Forrás:  http://www.c3.hu/~mev/tartalom/98_1_2/kelemen.htm

KELEMEN MIKLÓS

A BUDAPESTI UNITÁRIUS EGYHÁZKÖZSÉG TÖRTÉNETE

A budapesti egyházközség életében három korszak különböztethető meg.

Az első 1867-től 1899-ig tart. Ez az egyházközség hőskora, mely a fiókegyházközség alakulástól Gál Miklós lelkészi szolgálatának végéig tart.

A második 1899-től 1940-ig számítható. Ez az egyházközség fénykora, melyet Józan Miklós lelkészi szolgálata jelent.

A harmadik 1940-től napjainkig tart. Átmeneti kor, melyre a politikai határváltozások nyomják rá bélyegüket. E kor legfőbb törekvése a fennmaradás, illetve a megújulásra való törekvés.

I. rész.

A mai Magyarország területén a 16. századok követően az unitárizmus a 19. század második felében jelentkezik, a politikai területváltozások függvényeként.

Magyarország és Erdély területi egyesítését az Unió-országgyűlés mondja ki. Az unitárius vallás szabad gyakorlását a pozsonyi országgyűlés (1848) XX. törvénycikke biztosítja. Ez teszi lehetővé, hogy az Erdélyi Királyi Főkormányszék megszünésével Budapestre költöző unitáriusok vallásukat zavartalanul gyakorolják. A pozsonyi országgyűlést követően majd két évtizeddel, az 1867. évi "kiegyezés" teszi lehetővé a budapesti egyházközség megalakulása felé megtevő első lépéseket. Ennek első mozzanatai a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumba kinevezett lelkész-tanár, Buzogány Áron nevéhez és munkásságához fűződnek.

A Budapestre kerülő Buzogány Áron széleskörű kapcsolata révén értesül a Kolozsvárról Budapestre költőző unitáriusokról. Kapcsolatba lép velük és amikor 1869. június 10-én gyermeke megkeresztelésére Budapestre jön Ferencz József, akkori kolozsvári lelkész, lehetőség nyílik - a Kálvin téri református templomban - nyilvános unitárius istentisztelet tartására. Ezen az istentiszteleten nemcsak a budapesti unitáriusok vesznek részt, hanem szép számú más vallású érdeklődő is. Az istentisztelet szónoka, Ferencz József, egyházi beszédében ismerteti az unitárizmus lényegét, az Unitárius Egyház múltját és jelenbeli működését. Látva hallgatóságának az unitárizmus iránti érdeklődését, ígéretet tesz újabb istentisztelet tartására.

1869-71 között fokozódik az unitárizmus iránti érdeklődés. A kolozsvári lelkészeknek Budapesten tartott istentiszteletei, Buzogány Áronnak missziós tevékenysége, vallási kötöttségektől való szabadulás kívánalma felvillantja egy jövőbeli budapesti Unitárius Egyházközség létesítését.

1873-ban Budapestre látogat a bécsi Világkiállítás három külföldi unitárius résztvevője: Edward Everett Hale bostoni lelkész, John Trettwell és Miss Emma Southwick. Hazájukba visszatérve jelentést tesznek az unitárizmus iránti érdeklődésről és mozgalmat indítanak egy Budapesten létesítendő unitárius egyházközség érdekében.

1875-ben a budapesti unitáriusok kidolgozzák alapítandó fiók-egyházközségük szervezeti szabályzatát. Kimondják egy, a kolozsvári egyházközséghez tartozó "fiók-egyházközség" alapítását, melynek tagjai Budapesten és a közeli vármegyékben lakó unitáriusok. A fiók-egyházközség évente két közgyűlést tart. Ügyeit a keblitanács intézi. Lelkésze a kolozsvári első lelkész, aki évi két budapesti szolgálatáért tiszteletdíjat és útiköltség térítést kap.

A kolozsvári Püspökség jóváhagyja a budapesti unitáriusok fiók-egyházközséggé szerveződését és szervezeti szabályzatát az Egyházi Képviselő Tanács (EKT) (1876. jan. 6.). A fennálló törvények értelmében a budapesti fiók-egyházközség része a kolozsvári egyházközségnek. A kolozsvári anyaegyházközség gondoskodik adminisztrációjáról és az istentiszteleti szolgálatokról.

A fiók-egyházközség hivatalosan 1876 húsvét 1. napján alakul meg. Lelkész-titkára Buzogány Áron miniszteri titkár, gondnoka Hajós János belügyminiszteri osztálytanácsos, pénztárosa Végh József országos allevéltáros. Az alapító tagok száma 66 fő. Ebből Budapesten lakik 42, vidéken 24 fő.

A fiók-egyházközség anyagi alapját az alapító tagoktól befolyó önkéntes adomány képezi. Ehhez járul a kolozsvári központú Unitárius Egyház 100,- Ft-ja, melyet az 1. világháború végéig minden évben folyósít.

1876-ban br. Baldácsi Antal r.k. vallású főúr a protestáns - így az unitárius - egyházkerületek javára alapítványt létesít. Ennek aláírója (1876. okt. 19.) unitárius részről Ferencz József püspök és Daniel Gábor főgondnok. Az alapítvány aláírását követő vasárnap, okt. 22-én Ferencz József püspök istentiszteletet tart a Deák téri evangélikus iskola dísztermében. Ezen istentiszteleten 44-en vesznek úrvacsorát. A nem unitárius hallgatóság sorában - többek között - ott van Jókai Mór és Szász Károly írók, Ballagi Mór nyelvész, Farkas József kegyesrendi tanár.

A következő években a fiók-egyházközség szervezeti törvénye értelmében a szószéki szolgálatot a kolozsvári lelkészek végzik.

A hívek lélekszámának gyarapodása és az unitárius tanok iránti fokozódó érdeklődés szükségessé teszi egy lelkészi állással egybekötött anyaegyházközség létesítését. Ennek feltételeit megtárgyalja az 1879. évi székelykereszturi Zsinat, melynek angol vendégei is pártfogolják egy leendő budapesti anyaegyházközség felállítását. Ennek érdekében Ferencz József püspök kapcsolatba lép a londoni és a bostoni unitáriusokkal, akik 100-100 Fontsterling támogatást ajánlanak fel a budapesti anyaegyházközség létrehozására.

A szándék és az anyagi támogatás meghozza gyümölcsét.

A budapesti fiók-egyházközség 1881. ápr. 14-én "anyaegyházközséggé alakul. Első lelkésze Derzsi Károly, addigi tordai lelkész-tanár, aki a budapesti anyaegyházközségbe 1881. okt. 2-án foglalja el lelkészi állását. Ünnepélyes beiktatása a Deák téri evangélikus iskola dísztermében zajlik le Ferencz József püspök és az új tordai lelkész, Albert János szolgálatával. Ezen az istentiszteleten 202 fő vesz részt. Úrvacsorával 70 fő él.

Derzsi Károly - a Koháry utcai épület elkészültéig - az egyházközség által biztosított Víziváros (Buda) Fő út 8. sz. 3. emeletén lévő 4 szobás bérlakásban rendezi be lelkészi irodáját. Ezért a bérletért az egyházközség évi 626,- Ft 75 Krajcárt fizet. A lelkész fizetése évi 1.600,- Ft, de ez 1887-től - személyi pótlék címén - kiegészül 1.700,- Ft-ra. Ez a 100,- Ft-os kiegészítés biztosítja a lelkész egyre növekvő teendőinek végzését. Ugyanis a lelkész teendői nem szorulnak pusztán az istentisztelet és az adminisztratív munkák végzésére.

A korabeli Budapest nagy kiterjedésű település, melynek intézményei a Duna pesti oldalán létesülnek. E városrészben lakik az unitáriusok túlnyomó többsége, akikkel a személyes kapcsolat fönntartása - az akkori közlekedési viszonyok és a nagy távolságok miatt - nem kis problémát jelent. De a budapesti egyházközség lelkészének munkássága kiterjed az egész akkori Erdélyen kívüli ország területére. A jegyzőkönyvek tanulsága szerint a lelkész nemcsak a budapesti egyházközségben, hanem Polgárdin, Hódmezővásárhelyen, Mezőberényben, Magyarladoson, Vilonyán, Kassán, Pozsonyban, Miskolcon, Győrben, Szegeden, Szabadkán, Szkicón, Fegyverneken, Zomboron stb. is végez lelkészi szolgálatot. Lelkipásztori munkájára - több ízben - fölfigyel a sajtó is. Nemcsak a lelkészi szolgálatot méltányolják, hanem ismertetik magát az unitárizmust is, jó szolgálatot téve vele az Egyháznak.

