NÉGYSZÁZ ÉV

DÁVID FERENC BREVIÁRIUM

Gondolatok

Elég az mi idvességünk útjának megkeresésére a próféták, evangélisták és az apostolok írása. Gyönyörűséges és mennyei étel az evangélium az híveknek szívekben, kihez ha valaki hozzá teszen valamit, méreggé válik az mindjárást. Mert a testi emberek csak testi dologban bölcselkedhetnek a Krisztus nélkül és az ő tanítványi nélkül.

Hogy pedig minden tévelygéseknek főfundamentumát jobban megérthessed, tudjad, hogy az apostolok után mindjárást az Isten népe közibe görög filozófusok csúsztak bé, kik meg nem elégedvén az Istennek igéjének egyűgyűségével (egyszerűségével), az Istennek szent helyire beostromoltak (behatoltak) és eltitkolt (titkos) új Háromságot találván magoknak, annyira meghamisítatták a szentírást, hogy nem sok héja volt, hogy az Isten felől való igaz tudományt ki nem vették közölünk.

Mostan pedig csak e dolgoknak summáját akarjuk a keresztényeknek eleibe adni, hogy a megígertetett anyaszentegyháznak építését nem csak várják, de kérjék is az Istent, hogy hamar beteljesedjék, ennél inkább peniglen, hogy immár szinte előttünk vagyon az idő. Semmit nem kezdett ám el az Isten, kit el nem végezett volna. Soha nem volt az Isten népének oly hosszú ideig való fogsága, kinek szabadsága és öröme nem lett volna.. . Megszabadít, atyámfia, és megnyugosztja az Úr az ő híveit, az ki az egyűgyűeket (szelídeket) mondja boldogoknak lenni, kik majd elveszik a földet, melyet ez ideig nagy kegyetlenséggel és fegyverrel bírtanak az hitetlenek. Látod azért, hogy az együgyűeknek ígértetett, hogy senki se gondolja: ki minekünk, Péterrel egyetemben, az kardot tennünk, mert aki fegyverrel keresi, fegyver miatt kell elveszni az Krisztus mondása szerint.

"Együgyű (egyszerű) az Krisztusnak és az ő apostolainak , mely mi elnökbe egy Istent ád, kitől mindenek vannak és egy Úr Jézus Krisztust. Annak utána egy megszentelö Lelket, egy anyaszentegyházat, egy hitet, egy keresztséget és Úrnak egy igaz vacsoráját. Semmi sincsen ebben ez tudományban valami kettős, avagy duplás és változandó dolog, avagy pedig különbkülönb értelmű.

Semmi nincsen az egész derék (teljes) szentírásban világosb és nyilvábban való tudomány, mely Istent mindenkor az írás az mi Urunk Jézus Krisztusnak szentatyjának mond lenni, ki mindeneknek teremtője.

Az Antikrisztus pedig ezt el nem ronthatá, hanem önmagátul az régi sophisták által többet tőn hozzá, az egy Istent három személynek mondván, ki ezért egy állat (lény) légyen, de megválasztván a személyeket az állattul és hogy az három személy egy Istenben légyen avagy az egy Isten az három személyben. És efféle sok foldozásokkal teljességgel elfordítatott az apostoloknak együgyű tudománya és meghomályosíttatott az egy őmagától való felséges Isten, az Jézus Krisztusnak szent atyja, ki mind ez ideig ez világtól nem igaz Istennek ítéltetett lenni. Még pedig annak felette oly zűrzavarral hálolta (homályositotta el) mind az egész szentírást, hogy senkitől igazán meg ne értessék.

De mindazáltal az ö maga Babilonát is úgy összve zuzta-zavarta, hogy senki ez ideig ki nem feselhetett belőle valami jó értelem szerént, miérthogy három és egy Istenben tanított, hogy higgyenek az emberek, de ilyen renddel azért, hogy miképpen az Isten állatyában nem három, azonképpen személyben nem egy légyen. És néha az egy Isten legyen az egy állatban, néha az állat az egy Istenben, néha az három személy az Istenben, néha pedig az egy Isten legyen az három személyben. És, hogy az Atya sem az Szentháromság, sem az Fiú, sem az Szentlélek és hogy az állat sem hármas, de azért az egy Isten Szentháromság és egy állat legyen.

Az új testamentum nyilván jelenti a mi megigazolásunknak módját és annak kútfejét Istennek szerelmének mondja lenni, amelyet az ő fiában megmutatott és az ő szent lelkének általa a mi szívünkbe öntött, hogy mind egész e cselekedet megmutattassék, hogy nem mitőlünk, hanem az Istennek kegyelmeségéből származik, hogy semmit se dicsekedhessünk a mi cselekedetünkről.

Az Krisztust ajánlja minekünk az Atya Isten. Erős hittei higgyük azért, hogy minekünk adattatott, hogy bölcsességünk, megszentelésünk és váltságunk légyen, mert ennek kívüle és e nélkül senki kedves nem lehet az Atya Istennél, nem is vagyon a menetele ő hozzája. Ez szereztetett az Atya Istentől, hogy minekünk mesterünk legyen, főpapunk, közbenjárónk, gondviselőnk, idvességünk, életünk és valami szükség idvességünkre, hogy mindazokat bőségesen öbenne találhassuk.

Ez az egész szentírásnak summája. Valaki ezt erős hittel fogadja, ezt az Atya Isten bépecsételte örök életre. Disputáljanak az emberek valamíg akarják, keressék az Istennek állatjának (állagának, lényegének) elrejtett voltát, hányják, vessék a személyeknek sokaságát és forgassák az okosságnak bölcsességét, de ez az örök élet, hogy csak tégedet egyedül való Istent esmérjenek és akit elküldöttél az Jézus Krisztust.

Felséges kegyelmes Uram! Az Istennek igéjéből nyilván kiadott parancsolat ez : Hogy az ő igéit hirdessük az ő gyülekezetébe, ez pedig nem csak égre, hanem közönséggel minden egyházi dolgokra néz. De mint Pál apostol szól, némelyek vetélkedésből nem tisztán hirdetik az Krisztust. Mindazonáltal valaminémű okból legyen, csak hogy hirdettessék az Krisztus, abban vagyon őneki öröme :

Ez Pál Apostolnak mondását és az Krisztushoz való indulatot szükség megmértékelniök azoknak, kik az Krisztusnak adták magokat. Mert miképpen az eset után mindjárást Ádám fiaiban vetélkedés támada és halálos gyűlölség: Azonképpen két istentisztelet, hamis és igaz az emberek között emeltetett fel. Az igaz úgy mint Istennek lelkétől, az ő igéinek folyása szerint, az hamis pedig az pokolbeli ördög irigységéből, az igazságnak meghomályosítására, nagy háborúságra és vetélkedésre okot adott.

