MOLNÁR B. LEHEL

A SZENTLÉLEKRŐL SZÓLÓ TANÍTÁS UNITÁRIUS HITTANTÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉSE

Az unitárius vallás keletkezése megalapítójának a Biblia tanulmányozása révén nyert hitbeli, valamint teológiai meggyőződésére vezethető vissza. A hosszas teológiai viták eredményeképpen mára már letisztultak hitelveink, ha­bár egy összefoglaló hittani munka még nem jelent meg nyomtatásban.

Dávid Ferenc gondolatvilágában az unitarizmus nem egyszerre született meg, hanem évtizedek szellemi csatározásai alatt, a Biblia tanulmányozása és rokon vagy ellentétes gondolkozású külföldi, valamint belföldi tudósokkal va­ló érintkezése közben. Csak lassan alakult ki benne a tiszta teológiai elgondo­lás, amelynek következményeit azonban nem tudta átfogni a maga teljességében, a részletek kifejtésére pedig nem volt ideje. Ezen „teológiai ál­láspontnak alapvető gondolata az, hogy Jézus ember volt, s ennek következ­tében az Isten egyetlen egy"¹.

A szentlélek részletesebb tárgyalásával, eddigi kutatásaink alapján, Dá­vid Ferencnek a Rövid Magyarázat című könyvében találkozunk először. Borbély István szerint az említett könyvben szereplő „Vallástétel", amely tartal­mazza a szentlélekre vonatkozó tanítást, latin változatban megtalálható Dávid Ferencnek a De falsa et vera unius dei... című munkájában is. Borbély egy he­lyen úgy idézi a „Vallástételt" a Rövid magyarázatból, mintha az a De falsa­ban lévőnek a szó szerinti magyar fordítósa lenne².

Azonban Balázs Mihály legújabb kutatásai rámutattak arra, hogy az említett két mű megfelelő szövegei nem egymás fordításai. A Rövid magyarázat­ban lévő „Vallástétel" ugyanis a Refutatio scripti Petri Melii-ben szereplő confessiónak a szó szerinti fordítása 3.                                                        

A „Vallástétel" szendétekről szóló tanítása így hangzik:

„Hisszük a szent lelket is lenni az Atya Istennek és a Fiúnak lelkének. Máté 3., 10., 12., Luk. 4. Róni. 8., 1. Cor. 2., 3., 2. Cor. 3., Gal. 4., Eph. 3- Phil.l. Act. 2., mely az Atyától származik. Joan 15. és a Fiúnak általa adatik a hívek­nek Tit. 3. Ki szereztetett Istentől a mi gondviselőnknek Joan, 14, tanító, Luc 12 és lelki ajándékoknak osztogatója l.Cor. 12. Hebr. 2.

Istennek pedig őtet nem merjük nevezni, mert soholt az írás azt nem mi-veli. Segítségére hívnia avagy imádnia annál inkább nem, mert semmi hiteire való példa erről nincsen. És a Krisztustól előnkbe adattatott kőnyőrgésnek, imádkozásnak és segítségre való hívásnak módjának nekünk elégnek kell lenni. Máté 4.,6., Joan. 4.,9.,11.,14., 15..16..17. Act. 1..4..12. Eph. l.,6., Heb. 8"4.

A De falsa et vera cogniotione könyvben található confessiót, amely -mint láttuk - nem azonos a Rövid magyarázatban találhatóval, fontos beveze­tés előz meg, és ez a bevezetés is mélyen megvilágítja Dávid Ferencnek a tiszta unitarizmus felé vezető gondolatait. A szentlélekre vonatkozóan így nyilatko­zik: ... „azt mondjuk, hogy az úr igéje és a Szentlélek az Istennél nem mint sze­mélyek, individuumok vagy egyéb sofistaságok léteztek, hanem ezek az ő erői és elosztásai voltak, amelyeket kezei gyanánt használt minden dolog teremté­sekor."... „az Isten igéje nem egyéb, mint maga a Beszélő Isten, és a Szentlélek nem más, mint az Atyaisten ereje és hatalma, vagyis maga a hatalmas és szentséges Isten"⁵.

Dávid Ferencnek egy másik könyvében az Első része az szentírásnak külön részeiből vőtt prédikációknak az atya Istenről, ennek kedig az ő Fiáról a Jézus Kriszturól és az mi örökségünknek pecsétiről az Sz.Lélekről címűben a következőket írja a szentlélekről:

„Az ige: lélek - mind a három nyelvben, tudniillik a zsidóban, görögben és deákban, melyben az Istennek könyve megíratott, bőségesb értelemmel vé­tetik, hogy nem mint a magyar nyelvben, mert ennek folyása szerint mi az igét - lélek - értjük az emberben okoskodó fő részéről, nem az Istennek hatható erejéről és hatalmasságáról. Nem szükség pedig oly vélekedésben lennünk, hogy miképpen mi testből és lélekből alkottattunk össze, hogy azonképpen az Isten az ő állatjából és lelkéből alkottatott volna össze, mert őmaga az atya Is­ten lélek és mondattatik, hogy minekünk az ő lelkét adja, mikor az ő lelki ere­jét mivelünk és a kegyelmét mivelünk közli.

