtartója lehetnék az an­gyali éneknek: békesség e földön és az emberekhez jó akarat.

Istenem, hallgasd meg kérésemet, irányozd jóra gondolatomat most és ez­
után is.  Ámen.

Karácsonykor

Életemnek adója, mennyei szent Fel­ség! Bujdosók és vándorlók vagyunk mind­nyájan ebben az életben. Elindulunk anél­kül, hogy tudnók, ha vajon valaha visszatérünk-e még, járunk anélkül, hogy tudnók, lesz-e valahol megpihenésünk. Ez az élet valóban egy sivatag, mindaddig, mígnem egyszer feltűnik rajta ama csillag napkeleten, amely a bölcseknek megjelöli a helyet, ahová menniök kell.

Oh hol van a mi csillagunk, merre vezet a mi utunk!? íme látok, látok, meg­nyílt a jövendő távolban, közelben! A legnagyobb anyai boldogság, s a legfénye­sebb csillag együtt született meg ezen a szép napon. Az anyai fájdalom az embe­riség örömévé és dicsőségévé változott. Az anya megdicsőült fiában, mert ő olyan nagy lett, ki előtt fejedelmek hajtanak térdet, mert ő oly erős volt, aki legyőzte a világot, olyan igaz, akin a halál hatalma diadalmat nem vehetett, olyan jó, akit az ördög incselkedései meg nem ronthattak.

Valahányszor eszembe jut a jászol, melyet a keletiek képzelődése Mária gyermekének bölcsőjéül kijelölt, mindannyi­szor kibékülök sorsommal, az emberek­kel és a világgal. Látom, oh hatalom Istene, hogy minden anya büszke lehet anyasá­gára, mert ha Te úgy akarod, a legegy­szerűbb ringó bölcsőből világhódító hős, szíveket bűvölő költő, vagy embereket idvezítő megváltó származhatik.

Ez a nap az anyák legszebb ünnep­napja, ez a nap a nőknek fényes kará­csonya!   Ma   őröm   ébred   fel   a   kicsiny kunyhóban és ünnepet ül a palota lakója. Ma a gyermeksereg Játékát keresi, a fegy­vert hordozó a békét hirdeti. Ma megszó­lal az evangélium a házakban és templo­mokban egyaránt: íme hirdetek nektek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen!

A Te műved ez mindenható Felség, mert Te adtad az emberiségnek Jézus Krisztust, hogy prófétáljon megtérést, hogy bizonyítsa be, mi az igazi szeretet, hogy tanítsa meg, ki vagy Te minekünk és kik vagyunk mi Teneked.

Szeretet árasztja el egész lényemet. Szeretet, amely minden rosszat elfeled, minden bűnt megbocsát, minden terhet türelemmel visel, Az anyai szeretet átvál­tozik bennem emberszeretetté s egyaránt enyémnek látok minden gyermeket, egyaránt testvérnek érzem magamat min­denkivel szemben.

Köszönöm  Istenem  ezt az  áldott  ér­zést, köszönöm Neked ezt a dicső napot és

kérlek, ha volnának, akik nem értik meg célját,   nem   látják   ál   örömeit,   hozd   föl

azoknak is fényes csillagodat a távol keleten s győzd meg őket arról, hogy leg­szebb hír az evangélium, amelyet ő hirdetteti, kinek születésére e napot szenteljük. Taníts meg minket arra, hogy legszebb hivatás e földön az, mely a nőre vár, leg­nagyobb ajándék az emberiségnek az, amit egy nő ad, midőn anyává lesz. Oh engedd, hogy én ebben az érzésben és tudatban élhessek és téged dicsőítve ünnepelhessek most és ezután is örökké. Ámen.

Karácsonykor

(Leányoknak)

Öröm s hála érzéssel magasztallak Atyám a szép karácsony napján. A termé­szet örömeit elfedte előlünk a rideg tél s íme Te megnyitottad azok helyett a lelkie­két. A mi házunk is, mint annyi keresz­tény embertársunké, most új élet és jó kedv hajléka. Úgy érzem jó Atyám, mintha Jézus születésnapjára én is újra születtem volna. Ügy látom, hogy mindenki megújult, mindenki olyan kedves, oly jó, oly szeretetre méltó.

