LÉTA SÁNDOR

EGYHÁZ ÉS SZÁMÍTÓGÉP - LEHETŐSÉGEK

ÉS KIHÍVÁSOK AZ EZREDFORDULÓN

- Az egyház a Világhálón! –

Elhangzott a 2004. február 11-12-én tartott teológiai csendesnapokon

A világváros zengett. Ezer plakát üvöltött. Az aszfalton megálltam. Az ordító plakátok között megláttam Jézust. Szívét, az átdöföttet mutatta, mint a Mágnest és hívta a világot. Ezerszám ment az utcán a sok eltévedt bárány s nem tudták, hogy reájuk vár Jézus ott oly árván. (Mécs László: Szegény Jézus)

Egyházunk számára nagyon fontos a kapcsolattartás. Eddig is üzenetek és levelek váltása által teremtette meg a közösségek (értem itt egyházi, baráti, testvérgyiilekezeti közösségek) létrejöttének és megmaradásának alapjait. Fontos a kapcsolattartás akár egy gyülekezeten belül, akár a szórványban élő hívekkel, akár a távoli testvérekkel. A Bibliában Isten kapcsolatot tart fenn az emberekkel, prófétáival; ezért a képmására teremtett emberek lényegéhez tartozik a kommunikáció.

Egyházaink és szétszórtságban élő híveink megmaradásának egyik záloga ma is a jól működő kommunikáció. Hatékony kapcsolattartással megsokszo­rozhatjuk erőinket. Oda kell figyelnünk arra, milyen korszerű eszközök le­hetnek segítségünkre ebben. A számítógép segítségével az informatika és a világméretű kommunikáció életünk egyre fontosabb részévé válik. Eljött az ideje, hogy az egyházak is számot vessenek az információs társadalom kí­nálta lehetőségekkel.

Abból a megállapításból kiindulva, hogy „A tudás hatalom", ma azt is elmondhatjuk, hogy: „Az információ hatalom." Aki a leghamarabb jut a megfelelő információhoz, annak hatalom van a kezében. Aki megfelelő in­formációt tud biztosítani a legrövidebb időn belül, annak mindig akadnak támogatói, fenntartói. Információáradatból áll a világ és benne az élet lükte­tése. Nekünk nem szabad kimaradni belőle.

Az Internet egy újfajta kommunikációs lehetőséget kínál fel. A számító­gép segítségével otthon is be lehet lépni az ún. Világhálóba, amely tele van mindenféle információval. Ezek az információk egyéni, szervezeti, közössé­gi, oktatási stb. honlapokon találhatók meg.

„Csináljunk honlapot az egyháznak!" - mert az új technikát ki kell pró­bálni. Az egyház is közrebocsáthatja a maga információit ezen a Világhálón.

Felvetődnek a következő kérdések:

1.      Mit keressen az egyház a Világhálón?

2.      Milyen szolgáltatásokkal lépjünk elő?

3.      Kiknek készítjük internetes anyagainkat/szolgáltatásainkat?

4.  Hol van a „probléma"?

1. Mit keressen az egyház a Világhálón?

A kérdés messzire vezet, ha tovább gondoljuk: mit keres az intézményes egyház a Világhálón? Tapasztalataink szerint: nem sokat, sőt gyakran nem is érti, miről van szó. Akkor ki válaszoljon a kérdésre? A teológusok gyakran a félelmeiket fogalmazzák meg, hiszen a háló világában elvesznek a tekinté­lyek, bárki mondhat bármit, könnyen elferdíthető a bibliai kijelentés. Sza­bad-e ilyen „veszélyes" közegbe belépnie az egyháznak?

Ezzel szemben az informatikusok azt mondják: az Internet a miénk; résztvevői formálják aki kimarad, az lemarad, és minél több keresztény anyagot teszünk föl, annál inkább hozzájárulunk egy emberi és keresztény tartalmú, formájú Világháló létrejöttéhez.

Mit akarunk tehát mi, az egyház tagjai a Világhálóval kezdeni?

