BLANDRATA
Nos,
ez a püspök háza. Indulhatsz.
SOCINO
Fontos
lettem a fejedelemnek, Blandrata. Minek tulajdonítsam?
BLANDRATA
Rövidre
fogtad a memóriádat, Socino, pedig nagy szükséged lesz rá hamarosan.
SOCINO
Úgy
beszélsz, mintha ti tennétek nekem szívességet.
BLANDRATA
A
szívesség kölcsönös…a vendégünk vagy.
SOCINO
Drága
vendégség ez.
BLANDRATA
Édes
testvérem, nem fogsz te attól hányni, amit kívánunk tőled.
SOCINO
Erős
gyomrúnak tartasz. Igaz, te is az vagy. A fejedelem udvarában bizonyára sok
hullát vagdostál már. Nem irtózol a vértől, ugye? Csakhogy az én egy istenem….
BLANDRATA
Hagyjuk
a párbajt. Már keserű a szám a sok hitvitától. Hogy egy az isten, vagy három.
Ez a gyakorlat oldaláról mindegy. Tudod, mi a teendőd.
SOCINO
Tudom.
De én hitből akarom tenni, amit teszek. Semmi megbízást nem vállalok, csak ezt
a belsőt, s ha ez is meg van, akár ölhetek is. De csak hitből.
BLANDRATA
Mi
kell nagyobb hit annál, hogy az újítások kora lejért? A többi egyház haragját
nem hívhatjuk ki magunk ellen ismét. Meg kell őriznünk azt az unitárius
egyházat, amivé már lettünk. Most a szilárdítás kora következik. Új fejedelem
jött, a minket pártoló János Zsigmond után a katolikus Báthoryak. Ilyenkor
mindig fel kell áldozni valakit. Mindig valakit. Valakiket. Embereket, vagy
csupán egy embert. Még ha lángelme is. Mert a lángelme képes elnyelni, kioltani
a szorgalmas tüzet. A lángelme csak önmagát világítja meg. Ezért kell őt
feláldoznunk a fényért.
SOCINO
Talán
magánkihallgatásra jársz Istenhez, s négyszemközt néked elmondotta, kit kell
megölnünk? Ki választott téged, hogy valakit is kiválaszthass áldozatra?
BLANDRATA
Nem
kiválasztottja, én szolgálója vagyok istennek.
SOCINO
Még
azt sem tudom, igazából mit kell tennem.
BLANDRATA
Mit?
Megfigyeled a püspököt, amit látsz és hallasz, jelented. Nem mozdulsz el tőle
sem éjjel, sem nappal. A szolgálólány továbbítja híreidet. Vagy én magam jövök
el érte. Vigyázz, a püspök okos! Nem lesz könnyű bizonyítanod, hogy hitünk
ellensége és el kell vesznie.
SOCINO
Megöljem
azt, aki okosabb? Ha mindenkit ledöfünk, aki az egyházban okosabb nálunk, ha
minden váltásnál kinyírjuk a gondolkodókat, akkor ki marad? Hülyék
államát akarjátok? Hülyék egyházát? Ha minden bátrat
lenyakaztatunk, és akkor a gyávákat tesszük meg papjainknak és hívőnknek a
nyúlszívűeket? Ha elpusztítjuk a tisztességet, a mocskot visszük majd a
szószékre föl?
BLANDRATA
ÉN
rád bízom. Ha te magad véled úgy, hogy valamit jelentened kell, ha te magad
érzed úgy, hogy bűnös, ha te gondolod, hogy a püspök eretnek és hitújító, s meg
akarja osztani az egységes egyházat, akkor jelents.
SOCINO
És
ha nem?
BLANDRATA
Úgy
a fejedelem ingyen vendége voltál. De kérlek, mindig az egyház jövőjére
gondolj.
SOCINO
Elárulni,
besúgni…lehet, de csak hitből! Csak hitből, Blandrata!
BLANDRATA
Legyen
hited a választásokra.
SOCINO
Idehívtatok,
hogy vitatkozzam egy emberrel. Hogy érveit és ő magát is figyeljem. Nincs
otthonom, ágyam, feleségem, szalonnám…könnyű lenne ez
az árulás is, ha…szabadon tehetném…
BLANDRATA
Otthon,
feleség, feleség hasán szalonna. Rajtad múlik.
DÁVID
Itt
van már?
MÁRIA
Hol
lenne? Megérkezett. Most pakol le, Blandrata hozta. Ennek a féregnek saját kulcsa van, mi?
DÁVID
Van.
Az én házamhoz sok embernek lehet kulcsa. Barátnak,
ellenségnek egyaránt.
MÁRIA
Ide
hozta a házunkba, hogy veled egyék, velünk háljon, és minden titkodat ellesse.
DÁVID
Titka
csak Istennek van, én nem vagyok ő. Vendégünk jött. Jó vacsorát készíts.
MÁRIA
Amilyet
tudok. Nem értem a birkaságodat! A fejedelem idehí egy kalandor unitáriust,
akit egyetlen ország sem fogad be, mert ismerik, mert akinek ma a fenekét
nyalja, azt később képes lesz ugyanazon a lyukon karóba húzatni. Ma hízeleg,
holnap úgy néz rád, mint kutya a piszkára. Egy ilyet küld ide a fejedelem, hogy
téged megfigyeltessen. Ez mindennél nagyobb megaláztatás, nem? Servet Mihályt
legalább Kálvin pusztította el…
DÁVID
Nagyon
megokosodtál mellettem, Mária.
MÁRIA
Hozzád
mért nem egy méltó gyilkost küldenek?
DÁVID
Téged
is ők küldtek.
MÁRIA
Az
más. Én még nem öltelek meg. Mert jó vagy hozzám. Voltak valaha neked is méltó
ellenfeleid, akármilyen mocskos szájú is volt Méliusz Péter, de egyenest ugrott
a torkodnak, nem takargatta, hogy az életedre tör. Hátulról nem vágott volna le
soha, pedig ő kálvinista volt, hogy rohadjon meg.
DÁVID
Ne
beszélj így az ellenfeleinkről, Mária, halott ellenfelet csak tisztelettel
szabad említeni.
MÁRIA
Blandrata,
és ez a Socino is unitáriusok, mint te, mégis oda akarnak dobni a katolikus
Báthorynak, a jezsuiták bérencének, csupán azért, hogy ők lehessenek az urak az
unitárius egyházban. Mert ki akarnak egyezni, szopni a katolikus csöcsét akkor
is, ha megeszi belülről a gyomrukat a keserű teje. És te? Mit teszel ellenük?
Hát mi vagy te?
DÁVID
Én
akkor is unitárius vagyok.
MÁRIA
Báthory
meginvitál egy besúgót, és csak annyi bőr a redves pofáján, hogy hozzád
szállásoltatja el!
DÁVID
Eh,
ne beszélj már…honnan tudod, hogy a fejedelem
szállásoltatta el?
MÁRIA
Persze,
a Blandrata ötelete volt, de ez nem számít, nem az ilyesmin múlik a gaztett. A
te házadba küldték, te itatod, te szólsz hozzá, hogy ne unja magát. Te tartod
el a saját gyilkosodat!
DÁVID
Téged
is én tartalak. Te is bármikor megölhetsz.
/Mária
pofont kever le Dávidnak/
Szemét.
Nem érted, rajtad fog élősködni!
DÁVID
Isten
élősdijei vagyunk mindnyájan, Isten tetvei, bolhái mindahányan.
MÁRIA
Csakhogy
Istent nem lehet megölni. De téged igen. Gyanakodj már ember módra!
DÁVID
Nem
gyanakszom. Ha Istenben bízom, bízom mindenkiben. Ha Isten öl meg, mindenki
megöl. Ha mindenki megöl, Isten öl meg.
MÁRIA
Ferenc, Ferenc, túl magasan vagy már, nem értenek meg, csak sejtik, hogy tudós vagy, de azt is onnan, hogy nem értenek…mit tudják ők, miért kell három Isten helyett egy, amikor nekik úgyis mindegy….ha nekik, ami kell, ételük, italuk, éjjelre meleg asszony megvan, mit bánják ők, hogy egy az Isten, vagy három? És hogy Krisztus Isten fia volt-e, vagy pedig csupán egy emberóriás?
DÁVID
Ha
a világon csupán egyetlen embernek kellene az egy Isten, már akkor is megérné,
hogy hirdessem őt.
MÁRIA
Hülye. Bigott hülye, hülye, hülye, hülye.
DÁVID
Vagy
én, vagy ő. Aki Istennek kedvesebb, az pusztul el.
MÁRIA
Hát
te pusztulsz el!
DÁVID
Ha
Isten akarja…
MÁRIA
Blandrata
és a fejedelem küldi rád, érted, te gyengeelméjű püspök?!
Vadliba-teológus. Vándorol. Oda, ahol rásüt a nap. És a piszkát is odaviszi….
DÁVID
Isten küldi, hogy bebizonyítsam igazamat. Hiszem,
Socino nem fog elárulni engem. Van olyan jó teológus, hogy lássa: most az
egyszer nálam van az igazság. Blandratával vesztett ügyem volt, hisz új
fejedelem van. /Őszinte bizakodás/ De Socino idegen országból jött, nem
elfogult. Nékem nem mindegy, hogy a fejedelemnek ki beszél a véleményemről:
régi ellenfelem, Blandrata, vagy pedig a pártatlan Socino…ha
őt meggyőzőm, mégiscsak lesz remény…
MÁRIA
Ja,
ez hajt téged is. Hogy Blandrata helyére kerül.