Ha figyelembe vesszük a közgyűlési jegyzőkönyvek statisztikai beszámolóját, kiderül, hogy míg az egyházközség alakulásakor a hívek lélekszáma 66 fő, addig ez a szám állandóan emelkedik. Így 1885-ben a lélekszám 370, 1886-ban 516, 1887-ben 606, 1888-ban 703, 1889-ben 819 és így tovább. A gyarapodás elsősorban az áttelepülések, és az áttérések eredménye. A város nagy terjedelme, a szétszórtan élés hátrányai, a templom hiánya, a növekvő lélekszám ellenére nem mutat széleskörű egyházi életet. Ugyanis az 1887. évi püspöki vizitáció jegyzőkönyvéből az derül ki, hogy az istentiszteletek látogatottsága - a nagy ünnepeket kivéve - meglehetősen alacsony. Az istentiszteleteket - melynek helye 1885-től a templom felépítéséig a Luther gimnázium terme - havonként csak kétszer tartanak: a hó első és harmadik vasárnapján, de. 11 órai kezdettel.

Az említett 1887-től kezdve határoz a keblitanács az áldozócsütörtöki és nagypénteki istentisztelet tartásáról. A határozat értelmében az ünnepről, az azt megelőző, vagy az utána következő istentiszteleten emlékeznek meg. Az istentiszteleteken többnyire a Tanítóképző Intézet énekkara működik közre. De tudunk olyan esetről is, mikor az éneklésben közreműködik a Zenekedvelő Intézet igazgatója, a Belovics Imre vezette énekkar, de szerepelnek magánszámok is. Arról is van tudomás, hogy a kántornak megválasztott Meisner Imre a férfiaknak betanított énekszámok előadásával emeli az istentiszteletek színvonalát.

Tudunk ún. "rendkívüli" és a hatóságok által "elrendelt" istentiszteletekről. Ilyen pl. a királyi pár koronázásának 15. évfordulóján tartott hála-, vagy 1894-ben Kossuth Lajos temetésekor tartott gyász-istentisztelet. Arról is van tudomásunk, hogy a keblitanács elrendeli az úrasztali terítőknek külön ládában tartását és biztos helyen való őrzését, de a "kegyszerek" hiányában az egyházközség részére még 1888-ban is Ágoston Ignác ékszerész ad kölcsön úrvacsorai kelyhet és tányért - dicséretére legyen mondva - használati díj fizetése nélkül.

Az egyházközség anyagi fönnmaradását bankokban kezelt pénz, és értékpapirok biztosítják. Az egyházközség pénzét kezdetben a pénztáros lakásán levő pénzszekrényben őrzik. Később a pénzt átadják a Budai Egyesült Takarékpénztár kezelésébe. Az értékpapírokat, mint pl. a Magyar Földhitelintézet záloglevelét, vagy a Magyar Papirjáradékot az Osztrák-Magyar Bank letéti osztályán kezelik.

Az egyházközség pénze önként megajánlott adóból és a különböző helyekről kapott segélyekből tevődik össze. Az önkéntes adóból és az áttértektől befolyó ún. "beiratkozási díj"-ból alapokat létesítenek. Legáltalánosabb a kepe-alap, mely kibővül az Incze Mihály-féle lelkészi alappal, melyet az egyházközség folyó ügyeinek, valamint a lelkész, az énekvezér, a pénztáros és az egyházfi fizetésére használnak fel. A kepe-alap 1890-ben állandó-alappá módosul. A későbbi lelkészi és templom-alap ugyancsak 1890-től csak lelkészi-alap néven marad fönn. 1889-ben életre hívják a kepemegváltási közös alapot, amely egy összegben is megváltható az évi adó tizenötszörösével.

1890-ből háromféle alapról van tudomás: az állandó alapról, amely a leendő építések célját hivatott szolgálni, a lelkészi alapról, mely a belsőemberi állás biztosítását szolgálja és a külföldi alapról. Ezen harmadik alapban kezelik az Egyetemes Egyház (Status)-tól kapott évi 100,- Ft-ot, az Amerikai Unitárius Társulat 102,- Fontsterlingjét és az Angol Unitárius Társulat 80,-, majd 1889-től 75 Fontsterlingjének Forint értékét.

Az önkéntes adófizetés sok kívánnivalót hagy maga után. A hátralékosok problémájával több keblitanácsi gyűlés foglalkozik. Van, aki minden indoklás nélkül nem fizet. Van, aki anyagi körülményeire hivatkozva írásban kéri adója csökkentését. 1891-ben pl. 80 hátralékost szólítanak föl vállalt kötelezettsége teljesítésére. Találkozunk olyan keblitanácsi határozattal is, amely az adósok felől szólva, hármas fokozatot állít fel. Az első fokozatba tartozókat fel kell szólítani a fizetésre. A második fokozatba tartozókat sürgetni kell. A harmadik fokozatba tartozóknál igénybe kell venni a hatóságok segítségét. Megjegyzendő, hogy ez utóbbi eset foganatosítására soha nem kerül sor.

Van tudomás olyan esetekről is, amikor az egyházközség folyósít segélyeket. Ilyenek: a londoni Ersess Hall építési költségeire, - a homoródszentpáli templom újraépítésére, - a sepsiszentgyörgyi templom építésére, - a kövendi tűzkárosultaknak, - az árvízkárosultaknak, - a Kossuth emlékszoborra és néhány sokgyermekes szegény unitárius család részére kiutalt kisebb-nagyobb összeg.

Az egyházközség 1887-ben 100,- Ft-os Magyar papírjáradék felhasználásával határozatot hoz a Magyarországi Protestáns Irodalmi Társaságba való belépésre. A Társaság megalapításának ideje húzódik. 1889-ben a Társaság mozgalmat indít az unitáriusok ellen. Ezért 1890-ben az egyházközség eláll belépési szándékától és a belépésre szánt papírjáradékot a kepemegváltási alaphoz csatolja.

1889-ben az egyházközség már gondol rövid, addigi történelmének megörökítésére. Utasítja a lelkészt, hogy a közgyűlések jegyzőkönyvein túl örökítse meg az egyházközségben történteket egy ún. Értesítőben. Ennek előmozdítására egy "Füzetkiadó Bizottság" létesül (1891. márc. 8.). Az Értesítő célja az addigi történéseken túl az egyházi szervezet és a szertartások ismertetése.

Említésre méltó az angol és amerikai unitáriusok érdeklődése a budapesti egyházközség irányába. Ennek bizonysága 1882-ben Fretwell János, 1886-ban az Eilwart és Richmond testvérek, James Cawrence és Alderman James, - 1893-ban Barrows Sámuel és Frank Taylor, - 1894-ben pedig Edward Hall egyházközségben tett látogatása.

A fenti időszakban a budapesti egyházközség hívei buzgóságukat adományaikkal bizonyítják. Úrasztali terítőt Jakab Elek, - úrvacsorai kelyhet Telkes Simon, aranyozott ezüst úrvacsorai tányért Derzsi Károly lelkész, úrvacsorai bort Orbók Mór, - könyveket Szokoly Viktor, Bükk László és Máthé Sándor adományoznak. A pozsonyi unitárius költő verses kötetének tiszta jövedelmét adományozza az egyházközség céljaira.

A budapesti egyházközségben 1882-1896 között 82 keblitanácsi és 38 közgyűlést tartanak. E gyűlések figyelmetérdemlő határozatai az alábbiak:

- leltárkönyv fölfektetése

- az EKT iratainak külön kezelése

- pénztári és kepemegváltási szabályzat készítése

- jegyzőkönyvek beköttetése és tárgymutatóval való ellátása

- páncélszekrény készíttetése

- valamint annak elrendelése, hogy a jegyzőkönyvek ne naplószerűen, hanem röviden és tárgyilagosan vezettessenek.

1882-ben az egyházközség kéréssel fordul a Főváros előljáróságához, egy templom építésére alkalmas telek adományozása tárgyában. A kérés teljesítéséül az egyházközség megkapja az Alkotmány, a Koháry és a Szalai utcák által közrefogott 600 négyszögöles 1030. sz. betét és 1038-1039-es helyrajzi számú telket azzal, hogy arra köteles 5 éven belül templomot és paplakot építeni. Meghatározzák azt is, hogy a telek csak templom és paplak építésére hasznosítható és annak tulajdonjoga csak az építkezés után megy át az egyházközség tulajdonába.