Miként hajdan a kicsiny Jézushoz a keleti bölcsek és gazdagok, úgy hozzám is eljöttek most a nemes szívű jó angyalok s hoztak ajándékot, hoztak angyalfiát szé­pet, becsest, mire szívem vágyhatott. Oh jó Istenem, milyen boldog ma a Te hálás leányod.

Köszönöm jó Isten, forró köszönet Neked mindenért, ami e napon annyira megnövelte szívem boldogságát. Köszönet jó szülőim életéért, a munkáért és gond­ért, mellyel érettem fáradoztak. Köszönet testvéreimért, barátaimért és minden jó emberért, aki e napon megemlékezik a kis gyermekekről, az árvákról és a bete­gekről

Mindenek fölött, forró köszönet Jé­zusért, kivel, oly sok idővel ezelőtt, meg­ajándékoztad a világot. Hány ember ör­vendett azóta a szép karácsonynak, akik már a földben pihennek, hányan emle­gették Jézust csak egy évvel ezelőtt is, akik már mind megváltoztak. Csupán a Jézus evangéliuma, csupán a Jézus szép karácsonya nem változik meg soha. Oh ne is változzék.    Oh ne is szűnjék    meg az öröm és a boldogság, hanem gyarapodjék és terjedjen az egész világon, hogy a boldogságban ezen a napon legyen minden ember egyenlő.

Jó Atyám, áldd meg ünneplésemet to­vábbra is. Erősítsd vallásos érzésemet, hogy gyakran emlékezzem meg rólad Is­tenemről, mert úgy érzem, hogy még a gyermeki őröm is csak akkor teljes, ha a Te atyai szereteted azt besugározza és megaranyozza. Kérlek hallgasd meg imádkozó leányodat. Ámen.

Úrvacsora előtt

(Templomban.)

Atyám, szeretet Istene! Seregeddel, hű népeddel én is itt vagyok a Te szent házadban. Meg van terítve az asztal, a szere­tet vendégségére s eljött az alkalom, hogy míg eddig csak enyéimmel élhettem a szá­munkra jutott eledelekből, most már mindnyájan együtt lehessünk a Te aszta­lod körül, melyet fiad Jézus Krisztus em­lékére terített a buzgóság és a kegyelet.

Milyen szomorú volt az az első va­csora, amelyen a mester, tanítványai kö­zött, így kellett, hogy szóljon: ti közületek egyik elárul engemet. Milyen lelki szoron­gással költhettek el az első keresztények azokat a közös vacsorákat, amelyekhez titkos rejtekekben, elzárt ajtók mögött ültek le.

Milyen sok keserűség és fájdalom gyötörte szívöket azoknak, akiknek aszta­lát elfoglalták, szétrombolták s lelkészét a szószékről elkergették.

Mennyivel boldogabb időt élek én jó Istenem, kinek oldalom mellett itt vannak az enyéim, ki tárt ajtót lelek mindig, va­lahányszor ide vonz a szívem.

A békesség lelke megszáll és arra buz­dít ebben a pillanatban, hogy ha let­tek volna, vessem ki szívemből a rossz érzéseket, feledjem el a gonosz gondola­tokat, bocsássak meg azoknak, akik vé­tettek ellenem.

Istenem légy közbenjáróm azoknál, akiket én bántottam meg s bíztasd a bé­kességre, türelemre és megbocsátásra.

Milyen magasztos lesz ez a szent ven­dégség, ha itt egyet érző szívvel, együtt gondolkozó lélekkel állunk meg!

Istenem: ki megjelentél ezen helyen is, bár sokszor, sokan vétettünk ellened, bocsásd meg nekünk s különösen pedig nekem, bűnbánó leányodnak mondjad: a te bűnöd megbocsáttatott, eredj el és többé ne vetkezzél.