DÁVID
Így ismersz engem?
MÁRIA
Milyen
gyermek vagy te! Ez a Blandrata ki van szolgáltatva Báthorynak. Ez az ember
hontalan, így csak elárulhat téged! Nincs hová fejét
lehajtsa: csak az árulásra. Az árulás az ő hazája.
DÁVID
Ha
elárulna, akkor is meg kell próbálnom. Az ő árulása is jó lesz valamire.
MÁRIA
Mire,
az Istenért, mire?
DÁVID
Majd
megtudjuk.
MÁRIA
Ágyába
küldesz ennek is? Mint Blandratának? Igen?
DÁVID
Vendég
jön. Kiszolgáljuk.
MÁRIA
Akarod?
Oda dobsz neki?
DÁVID
Mindannyian
mindenkié vagyunk.
/Mária leköpi a püspököt, majd a nyakába ugrik, megcsókolja, hosszú, szenvedélyes csók./
MÁRIA
Gyűlöllek. Megöllek
egyszer, biztosan.
/Elmegy, Dávid Ferenc mosolyogva néz maga elé/
DÁVID
Istenem, elárulhat
mindenki, csak Te soha ne hagyj el engem, kérlek, Istenem. Te soha ne árulj el
engemet.
/Énekelni kezd egy unitárius zsoltárt/
Harmadik kép
/Dávid és Socino együtt éneklik a zsoltárt, majd abbahagyják, egymás felé fordulnak/
DÁVID
Hol vannak a többiek?
SOCINO
Nem értem.
DÁVID
Rajtad kívül a többi Jézus
tanítvány. S te melyik vagy közülük?
SOCINO
Ez talán túlzás, püspök
úr.
DÁVID
Igazad van. Ez csak az
első vacsora. Vajon mennyi van még az utolsóig? Tehát hoztak, testvérem.
Katonák hoztak, fegyverrel kísértek, hogy vendégem légy. Lenyakaztak volna, ha
nem leszel a vendégem.
SOCINO
Engem ide beszállásoltak.
Nincs máshol hely. A pestisjárvány miatt sem. Én nem tehetek semmiről.
DÁVID
Ja, a járvány miatt. Én
sem érzem ám túl jól magam.
MÁRIA
Úgy bizony! Mind rosszul
vagyunk. A teológus úr pedig nagyon félénk ember, nem
tehet semmirül, ha neki azt mondják: menj ide, oda megy. Ahová mondják, épp
oda.
DÁVID
Mária! Tiszteld a
vendéget.
SOCINO
Én igazán kényelmetlen
helyzetbe hoztam a
püspök urat. Felforgattam a háza nyugalmát. Igazán nem jó
vendégnek lenni.
DÁVID
Socino, kedvesem, te olyan
jó teológus vagy, hogy még hasznomra válhatsz. Megbocsáss, ha eleinte kissé
barátságtalan voltam, de vannak pillanatok, amikor a saját magam testét sem
tűröm.
SOCINO
A legnehezebb ezen a
világon vendégnek lenni.
DÁVID
De hiszen valamennyien
vendégek vagyunk. Kedves Socino, mikor van nekem alkalmam arra, hogy
külföldiekkel egyházról, hitről beszélhessek? Itthon pedig…Úgyhogy
csak légy nyugodt, én nagyon örvendek neked. Végre egy méltó elme, akivel
vitatkozhatok.
SOCINO
Püspök uram, én egyáltalán
nem ragaszkodom ahhoz, hogy hitről és egyházról vitatkozzunk, sőt…
MÁRIA
Szőlőleves van. Gyenge
étek. Le akartam vágni egy bárányt, de ez nem engedte! Lefogta a kezem, amikor
el akartam vágni a nyakát. Pedig az jó paprikásan.
SOCINO
Magam nem eszem ilyen
étket….húst…
MÁRIA
Akkor biztos csak
véletlenül van szárított marhacomb a holmija között.
DÁVID
Mária, te képes voltál
kutakodni a vendég holmijai között?
SOCINO
Nincs rejtegetni valóm, és
a marhát valóban eszem, hosszú az út…megéhezem.
DÁVID
Menj ki Mária. Magunk is
bírunk enni.
/Mária kimegy/
DÁVID
Tudom, sokan csak azért
fogadnak vendéget, hogy a lányuk hárfajátékát bámulják, vagy hogy a fiúk
festményeit csodálhassák. Meg a bútoraikat, meg a főztjüket dicsértessék
szegény kiszolgáltatott vendéggel. Én erre nem vagyok kapható. De azért értsd
meg, itt nincs kivel beszélgetnem.
SOCINO
Kérem ne hozzon kényelmetlen helyzetbe, ne beszéljünk
a hitről ! Hagyja, hogy csodálhassam ezt
a gyönyörű tájat…
DÁVID
A benső tájat, Socino!
Végre szeretnék valakivel őszintén beszélgetni.
SOCINO
Nem!
DÁVID
De igen!
SOCINO
Nem! Püspök úr, én nem
azért jöttem ebbe a házba, hogy teológiai vitákat vívjak.
DÁVID
Gyanakszol. Mintha félnél
tőlem. Pedig esküszöm, nincs miért. Azt hiszed, nekem különös érdekem fűződik
hozzá, hogy a hit kérdéseitől beszélgessek. Értem, mitől félsz. És igazad van,
ha félsz. Ebben az világban már senkiben sem bízhatsz.
Hát elmondom neked: én nem vagyok megbízva azzal, hogy figyeljelek téged. Ha
ettől féltél, hát nem kell: nem azért szállásoltak el hozzám, mert megbíztak
valami feladattal.
SOCINO
Szeretném, ha ön semmit
sem mondana nekem. Érti, püspök úr, semmit.
DÁVID
Márpedig én mindent el
fogok mondani neked.
MÁRIA
Esznek, vagy nem? Nem
fogok órákig mosogatni.
SOCINO
Nem vagyok éhes.
MÁRIA
Hozzam a marháját?
DÁVID
Szívesen megkóstolnánk,
amit hoztál, Socino.
SOCINO
Hozza, Mária…ha a püspök úr is enné…
/Mária kisiet/
SOCINO
Könyörgöm, ne mondjon
nekem semmit.
DÁVID
Ne féljen, nem vagyok
besúgó. De ez köztünk marad.
SOCINO
Püspök úr!
DÁVID
Neked, elismerem, gyanús lehet hogy miért épp az én házamban kaptál szállást.
SOCINO
Nem gyanakszom!
DÁVID
Márpedig gyanakodnunk
kell!
SOCINO
Én nem gyanakszom. Ön nem
figyelhet engem. ki bízta volna meg?
DÁVID
Mondjuk, az Úristen.
SOCINO
Ne tréfáljon ezzel, püspök
úr.
DÁVID
Nos, ha én nem figyelhetem
magát, akkor csak egyetlen föltevés lehetséges.
SOCINO
Mégpedig?
DÁVID
Hogy te figyelsz engem.
SOCINO
Én?
DÁVID
Te.
SOCINO
Figyelem? Miért?
DÁVID
Figyelsz? Miért?
SOCINO
Amennyiben én nem kérem
öntől, püspök úr, hogy a hitdolgairól beszélgessen velem, sőt, tiltakozom is
ellene, mégis mire alapozza gyanúját?
DÁVID
Gyanú nincs. Helyzet van.
Báthory katolikus. Nem engedi az unitárius istentiszteletet. Jó. Bezárja a
gyülekezeti helyeket. Jó. De ez nem elég neki.
SOCINO
Nem…?
DÁVID
Nem. Azt akarja, még
otthon, még családjában se legyen eretnek az ember. Hogy még szerettei körében
se gondolkodhasson. Ez baj, Socino. És te nem akarsz beszélgetni velem, ez is
baj. Mert azt jelzi, félsz tőlem. Tehát tudsz valamit. Beszállásoltak ide. És
te nem mersz beszélgetni velem.
SOCINO
Jó. Beszélgessünk. Nem
bánom.
DÁVID
No végre! Vallani akarok.
SOCINO
De csak általános
dolgokról.
DÁVID
Mi van Istennél
általánosabb? Szóval kezdjük Jézus Krisztussal. Téged nyilván érdekel, hogy én
őt Isten fiának, megváltónak tartom-e, vagy pedig embernek?
SOCINO
Ezt mindenki tudja, hogy a
püspök úr mit hisz erről, ezt…
DÁVID
Embernek! Kimondtam…hallod? Hallasz valamit?
SOCINO
Mit?
DÁVID
Meghasadt valami? Eldőlt
valami? Földrengés lett? Nem. Mitől fél Báthory, ha ezt kimondom? És aki ezt
kimondja – persze nem így, egy tudód barát előtt, mint most én – szóval aki ezt kimondja, azt miért végezteti ki?
SOCINO
Mert most…ő van hatalmon.
DÁVID
Embernek tartom tehát őt…Isten fiát. És ő kegyelmet Isten helyett nem adhat! Ezért
vagyok a szemükben káromló – vallásháborító eretnek!
SOCINO
Nem, ez nem érdekel! Nem
érdekel!
DÁVID
Félsz, hogy hatok rád.
Megfertőzlek. Pedig csak annyit szeretnék, hogy körültapogasson egy gondolat,
és ha megszereteted, öleld magadhoz.
SOCINO
Fáradt vagyok, hosszú volt
az út…ma nem…semmiképp….
MÁRIA
A teológus úr biztos
elpulladt.
