Borbély Sándor naplója
A múltban - miként napjainkban is,- több erdélyi származású unitárius ifjú tanult a mai Magyarország területén. Közülük többen itt is töltöttek be valamilyen állást és itt bizonyították úgy székely, mint az unitárius ember életrevalóságát. Ezek közé tartozott a váci Országos Siketnéma Intézet volt igazgatója Borbély Sándor, akiről hosszú időn keresztül alig - alig tudtunk valamit.
Az elmúlt évben Léta Sándor lelkésztársammal fölkerestük Vácon a Siketnéma Intézetet, ahol megtekinthettük az Intézet múzeumát, benne Borbély Sándor könyvekben őrzött emlékezetét, munkáit, valamint azt a Naplóját, amelyet 1886-ban kezdett vezetni és amelyben 1893-ig jegyezte föl azokat az eseményeket, amelyeknek - valamilyen szempontból - nagyobb jelentőséget tulajdonított.
A "Napló " bepillantást enged Borbély Sándor ismeretlen gyermekkorai - általa emlékezetes - eseményébe, a tanulással és a tanítással eltöltött néhány évébe, országjárásába, melyekről eddig nem volt tudomásunk, de amelyeknek hiányában nem teljes Borbélyról való ismeretünk.
Az alábbiakban - kivonatosan - ismertetendő "Napló"-t az " Előszó" vezeti be.
Amint Borbély följegyezte a "Napló " Írását Aranyosrákoson, 20 éves korában, 1886 augusztus 18-án kezdte meg.
Mondanivalóját azzal vezette be, hogy fölismerte a naplóírás jelentőségét és erkölcsös életstílusra nevelő hatását és, ha nem is jegyez föl mindent részletesen, azzal, amit föl jegyez, az "Apjáéhoz hasonló élet-vitelét kívánja bizonyítani.
Amint írta, gyermekévei túlnyomó többségét szülőfalujában, Aranyosrákoson töltötte, életének ebből a korszakából egy árvízveszedelmet örökített meg.
Amint írta, két és féléves korában, pünkösd előtt, Csegezben olyan felhőszakadás volt, hogy kiöntött a Rákos patak, egy csomó kárt okozva a házakban és az udvarokban.
Borbély, amint írta,- József nevű bátyjával, nagyanyjánál Borbély Sándorné, született Pálfi Ágnesnél lakott, aki az ünnepek előtti nagytakarítást végezve - hogy a két gyermek ne legyen láb alatt - egy nagyméretű ruhafogas lemosására leküldte őket a patakra. A nagymama látva a közelgő vészes fellegeket, hazavitte unokáit, akik aztán a ház padlásán vészelték át a patak kiáradása okozta árvizet.
Borbély elemi iskolai tanulmányait - olvashatjuk Naplójában - 9 éves koráig otthon, keresztapja, Csegezi Elek kezei alatt végezte, majd a tordai unitárius iskola harmadik osztályos tanulójaként folytatta. Az ötödik gimnázium elvégzése után a zilahi Tanítóképzőben folytatta tanulmányait, ahova rokona, Borbély Sándor - ottani tanár - révén került be. Az itt eltöltött évek alatt tanulta meg, hogy miként kell az időt úgy beosztani, hogy minden hasznosnak és szépnek helyet adhasson, de itt tanulta meg azt is, hogy miként lehet kijönni a kevésből és itt tanult meg gondolkodni.
1884 tavaszán elhalálozott Édesapja. A szomorú esetről Borbély csak a temetés után értesült. Ugyanis Édesapja halála és a temetés közötti két nap nem volt elégséges hazautazására.
Amint a Naplóból kiderült, Borbély nem volt könnyen barátkozó természetű. Ugyanis azt jegyezte föl, hogy tanuló évei alatt senkit nem nevezhetett barátjának. Jóllehet - írta - voltak, akik vonzódtak hozzá, de barátságot nem kötött senkivel.
Borbély legszebb éveinek az 1884/85 iskolai évet nevezte. Ugyanis szeptember 15-én az önképzőkör megalakulásakor azzal állhatott elő, hogy egy ifjúsági havi folyóiratot szándékozik indítani. Ezt az önképzőkör elfogadta s Borbély az év végén az "Önképző " címet viselő lap kilenc száma megjelenéséről számolhatott be.