Sokan az emberek közül, kik az istennek cselekedeteinek tanácsát ezekben nem vehették, vagy mindenestől fogva megtartóztatják magokat, hogy ugyan semmi isteni tiszteletre, avagy félelemre semmi gondot ne viseljenek, avagy ugyan tagadják, hogy Isten volna az, ki valami gondot viselne az emberi nemzetre: Mintha az volna, efféle vetélkedések nem támadnának, azt állítják; avagy némelyek jónak mindeneket ítélvén, békességnek okáért mindenféle tudományt válogatás nélkül bevesznek.

Dühödnek efféle dolgokban ez világnak fiai, de az Isten az ő híveitől ítéletet és cselekedetet kíván, tudniillik, hogy a lelkeket megpróbálják, az hamis prófétáktól önmagokat megoltalmazzák, mely cselekedethez Istenhez való könyörgés, az szentírásban való tudakozás és ez világnak tettetett méltósága mellől való eltávozás kívántatik, sőt inkább istentől felépített elme, melyben az választásnak magva behintetett, gyökeret vert. Mert csak ezek értik és veszik igazságát, ezeknek mindenek jóra vadnak. Ezek vonattatnak az mennyei Atyátul és mindvégig állhatatosan megmaradnak, meggyőzvén e világnak hamis ítéleteit, és az önön testi indulataikat.

Mire való ez és miért számlálom ezeket elő? Hogy Felségedet az elmúlt dolgokról és cselekedetekről emlékeztessem. Az Isten felséged birodalma alatt prédikáltatja vetélkedéssel az Krisztust és tusakodással és visszavonás által akarja megtisztítani az ő igazságát. Hogy egyéb királyoknak és fejedelmeknek intésére ennek útját meg nem fogta Felséged, az Istennek igéjéhöz való szeretet és abban való gyönyörködés művelte, hogy pedig ez világnak szidalmát állhatatos szívvel viselte és hordozta, istennek kiváltképp való ajándéka és az választásnak magvának meggyökereztetése.

Legelőször tehát Szent Pál apostol beszédéből ezt vegyük eszünkbe: hogy minden az ki keresztény, annyiban az Istennek lelkétől megajándékoztatott, hogy az Istennek igéjéből ami értelmet vehet, és megélheti azt, ami neki szükséges az ő üdvösségére, csak hogy az Istennek igéjét meg ne vesse és meg ne utálja, mert igaz Krisztus urunknak az ő beszéde, keressétek és megtaláljátok, zörgessetek és megnyittatik tinéktek.

Másodszor az írásnak igaz értelmét ugyan azon Istennek igéjéből kell vennünk. Mert ami homályos mondás találtatik az Írásban, világosabb mondással kell azt megmagyarázni: miérthogy pedig oly mondás az írásban nincsen, kihez hasonló nem találtatnék, szükség, hogy a világosabb az homályost magyarázza, és az új testamentumból az ó testamentumbeli mondásokat kikeressük.

Harmadszor. Ezen igékből vegyük eszünkben, mikor Szt. Pál azt mongya, a lelki ember mindeneket megítél, az igaz ítéletnek regulája mi legyen. Az Istennek lelkétől az kik hordoztatnak és viseltetnek, azok nem embereknek rabjai, emberekhez és emberi ítéletekhez nem köteleztetnek, hanem az Istennek lelkétől kimutatott magyarázáshoz. Nagy böcsületben kell ugyan tartanunk a szent atyákat és conciliumokat, de csak annyiban kell őnekik engednünk, amennyiben lelkiek s lelki dolgokat tanítanak és magyaráznak és az mennyiben az derék szentírásnak folyását követik. (Átírt szöveg.)

". . . az ó a testi, az új a lelki, vagy belső ember. Krisztus mondja: Ki a földből jött, földi és ezért földieket beszél. Azokáért az külső és ó-emberen értetik az test és a lélek, az belső és új emberen az elme és az istentől adatott lélek. Ennek bizonyságára való, amit Pál apostol mond.. . az istennek igéje olyan, mint a két élű tőr, amely elhat a velők oszlásáig. A külső élet avagy lélek inkább összeszerkesztetett a testtel és testi lélegzetekkel éltettetett, az istennek lelke pedig, miképpen az testnek természeti

Az új ember különbőzik az ó-túl, mert ez lelki és menynyei ember, Istennek lelkétől született új életre, igazságra és bölcsességre. Az új emberben az külső embernek helye nincsen, míg ez világon él, hanem az elmének vagyon helye, melyet Pál apostol belső embernek nevez.

Pál apostol az megigazulásnak erejét és cselekedeteit magyarázva az idvességr6l emlékezik, avagy az örök életről. . . De ennek felette vannak egyéb vigasztalások is, kik következnek a mi megigazulásunkból, melyet a mi életünknek szentségével mutatjuk meg. Matth. 5. szerint azt mondja Krisztus: Boldogok, akik éhezik és szomjúzzák az igazságot, mert azok megelégíttetnek. Noha az hívek itt e világban háborúságot és külön-különféle nyomorúságot szenvednek a szentséges igazságért, mindazonáltal boldogok és övék a mennyeknek országa. Ekképpen szól Dávid és Psal. III. örökké való emlékezetben lészen az igaz ember és gonosz hírtől nem fél. A Péld. pedig (8. r.): Az igaz, mint egy oroszlán bátorságos lévén, meg nem retten. Az igaz ember, mint a Libánon hegyén való cédrusfa, megvirágzik és megsokasodik. Az igazaknak hajlékokban vígasságnak és idvességnek szava vagyon. Psal; 118: Az igazaknak az ő utok, mint az hajnalcsillagnak világossága, elö megyen és világosítja mindazt tökéletes napiglan.

Az igaz soha meg nem mozdul, a hitetlenek pedig nem maradhatnak ez földön. Az igaznak az ő szája bölcsességet szól, az éktelenséget szólók nyelve pedig kimetszetik. Az kik istennek országának igazságát keresik, azoknak mindenek megadatnak. Matth. 6.

"A pokolbeli ördög az emberi nemzetnek szívében az eset alkalmával az kívánságnak tüzét gerjesztette fel annyira, hogy gerjedez és lángol az gonosságra és minden vétekre. Ez ellen Isten tüzet támasztott a vétkek elenyészésére; de a Jézustól gerjesztett tűz sokkal sebesebb, mint ahogy Lukács írja (L. 5. r.): Tüzet bocsátok e világra, és senki meg nem tilthassa, hogy égjen.

A tűzben főképpen három dolgot látunk. A melegség erejét és a megemésztés sebességét. Az éltető állatok között semmi nem találtatik, mely nagyobb hatalommal melegítene, megemésztene és tisztítana, mint a tűz. Látjuk ezeket nyilván a szemeinkkel. Szintén ilyen először is az isten lelkének ereje mibennünk. Hathatóképpen és hatalommal felindít bennünket és hajt, hogy nagy buzgósággal minden ellenvetés és bántás nélkül az istennek igéjének prédikálásában miképpen hajtja az golyóbist, és mely hathatós . . .