SOCINO
Talán elpilledt…ha szabadna…
MÁRIA
Nem. Így mondjuk.
Elpulladt. Nem akar lefeküdni? Elég volt
a vitákból.
DÁVID
Mária, ne szólj bele a
nagyok dolgába. Te még kicsi vagy.
MÁRIA
De azért Ferenc úr mégis
szeret engem. Engem minden nagy ember szeret, A
teológus úr is meg fog szeretni. De most még olyan, mint az egyszeri pap
Szeredában. Lenyomta a cselédlányt az ágyra, és gyertyával világított a lába
közé, mert csak gyertyával lelte meg! Ahelyett, hogy egyébbel világított volna.
DÁVID
Ne ízetlenkedj, Mária!
MÁRIA
Hozok lepedőt. Ágyneműt.
/Kimegy/
SOCINO
Hallottam
magyar asszonyokról, akik egymaguk képesek voltak megszégyeníteni egy egész
regimentet. A durvasággal. Pedig az nagy szó, ha egy
zsoldos katona elpirul…A szellem néha furcsán megdermed, ha a nyers erő
rárohan. Min a kisebb állat is, ha egy nagyobb közeleg feléje. Hogy ne bántsák,
eljátssza a halált. A nyers erő előtt egyetlen nemességünk a hallgatás.
DÁVID
Én nem leszek nemes, ha
erre gondolsz.
/Belép Mária/
MÁRIA
Itt alszom én is.
DÁVID
Menj, feküdj le a
szobádban.
MÁRIA
Nékem nem parancsol.
Parancsolt volna annak a boszorkány feleségének, aki faképnél hagyta. De annak
csak a bűbájolás bizsergette a hátulját, nem a zizegő biblia.
DÁVID
Mária, ha nem hagyod abba…
MÁRIA
Akkor mi lesz? Itt alszom.
Úgy szeretnék egyszer olyan helyen hálni, ahol nagy emberek alusznak. A püspök
úr úgy is azt szokta mondani, hogy kicsi elméjű vagyok. A kicsi elme pedig nagyokat kíván!
SOCINO
Nem kellene vitatkozni
vele…
MÁRIA
Éntőlem beszélgethetnek
is. Én úgyse értem. Nem igaz, Ferenc úr? Semmit sem értek. Csak ne latinul! Ha
deák szót hallok, mindig azt hiszem, hogy templomban vagyok. Egyszer
kislánykoromban felkapaszkodtam a Szűz Mária Szobor mellé, hogy megsimogassam a
kisjézust, jött egy ifjú pap és lecibált, bizony, alaposan megfogott, az ölébe
huppantott, jó erősen. A latinról mindig ez jut eszembe. De hát akkor még
katolikus voltam.
DÁVID
Halasszuk holnapra az
igazságot. Jó éjszakát.
/Bemegy a hordójába/
MÁRIA
Mindjárt
alszik ám. Fene látott már ilyet, lefekszik, aztán már
alszik is. Újabban ruhástul szokott. A teológus úr miért nem vetkőzik le? Maga
is fél, hogy elviszik? Készen kell lenni-azt mondta a
püspök. Mind-mindenre. Isten emberi, mi? Lemondanak
mindenről. Jó nekik így is. Ruhában. Mint kocsis a szénában. Hát én majd rendbe
szedem a teológus urat…
SOCINO
Mit keresel te itt…miért jöttél ide?
MÁRIA
Hát
Blandrata nem mondta? Én fogom neki vinni a maga jelentéseit. Mi most már úgyis
egybetartozunk. Ugye, hogy egybe? Miért nem beszélsz velem? Hitbitázni akarok!
Úgy ölelsz, mint egy halivadék, némán! Látod, Blandrata mindig kedvesen szól
hozzám, pedig véle nem háltam soha.
SOCINO
Ébren lehet még, ébren
van…
MÁRIA
Lám, már beszél.
Becézgetni nem tudsz? Az a kispap a mellemet almácskának mondta, hallod? Te
mért nem tudsz ilyet? Becézz, vagy szidjál, csak ne hallgass, te hal – te
pikkelyes jégdarab….
/Bezuhannak a hordóba, szexuális dulakodás, Socino hörög, Mária nevet, Socino kijön, bevisz egy gyertyát, bevilágít a lány lába köz, évődnek. Dávid kijön a hordóból, bort tölt magának majd leül Socino hordója mellé./
DÁVID
Hitelvi álláspontunkat a
következőképpen foglalhatnám össze: az Isten egysége és oszthatatlansága, az
ember-Jézus, mint követendő példa, a Szentlélek, mint a Jóisten vezérlő eleme.
Erkölcsileg pediglen a bűnbánatra és a megtérésre való intés, az akarat
szabadsága, az erkölcsi szabadság hirdetése, a vallás bensőségességének a külső
megnyilatkozási formákkal szemben való kiemelése.
SOCINO
Mi van…?
DÁVID
Általában a hitigazságok
tiszta, észszerű, átlátszó voltának hangsúlyozása, a vallás és tudománynak
egymás támogatása, nem a szembenállás. A tudomány nagyjait nem lehet kivégezni,
elégetni ezért, mert felismeréseik nem egyeznek az egyház elképzeléseivel. Az
egyháznak kell idomulni hozzájuk.
SOCINO
Igazán?
DÁVID
Mi a baja a fejedelemnek
ezekkel az alaptörvényekkel, mi? Nem a szentírás alapján valók ezek is?
SOCINO
A fejedelem katolikus…most…
DÁVID
Keresztény. A keresztény pedig értse meg egymást. Az unitárus a
reformátust, a katolikust és fordítva. Ezen alapul a hitünk, ezért kell bezárva
élnem, mond meg
Socino.
SOCINO
Most ezt így nem tudom
átgondolni. Mint látja, bujálkodom éppen.
DÁVID
Nincs az egész
Szentírásban világosabb és nyilvánvalóbb tudomány, mint az egy Istenről szóló
tudomány. Istent az írás mindenkor a mi Urunk Jézus Krisztus Szent Atyjának
mondja, ki mindennek teremtője.
MÁRIA
Nem gyün be a püspök úr
is? Elférnek ketten
is.
DÁVID
A mi unitárius egyházunk
kezdettől fogva különbséget tett hitelv és hittétel között. A hittétel, amit
általában dogmának neveznek, fokhatóságilag van megállapítva, következésképpen
kizárólagos és minden hívő által követendő, szemben a hitelvvel, melyet az
emberi gondolkodás alapján bárki hozzáérthető megállapíthat.
MÁRIA
Jó szerető vagy, Socino…csak kicsit gyors….
DÁVID
Engedj már…te nem tudsz betelni soha…
DÁVID
A hit Isten ajándéka. Ha
természetünkben adva volna a hit és nem isten
ajándékozná azt a lelke által, akkor mindannyian egyaránt hinnénk és az Isten
igéjének helyet adnánk. A hitünk olyan legyen, hogy a szeretet által
cselekedjék. Hitünket jó cselekedetünkkel mutassuk ki…Te
mit művelsz itt, fiam?
SOCINO
Éppen a szeretet által
cselekedek, püspök úr…
DÁVID
Akkor…zavarhatok…bocsáss
meg. Holnap folytatom.
SOCINO
Nem, kérem
ne folytassa. Én…
DÁVID
Jó éjszakát, Socino…
SOCINO
JÓ éjszakát, püspök úr…
Negyedik kép
BLANDRATA
Lejárt a gondolkodási idő,
Socino. Vállalnod kell, ha pénzt és otthont akarsz.
SOCINO
És ha mégsem?
BLANDRATA
Visszatoloncolunk a
lengyel királyhoz, aki már égre-földre keres, és azonnal kivégeztet. Ott is már
elvégeztél valamit, tudom.
SOCINO
Félreértés volt.
BLANDRATA
Rád bízta az egyház
javait, amelynek aztán lába kélt.
SOCINO
Az nem úgy volt.
BLANDRATA
Senki sem fog befogadni,
felforgató vagy. Te semmiben sem hiszel, csak a rombolásban. Hát rombold le a püspök
elveit és hitét.
És akkor lesz hazád.
SOCINO
Nem zsarolhattok e tájjal.
Nem itt születtem.
BLANDRATA
Én sem. De az árulásod
majd idehonosít. Te jó teológus vagy. Dávid Ferenc híveinek látniuk kell, hogy
a püspöküknek nincs igaza.
SOCINO
Nem mindegy a te
fejedelmednek, hogy Dávid Ferenc otthon, magányában mit szónokol, mit
nyilatkoztat ki a süket falaknak?
BLANDRATA
Azok a falak
visszhangzanak, Socino. A hívek elmennek előtte, és belegondolják a falakba
azt, aki bent van. És erősödnek.
SOCINO
Idő kell még…elkészíteni a jelentést.
BLANDRATA
No,
ebből elég. Figyelmeztetlek, a cselédlány beszámolt: hogy Dávid Ferenccel
mindig elhallgattok, valahányszor ő a szobába lép. Vagy áttértek a latin
beszédre. A fejedelem ezt úgy is értelmezheti, hogy egyezkedni akartok.
Összeesküdtök ellene. Különben miért ne hallhatná egy írástudatlan cselédlány
magasröptű gondolataitokat?
SOCINO
Már a saját besúgóitokban
sincs bizalmatok? Az áruló fölé is árulót tesztek, doktor úr? Még pedig egy
cselédet? A besúgó besúgóját?