Legelőször azért az ige (lélek) a szentírásban vétettetik szélért, mely szél a látható égnek mozgása, minden ingó állatokat megmondhatatlan és megfog­hatatlan képpen indítván és mozgatván. Hasonlíttatik ezokáért az Istennek  megfoghatatlan ereje a szélhöz néminemű egyenlőségért, mert miképpen a szél láthatatlan és megfoghatatlan ingadozás, mindeneket minden megtartozás nélkül mozdítván, azonképpen az Isten megfoghatatlan és láthatatlan az ő ha­talmának általa azoknak szivöket felindítja, kiket ő magának választ.

Nemcsak e külső látható égnek indítása és mozgása mondattatik tétek­nek avagy szélnek, hanem minden élő állatoknak belső indítása és élete lélek­nek avagy szélnek igéjével mondattatik ki. Innét vagyon, hogy minden teremtett állatokban szüntelen való légzés és fuvallás vagyon. Ez az élet avagy lélegzés különbőz az okos lelektől, amely az emberekben vagyon, mert az az élet és lélegzés az oktalan barmokban is találtatik és a vérben helyezkedik, amaz pedig csak az okos emberekre és angyalokra.

Miképpen azért a szél e világnak lelkének neveztetik és a mi életünk­nek mozgását és indulatját az írás léleknek avagy lélegzetnek nevezi, azonkép­pen az Isten avagy a szélnek hasonlatosságával, avagy a mi életünknek belső mozgatásából vett ábrázattal önnön magát és az ő cselekedeteit akarja előnkbe terjeszteni mert az isten önnön maga lélek és minden életnek, léteinek és moz­gásnak oka.

Harmadszor azért a szélnek avagy a léleknek az ő igéje a szent írásban vétettetik az erőért, melyet az Isten osztogat minden teremtő állatnak, melyben akarja, hogy legyenek és éljenek. Második rendi és módja, mikor sajátképpen az embereknek nemcsak életet ad, hanem az életnek ékesítésére bölcsességet és tudományt, mellyel mostani üdőben is sokan megájándékoztatnak a pogányok között bölcs filozófusok és poéták. Harmadik rendi és módja az Istennek lelkének velünk való közlése és részesülése imez, melyben nem csak megele­veníti és táplálja, az embert és külső bölcsességgel megajándékozza, hanem ugyan természetét megtisztítja, megújítja és újonnan szüli az örök életre"6.

Borbély István megállapítja, hogy a fenti idézet gondolatmenete teljesen újszerű Dávid Ferencnek addigi stílusához, okoskodásához képest, majd le­szögezi: az a kár, hogy gondolatai nem eredetiek, hanem azokat parafrazálva vette át Serveto Restitutio Christionismi című könyvéből⁷.

A szentlélekről szóló tanítással véget ér Dávid Ferenc teológiai gondol­kodásának köre. Összegzésképpen röviden elmondhatjuk, hogy Dávid Ferenc a szentlelket Isten erejének tartotta, amely nem Istentől külön álló személy­ként, Istenként működik.

Dávid Ferencet és hitelveit a hatalom elítélte. Utódja a konzervatív Hu­nyadi Demeter a fejlődés minden útját elvágja. Az akkor elfogadott hivatalos hitvallás, a Consensus Ministrorum kezdetű nyilatkozat tulajdonképpen jézus imádásának a kérdésével foglalkozott, nem érintve a szentlelket⁸. Ez a szim­bólum nem volt egy olyan eszmei összetartó kapocs, mint amilyennek lennie kellett volna. Bizonyság erre az, hogy Hunyadi halála után a dávidferenci, azaz radikális vonalat követő Enyedi György került a püspöki székbe, Ő nem fog­lalkozott a szentlélek kérdésével. Kiváló művében, az Explicationesben nem tesz említést róla, ugyanis csak az egység és háromság problémáját tárgyalja.

Egyházunk negyedik püspöke, Thoroczkaí Máté azonban kátéjában ki­tér minden teológiai kérdésre, amint az   egy ilyen műfajnál lenni szokott. A szentlélekről viszont nagyon szűkszavúan beszél, Istentől származó erőnek tartva azt. Ez a felfogás kizárja a szentlétek önálló isteni személy voltát9.

Az 1638. évi dési egyezség megszabta az unitárius egyház irányát, és ugyanakkor megfosztotta szabadságától. A cenzúra ránehezedett az egész uni­tárius szellemi életre. A hittant munkákat, elsősorban a régi kátékat korábbi dátummal nyomtatták ki, ha pedig erre nem volt lehetőség, akkor kéziratban terjesztették. Közvetlenül a dési egyezség után íródott egy káté, amelynek szerzője ismeretlen. Erről több másolat maradt fenn. A Kolozsvári Akadémiai Könyvtárban az MsU 1079/A jelzet alatt ilyen címen szerepel az említett káté: A' Keresztyéni Vallásról a' Sz. Írásnak rendi szerént való rövid tudakozódás. Benczédi Pál és dr. Gál Kelemen egybehangzóan más címen ismeri ezt a kátét: Catechezis, azaz az igaz keresztényi vallásról, a szentírás szerint való rövid tu­dakozódás¹⁰. A címben található eltérés ellenére tartalmilag teljesen egyezik a két káté. A káté a radikális hítelvek tompítására törekszik, és megpróbálja az unitárius hitelveket összhangba hozni a dési egyezséggel. A kézirat 85 kérdést tartalmaz 13 részre felosztva. A szentlélekre vonatkozóan a következőképpen teszi fel a kérdést: „A sz. Lélek felöl mitsoda értelemben vagy?

A' Sz. Lelket hiszem és vallom Istennek oly hathatós erejének és mun­kájának lenni, mely által a hívek Isten igazságát és akarattyára taníttatnak, minden kegyességre vezettetnek és az örök életre el petsételtetnek."