Az adomány feltételének értelmében az 1884. febr. 17-i közgyűlés elrendeli a szükséges lépések megtételét, egyfelől az ajándékozott templomhely birtokbavétele, másfelől az építkezési terv elkészítése tárgyában. A márciusi rendkívüli közgyűlés fő témája az, hogy külön templomot és paplakot építsenek-e, vagy pedig egy olyan bérházat, amely magába foglalná az említett két épületet is. A rendkívüli közgyűlés felhatalmazza Székely Ferenc akkori keblitanácsost, hogy lépjen kapcsolatba egy olyan építésszel, aki úgy építene fel egy 3 emeletes templomot és paplakot is magábafoglaló épületet, hogy az általa befektetett összeget az egyházközség az épület jövedelméből törlesztené.

Az október 30-i keblitanácsi gyűlésen Székely Ferenc már bemutat egy tervrajzot, melyet a felülvizsgálatra felkért Wéber kir. építészmérnök jónak és elfogadhatónak talál. A március 8-i közgyűlés megbízza Petz Samu műegyetemi tanár-építészt a tervrajz elkészítésével.

1885. május 30-i keblitanácsi gyűlés az akkori városszélen levő üres telket bérbe adja Ernyei János fakereskedőnek, aki bérleményét - a Főváros ajándékozta üres telket - faraktárként hasznosítja. A bérbeadás 1885. nov. 1. - 1888. okt. végéig szól. A bérleti díj évi 100,- Ft.

1886-ban az építés lebonyolítására adakozásra szólítják fel az erdélyi unitárius egyházközségket. Felkérik a Püspököt, hogy az építési tervekről tájékoztassa az angol és amerikai unitáriusokat, remélve azok további anyagi segítségét. Az idő teltével a pénzalapok gyarapodnak és a hátralevő rövid két évre való tekintettel megkezdődik az építkezés előkészülete. Fölmerül a kolozsvári központtól, majd a vagyonáról ismert Berde Mózestól való segélykérés gondolata is, mint ahogy az is, hogy a telket adják vissza a Fővárosnak és kérjék a telek árának ajándékozását, hogy abból építsenek fel egy kisebb méretű templomot.

Az 1887. máj. 21-i rendkívüli közgyűlésen a kérdés letisztázódik. Kérik a Fővárost, hogy engedélyezze építkezési kölcsön felvételét. Miután az engedélyt megkapják négy építési vállalkozóval lépnek kapcsolatba: Kéhlerel, aki az egyház föltételeivel nem vállalja az építést; a Hegyi-Magori építész vállalkozóval, aki 280.000 Ft-ért építené föl a bérházat 14 lakással, amely évi 12.000,- Ft-ot jövedelmezne; Bobula János építésszel, aki két emeletes épület elkészítésére vállalkozna 60-75 évi bérlés mellett. A negyedik esetleges építő a Holtzpach A. és Fia cég lenne.

Hosszas és mindenre kiterjedő megfontolások után az egyházközség a Holtzpach céggel köt szerződést. A szerződés szövegét jegyzőkönyvileg megörökítik. Ennek lényege az, hogy a Holtzpach cég vállalja az építést úgy, hogy annak költségeit - 325.000,- Ft-ot - maga fedezi, de 50 évig élvezi a bérház jövedelmét. Az épületet az egyházközség 50 év előtt is megválthatja. Közös megegyezés alapján Petz Samut bízzák meg a szükséges műszaki iratok elkészítésével, a munka vezetésével, az elszámolások felülvizsgálásával és az építési napló vezetésével. E munkálatok díja négy részben 8.000,- Ft, mely az egyházközséget terheli.

Miután Petz Samu elvégezteti az építéshez szükséges talajmunkákat és az EKT jóváhagyja a részletes építési tervet, megtörténik a tervrajz kiigazítása is - megkezdődhet az építés.

Az építés ellenőrzésére az egyházközség részéről "Építési Ellenőrző Bizottságot" hívnak életre. Tagjai: Bedő Albert (elnök), Székely Ferenc (alelnök), Derzsi Károly lelkész, Gál Jenő és Grádl Sándor. A Bizottság 1889. máj. 6. és 1890. dec. 19. között 22 alkalommal ülésezik. Minden gyűlésen felolvassák és ellenőrzik az építési naplónak a gyűlés napjáig szóló beszámolóját. Közben Petz műegyetemi tanár közbenjárásával több céggel lépnek kapcsolatba az úrasztala, a szószék és az orgona készítés ügyében.

1890 januárjában Petz vörös márványból készítendő úrasztalára tesz javaslatot, melyet Seenger Béla 650,-, Andrási Anzelm 480,- Ft-ért készítene el. A következő építési ellenőrző bizottsági ülésen Petz tölgyfából készítendő úrasztala tervével áll elő. Javasolja a karzat oszlopokra emelésének és az orgona fa részei elkészítésének munkálataira Thék Endrével kötendő szerződést, ki a belső berendezés fa munkáinak elkészítését, beleértve a templomi és a karzati padokat is, 6.500,- Ft-ért vállalná. Az orgonát Dengel és Társa aradi cégtől rendelik meg 1.300,- Ft értékben.

Az építés és a berendezés 1890. okt. 15-ig elkészül. A felszentelést október 26-ra tűzik ki. Az épületet felszentelő ünnepségre az új templomban, az alábbi műsor keretében kerül sor:

1. Ének. Tebenned bízunk ...

2. Főpásztori megnyitóbeszéd és megáldó ima.

3. Légyen kedves az áldozat ...

4. Alkalmi egyházi beszéd Derzsi Károlytól.

5. Ének. Szeret, imád, magasztal ...

6. Úrvacsorai beszéd és ima, úrvacsoraosztás, Péterfi Dénes kolozsvári lelkész által.

7. Ének. Legyen béke áldott Isten ...

Az ünnepi istentiszteleten a kántori szolgálatot Bellovics Imre végzi, ki vezeti a közreműködő énekkart is.

Az Angol Unitárius Társulat részéről Jenson Henrik mond üdvözlő beszédet.

Az ünnepséget követően a Vigadóban lezajló díszebéden 124-en vesznek részt. Az ebéden pohárköszöntő hangzik el.

A következő napon - okt. 27-én -, a lelkész és felesége ad a Vigadóban 62 személyes társasebédet.

Okt. 29-én Bedő Albert, Jakab Elek és Kozma Gyula ad otthonában szűkkörű családi ebédet.

A templomról képet közöl és az ünnepségről beszámol a Vasárnapi Újság, az Ország Világ, Az Unitárius Közlöny és a német nyelvű Politische Volksblatt.

Az ünnepség rendezője Dezsi Károly, Becsák János, Sebes Pál, Ürmösi Gyula és Telkes Simon volt.

Az ünnepség lezajlását követő keblitanácsi gyűlésen szóba kerül az épület világításának, valamint az iroda és a tanácsterem bútorzatának kérdése.

Az épület birtokbavételével új lendületet kap a budapesti egyházközség élete. Van temploma és biztosítottnak látszik jövendője. A fölfelé ívelő egyházközségi életnek első akadályaként Derzsi Károlynak a lelkészi állástól való megválásával jelentkezik.

Az 1894. szept. 7-i keblitanácsi gyűlésen Derzsi Károly lelkész - erősödő gégebajára való hivatkozással -, a lelkészi szolgálat alóli fölmentését kéri. A tanács 1 évi szabadságot javasol. Döntenek egy segédlelkészi állás fölállításáról és a Püspökre bízzák személyének kijelölését. A segédlelkész a május 5-i keblitanácsi gyűlés döntése alapján - fizetését az egyházközségtől kapja, a rendes lelkész közvetlen segédje, nem nősülhet és állása is csak ideiglenes.

A Püspök a segédlelkészi teendők végzésére az addig hódmezővásárhelyi segédlelkészt, Lőrinczi Dénest rendeli ki, aki szolgálatát aug. 1-vel kezdi meg.

Az 1895. okt. 10-i keblitanácsi jegyzőkönyv tanúlsága szerint Derzsi Károly 14 évi budapesti lelkészi szolgálata után nyugdíjba vonult. Az egyházközség méltányolva 14 évi áldásos munkásságát, megszavaz részére évi 400,- Ft nyugdíjat. Elrendeli arcképének a tanácsterem részére való megfestését és megtisztelik tb. lelkészi címmel.