-    Kisebbségi, szórványokban élő csoportok számára nagy lehetőséget je­
lent az internetes kommunikáció. Egy új kommunikációs csatornát találunk,
amely még nincs elrontva. Az elmúlt évtizedek és a jelen sok-sok hazugsága
miatt sokan már nem is állnak szóba egymással. Az internetes médiának még
nincsenek ilyen „történelmi terhei". Itt lehet újat kezdeni, emberekkel újra
találkozni, őszintén kommunikálni.

-    Újra megtanulhatunk együtt dolgozni: elveszett a közös munka kultú­rája, megmaradt helyette a magányos hősök ideálja, hisz nem szerette az el­
nyomó rendszer, ha összefogtak az egyházakban. Kevesen vagyunk, kevés
lehetőséggel. Ha nem fogunk össze és nem osztjuk szét a feladatokat: csak
kicsike eredményekre leszünk képesek.

-    A jövő egyházát szeretnénk építeni. Ez lehet az összefoglaló gondolat.
Nem egy internetes, virtuális egyházról van szó, hanem a két lábbal a földön
járó hívők közösségéről, akik képesek napjaink legmodernebb technikáival
is kezdeni valamit. Képesek felhasználni, alkalmazni azt Isten dicsőségére,
az egyház javára, közösségek szervezésére és fenntartására, a másoknak való
segítésre.

2. Milyen szolgáltatásokkal lépjünk elő?

Legelterjedtebb a szövegek közzététele. Újságok és hírlevelek, nyilat­kozatok és hitvallás, lexikonok és kézikönyvek anyagai, gyülekezetek be­mutatkozása. Óriási segítség a kutatóknak és azoknak, akik pont az ilyen anyagokban érdekeitek. Viszont: jelent-e valamit a széles tömegeknek, akik a Hálón „szörfözők" többségét alkotják? Nem kell-e másképp szólni hozzájuk?

A hálószolgáltatás (www) célja megszabja mind a formai, mind a tartalmi kialakítás mikéntjét. A tartalmat elsődlegesen a közvetlen használók igé­nyeihez kell szabni. (Információk magunkról; elérhetővé tenni saját szolgál­tatásainkat, saját digitális könyvtárunkat, és kialakítani egy hasznos virtuális könyvtárat.) A legfontosabbnak az tűnik, hogy a honlap lehetőleg mindig aktuális legyen, ezért a szerkesztés nem egy ember (főleg nem csak a számítástechnikus) dolga.

A következő szolgáltatásokkal találkozhatunk: Együttmunkálkodás (networking), Helyzetértékelés (evaluation), Lehetőségek (vision, chances), Teológia és etika, Hírek és információ (information, news services), Tanulás (learning, training), Lelkigondozás (pastoral counselling).

3. Kiknek készítjük internetes anyagainkat/szolgáltatásainkat?

Mielőtt neki állunk honlapot (vagy bármilyen kiadványt) készíteni, az első feladat a célcsoportok) meghatározása. Nálunk ma talán a következő károm csoportot érdemes elkülöníteni:

a.  Internet-használók tábora általában: az egyház iránt nem túlságosan
érdeklődőek, inkább csak speciális alkalmak és helyzetek kapcsán (amikor
az ember régen a parókiára ment: családi gondok, temetés, esküvő, keresztelő.) Ez a csoport elsősorban fiatalokból és az átlagosnál tehetősebbekből áll. Ők azok, akik sokszor csak egy kattintásnyira vannak a mi lapjainktól, de nem ezt választják, hanem máshova kattintanak. Vagy ha mégis, akkor rövid idő után tovább kattintanak. Mert a mi lapjaink nem olyan szépek, mint a nagy szolgáltatóké, ritkábban újul meg rajtuk a tartalom, és gyakran csak hosszú szövegek olvashatók rajtuk. Magunknak kell feltenni a kérdést: akarjuk-e őket elérni? (Misszió.) Mivel lehet „megfogni" őket? Ha nincs is erőnk, időnk és pénzünk olyan csillogó-villogó tartalom fenntartására, mint a nagy szolgáltatóknak (,,portalsite"-ok), milyen irányban induljunk, hogy minél többen odafigyeljenek?