Az ezt követő kérdésekben pedig kifejti, hogy a szentlélek nem lehet Is­ten, mert az az Atya ereje és megnyilvánulási formája. Az a tény, hogy a szent­lélek az Atya és a Fiú mellett szerepel azért van, „mert az Atya adgya" (72. kérdés). A szentlélek Isten voltát az sem támasztja alá, hogy a keresztelés az ő nevére történik. A fentiekből kitűnik, hogy a dési egyezség nem befolyásolta a szentlélekről alkotott dávidferenci felfogást, miszerint az csak Istennek ereje. Ez érthető, hiszen az egyezség főleg arra irányult, hogy a Consensus Ministro-rum szerint Jézust Istennek kell vallani, őt imádni és segítségül kell hívni, a kisgyermekeket az Atya, Fiú és Szentlélek nevében kell megkereszteltetni stb.

A továbbiakban Árkosi (Gelei) Benedeknek 1650-1661 között kézirat­ban maradt művére térünk rá, amelyben részletesen foglalkozik a szentlélek kérdésével. A mű címe: Hétbeli mindennapokra irattaton és sokféle szüksége­inkhez alkalmaztatott imádságos könyv, melyben az imádságoknak előtte vadnak a szentírás szerint való régi egy igaz vallásról és keresztényi hütről és annak cikkelyeiről és a szent életről való üdvösséges elmélkedések, Árkosi ezen alkotása nem egy szokásos hitvallás vagy káté, hanem Isten felé való fordulás, elmélkedés az apostoli vallásról, a keresztény hitről és a szent életről.

Az apostoli hitvallás gondolatmenetét követve érkezik el a szentlélek tárgyalásához. Árkosi a Mt 28,19 alapján magyarázza meg a szentléleknek a keresztelési szertartásban való jelentőségét, leszögezve azt, hogy nem lehet csak a szentlélek nevében keresztelni, mert a keresztelés szempontjából az Atya, a Fiú és a Szentlélek - ez a három fogalom - szorosan összetartozik. A szentlélek azonban nem Isten, hanem annak ereje. A szentlélek istenségét el­fogadó nézetekkel vitázva végül a következőképpen foglal állást:

„Mi annak okáért a szentírással egyetemben azt valljuk, hogy a szentlé­lek semmi nem egyéb, hanem isteni erő és hatalom, amely nélkül az isten sohasem lehetett, nem is volt, mert ezzel teremtette a nagy látható világot, ezzel bír, igazgat mindeneket; ezen pedig nevén neveztetik úgy mint megszentelő léleknek, mennyei isteni lelki erőnek, hatalomnak, amelynek általa Isten a Krisztussal vala, Atyja ígéretének, Isten erejének, karjának, jobb karjának, újjá­nak, amellyel Krisztus Urunk ördögöket űz vala ki,"¹¹

A szentlélek ajándéka mindenki számára megszerezhető: „A magunk megalázásával, a bűntől való megfélemléssel, imádsággal, atyafiúi szeretettel nemcsak megszerezhetjük, hanem nevelhetjük is mi bennünk Istennek szent lelkét"¹².

A szentlélek ajándékait azonban el is veszíthetjük, ha nem élünk eré­nyes életet, azaz ha a jót csak alkalomszerűen cselekedjük, és nem állandóan, ha az Istennek tetsző dolgokat nem gyakoroljuk, ha parázna módon viselke­dünk és trágárul beszélünk¹³.

Tehát a szentlélek nem más, mint erő és hatalom, amelyből Isten min­denkinek adhat. A szentlélek nélkül semmire sem vagyunk alkalmasak, de ál­tala mindent cselekedhetünk.

Az 1670. évi gyulafehérvári országgyűlésen Apafi Mihály felszólította az unitárius egyház akkori püspökét, Koncz Boldizsárt, hogy a dési egyezség ér­telmében megírt vallástételüket mutassák be a fejedelmi udvarban. Az unitári­us egyház a székelykeresztúri zsinaton tárgyalta meg a kérdést és úgy döntött, ha nem is egyhangúan, hogy Koncz Boldizsár által írott, s kéziratban használt kátét terjesztik be megvizsgálás céljából azzal a kéréssel, hogy ki is nyomtat­hassa. A cenzúra azonban a következő megjegyzéssel utasította el a kátét: „Többet kellene akkor adni, a dologhoz mélyebben is nyúlni, ha ki kellene nyomtatni"¹⁴.

így a káté kéziratban maradt, és csak 1698-ban lehetett kinyomtatni. Az­óta ez a káté öt kiadást ért meg, az utolsó 1854-ből való. A köztudatban ma­napság Koncz Boldizsár-féle káté néven szerepel, azonban az eredeti címe így hangzik: Katechezis. Azaz: Keresztyén vallásra való tanítás.

A káté a szentlélek munkáját és szerepét több helyen említi, de a tulaj­donképpeni meghatározását csak a 23. kérdés feleletében adja meg. XXIII. Micsoda a Szent Lélek? Amaz Istentől és az Atyától ígértetett, és a Krisztus meg-dicsőíttetése után minden testre kiöntetett olyan mennyei erő, mely által régen az apostolok és egyéb akkori hívek nem csak megszenteltetnek, hanem nagy erőket, csodákat és jegyeket is tesznek vala. Mostan pedig a mely erő által a hívek minden igazsága, és Istennek kedves akaratjára taníttatnak, vezéreltet­nek, megszenteltetnek, könyörgésökben és erőtlenségökben segíttetnek, há­borúságokban vigasztaltatnak és a teljes váltságnak napjára elpecsételtetnek."