Másodszor látjuk, hogy miképpen a víz külsőképpen mindennemű szennyet elmosogat, éppúgy a tűz belsőképpen megemészti. Szintén ilyen a mennyei tűz is, mert belsőképpen megemészti. Szintén ilyen a mennyei tűz is, mert belsőképpen a híveknek természetét megváltoztatja és sem az emberi leleményeket, sem az istennek tiszta igéjének öszveelegyítését semmiképpen el nem szenvedheti, hanem mind az pozdorját megemészti.

Harmadszor a tűzben a megválasztásnak ereje mutattatik meg, melyről Pál apostol is szól bőségesen, amint a mostani időkben is a hívek szívében felgerjesztett tűz az egy atya istenről és az ő szent fiáról való tiszta igazságot megválasztja a pápai leleményektől."

"Christus Urunk . . . arra tanít, hogy a hitnek dolga mellett nem kell csak lassú beszédekkel elmennünk, azt sem kell kérdezgetnünk, hogy ez világnak nagyobb része micsoda hitet tart. Annál inkább más embereknek vélekedésében nem kell megátalkodnunk, akár mely méltóságbeli is legyen az. Mert ha annak úgy kell lenni, a zsidók megérték volna Herodesnek az ő királyuknak méltóságával, ki Krisztust Keresztelő Jánosnak ítélte lenni. Annak felette az tanítványoknak példájok arra tanítja az paraszt és írástudatlan embereket - kik felől azt ítélik, hogy az idvesség tudományához, és az hitnek dolgához semmi közök nincsen - hogy magoknak mentséget nem találnak, ha gondot nem mselnek idvességükre sőt azt kívánja az Úristen tőlök, hogy hitekről tugyanak vallást tenni és a szabad akarat szerént való tudatlanságot nem kell oltalmazni, mert hogy az igaz ember az önön hitiből él. Mindeneknek késznek kell lenni, az ő hitéről megfelelni, mint szt. Péter tanítja. (Petr. 3.)"

De Vera Unius Dei Patris ... első részéből, Jakah Elek fordításában

"Sokan csodálkoznak, miért nem ment végbe a reformáció egyetemben és miért kezdődik hátulról előre, a kisebb kérdésekről a nagyobbak felé haladva. Képes-e a vak eltűrni a világosságot, ha szemei egyszerre nyílnak ki a világosságra? Midőn Jézus egy vakot meggyogyított - miként azt az evangélium írja - élőfáknak látta az embereket. Ha szemeink előtt a nagy sötétség után az évangélium teljes fénye egyszerre felgyúlt volna, a tömérdek világosság talán látásunktól fosztott volna meg. Isten tanácsából volt, hogy lassanként, fokról fokra haladva derült föl előttünk az igazság, mint ahogy a kisdedeket előbb tejjel éltetik, és csak lassan szoktatják hozzá táplálóbb eledelekhez."

Részlet a "Rővid útmutatás" befejezéséből

Értem sokak búsulását a mostani háborúságok miatt; de jobb megpróbálni a hitet és az irásokban való ellenkezést jól észbe venni és most tusakodni azokkal, mint később lelküsmeretükben megbotránkozni. Szokás a világban, hogy míkor Isten igéje tisztítását elkezdi, szidalmaztatik igazsága. A próféták, Krisztus és az apostolok ellen is afféle kiáltás volt, hogy a békesség és az egyenesség megrontói. Ennek okát Krisztus Szt. János harmadik részében így adja: "A világosság a világra jött, de az emberek inkább szeretik a sötétséget" . . . Az igazság most sem megy előre háborúság nélkül, mert a sötétség gyermekei fogva tartják a hitetleneket, s mindjárt feltámadnak, ha az igazsággal annak országát kezdik ostromolni... Így tesznek az mostani időkben is azok, akik a háromságos istenséget oltalmazzák, s azt kívánják, hogy az emberek hunyják be a szemöket, és semmit se lássanak, se halljanak, se olvassanak, hanem amint ők értik, úgy prédikáljanak és tanítsanak. Gonosz egyenesség és békesség az, mely az Isten és az ő igéje ellen van. Nem a világ bölcsességét kell néznünk, hanem a lélekét, mert ez az, amit Jézus a keresztényeknek adott. A hivőknek az írással való hadakozás ártalmokra nem lehet; mert amely félnél az igazság van, az ellenkező bizonyságokkal meg nem homályosítható, sőt inkább megerösíttetik, és az egész derék szentírásnak értelmére világosság szereztetik, a hamisság pedig nyilvánvalóvá lesz.

A Refutatio Seripti Petri Melii cimü munka ajánlásából

"A Szentírásban sehol sem olvasták, hogy Isten igéjét és a vallást tűzzel-vassal kelljen terjesztem. Krisztus országa népe és annak áldozata önkéntes, fegyverrel és fenyegetéssel az evangélium elfogadásra nem kötelezhető önként engedelmeskedik az. Nincs nagyobb esztelenség, sőt lehetetlenség, mint külsö erővel kényszeríteni a lelkiismeretet s a lelket, aki felett hatalommal csak teremtöje bír. Az anya nem tapossa lábbal eltévedt gyermekét, de megjavítani igyekszik. A lelkipásztoroknak is ezt kell tenni. Nem tudjuk eléggé csodálni ellenfeleink vakságát kik ellenök a fejedelmet, még hibáik bebizonyítása előtt tűz és fegyver használására ösztönzik. Ha hibásak lennénk is, Isten parancsa szerint meggyógyítani kellene bennünket, nem pedig elveszteni."

Az 1579. febr. 2l.-i tordai zsinat határozatából

"Tehát a világnak nincs semmi oka azok ellen támadni, kik az eltemetett igazságoknak a sötétségből előhozásában fáradoznak. Amint a nappal és az éjszaka a világosság megjelenése és eltávozása által ismerszik meg, éppúgy azok a percek és órák is, melyekben a meggyúlt igazság ég oly lánggal, hogy azt semmi meg nem oltja, hanem a sátán sötétsége megkötöztetik, hogy ragyogjanak, s világosítsák meg a mindenséget a nap, a hold és a csillagok. A természet nagy építömestere, Isten, ilyen rendjét állította meg a dolgoknak . . . "

A "Rövid Magyarázat"-ból

Az próféták olyan békességről mondanak nekünk jövendőt, mely soha még nem volt, mert akkor minden fegyvernek el kell veszni és megégettetni, a szablyákból szántóvasak lesznek, az haragos vad bestiák nem ártanak és oly békesség leszen, hogy soha osztán semmi háborúságnak helye ne legyen."