Derzsi Károly 1895. okt. 17-én átadja a lelkészi hivatalt. Okt. 30-án lelkészválasztó közgyűlést tartanak. Elkészítik a választók névjegyzékét. A lelkészválasztás jogáról lemondanak és a Püspökre bízzák az új lelkész kijelölését. A leendő lelkész javadalmát az alábbiakban állapítják meg:

- lakás évi 950,- Ft

- törzsfizetés 1.600,- Ft

- irodaáltalány 60,- Ft

- utazási általány 175,- Ft

- palást-díj 100,- Ft

- hivatalos kiadások 50,- Ft

Évi összes fizetés: 3.035,- Ft

A budapesti egyházközség új, sorrendben második lelkésze, az azelőtt Tordán szolgáló Gál Miklós, aki 1896. febr. 13-án - templomi ünnepség keretében - foglalja el állását.

Ez évben a budapesti egyházközség híveinek száma 706 fő. A számvizsgáló bizottság jelentése szerint az egyházközség készpénze 8.631,- Ft 80 kr., értékpapírokban 4.850,- Ft van.

Az istentisztelet tartására nézve a keblitanácsi gyűlés ápr. 24-én úgy határoz, hogy minden vasárnap és a nagy ünnepek 2. napján tartanak istentiszteletet. A szombat délutáni istentisztelet azonban csak egy imából álljon. A hívekkel való szorosabb kapcsolattartás végett minden hó első péntekén - az István főherceg szállóban - közös vacsorát rendeznek.

Az 1989. szept. 16-i - rendkívüli - közgyűlés a királyné halála alkalmából tartandó gyászistentisztelet előkészítésével foglalkozik. Tervezik az gyászistentiszteleten elhangzó ima kinyomtatását és egy példányának a császári és királyi főudvarmesteri hivatalhoz való megküldését. Szeptember második felében Lőrinczi Dénest segédlelkészi állásában követő Ürmösi Károly is rendes lelkészi kinevezést kap és Erdélybe távozik. Az anyagi körülményekre való hivatkozással az egyházközség szüneteltetni kívánja a segédlelkészi állás betöltését.

Az 1898. dec. 31-i keblitanácsi gyűlés jelenti, hogy "jegyzőkönyvre venni nem kívánatos okoból kofolyólag" a királyné gyászszertartására írt imát nem küldték meg a főudvarmesteri hivatalnak. Ellenben az "Erzsébet alapra" befizetnek 15,- Ft-ot.

1899. ápr. 22-i keblitanácsi gyűlésen Gál Miklós lelkész - egészségi okokra hivatkozva - bejelenti a lelkészi állástól való megválását.

Az 1899. ápr. 22-én a közgyűlés az újabb lelkésszel kapcsolatos problémák megoldását a keblitanácsra bízza. Mivel a lelkész távozásával néhány alaptalan vád kap szárnyra, felszólítják az egyházközség vezetőségét a lelkészt érintő vádak nyilvános visszautasítására. Az egyházközség nyilatkozatát az Egyetértés c. lap közli.

A lelkészi állás betöltésére a Püspök a volt polgárdi segédlelkészt, az azóta Oxfordban tanult, jelenleg Torockón szolgáló Józan Miklóst javasolja. A javaslatot az egyházközség elfogadja. Józan Miklósnak a budapesti lelkészi állásba való beiktatására október 1-én kerül sor.

Ha a budapesti egyházközség eddigi, 1869-1899-ig terjedő időszaka az egyházközség "hőskora", akkor a most következő időszak a "csúcsrajutás"-nak a kora.

II. rész

Józan Miklós dunántúli és külföldi tapasztalatok birtokában foglalja el a budapesti lelkészi állást.

Már 1899-ben hozzáfog az egyházközséghez tartozó hívek adminisztratív összegyűjtéséhez, megelőzve az EKT 1900. évi rendeletét, amely kötelezővé teszi az ún. "Családkönyv" készítését.

Ezen időszak két kiváló gondnoka Bedő Albert és Székely Ferenc, akik minden tőlük telhető segítséget megadnak az egyházközség életének fellendítésére. Az énekvezéri teendőket 1902. okt. 5-ig Meiszner Ferenc, 1903-ig Krausz Gusztáv, 1905 végéig Telmen József végzi el. A további időszak énekvezéreiről - 1938-ig - nincs adat. 1938-ban az egyházközség pályázatot hirdet az üres kántori állás betöltésére. Az állásra jelentkező 5 fő meghallgatása után Nagy Sándort választják meg az egyházközség kántorának. Dalárdát szervez és több egyházközségi ünnepen járul hozzá a műsorok színvonalának emeléséhez.

1920-ig Józan Miklós személyében egyetlen lelkésze van a budapesti egyházközségnek, ki 1920-tól "püspöki vikárius" (helyettes) címmel végzi szolgálatát. Ez évben javaslat történik egy lelkészi, vagy hitoktató-lelkészi állás szervezésére. A leendő lelkészi állásra az egyházközség évi 24.000,-, a hitoktató-lelkészi állásra 18.000,- K-t irányoz elő. Józan Miklós munkáját másodlelkész - hitoktató minőségben előbb Biró Lajos, majd a vele állást cserélő Barabás István, 1921-től körlelkészi minőségben Csiki Gábor is segíti. Csiki Gábor, mint körlelkész a menekült és áttelepülő hívek lelki gondozását végzi. 1937. jan. 1-től Ferencz József a püspöki vikárius mellett előadó titkár és központi missziós lelkész feladatot végez. 1939. szept. 1-től Kereki Gábor hitoktató - ifjúsági lelkészként működik. Együttes, összehangolt munkájuk eredménye a virágzó egyházközségi élet.

A budapesti egyházközség vezetői szerepét a lelkészek mellett a keblitanács tölti be. A keblitanács, mint egyházközségi világi vezető testület, az Unitárius Egyház Szervezeti Szabályzata által meghatározott keretek között, az egyházközség által meghatározott lélekszámmal működik. A budapesti egyházközségben 1921-ben sor kerül a keblitanács átszervezésére. Tagjai közé beválasztanak 7 vidéki unitáriust. Kimondják, hogy a keblitanácsi gyűlés határozatképességéhez a keblitanács tagjainak 1/3-ad része szükséges. Rendes gyűlés negyedévenként tartandó. A gyűlés helyét és idejét a szószékről, vagy a hirdetőtáblán kell tudósítani. Munkájukat a tagokból létesülő "Bizottságok" segítik. Ezek: a "hitéleti", a "pénzügyi", a "gazdasági" bizottság, mind a négy nevében hordozza munkakörét és feladatát.

Az egyházközség lelkészeinek legfőbb feladata kezdetben az istentiszteleti szolgálat ellátása. Ehhez járul a vallás-erkölcsi nevelés, vagy hitoktatás, a hitélet alakítása, az egyházi propaganda irányítása, a szórványok gondozása, végül a hazai és külföldi képviselet ellátása.

A budapesti egyházközségben a lelkészek minden vasárnap tartanak istentiszteletet. Az istentiszteletek tartása meghatározott időben és zavarmentesen folyik. Ez alól kivételt képez az 1. világháború utáni politikai változás, mely az első kommunista uralmat jelzi úgy az ország, mint a budapesti egyházközség életében. Megszűnik a közbiztonság, betiltják az egyház(ak) működését, elrekvirálják az anya- és jegyzőkönyveket. Ezeknek a hatósági intézkedéseknek következménye egyfelől az egyházközség tevékenységének átmeneti szüneteltetése és olyan jegyzőkönyvek eltűnése, amelyek dokumentálhatnák a jelzett időszak történéseit.

A valláserkölcsi nevelés, vagy hitoktatás, Józan Miklós lelkészi szolgálata idején előbb állandósul, majd munkatársai segítségével, virágzásnak indul. 1900-ban 95, 1903-ban 100, 1904-ben 113 ifjú részesül rendszeres hitoktatásban. A konfirmálók lélekszáma 15 fő körül mozog. A hitoktatás a Székesfővárosi Tanács által jóváhagyott "hitoktatási tanterv" alapján folyik. 1921-ben ugrásszerűen megnő a hitoktatásra járó növendékek száma. Az egyházközségi statisztika szerint ez évben 200 növendék részesül valláserkölcsi nevelésben. Ez a lélekszámnövekedés szükségessé teszi az elemi és középiskolai tanuló ifjúság különválasztását. A vallásoktatás a város különböző területén az e célra átengedett iskolai tantermekben 7 csoportban folyik. 1930-ban 8 helyen, 1931-ben "Vasárnapi Iskola" keretében10 helyen folyik valláserkölcsi nevelés. 1937-ben a hitoktatás már 11 csoportban, pedagógiai érzékkel rendelkező, e munkára önként jelentkező felnőtt unitáriusok segítségével történik. Közülük megörökítést nyert Kisbalázs Józsefné, Zsakó Andorné, Derzsi Lili, Újvári László, Kalóczy Erzsébet, Nadler Alice, Rend Dénes, Péterffy Gyula, Imreh Ilona és Csáka Dezső neve. Az 1937. évben az elemi iskolákba járók száma 165. Polgári iskolába 85, gimnáziumba 96, felsőkereskedelmi iskolába 22, tanítóképzőbe 33, felsőipariskolába 6 növendék jár. Az ipari tanulók száma 17. Ez összesen 424 ifjú vallásoktatásban való részesítését jelenti, 20 iskola e célra kijelölt termében.