A szentlélek tehát Isten ereje, amely a múltban is hatott, és hatása a je­lenben is érvényesül. Ez az erő segíti az embereket az igazságra eljutni, de nem tekinthető isteni személynek, és így nem is kell imádni.

A Debreceni Református Kollégium Nagykönyvtára kéziratárában az R 539 helyrajzi szám alatt találtam egy unitárius kéziratos kátétöredéket, amelyet 1700 körül másoltak. Címe: Az igaz hitnek és vallásnak dolgairól való rövid kérdeszkedés. Szerzőjét még nem sikerült azonosítanom. A szentlelket hat kér­désben tárgyalja. Ezek közül megemlítjük a következőket:

         "Mit vallasz a' Sz:Lélek felöl?       

Hiszem és vallom, hogy a' Sz:Lélek a' magasságbéli Istennek ereje és hatalmassága légyen.

Istené a Sz:Lélek^?                                                              

Nem, mert sohult a' Sz: Írás ezt az Istennek ígéretit a' Sz: lelket Isten[n]ek ne[m] mo[n]gya.

Kellé imádni? 

Semmiképpen nem, mert sohult nem porontsoltatik, és példát sem talá­lunk, hogy valakitől a' Szentek közzül imádtatott volna,"

A dési egyezség hatása érződik ezen a kátén is, de a szentlélekről szóló tanítása, azaz a kérdések megfogalmazása mintha tiltakozás tenne a jézusról szóló tanítás ránk erőszakolt részei ellen, A szentlétekre vonatkozóan a káté szerzője nyomatékosan kijelenti, hogy nem Isten, és nem is kell azt imádni. Ugyanazt a nézetét Jézusra is kiterjesztené, de az egyezség kényszerű hatása alatt ezt nem tehette.

Árkosi (Gelei) Benedek műve, majd Koncz Boldizsár kátéja nagyban hozzájárult az unitárius egyház szellemi fejlődéséhez, különösen az utóbbi, amely hosszú időn keresztül egyik szimbolikus könyve volt az egyháznak,

A 17. század vége és a 18. század eleje Erdély történetében szomorú korszak volt. A fejedelmség megszűnt, a Rákóczi szabadságharc elbukott.

A szabadságharc ideje alatt a fejedelemhez hű erdélyiek egy része a kedvezőtlen állapotok miatt kénytelen volt elhagyni hazáját, és Magyarorszá­gon menedéket keresni. A bujdosó erdélyieket Szabolcs, Szatmár, Bereg, Ung, Ugocsa és Máramaros vármegyékbe telepítették le.

Torda főbírája, a buzgó unitárius Szaniszló Zsigmond is követte fejedel­mét II. Rákóczi Ferencet Magyarországra. Szaniszló és a szintén bujdosó tordai unitárius pap, Szentiványi Bartók János a Szabolcs megyei Mándokon 1708-ban Károlyiné Barkóczy Krisztina kérésére írt egy Confessiót, unitárius vallás-tételt¹⁵. Károlyiné a Confessiót odaadta Demeter Márton páternek, később gyulafehérvári nagyprépostnak, hogy véleményezze azt, és egy katolikus szel­lemű vitairatot írjon róla. Demeter Márton könyve, amelyben az unitáriusok vallástételét cáfolja, csak 1732-ben jelent meg nyomtatásban itt Kolozsváron, ilyen címen: A Szent Háromságnak az, az, az Atyának, és Fiúnak, és Szent Léleknek. Három Valóságos Isteni Személyeknek Egy Igaz, örök, és Egyenlő Is­tenségekről való, Római közönséges, és Apostoli Anyaszentegyházának egy igaz, tökéletes, és egyedül üdvösséges Hite, Vallása, és Tudománya. Ez a mű tartalmazza a Szaniszló és Szentiványi által írott Confessiót kis részletekre tör­delve, az ezekre adott katolikus válaszokkal.

Benczédi Pál többször idézett könyvében (lásd a jegyzetekben) szintén ismerteti ezt a vallástételt, de ő nem mondja ki egyértelműen, hogy az Sza­niszló és Szentiványi műve lenne.

A vallástétel, azaz Confessió szövegére vonatkozóan meg kell jegyez­nünk, hogy abban „Demeter szerint -Szerzői a Szent Létekről elsőben világoson értelmeket ki nem adták volt. Azért egy alkalmatossággal magam - Demeter Márton - szemben lévén (más egy méltóságos Catholikus és buzgó Uri személy-is jelen lévén) eggyikkel, a ki azon Unitária Vallás-tételnek fővebbik koholója  volt, kénszerítettük szép szóval, hogy nyilvábban adná-ki a Szent Lélekről való értelmeket; ki-is noha abban az időben (mitől viseltetvén) nem akart a dologhoz szóllani; kevés napok mulva mindazáltal... írásban valamennyiben világosb ér­telmét adta, és kezemhez küldötte-"¹⁶. Tehát a szentlélekről szóló tanítás részle­tes tárgyalása eredetileg nem volt benne a Vallástételben.