A bölcsek és közdolgokban jártas férfiak azért vannak a testületek élére állítva, hogy a múltból és jelenböl helyes dolgokat hozzanak létre. Nincs semmi tartósabb állapot és igazság, mint amik a Szentírás alapjaiból vétetnek. A próféták és apostolok tudományán épült tanokat szél és habok el nem sodorják, s Isten igéje, mint éló tűz, mely élesebb a kétélű kardnál, oly mély gyökeret ver az emberi szívben, hogy azt onnan kiszaggatni nem lehet. Ezért szükséges, hogy Isten szolgái koronként egybegyűljenek, s a hittanokról értekezzenek. Ezért van a mi egyházunkban az a régi jó szokás, hogy évenként nyilvános közgyűlések tartatnak, hol mind a hittani cikkekről, mind a lelki tanítók erkölcséről vizsgálat vitetik végbe; egy beszél, a többiek hallgatnak s a többség határoz: ami helyes megáll, aminek gyönge az alapja szilárdabbá tétetik . . . A világnak semmi oka azok ellen támadni, akik `az eltemetett igazságoknak a sötétségből előhozásában fáradoznak. Amint a nappal és éj a világosság megjelenése és eltávozása által ismerszik meg : szintén úgy azon percek és órák is, melyekben a meggyúlt igazság ég, oly lánggal, hogy azt semmi meg nem olthatja, hanem a sátán sötétsége lekötöztetik, hogy ragyogjanak s világítsák meg a mindenséget a nap, a hold és a csillagok. . .

*

Isten ismeretével egybekötjük az erkölcsök kegyességét és Isten parancsa iránti engedelmességet. Mert aki tetteivel tagadja, szavával híjában erősíti, hogy Istent ismeri, s hasztalan mondja, hogy Krisztusban van és él, aki nem jár világosságban és azon az úton, melyet Jézus megmutatott. Mert ő nyilván valóban mondotta : Amit én tettem s tanítottam, azt tegyétek s tanítsátok. Pál pedig: Legyetek az én követőim, mint én vagyok Krisztusé. Nem minden, aki azt mondja: Uram, Uram! megy be a mennyeknek országába . . .

Állítjuk, hogy a kegyesség cselekedeteiben szilárdan meg kell állnunk, mert az az igaz hit, mely a szeretet műveiben nyilvánul.

*

A szeretet a törvény összessége és vége. Krisztus szerint a törvény teljessége a szeretetben áll. A szeretet királyi törvény. A szeretet a valódi szabadság, mihez a szolgaság félelme nem járul. A szeretet a világ éltető lelke, a jók legföbb kincse . . .

*

. . . Ha élni engedjük közöttünk nemcsak a törököt és zsidót, kik közül az egyik a Krisztust nem szereti, a másik megfeszítette; ha nemcsak eltűrjük, akik káromkodnak, kevélyek, fösvények, dobzódók, hanem élünk, étkezünk, vigadunk is vélük : legalább a szabad léget és gondolkozást engedjük meg azoknak is, kik Krisztus felől másképp gondolkoznak, de senkinek se ártanak s el vannak határozva inkább meghalni, mint hogy mást szóljanak vagy cselekedjenek, mint ami igaz. Nyilvánváló, hogy aki erről másképpen gondolkozik, más vérét szomjúhozza. Lássa, miképpen számol érette Istennek. ..

(1570. november 29.)

" Dávid Ferenc a leghíresebb férfiúnak, tudós Paleolog Jakabnak a bölcsesség és ítélet szellemét kívánja az Atyától, a Krisztus által."

"Ha valaki minden emberi indulatot levetkezik, visszatartja magát attól, hogy a század nyomorúságait firtassa. Hogy pedig tulajdonképpeni tisztemről írjak; ezekben a mai időkben az igazság nyomozása nem bátorságos. Hallgatom megvallani nyilvánosan amit érzek. De akiket az isteni szellem fénye világosít meg, nem hallgathatnak, miután már hisznek sem pedig az igazságot továbbra már el nem rejthetik. Akkora a szellemnek amaz ereje, hogy az emberi ész minden hamis leleményét megveti az egyetlen cél érdekében, hogy Isten dicsősége megvilágosodjék és az egyház épüljön, dühöngjön és mondjon ellent bár az egész bűnös világ. Mivel akiket az Atya Fiának adott, szükséges, hogy egybegyűjtessenek és Krisztus köntöse a katonák kezében fölosztatlan maradjon. Első pillanatra úgy látszott, hogy a vallás dolgairól elinditott kérdések igen nagy romlásokat. és veszedelmeket idéznek elő, de a Krisztus halálakor támadott földrengés feltámadása alkalmával minden bizonnyal lecsillapodik.

Ezeket nem azért írom, mintha te, legtudósabb férfiú, nem tudnád, hanem hogy megmutassam kiváltképp mi segít engem ezekben a küzdelmekben. és hogy miként bizonyosodik be : Isten erőtlen edényeivel munkálkodik és az ember akaratán - várakozásai ellenére is áttör mert nem engedheti, hogy igéje üresen térjen vissza hozzá. Ellenfeleink gülölete és rosszakarata vont bele e háborúba, midőn elfogadtam, semmi mást nem akartam nyilvánosan tanítani és előterjeszteni, hanem csak azt, ami Isten igéjéből nyilvánvaló. De akkor még sokmindent nem értettem miként van, de kényszerítve az ellenféltől, hamis tanaikat megismerve, egészen más úton kellett elindulnom, sőt tételeikkel ellenkezőt kellett szembeállítanom, amikkel az Istenről való doktrínáikat védelmezték. A disputációk köztünk elég zavarosak voltak, de szükséges volt úgy kiadni őket, amint voltak. Másként a csalás vádjával illethettek volna bennünket.

Átolvasgattam a nekünk küldött idézetgyűjteményt vitáinkról. A rendszer és az igék sorrendje, valamint az érvek szempontjából világosabb és jobb, mint az első, nem kétséges, hasznos lenne kinyomatásuk."

. "Az Úr, az ő szent lelke által világosítsa meg gondolkozásunkat, hogy Isten igéje szerint követhessük és benne egyek legyünk."

"Valaki azért a nyilvánvaló különbségeket nem látja e két Testamentum között, az törvént az Evangéliummal összezavarja, a Christust Mózessel eltörli, az árnyékot és a betűt a testtel és a lélekkel összezavarja és nem esméri hogy azoknak az árnyékoknak beteljesítője legyen a Christus, a keresztényekből zsidókat csinál."

(Dáoid Ferenc: Az egy őmagától való Felséges Istenről és az ő igaz fiáról. . . F. ij. levél.)

Dicsértessék az Atya Isten a Christus által, ki minket naponként világosít és az ő igéjinek igaz értelmére viszen. Könyörgök önekije, hogy az ő kegyelmességét tőlem nem ne vonja, sőt inkább adjon erőt, hogy az ő szent gyüleközetiben naponként munkálhodhassam és építhessek. Ámen.