BLANDRATA
Ha
rendesen végzed dolgod, a cseléd szerepe megszűnik. De most ügyésze és védője
vagy egyben a püspöknek. A cselédlány jelenthet olyat, amitől Dávid rögtön a
máglyára kerül. Ha a te jelentésed érkezik meg, a püspök élete talán megmarad,
hiszen te, mint jó teológus, szakember, szakvéleményt adhatsz viselkedéséről,
látva és láttatva az enyhítő körülményeket is. Ennyi kivételes bánásmódot
megérdemel, hiszen mégis csak egyházalapító ő.
SOCINO
Tehát meg kell ölni, aki
alapít.
BLANDRATA
Meg. De tudományos
jelentés alapján. Csak úgy nem ölünk. Nos, mit mondjak a fejedelemnek?
SOCINO
Menj,
és mondd meg, hogy vállalom a megbízást. Dávid Ferenc nekem az igazat fogja mondani és én ezt továbbítom: nem veszek el belőle, nem
teszek hozzá, nem ferdítem el, nem másítom meg, nem értelmezem saját kedvem szerint
– Isten engem aképpen segéljen!
Ötödik kép
DÁVID
Nem faggatsz eleget,
Socino! Kérdezz! Az én érdekem is, hogy a fejedelem mindent megtudjon rólam!
Vitatkozzunk, Socino. A vita hevében gyakran elszólom magam!
SOCINO
Rá akarsz beszélni az árulásra?
DÁVID
Értsd meg! Nekem jobb, ha
újításaimat te értelmezed. Blandratáék csak ne sajátítsák ki a vallás
értelmezését. Te nékem esély vagy az esélytelenségben. S ha igazat írsz a
fejedelemnek, tisztázódik az én vesztettnek látszó ügyem. Becsületes harcot
ajánlok, tisztességes alkut. Én őszinte leszek, te
pedig elfogulatlan. Mennyi idő telt el, Socino? Mióta lakunk együtt mi?
SOCINO /Olvas az iratok között/
Bizánc tett tönkre minket,
Bizánc…és Szent Ambrus…és Kálvin…
DÁVID
Már megint szentháromságot
játszol? Megmondtam százszor, Socino, hogy én nem a szentháromságot tagadom,
hanem az egy Istent állítom. Én nem tagadom a szentháromságot!
SOCINO
Tehát elismered a
szentháromságot? Akkor hogy lehetsz antitrinitárius? Hiszen ez a fejedelem fő
vádja ellened…
DÁVID
Hogy tagadhatnám a
szentháromságot, ha az nincs is? Így hát én nem antitrinitárius vagyok, hanem
unitárius. Hiszek az egy Istenben. Semmi másban.
SOCINO
De azzal, hogy hiszel egy
Istenben, és csakis őt hirdeted, tagadod a Fiú és a Szentlélek istenségét.
DÁVID
Állítom,
hogy egy az Isten. Unus est deus. Állítom, hogy csak ez az egyetlen Isten van,
aki a mennynek és földnek teremtője, jónak és rossznak bírája a teméntelen
időben. Az idő az ő ostora, mellyel hajt minket céljai felé. Krisztus azért
kell neki, mert ember alakú, és így jobban tudnak véle hatni az emberekre! Égi
és földi nász gyümölcsének tartják, mint a pogányok Héraklészt! Isteni apa és
földi anya gyermeke, afféle isteni félvér, ki mindig nyugtalan, nem lelvén
helyét sem a mennyben sem itt a földön, mert
hovatartozását itt is, ott is kétségbe vonják. Hasonlít az emberekre – azért
imádják, mert e hasonlóság a vigasz, hogy mi is ilyenekké lehetünk. Ám gondolj
csak bele, milyen szaporák voltak a pogány istenek: hány volt belőlük. A
végén kinek-kinek akadt egy kedvenc istene, afféle házi bálvány, isten, mint
háziállat. Ahány isten, annyi egérút a hazugságnak, törvénytelenségnek. Hát ha három az Isten, miben különbözünk a pogányoktól, kik
minden bokorban tartottak egy istent? Miben különbözik a Teremtő Atya Zeusztól,
akinek szerelmes földi kalandjait ismerjük mind. Talán a mi Istenünknek és
efféle pásztorórája volt Máriával? Aki mégis szeplőtelen maradt! Pogány mesék!
Az Isten egy és komor. Vagy akár derűs, de vígságában is végtelenül magányos.
Ettől jó. Mert magányában adakozik nekünk, és ez jólesik neki.
SOCINO
Én nem azt mondom, hogy
higgy a Háromságban, én teológus vagyok, és azért vitázom véled, hogy lássam
hitednek minden árnyalatát. Húzzam le a bakancsodat?
DÁVID
Húzd. Én is a tiedet?
SOCINO
Majd én levetem. Mezítláb
másképp vagyunk. Mezítláb őszintébbek vagyunk. A bakancs szorít. A bakancsban
nem látom a másik lábujját. És a földön szétterpedő lábujjak olyan igazak.
DÁVID
Jól figyelj hát, neked
most fontos az őszinteség. Neked most az a léted, hogy én őszinte maradjak.
SOCINO
Milyen furcsa, én árulód
vagyok, s te mégis szeretsz engem, Ferenc. Akármit mondanál is, érzem és tudom,
hogy szeretsz. Szeretsz, mert egyenrangú vagyok és megértem a gondolataidat,
annak minden mozdulását, érzem eszednek árnyalatait. Te nem akárkihez lennél
őszinte, ugye?
DÁVID
Nem. Hozzád az vagyok ,mert jó vagy. Elárulsz, de jó vagy. Jó akarsz lenni,
tehát már egy kicsit az is lettél.
SOCINO
Ugye megérted? Ugye
értesz? Ugye hogy nem veszed ezt valódi árulásnak?
DÁVID
Nem. Jobb, ha te árulsz el
engem, mint a durvák, az ostobák. Te jó áruló vagy, Socino.
SOCINO
Mert én nem török
címeidre, rangodra, én nem akarok itt püspök lenni.
DÁVID
Én bízom benned, Socino.
Erős váram a te árulásod.
SOCINO
Egész életemben
a szabadságban hittem. Hogy szabad az
ember. Dogmák nélkül kell élnie. Szabadon mentem a világban, hazám nem volt
soha, nem is lesz. Ezt a szabadságot láttam a hitedben, Ferenc. Életemet látom az
unitárius hitedben, Ferenc. Hogy árulhatnálak el? Eláruljam életem?
DÁVID
Az
unitárius egyháznak a legfontosabb alapelve, hogy nincs megkötve, hogy szabad
teret enged az egyéni gondolkodásnak, nem állít korlátokat, nem ajánlatos merev
formák közé zárkózni, mert a haladás úgyis mindent kivethet a sarkából, mert ez
a hit nem egyéb, mint a folytonos felvilágosodás, igazságkeresés módszere! Az a
hivatásunk, hogy minden tekintetben megnyugtassuk és betöltsük a lelkek világát…a jelenlegi egyháztól, ha kérdeznek, nem válaszol, csak
erőszakkal, mert dogmákba zárta magát, festmények, szobrok mögé zárta magát. És
mindent, ami meghaladta ezt a
formát, gyűlöl és üldöz. Így nem lehet gondolkodni, Socino! A
jövő nem ez!
SOCINO
De a világi hatalom nem
tart még itt, ennél a felismerésnél.
DÁVID
A
világi hatalom tarthat itt! Te tudhatod, a tordai országgyűlésen János Zsigmond
határozatot hozott a vallási türelem és a lelkiismereti szabadság
biztosítására. Az is világi hatalom volt! Akkor alakult meg egyházunk, kaptuk
meg a nyomdát, mindent! És? Gyengült ettől a világi hatalom? Gyengül a világi hatalom
attól, ha kilép a dogmákból, ha szabadságot engedélyez mindenkinek? Igen?
SOCINO
János Zsigmond református
volt. Most katolikus a fejedelem.
DÁVID
Épp ez az, látod már?
Látod már az igazi okot, Socino? A mostani fejedelem egy olyan egyház nevében
ítélkezik, amely nem hajlandó a változásra, a gondolkodásra, hanem hajlik az
egyén és lélek szabadságára, börtönbe zárja a lelkeket, jól tálalt imák mögé
zárja őket, ahelyett, hogy megadná nekik a valódi megvilágosodás lehetőségét, látod
már?!
SOCINO
Nekem ezt nem szabad
látnom, Ferenc.
DÁVID
Azt mondták rólam,
házasságtörő vagyok. Vádoltak, azért újítottam meg a hitet, hogy közben
asszonyt válthassak. Hogy a szoknyához szabtak a hitet, nema hithez a szoknyát.
SOCINO
A szabadság…a lélek szabadsága.
DÁVID
Ma már elküldted a
jelentést?
SOCINO
Még nem. Jön Mária,
mindjárt jön Mária. Ő viszi el.
DÁVID
Mária viszi? Azt hittem
Blandrata jön el érte.
SOCINO
Hol ő jön, hol Mária
viszi.
DÁVID
Mária?!!!
SOCINO
Nem tudtad?
DÁVID
Nem.
SOCINO
Jön mindjárt Mária,
jelentésemért. Gyűlölöm. A jelentést. Máriát.
/Mária be/
MÁRIA
Hagyjátok a hitvitát, gyerünk
enni. Nincs időm várni. Mozdulj, püspök! Socino, te is!
SOCINO
Imádkozzunk.
MÁRIA
Úgy egyétek, hogy nincs
több. Ez van, ennyivel kell jóllakni. Ez is kár belétek.
DÁVID
Mária, vendégem van, így
nem beszélhetsz előtte.
