DÁVID FERENC BIBLICIZMUSA
Négyszáz éve, 1579-ben Déva várbörtönében halt meg Dávid Ferenc (l), Erdély radikális reformátora és az unitárius egyház megalapítója. A reformáció első nemzedékéhez tartozott. Humanista és protestáns volt egy személyben, a dogmák és hitvallások bátor ellenfele, aki vallásos világképét a középkorinál emberibbé és ésszerűbbé akarta tenni s abban a gondolkozó embernek több teret kívánt juttatni. Harcos életének értelmét a vallás igazságainak keresése és a Lélek megnyugtatása képezte. Lelki fejlődése és életpályája külön történelmet, az erdélyi reformáció fejlődését szemlélteti.
l. Dávid Ferenc a Biblia gyermeke és teológusa volt. A protestáns reformáció újra felfedezte a Szentírást, melyben a kijelentés és vallásos élet kiapadhatatlan forrását találta meg. Minden más csak szubjektív értékkel bíró tényezőként jöhetett számításba. A nemzeti nyelvre fordított Biblia a könyvnyomtatás segítségével, mint tömegkommunikációs eszköz tört be a század társadalmába. Mindenki olvasta, vagy hallgatta, hogy mások felolvasnak belőle; széles körben magyarázták, vitatkoztak és következtetéseket vontak le belőle; a Biblia a hitújítás legfőbb tekintélye és munkaeszköze lett.
Hiányos életrajzi adataiból nem tudjuk megállapítani, hogy Dávid Ferenc mikor és hogyan fedezte fel a "könyvek könyvét". Kétségtelen, hogy a gyulafehérvári és brassói (2) iskolában, majd a wittenbergi és oderafrankfurti egyetemen alkalma nyílt közelebbről megismerni a Bibliát. A 16. századot jellemző vallási nyugtalanság pedig, egy mélyebb vallásosság keresése őt is, mint annyi mást a Szentíráshoz vezette. Minden kor vallásos emberének gyötrő kérdésére: "Mit cselekedjem, hogy az örök életet elnyerhessem?" - ő is a Bibliában talált eligazító feleletet. Attól kezdve az igazságot megtaláló ember bizonyosságával vallotta: "Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust" (Jn 17,3). Jellemző, hogy ez a legtöbbet idézett bibliai hely műveiben! Életének értékeszménye a Szentírás lett, melynek igazságain kívül semmi mást nem keresett. Annak alapján vizsgálta a dogmákat és hitvallásokat, segítségével törekedett az embert a feudális egyházi ideológia kötelékeiből kiszabadítani és az eredeti kereszténységet fokozatosan, lépésről lépésre helyreállítani: "lassan, lassan a gyenge dolgokról a nehezebbekre, a kicsikről a nagyobbakra... mert régtől fogva mind ilyen rendet tartott ebben az Úristen".(3)
2. Közismert volt Dávid Ferenc bibliaismerete. A Szentírást nála senki jobban nem ismerte, annak jelentős részét hely és szöveg szerint emlékezetből tudta idézni. Arator (Szántó) István erdélyi jezsuita, Báthori István fejedelem bizalmasa, Claudius Aquavivának, a rendfőnökének küldött levelében írja Dávid Ferencről, hogy "éles elméjű, erős emlékező tehetséggel rendelkezett, a szent iratokban a legjáratosabb úgy, hogy az Ó és Újtestamentum a kisujjában volt" (4) A Septuaginta és Vulgata mellett számos tudományos bibliakiadásban kiadott görög-latín Újszövetsége; Sebastian Műnsternek 1534-1535-ben mejelent héber-latin Öszövetsége; Sanctus Pagninusnak 1541-ben Serveto Mihály jegyzeteivel publikált latin Bibliája: 1535-böl Luther Márton német Bibliája. A magyar bibliafordítások közül rendelkezésre állott Pesti Gábornak 1536-ban és Sylvester Jánosnak 1541-ben megjelent Újtestamentuma, valamint Heltai Gáspárnak 1551-1565 között kiadott Bibliája.
Dávid Ferenc ismerte Erasmus bibliakritikai munkásságát, aki az 1516-ban megjelent Újtestamentumából éppen szövegkritikai meggondolások alapján kihagyta a 1Jn 5,7 verset.(5) Ismeretes, hogy ez az egyetlen újszövetségi hely, mely a szentháromság három személyét összefoglalva említi: "Mert hárman vannak, akik bizonyságot tesznek a mennyben, az Atya, az Ige és a Szent Lélek: és ez a három egy." Jellemző az erdélyi humanisták állásfoglalására, hogy ezt az Újszövetséget Wagner Bálint 1557-ben, Brassóban, iskolai használatra újra kiadta. Az erdélyi unitáriusoknak Erasmus nem mondott újat, de szövegkritikai eredményeiben újabb érveket találtak hitelveik bizonyításához. Dávid Ferenc is gyakran hivatkozik a tudós humanistára és megállapításait következetesen hasznosítja. Az egyik prédikációjában az 1Jn 5,7-ről ezeket mondja: "Erasmus Rotterdamus pedig az Újtestamentumnak magyarázatában sokat szól e mondásról, hogy sehol nem találta, hanem egy Hispaniából hozott könyvben, melynek a szélire írták volt e mondást és nem a többi igéknek rendjében, melyből nyilvánvaló, hogy ez a mondás nem bizonyos a mi hitünk ágának megerősítésére. (6)
Megjegyezni kívánjuk, hogy Erasmus erdélyi befolyására elsőként a katolikusok figyeltek föl. A Báthori István szolgálatában álló Antonio Possevino, olasz jezsuita Erasmus tanaiban látja az erdélyi unitárizmus egyik forrását.(7)
Dávid Ferenc reformátori munkásságának kezdetén elfogadta a hagyományos keresztény teológia tanítását, hogy a Szentírás Istentől sugalmazott könyveket tartalmaz. Később azonban a humanista filológia segítségével felismerte, hogy abban ellenkező értelmű mondások, kihagyások, trimtárius értelmezésű betoldások és változtatások találhatók. Ettől kezdve a Bibliát szövegkritikai vizsgálódások rostáján szűri át és csak az igazolt helyeket tekinti teológiailag elfogadhatónak. Az ilyen szövegekből kér ellenfeleitől szó szerinti bizonyítást nézeteik alátámasztására, de innen merit ő is, amikor hitfelfogását a héber és görög szöveg ismeretében filológiai érvekkel is törekszik igazolni. A Szentírás megértéséhez szükségesnek tartotta a héber és görög nyelv alapos ismeretét. Az Ó- és Újszövetség szövegében, megállapítása szerint, számtalan olyan nyelvtani alakzat és szabály van, melyekkel a könyvek írói mást fejeznek ki, mint azok fordításából érezhető. A Bibliában található megszemélyesítés, gondolati párhuzam, ellentét és példázat pedig nem rejtenek különleges teológiai tartalmat, hanem mint irodalmi eszközök csak a mondanivalót színezik. Az eredeti nyelvek sajátosságaiból fakadó és nehezen fordítható kifejezéseket elkülönítette a számára elfogadható teológiai tartalomtól. Figyelemmel kísérte a Szentírás stílusát és szóhasználatait; utalt a szöveg egyszerűségére és tömörségére, melynek félreismerése teológiai tévedésekhez vezethet.