"A hit Isten ajándéka"

Az Isten értelmes lélek, bölcs; hatalmas, kegyelmes, mindenható, igaz, tiszta, mennynek és földnek teremtője, a mi Urunk Krisztusnak szent Atyja. Istentől az emberbe oltott természetes ismeretek, isten igéje, a tapasztalat, mind megerősitenek abban, hogy Isten szám szerint egy, ki forrása és eredete mindeneknek, ki mindennel elegendőképpen bővölködik, adhat mindenkinek mindent, senkinek segítségére vagy tanácsára nem szorul, akitől minden létezőnek kezdete és származása van. ő, mivelhogy szám szerint egy, többfelé nem osztható, mert azokat a dolgokat, amik az ő tulajdonai s amikből azt akarta, hogy őt megismerjük és minden teremtménytől megkülönböztessük, senkivel nem közölte. ő ugyanis önmagától való teremtője és megtartója mindeneknek, ki megigazít, üdvözít, örökéletet ad ki, azt akarja, hogy teremtményei őt tiszteljék és segítségül hívják, aki volt, van és lesz mindörökké.

Nincs az egész szentírásban világosabb és nyilvánvalóbb tudomány, mint az egy Istenről szóló tudomány. Istent az Írás mindenkor a mi Urunk Jézus Krisztus szent Atyjának mondja, ki mindeneknek teremtője.

Istenről, Pál apostollal ezt valljuk: az egy Atya Istenen kívül több Isten nincsen . . . Nekünk igaz keresztényeknek csak egy Istenünk van, a mindenható Atya, akitől mindenek vannak. Igaz és szilárd alap ez, mely a próféták és apostolok írásaiból és ezzel egyenlő vallástételekből való, melyet soha senki meg nem hamisíthat, sem fel nem bonthat . . . Nem találjuk sehol a szentírásban, hogy az Isten háromság vagy négység volna, vagy pedig lényeg, avagy személyes, hanem hogy egy és egyedülvaló . . . Következésképpen, mivel az Isten csak egy, nem lehet kettős, sem hármas, sem lényegből, se személyből álló, mert ő csak tiszta, egy lélek.

Sem kettős, sem hármas Istent nem vallok, hanem egyet, ki a mi Urunk a názáreti Jézus Krisztusnak szent Atyja. Az egész szentírás csak az egy Istenre vezet minket.

Isten, mennynek és földnek teremtője, Krisztusnak Atyja, ki mindnyájunknak kijelentetett, valahányszor a maga erejét és cselekedeteit eszközök által kinyilvánítani és megmutatni akarta, azt mívelte, hogy azokat tőle mindig megkülönböztessék, úgy, hogy őt mindenek szerzőjének és létrehozójának, emezeket pedig csak eszközöknek tartsák.

Vétkeznek, akik az Istent nem tisztelik kegyes atyaként, sőt inkább kegyetlen bírónak tartják. Az az Isten ugyanis, akinek nevében keresztelkedünk, Atyának nevezi magát.

Lassan, lassan Isten a dolgok végén kezdette el és a mi időnkben akarja ő szent felsége megtisztítani anyaszentegyházát a tévelygésektől, és ebben utat is mutatott, mert mind a tanítókat, mind a hallgatókat szent igéje mellett akar megtartani.

Az Istennek önmagának eleitől fogva gondja volt és lesz az ő igazságára.

Ama kegyelmes és felséges Atya Isten, ki a híveit sem Egyiptomban, sem Babilonban el nem hagyta, most mikor az irgalmasságának, kegyelmességének ideje eljött, minket sem hagy el, hanem kijelentvén igazságát, az igaz tudományt, kiviszen immár lassanlassan az antikrisztus fogságából, hogy megvilágosítson minket, mindnyájan, kik ezideig a vakságban éltünk; Babilonból, a zűrzavarból, az ő anyaszentegyházába kell immár mennünk, az antikrisztustól pedig az Igaz Krisztushoz és a végéről az eleire kell térnünk.

Isten, a dicsőségnek és Krisztusnak Atyja, ki a maga mérhetetlen jóságából az antikrisztus sötétségét naponként oszlatgatja, segítsen bennünket az ő szent lelkével, hogy ismerjük meg az egyetlen egy igaz Istent, Krisztusnak Atyját, és csak őt egyedül hívjuk segítségül és tiszteljük, hogy ez a tisztelet határozott és biztos legyen.

Maga Krisztus, az igazság mestere nyilván tanította, hogy senki mást nem kell segítségül hívni, csak az ő mennyei Atyját, és hogy csupán az az igaz imádat, amit lélekben és igazságban az Atyához intézünk. Isten amiképpen a békességnek Ura és Istene, azon képpen az ő ajándékait is azért adja az embereknek, hogy a békesség és egyenesség eszközei legyenek.

Vitatkozzanak az emberek valamig akarják, keressék Isten lényegének rejtett voltát, hányják, vessék a személyek sokaságát és forgassák az okosság bölcsességét, de az az örökélet, hogy csak tégedet egyedül való Istent ismerjenek és akit elküldöttél a Jézus Krisztust.

Aki ezt hiszi, üdvözül. És valaki más evangéliumot prédikálna, vagy ehhez valamit ragasztana, az Isten ítéletét viseli.

Hiszünk egy Istenben ki az az Atya akitől mindenek vannak és mi ő benne. ő egyedül fő, felséges és magasságbeli. Egyedül láthatatlan, bölcs és hatalmas. Egyedül mindenekfelett való Isten, egyedül igaz Isten, egyedül Atya, kinél több nincsen. A mi megigazulásunk egyedüli kútfeje. ő a világosság Atyja, mindenkinél nagyobb; Krisztusnak Istene és Atyja. ő benne, az egy magasságbeli Istenben, Krisztusnak Atyjában, mennynek és földnek teremtőjében erős hittel hiszünk, először azért, hogy csak ő egyedül, véghetetlen irgalmasságával üdvözített minket az újjászületés, a keresztség és a szentlélek megújítása által.

Az Isten igéjéből, jó lelküsmeretböl és tökéletes hitből a szentlélekről azt valljuk, hogy az Isten lelke . . . Ez az Isten lelke tanító és jóra igazgató, minden Isten választottjának vigasztalója. A híveket vidámmá, bátrakká és az igazság vallásában erőssé teszi.

Ez az Isten lelke teszi az embereket Isten fiaivá, a bűnös embereket bűnbánattartóvá, s vezeti Krisztus Jézussal való társaságra és egyezségre. A szentlélek könyörgéshez való bizalmat ad nekünk, hogy félelem nélkül mondhassuk: "Mi Atyánk."

Ezt a szentlelket sehol a szentírás nem mondja Istennek.

A lélek, a zsidó, görög és latin nyelvben bővebb értelemmel bír, mint a magyarban, mert mi azon az ember okoskodó lelkét érijük, amelyet a fogantatásban nyerünk, nem pedig Isten hathatós erejét, mely onnan felül a világosság Atyjától adatik.

Isten bennünk lakózó erejét valóban akkor tapasztaljuk és érezzük, ha Istennek fiai vagyunk. Isten az ő lelkéből adott nekünk, azáltal visel gondot reánk és irányit. Ez az ő bennünk való lakózása, ez a mi megszentelésünk és szívünknek hit által való megtisztítása, hogy az ő templomává épülhessünk. .