A következő iskolai évtől Borbély Korbuly Ignác ügyész két fia, Zoltán és Elemér házitanítójának szegődött el. Tanítványai, amint Borbély följegyezte "nem igen voltak jó tanulók s e mellett rossz magaviseletű gyermekek is voltak." De a szülők, látva Borbélyban az "ügybuzgóságot és a lelkiismeretességet" látható jelekben is kifejezték megelégedésüket. Ezt bizonyította az, hogy karácsonykor két díszkötésű könyvvel ajándékozták meg; "A költők lugasa" és "Buda halála " cíművel, melyeket e szavak kíséretében adtak át: " Gyermekeink legjobb angyalának." Borbély 1886. júniusában, kitűnő eredménnyel végezte el a Tanítóképzőt. Ez év szeptemberétől már Pesten, a Polgári Tanárképző Intézet növendékeként tanult, ahová - amint írta - "félköztartással" nyert fölvételt. Szeptembertől Stöckl Alajos két gyermekének, Armandnak és Győzőnek volt házitanítója, akikkel naponta egy órát foglalkozott, havi 8,- Forint honoráriumért.
Ez év szeptember 28-án részt vett Pesten, a Lutheránus Gimnázium egyik nagy termében tartott unitárius istentiszteleten, amelyen Derzsi Károly "egyházunk egyik kimagasló alakja prédikált. Tőle tudta meg, hogy a pesti Unitárius Egyház 5 évvel ezelőtt 200 lélekből állt, mára viszont lélekszáma 600-ra gyarapodott.
Nevezetes élményként jegyezte föl Borbély, hogy november 5-én láthatta a Királyné Őfelségét.
Ez év végén önkritikát gyakorolva, azt "jegyezte föl hogy nem tud az emberekhez kellőképpen alkalmazkodni. De azzal nyugtatta magát, hogy " hitvány és gyenge jellem az, aki képes mindenkinek behódolni azért, hogy abból magának hasznot szerezzen."
1887 február végén megszűnt házitanítói elfoglaltsága és nem tudja, hogy miből fogja fedezni kiadásait. Igaz – írta - György testvére küld otthonról annyit, hogy a "köztartást" tudja fedezni és bízik abban, hogy lesz valamilyen jövedelem forrása.
Borbély március 15-ét, mint a " tavasz szent napját" említette. Azon elmélkedett, hogy az egyetemi ifjúság vajon megszokásból, vagy a márciusi eszmék hatására zarándokol-e el a magyar költők királyának ércszobrához? Szomorúan jegyezte meg, hogy azon évi ünnepségen csak néhányan voltak jelen. Azokat is csak a kíváncsiság csalta oda. Az egyetemi ifjúságot nem érdekli március 15-e, mint ahogy nem érdekli a Tanítóképző ifjúságát sem. Ez utóbbiért Borbély az igazgatót marasztalja el, ki annak az államnak a kenyerét eszi, amely nem tűri a márciusi napok ünneplését. Azonban azt is megjegyezte, hogy az intézetnek van két tanára, névszerint Király Pál és Kiss Áron, a magyar nyelv és
a pedagógia érdemes tanára, akik arra törekedtek, hogy az ifjúságba átplántálják a márciusi szellemet.
Borbély 1887 június 6-án tette le vizsgáit. 7-én már útban volt hazafelé, 11-én pedig Kolozsvárra érkezett. Itt rövid ideig György testvérénél időzött, majd a dohánygyár megtekintése után hazament Aranyosrákosra.
Június 15-én levelet kapott régi tanítványai szüleitől, akik az iránt érdeklődtek, hogy mikor kell bevonulnia katonai szolgálatra Fehérvárra ? - és meghívták házuk vendégének.
Szeptember 9-én Korbuly Ignáccal és két testvérével, Györggyel és Samuval kirándultak a Székelykőre, visszajövet pedig útba ejtették Csegezt.
Szeptember 29-én Borbély már ismét Pesten tartózkodott. Ezen a napon nyílt meg az országgyűlés első 5 éves ciklusa, leleplezték Deák Ferenc szobrát és megtartották a Nemzeti Színház 50 éves jubileumát.
