Dr. ERDŐ JÁNOS

(közlő)

 

CSÍKSZENTKIRÁLYI BORS MIHÁLY VÉGRENDELETE

 

 

Bors Mihály az unitárius egyház kiemelkedő egyénisége és nagy jótevője. Aranyosszéken, Szinden született 1888. október l7-én. Apja Bors Albert földbirtokos, anyja Fekete Ilka. Két testvére volt, Ilona, aki 1882-ben és Albert, aki 1884-ben született.

Az elemi osztályokat szülőfaluja unitárius iskolájában, a középiskola I—VI. osztályát a kolozsvári unitárius kollégiumban végezte az 1896— 1902. években1. Tanárai közül Benczédi Gergelyről emlékezett mindig nagy tisztelettel és szeretettel. Tanulmányait a kolozsvári Mezőgazdasági Akadémián folytatta 1902—1906. években, és szerzett mezőgazdászt ok­levelet.

Apja halála után, aki 84 éves korában 1905. július 2-án hunyt el, Szin­den a családi birtokon gazdálkodott. Az 1920-as évektől a mezőgazdaság mellett kertészet, ipar és kereskedelem terén tevékenykedett, hírnevet és anyagi jólétet szerezve magának.

1927-ben családot alapított, feleségül véve Sándor Margitot Maros­csapóról. Házassága gyermektelen és boldogtalan volt, mivel feleségében nem találta meg az igazi hitvestársat.

Ismert és népszerű volt nemcsak lakóhelyén, hanem az egész Ara­nyosszéken. Népe és egyháza ügyét úgy szolgálta, hogy másnak ne árt­son. Szind kenyéradója és patrónusa volt nemzeti és felekezeti különbség nélkül. Egyetlen nyomtatásban is megjelent írott emlékében így írt szü­lőfalujáról: „Ezt a helyet, ahol én élek, nézzétek olyan szeretettel, mint aminővel én nézem, mert Szinden egy mag, a megértés magva van el­vetve, s az az óhajom, hogy ez hatalmas terebélyes fává nőjön, hogy ár­nyékában heverésszen a régebben egymást meg nem értő két testvér"2 [ti. román és magyar].

Pihenni nem tudó, lázas gazdasági tevékenysége mellett részt vett a közéletben is. 1920-tól tagja volt az Egyházi Főtanácsnak3, 1922-től ha­láláig az aranyos-tordai egyházkör felügyelő-gondnoki tisztségét töltötte be 4. Tagja volt és vezető tisztséget töltött be több társadalmi és művelődési egyesületben.

1937. január 8-án, életének 50. évében hunyt el tragikus módon — önkezével vetve véget életének. A szindi unitárius temetőben helyezték örök nyugalomra január 11-én. A temetési szertartást dr. Boros György püspök és Lőrinczy Dénes tordai lelkész végezték.

Minden jóért, nemesért és szépért lelkesedő, fáradhatatlan alkotó egyé­niségét kortársa és ismerője, dr. Varga Béla teológiai tanár, egyházi fő­jegyző így jellemzi: „Érdekes és nem mindennapi egyéniség. A nagy megindulások, nagy akarások és elgondolások embere volt. Ötletek vil­lantak meg agyában, melyek több ízben maradandó alkotásokban öltöt­tek látható formát. Amikor beszélgetett vele az ember, legalább reám mindig azt a benyomást tette, mintha kérdések és problémák izgatnák, amelyre tett is célzásokat. Úgy képzeltem, hogy lényének csak fele volt velem, a másik valahol egyebütt"5.

Bors Mihály földi élete korán bevégződött, legendás egyénisége el­
tűnt; emberségéről, egyházszeretetéről és a jövő iránt érzett felelősség­
tudatáról tanúskodik végrendelete, melyben jelentős értéket képviselő
vagyonát az unitárius egyházra, és részben a szindi egyházközségre
hagyta. Érdemesnek és kötelességnek tartjuk végrendelete teljes szövegének közlését az alábbiakban6.          

„Alulírott Bors Mihály, szindi lakos, az élet múlandóságán sokszor elgondolkozva, már régen meggyökerezett bennem az az elhatározás, hogy földi javaimat valamelyes szent cél szolgálatába állítom, hadd szolgálja az, az egyetemes emberi kultúrát. Annál is inkább megérlelődött bennem ez az elhatározás, mert törvényes örökösöm nincs, tehát szabadon, intézkedhetem javaim felől.