A szentírás Isten lelkének akaratot, tanítást, vigasztalást, belső gondolatoknak vizsgálását tulajdonítja, nem azért, mintha a szentlélek személyben más Isten volna, hanem hogy Istennek lelke által cselekedeteinek módjait kifejezze.

Eszünkbe kell vennünk, hogy mikor Isten lelke eképpen minden teremtett lényekre kiterjed, a szent vagy megszentelő név nincs hozzáértve, mert ezáltal az élet nincs megszentelve, hanem csak ereje mozgatja és hordozza, amint a közmondás tartja: ő benne élünk, mozgunk és vagyunk. Ez az Isten lelke velünk való közlésének első módja. Második, midőn nem életet ad, hanem annak szépítésére bölcsességet és tudományt, mint Saul királynak a prófétálás lelkét, a filozófusoknak és költőknek a természet felett való erőket és indulatokat akik nyilván vallották, hogy Isten különös ihletése nélkül egy sem lehet jelessé. Harmadik módja, midőn az emberi természetet megtisztítja, megújítja és újonnan szüli az örökéletre. Istennek e lelke a megszentelő lélek. Isten lelke nemcsak megeleveníti és táplálja az embert s külső bölcsességgel ajándékozza meg, hanem megtisztítja természetét, megújítja és újonnan szüli az örökéletre.

Isten lelke, avagy titkos lehellete az életnek oka mibennünk.

Isten lelke azért lakozik bennünk, hogy gyarlóságunkban és erőtlenségünkben gyámolítson, keserűségünkben erősítsen, nyomorúságunkban vígasztaljon és buzgó könyörgésre indítson.

Az a lelki ember, akit Isten lelke megvilágosított. Az Isten fiait Isten lelke hordozza; az emberek csak akkor lehetnek Isten fiai, ha Isten lelke által megújulnak.

JÉZUS

Szeretem az én Krisztusomat, hogy vérét kiontotta, valóban szenvedett és meghalt, lelkével pedig arra indít, hogy életemet kezébe adjam és bizonyos legyek, hogy megőriz és örökéletet ad.

Elégedjünk meg Krisztus világos és egyszerű tanításával amidőn ez mondja: az pedig az örök élet, hogy téged (Szerelmes Atyám) higgyenek egyedül egy bizony Istennek és hogy Jézus az elbocsátott Krisztus. Atyámfiai keresztények, ha ez az örökélet, mit kívánunk többet? Hiszen csak az örökéletet és az örök boldogságot keressük. S ha ezt megtaláljuk az egy Atya Isten és Jézus Krisztus ismeretében, mit bujdosunk az antikrisztus útján? Jól hallod, Krisztus Urunk nem tanít sem a lényegről, sem a személyről, sem az öröktől fogva való Fiuról, sem a kettős Krisztusról. De tanít az egy Atya Isten ismeretéről, aki egy bizony Isten, és a názáreti Jézusról, aki a Krisztus, az igaz Messiás.

Önmagunk megtagadása által leszünk Krisztusnak igaz tanítványai, felvéve a keresztet, követjük őt és taníttatunk általa.

Nekünk nem Athanasiust, hanem amit Krisztus mond, azt kell követnünk. Senki más alapot nem vethet, mint amit ő vetett. Emellett kell megmaradnunk.

Az Istennek Fia erre tanít: "Ez az örök élet, hogy megismerjenek tégedet csak egyedül igaz Istenmek és akit elküldöttél a Jézus Krisztust". Athanasius pedig és akik őt követik, ellenkező dologra tanítanak: "Valaki üdvözülni akar, szükség mindenekelőtt, hogy a keresztény hitet vallja. A keresztény hit pedig ez, hogy a háromságot az egységben és az egységet a háromságban tiszteljük".

Szükség megtanulnunk, hogy Krisztus milyen törvénnyel igazgatja és vezeti híveit az igazságra, életre és a dicsőségre. Ezt a törvényt nem kőtáblára írták, mint Mózes által a zsidó népnek adott törvényt, hanem szívünkbe; nem a külső félelem és rabság szolgálatát mutatja meg, hanem az életnek és kegyelemnek lelkét, mert a törvény Mózestől van, a kegyelem pedig Krisztustól.

Krisztus Máté 6., Lukács 6., János 4. és más egyebütt, ahol az imádkozás formáját elénk tárja és megtanít arra, miképpen kell imádkozni, a közbenjáróban való bizalmunkról semmi említést nem tesz, hanem arra tanít, hogy állhatatosan kell imádkozni s azt ígéri, hogy az Atya Isten kéréseinket meg fogja hallgatni.

Nincs is az Újszövetségben megparancsolva, hogy a Krisztus közbenjárásával hívjuk segítségül az Atyát. Krisztus által azért nyílik út nekünk az Atyához, mert o fölfejtette a módot és utat arra, hogy az Atyát megismerjük s hozzá járulhassunk.

Azért az Atya szigorú parancsára, az ő dicsősége és tisztelete megőrzésének vágyától ösztönöztetve, állandóan azt hajtogassuk, hogy csak az egy Istent, Krisztusnak Atyját kell segítségül hívni, nem pedig magát Krisztust, sem a szentlelket, sem a meghalt szenteket, vagy más valakit Istenen, Krisztus Atyján kívül.

Minekünk, kik a keresztény nevet viseljük, Krisztusunktól és az ő tanításától kell függnünk.

BIBLIA

A mi hitünknek alapját, melyen az örök élet nyugszik, a próféták és az apostolok írásából vettük.

A mi Urunk Jézus Krisztustól készített alapon állunk. Ezen akarunk állhatatosan megmaradni az ő segítségével.

Nincs olyan keresztény, kinek az Isten annyi lelket nem adna, hogy a szentírásból meg nem érthetné, mi szükséges az ő üdvösségére. Csak a szentírást meg ne vesse, mert igaz a Krisztus ígérete: Keressetek és találtok, zörgessetek és megnyittatik néktek.

Elég a mi üdvösségünk útjának megkereséséhez a próféták, evangélisták és az apostolok írása. Gyönyörűséges és mennyei étel az evangélium a hívek szívében, melyhez ha valaki hozzátesz valamit mindjárt méreggé válik.

A szentírás egy Istent mond, nem hármast, egy Krisztust, nem kettőst, egy hitet, egy keresztséget és egy úrvacsorát; semmit sem mond kettősnek. Sem az evangélisták, sem az apostolok egy szót sem írtak írásaikban a lényeg, tulajdonság, a háromság, az öröktől fogva való fiú és annak öröktől fogva való születése felől. A szentírás bizonyságát erőszakkal ne vonjuk a mi véleményünk értelmére.

Ha az Írás igaz értelmére akarunk jutni, ne legyünk emberek rabjai, az emberi végzésekhez ne kötelezzük magunkat. Az emberi végzések fényessége ugyanis mindig az igazi értelem fedele és megbántója volt.