Szaniszló utólag küldte el azt Demeternek 1710-ben. A kiegészítés egye­dül Szaniszló műve, hiszen akkor már nem élt Szentiványi. A tanítás így hangzik:

„Hiszszük a Vigasztaló Szent Lelket az Atya Istennek ollyan ajándéká­nak, erejének, és ujjának lenni, mely az Atyától származik, a Krisztus nevében küldetik, a Krisztusban hívőknek adatik, Isteni félelem által tartatik, hitetlenség által ki-óltatik. Mely a Kristus Jesusnak legbővebben adatott, az Apostolokra Pünkösd napján ki-öntetett, mely tudatlanságokban tanította, szomoruságok­ban vigasztalta, félelmekben bátorította, az Evangéliumnak predikálására alkalmatossokká tötte; mely által ma-is a Hívek meg-szenteltetnek, és a Váltságnak napjára el-pecsételtetnek.

Mind ezekből ki-teczik hogy mű-is Unitáriusok a Szent Háromságot hisszük és vallyuk a szerént, a mint az Apostoli Credo, és a Szent írás előnk­ben adgya, és Háromnak nevében, Atyának, Fiúnak, Szent Léleknek nevében Keresztelkedünk; De ehez többet tenni, vagy ebben el-venni nem merünk; melyre nézve a Keresztségben-is nem tészszük azt hozzá. Szent Lélek Istennek nevében: mert az írásban e képpen nincsen. Mü az Apostoloknak az Apostoli Credóban ki-adatott magyarázatokkal, és a Szent írásnak világos szavaival megelégszünk, azoknál a dolgot mélyebben érteni, külömben magyarázni, a Sz. írásban nem találtatott idegen szókkal élni nem merünk. Másoknak mi teczik, állyon szabadságokban.

(Szaniszló későbbi pótlása)

Jóllehet ez előtt ki-adott Vallás-tételünkben igen világosan, és a Sz. írás­nak értelme szerént a Szent Lélekről, együgyü értelmünk ki-tétetett; de mint­hogy némellyek azt mongyák, hogy abból nem értik a Szent Lélekről való Vallás-tételünket: Mellyel, ha megelégednének a Szent írásnak egyenes és vi­lágos Tanú-bizonyságival, nyilvánsággal semmiképpen nem mondhatnánk. Most-is tovább a Szent írásnál nem akarunk menni, hanem világosab értelem­nek okáért a Sz. Lélekről való Vallás-tételünket ez szerént adgyuk ki.

Mü a Szent írásokkal azt vallyuk, hogy a Szent Lélek, nem egyéb, ha­nem Isteni erő és hatalom, mely nélkül az Isten soha nem vólt, nem-is lehet. Ezzel teremtette e nagy látható világot, ezzel bír, és igazgat mindeneket.  Ez az erő pedig sok nevekkel neveztetik: ugymint: Szent Léteknek. Luc.l. Istennek erejének Luc.24. Atyának igéretinek, és Mennyei erőnek, Act.1. Szent Léleknek és Hatalomnak, melynek általa Isten vala a Krisztussal. Act.10v.38. Szentelő Lé­leknek. Rom.l. Lelki erőnek és Isteni erőnek. I.Cor.2.v.4.5. Istennek karjának és erejének. Luc.l.v.51. Istennek ujjának Exod.8. Mely Istennek ujjával üdvö­zítő Urunk Krisztusunk üzte-ki az ördögöket az emberekből. Luc.ll.v.2O, Is­tennek jobb karjának.Act,2,v.33,

Ez az Lélek, erő és hatalom az Istenben, mint valami végtelen tengerben és mélységes örvényben van; melyre nézve az Isten mindenhatónak-is monda-ük, ki mindeneknek ád abból az ő rendi és állapottya szerént.

Hogy pedig a Szent Lelket az Atyával egyenlő örök Istennek, e világnak nagy részévei együtt nem valhattyuk, okai a többek között ezek.

1.    Mert sohol a Szent írásban Istennek nem neveztetik; mellyel lehetet­
len dolog, hogy az Írás világoson, minden következés nélkül nem tanítana,
hogyha a Sz.Lélek Isten volna.

2.    Sohol az írásban sem emlékezet, sem példa nem találtatik arra, hogy
a Szent Léleknek Könyörgeni, avagy azt imádni kellene.

3.    A Szent Lélek igen gyakorta el-hagyatik az írásban, mikor az Írás az
Atyáról és Fiúról emlékezik: mely nem lehetne, hogy ha a Szent Lélek külön
Isteni személy volna; úgymint mikor az Írás azt mondgya: hogy csak az
Atyának és JESUS Kristusnak ismeretiben áll az mi üdvösségünk. Miért nem
mondgya a Szent Lélek isméretiben-is? Joan.l7.v.3.

Erre láss többeket-is. I.Cor.8.v.6. Act.20.v.21. I. Thess-l.v.9-10. 2. Thess.3v.5. l.Joan.l.v.3. Item 9.2.V.24, Apoc,5.v.13.93.v.l2. Ephes.6.v.l3-l.Thes.3-v.ll. 2.Thess.2.v.l6. l.Tim.l.v.l,Tit.2.v.l3.

Mely Szent írásbéli helyekben, ha a Szent Lélek az Atyával egyenlő Isten vólna, semmiképpen el nem hagyattathatott volna. Ide adhattyuk ezt-is; Hogy ha a Szent Lélek az Atya Istentől különös személyű Isten vólna, a JESUS Krisz­tus a Szent Lélek Istennek vólna inkább Fia, mint az Atyának, mivel, a Szent Léleknek ereje által fogantatott. De mind ezt, és sokakat egyebeket rövidség­nek okáért el-halgatunk"¹⁷.