A valláserkölcsi nevelés részeként folyik a konfirmációra való fölkészítés. Ennek nevelő munkáját a lelkészek végzik. A 30-as években a konfirmálók átlag lélekszáma évi 45 fő.

A hitélet alakításának legígéretesebb módszere az egyletekbe való tömörítés.

A Dávid Ferenc Egylet (DFE) 1901-ben alakul meg Józan Miklós javaslatára. Megnyitó közgyűlésére szept. 1-én kerül sor. Célkitűzése kezdetben csak az egyházi, később a hazafias érzés ápolása, az unitárius és szabadelvű mozgalmak megismerése, tudományos, nevelésügyi és társadalmi kérdések megvitatása, a szépirodalom, ének és zene művelése.

A DFE 1901 és 1940 között 25 vallásos estélyt, 9 felolvasó ülést, 5 jubileumi emlékünnepélyt, 3 vándorgyűlést, 3 rendes közgyűlést, 1 jótékonycélú hangversenyt, 1 hazafias estet és egy tisztújító közgyűlést tart. Az 1927-ban tartott közgyűlésből tudott, hogy az egylet alapító díja 50,-, évi tagdíja 2 Pengő. Az 1926. évi tisztújító közgyűlés közli a megválasztásra került tisztségek és tisztségviselők nevét. Itt csak a tisztségeket soroljuk föl. Van 1 védnök, 1 elnök és 1 tb. elnök, 3 alelnök, 1 főtitkár, 2 titkár, 1 pénztáros, 1 ellenőr, a férfi és a női választmányi tagok száma 12-12, a tb. tagoké 5 fő.

A DFE elnökei közül a korabeli jegyzőkönyvek két elnök, Perczelné Kozma Flóra és dr. Nyiredy Jenő nevét örökítik meg.

Az egylet fönt említett összejövetelein előadások, felolvasások, versek, ének-, orgona-, hegedű és gordonkaszámok szerepelnek.

A jegyzőkönyvek megörökítik a műsorok előadóinak nevét. Ezek abc sorrendben az alábbiak:

Barabás Istvánné tanítóképző igazgató,

Barzu Livius hadbíró százados,

Boros László dr.,  hírlapíró,

Buzogány Anna tanárnő,

Csiki Gábor lelkész,

Enyedi Róbertné dr.

Ferenczy Géza dr., az erdélyi egyház főgondnoka,

Gál Miklós ny. lelkész,

Gyallay Pap Domokos író,

Józan Miklós lelkész,

Kemény Gábor tanár,

Kozma György dr.,  kir. közjegyző,

Molnár Antal Jenő zeneszerző,

Nyiredy Jenő dr., egyetemi tanár,

Pándy Kálmánné, dr. Péterffy Mária orvos,

Polgár Lipót író,

Puskás György dr., rendőrfőtanácsos,

Supka Magdolna főiskolai hallgató, később művészettörténész,

Szokolay István hegedűművész,

Tóth György dr. kuriai bíró,

Újlaki Géza dr., ügyvéd,

Varga Béla dr., teológiai tanár.

Van tudomás arról is, hogy a DFE-ben szóhoz jutnak nem unitárius előadók is. Ilyenek:

Duszik Lajos miskolci evangélikus esperes,

Gregersen Lujza, az Országos Protestáns Nőszövetség titkára,

Siklósi László író.

- Külföldi előadók:

Ewans és Harington Donald amerikai és Van Holk hollandiai lelkész.

A Magyar Unitárius Nők Szövetsége (MUNSz) 1922 áprilisában alakul meg. Célja a testvériség ápolása és emberbaráti-jótékony munkálkodás.

A szövetség tagsági díja évi 2 Korona. Rendeznek 5 teaestet, 5 teadélutánt, 4 rendes ülést, 3 templomi hangversenyt, 3 közgyűlést, 3 kézimunka délutánt, 2 jótékony mozielőadást, 2 karácsonyfa ünnepélyt, 2 tisztújító közgyűlést, 2 kirándulást Baracskára, elnökválasztó gyűlést, 1 műsoros estet, 1 kulturestet, 1 nagy-gyűlést, 1 művészi hangversenyt, 1 előadást, 1 vándorgyűlést Polgárdiban. Fogadást adnak az angol-amerikai nőszövetség ide látogató tagjainak.

A MUNSz összejövetelein az alábbiak szerepelnek:

Berta Ilona, az Erzsébet Nőiskola igazgatója,

Biró Lajos lelkész,

Buzogány Anna tanárnő,

Csiki Gábor lelkész,

Daniel Gáborné, dr., Lengyel Laura írónő,

Deák Margit, dr.,

Dimény Mózes egyházköri gondnok,

Fábry Elekné alelnöknő,

Hosszú Zoltán színdarabíró,

Józan Miklós lelkész,

Kemény Gábor tanár,

Keréki Gábor lelkész,

Kund Endre mérnök,

Molnár Antal Jenő zeneszerző,

Nyiredy Jenő dr., egyetemi tanár,

Perczelné Kozma Flóra írónő,

Szent-Iványi Sándor lelkész,

Varga Istvánné leányegyleti elnöknő.

A jegyzőkönyvekből van tudomásunk a MUNSz vezetőségéről:

Elnök: Sámi Lászlóné, 1922. ápr. - okt. 1-ig,

Buzogány Anna, 1922. okt. 1 - 1927-ig,

Józan Miklósné 1927-től.

Alelnök:  Péterffy Lajosné, özv.: 1922 ápr. - 1927-ig,

Fábry Elekné 1927-től 1929-ig.

Három alelnöknőt választanak 1929-től: Buzogány Anna, özv. Török Kálmánné és Ráduly Jánosné személyében.

Titkár: Polgár Margit 1929-től,

Pénztáros: Polgár Lipótné: 1927-től 1929-ig, 1929-től özv. Nyiri Gézáné, 1927-29-ig két ellenőr van: Ráduly Jánosné és Csiki Gáborné.

A fenti vezetőség tagjai 2 alkalommal vesznek részt az Országos Gyermekvédő Liga gyűjtésén, diákvacsora-akciót szerveznek. Ennek keretében 5 év alatt 494 esetben 12.259 vacsorát osztanak ki 6.126,- P. értékben. Tevékenységüket dicséri a Pap Bácsi "Kis Bibliája" 1924. évi kiadása.

A budapesti egyházközség hitéletének alakításában szerepet vállaló egyesület a Dávid Ferenc Ifjúsági Egyesület (DFIE), amely 1927-től Brassai Sámuel Ifjúsági Egyesület (BSIE) nevet viseli. Célja Dávid Ferenc vallásához való ragaszkodás táplálása, és az ifjúság erkölcsi érzésének a jó és a szép iránti fogékonnyá tétele. Tagjai a fővárosban lakó, főleg Erdélyből származó ifjak együvé tartozásának tudatosítása. Az egyesület alakulásának ideje, 1922. Legeredményesebb munkásságát a 30-as évek második felében fejti ki. 6 bált, 3 műsoros táncestélyt, 3 tisztújító közgyűlést, 2 templomi ünnepélyt, 2 emlékünnepélyt, 2 rendes közgyűlést, 2 művészestet, 1 templomi hangversenyt, 1 karácsonyi ünnepet, 1 műsoros és 1 teadélutánt, 1 tanfolyamot, 2 kirándulást, 1 művészeti és irodalmi estet, 1 dal és zenedélutánt, 1 beszámoló közgyűlést, 1 Brassai serlegvacsorát és 1 vándorgyűlést rendez Debrecenben.

Figyelmet érdemlő az egyesület Ifjúsági Énekkara és megrendezésre kerülő konferenciái. Tudomás van 1936 és 1939 közöttről 3 téli konferencia-, 2 Unitárius Konferencia-, 2 Konferencia-, 1 nyári Konferencia-tábor és 1 Nemzetközi Ifjúsági Vasárnap megrendezéséről. Ezeken az előadók az általános és az időszerű unitárius kérdésekről adnak tájékoztatót.