A szentírás igaz értelmének kikereséséhez a nyelvek tulajdonságainak ismerete szükséges. De mindenek felett Isten lelkének ereje kell, mely az írás veleje, igaz tanító és magyarázómestere, világossága és megmutatója, mely még a szegény írástudatlan parasztnak is az írás igaz értelmét megmutatja, annyira, hogy az igazság értelmében gyakran még az igen bölcs deákokat is felülmúlja.

Az Ó- és Újtestamentum közötti különbség megértése és megtanulása nagy világosságot ad az egész szentírásnak.

A törvény Mózes által adatott, a kegyelem és igazság Krisztus által.

A törvényben a test igazsága volt; az evangéliumban a lélek igazsága mutattatik meg.

Ha az Isten igazságát meg akarjuk érteni, el kell választanunk a betűt a lelki értelemtől, az árnyékot a testtől, a sötétséget a világosságtól, mely a két Testamentum közötti különbségben mutatkozik meg. Amint az Újtestamentumban világosabb és tökéletesebb Mestert adott nekünk az Atya Isten, úgy világosabb és tökéletesebb tudományt ad nekünk Krisztus az Újtestamentumban.

A törvény alatt az emberek gyermekek voltak, rabszolgák. Az evangélium alatt már nem gyermekek, nem rabok, hanem Isten fiai, Krisztus atyafiai és barátai. Az Újtestamentum lelke Krisztust dicsőíti és az ő evangéliumát, nem pedig Mózest vagy a törvényt. Ez a lélek, a mi üdvösségünk pecsétje, vigasztaló lélek. A törvény lelke viszont a félelemnek, rettegésnek és rabságnak lelke volt, nem a szabadság, vagy fiúság lelke, miként az Újtestamentum lelke.

Az Újtestamentum, az Ótestamentumnak világossága és magyarázata. Az Újtestamentum világosan jelöli a mi megigazulásunk módját, melynek forrása Istennek szerelme.

Valaki e nyilvánvaló különbséget nem látja a két Testamentum között, az a törvényt az evangéliummal összezavarja, Krisztust eltörli Mózessel, az árnyékot és a betűt a testtel és a lélekkel összezavarja.

EMBER

Istennek képére és hasonlatosságára, jó cselekedetre újonnan teremtett emberek vagyunk, hogy Krisztus az igaz hit által mi bennünk lakózzék és az ő törvénye a mi szívünkbe beirattassék.

A mi Istenünknek hasonlatosságára és képére való teremtésünk akkor bizonyíttatik meg, mikor minden szeplő és folt elvétetik és valóban Istennek képe és hasonlatossága fénylik bennünk.

Nem tagadhatjuk, hogy a hit Isten ajándéka. Ha természetünkben adva volna. a hit és nem Isten ajándékozná, azt lelke által, akkor mindnyájan egyaránt hinnénk és Isten igéjének helyet adnánk.

A hit olyan legyen, hogy szeretet által. cselekedjék.

Hitünket jó cselekedetekkel mutassuk meg.

Cselekedetünkben a jó emberség és igazság látható legyen.

Hitünket szentséges gondolatainkkal, buzgó fohászkodásainkkal és a lelki dolgokban való gyönyörködéssel bizonyítjuk be és mutatjuk meg Isten előtt, az emberek előtt pedig mindenkor és mindenütt az igazság cselekedetével.

Legyünk valóban szentek és foglalatosak az igazság cselekedetében.

Egyetlen hivő sem üdvözülhet belső szeretet és feddhetetlenség, továbbá külső cselekedetek nélkül; ez nemcsak azért van így, mert a jó cselekedetek a hit függvényei, hanem mert a jótettek Isten igéjében igazságnak és megigazulásnak vannak nevezve.

Krisztus által intetünk mindnyájan, hogy igaz szeretetből és jóakaratból egymást megtiszteljük s a jövevényektől és útonjáróktól kezeinket és segítségünket meg ne vonjuk.

Az igazság útját szükség megismernünk; szükség meghalni a bűnnek és élni az igazságnak; az igazság fegyverét felölteni; szeretni az igazságot és gyűlölni a hamisságot; betelni az igazság gyümölcsével és éhezni s szomjuhozni az igazságot; Istennek szolgálni szentségben és igazságban, hogy az igazság engedelmes szolgái legyünk.

Nem új dolgot kezdünk; mikor a háromság ellen szólunk.

Az ariánusok gyűlöletes neve alatt az igazság ellenségei a mi nevünket hamisan ne gyalázzák és tartózkodjanak az ilyenféle hamis rágalmazásoktól, melyekkel embereket nem tanítnak, hanem inkább kisebbítnek. Mert mit használnak azzal, hogy minket lutheránusoknak, kálviniánusoknak, ariánusoknak mondanak? Bizonyára keresztényeknek kell lennünk, Isten igéjével kell meggyőzettetnünk, nem pedig kiáltásokkal, nevezgetésekkel és gyalázásokkal.

Kérlek olvasd és vedd jól eszedbe a történetet, mely Mózes negyedik könyvének 13-14. részében van. Mi is ezidáig még mind tévelyegtünk a lelki pusztában és nem mentünk be a megígért Kanaán földjére, a tiszta apostoli tudományra alapozott anyaszentegyházba. De immár szinte annak a határában vagyunk.

A mai időben is szükség meglátni, miképpen visz ki az Úristen minket a lelki Babilonból ti. lassan- lassan a gyenge dolgokról a nehezebbekre, a kicsikről a nagyobbakra, a végéről az eleire hoz minket, mert régtől fogva mind ilyen rendet tartott ebben az Úristen.

Az antikrisztus minket is nagy kiáltással és szidalommal kárhoztat az egy Atya Istennek és a megfeszült Jézus Krisztusnak vallásáért. Ezen felül eretnekeknek ítél, amiért nem akarunk hinni többé a lényegben, személyben, természetben, megtestesülésben... de ha mindezek szükségesek az üdvösséghez, bizony soha egy szegény paraszt keresztény sem üdvözülhet, mert ő ezeket soha meg nem tanulhatja életében.

Hálát adunk Istennek, aki minket lassanként kivezet a babiloni fogságból, s az ő igazságának fényével naponként tovább és tovább vezérel minket.

Akiket Isten lelke megvilágosított, nem szabad hallgatniok, sem az igazságot el nem rejthetik. Akkora a lélek ereje, hogy az emberi ész minden hamis leleményét megvetvén, csak azon célra törekszik, hogy Isten dicsősége terjedjen, az egyház épüljön.

Mivel Isten kijelentéséből a vaskos tévedéseket mi felismertük, hogyan hallgathattunk volna jó lelkiismeret szerint? Az Úr Isten, a mi Teremtőnk iránt, s az ő drága fia iránt igazságtalanok és gyalázkodók lettünk volna, ha a felismert igazságot hallgatással el akartuk volna temetni.