3. Dávid Ferenc tervei között szerepelt egy szövegkritikán alapuló latin és magyar Biblia kiadása, mivel a használatban levőket szöveghűség szempontjából nem találta kielégítőnek, Ennek tudható be, hogy a műveiben közölt szentírás-idézeteket tudományos igénnyel maga fordítja le. Tervéről az erdélyi viszonyokat jól ismerő Antonio Possevino tudósít. Közlése szerint az erdélyi unitáriusak körében intézkedések történtek a Biblia kijavítására; Dávid Ferenc ezzel unitárius szellemű Szentírást akart a nép kezébe adni, remélve, hogy ha azt az eredeti értelemmel fordítják le, benne tanai igazolást találnak.(8) Valóban 1568-1578 között Kolozsvárt ismert antitrinitárius teológusokból alakulóban volt egy munkaközösség, mely képes lett volna a Szentírás kiadására.(9) A Báthoriak valláspolitikája miatt terve nem valósulhatott meg. Hogy a tervezett fordítás elkészült-e, arról adatok hiányában bizonyosat nem tudhatunk. Mindenesetre, ha el is készült, a szöveg nem maradt fenn.
4. A Szentírás magyarázatára Dávid Ferenc nagy gondot fordított. A dogmatikus protestánsok betűszerinti és allegorikus értelmezésével szemben szabad, egyszerű és hiteles szövegértelmezés mellett foglalt állást. A Bibliának csak egy értelmet tulajdonított, mely olyan világos, hogy még egy "tudatlan egyszerű ember" is képes megérteni. "Nincs olyan keresztény" - mondja Dávid Ferenc - "akinek az Isten annyi lelket ne adna, hogy a Szentírásból meg nem érthetné, mi szükséges az üdvösségére, csak a Szentírást meg ne vesse, mert igaz a Krisztus ígérete : Keressetek és találtok, zörgessetek és megnyittatik néktek."(lo)
A Szentírás magyarázatához a nyelvek ismerete mellett nélkülözhetetlen az Isten lelke által megvilágosított értelem. Az észre való hivatkozás tipikus reneszánsz követelmény, mely az unitárius reformációban nyílt antidogmatikus állásfoglalással párosult. Az értelem megismerő tevékenységét a szentlélek egészíti ki, ez a Bibliának "igaz tanító és magyarázó mestere, világossága és mutatója, mely még a szegény írástudatlan parasztnak is a Szentírás értelmét megmutatja annyira, hogy az igazság értelmében gyakran még az igen bölcs deákokat is felülmúlja."(11) A szentlélek által különböztetjük meg az igazat a hamistól, a jót a rossztól és ami isteni az emberitől.(l2)
Biblia-értelmezésének meghatározó elve volt, hogy a Szentírás önmagát magyarázza. Egybe kell vetni az egyik írást a másikkal, s a világosabbal magyarázni a homályosabbat.(l3) Arator (Szántó) István tudósítása szerint "Dávid Ferenc szokása volt, hogy a Szentírást a Szentírással magyarázta, és ha valamely az ő magyarázatával ellenkező helyet hoztak fel, azonnal felhozott más hasonló helyeket a Szentírásból, amelyek az ő nézetét erősítették s ezekből következtette, hogy a vele szemben felhozott véleményt hasonló módon kell értelmezni."(14)
A Szentírás értelmezésénél nincs szükségünk hagyományra, az egyház tekintélyére, a zsinatok végzéseire, mivel ezek mind tévedhetnek. "Ha a szentírás igaz értelmére akarunk menni", - mondja Dávid Ferenc - "ne legyünk emberek rabjai, az emberi végzésekhez ne kötelezzük magunkat. Az emberi végzések fényessége ugyanis mindig az igazi értelem fedele és megbántója volt."(15) A Bibliához szabadon és előítélet nélkül közeledjünk, véleményünket pedig ne erőszakoljuk reá. Szem előtt tartandó, hogy a "szentírás élete és lelke Krisztus, melyet aki megismert és igaz értelmét vette, ez az egész Bibliának magyarázatában szabadon mehet. "(l6)
A Szentírás szövegéből Dávid Ferenc éppen úgy, mint a többi reformátor, önkényesen válogatott és azokhoz ragaszkodott inkább, melyeket tanítása szempontjából döntőnek tartott.