Egész életem folyamán büszke voltam unitárius hitemre, amelyben születtem és nevelkedtem. Most látva az egyházamnak nehéz anyagi hely­zetét, segítségére kívánok jönni, — amikor ép elmével, szabad akarattal, senki által nem kényszerítve, — erről maradandó és példát mutató tanú­ságot kívánok tenni. Ezért, amikor szerény anyagi javaim felett intéz­kedni óhajtok, — az általam felkért alulírott végrendeleti tanúk együttes és folytonos jelenlétében Tordán, Adorján Géza ügyvédi irodájában (Piata Mihai Viteazul 45), teszem a következő

 

végrendeletet:

 

 

Halálomkor bárhol található ingó és ingatlan vagyonomat hagyom teljes tulajdonjoggal az én szeretett „Romániai Egyetemes Unitárius Egy­házamnak".

A tőlem örökölt vagyon külön alapítványként kezelendő és e vagyon összes jövedelmeiből erős és egészséges gondolkozású, öntudatos unitá­rius nemzedék nevelendő üzleti és kereskedelmi pályákra, E téren látom jövendő ifjúságunk elhelyezkedési lehetőségét és ez az alapítvány teljes mértékben ezt a célt kell szolgálja, segítséget nyújtva az arra érdeme­seknek.

Elgondolásom szerint az ifjak (mindkét nembeliek) kiválasztása a legnagyobb körültekintéssel kell történjék, hogy az alapítványból nyert anyagi támogatással a legkiválóbb szakemberekké legyenek képezhetők, s így az élet nagy harcában keményen megállhassák helyüket. Erős a meggyőződésem, hogy ez a jól képzett új generáció anyagiakban is meg­erősödik és módjában lesz a rájuk fordított nevelési segélyt visszatéríteni, és az így befolyt összegek az Egyetemes Egyház általános kiadásaira for­díthatók. Ilyenképpen alapítványom kettős célt fog szolgálni és Egyete­mes Egyházam megerősödését remélem tőle.

Jelen végrendeletem végrehajtásával jogtanácsosomat, Adorján Géza tordai ügyvédet bízom meg, kinek azt is kötelességévé teszem, hogy úgy a vagyon kezelést, mint végrendeleti akaratom betartását szigorúan őrizze ellen, — akinek netaláni elhalálozása esetében e teendők elvégzésére a torda-aranyosi unitárius egyházkör közgyűlése választ egy arra alkal­mas világi férfiút.

Kötelességévé teszem az Egyetemes Unitárius Egyháznak, mint ál­talános örökösömnek, hogy jelen végakaratomat   mindenekben tiszteletben tartsa és ezen végakaratom végrehajtásában őt senki háborgatni ne merje.        

Ezek után alulírott Bors Mihály újólag kijelentem, hogy az előttem teljes egészében felolvasott végrendelet az én végakaratomat tartalmazz és mint akaratommal mindenben megegyezőt az állandóan jelen volt ta­núk előtt saját kezűleg aláírtam.

Kelt Tordán,  1937.  (ezerkilencszázharminchét) évi január hó 2-án. (másodikán) Bors Mihály sk. Alulírottak, úgymint Lőrinczy Dénes unitárius lelkész, dr. Borbély Béla birtokos, Borbély N. Miklós birtokos, Fodor Andor kereskedő, mindnyájan tordai lakosok, végrendeleti tanúk, ezennel bizonyítjuk, hogy az általunk személyesen ismert Bors Mihály nagybir­tokos, szindi lakos végrendelkező fél, a mi együttes és folytonos jelenlé­tünkben, személyesen, élőszóval s az általunk is ismert magyar nyelven kijelentette, hogy a neki felolvasott és megértelmezett fenti okirat az ő végrendeletét tartalmazza, az ő akaratának mindenekben megfelel és ennek megtörténte után előttünk azt saját kezűleg aláírta. Kelt Tordán, 1937. január hó 2-án. Lőriczy Dénes, mint végrendeleti tanú. Dr. Borbély Béla sk. mint végrendeleti tanú, Borbély N. Miklós sk mint vég-rendeleti tanú, Fodor Andor sk. mint végrendeleti tanú.

 

 

Fiók-végrendelet

 

 

Alulírott   Bors Mihály szindi lakos a Tordán 1937. január 2-án tett és aláírt alapvégrendeletem magyarázata és kiegészítéseképpen teszem a következő rendelkezést:

1. Nevezett végrendelet III.    bekezdésében   megnevezett „Romániai
Egyetemes Unitárius Egyház" alatt azon egyház értendő, amelynek ma
székhelye Kolozsvár. Ez általános örökösöm,

2. Mészkői határban található mindennemű ingatlanaim kizárólagos
és  tehermentes   tulajdonát kapja  a  „Szindi     Unitárius     Egyházközség",
amely azt kezelje „Csíkszentkirályi Bors Mihály alapítvány" címén és élvezze hasznait.