Sehol sem tanuljuk Isten igéjéből, hogy az Isten igeét és a vallást tüzzel-vassal kell terjeszteni.

És mit mondhatnánk képtelenebbet, sőt lehetetlenebbet, mint azt, hogy külső erőszakkal akarjuk kényszeríteni a lelkiismeretet és a lelket, amire egyedül az követeli magának a hatalmat, aki azt teremtette?

Valóban, egy jó anya sem dobja el tébolyodott fiát, hanem ápolja, és minden módon igyekszik meggyógyítani azt. A doktorok és az egyház szolgái, akik az anya helyett vannak hallgatóik számára kijelölve, ugyanazt kötelesek tenni tisztüknél fogva, és az isteni ige parancsa szerint. Ezért nem csodálhatjuk eléggé a mi ellenfeleinknek kegyetlenségét, akik minket valamely, még nem létező tévedés vádjával illettek; és mégis Felségedtől tüzet, vasat kívánnak ellenünk alkalmazni; ámbár, ha igen nagyon tévedtünk volna is (ami nem történt) mégis anya gyanánt kellene minket ápolniok és orvosolniok, nem pedig elpusztítaniok.

Nincs nagyobb esztelenség, sőt lehetetlenség, mint külső erővel kényszeríteni a lelkiismeretet s a lelket, aki felett hatalommal csak teremtője bír.

A hamis vádolások ellen volna mit felelnem és igazsággal megcáfolnom. De miérthogy az igaz Istenre bíztam magam és arra az igazságra, melyet nem a Koránból, sem Servetusból, hanem az élő Isten igéjéből tanultam, tanítottam és tanítom. Hiszem pedig, hogy az az Isten, kinek szeme az igazságra néz, az álnokokat megbünteti. Nyilván tudom, hogy a kegyelmes Isten az ő igazságát ezek ellen és mindenek ellen megoltalmazza s mikor neki kedves és kellemes lesz, előreviszi, a csalárd nyelvek ellen pártját fogja, mert övé, ő adta előnkbe.

Isten maga az, aki ügyének védelmét magára vállalja, és a sátánt az őmaga híveinek lábai alá tiporja; és aztán azt míveli, hogy miként a mi tanítómesterünk Krisztus növekedett életkorban és bölcsességben Isten és emberek előtt, úgy mi is naponként előbbre haladjunk, és gyöngeségünk révén is valamicskét, ami ő neki kedves, az ő egyházában munkáljunk. Nem ajánlom ezt az írást olyan formában, hogy az ellenfél irásának elolvasásától ezzel el akarnám vonni Nagysagodat. Hanem éppen kívánom és kérem Nagyságodat, hogy azokat is olvassa el és ítélje meg, melyik

fél követi magyarázatában inkább a szentírás egyenes folyását és vonalát, hogy mind testben és lélekben Nagyságod épülhessen és a megfeszült Krisztusnak tanítványa lehessen.

Amint kezdettől fogva az igazság szeretője voltam, úgy ezután is az akarok lenni és tehetségem szerint követni az Isten tiszta igéjét. Ha pedig valamiben tévedtem volna, akik Isten igéjéből igazabbat mutatnak, megköszönöm és követni őket nem szégyenlem.

Köszönöm az én ellenségeimnek, hogy naponként igazgatnak és kényszerítenek, hogy az Isten igéjének elmélkedésében és tanulásában foglaljam el magamat s az Atya Isten dicsőségének gazdagságát naponként inkább eszembe vehessem.

Tudom pedig, hogy az Istennek még sok elrejtett kincsei vannak, melyeket e háládatlan világgal közölni akar. Kérem az ellenkező felet, hogy naponként inkább törekedjenek támadni az igazság ellen és különféle fogásokat támasztani, hogy ezáltal az igazság inkább fényeskedhessék és világosságban előmehessen. Bátran immár írjanak, kiáltsanak és minden szidalmat verjenek fejemhez, tudom én kinek hittem, és mivel hittem az ő igéjének, igazságát el nem titkolhattam, hanem szólnom kellett és Istennek szivességéből szólni akarok addig, amíg az Úristen testemben a lelket táplálja és az írásra és szólásra erőt ad. Bízom pedig az Istenben, a mi Urunk Jézus Krisztus szent Atyjában, hogy az ő áldott szent fiának ígéretét bennem megtökéletesíti és énvelem nyomorult szolgájával kegyelmessége szerint cselekszik.

Végül is akárhogy igyekszik ez a mi Majorunk a mi személyeinket, mint eretnekeket alaptalanul megbélyegezni, kitalált ürüggyel kárhoztatni, a világ előtt gyűlöleteseknek feltüntetni, vagy bármiféle szélsőséges dolgokat a mi vesztünkre megkísérelni, mi más lélektől vezérelve, mint akik tudjuk, hogy a mi seregünk fegyverei nem testiek, vagy akik meggondoljuk, mit cselekedett és szenvedett Krisztus, a mi Urunk és tanítómesterünk, az isteni segítség reményében mindent türelmesen el fogunk szenvedni, és a mi mennyei Atyánkhoz könyörögni fogunk, hogy a mi Majorunknak és mindenki másnak, akik minket rágalmaznak és rólunk rosszat mondanak, s minket üldöznek, ezeket a vakmerőségeket és tévelygéseket kegyelmesen megbocsátani és őket megáldani méltóztassék.

Amit használtam, vagy használok az Isten gyülekezetében az nem az enyém, hanem az Istené. Ha pedig nem használok, az akaratom ellen volt, mert nem a magam hasznát, hanem az Isten gyülekezetének építését akartam keresni. Ám zúgolódjanak és káromoljanak ellenségeim, a világosság Atyja, Krisztusnak Istene, ki látja és érti minden ember titkát, ő lesz igaz ítélőbíró. Az Atya Isten bocsássa meg a káromlók minden bűnét és adjon nekik ítéletre és igaz értelemre való lelket, és minden hív keresztényt vezéreljen a világosság és békesség útjára.

Szárnyad van, lelkem, meg ne tagadd magadat.

Vak misztériumok nem bántnak. Föl, föl a fővel!

Érted eped lelkem, érted eped csak: igaz.

Jaj, véget mikor ér ez a sok rút vakhit a földön,

Szét mikor oszlik már ennyi sivár babona?

Kétszer tíz évig szolgáltam hűn a hazámat

És becsülettel, ezt tudta a fejedelem is.

Mért szakadott hát rám ez az ádáz düh? Oka van rá:

Nem három, hanem egy Isten, a kit tanítok.

Im'ez az én vétkem, hogy a változhatlanul

Egyet Megsokasítani nem merte szavam botorúl.

Mennyköve pápáknak, tüze, kardja, máglyarakása,

Semmi erő soha nem tartja föl azt, ki igaz.

Azt írtam s hittel hirdettem, amiket érzék:

Holtom után a hamis hit Babilonja ledül.*

* A hagyomány szerint Dávid Ferenc a börtöne falára írta ezt a négy sort.