5. A hagyományos keresztény teológia a Biblia könyveit egyformán és együtt tartotta érvényesnek. Dávid Ferenc ezzel szemben azt tanította, hogy az Ó- és Újszövetség, a Szentírás könyvei, értékben egymástól lényegesen különböznek. Ebben a megállapításban már benne rejlett a Bibliának, mint emberi munkának a gondolata. Műveíben részletesen ismerteti a Szentírás két része közötti különbséget, és az Újszövetség értékprioritását, Ha az Isten igazságát meg akarjuk érteni" - mondja Dávid Ferenc - "el kell választanunk a betűt a lelki értelemtől, az árnyékot a testtől, a sötétséget a világosságtól, mely a két Testamentum különbségében mutatkozik meg... Valaki e nyilvánvaló különbséget nem látja... az a törvényt az evangéliummal összekavarja, Krisztust eltörli Mózessel, az árnyékot és a betűt a testtel és a lélekkel összezavarja" (16) A Ó- és Újszövetség közötti értékkülönbség a "Törvény" és az "Evangélium" ellentétében tükröződik. "A törvény harc, félelem és rettegés; az evangélium kegyelem, szeretet és lelki vidámság. Az őszövetség fiai gyermekek voltak, gyermekek tanítása alatt, rabszolgák; az evangélium alatt az emberek Isten fiai, Krisztus atya fiai."(17) "A törvény követel és vádol, az evangélium ezzel szemben ígér és felemel. A törvény elkárhoztat, az evangélium megment." "Jól meg kell látnunk; hogy Mózest Krisztussal, a törvényt az evangéliummal össze ne elegyítsük és össze ne zavarjuk, miképpen a mai időkben sokat cselekszik."(18) Az Újtestamentum lelke Dávid Ferenc szerint Krisztust dicsőíti és az ő evangéliumát, nem pedig Mózest vagy a törvényt. A törvény lelke a félelemnek, rettegésnek és rabságnak lelke volt, nem a szabadság, vagy a fiúság lelke, miként az Újtestamentum lelke. A törvényben a test igazsága volt, az evangéliumban a lélek igazsága mutattatik meg. "A törvény volt a jövendő jóknak árnyéka, az evangélium pedig a megadott jelenvalónak világossága. A törvény különböztette meg a körülmetélt zsidókat a körülmetéletlen pogányoktól. Az evangélium pedig összeszerkeszti és mindenféle szentségeket egyesít. A törvényben cselekedeti és testi igazság van, az evangéliumban pedig a léleknek és életnek igazsága."(19)
Az Újszövetség elsőbbsége többek közöttt kitűnik Dávid Ferenc műveiben található bibliai idézetek és utalások számából. Így pl. a "Rövid magyarázat" c. munkájában az ószövetségi idézetek száma 84, ezzel szemben az újszövetségi 321; "A szentírásnak fundamentumábó1 vett magyarázat" c. munkájában 108 ószövetségi és 247 újszövetségi idézet található; "Első része a szentírásnak külön-külön részéből vett prédikációknak" c. művében a prédikációk alapigéi közül 13 ószövetségi és 44 újszövetségi; ugyanakkor 528 ószövetségi és 860 újszövetségi idézetet találunk. "Az egy Atya Istennek és az ő áldott szent fiának" c. művében az Ószövetségből 137, az Újszövetségből 398 alkalommal idéz; a "De dualitate" c. művében 6 ószövetségi és 71 újszövetségi idézet van. Megjegyezni kívánjuk, hogy az Ószövetségből leggyakrabban Ézsaiás könyvét, az Újszövetségból pedig az evangéliumokat és a páli leveleket idézi.
6. Dávid Ferenc reformációjának alapja és zsinórmértéke a Biblia. "Csak az Isten igéjében kell azért megnyugodnunk - mondja - "és semmit azonkívül nem kell hinnünk, sem cselekednünk, avagy rendelnünk".(20) Hitújításában az igazság megismerésének első lépcsőfoka annak a felismerése volt, hogy a háromság dogmájának műszavai, kifejezései ismeretlenek a Bibliában. "
Sem az evangélisták, sem az apostolok egy szót sem írtak írásaikban a lényeg, tulajdonság, háromság, az örökkévaló Fiú és annak öröktől fogva születése felöl."(21) Ezeket a kifejezéseket a filozófusok és skolasztikus teológusok alkották Dávid Ferenc szerint, akiket "szofisták"-nak címzett s megvetését irántuk mindig kimutatta. Méltánytalannak tartja, hogy az antikrisztus "eretnekeknek ítél, hogy nem akarunk immár hinni az állatban, személyben, természetben, megtestesülésben és egyéb féle szemfényvesztésekben, communicatio indíomatumban, relatiokban, notiovalitásban, kikben ő parancsol, hogy higgyünk. De ha ezek szükségesek az üdvösségre, bezzeg soha egy szegény paraszt keresztény nem üdvözül, mert ő soha ezeket meg nem tanulhatja életében .(22)