Demeter Márton idézett műve akarata ellenére is jó szolgálatot tett az unitárius egyháznak, hiszen a könyvnyomtatásra a cenzúra ritkán adott lehe­tőséget, de így mégis napvilágot láthatott egy unitárius hitvallás. Ennek a hit­vallásnak nem volt ugyan szimbolikus jellege, de összefoglalását adta az akkori unitárius meggyőződésnek.

A megindult ellenreformáció idején Steinville erdélyi katonai parancsnok az unitáriusokat szinte mindenüktől megfosztotta. Katonai karhatalommal el­vették a kolozsvári piaci nagytemplomot, a plébánia épületét, az iskolát és más egyházi közvagyont. Ebben az időben a püspök, a tanári kar és a papság földön­futóvá lett, a tanuló ifjúság szétszóródott, a nyilvános gyülekezést, az istentisz­teletek tartását egy időre betiltották stb. Jakab Elek szerint a „korondi ekklézsiában ekkor kapott annyira lábra a más vallásra-térés", aminek a meg­akadályozása céljából Almási Gergely Mihály püspöksége alatt az egyház veze­tősége a korondi eklézsiának egy konfessziót küldött, amely így foglalja össze a szendétekről szóló tanítást

„Hiszem a Szent-Lelket, de nem a Szent-Lélekben, ki sem állattya, sem személye, hanem Istennek ereje, újja, jobb keze, a ki soha nem imádtatott, soha nem is imádtatik, a ki által szólott Isten a Próféták által, és most is az által igazgattatnak az hívek minden igazságra."¹⁸ A konfesszió valószínűleg Szentábrahámitól származik, amelyet később latinra is lefordítottak és kiküldték a papoknak.

A 18. század egyik legnagyobb teológiai alkotása, a már említett Szentábrahámi L. Mihály nevéhez fűződik. Művének címe: Summa Universae Theologie Christiane secundum unitarios, amely csak jóval halála után, 1787-ben jelent meg nyomtatásban.

Magyarul 1899-ben jelent meg ilyen címen: A keresztény hittudomány összege az unitáriusok szerint. A fordítást Derzsi Károly végezte el.

Szentábrahámi műve négy részre oszlik. A harmadik és egyben a legter­jedelmesebb része A keresztény erkölcstanról vagyis A keresztény vallás felté­teleiről szól.

Ennek a résznek az a sajátossága, hogy a szentlélekről való magyarázat­tal indít, ilyen címen: A szent lélekről és az Újszövetség más ígéreteiről s  fenye­getéseiről. Szentábrahámi a következőképpen határozza meg a szentlelket:

„A szent lélek az Istennek amaz ereje (Luk.l. 35; 49; Csel 1,8- Róm 15,13; I Kor 2, 4-5), mely által Isten az ő híveit megszentelte és más isteni aján­dékokkal megtöltötte."¹⁹

A szentlélek ajándékai az Újszövetség szerint - folytatja Szentábrahámi -„vagy rendkívüli és látható, vagy rendes és láthatatlan úton adatik."20 Jézus rendkívüli módon fogantatott és szenteltetett fel a szentlélek által, s ez a rend­kívüli ajándék az apostoloknak is megadatott azáltal, hogy csodát cselekedhet­nek, és így tanításaiknak tekintélyt szerezhetnek. A szentlélek rendes és minden időben megnyilvánuló kegyelme pedig nem egyéb, „mint Mennek ama hathatós működése, mely által a hívők szívei nemcsak örömmel töltetnek be, hanem meg is világosíttatnak, az akarat a kívánsággal együtt buzdíttatik, mi pedig alkalmatossá tétetünk az Istent illető dolgok meghallására és teljesí­tésére..."²¹

A továbbiakban Szentábrahámi kifejti, hogy a Bibliában a szentjeiket gyakran úgy tüntetik fel, mint személyt, amennyiben olyan tulajdonságokkal ruházzák fel, amelyek az emberi személyekre vagy azok cselekedeteire vonat­koznak; majd megjegyzi, hogy „szokás ugyanis nemcsak az írásban hanem a közönséges beszédben és oly dolgoknak, melyek nem személyek, költői személyesítés útján - és pedig nem minden választékosság és nyomaték nélkül -oly míveleteket és cselekedeteket tulajdonítani, melyek máskülönben szoro­san véve csak személyekre illenek,"²²

Röviden összegezve a fentieket, elmondhatjuk, hogy Szentábrahámi is a szentlelket egyértelműen Isten erejének tartja, amely nem külön isteni sze­mély. Ebből pedig kimondatlanul is az következik, hogy imádni sem kell.

Szentábrahámi óriási érdeme az, hogy ezzel a munkával egy teljes rend­szert alkotott, amely az akkori unitárius álláspont leghívebb tolmácsolója volt Mindenre kitért részletesen és ehhez hasonló összefoglalás azóta sem jelent meg.

Talán a 18. században érte egyházunkat a legnagyobb veszteség. Elvet­ték templomainkat, iskoláinkat, hittani irodalmunk is a védekezés nehéz fel­adatát végezte. A kéziratos munkák, amelyeket nem lehetett kinyomtatni, gyenge fegyvernek bizonyultak a katolikus papsággal, a jezsuitákkal szemben. Az ő kezükben volt a sajtó, a nyomda, ráadásul az állam feltétel nélküli támo­gatását is élvezték.

A nehéz körülmények ellenére kéziratos hittani irodalmunk elég gazdag volt

Mária Terézia halála után II. József trónra lépésével egyházunk felszaba­dult az elnyomás alól, de egyelőre még komolyabb irodalmi tevékenységet nem tudott kifejteni.