Az egyesület vezetősége a tagok sorából kerül ki. 1922-1929 között az egyesület elnöke dr. Kovács Ákos. Alelnök: Szabó István, titkár Gvidó Károly, pénztáros Gálfalvi István.

1929. máj. 8. -nov. 25-ig elnök Borbély András, alelnök Gálfalvi Géza, főtitkár Miklós János, jegyző Lőrincz Pál. Két titkár Gönczi Sámuel és Majos István, pénztáros Szabó Elek, könyvtáros Csiki Gábor, háznagy Ekárt Gábor, ellenőrök Csiki Judit, Borbély Pál és Bandóczi Béla. Még ez év nov. 25-én a vezetőség személyi összetételében változás áll be. Alelnök Dézsi Zoltán, a titkár Bölöni Andor lesz. Új tisztségként jelentkezik a főtitkár, melyet Gönczi Sámuellel töltenek be. A tisztikar tagjai közé sorolják Vernes Lászlót, Szabó Eleket, Nagy Mózest, Gálffy Kálmánt, Csiki Juditot és Kahlfürst Tibort. 1936-tól az egyesület elnöke Bárdócz Vilmos. Az egyesület műsorainak előadói közül Barzu Livius, Csiki Gábor, Ferencz József lelkész, Gál Kelemen, dr. Gyulai Zoltán, dr. Hosszú Zoltán, Molnár A. Jenő, Nyiredy Géza, Pázsint Ödön, Szokolayné Tompa Márta nevét örökítették meg a korabeli jegyzőkönyvek.

Az Iparosok és Kereskedők Bölöni Farkas Sándor Körét (IKBFSK) a munkalehetőség biztosítása és a minőségi munka végzésének törvényszerűsége hívja életre. E kör tagjainak tevékenysége néhány rendezvényben fejeződik ki. Egy karácsonyi (1936) és egy szilveszteri társasvacsorát rendeznek. 4 gyűlésükről és egy magyarkúti kirándulásukról van följegyzés. Két elnökük neve ismert, Nagy Ároné és Pálffy Lajosé. A kör szereplése 1929-ben végetér.

A budapesti egyházközség iskoláskorú ifjai a 345. sz. János Zsigmond Cserkészcsapatban (JZsCs) élnek igen tevékeny közösségi életet. Működésükről az első írásos dokumentumot a budapesti egyházközség 1936. évi jegyzőkönyveiben találunk. Ezek a gödöllői Cserkész Világtalálkozóról, a magyarkúti, a hollókői és a börzsönyi nyári nagytáborozásról tesznek említést. Ezek élményeiről a táborozást követő "táborbeszámoló csapatünnepélyen" számolnak be. Tudomás van 3 csapatünnepélyről, 1 Pestszentlőrincen tartott "apród-raj" avatásról, 1 körzeti tiszti összejövetelről, 1 örsvezető tanfolyamról, 1 Mikulás és egy "öreg-raj" táncestről. A sportéletben való részvételüket 1 síverseny és 1 asztalitenisz-verseny rendezése bizonyítja. A 30-as évekből 2 vezetőjük nevét örökítik meg a jegyzőkönyvek, Weress Ákos és Pethő István nevét.

A budapesti egyházközség fenti időszakban működő egyletei közül legrövidebb életű a Nőszövetség kebelén belül 1938 decemberében életrehívott, Perczelné Kozma Flóra nevét viselő Leány Egylet, melynek működése néhány kézimunka összejövetellel véget ért.

Ezekből az évekből ismerünk olyan alkalmi csoportosulásokról, mely a budapesti egyházközség kezdeményezésére születik. Ilyenek: 1923-ból a Magyar Unitárius Társulat és az Unitárius Gimnáziumokban Végzett Tanulók Baráti Szövetsége, 1927-ből a Kolozsvári Unitárius Véndiákok Találkozója és 1938-ból a Konfirmáltak Szövetsége. Az unitárius szellemiség ápolására alakul 1926-ban az Aranyosrákosi Vegyeskar, 1938-ban a Heltai Gáspár Bibliakör és 1939-ben a Keresztény Magvető Baráti Köre, mely a nagymúltú unitárius folyóirat magyarországi terjesztésében is buzgolkodik.

Az egyletek működésével kapcsolatban kell még szólni azokról az egyháztársadalmi megmozdulásokról, amelyek a budapesti egyházközség kezdeményezésére jönnek létre. Ezek közül a legnagyobb jelentőségű a már említett Nőszövetség Diákvacsora akciója. Ezt követi a gyermek istentiszteleti csoportok részére 1936 és 1940 között rendezett  magyarkúti és zuglói kirándulások, majd a kirándulásokon résztvettek testvéri találkozója.

Igen jelentősek azok a kül- és belföldi segélyek, amelyeket az egyházközség 1920 és 1922 között kap, részben anyagi javainak pótlására, részben az egyházközség tagjainak élelme és ruházata pótlására.

Az első külföldi segély az angol unitáriusoktól érkezik. Ebből 70, arra rászoruló, az egyházközséghez tartozó családnak teszik könnyebbé életét. 1920-ban a holland élelmiszersegélyből 18 család jut élelemhez. A Norvég Misszió 17 q élelmiszert küld. Az angol unitáriusoktól - újabb segélyként - 5 láda gyermekholmi érkezik. Londonból a menekült ifjak ellátására 500,- Dollárt küldenek. A Protestáns Misszió 7.000,- Koronás segítséget nyújt és Huszár Károly miniszterelnök népgondozó akciójából 60 budapesti unitárius család jut 100-200,- Koronás segélyhez.

1921-ben a londoni Unitárius Nőszövetség küld 40 női blúzra való anyagot. A stockporti unitárius gyülekezet 1 láda csecsemőkelengyét, Pedlow kapitány, az Amerikai Misszió vezetője 160 kg pamutot juttat az iskolások részére. Pénzadományával a Hinchey-i unitárius gyülekezet 43.650,- Koronával, a Brit és Külföldi Unitárius Társaság 50,- Dollárral, Holl unitárius elnök 5,- és Sir John Brunner 25,- Dollárral segít az egyházközség rászorultjain.

1922-ben Forster Lajos 50.000,- Korona és a Népjóléti Minisztérium 50 pár cipősegélyben részesíti az egyházközség arra rászoruló tanuló ifjúságát.

Az egyházközség gyümölcsöző külföldi kapcsolatai révén 1930-ban részesül ismét jelentős juttatásban. Ekkor 160 méter gyermekruha vászon segély érkezik. Ugyanebben az évben az amerikai unitáriusok karitatív célokra 14.000,- Pengő értékű segítséget nyújtanak. 1932-ben az amerikai unitáriusok segélyként 348 méter ruhavászon, 120 pár harisnya, 7 pár cipő, 11 kötött pulóver, 6 pár kesztyű, 2 női kabát, 3 férfikabát, 9 ing, 2 rend szövetruha és 63 darabból álló babakelengyét tartalmazó küldemény érkezik. A következő évben az amerikai unitáriusok 15 család segélyezésére küldenek téli ruhaneműt.

A segélyeknél maradva meg kell említeni, hogy a budapesti egyházközség ez időben sem zárkózik el segélynyújtástól. Így 1900-ban az Erzsébet Tüdőszanatóriumnak 20,- Koronát, a nagyenyedi Bethlen Gábor szoboralapra 10,- Koronát, 1901-ben a sepsiszentgyörgyi unitárius egyházközségnek 20,- Koronát, a dévaványai szórványegyházközségnek - harmónium vásárlására - 50,- Koronát, 1902-ben a Nemzeti Szövetségnek - az amerikai magyar zászló vásárlására - 20,- Koronát, a fogarasi és magyarszentbenedeki templomépítésre 10-10,- Koronát, 1903-ban az udvarhelyi templom építésére 150,- Koronát és a hetési iskola céljaira 45,- Koronát ajándékoz.

Az egyházközség propaganda tevékenységét a szórványok irányába gyakorolja.

1889 és 1905 között a budapesti egyházközség lelkésze fölkeresi az Orosházán, a Hódmezővásárhelyen, a Szegeden, a Temesvárott, a Pozsonyban, a Selmecbányán és a Hetésen élő unitáriusokat. A 30-as évek elején az egyházközségi propaganda-tevékenység a peremvárosoknak mondott unitárius lakosság gyülekezetekbe szervezésére irányul. E propaganda jelentős helyei közül elsőként Pesterzsébetet említjük. A kitartó propaganda eredményeként itt 1931. jan. 25-én Kiss Mózes ny. igazgató és Liksai Dénes hathatós közreműködésével 130-140 fős szórvány alakul. A tanuló ifjúság itteni önkéntes hitoktatója Imreh Ilona tanítónő.