MÁRIA
Vendég? Ez a
világcsavargó? Megérdemelnétek, hogy felkössenek benneteket! Egyetek!
/Amíg esznek, Mária felemel egy könyvet, de fordítva tartja/
DÁVID
Nem úgy. Fordítva.
MÁRIA
Nekem
így tetszik. És vajon bennetek nem tótágast állnak a betűk? Vitáztok az egy
Istenről, hogy egy-e vagy három. Mintha ettől jönne eső a búzára, hogy ezen
tanakodtok. Tán még jobb is, hogy három van, mert többen törődnek velük. És ha
tudni akarjátok, azért van három Isten, mert háromig mindenki tud számolni, még
én is. És ha háromig tudok számolni, mért számoljak csaj egyig? Hogy ostobának
nézzetek?
DÁVID
Mária, te unitárius vagy.
Azért jöttél mellém.
MÁRIA
Mit tudom én, mi vagyok!
Csak azt tudom, hogy nagyon a
begyemben vagytok! Mást se tudtok, csak vitázni, és…gyereket csinálni.
/Döbbenet/
SOCINO
Én ez ellen tiltakozom….
MÁRIA
Tiltakozzatok. A hangotok
is olyan gyenge, mint a testetek. Nem halljátok a királyok és fejedelmek ágyúit,
hogy dörögnek valahol? Azt úgyse tudjátok túlharsogni a bibliával!
SOCINO
Hallgattasd el, Ferenc!
DÁVID
Már nincs rajta hatalmam.
MÁRIA
Csak volt rajtam
hatalmatok, valamikor. Az ágyékomon volt hatalmatok. Akkor a térdem nyílt meg,
most a szemem is! Disznók.
SOCINO
Vedd el szavát….
DÁVID
Az övé. Nékem nem kell.
MÁRIA
Milyen finnyás az öreg!
Befeküdjek az ágyadba? Most nem kell? Most nem akar fröcsögni benned a disznó?
DÁVID
Menj innen el.
MÁRIA
És te Socino? Neked sem
kell most éppen? Mert csak szólj. Itt vagyok.
/Socino gyorsan írni kezd, csak pár sort.
SOCINO
Itt van. Vidd.
MÁRIA
Mi ez? Mit akarsz ezzel?
SOCINO
A jelentés. Vidd
Blandratának.
MÁRIA
Én?!
Hiszen…
SOCINO
Dávid Ferenc tudja.
Elmondtam neki.
MÁRIA
Rohadjatok meg.
/Elmegy a papírral/
DÁVID
Gyermeke lesz Máriának.
Áruló gyermeke. Mi az? Ki jön belőle ki? Ki?
SOCINO
Ferenc, ő nem hagy
bennünket Istennel hálni….Belelépett a lelkünkbe,
Ferenc!
Hatodik kép
SOCINO
Mit akarsz tőlem?
BLANDRATA
Hát jelentgetünk,
jelentgetünk testvér?
SOCINO
Esküszöm, mindenről
beszámoltam, ami történt.
BLANDRATA
A hit kérdésének oly tudós
papja, mint te, ne tudná megítélni, bűnös-e a püspök, vagy sem?
SOCINO
Katolikust kellett volna
megbízni ezzel a feladattal.
BLANDRATA
Mikor még olasz földön
voltál, katolikusnak vallottad magad.
SOCINO
Az…régen
volt…
BLANDRATA
Értem. A fejedelem
elégedetlen a jelentéseiddel. Túlságosan rövidek, semmit sem lehet megtudni
belőlük.
SOCINO
Én nem arra szegődtem,
hogy megítéljem Dávid Ferenc bűnösségét, hanem arra, hogy jelentsem, amit tud.
BLANDRATA
Ha te tanúskodsz, mindenki
megnyugszik. Hiszen a nép úgy tudja, te református vagy, sőt, elterjedt, hogy
unitárius is. Így ha egy unitárius jelenti ki, hogy a püspök bűnös, az rendben van. A magunkról való ítélkezés jogát nem adjuk
át idegeneknek.
SOCINO
Féljen inkább az egy hiten
levő saját hittestvérétől, mintsem az erőt a közös ellenségre küldenénk.
BLANDRATA
Hittestvér? Te is hitújító
leszel?
SOCINO
A hit öröktől való, mint
az Isten. Nem lehet újítani.
BLANDRATA
Hanem?
SOCINO
Felismerni igazságát. Azt
lehet. Ahhoz soha nincs késő.
BLANDRATA
Kurták a jelentéseid.
SOCINO
Az igazság rövid. És én
csak az igazat írom.
BLANDRATA
De értelmezni csak tudsz.
Híres teológus vagy. Nagy vitatkozó!
SOCINO
Ezt nem vállalom. A
tényeket közlöm. Azért v agytok ti a politikusok, hogy a tényeket
elferdítsétek. Ezt csináljátok ti, hiszen ebből éltek.
BLANDRATA
Hát jó. Akkor majd Mária
jelentéseit vesszük figyelembe.
SOCINO
Máriáét? Hát nem féltek
semmitől? Nem szégyelltek semmit?
BLANDRATA
A szóbeli jelentéseit.
Mert amint láthattad, írni-olvasni nem tud. De ő mégis szívesen vállalja az
értelmezést. Különösen most, hogy egyszerre ketten dugtatok gyereket belé.
Nincs más választásunk. Majd a cselédlány jelentései alapján ítéljük el, vagy
mentjük fel Dávid Ferencet.
SOCINO
A gyalázatnak majd egyszer
én szabok határt, Blandrata. Ne feledd szavaimat!
BLANDRATA
Engem ne fenyegess.
SOCINO
Majd meglátod.
BLANDRATA
Testvér, az értelemnek
mindig választania kell: vagy a butaságot, a tudatlanságot hagyja ítélkezni
elevenek és holtak felett, vagy pedig ő – az okosság maga- ítélkezik. És nem
fél attól, hogy mocskos lesz a keze.
SOCINO
Tiltakozom! Arról volt
szó, hogy csak én jelentek! Csakis én! Én jelentek! Én!
Hetedik kép
DÁVID
Munkára! Kérdezz! Socino,
te lusta besúgó vagy! Azt akarod, hogy minél kevesebbet beszéljek, hogy annál
kevesebbet kelljen jelentened!
SOCINO
Már megírtam. Már mindent
tudom. Megbizonyosodtam.
DÁVID
Igazán?
SOCINO
Hitújító vagy. Megmossam a
lábad?
DÁVID
És ez bűn?
SOCINO
Az én szememben nem, de a
megbízóim szemében igen.
DÁVID
Hát akkor miért nem a
magad ítéletét érvényesíted, miért az övéket?
SOCINO
Mert azzal, hogy
elvállaltam ezt a munkát, azt is elvállaltam, hogy bűnnek ítélem meg, amit ők
is annak tartanak.
DÁVID
Hogy élhet benned
egyszerre két kép, hogy lehet valakiben egyszerre kétféle ítélkezés az egyetlen
bűnről?
SOCINO
Így.
DÁVID
És ők miért tartják bűnnek
a hitújítást?
SOCINO
Mert a fejedelem örül,
hogy végre alkotmányos egyháza van.
DÁVID
És
te is azt hiszed, ha már alkotmányos egyházunk van, nincs többé szükség
semmiféle újításra? Egyszer és mindenkorra befejeződött a változás? Minden
kezdet úgy pezseg, mint a borvíz. Emlékezz csak…amikor
Luther után elkezdtük a reformációt, olyan mámor fogott el minket, mint
aratáskor, a határtalan búzamező, a bőség láttán! Hogy csépléskor ömlik az
áldott mag, úgy tódultak a jobbnál jobb gondolatok. frissek
voltunk és üvöltöttünk! És a bőség még tart! Bennünk van! Nem szikkad ki a
lélek földje! Érzem. Él bennem még a régi mámor is, a változtatás mámora, ősz
fejjel is lehet az elménk eleven.
SOCINO
Én nem állhatok a hited
mellé, Ferenc.
DÁVID
Hát nem kell több újítás?
Minden tökéletes már? Az álom testté lett, felépült az ige?
SOCINO
Én
is azt hiszem, hogy az újításra örökkön-örökké szükség van. De én csak egy
áruló vagyok. Nekem még a hóhér elégtétele sincs meg, aki épp egy gonosztevőt
akaszt. Vagy legalábbis elhiszi, hogy gonosztevő. Én tudom, mi vagy. De engem
besúgónak küldtek melléd. És nekem most nincs más hazám, csak ez. És az ilyen,
mint én, csak ahhoz ragaszkodhat, aki befogadja. Akinek nincs hazája, nem
szabad lélek, püspök úr. Aki a mindenkié, az egész világé, az
senkié sem. Az én szabadságom itt és most csak ennyi. Ez a furcsa munka. Végzem hát melletted, és
úgy kell teljesítenem, hogy a lelkiismeretem sem előtted, sem önmagam, sem
pedig megbízóim előtt ne mocskolódjék. A szabadságom ennyi: nem magyarázok,
csak leírok. Ennyi a becsületem is: nem teszem hozzá a magamét. Ez az én szabadságom
itt és most. A szűkszavúság.
/Mária jön be/
MÁRIA
Tudósok!
Mosdjatok már meg, úgy néztek ki, mint valami koszos útonállók. És ezek jártak
isten szószékére. Kinek van szüksége rátok? A földnek, hogy hízlaljátok, mint a
parasztok, akiket pedig lenéztek. Kinek kelletek ti, ha mi nem lennénk, ki
szőné-fonná a ruhátok? Belefulladtok a betűbe, a könyvel fognak befödni
benneteket, nem az áldott anyaföld!