Ezt hallva, helyre áll szívem békes­sége, lelkem boldogsága és leszek a Te hű gyermeked itt és minden helyen. Ámen.

Úrvacsora után

Köszönöm jó Isten, hogy ízlelnem en­gedted a kenyeret és a bort, mint Jézus Krisztus szenvedéseire emlékeztető jeleket. Nem testi, hanem lelki megelégedést reméltem és íme azt meg is nyertem, miért hálát, köszönetet és dicséretet mond ajakam.

Úgy érzem, hogy szívem megtelt a hála és jóság melegével. Úgy látom, hogy az emberek arca olyan derült, mint áldá­sos eső után a mező virágai.

Minek jele ez, ha nem annak, hogy Jézus szelleme megjelent közöttünk és Te, jó Isten, behintetted azt a szeretet fényé­vel, hogy azok is, akik itt meg nem jelen­tek, lássák ez áldott hely boldogító hatá­sát s megtérvén keressék ezután a Te haj­lékodat nagyobb buzgósággal.

Szívemet hozzád emelem és dicsőítlek Uram. Már nem lesz többé idegen előttem a boldogság, már nem kérdezem többé, hol van a forrása, hanem ide jövök hajlékodba, ahonnan most megáldva és megszentelve távozom a Te atyai szerete­tedből. Ámen.

Úrvacsoravételkor

(Háznál.)

Jó Isten! Távol az imaháztól, távol a hívek seregétől, itt mindennapi hajlékom­ban keresem a lelki vigaszt, az enyhülést és a fölmagasztalosulást. Istenem, jöjj és fogadd el áldozatomat, jöjj és hallgasd meg imádságomat.

Ez az óra az emlékezés ünnepi órája. Jézus a tanítómester, a jó pásztor, midőn érezte, hogy a megválás órája közéig, összehívta tanítványait és mint egy családi körben körülte helyet foglaltak és elköl­tötték a vacsorát.

Szomorúan emlékezetes vacsora volt, mert a jő mester érezte, hogy veszély fe­nyegeti, megmondotta, hogy egyik tanít­ványa el fogja árulni. Ott a bizalmas ven­dégségben, váratlan volt és meglepő ez a súlyos vád. És valóban úgy is történt. A szelídlelkű Jézust elfogták, miután arra egyik tanítvány áruló csókkal jelt adott Elítélték és kegyetlenül kivégezték, miután nem akadt bíró, ki ártatlanságát ki merte volna nyilvánítani.

Milyen bús emlékek! Milyen gyászos gondolatok, mégis oly sok megnyugvás, annyi lelki megerősödés van összekötve az úrvacsora élvezésével. Nekem is egy forró vágyam teljesül ebben az órában, Engemet is késztet a lelki szükség, hogy egy pár percig üljek Jézusom asztalához és vegyek azokból a jelekből, melyek megtört testét és kiöntött vérét ábrázolják,

Jó Isten, e pillanat nemcsak az áruló  bűnét, hanem saját hibáimat is fölidézi emlékeimben. Én nem tagadtam meg a mestert, de sokszor feledkeztem meg parancsairól: Szeresd Istent teljes szí­vedből. Szeresd felebarátodat, mint ma­gadat. Szívem sokszor hidegült el Tőled jó Atya, szeretetem sokszor ölelte föl helyetted a világi dolgokat. Magamat szeretni nem szűntem meg, de felebarátaim gyak­ran tehettek panaszt ellenem. Mindennek oka gyarlóságom, orvosa a Te isteni jósá­god. Én megvallom bűneimet. Te tisztítsd meg tőlük szívemet. Én megérdemlem a büntetést, a Te jó tetszésed gyakorolhatja az irgalmat. Én szenvedhetek a kereszt súlya alatt, Te fölemelheted lelkemet ma­gadhoz, Én meg is tagadhatlak Tégedet, Te igazságot mondathatsz ajakammal. Te vagy a nagy és hatalmas Úr, én vagyok a gyönge, pironkodó szolga.