November 1-én - halottak napján - az Intézet ifjúsága lerótta kegyeletét a budai temetőben nyugvó Virág Benedek, Döbrentei Gábor és Mayer Miksa miniszteri titkár sírjánál.
Borbély - amint írta - 1887.dec.3o-án - szombaton - tanított először a Polgári Iskolában. Ennek alapján Ítélték meg, hogy alkalmas-e a tanításra? Borbélyt a történelem tanítására jelölték ki, közelebbről Hunyadi János bemutatására. A feladatot általános megelégedésre végezte el. A bírálat kihirdetésére december l0-én került sor. E szerint " a fegyelmezésben tanúsított tapintatlanságáért nem kereshet méltó kárpótlást nyelvezete és hanghordozása kifogástalanságában."
December 27-én Borbélyt megtették szobafelügyelőnek.
1888.júliusi feljegyzését Borbély azzal kezdte, hogy már régen készült gyalog bejárni az országot. Már zilahi diákkorában tervezte Erdély beutazását, de az hol társ, - hol pénz hiányában elmaradt. Ez évben, a tanév befejezésivel azonban vásárolt egy gyaloglásra alkalmas cipőt. Szerzett egy botot és egy szalmakalapot és június 12-én, kora reggel - zsebében 5,- Ft és 63 krajcárral útnak indult a budai temetőn keresztül a Dunapart felé. Hogy hol járt és mit látott? azt Naplójában nem örökítette meg. Július l-re ért haza Aranyosrákosra, és két hét múlva már útban volt Abrudbánya és Verespatak felé a havasokra.
Útitársa egy Páczai Mihály nevű IV.éves tanítóképezdei ismerőse volt, aki, hozzá hasonlóan Erdélyt akarta megismerni. Útjukat a Székelykő felé vették, majd a Muntele-maren keresztül érkeztek Verespatakra. Abrudbányáról a bánya és a város megtekintése után megmászták a Detonát, majd Valkón nézték meg az ottani francia kézen levő, angol gyártmányú zúzógépekkel dolgozó bányát. Innen Zalatna felé vették útjukat, honnan a 35 km.-re levő Gyulafehérvárra mentek. Itt a Korbuly családnál Borbély augusztus végéig vendégeskedett, de útitársa már augusztus 6-án Déva felé irányította lépteit.
Borbély, otthon, az Édesapjától reámaradt kis földecskéjét zálogba adta Lajos bátyjának és felutazott Pestre.
A vizsgákra való készülés miatt Borbély naplója Írását 1899 júliusában folytatta. Amint írta, két oklevelet szerzett, de közülük csak a tornából szerzettel volt megelégedve. A másik oklevél / nem írta meg, hogy melyik ?/ nem elégítette ki s azt tanárainak ellenszenvével magyarázta. Ugyanis Borbély a hivatali tekintélyre hivatkozó tanárokkal hadilábon állott. Ezekből – szerinte - hiányzott az egyéniség. Amint Borbély írta, ezek ellen 3 évig küzdött. Ha eredményt nem is ért el, de, kifejlődött egyénisége. Amikor Jakab Elek ezért büszkének és önhitnek nevezte és figyelmeztette, hogy e miatt az életben még sok kellemetlenség vár rá, - kifejtette - hogy neki csak azokkal lehet kellemetlensége, akik képességük hiányában " tekintélyesedni akarnak fölötte."
A "Napló"-írást Borbély november végén folytatta. Ekkor arról tudósított, hogy Gyulafehérvárról Kolozsvárra utazott, ahol a püspökhöz folyamodott a tordai iskola seniori állása elnyeréséért. Az állást megkapta s ezzel és egyéb kiegészítésekkel havi 45-50 Forintos jövedelemre tett szert. Tordán tagja lett a Kaszinónak, a Korcsolyázó Egyletnek, a Testgyakorló Társulatnak és részt vett a társas összejöveteleken. A rövid tavaszi és nyári időszakban tornát is tanított. A tornavizsgák alkalmával - a szülőkön keresztül - a jó tornász fiataloknak jutalmat biztosított.