A Bibliához való visszatérés és az igaz vallás helyreállítása feltételezi a Szentírástól idegen kifejezések elvetését: ez az első lépés az unitárizmus felé. Az igazság megismerésének következő lépcsője a háromság dogmájának vizsgálata volt, amelynek eredményeként kétségbe vonta annak bibliai eredetét. A dogma eszméje Dávid Ferenc állítása szerint a görög filozófiából származik, Athanasius és a niceai zsinat által került a keresztény vallásba. "Nem találjuk sehol a szentírásban," mondja - "hogy az isten háromság vagy négység volna, vagy pedig lényeg, avagy személyes, hanem hogy egy és egyedül való... Következésképpen mivel az Isten csak egy, nem lehet kettős, sem hármas, sem lényegből, sem személyből álló, mert ő csak egy tiszta lélek."(23) "Az egymástól személyileg és tulajdonságaikra nézve valósággal különböző három Istenről a próféták és apostolok irásaiban sehol emlékezet nincs. Isten a legegyszerűbb lélek, mely ősszetételből nem állhat, megosztást nem tűr".(24) Konklúziója szerint: "Nekünk nem Athanasiust, hanem amit Krisztus mond, azt kell követnünk. Senki más alapot nem vethet, mint amit ő vetett. Emellett kell megmaradnunk . . . a mi hitünknek igaz volta nem amaz conciliumok végzésében, vagy amaz atyának gondolatjában erősíttetik meg, hanem az Istennek nyilvánvaló igéjében, kit minekünk, követnünk kell".(25)
A háromsággal szemben a Bibliának az egy Istenről szóló tanát hirdeti. "Nincs az egész derék Szentírásban világosabb és nyilvábban való tudomány, mint az egy Istenről való tudomány, mely Istent mindenkor az írás a mi Urunk Jézus Krisztus szent Atyjának mond lenni. "(26) "A Szentírás egy Istent mond, nem hármast, egy Krisztust, nem kettőst, egy hitet, egy keresztséget és egy úrvacsorát: semmit sem mond kettősnek."(27)
Isten egységében a vallás ésszerű igazságát ismerte fel. "Istentől az emberbe oltott természetes ismeretek, Isten igéje, a tapasztalat, mind megerősítenek abban, hogy Isten szám szerint egy, ki forrása és eredete mindeneknek... Ö, mivelhogy számszerint egy, többfelé nem osztható .(28)
Isten egységéből következett Jézus ember voltáról szóló tanítása. A Biblia lépen-nyomon az Atya és Jézus közötti különbségről beszél. A kettő között nincs egyenlőség és lényegazonosság. Ebből kifolyólag "csak az egy Istent, Krisztus Atyját kell segítségül hívni, nem pedig Krisztust, sem a szentlelket, sem a meghalt szenteket vagy más valakit Istenen kívül."(29) Dávid Ferenc bibliai alapon tagadta Krisztus istenségét, de tisztelte az evangéliumok tanítómesterét, aki által Isten fiai lehetünk. "Miképpen a kenyér erősíti és táplálj a a testet, azonképpen a Krisztus a mi lelkünknek kenyere és élete."(30) Mély tisztelete csendül ki vallomásából: "Szeretem az én Krisztusomat, hogy vérét kiontotta, valóban szenvedett és meghalt, lelkével pedig arra indít, hogy életemet kezébe adjam és bizonyos legyek, hogy megőriz és örök életet ad."(31)
Dávid Ferenc teológiáját így foglalja össze: "Az egész szentírás az egy Istenről tanúskodik, ki minket teremtett, és az egy Istennek fiáról, Jézus Krisztusról, ki minket megváltott, és az egy szentlélekről, mellyel eljegyeztettünk az örök életre".(32)
"Akik ezt az igazságot, hogy Isten egy, tagadják, a szentírás alapját és értelmét próbálják kiszaggatni és a szentírás bizonyságait a maguk őszinte igaz értelmétől elcsavarják, Krisztusból, Isten emberfiából Istent faragnak."(33)
7. Dávid Ferenc biblicizmusa igent mond az emberre, az embert kívánja szolgálni. Az emberben Isten teremtményét látta, aki a Teremtő képét és hasonlatosságát hordozza. Az első teremtés csak a testi és földi embert alkotta, de a másodikban, melyet Jézus által végzett az Isten, az ember a "világosság fia" lett és képessé vált Isten megismerésére. Ez a belső istenismeret - a hit Isten ajándéka-, mely legnagyobb mértékben jelentkezett Jézusban. Ezért kell az evangéliumhoz visszatérnünk, hogy annak ismerete által nekünk is megadhassék Isten ajándéka. Hitünket pedig szentséges gondolatokkal, buzgó fohászkodásokkal bizonyítsuk be és mutassuk meg Istennek, az emberek előtt pedig az igazság cselekedetével.
A emberek üdvösségének forrása az Isten ismeretében van. Nem a hagyomány, nem az egyház, nem a cselekedetek, sőt még nem is a puszta hit, hanem maga az ember az üdvösség szerzője, az ő lelki tehetségeivel egyetemben.
Az Szentírás nem idegenítette el Dávid Ferencet a világtól, ellenkezőleg ehhez való viszonyulását meghatározta. A szentkönyv számára nem egy távoli isteni kijelentés volt, hanem a jelen valósága nemcsak egy szűkkörű egyház- és teológiai reformért dolgozott, hanem egy új világért is, melyet a maga osztályalapjának megfelelően képzelt el és munkált. Társadalmi reform-indításait a Szentírás alapján alkotta, de a huszitizmus, humanizmus és a reformáció társadalomjavító törekvéseit is ismerte és felhasználta.