Istenem: Még ha meg is érdemelném, oh ne büntess igazságod mértékével, ha­nem oldj föl szereteted vidámító mosolyá­val. Milyen isteni dicsőség szeretni és megbocsátani, milyen emberi gyarlóság bűnbe esni és szégyenkezni. Tied a dicsőség, Tied az áldás, enyém a megalázódás és a hála,

            „Ének zengjen, zengedezzen

Templom legyen kebelem,

            Szent oltára, erős vára,

            Te légy édes Istenem.”

Hadd égjen szívem éretted kiolthatatlan lánggal, hadd szálljon föl belőle a tiszta érzés sebes galambszárnnyal. Hadd nyíljék meg szemem előtt eged és lássalak Téged szüntelen. Hadd zárja magába képe­det kebelem és hordozza az élet útain, a napi munkában. Hadd tanuljon elmém igazságot szent fiad lábainál. Hadd ke­ressen vigaszt bánatom, evangéliumod lapjai között.

Készen vagyok az úrvacsora fölvéte­lére. Légy velem ezalatt is jó Istenem. Kérlek jöjj hozzám és tégy fogékonnyá minden jóra. Ámen.

Úrvacsoravétel után

Éltem már a szent jelekkel. Köszönet, hálás köszönet néked jó Atyám, hogy meg­vendégeltél és megelégítettél Köszönet, hogy Jézus életének és önfeláldozó halálának üdvözítő emlékeit újból élőmbe tár­tad. Köszönet, hogy az úrvacsora élvezésének magasztaló hatásáról újból meg­győztél.

Szívem megtisztult, lelkem megerősbült, oh vajha akaratom is erőt nyerne a jónak gyakorlására. Oh vajha e szent je­lek emlékének hatása maradna meg ke­belemben állandóan. Oh vajha mindannyiszor, valahányszor testemet táplálom, gondolnék lelkemre is!

E világot oly bölcsen alkottad Teremtőm, hogy a test mellett a lélek, az anyag mellett a szellem mindig jelen van és héza­gait betölti, némaságát eloszlatja, színét, mosolyát megadja. Még a mindennapi ke­nyér is jobb ízt nyer, mihelyt a hálaadás érzelmeivel esszük; még az isteni szeretet is áldóbb, mihelyt lelkünk szárnyain száll szívünkbe.

Köszönöm, jó Atyám, hogy ez órában-a lelkiekkel társalkodni engedtél. Köszönöm, hogy Jézusom példájával megerősí­tettét. Oh tarts meg engemet, tartsd meg hazámat, annak szeretett királyát, ural­kodó házát, kormányzóit,    evangéliumod hirdetőit, tartsd meg házam népét, tartsd meg mindeneket békességben, boldogság­ban, hitben és szeretetben, Ámen.

Óévkor

Mint mikor a szép nap eléri a határt és csak egy-két sugara tör vissza felénk, keresztül azon a széles téren, amely hátra maradott, úgy ebből az esztendőből is csak egy-két óra van még előttünk s azután az egész eltűnik az idő tengerébe. Sok örömet hozott, bánatja is bőven volt, sok jót ígéri, egy-kettőt be is váltott, talán jobb lesz a jövendő és mégis úgy szeret­ném sokáig látni mindezeket a halvány és erőtelen sugarakat, mert ki tudja mit rejt méhében a holnap számomra.

De mind hiába, mert érettem a nagy mindenség nem változtatja meg törvényét. Mind hiába, mert nekem minden percben, újra meg újra, kell tanulnom a lemondást.

Mit tegyek hát? Elkezdem legelöl és elnézem végig, számba veszek mindent, jót, rosszat, szépet és rútat, mindent, mit én tettem,  mindent, mit velem tettek és ha meglátom a mérleget, tudni fogom mit tegyek a jövőben.

Legelől találom a lelkes elszántságot, a jóra törekvő nemes vágyat. Milyen bizalommal kezdettem volt hozzá s milyen ha­mar meglepett a csüggedés, az aggodalom. Mert lám olyan csekély akadály elég ne­künk gyönge lényeknek, hogy kitérítsen útunkból.