b. Aktív egyháztagok: a gyülekezetbe több-kevesebb rendszerességgel járó emberek, akik szívesen benéznek az egyházi oldalakra. Innen is várják az aktuális híreket, az új gondolatokat és valamennyi lelki táplálékot. Őket nem riasztja a világi oldalakhoz képest jelenlevő fakóság és szövegtúlsúly, mert megszokták ezt az egyházban. Növekvő számuk biztos alapja lesz a jövőben lapjaink olvasóközönségének. Fölmerül a kérdés, nem kellene-e elsősorban velük foglalkozni, az ő igényeiket kielégíteni, hiszen ők állandó és hálás kö­zönség lesznek, és az igényeiket is ismerjük többé-kevésbé.

      c.   Lelkészek és egyházi tisztségviselők: a „kemény mag", akiknek már mindennapi munkájukhoz is szükségük van információkra és új kommuni­kációs lehetőségekre. Nekik tudunk a legtöbbet segíteni a lapszemlével egy-egy jól működő levelezőlistával. Másrészt ők lehetnek a mi segítő­társaink, akik anyagokat küldenek, és keményebb kritikával illetik munkánkat. Ha markánsan megfogalmazzák az igényeiket, nagy segítségünkre lehetnek.

4. Hol van a „probléma"?

-    Gondot jelent az érdeklődés és a szükséges ismeretek hiánya; az angol
nyelv hiányos ismerete.

-    A rossz anyagi helyzet, amely nem teszi lehetővé megfelelő számítógé­pek vásárlását, vagy ha ezt legalább igen, még mindig kevés azok száma,
akik megengedhetik maguknak az Internetre való rákapcsolódást.

-    Mint említettük már: elsősorban (csak) szövegek kerülnek a Hálóra.

-    Sok esetben nincs átgondolt tartalmi tervezés, még kevésbé projekt­
szervezés: egy folyamatosan működő szolgáltatáshoz kellenek tartalomszállítók, kivitelezők, az egészet össze kell fogni; ha ez hiányzik, Csipkerózsika-álmot kezd aludni a honlap, és leszoknak róla azok is, akik ideszoktak.

-    Kevés emberünk és időnk van, sok helyen hiányzik a közegyhá­zi/intézményes elismertség. Közegyházi támogatás nélkül (erkölcsi és anyagi
is): hosszú távon nem megy.

-    Mennyire próbáljunk felnőni, lépést tartant a világi szolgáltatásokkal?
Szinte reménytelen: se pénz, se idő. se energia nincs rá, hogy ugyanazt a
csillogást-villogást, aktualizált adattömeget elérhessük. Inkább meghúzó­dunk a háttérben?

Következtetések

Minden nehézség ellenére, nekünk igenlően kell állást foglalnunk ebben a kérdésben. Tudnunk kell:

A világhálón információk, vélemények cserélődnek ki és áradnak szét.

Fontos, hogy tudomására juttassuk a világnak, kik vagyunk mi, unitáriu­sok. A nagyvilágon sok hasonló gondolkodású emberre találunk, vagy ők találnak reánk.

Lényeges megszólaltatni Jézust a honlapunkon, és az Ő követésére hívni az embereket.

Brassai Sámuel mondotta, hogy „az unitárius vallás a jövő vallása". Én a világháló segítségével látom ezt megvalósulni.

A plakátok szavára a nép hol azt, hol ezt vett, Ki kéjt, ki szív-kenőcsöt, ki pezsgőt, úri mámort,
…
A forgatagban álltam. A világváros zengett. Csak most értettem meg, hogy az ordító plakátok közt mit kereshet Jézus. Véres szívét, a szentet mutatta, mint a Mágnest és hívta a világot. Ezerszám ment az utcán a sok eltévedt bárány s nem tudták, hogy reájuk vár Jézus ott oly árván, (Mécs László: Szegény Jézus)

Megjelent a Keresztény Magvető 2004 / 1-4 száma 89-92 oldalain.