Az emberiség jövőjére irányuló nézeteit a Bibliából vett apokaliptikus képekben közli és arról tanít, hogy közel van az idő, amikor megszabadulunk az Antikrisztus fogságából. 1570-re jósolta az igaz vallás győzelmét és az új világ eljövetelét, mely örömmel és igazsággal teljes.(34)
Az eljövendő új világ, amelyet Istenországának, Krisztus királyságának, új Jeruzsálemnek nevezett, tulajdonképpen nem más mint a vallásos képzelet színeivel festett eszményi társadalom. Reformációja nem pusztán a teológiai reformokért vált népszerűvé, hanem a szegény nép, a plebejus és paraszti néptömegek ügyének szolgálatáért. Erre enged következtetni az unitárius reformációt kísérő erős társadalmi feszültség.(35)
Dávid Ferenc pozitív emberszemlélete tükröződik abban a törekvésben is, hogy az erdélyi egyház egységét megvalósítsa, és a különböző vallásos meggyőzödések és csoportosulások békés együttélését lehetővé tegye. Reformációja által kiharcolt kedvező helyzetét nem a többi hitújítási irányzatok üldözésére, hanem a lelkiismereti szabadság és a vallásos türelem biztosítására használta fel. Szilárd meggyőzödése volt hogy a hit kérdésében nem "a hatóság kardjával, hanem az "ige igazságával" és a "lélek szeretetével" kell harcolni. Nincs nagyobb esztelenség, sőt lehetetlenség mint külső erővel kényszeríteni a lelkiismeretet s a lelket, aki felett hatalommal csak Teremtője bír".(36) "Az egy ő magától való felséges Istenről" c. munkájának Hagymási Kristófhoz intézett ajánlásában a következőket írja: ,;Nem ajánlom ezt az írást oly formán, hogy az ellenkező fél írásának olvasásától el akarnám vonni Nagyságodat. Hanem ugyan kívánom és azon kérem Nagyságodat, hogy azokat is olvassa el és próbálja meg, melyik fél az ő magyarázatában követi inkább a Szentírásnak egyenes folyását."(37)
A tordai országyűlés 1568-ban a dávidferenci reformáció szellemében mondta ki, hogy minden prédikátor a saját felfogása szerint hirdesse az evangéliumot, és hogy tanításért ne fenyegessék fogsággal vagy elbocsátással, mert "a hit Istennek ajándéka, ez hallásból lészen, mely hallás Istennek igéje által vagyon." Egyúttal a község jogává tette, hogy olyan prédikátort tartson "kinek tanítása ö nekie tetszik".(38) Ennél messzebbre a lelkiismereti szabadság terén egyik európai ország sem ment el a 16. században. Amit a humanisták elméletben hirdettek, azt Dávid Ferenc a Biblia alapján gyakorlatilag törekedett megvalósítani.
8. Dávid Ferenc biblicizmusában feleletet találunk reformátori ideológiájának eredetére nézve is. Ismeretes, hogy teológiai ellenfelei, akik diszkreditálni akarták őt és reformációját, eretnekséggel vádolták: hogy tanítása antitrinitárius eretnektől származik, mint pl. Sabellius, Árius, Serveto, Socinus, Blandrata; hogy vallását a Talmudból vagy a Koránból merítette. Dávid Ferenc a vádakkal szemben számtalanszor kijelentette, hogy tanítását nem az ókori vagy a 16. századbeli antitrinitáriusoktól vagy humanistáktól kölcsönözte. Reformációjával nem új dolgot kezdett; az egy Istenről szóló tanítása régi igazság. melyet a Bibliából ismert meg és tette közkinccsé Erdélyben. Valójában ö nem tett mást, mint a tudás; a humanizmus; a reformáció felismeréseit a Szentírással hozta összhangba. Nyilakozatai közül érdemesnek tartjuk kiemelni a következőket: "Nem pozdorjából sem szalmából építjük hitünknek vallását, hanem az egész derék szentírásnak folyásából" (39) "Az igaz és bosszúálló Istenre hagytam magam és arra az igazságra melyet nem a Koránból; sem Servetusból, hanem az élő Isten igéjéből tanultam, tanítottam és tanítom. (40) "Ne állítsa senki, hogy mi új tudományt kezdettünk volna hirdetni, hanem megértse minden ember, hogy mi azon régi evangéliumot prédikáljuk, melyet Szent Pál és a többi apostolok hirdettek.
"A mi hitünknek fundamentuma, melyben az örök élet helyeztetett, a prófétáknak és apostoloknak írásából vétetett" (41)
9. Dávid Ferenc biblicizmusa a hit és a humánúm összefüggésében nyitottá, a vallásos életet dinamizálói az ember megújulását szolgáló és a "semper reformanda" elv mozgató erejévé vált. A Szentíráshoz való ragaszkodás az unitárius reformáció ismertetője és meghatározó jegye lett. Ez tükröződik a kortárs - ellenfél, Leleszi János, az Erdélybe befogadott jezsuiták vezetőjének megállapításából is: "Nagyságos fejedelem tudja, mi az ő (ti. unitáriusok) alaptételük : azon kívül, amit a szentírás kifejezetten tanít, semmit sem kell elfogadni (42). A korabeli zsinatok, disputák és hitvitázó drámák is erről tanúskodnak.