1890. augusztusában Borbélyt felszólították, a váci Siketnéma Intézetben gyakorló tanári állás betöltésére - két évi időszakra 300,-Ft. fizetéssel és teljes ellátással. Borbély szeptember 8-án az állást elfoglalta. - Naplója szerint az első benyomása az volt, hogy a siketnéma gyermekek abnormálisak, de meglepte, hogy a jelbeszéddel tudnak egymással értekezni.
Borbély arról is beszámolt Naplójában, hogy október 26-án jelen volt a budapesti unitárius templom fölszentelésén.
November l0-én azt jegyezte föl, hogy testvére György megnősült. Feleségül vette Elekes Birit.
November hónapban Borbély már a III. osztályban segédkezett. Itt tanulta meg, hogy hogyan kell és hogyan nem kell tanítani. Erre a III. osztály tanítója Bogányi Gyula révén jött rá, aki saját bevallása szerint pályát tévesztett ember volt. Sem tehetsége, sem kedve nem volt a tanításhoz. Borbély elhatározta, hogy csak akkor változtat a tanításon, ha már önállóan tanít. Ugyanis nem akarta, hogy tanártársai ellenségei legyenek.
Borbély június 13-án jelesen szakvizsgázott lélektanból és a siketnéma oktatás történetéből. .
Június 22-én az osztálytanár betegsége miatt, neki kellett a 7-ik osztályt vizsgáztatnia.
Augusztus 19-én reggel – vonattal - Tordára érkezett. Egy pár napi ittlét után Aranyosrákosra ment, testvérei látogatására. Augusztus 31-én indult vissza Vácra, ahol ezen tanévtől önállóan vezette a III/ b. osztályt. " Sic" álnév alatt írt az Intézet " Kalauz " nevű szaklapjába, a műszavakról. Ebben hibáztatott néhány kifejezést és helyettük mást ajánlott.
Az 1891/92-ik - iskolai év - írta Borbély kellemetlen egyet nem értés közben folyt le. Irt egy elmarasztaló bírálatot az azon évi majálisról, de meggondolta magát és nem adta le közlés végett.
Az év vége felé - írta Borbély - az intézetben váratlanul látogatást tett Szalay miniszteri tanácsos, Szabó fogalmazó és egy pénztárvizsgáló. Végiglátogatták az osztályokat, de a tanárok közül csak hárommal voltak megelégedve; köztük Borbéllyal is.
A lelkiismeretes munkával szerzett jó hírnév után Borbély nyári országjáró útra indult; a Dunán le Orsováig. Mivel erről az útról külön kívánt be számolni, Naplójában csak annyit jegyzett föl, hogy két éjjel utazott a Dunán és Orsován is csak 6-7 óra hosszat időzött. Innen Gyulafehérvárra ment 13 napi katonai szolgálat letöltésére.
július 17-én Borbély Déván hallotta, hogy a váci Siketnéma Intézet új igazgatója a munkaszerető és a munkát meg is kívánó Pivár Ignác lett. Borbély örvendett az igazgató változásnak és annak, hogy vele is mindenki elégedett.
A Napló itt véget ért !
De követte egy másik pár soros kézirat, mely arról szolt, hogy Borbély túl van élete 40-ik évén. A tanításra nem csak kenyérkeresetből vállalkozott, hanem hivatásból is. Bár szülei a föld megműveléséből éltek, de nemesek voltak, akik nemeslevelüket a XVI. században kapták. A múlt ismeretét és megbecsülését apjától kapta, ki 8 évig tanult a kollégiumban, de az érettségi vizsga után visszatért a földet művelni. Testvérei közül még kettő iskolázott, 3 pedig a földből él.
A Napló azzal ért véget, hogy a többi része elveszett !
Borbély Sándor nem csak a váci Siketnéma Intézetnek volt kiváló tanára, majd igazgatója. Az Unitárius Egyház is nagyjai közé sorolta és ápolja emlékét.
Naplóját azért tártuk a nyilvánosság elé, hogy a benne megörökített élete szolgáljon példát azoknak, akik a mai nehéz időkben is felelőség-teljes hagyományokra épülő jövendőt kivannak kialakítani.
Kelemen Miklós