A 18. század végén és a 19. század eleién is több kéziratban maradt káté tanúsítja hittani fejlődésünk folytonosságát.

1845-ben azonban már nyomtatásban jelent meg a szerző nevének fel­tüntetése nélkül egy káté, amelynek címe: A keresztény vallás elemei kérdések­ben és feleletekben. Dr. Erdő János egyik tanulmányában kimutatta, hogy azt a kátét Kriza János dolgozta át magyar nyelvre Channing E. W. angol nyelvű ká­téja alapján²³.

Erdő János arra is felhívja a figyelmet, hogy Channing kátéjában nem foglalkozott a szentlélek fogalmával. „Kriza teológiájának viszont egyik alko­tóeleme a szentlélek. Ennek közreműködése nélkül nem tudta elképzelni üd­vösségünk munkálását. Magától értetődd volt, hogy az átdolgozott kátéban Isten, ember és Jézus mellett a szentlélek is helyet kapott,"²⁴

A káté vége felé Kriza három kérdésben foglalkozik a szentlélekkel
(XXVII. XXVIII és XXIX. kérdések). Érdemesnek tartom idézni azokat, mert
csak így tudjuk értékelni és összehasonlítani elsősorban a Koncz Boldizsár-
féle káté szentlélektanával, mely káté hosszú időn keresztül szimbolikus könyve volt egyházunknak.    

XXVII „Hogy idvességedet haszonnal munkálhassad, mire van neked minden pillanatban szükséged?

Szükségem van az Isten erősítő szent Lelkére, valamint mi emberek testi szükségeinkben sem lehetünk el az Isten segedelme nélkül: szintoly szükséges ez nekünk a mi lelki szükségeinkben, arra nézve t. i,, hogy naponként böl­csebbek, erényesebbek és boldogabbak lehessünk.

XXVIII. Az Isten szent Lelke munkálkodik-e ma is a keresztény ember­ben?

1.   Az Isten szent Lelke ma is munkálkodik én bennem; felvilágosítja értelmemet, hogy az igazat és a jót megismerjem; erősíti akaratomat, hogy a mit jónak, igaznak lenni megismertem, a mellett állhatatos legyek.

2.   Megismerteti velem gyengeségemet, s megtérésre és jobbulásra indít; vigasztal ínségben, nyomorúságban s eleveníti szívemben az örök étet édes re­ményét.

XXIX.     Mi módon munkálkodik az emberben a szent Lélek?

1.     Nem valami csodálatos, rendkívüli módon, hogy felesleges lenne
azáltal az embernek önmunkássága.

2.     Az Isten nem teszi helyettem azt, a mit magam megtehetek és tenni kötelességem, hanem csak eszközök által munkálkodik bennem, melyeket az ő bölcs gondviselése nyújt nekem s hathatóssá teszen lelkemben. Ezen eszkö­zöket szükség használnom, s minél lelkesebben használom, annál inkább munkálkodik a szent Lélek."²⁵

Koncz Boldizsár szentlélektana is az akkori körülményeknek megfelelő unitárius álláspontot képviselte, de annak dogmatikus fejtegetésével szemben Kriza János a letisztult hitelvi fejlődés kapuját nyitotta meg a teológiai kérdé­sek minden területén.

Kriza azt tanítja a szentlélekről - amint a fenti kátéidézet is mutatja -hogy az az Isten erősítő Lelke és segedelme, mely által naponként bölcsebbek, erényesebbek és boldogabbak lehetünk. Ez a Lélek ma is munkálkodik bennünk: felvilágosítja értelmünket, hogy az igazat és a jót megismerjük, erősíti akaratunkat, hogy amit jónak, igaznak megismertünk, amellett ki is tartsunk. Megismerteti gyengeségeinket, s megtérésre, jobbulásra indít Vigasztal a nyomorúságban, és megerősíti szívünkben az örökélet reménységét. A szent Lé­lek nem csodálatos, hanem természetes módon működik. Az Isten nem cselekszik helyettünk olyat, amit mi is meg tudunk tenni, és amit köteles­ségünk is megtenni, hanem csak eszközök által munkálkodik bennünk. Az eszközöket gondviselése biztosítja számunkra. Minél inkább használjuk azo­kat, annál inkább munkálkodik bennünk a szent Lélek.

Ez a káté egyházi irodalmunk egyik legolvasottabb műve lett, és vallás-oktatási tankönyvként közei ötven éven keresztül használták.

„A Channing - Kriza kátéja határkő a hazai unitárius egyház törté­netében - állapítja meg Erdő János. Ez a munka kiállást jelent a dési komplanáció ránk kényszerített dogmatizmusa ellen, és egyben kovász teológiánk 19. századbeli megújulásában...

Megvalósította az 1580 óta fennállott irodalmi elszigeteltségünk áttöré­sét, és kapcsolatot létesített az angol-amerikai unitárius irodalommal"²⁶. Ezen­kívül - tehetjük hozzá mi - óriási teológiai értékkel gazdagodott Channing kátéja, midőn Kriza János kiegészítette azt szentlélektanával.

Unitáriusnak lenni 1854 előtt egészen mást jelentett mint azután, állítot­ta Borbély István. (1854-ben jelent meg Koncz Boldizsár kátéjának utolsó ki­adása.) Gál Kelemen ellenben úgy vélte, hogy 1875, Ferencz József konfirmálók számára írott kátéja 3. kiadásának esztendeje az az időpont, ami­kor a vallási liberalizmus hatása alatt egyházunk végérvényesen a saját lábára állva elkötelezte magát a tiszta Jézusi eszmék mellett²⁷.