DÁVID
A szavaidat. Csak a
szavaidat kellene megégetni. Eredj. Eredj ki.
MÁRIA
Megyek. Úgyis indulnom
kell Blandratához. Mert ez a vándormadár nem végzi rendesen a munkáját. És még
ő néz le engem. Pedig egyenlők vagyunk, teológus úr. A megbízóid nekem már
jobban hisznek. A szekered rúdja kifelé áll. Hát jó lesz vélem jóba lenni.
DÁVID
Mária…valami
történt veled. Nem voltál mindig ilyen.
MÁRIA
Ja, az? Nő a hasam: ne
bajom van, hanem gyerekem.
DÁVID
Tudod jól, hogy nem erről
beszélek.
MÁRIA
Ne prédikáljon engem.
Akárhány vendég volt, mindnek oda adott. Mindegyik vendég a te titkaidat
akarta, az enyémet kapta meg. Most nem tudom, kinek a gyereke van itt, úgyhogy
megutáltalak, püspök. Nem tudom, mit követtél el, de nagyon szeretnének találni
valamit. Hát majd én elmondok mindent. Hátha az
elég.
/Kimegy/
DÁVID
Könyörgök, Socino! Végezd
a munkád! tedd, amire kérnek! Ne adj engem az ő
kezükbe! Ne adj, mert megátkozlak, hallod? Ne adj az ördög Blandratának!
SOCINO
Öltél-e meg valakit
valaha, Ferenc?
DÁVID
Nem.
SOCINO
Meg tudnál-e ölni valakit,
Ferenc?
DÁVID
Azt hiszem, nem.
SOCINO
Beszélj a bűneidről. Hallod,
mi rosszat tettél életedben, mert lehetetlen, hogy ne tettél volna rosszat
valakinek. Lehet, hogy még gyilkos is vagy, csak nem tudod. Vagy még önmagad
előtt is tagadod.
DÁVID
lehet. De nem szándékosan tettem.
SOCINO
Akkor miért gyűlölnek
annyira, Ferenc? Mert a népek gyűlölnek. Miért nem inkább a fejedelmet, vagy
Blandratát gyűlölik?
DÁVID
Mert tőlük félnek. Őket
félnek gyűlölni. Tőlem nem félnek, engem hát bátran gyűlölhetnek. Kockázat
nélkül. És akit nem merünk szeretni, azt végül gyűlölni fogjuk.
SOCINO
Ferenc, mondd meg az igaz
lelkedre, mi rosszat tettél. Életedben. Könnyítsd mega dolgom. Könnyítsd meg az én
árulásomat.
DÁVID
Tunya voltam a bűnre. A
túl nagy bűnre legalábbis. Várj. Megmosom a lábad.
SOCINO
Mondd hát egy bűnödet!
Nagyon isten vagy, Ferenc! Mintha nem is húsból-vérből lennél. Ne vetkőztess ki
a szellememből, mert megjárod! Add egy bűnödet nekem, hogy ne lássalak
istennek, hogy ne érezzem magam ennyire nyomorultnak!
DÁVID
Nincsenek veled
megelégedve, Socino?
SOCINO
Egy bűnt! Bármit csak
bűnt, amit te annak tartasz!
DÁVID
Hiszem, hogy van, hiszem,
hogy sok bűnöm van. De egyről te is tudsz. Ezzel a lánnyal én is háltam.
SOCINO
Ezt rég tudom.
DÁVID
Többször is.
SOCINO
Jól van.
DÁVID
Azért ilyen parancsoló
velünk. Azért van hatalma rajtunk.
SOCINO
És te ezt bűnnek tartod,
hogy ágyadba feküdt?
DÁVID
Bárhová emel is a szellem
bennünket, gyakran a legdurvább, legesetlenebb húsra vágyunk.
SOCINO
Miért kér az otromba hús a
karcsú szellemtől behódolást? Az alaktalan hús miért parancsol? Írni sem tud az
esetlen hús, olvasni sem tud, csak üvölteni és tuszkolni tud! Megszégyeníti a
szellemünket, megaláz!
DÁVID
A hús jogán teszi. Mert
egyszer-kétszer elfogad, most már azt hiszi, szellemeden is uralkodik, elvárja,
hogy gondolataidat, hitedet, eszmédet add oda azért, ami őbenne csak
tapintható.
SOCINO
A hús lesz árulód. Ő súg
be téged. A tudatlanság. A vak ösztön, ő lesz a spionod, nem én!
DÁVID
Mária nem tudna besúgni,
mert egy szavunkat sem érti…
SOCINO
De a fejedelemnek ez épp
elég! Gyűjtik ezeket is, gyűjtik….egy cseléd véleménye
elég nekik, hogy egy zseni nyakát kitekerjék. Hát megint hallani akarom tőled,
hogy az én árulásom kell neked, nem az övé! Halljam. A te szádból.
DÁVID
Socino, ha a dadogós és
értelmes árulás között választanom lehet, nyugodj meg, tudod, melyiket
választom. Azt, amelyik méltó akar lenni ahhoz, aki elárultatik.
SOCINO
Szegény Ferenc, hát
valóban már csak ennyi a szabadságod, hogy két árulás között választhass? Te
nem szeretnél ölni? Bárkit…aki eléd kerül.
/Megfogja Dávid Ferenc kezét/
DÁVID
Ma már elküldted a
jelentést?
SOCINO
Még nem. Mitől ijedt meg a
kezed? Vajon a Blandrata keze is ilyen ijedős? Vagy az enyém? Mit szólsz, elég
bátor a kezem?
DÁVID
Még meg sem írtad?
SOCINO
Nem.
Én mindig csak teológiai dolgozatokat írtam. És prédikációkat. Sohasem
gondoltam, hogy ilyet is lehet írni, ilyesmire is lehet kényszerülni. A
jelentésekben rövid mondatokat írok, minél rövidebb, annál jobb. Rajta ne
kapják a gondolataimat, hogy el ne csípjék a két szó közti beszédes távolságot.
Van ebben az egészben valami hihetetlen. Itt vagyok a házadban, vendégségben,
és te tűröd, hogy eláruljalak, sőt, nap mint nap
figyelmeztetsz rá, mintha a te saját munkád lenne. De nem azért kérdezel, hogy
engem bánts, úgy figyelmeztetsz árulásomra, mint kötelességemre, mint a jótét
szorgalomra. És semmit sem tagadsz le, semmit sem rejtegetsz, pedig tudod, hogy
mindent jelentek. Vagy csak engem kínzol? A szelídség ökölcsapás? Vigyázz!
DÁVID
A sorsom eldőlt, miután
Báthory trónra ült. Eddig életem volt, most már csak sorsom van, Socino. Minden
megy magától.
SOCINO
Persze, engem akarsz
felbujtani, hogy legfőbb ellenséged életére törjek! De nékem más dolgom van!
Nem vállalom! Én hiszek annak, ami nem derül kia történelemből, kiderül a jelentésemből:
hogy te ártatlan vagy! Nem vagy ellensége sem az egyháznak, se a fejedelemnek.
DÁVID
Ellenség? Ellensége csak
önmagamnak voltam és vagyok. Nem veszed észre, hogy minden vád: hitújítás,
eretnekség, a fejedelem iránti hűtlenség – minden csak ürügy. Mindent akarnak,
csak engem nem. Minden jó lesz-csak én pusztuljak el. Írjad a jelentést.
SOCINO
Mit írjak?
DÁVID
Isten
lelke teszi az embereket Isten fiává. A bűnös embereket bűnbánattartóvá és
vezeti Jézussal való társaságra és egységre. Ezt a Szentlelket a Szentírás
sehol sem mondja Istennek. Isten lelke, avagy titokzatos lehelete az életnek
azért lakozik bennünk, hogy gyarlóságunkban és erőtlenségünkben gyámolítson.
Keserűségünkben erősítsen, nyomorúságunkban vigasztaljon
és buzgó könyörgésre indítson.
SOCINO
Ezt nem írom le. Ilyet nem
mondtál.
DÁVID
Egybe
kötjük az erkölcsök kegyességét és Isten parancsai iránti engedelmességet. Mert
aki tetteivel tagadja, szavával hiába erősíti, hogy Isten ismeri
és hasztalan mondja, hogy Krisztusban él, aki nem jár világosságban és azon az
úton, melyet Jézus megmutatott. Jézus nyilván mondotta: amit én tettem és
tanítottam, azt tegyétek és tanítsátok. Legyen nekünk elég a próféták,
evangélisták és apostolok tanítása. Gyönyörűséges és mennyei étel ez az evangeliumi
hívők szívéhez, melyhez ha valaki hozzátesz valamit,
méreggé válik. A katolikus egyház mérget kevert nektek, mert félremagyarázta
Jézus szavait, feltámadásról beszélt, mintha Jézus nem ember lenne, nem
közülünk való lenne. Így elvette tőlünk az egyetlen reményt a Krisztusi
élethez, minden ember jogát a krisztusi élethez, aki olyan ember volt, mint én,
vagy te, vagy bárki más. A tanításom visszaadja nektek ezt, ne higgyetek földi
helytartóknak, ne higgyetek annak, aki kívülről jön hozzátok Istent hirdetve.
