LÖRINCZI   LÁSZLÓ:  ÍGY  OLVASSUK  A  BIBLIÁT

A Biblia a keresztények számára egyedülálló mű a világirodalomban.

Egyedülálló a Bibliában felhalmozott anyag minősége. Ezt az anya­got a Közel-Kelet ókori népeinek 4—5 ezer esztendő alatti történelme szellemi termékeinek tömegéből válogatták össze. S ebben az anyagban olyan egyetemes és örökérvényű igazságok rejlenek, amelyek a vallásos emberek számára nyugodt, békességes, boldog élet alapját képezik.

Az ember gondolkozó-érző lény voltával szükségképpen velejár bizo­nyos nyugtalanság. Keresi a helyét a világban. Olyan állapotot, amelyben nyugodt szívvel, békességben lehet élni és dolgozni. lefeküdni és fel­kelni, elviselni a szenvedést és szembenézni a halállal.

Az ember, akár primitív, akár modern, feleletet keres ilyen kérdé­sekre :

Milyen a világ, hogyan lett és miért olyan amilyen? Milyen az em­ber, hogyan lett és miért olyan amilyen?

Tapasztalja a nyugtalan emberi elme, hogy a boldog élet egyfelől a világot kormányzó, nálánál nagyobb „hatalmaktól", másfelől embertár­saihoz való viszonyulásától függ. Keresi e viszonyulásokat megalapozó lehetőségeket.

Ezek a kérdések a hivő számara létkérdések, és a Bibliában rájuk ta­lált feleletekben rejlenek a nyugodt, békességes, boldog élet alapját ké­pező egyetemes, örökérvényű igazságok, mindig ez adott kor szellemi szintjének megfelelő megfogalmazásban. (PL ilyen egyetemes, örökérvé­nyű igazság, hogy ,.Isten a világ teremtője és gondviselője", vagy „az ember embertársának testvére", de ezek az igazságok és hasonlók a Biblia anyagán végig mindig az illető történelmi kor szellemi színvonalán vannak megfogalmazva). Hosszú idő alatt rengeteg anyag halmozódott fel. Legkezdetben mint szájhagyomány szállt és szaporodott nemzedékről nemzedékre. Később ezeket az igazságokat rögzíteni igyekeztek: kőbe, agyagba vésték, fára rótták, majd különböző írásmódokkal pergamenre, papirosra írták, rajzolták, festették.

Bizony hosszú, nehéz munkával, heves viták tüzében, sikerült a ren­geteg anyagból először a Biblia ószövetségi részét, majd az újszövetségit kiválogatni, 39, illetve 27 könyvbe foglalni és részekre osztani.

A Biblia ma használatban levő anyagát véglegesnek és megváltoztat­hatatlannak, szent könyvnek a hippói zsinat állapította meg a Jézus ha­lála utáni 393. esztendőben.

Egyedülálló számunkra a Biblia mint irodalmi műfaj. Az irodalmi művek ma ismert egyetlen osztályába sem sorolható be. Ahogy az emberi gondolat-érzés-élmény kifejezésének, rögzítésének módja a szájhagyo­mánytól a könyvnyomtatásig a történelmi fejlődés útján tökéletesedett, úgy tökéletesedtek, szaporodtak a megfogalmazás irodalmi formái is. Vegyesen van benne: legenda, monda, történelem, földrajz, néprajz, tár­sadalomrajz, jellemrajz, példázat, történet, elbeszélés, regény, tanítás, prédikáció, vers és próza, himnusz, sirató ének és szerelmi dal. S a val­láserkölcsi élet igazságai, akármilyen irodalmi formában kerülnek a Bib­liában, az olvasó elé, mindig a keletkezésük korának megfelelő színvo­nalon vannak megfogalmazva.

Tanítani is akar a Biblia, de ez a célja mellékesen jelentkezik; az értelemhez is szól, gondolkozásra, elmélkedésre is serkent, de főképpen és elsősorban szívünkhöz, lelkiismeretünkhöz szól; hatni akar reánk, a tökéletesedés felé akar mozdítani. A szívet keresi, „mert abból indul ki minden élet" (Péld 4,23); azt a bizonyos „belső embert" igyekszik meg­mozgatni, akinek napról napra meg kell újulnia!  Ezt az egyetlen célt szolgálja az egész Biblia, elejétől végig; s ez az egy cél fogja össze egy­ségbe sokféle formában jelentkező anyagát.

Számunkra azért egyedülálló a Biblia, mert életünk veszélyes örvé­nyein és fénylő csúcsain át bizakodással vezet a lassan, de biztosan bon­takozó jövendő felé, az Isten házához, „hogy tanítson meg minket az ő utaira és mi járjunk az ö ösvényem" (Ézs 2,3).

Nehéz küzdelmet mutat ennek a 4—5 ezer esztendős történelemnek az útja; lapjai sokszor vérrel-könnyel írottak, s a Biblia mégsem lehan­goló, hanem biztató. Jelszava a Madáché:

,,Ember küzdj és bízva bízzál!"

Mint egy fényes láncolat jelennek meg az egész anyagon végig azok. akik belső emberükben felül tudtak emelkedni koruk általános színvo­nalán; akik prófétáltak, eszményt mutattak fel, példát adtak a kereső elmék, a nyugtalan szívek számára, hogy ,,a nép, amely sötétségben jár vala, lát nagy világosságot" (Ézs 9,2), S „mily szépek a hegyeken az örömmondóknak lábai" {Ézs 52,7), amíg a láncolat fölér a csúcsra: Jé­zushoz.

Ö a mi életünk biztató példaképe, a vonzó, tökéletesedésre kénysze­rítő eszmény. Létünk nyugtalanító kérdéseire ő adja a legmegnyugtatóbb feleleteket. A nyugodt, békességes, boldog élet fundamentumát képező igazságokat ő fogalmazza meg a legtalálóbban. Ö emel legközelebb Isten­hez: „Nem vagyok egyedül... én és az Atya egy vagyunk" (Jn 8,16 és 10,30); ő fűz legbékességesebb testvériségbe embertársainkkal: „ti pedig mindnyájan testvérek vagytok" (Mt 23,8); és ő jelöli ki helyünket, utunkat, dolgunkat a világban: „Én vagyok az út, az igazság és az élet!” (Jn 14,6).

A Bibliát értelemmel, érdeklődéssel, tisztelettel és szeretettel kell olvasni. Csak így ragyognak fel számunkra az anyagában rejlő egyetemes és örökérvényű igazságok, melyek a szellemi élet különböző szintjein, különböző módon találtak megfogalmazásra. Így lesz a Biblia éhező lelkünk mindennapi kenyere.

(Megjelent a Keresztény Magvető  1977. évi 1. számának, 23-25 oldalain.)