Dávid Ferenc           

  Az erdélyi unitárius egyház alapítója és első püspöke Dávid Ferenc. A hagyomány szerint  1510. körül született és 1579. november 15.-én halt meg.  

        Kolozsváron született iparos családból. Iskoláit Kolozsváron, Gyulafehérváron, majd külföldön, Wittembergben és Frankfurtban végezte 1545-1551 között.

    1551-ben, miután hazajött, mint iskolaigazgató és lelkész működött Besztercén, Péterfalván és Kolozsváron. 1555 október 9.-én megválasztották kolozsvári lelkésznek.

    1565 az unitárius reformáció kezdete, amikor megindulnak Kolozsváron a "vitatkozások" a reformáció ortodox iránya és a reformáció szabadelvű iránya között.

     1566 elején Dávid Ferenc unitárius szellemben prédikál a kolozsvári nagytemplomban.        1567-ben János Zsigmond fejedelem az unitárius reformáció rendelkezésére bocsátotta a gyulafehérvári nyomdát., ahol megjelentek az első unitárius teológiai munkák.

    1568. január 6-13 napjain tartották Tordán az országgyűlést, ahol az unitárius reformáció szellemében, határozatot hoztak a vallási türelem és a lelkiismereti szabadság biztosítására: "A prédikátorok minden helyen hirdessék az evangéliumot mindenki az ö értelme szerint; és a közösség ha elfogadja, jó, ha nem pedig senkit ne kényszerítsenek arra amit lelke el nem fogad; de mindenki olyan prédikátort tarthasson, amelyik neki tetszik. Ezért senki az elöljárók közül, se mások a prédikátorokat ne bántsák, a vallásáért senkit ne szidalmazzanak, az előbbi szabályok szerint. Nem engedik meg senkinek, hogy a tanításért bárkit is büntessenek vagy fenyegessenek; mert a hit isten ajándéka, ez hallásból van, a hallás pedig Isten Igéje által."   Ennek következtében szerveződött meg az Erdélyi Unitárius Egyház.

    1571 január 6-14. napjain tartott marosvásárhelyi országgyűlés újból kimondotta, hogy : "Az Isten Igéje mindenütt szabadon prédikáltassék, a confessioért (a hitéért) senki meg ne bántassék, se prédikátor, se hallgató."

    1571 március 14.-én meghalt János Zsigmond, az unitárius reformáció pártfogója és nagy jótevője. Halála után az ellenreformáció és a vele párhuzamos protestáns reakció, mely Európa-szerte megerősödött, az unitarizmus térhódítását megállította. Szeptember 17.-én Báthori István, az új fejedelem rendeletet adott ki, melyben megtiltotta új teológiai munkák engedély nélküli kiadását; a gyulafehérvári nyomdát az unitáriusoktól elvette, ugyanakkor hitújítás ellenes törvényt adott ki. Ennek értelmében minden újabb vallásreformálás országgyűlési tilalom alá esett. Ezen intézkedések Dávid Ferenc és az unitáriusok háttérbe szorítását jelentette.

    Dávid Ferenc vezérelve a szüntelen reformálás volt: "Akiket Isten Lelke megvilágosított, nem szabad hallgatniok, sem az igazságot el nem rejthetik. Akkora a lélek ereje, hogy az emberi ész minden hamis leleményét megvetvén, csak azon célra törekszik, hogy Isten dicsősége terjedjen, az egyház épüljön."

   1579. az unitárizmus megpróbáltatásokkal teljes éve: Dávid Ferenc, a lelkészek túlnyomó többségével együtt azt tanította, hogy Jézust, mint embert nem kell imádni. Ez a tanítás nem volt újítás, mivel ez szükségszerűleg következett az egy Istenről vallott hitfelfogásból. De, Blandrata György, aki Jézus imádását vallotta és az új valláspolitikát folytató államhatalommal való kiegyezést kereste, szembefordult Dávid Ferenccel és bevádolta a fejedelemnél, mint hitújítót.  Báthori Kristóf fejedelem Dávid Ferencet a prédikálástól eltiltotta és házi őrizetbe helyeztette. Június 1-2. napjain tartott gyulafehérvári országgyűlésen a fejedelem, a hitújítás törvénye ellen hozott törvény alapján, Dávid Ferencet "mások példájára" holtig tartó várfogságra ítélte és Déva várába záratta.

    A hagyomány szerint 1579. november 15.-én Dávid Ferenc töretlen hittel, a dévai vár börtönében, meghalt. Halálának körülményei és temetési helye ismeretlen.

Dávid Ferenc személyében az unitáriusok a tiszta jézusi kereszténység helyreállítóját, a lelkiismereti szabadság és vallási türelem prófétáját, az unitárius reformáció mártírját és egyházalapítóját tisztelik.