Rákospalotán, Pestújhelyen 1931. jan.18-án szerveződnek szórvánnyá e peremkerület unitáriusai, Csáka János és Fejér Domokos közreműködésével. Munkájukat itt is önkéntes hitoktató segíti.

Kispest-Wekerle-telepi 38 unitárius családot Péterffy Gyula énekvezér tömöríti szórványba. Lélekszámuk 102 fő. Az első istentiszteletet Csiki Gábor tartja.

Újpesten 32 fő szerveződik szórvánnyá. Az első istentiszteletet 1932-ben tartják.

Szintén 1932-ben, a X. kerületi MÁV-telep közös kápolnája elkészültével kezdi meg szórványba tömörülését az itteni unitárius lakosság.

Angyalföldön Zsakó Andor törvényszéki bíró gyűjti össze az unitáriusokat.

A zuglói unitáriusok számbavételére 1933-ban kerül sor.

A fentieken kívül Pestszentlőrincen, Sashalmon és Budafokon kerül sor a főleg Erdélyből áttelepülő unitáriusok lelki gondozására.

1936-tól a budapesti egyházközség szórvány propagandája kiterjed - a már említetteken túl - Nyíregyházára, Szombathelyre, Szolnokra, Gyulára, Debrecenre, Bajára, Győrre, Egerre, Kaposvárra, Miskolcra és Pécs városára.

A szórvány propaganda központi épülete előbb a Koháry utcai székház, majd 1929-től a Rákos utcai (Ma Hőgyes Endre utca) Misszióház.

1921-ben Csiki Gábor - akkor még kolozsvári lelkész - Angliában tesz körutat, az unitárius és magyar nemzeti érdekek propagálására. Ő veti föl egy külföldi mintára létesítendő Unitárius Misszióház gondolatát.

1922-ben egy Józan Miklós, dr. Barabássy István, dr. Kozma Jenő, dr. Mikó Gábor és dr. Nyiredy Jenőből álló bizottság memorandumot nyújt át a dr. L. C. Cornich vezette - az erdélyi és a magyarországi unitáriusok sorsát tanulmányozó - angol-amerikai bizottságnak, melyben Misszióház létesítését javasolja. A javaslat realizálódására 1923-ban Budapestre jön dr. Drummond és júliusban megvásárolják a Rákos utca 3. sz. alatti épületet a Misszióház céljaira. A vételár jelentős részét kölcsönként dr. Kozma Jenő adja, majd az egész vételárat átvállalja a Brit és Külföldi Unitárius Társulat. Az épület telekkönyvileg a Társulat tulajdona. Bevételének tiszta jövedelme a magyar unitárius missziót szolgálja. Az 1927. okt. 5-i keltezésű adományozó okmány az alábbiakat tartalmazza:

"A Rákos u. 3. sz. alatti házat a Brit és Külföldi Unitárius Társulat 1923-ban a következő célokra vásárolja: részben templommá alakíttassék istentiszteletek céljára, részben lelkészi lakás, részben erdélyi menekültek, egyetemi hallgatók és a főiskolai növendékek részére diákotthon, részben pedig hivatalos helyiségek létesítessenek abban. Ez az épület, mint alapítvány, a Magyar Unitárius Egyháznak adatott át azzal, hogy a nevezett egyház a fent nevezett célok megvalósítására a szükséges lépéseket megtehesse."

A Misszióház gondozza Budapest IV., VIII., IX., X. kerületében lakó, valamint a vidék unitárius lakosságát.

1926. május 2-án elfogadásra kerül dr. Tóth Györgynek a Misszióház alapszabályaira vonatkozó véleményes javaslata. A templom, vagy ahogy akkor nevezik, Kápolna, tervrajzát ifj. Gotthárd János unitárius építészmérnök készíti el. A Misszióház javára Csiki Gábor 1927-ben Amerikában 4.980,- Pengőt gyűjt. 1928-ban megkezdődik a templom kialakítása körüli építkezés. A templom és a gyülekezeti terem ünnepélyes felavatására 1929. febr. 10-én kerül sor. A felavató ünnepségen a Kormányzó képviseletében gr. Klébelsberg Kunó vallás- és közokt. min. jelenik meg. A székesfővárost annak fő- és alpolgármestere képviseli. Megemlítendő, hogy a Misszióház építkezésére a székesfőváros 3 éven át 24.000,- Pengőt adományoz. Ezzel ismeri el vallásos életünk megbecsülését és az összmagyarság érdekében kifejtett munkásságát.

A Misszióház vezetését és irányítását kezdetben egy Bizottság végzi. Ennek világi elnöke dr. Nyiredy Jenő ny. egyetemi tanár. 1932-től a Misszióház világi irányítója dr. Mikó Gábor kincstári főtanácsos. A következő években a Misszióház ad otthont az istentiszteletek tartásának, a valláserkölcsi nevelésnek, az egyleti életnek és bázisa lesz az egész ország területére kiható missziónak.

A budapesti egyházközség propaganda céljait szolgálja az egyházközségi élet hű tükre, az "Unitárius Értesítő" c. lap.

A lap első évfolyamának első száma 1922. június 15-én jelenik meg. Felelős szerkesztője Józan Miklós lelkész. A lap beköszöntőjében így ír: ... békés együttműködést óhajtunk a többi egyházakkal s az egyenlő elbánás, kölcsönösség és viszonosság elvét hangoztatva nem csak az országos törvényre hivatkozunk, hanem a krisztusi szeretetnek örökkévaló érzésére ... Ettől várjuk és reméljük a felekezeti béke és összhang helyreállítását az egész vonalon."

Ez a beköszöntő egyben a lap célját is megfogalmazza.

A havonta megjelenő lap fejlécén János Zsigmond erdélyi unitárius fejedelem és az egyházalapító püspök Dávid Ferenc arcképe látható, a dévai vár képének társaságában. A lap előfizetési ára egy évre 100,-, az egyes példány 10,- Korona. A kiadásért Biró Lajos lelkész felel. A következő években csak a lap árában történik változás. 1923-tól (júliustól) az évi előfizetési díj 500,- Koronára, dec. 1-től 1.000,- Koronára, 1924 márciusától 10.000,- Koronára és júliustól 20.000,- Koronára emelkedik. Megjegyzendő, hogy 1924-ben a 20.000,- Korona egy kg cukor vásárlóértékével volt azonos. 1925 januárjától az évi előfizetés díja 2 arany Korona, 1926. jan. 1-től pedig 4,- Pengő.

1925-től a lap felelős szerkesztője: Józan Miklós mellett Perczelné Kozma Flóra és Csiki Gábor. A következő években a lap munkatársai között szerepel Botár Imre tanár és Buzogány Anna tanárnő. A lap 1927. évi száma melléklettel jelenik meg. A melléklet dr. Nyiredy Géza "Pro iuventute" (az ifjúságért) című cikke. Ez év márciusától az "Ifjúsági rovat" vállalkozik "a hazafias érzelmű, minta jellemű és erkölcsi értékű" unitáriusok bemutatására.

1928-ban a lap kék borítással, a fedőlapon "Tartalom"-mal jelenik meg. A lap főszerkesztője Barabás István budapesti lelkész. A főszerkesztő munkáját 1929-től Iván László és Pethő István lelkész segíti. Az új főszerkesztő a lap célját a "felekezetek közötti béke elősegítésében, az erdélyi ősi egyházzal a testvéri, szellemi és az erkölcsi tudat mélyítését és a budapesti ekö és a gyülekezet egysége melletti állásfoglalás hangsúlyozásában" határozza meg. Foglalkozni kíván mindazzal, ami "a magyarországi és az erdélyi hitrokonokkal történik: a gyakorlati kérdések közül a bel- és külmisszióval, az ifjúság evangélizálásával, erkölcsi és anyagi támogatásával."

1929-től havonta kétszer megjelenő lap hivatalos szerkesztője Pethő István és Iván László. Ez évtől a lap a budapesti egyházközség mellett a "Brassai Sámuel Ifjúsági Egyesület"-nek is hivatalos sajtóterméke.

1930-ban a fejléc képei megszünnek. 1931-től a lap az említettek mellett az Unitárius Egyház és a Misszióház hivatalos lapjaként jelenik meg. 1932-ben 1.000 példányban került az olvasók kezébe.