Az 1566. március 15-i tordai zsinat többek között kimondja azt is, hogy Jézusról "nem kell szofista módra azt kutatni, hogy az Atyának lényegéből vagy személyéből származott-e, erről a szentírás sehol sem emlékezik. "(43)
Az 1566. április 24-27. napjaiban Fehérváron tartott hitvitázó zsinaton Dávid Ferenc és társai kinyílvánították, hogy az istenfogalommal kapcsolatos skolasztikus kifejezéseket, mint pl. essentia, substantia, persona, .natura stb. el kell hagyni, mert ezek nem a Bibliából, hanem a filozófusoktól erednek.(44)
Az 1568. március 8-18-i fehérvári hitvitán a vitázó felek elfogádták, hogy a hittételeket csak, Isten világos igéivel lehessen bizonyítani és a Szentírás kifejezéseivel. A hitvitáról kiadott jegyzőkönyv tanúsítja, hogy Dávid Ferenc tételeit és hitvallását gazdag bizonyító bibliai helyekkel támasztja alá. Jellemző az is, hogy a hitvitán Dávid Ferenc és társai magukat "ministri professiones evangelicae" ezzel szemben Méliusz Péter és társai ;,ministri ecclesiarum in Hungaria et Transilvania qui catholicam doctrinam de Deo profitentur" néven nevezték.(45)
Az 1569. évi váradi hitvitán Bekes Gáspár, a fejedelem nevében azt kívánta a résztvevőktől, hogy a "vitatkozás csak a szentírásból legyen".(46)
A helvét-unitárius hitvitákról három hitvitázó dráma emlékezik meg. Kisebb jelentőségű a "Váradi komédia" című, melyben a szerző egy magánvitát mutat be két szereplővel: a váradi háromsághivő házigazdával, Jacobus Czakó Turi, és unitárius vendégével, Stephanus Szabó Oroszházi, erdélyi "unius dei cultor". Mindkét személy és maga a vita is költött. Az unitárius vallásról vitatkoznak anélkül, hogy egymást meg tudnák győzni. Végül is összevesznek és a gazda elűzi vendégét. Jellemzö a házigazda megállapítása unitárius vendégének bibliaismeretéről: "Bizony mondom, hogy igen tudja forgatni az írást, az én földim, valahol tanulta".(47)
Egy elképzelt hitvita paródiáját tartalmazza a "Debrecem disputa", mely a Méliusz Péter vezette kálvinista párt és Varga - alias Dávid - Ferenc és társai között folyt le. Az egész vitában Dávidékat megkülönbözteti a másik féltől az, hogy ők csak a Szentírásra építenek, és hogy "textus szerént" kívánnak az ellenféltől is bizonyságot; az unitáriusok győznek, mert Méliuszék nem tudnak olyat idézni, s így tanításuk : ;,emberi találmány"-nak bizonyult. Jellemző, hogy Varga Ferenc a vitában a Vulgatát nem fogadja el, mert megállapítása szerint ami az Isten könyveiben nem volt benne, a háromságot, "Hieronimus orcátlansága tötte bé hozzája", és az igaz Bibliából ki is tudják azt. György kardinális, a vita egyik helvét szereplője egyenesen Méliuszt hibáztatja, amiért magyar könyveket adott ki, és most már paraszt is kibetűzheti, hogy benne van-e a Szentírásban a háromság vagy nincs: Arról is panaszkodik, hogy nincs nyugta a parasztoktól, rámennek, hogy mutassa ki hol a szentháromság a Bibliában.(48)
A harmadik hitvitázó dráma az 1588. augusztus 27-31. között valóban megtörtént "Pécsi disputá"-ról szól. A vita Pécsen, a ráckevei református prédikátor, Skaricza Máté és a pécsiek unitárius prédikátora, Válaszuti György között zajlott le. Tárgya az unitárius vallás volt. A disputa a kívánt eredménnyel ért véget: Skaricza Máté nem fogadta el ugyan az unitáriusok tanait, de elismerte, hogy ők is a Szentírásból keresik az igazságot, tehát nem mondhatók eretnekeknek.(49)
10. A Szentírás Dávid Ferenc identitásának alkotó része és teológiai rendszerének fundamentuma, enélkül sem öt, sem reformációját nem érthetjük meg. A "könyvek könyvét" a vallásos élet leggazdagabb forrásának tartotta, annak az erős alapnak, amelyről a vallást reformálni lehet és az apostoli egyházat újra lehet alkotni. Semmi tekintélyt rajta kívül nem ismert el. Mindent neki rendelt alá; vele mérte le a vallás és erkölcs világát. Fö törekvése volt minél közelebb kerülni hozzá, mert benne minden megtalálható, amire egy igaz kereszténynek szüksége van. Megítélése szerint "mindazok, amik az evangéliumban és az apostolok írásaiban foglaltaknak s az üdvösség alapját illetőleg a prófétai írásokkal megeggyeznek, továbbá Isten tiszteletének és segitségül hivásának igaz módját tartalmazzák, az idők végezetéig fognak tartani. Mindazok pedig, amik időlegesek, Istentől előre megszabott időpontig fognak tartani. (50)
A keresztényeknek, állítja Dávid Ferenc, Jézustól és tanításától kell függniök.(5l) "Elégedjünk meg Krisztus világos és egyszerű tanításával, midőn ezt mondja: az pedig az örök élet, hogy téged (szerelmes Atyám) higgyenek egyedül bizony Istennek, és hogy Jézus az elbocsátott Krisztus. Atyámfiai, keresztények, ha ez az örök élet, mit kívánunk többet? Hiszen csak az örök életet és az örök boldogságot keressük. S ha ezt megtaláljuk az egy Atya Isten és Jézus Krisztus ismeretében, mit bujdosunk az Antikrisztus útján? Jól hallod, Krisztus Urunk nem tanít sem a lényegről, sem a személyről, sem az öröktől fogva való Fiúról, sem a kettős Krisztusról. De tanít az egy Atya Isten ismeretéről, aki egy bizonyos Isten, és a názáreti Jézusról, aki a Krisztus, az igaz Messiás."(52) … "Disputáljanak az emberek valamig akarják, hányjákvessék a személyeknek sokaságát, de ez az örök élet, hogy csak tégedet egyedül való Istent ismerjenek, és akit elküldtél a Jézus Krisztus".(53) - Ebben látjuk Dávid Ferenc biblicizmusának kifejező összefoglalását.
A. dévai vár halottja századának a jövő felé bátran haladó reformátora volt. Bogáti Fazekas Miklós a kortárs úgy jellemezte, mint "theologus incomparabilis".(54)
Ö viszont az újszövetség szellemében "a megfeszült Jézus Krisztus szolgájá"(55)-nak nevezte magát. Találó és minősítő is egyben ez az elnevezés, mert Dávid Ferenc Jézus tanítványaként az igazság szeretője volt. Isten törvényét követte és Isten egyházának építését kereste. Élete Isten és ember szolgálata volt a Szentírás alapján. Radikális reformációja és az unitárius egyház megalapítása, a lelkiismereti szabadság és a vallásos türelem biztosításáért folytatott küzdelme - ez az ő életének maradandó értéke.