Ferencz József kátéjának első kiadása (1864) „még cipeli a dézsi egyez­ség reánk erőszakolt hitelveit, melyeket már senki sem hisz és senki sem vall,"²⁸ Símén Domokos, Ferencz József mérsékelten haladó teológiájával szemben, a radikális szellemiség képviselője. A kátéval egy kidben jelent meg Siménnek a Szent történetek című munkája, amelyben Isten egységét, Jézus valóságos ember voltát hirdeti és a szentlélek nem más - mondja - mint lel­künknek azon mennyei ereje, amely minket igazságra vezérel29.

Ferencz József kátéját lépésről-lépésre reformálta meg, és 1991-ig húsz kiadása jelent meg. Az utolsó kiadás két kérdésben foglalja össze a szentlélekről szóló tanítást. Eszerint a szentlelket Isten erejeként, jóra irányuló segítség­ként határozza meg, amely az ember értelmét megvilágosítja, a szívét megtisztítja, hatásaiban pedig megnyugtat, bátorít és boldogít.

Időközben jelentek meg újabb hittant munkák és káték, de azok nem váltak az egyház szimbolikus könyveivé. Balázs Ferenc Tordán 1932-ben saját kiadásban megjelent Kis Hittana így teszi fel a szentlélekre vonatkozó kérdést:

"Mit tartasz a -szent létekről-?

A szent lélekről azt tartom, hogy az nem más, mint az isteni lélek, ami­kor bennünk erőre kap"³⁰. Balázs Ferenc ebben a kis füzetében arra töreke­dett, hogy az unitárius vallásról egy olyan rendszert adjon, amely tapasztalata szerint a hívek többségének akkori hitbeli meggyőződését, felfogását vagy fedi vagy pedig azon alapszik. Elsősorban az unitáriusok számára írta azt, de ahogy megjegyzi, „Tapasztalatom szerint sok művelt ember hite egyezik az itt lefek­tetett elvekkel."³¹

Szentlélektana tömör, egyszerű és kifejezésre jut benne, hogy a szentlé­lek Istenhez tartozik, és mint erő működik bennünk.

Dr. Kiss Eleknek is megjelent 1968-ban egy kátéja, amelyben nem fog­lalkozik a szentlélek tételes meghatározásával. Kimondja, hogy a szentlélek Is­tennek a lelke és a „szentséges fogalom itt azt fejezi ki, hogy az egész léleknek minden teljessége benne foglaltatik."³² Annál nagyobb hangsúlyt fektet az em­beri lélekre, miszerint az személyes szellem, amely „nem áll egyedül önmagá­ban", hanem „az Isten lelkének részese ... s mint ilyen, megszentelődésre van hivatva". A megszentelődés emberi feltétele azonban az, hogy Atyánkat, Iste­nünket őszinte, tiszta, gyermeki szívből jövő imádsággal kell kérnünk, hogy növelje bennünk és általunk a nemesen cselekvő élő léleknek világát, gazda­gítsa lelki világunk belsejét és áldja meg jóra törekvő minden nemes szándé­kunkat, hogy a bennünk lévő nemes akarat hívatásos cselekvésbe lendüljön."³³

Összegzésképpen elmondhatjuk, hogy a teljesség igénye nélkül áttekin­tett unitárius teológiai, hittani irodalmunk látszólag szegényes. Ha a nehéz tör­ténelmi körülményeket vesszük figyelembe, akkor ez az irodalom igencsak gazdagnak mondható. Ebben a paradoxonban a látszólag szegény, valójában gazdag teológiai irodalomban egy lassú, egyenetlen, de mégis fejlődő, felfele ívelő irány mutatható ki.

Azok az összetevők, amelyek meghatározó szerepet játszottak ebben a fejlődésben, olykor visszaesésben, az általános egyházi életből fakadtak. Ezek a teológiai és hittani munkák az önigazolás eszközei voltak az egyházat ért tá­madásokkal szemben, s ugyanakkor a hitvédelem eszközei is.

A hittani munkákban kevés kivétellel egy közös elemet lehet kimutatni, mégpedig azt, hogy az Apostoli Hitvallás formáját követik. Hogy főtémánkhoz közelítsünk, a Ferencz József kátéjának legutolsó kiadása is a szentlelket Isten­től elválasztva külön fejezetben tárgyalja. A szentlélek Istenhez tartozik, az is­teni tevékenység egyik sajátos megnyilvánulása. Ebben tulajdonképpen minden unitárius egyetért. Sajnos káténkban, legfontosabb szimbolikus köny­vünkben, ez még nem érvényesült. A következő kiadásban szükség lesz egy olyan radikális lépésnek a megtételére, amely most már a szentlelket az azt megillető helyen fogja tárgyalni.

 

Jegyzetek

¹ Varga Béla: Az unitárius vallás. in.: Magyar Protestáns Almanach
1933. évre. Bp. 83. p.

² Ld: Dr. Borbély István: A mai unitárius hitelvek kialakulásának törté­nete. I. Kolozsvár, 1925. 58. p.

³ Ld: Balázs Mihály: Az erdélyi antitrinitarizmus az 1560-as évek végén.
Akad. kiad. Bp. 1988. 38. p.

⁴ Dr. Borbély István: i.m. 60. p.

⁵ Balázs M.: i.m. 40. p.