1933-tól a lap nagyobb méretben, havonta egyszer és 12 oldalas terjedelemben hagyja el a sajtót. Közleményeit az alábbi főcímek alatt jelenteti meg: Mai kérdések - A jövő útján - Isten előtt - Hívek (vidéki és erdélyiek) - Hivatalos rész - Nők világa - Külföld - Ifjúság - Krónika - Hősök - emberek - Egyről-másról - Belmisszió és Könyvek. Ez évtől a lap oldalszámai folytatólagosak: jan. 1-től dec. 31-ig 128 oldalon jelenik meg.

Az eköi propaganda cél szolgálatában áll 1930-tól az ekö könyvtára is, mely idősebb László Gyula könyvtárosi működésével 6-7.000 könyvvel áll az érdeklődők rendelkezésére. A könyvtár tagdíja unitáriusoknak 50,- fillér, más vallásúaknak 1,- Pengő. 1930-ban a könyvtárba 37-en íratkoznak be. A következő évből csak 25 tagról van említés. 1931-ben a könyvtár tagjai 28 esetben 194 könyvet kölcsönöznek ki. 1934-ben a kölcsönözhető könyvek száma eléri a 8.000 kötetet.

Az eköi propaganda céljait szolgálják a Rádió istentiszteleti közvetítései. A Rádió előre meghatározott istentiszteleteit a Koháry utcai templomból közvetíti egyenes adásban. 1936-ból 4, 1937-ből 4, 1938-ból 11, 1939-ből 8 unitárius istentisztelet közvetítéséről tudunk.

Ugyancsak az unitárius propagandát szolgálja a Rádióban, 1936-ban elhangzó 2 unitárius tárgyú műsor. Az egyik előadója dr. Gál Kelemen, a kolozsvári Unitárius Kollégium igazgatója, aki "Brassai emlékezete", és dr. Szabó Elek, aki a "Brassai Sámuel Unitárius Ifjúsági Egyesület" címen tart előadást. Ezeket azért említjük, mert a BSIE a budapesti egyházközség keretein belül működik, dr. Szabó Elek pedig a budapesti ekö tagja. Másik Rádió közvetítette előadásában "Bulgár munkatáborok" címen, bulgáriai tanulmányútja tapasztalatairól nyújt beszámolót.

Bizonyos mértékben propagandát szolgálnak a budapesti unitáriusok külföldi és a külföldi unitáriusok budapesti látogatásai is. A budapesti egyházközség képviselői jelen vannak 1905-ben Genfben az "Unitárius és más szabadgodolkozók" kongresszusán, - 1921-ben a londoni "Unitárius Nemzetközi" és 1922-ben a leideni (Hollandia) kongresszuson. A külföldi unitáriusoknak budapesti látogatásairól bővebb ismeretekkel rendelkezünk. 1936 és 1938 között a budapesti egyházközségben az alábbi külföldi hittestvérek látogatásáról történik följegyzés: Itt járt Percy W. Gardner, az amerikai unitáriusok jogtanácsosa, Mrs. Martha E.S.T. John, az amerikai Nőszövetség külügyi bizottságának elnöke, H. A. Robinson plainfieldi lelkész, Mrs. H. Grabtrae, az oxfordi Nőegylet elnöke, dr. J. H: Cathrop brooklyni lelkész, Mr. Th. G. Rees, az amerikai Nőszövetség elnöke, dr. Snow, a maidwillei teológia igazgatója, Maria van Everdingen holland remonstrans festőművésznő, Iwinn Kennet liverpooli lelkész és felesége, dr. Dexter Róbert, az amerikai unitáriusok külügyi igazgatója, Cathleen Schurr, az amerikai leánymozgalom képviselője, Granum Jausen Olga, dán orvostanhallgatónő, Robinson Alson amerikai lelkész és felesége, Hoogland Róbert, az amerikai unitáriusok külügyi osztályának tagja és Philippson Ralph wallacny lelkész.

A budapesti egyházközség első ingatlanát, melyre a Koháry utcai székház épült föl, 1882-ben a Székesfőváros Tanácsától kapja. Második ingatlanához Batthyány Ilona végrendelete útján jut, mely okt. 22-i keltezéssel így hangzik: "Budapesti házamat, illetőleg 1145-1154 /1-7/1. Budapest főváros pesti részének 1136 számú betétében 5 sor alatt felvett Koháry utcai 3 emeletes lakóházamat az unitárius vallású szegény iskolásgyermekek támogatására szolgáló örök alapítványként az budapesti Unitárius Egyházközségnek hagyományozom azon korlátozással, hogy a ház állaga érintetlenül fentartassék és csak az évi tiszta jövedelem fordítassék a kitűzött célra ..."

A budapesti egyházközség harmadik ingatlanához, a magyarkúti telekhez vásárlás útján jut 1936-ban. A telek nagysága 960 négyszögöl. Vásárlói ára 1.800,- Pengő. A telekvásárlásnál felhasználásra kerül az "Odeschalchi", és "Sebestyén Artur-alap" pénze, a Belügyminisztérium 100,- Pengős segélye és az e célra végzett gyűjtés 1.230,- Pengője. E telken létesül - beépítés folytán - a "Szentábrahámi pihenő", amely otthont ad a Konferenciás- és Cserkésztáboroknak és a gyermekek nyaralási akcióinak.

A budapesti egyházközség 4 évtizedes történetében meg kell emlékeznünk az egyházközség bevételi forrásairól, javitási munkálatairól és lelkészi statisztikájáról.

Az egyházközség elsődleges bevételi forrását a hívek önként vállalt adója jelenti. Ez az önkéntes adófizetési forma a gazdasági élet alakulása szerint változik. Konkrétan, állandóan csökken. A csökkenés megállítására 1923-ban kimondják az adófizetés kötelezettségét. A jegyzőkönyvek alapján tudott, hogy 1931-ben az adófizetők száma 1.482, 1932-ben pedig 1.567 fő. 1934-ben már van az egyházközségnek 2 önkéntes adóbeszedője. Bár több alkalommal javaslat hangzik el az adóhátraléknak hatósági segítség igénybevételével történő behajtására, nincs tudomás, a hatósági segítség igénybevételéről. Sőt, 1933-ban az egyházközség határozatot hoz a 4,-Pengőn aluli adótartozás elengedéséről.

Az egyházi adó mellett bevételi forrás a perselypénz, amelyet az egyházközség folyókiadásai fedezésére használ fel. Nagyobb segítség a kolozsvári Központ állandó éves segélye, melytől az egyházközség a háború utáni határmegváltoztatásokkal elesik.

Az egyházközség bevételeit a lelkész(ek) fizetésére és épülete(i) javíttatására fordítja. 1921-ben a Koháry utcai épületben levő templomba bevezetik a villanyt, 1927-ben helyreállítják a vihartól megrongált dísztornyot, 1934-ben pedig az épület belső terének átfestése válik szükségessé.

Ami az egyházközség lélekszámbeli statisztikáját illeti, ez időszakból 4 év statisztikája ismert. Az 1919. évi jegyzőkönyvek arról tudósítanak, hogy a kommunizmus bukását követő időszakban "az üldözéstől való félelem miatt" - felduzzad az egyházközségbe belépni szándékozók száma. Ennek jelentős része zsidó vallású, kik áttérésük után "kurzusokon" ismerik meg az unitarizmust.

Talán nem érdemtelen megemlíteni, hogy a budapesti egyházközség híveinek lélekszáma 1876-ban, az alakuláskor 66 fő. A következő évek statisztikája azt mutatja, hogy a lélekszám állandóan emelkedik. 1889-ben az egyházközség híveinek lélekszáma eléri a 819 főt. Statisztikai adatokat 1921-ig a jegyzőkönyvek nem közölnek. 1921 és 1931 közötti időszakban a jegyzőkönyvek 5.000-es lélekszámról tesznek említést. 1931-től a szórványok lélekszámát már elkülönítik az egyházközség "törzs tagjaitól". Így a 30-as évek jegyzőkönyvei adatai szerint a budapesti egyházközség híveinek száma már alig haladja meg a 2.600-as lélekszámot.

A fenti korszak lezárásával meg kell emlékezni az egyházközség életét alakító keblitanácsi és egyházközségi közgyűlésekről. Ezeket, a háborús időszak kivételével, a Szervezeti Szabályzat előírta időközökben megtartják. A gyűlésekről jegyzőkönyvet vezetnek. Bár a jegyzőkönyv olykor kívánnivalókat hagynak maguk után, mégis ezek alapján válik lehetővé az egyházközség múltjának megírása. Sajnálatos módon a jegyzőkönyvek nem folyamatosak. Nemlétüknek oka ismeretlen.

III. rész