3. Az egyetemes egyház részére rendelt vagyonom jövedelméből keresztgyermekeim, kiskorú Ferenczi Sándor (Dr. Ferenczi Sándor fia), kiskorú Szathmáry Zoltán (Dr. Szathmáry Miklós fia) szindi lakos és kis­
korú Bors Anna (Bors István leánya) szindi lakos kapjanak elemi, közép-
iskolai és főiskolai oktatást és külföldi tanulmányutat magában foglaló nevelési költséget (ruházat, élelmezés, iskolai díjak, útiköltségek, lakás stb.) függetlenül hogy milyen pályára készülnek.     

4.  Bors  István  és  neje sz.   Szentpáli  Irma  szindi  lakosok kapjanak
a szindi „Jobbágy" féle belsőségnek egészbeni és a túlélőt is egészben
megillető  haszonélvezetét.  Nevezettek ennek ellenében kötelesek nővéremet Bors Ilona szindi lakost gondozni, amely célra rendelkezésükre áll a Solvay céggel fennálló szerződésben foglalt havi  15.000  (tizenötezer) lejes életjáradék.

5. Az egyetemes egyház részére rendelt vagyonomat örökösen „Csík­szentkirályi Bors Mihály alapítvány" címen kezelje. — Annak szindi in­gatlan állaga el nem idegeníthető. Óhajtom,  hogy  egyéb ingatlanaim is csak legvégső szükség esetén és csak az érték felcserélésének feltételével idegeníttessenek el.

6.  Minthogy alap-végrendeletemben, az általam kitűzött nevelési cél
kellőleg szabatosítva nincsen, az erre vonatkozó alapító levél, végrehaj­tás és ellenőrzési utasítás elkészítésére Dr. Ferenczy Géza egyházi főgondnok barátomat kértem fel, és bíztam meg azon óhajtással, hogy az alapítvány elvi kérdéseiben a mindenkori főgondnok és az aranyos-tordai unitárius egyházkör f.ü. gondnokai és az alapvégrendeletben megnevezett jogtanácsosom bizottságilag döntsenek.

7.  Óhajtásom, hogy a szindi egyházközség,    amelynek tagja vagyok,
fejlődjék, miért is óhajtom, hogy általános örökösöm azt az ottani gyümölcsös kert jövedelméből belátása szerinti összeggel támogassa.

Felolvasás, megértés és jóváhagyás után aláírtam.

 

Nagyajta 1937 január hó 6 (hat)         

 

 Bors Mihály sk. 

 

 

Alulírottak: Dr. Lőrinczy István, Dr. Ferenczy Géza, Taar Géza és Gaz­dag Miklós nagyajtai lakosok, végrendeleti tanúk igazoljuk és kijelent­jük, hogy végrendelkező Bors Mihály szindi lakos, akit mindnyájan személyesen ismerünk, állandó együttes jelenlétünkben utolsó akaratát kijelentette, melyet közülünk egyik Dr. Lőrinczy István ügyvéd a fenti Fiókvégrendeletbe foglalt, azt felolvasta végrendelkező előtt, aki azt aka­ratával egyezőnek mondotta és előttünk saját kezűleg aláírta.

 

Nagyajta 1937 (ezerkilencszázharminchét) január 6 (hat).

 

Dr. Ferenczy Géza sk.. Dr. Lőrinczy István sk., Taar Géza sk., Gazdag Miklós sk.



 

JEGYZETEK     

1              A kolozsvári unitárius kollégium értesítője az 1896—97-ik tanévről. Szerkesztette Boros Sándor. Kolozsvárt, 1897. 113. l.; A kolozsvári unitárius kollégium értesítője az 1901—1902-ik tanévről. Szerkesztette Gál Kelemen. Kolozsvár, 1902. 262. 1.

2              Dr.   Ferenczi   Sándor:   Csíkszentkirályi   Bors   Mihály   1886—1937.   Unitárius Közlöny, 1937. 22. 1.

3              Jegyzőkönyv a Magyar Unitárius Egyház Főtanácsának 1920. évi augusztus hő  29.  és  30-ik   napjain   Kolozsvárt  tartott  üléseiről.   Szerkesztette  Gálfi  Lőrinc. Cluj-Kolozsvár, 1922. 142.       

4              A Magyar Unitárius Egyházi  Főtanács 1922. okt. 29—31. napjain Kolozsvárot tartott  ülése  Jegyzőkönyve.  Szerkesztette  dr.  Boros György.  Cluj-Kolozsvár,   1922.-

5              Csíkszentkirályi Bors Mihály 1886—1937. KerMagv LXIX (1937) 38.

6. Unitárius Egyház levéltára, I. cs 3. sz.

 

 

 

Megjelent a Keresztény Magvető  1987. évi 4. száma247-250 oldalain