Isten egy és oszthatatlan, ahogy ti is azok vagytok egyenként. Az unitárius pap
orvos, de nem feledi, amit a szentírás mond: nem az egészségeseknek van
szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Akiben ott lakik az Isten, annak nem
kell közvetítő. Éljen benned az egy Isten, és emberi megnyilatkozása, Jézus
Krisztus, az embernek fia.
SOCINO
Ezt
nem írhatom meg.
DÁVID
Akarom,
hogy írd meg ezt.
/Elmegy, Socino döbbenten néz utána, Mária bejön/
MÁRIA
Socino,
megírtad?
SOCINO
Még
csak gyűjtöm…amit mond…
MÁRIA
Én
már összegyűjtöttem mindent. Csak nem tudok írni. Írd, és diktálom.
SOCINO
Mentem
volna az istállóba, az állatokhoz, a tehenekhez, a kancákhoz, a bivalyokhoz
mielőtt megkívántalak volna!
MÁRIA
Gyűlölsz,
mert kettőnk közül a te bűnöd a nagyobb, mert a tiéd a nagyobb bűn, hát nem a
püspököt, vagy Blandratát gyűlölöd, hanem engem. Akivel pedig egy fából vagy
faragva. Engem gyűlölsz, mert én vagyok a gyengébb, engem gyűlölsz, mert ők az
okosabbak. Gyáva vagy őket gyűlölni. De ne félj, engem már gyűlölhetsz másként
is, már nem vagyok a hülye lány. Meglátjátok: megjött
az eszem.
SOCINO
Megokosodtál
mellettünk. A hajdani hülye lány tudós nő lett –
mellettünk. Megokosított az ágyunk, amelybe surrantál, megokosított a kurvaságod. Menj az átkozott Blandratához, aztán tovább, az
összes főpaphoz, menj, menj mert valamennyiüktől
tanulhatsz valamit! Menj, és végül püspök lehetsz, a kurvák
püspöke! Istenem!
MÁRIA
Állat,
vadállat! Te beszélsz Istentől, te besúgó? Írj, az a dolgod!
Nevetve kimegy, Socino gyilkos szemmel néz utána.
Nyolcadik kép
BLANDRATA
Gratulálok,
Socino! Az első használható jelentés tőled.
SOCINO
Mert
ő akarja. Most ő.
BLANDRATA
Mit
mondasz?
SOCINO
Örülök.
BLANDRATA
Így
kell ezt, ebben már a nagy teológus is benne van! Ma is írj jelentést, azt is
nagyon várjuk.
SOCINO
Vigyázz,
dicséretedért nem foglak szeretni.
BLANDRATA
A
lelked kicsit rossz bőrben van, testvér.
SOCINO
Nem
vagyok testvéred. Vigyázz.
BLANDRATA
Testvérségre
tanít majd a szükség. Áruló vagy, és ezt meg kell szoknod. Dávid Ferenc is
többször váltott hitet. Volt katolikus, református, és végül unitárius. Csak
hát ő elvet tudott csinálni az árulásból, szükséges
változásnak nevezte. Fejlődésnek. Egyéb különbség nincs köztetek. Ne sajnáld
hát, nem kár érte. Nyugodj meg szépen. És ha még sem lelnéd lelki bírádat, fogd
ezt…
/Egy tőrt ad Socinonak/
SOCINO
Annak
alapján, amit írtam, nem ítélhetitek el! Nem tett semmit, amitől halnia
kellene!
BLANDRATA
Igaz,
a te jelentésed az ideológia. A valódi, főben járó bűnöket Mária mondta el, a
cselédlány. Így egy a kettő. A te árulásod inkább felmagasztalta volna a
püspököt, Mária vallomása, hogy a fürdött buja kéjekben a püspök, hogy
szárított belé gyereket, hogy élt, miféle erkölcsiségben – ez az igazi vád a
püspök ellen.
SOCINO
Tőrt
adtatok a kezembe…
BLANDRATA
Tanuld
meg fölemelni. És ki ellen. Az ügyünk érdekében. Használjon nekünk a halál. Nem
csak urunk, de cselédünk is ő nekünk. Hát ne légy előtte lámpalázas. Látod, még
véres. Nem rég használta valaki. Most a tied.
/Elmegy/
SOCINO
Testvér…Ez a nagy lábujjad…a lábad hüvelykujja, ha lenne a lábadnak
hüvelykujja….ez a lábad mutatóujja…ha lenne a lábadnak mutatóujja….
/Mária érkezik/
MÁRIA
Hol
a püspök?
SOCINO
Mária,
szeretted te azokat az éjszakákat? Tetszettek neked azok az éjszakák? Akkor is
megkérdeztem, most is: jólestek neked azok az éjszakák?
MÁRIA
Hol
a püspök?
SOCINO
Amikor
megvártuk, hogy a püspök elaludjon, és te az ágyamba másztál, mert másztál, ezt
nem tagadhatod. Néha olyan szaga volt a verejtékünknek, mint a kutyának eső
után. De nem éreztem. Csak utána éreztem. Volt úgy is, hogy a lépcsőfokon
szeretkeztünk, volt úgy, hogy a padlásra is fellopóztunk…
MÁRIA
Hol
a püspök?
SOCINO
Tudtam,
hogy régebben a püspökkel is lefeküdtél, hiszen egyetlen nőszemély voltál e
fogságában. Nem lehetünk válogatósak. Nem bántam. Pedig bánhattam volna. De a
püspököt szerette. A püspököt becsültem. Te nem ismered a férfiakat: ha
undorodtam volna a
püspöktől, ha nem istenítettem volna, megalázva éreztem volna magam. Nem egy
asszonytól utálkoztam, mert az urát a rongynál is kevesebbre tartottam.
MÁRIA
Socino,
hol a püspök?
SOCINO
És
megígértem neked, hogy megtanítlak írni és olvasni. El is kezdtük. Semmit sem
értettél, mert semmire sem vagy képes azonkívül. Nem
tudtál odafigyelni semmire. Pedig téged is árulónak küldtek, figyelni. S amikor
állapotos lettél, zavarban voltál: vajon kitől lesz, tőlem, vagy a psüpöktől?
Esteleg más vendégektől?
MÁRIA
Gyűlöllek
benneteket, azért feküdtem ágyatokba! Mert én csak azzal tudok egy ágyba
feküdni, aki megalázott! Mindenkit gyűlölök! Mert hülyének
néztetek! Latinul beszéltetek előttem, mert nem értettem, mit gondoltok….mert annak véltetek, aki valóban voltam, cselédnek
néztetek.
SOCINO
Holnap
karácsony szombatja. Békére vágyom. Hát te?
MÁRIA
Blandrata
azt mondta, hogy holnap jönnek a püspökért.
SOCINO
Kik?
MÁRIA
A
fejedelem katonái.
SOCINO
És
vajon miért jelentette be?
MÁRIA
Talán
hogy legyen időtök elbúcsúzni egymástól. Hol a püspök? Engem azzal bíztak meg,
hogy gondozzam és vigyázzak rá. Én felelek érte. Hol van?
SOCINO
Hallottam valahol, hogy a női őröknél nincsen kegyetlenebb. Ahol asszony
őrködik, oda csak az ördög és a néma gondolatunk teheti be a lábát.
MÁRIA
Te
vagy az ördög! Ha nem mondod meg, hol a püspök, jelentem Blandratának!
SOCINO
Elárulnád
egyetlen gyermeked két apját?
MÁRIA
Állat!
Hogy lehet az Isten embere ennyire állat?! Hát titeket
az Isten sohasem finomít? Megmondod, hol a püspök?
SOCINO
Megöltem.
MÁRIA
Őrült…
SOCINO
Megöltem,
mert ellene mindvégig bűnt követtem el. Megfigyeltem, jelentettem, besúgtam
minden mozdulatát. Ám a fejedelemtől ezért én nem büntetést
hanem kegyet kaptam és kapok. Viszont én vezekelni szeretnék. Megöltem hát a
püspököt, így bűnöm már törvénnyel büntetendő. Olyan bűnt akartam ellene
elkövetni, amire írott törvény van. Megérted? Mert az árulásra nincs írott
törvény, az árulást azok támogatják, akik a törvényt írják, és ahogy mondják,
védik. Azért öltem meg, hogy megbüntessem magam az ő halála által. Hogy
kézzelfoghatóvá tegyem a bűnömet.
MÁRIA
Őrült…igazat beszélsz?
SOCINO
Igazat.
MÁRIA
Nekem
ezt…jelentenem kell…
SOCINO
Várj…várj meg kint, megírom a mai jelentést, erről is,
mindenről. Várj meg, egyedül kell megírnom, addig hagyj magamra.
MÁRIA
Megvárom itt.
SOCINO
Nem.
Ezt most egyedül akarom. Nem akarom, hogy nézzenek, miközben írok, hogy
megfigyeljenek, amikor dolgozom. Egyetlen mondat csupán. Ez az egyetlen mondta
hosszú idő után, amit magamtól írok. Menj.
MÁRIA
Siess…már ketten várunk. A tied…tudd
meg, hogy a tied. Siess hát.
SOCINO
Sietek.
/Mária bemegy Socino hordójába, Socino ír a papírra majd a hordóba megy ő is. Csönd. Megérkezik Dávid Ferenc, kezében egy könyv, Socino is bejön/
DÁVID
A
padláson jártam érte. Neked adom. A könyvem. Nincs már több belőle. Ez az egy.
SOCINO
Blandrata
azt mondja, holnap jönnek érted a katonák.
DÁVID
Neked
mondta?
SOCINO
Máriának.
DÁVID
Hol
van Mária?