Jött az emberek fondorlata, irigy­sége, az önzés s a gonosz szenvedély, jöt­tek a természeti csapások is, láttam a be­tegség fenyegető arculatját, sőt úgy érez­tem, hogy talán életem vége közeleg, de mindez eltűnt, mindez olyan most, mint az álom és ködfátyolkép, melynek hal­vány alakjai összefolynak, mint a nap­sugár színei s mi végül csak egy fehér foltot látunk belőle.

Az, amit én látok a múló esztendőből, olyan, mint a lenyugvó nap utolsó sugarai a hegyek ormain: szelíd és nyu­godt. Nincs nekem panaszom megbántóim ellen, nincs követelésem jó tetteim után én is, miként Jézus, midőn eltávozóban volt, így szólok a múltakra: békesség nektek.

De ha mindenekkel békében volnék is, ha minden tettemmel jutalmat nyernék is itt az emberek között, mit érne az nékem, ha nincsen békességem Te véled örök életű Isten.

E rohanó esztendő utolsó órái legye­nek Te néked szentelve jó Atyám, mert csak a Te bíztatásodra derül ki előttem a jövő képe.

Előtted oh Isten egy emberi élet olyan, mint egy pillanat s az esztendő rád nézve mint egy elszálló sóhaj. De nem úgy én velem, akinek csak napjaim és óráim vannak. Oh ne tudd föl bűnül, hogy ezekhez annyira ragaszkodom. Avagy bűn-e a hajó­töröttnek, ha a legkisebb fácskában bizal­mát helyezi s segélyért nyúl utána.

Nem, jó Istenem! Ne tudd bűnül ne­kem, ha életemet oly becsesnek tartom s a jövő bizonytalansága miatt kételkedve ag­gódom.

Vigasztalj meg engem, mondj nekem kedvem szerint való szavakat, mondjad, hogy megbocsáttatott az én bűnöm, hogy kétképpen való jutalmat vettem el a Te kezedből.

Fölemelem szememet a magasságba s ott meglátlak Téged teremtő Isten, ott meglátom feljőni az új napot s azzal az új reménységet. Ez a reménység megnyitja előttem az új esztendő kapuit, hogy abban fölhasználjam a múlt tanulságait s meg­újult erővel, meggyorsult szárnyakkal re­püljek, mint a saskeselyűk és ne fáradjak el, járjak és ne lankadjak meg.

Mielőtt végbúcsúmat venném, meg­emlékezem oh Atyám azokról, akiket sze­rettél és megáldottál, azokról, akiket csa­pás sújtott és azokról is, akik a Te akara­todból bevégezték földi pályájokat és egy jobb hazába költöztek. Voltak nékem jó barátaim, akik eltávoztak mellőlem. Vol­tak szeretteim, akiket elszólított a halál. Édes jó Istenem, pótold ki helyöket szí­vemben, s tartsd meg azokat, akik nélkül életem elhagyott, örömtelen volna. Táp­lálj engemet szeretettel, növeld bennem a megbocsátás erejét s a jóság forrásait. Mindenekért    imádkozom    Tehozzád.    Az örvendezők kedvét tartsd meg, a bánatos szívűeket vigasztald meg s mindnyájunkat vígy be az új esztendőbe újult erővel.  Ámen.

Hozzád

(Elmélkedés és ima)

Hozzád   szívem  fölemeltem,

Enyhületet, üdvöt leltem.

Éjjel nappal imádkoztam,

Szívemet néked áldoztam.

Elmélkedem szent dolgokról,

Tanulgatva  Jézusomtól,

Járom az  élet útait;

Éltetőm a munka s a hit.

Kinek  szíve igaz, tiszta,

Bánattól nem riad vissza.

Betegség, bú, ha környékez,

Nyúlok az Úr szent könyvében.

Éltem minden ünnepnapja.

Szívem imádságban kapja.

Éjjel-nappal özvegy, árva.

Vigaszát az Úrtól várja.

Családi kör,  Úr  szolgája.

Isten nevét zengi, áldja,

Én e zsoltárt énekelem:

,,Szívemet hozzád emelem."