"Semmiféle múlt nem vész el soha: valahol és valahogy megmarad valamiben és munkál a jelenben, mert azért volt, hogy a jelen egy hosszú és széles káprázatát megteremtse. A múlt és múltunk nem vész el soha" (Gaál G.). Igy őrizzük, éljük és visszük magunkkal a 400 éves múltból Dávid Ferenc életművét.
Dr. Erdő János
JEGYZETEK
1. Dávid Ferenc halálának idejéről ellentmondásos tudósítások maradtak fenn. Haner György (Historia ecclesiarum Trans-sylvanicarum. Majnafrankfurt és Lipcse, 1694. 301.), Lampe Frigyes Adolf-D. Ember Pál (Historia eccleslae reformafae in Hungaria et Transylvania. Utrecht 1728. 304./, A. Székely Sándor (Unitárfa vallástörténetei Erdélyben. Kv. 1839. 82.) (mind 1579. június 6-ra teszik a reformátor halálát. Bogáti Fazekas Miklós naptár-feljegyzésében 1579. november 7-e szerepel) Pokoly József, Bogáthi magáról és Dávld Ferenczről. KerMagv 37/1902. 265. (Kénosi Tőzsér János-Uzoni Fosztó István (Historia eccIesiastica Transilvano-Unitaria. I/A. 189), Jakab Elek (Dávid Ferencz emléke. Bp. 1879. 243.) Más történészek szerint a reformátor 1579. november 15-én halt meg. Az unitárius egyház ez utóbbi időpontot fogadta el. (Lásd: Ferencz József, Unitárius kis tükör. Cluj-Kolozsvár 1930. 39.; Néggszáz év. 1568-1968. Kv 1968. 25.). Véleményünk szerint Bogáti Fazekas Miklós közlése tekinthetö hitelesnek.
2. Sebesi Pál a Honterus alapította brassói gimnázium anyakönyvében, az 1545-ben beiratkozott tanulók között taláit "Franciscus Colosvarinus" nevű diákot Dávid Ferenccel azonosítja. Ezen az alapon feltételezi, hogy a fehérvári iskola elvégzése után Brassóban folytatta tanulmányait. (A brassói és szebeni gimnáziumok unitárius diákjai a XVI-XVIII. Században. KerMagv. 85/1979.55)
3. Rövid magyarázat miképpen az Antichristus azigaz Istenröl valo tudomant meg homalositotta.Gyv. 1567. Fakszimile kiadás Kv 1910.32. Ez utóbbi kiadásból vesszük az idézeteket (RMNY 232)
4. Veress Endre (kiadó), Epistolae et acta jesuitarum Trans- sylvaniae temporibus principum Báthorry (1571-1613). Bp. 1911. I. 185.
5. Erasmus, Újtestamentumának 3. kiadásában kénytelen volt az 1Jn 5,7 verset visszaállítani, mivel ellenfelei szentháromság tagadással vádolták. Az eretnekség vádja ellen írt munkájában megjegyzi, hogy Krisztust az Újszövetségben ritkán nevezik Istennek, és hogy a Szentlelket az Ujtestamentum soha nem nevezi Istennek. (Adversus monachos quosdam Hispanos. Opp. IX. 1023, 1040, 1050.)
6. Első resze az Szent Irasnac. Gyv (1569). B i i lev. (RMNY 269)
7. Atheismi Lufheri Melanchtonis, Calvini, Bezae, Llbiquitariorum. Anabaptistarum, Picardorum, Puritanarum, Arianorum et aliorum nostri temporibus haereticorum. Vilnae 1586. 74-75.
8. Uo. 74-75.
9. Jakab Elek, Dávid Ferencz emléke. Bp. 1879.211; Gál Kelemen, A kolozsvári unitárius kotlégium története. 1935. II. 383.; Sandius, Ghristopher, Bibliotheca antitrinitariorum. Frei- stadt 1684. 57.
10. Rővid magyarázát. 84. -
11. Uo. 84; lásd még: Rővid utmutatas az Istennec igéinec igaz értelmére. Gyv 1567. L. ij - L iij lev. (RMNY 233).
12. Első része a Szent Irasnac. II. prédikáció Istenről.
13. Uo. Bi lev.; vö. Rővid magyarázat. 84-85, 87=88.
14. Veress E. . i. m. 185. 1
5. Rövid magyarázat: 84-8~í; 87-88; Első resze az Szent Irasnac. B üi lev:
16. Az egy ö magatol valo felséges Istenről és az. ő igaz. Fiarol, a nazareti Jezusrol. Kv 1571. Cij-C üj; F ij lev. (RMNY 304).
17. Uo. H üj - HIK lev.; vö. Rövid magyarázat. 85.
18. Rövid útmutatas az Istennec igeienec igaz ertelmere. O üj lev.
19. Első resze az Szent Irasnac: G ü lev.
20. Rövid maggarázat. 83.
21: Az egy ő magatol valo felséges Isfenről. N - M -iij lev. ; vő. Első resze az Szent Irasnac. B iii lev.
22. Rövid magyarázat. 12-13.
23. Az egy ő magáfól való felséges Istenről. A ijj lev.
24. Refutatio scripti Georgii Maioris. Kv 15.69: H h lev. (RMNY 272)
25. Első resze az Szent Irasnac. Ev lev; Az Szent Irasnac fundamentomabol vött magyarázat. Gyv 1568. E lev. (RMNY 253)
26. Rövid rnaggarázat. 14; lásd még: Az egy Attia Istennec, és az ő áldott Szent Fianac, az Iesus Christusnac Istenségekről Igaz vallástétel. Kv I571. J iij lév.