SOCINO
Mit
gondolsz, miért tartotta fontosnak Blandrata, hogy tudassa velünk? Azért, hogy
szökést kínáljon neked.
DÁVID
Aki
szökik, bűnös. Szököm, tehát bűnös vagyok. Ezt akarja bizonyítani a
fejedelemnek. De úgysem juthatnék messze. És ha messzire jutnék, akkor sem
szöknék el. Nincs mit tennem a világban egyházamon és ezen a tájon kívül.
SOCINO
A
munkámat elvégeztem. Leírtam, amit mondtál. Átadtam nekik. Ez elég.
DÁVID
Tudtam,
hogy így lesz.
SOCINO
Olyan
furcsa, olyan jó, olyan igaz elégtétel lenne nekem, ha te most elszöknél, és
épp az én hazámba, és veled is úgy bánna az ottani fejedelem, mint itt a tietek…éppoly nagylelkű lenne, éppúgy megbízna benned, és
feladatul adná: figyelj valakit. Bocsáss meg, mondd, nagyon gonosz vagyok?
DÁVID
Nem,
Socino. Nem vagy gonosz. De tartogattam számodra egy mondatot.
SOCINO
Tartogattál?
Nekem? Egy mondatot?
DÁVID
Igen.
Most elmondom. Ha én a te országodba mennék, és a te királyod azt kívánná
tőlem, amit itt tőled a fejedelem…
SOCINO
Megtennéd?
DÁVID
Nem.
SOCINO
Te
vagy gonosz! Miért nem voltál soha ilyen kegyetlen? Megvártad, hogy
legyengüljek, kivártad az utolsó ütés idejét? Miért nem voltál soha ilyen kegyetlen?
DÁVID
Mert
nem volt miért. Én tudtam, a fejedelemnek a pusztulásom kell. Te viszont a te
helyzetedben csak az árulást választhattad. Hát legalábbis az együttlétünket
akartam széppé és őszintévé tenni. Segíteni akartalak, hogy meg legyenek veled elégedve.
Azt hiszem, jól érezted magad ebben a vendégségben. Jól kibeszélgettük
magunkat. És ha nem lett volna Mária….Hol van Mária?
SOCINO
Nagyon
kegyetlen voltál, Ferenc. Miért áltattál, miért mondtad nekem, hogy jobb neked
az én árulásom?
DÁVID
A
vendégem voltál. Vigasztaltalak.
SOCINO
Vigasztaltál?
A kurva vigasztalásod!
DÁVID
Vigasztaltalak,
mert pap vagyok. Még a hóhéromat is vigasztalnám.
SOCINO
Dávid
Ferenc! Mit akarsz te az életeddel nekem bebizonyítani?
DÁVID
Csak
annyit: mégis az én istenem erősebb, mert amíg te árulkodtál, én
vigasztaltalak.
SOCINO
Gyilkos
vagy! Megöltél! Rabló vagy! Megloptál! Mert én hittem neked, mert én hittem,
hogy te hiszed, hogy én jót akarok! És én hittem is, hogy jót akarok!
DÁVID
A
legrosszabbon belül a leglehetségesebb jót.
SOCINO
Ti
nagyok, a világ szörnyei vagytok! Úgy tesztek jót, hogy utánatok
és mögöttetek mindenkinek elmenjen a kedve a jótevéstől. Lenézve szeretitek az
embereket. Szeretitek, mert kicsinek tartjátok őket.
DÁVID
Az
anyánk is akkor szeretett jobban bennünket, amikor kicsik voltunk. Az Isten is
azért jó hozzánk örökké, mert néki kicsi maradtunk, pedig ő nekünk nem az
atyánk, se nem anyánk. És ezért nincs Szűz Mária, aki gyermeket szülhetett az
egyetlen Istennek. És ezért Jézus nem az Istennek a fia, hanem Isten gondolatát
megértő hatalmas ember. Mert Istennek nincsen neme: önmagát nemzi, és önmaga
szül. Teremt. Holnap karácsony szombatja. Talán ezért jutott eszembe…hogy elmondjam: én karácsonykor nem Isten fiának születését
ünneplem. Csak egy emberét.
SOCINO
Istennek
nincsen neme? Te vagy unitárius? Megtagadod a férfi teremtőt, az Atyát? Istenek
nincs neme?
DÁVID
Hogy
férhetett volna bele egy mulandó, egy halandó asszony kicsi méhébe Isten, hogy
férhetne a végesbe a végtelen?
SOCINO
Megvigasztaltál,
megvigasztaltál, végleg megvigasztaltál! Jó, hogy elárultalak!
DÁVID
Ezt
is a te vigaszodnak szántam. Emlékszel még, azt mondtad egyszer:
meggyőződésből, hitből akarsz elárulni. Legyen ez a vigaszod mindörökkön. S ha
rájössz, hogy ez vigasznak kevés, vigasztalj te is másokat, ugyanúgy, mint én.
Hol van Mária? Hol van Mária?!
SOCINO
Benne
az én fiam halt meg! Van úgy, hogy meg kell ölnünk valakit…
DÁVID
Ezt
tetted?! Meg tudtad tenni?!
Egyetlen istenem!
SOCINO
Csak
így tudtam viszonozni…a vendégséget….
Kilencedik kép
Socino és Dávid Ferenc, utóbbi kis batyuval, várakoznak.
SOCINO
Mindjárt
jönnek. Mit tehetek érted?
DÁVID
Te
mindent megtettél.
SOCINO
Lépteket
hallok.
DÁVID
Én
még nem.
SOCINO
Azt
hiszem, jönnek.
DÁVID
Csönd
van.
SOCINO
Pedig
jár itt valaki. Vagy járnak.
DÁVID
Csak
azt hagyják, hogy befejezhessük a zsoltárainkat.
SOCINO
Énekeljük
együtt.
DÁVID
Kezdjük
el.
SOCINO
Kezdjük.
/csönd/
DÁVID
Ne
siesd el, Socino. Lassabban. Így.
SOCINO
Jó.
Így. Most a nyolcadikat.
DÁVID
Jó.
Így jó lesz?
SOCINO
Jó.
Hosszú csönd.
DÁVID
Most
pedig énekeljük el a háromszázadik zsoltárt.
SOCINO
De
hiszen…
DÁVID
Azt
akarod mondani, hogy Dávidnak csak százötven zsoltára van. És ilyen nincsen.
Hát ilyen vendégség volt-e valaha?
SOCINO
Vendégségben
voltam. Vendéged voltam. Vendéged és árulód. Mégis veled énekelek a
legszívesebben. Velem, mert másom nincs ezen a kerek világon, csak az, akit
elárultam. Miért szeretjük azt, akit elárultunk? Vendéged voltam. Élősdid.
Belőled éltem, teérted kaptam hazát. Mert megkapom a letelepedést, és a házat.
Ne vess meg, püspök, ne hagyj magamra. A kullancs ragaszkodik így a jószághoz,
ahogy én vájnám, ásnám magam beléd, hogy ne téphess ki magadból. Kellesz. És
mindig kelleni fogsz. S talán azért, hogy elárulhassalak. Köszönöm a
vendégséget.
DÁVID
Vendég
voltál. A tudatomban. Én is vendég voltam a tiédben, És mindketten vendégek –
Isten tudatában. Egyetlen vendégségünk ez. Nem vetted észre, Socino, te, aki
most a fejedelem és Blandrata jutalmát várod, te sem vagy boldogabb, mint én,
aki valami…egyebet várok.
SOCINO
Én
sem vagyok boldogabb, Dávid Ferenc, te sem vagy boldogabb, mint én, pedig te
hittél és hiszel. És most már, hogy vége a vendégségnek, és mindent tudunk
egymásról, most, miután árulkodtam rólad, és te a vigaszoddal büntettél, mondd
meg nekem, mert végül is tudni akarom és csakis tőled: valóban egy az Isten?
/Motorberregés, érkezik Blandrata, a színpadra jön/
BLANDRATA
Hát
nem szöktél meg, Dávid Ferenc? De hiába is próbálkoztál volna, tegnap óta körülvettük a
házadat.
DÁVID
Csak
a méltatlanok agyából szököm meg mindörökre.
BLANDRATA
A
fejedelem parancsa, hogy jöjj velünk. /Socinohoz/ Te maradsz.
DÁVID
Megyek.
De engedd meg, hogy befejezzük Isten egyetlen zsoltárát: a hallgatást. Socino!
Énekeljük el a csendet!
Dávid Ferenc elindul, Socinohoz fordul Blandrata.
BLANDRATA
Ezt
a házat kapod meg a fejedelemtől. Becsüld meg. És ha vendéget küldünk,
illendően fogadd.
Kimegy Dávid után, Socino döbbenten nézi, majd bemegy a saját hordójába. Blandrata felülteti a motorra Dávid Ferencet, bukósisakot rak rá, elindulnak. A felső téren megállnak.
BLANDRATA
Menj.
Sétálj, püspök.
Dávid csodálkozva leszáll, elindul. Blandrata fegyvert vesz elő. Belé lő. A hátába. Még két golyót. Dávid megy tovább. Socino a színpadon most jön ki a hordóból, karjában a halott Mária, a lövésekre döbbenten figyel fel.
DÁVID
Ne
öljétek meg! Halljátok! Nem ölhetitek meg! Ne áruljátok el Istent! Ne áruljátok
el!
Dávid a földre esik. Amorf fény emelkedik fölötte, színes fénycsomó, és emelkedik el, egyre feljebb. Blandrata motorja zúg a távolból.
-vége-