27. Rövid magyarázat 14:
28. De dualitate - Értekezés a kettős Istenségről. (ford. Mákos Albert) Kv 194~. 24. 29. Uo. 27., 44.
30. Első része az Szent Irasnac: VII. prédikáció Jézusról.
31. Uo. A s lev.
32. Rövid magyarázat. 64.
33. De dualitate. 27.
34. Rővid magrgarazat. 41., 52.; lásd még: Elö resze az Szent Irasnac. IV. prédikáció Jézusról: 35. Pall, Francisc, Framintarile sociale si religiosase din Gluj in jurul anului 1570. Cluj, 1962. ; Göldenberg, Samuil, Clujul in secolul XVI. Bucuresti, 1958.; Pirnát, Antal, Die Ideologieder Siebenbürger Antitrinitarier in den 1570er Jahren. Bp. 1961
36: Refvtatió scripti Petri Melii. Gyv 1567. Epistola Dedicatoria (RMNY 231).
37. Az egy ő magatol valo felséges Istenről. Hagymássi Kristóf-hoz intézett ajánlás.
38: Erdélyi országggűlési emlékek. Bp. 1877. II. 343.
39. Rövid útmutatas az Istennec igeienec igaz értelmere. A ij lev.
40. .Az egy ő magatol valo felséges Istenről. b lev:; lásd még: Az egy Attia Istennec, és az ő átdott Szent Fianac. Hhh ij lev.
41 Az egy ő magatól való felséges Istenről. A lev.
42. Bodor András (fordító), újabb adatok egy négyszázéves perről. Ker. Magv. 77/1971. 59.
43. Lampe, Frigyes-Debreceni Ember Pál, Hisforia ecclesiae ref. in Hungaria et Transrylvania. Utrecht i728. 147-148 ;lásd még: Catechismus ecclesiarum in natione Hungarica per Transrylvaniam. Kv 1566.
44. Kathona Géza, A heidelbergi káté de formálódása az antitrinifárizmussal vívott harcokban. (A heidelbergi káté története Magyarországon) Bp. 1965. 99-111. A gyulafehérvári elsö hitvita történetét tárgyaló összefoglalások: Jakab Elek, i. m. 72-?3. - Pokoly József. Az erdélyi református egyház története. Bp. 1904. I 191-193. - Borbély István. A magyar unitárius eygház hitelvei a 16. században. Kv 1914. 11-12; A mai unttárius hifelvek kialakulásának története. Kv 1925. 17 ; Révész Imre, Magyar református egyháztörténet. Debrecen 1938. I. 156-157. A gyulafehérvári elsö hit vita tételeit, valamint az 1566. május 19.-én tartott marosvásárhelyi zsinat határozatait az 1566-ban megjelent Catechismus Ecclesiarum Dei.. F2-G3 levelein található Sententia Concors" c. munkálat tartalmazza.
45. Brevis enarratio dispvutationis Albanae. Gyv 1568. A. ii-B ij. (RMNY 247); lásd még: Lampe-Ember i. m. 254-255; Jakab E. i. m. 103 -128.
46. Az váradi dispvtacionac avagy vetelkedesnec az egy Attva Istenröl és annac Fiarol az Iesus Chrisfusrol és a Szent lélekröl igazán valo elö számlalássa. Kv 1569(1570) A lev. (RMNY 286). Szövegkiadását Nagy Lajos és Simén Domonkos rendezte sajtó alá: A nagyváradi disputatio címen, Kolozsvár, 1870
47. Kénosi Tőzsér J.-Uzoni Fosztó I. i. m. I. 132; Borbély I., Adalék XVI. százévi drámairodaimunk főrténetéhez. Ker. Magv. 44.(1909)97.; A magyar irodalom története. I. r. Bukarest 1950, 97.
48. Alszegi Zsolt, Magyar drámai emlékek. Bp 1914, 118.; lásd még: Kanyaró Ferenc, Disputatio Debrecensis. Koszorú, 1879, 343-366; Firtos Ferenc; A debreceni disputa. Szászváros 1917; Horváth János, A reformáció jegyében. Bp. 1967, 359; Esze Tamás, A debreceni disputa, Studia et Acta sorozatban II. Bp. 1967, 433-472; Varjas Béla, A reformáció drámái. (A magyar irodalom története 1600-ig. Bp. 1964, 356-362.)
49. Válaszuti György, A Petsi kerezttien rendnek meltatlan preaedikatoranak Valazuti Georginek Scarica Matheoal, az kevieknek tiszteletes és böcsűletes praedilratoranak Petsen valo bezelgeteseknek. Kézirat 41. lev Kanyaró Ferenc, Unitáriusok Magyarországon a XVI. és~XVll. évetben. KerMagv. Borbély I. Unitárius iskoladrámák a XVI. században. Itk. 1913. 326-333 Németh S. Katalin A pécsi disputa szövegeiröl Szeged 1973, 75-76. Dán Róbert, a "pécsi disputa", Itk. 1978. 1-14. A pécsi disputa szövege elsőizben rövidesen nyomtatásban is megjelenik a MTA kiadásában Németh S. Katalin és Dán Róbert gondozásában.
50. De dualitate. 48.
51. Az Szent Irasnac Fundamentomabol vött magyarazat. Gyv. 1568. B ü lev. (RMNY 253)
52. Az egy ö magatól való felséges Istenről. K iij. - L lev.
53. Rövid magyarázat. 91.
54. Pokoly József, Bogáthi magáról és Dávid Ferenczről. Ker. Magv. 37(1902) 265.
55. Dávid Ferenc több munkájában igy nevezi magát: "a megfeszült Jesus Christusnac szolgaia , lásd pl. Rövid magyarázat. Első resze az Szent Irasnac. Rövid útmutatas az Istennec igeienec igaz ertelmere. Az Szent Irasnac fundamentomabol vött magyarazat. Az egy ö magatol valo felséges Istenről stb.
56. Gaál Gábor