Az unitárizmus hivatása a jövőben

Irta: Br. Petrichevich-Horváth Kálmán

A D. F. E. egyik gyűlésén mondottam, hogy az unitáriusok testvérei a többi protestáns egyházaknak, mert mindnyájan egy fészekből kerültek ki és ha az unitáriusok a protestantizmus fájának magasabb ágaira repültek is fel, onnan is mindig szeretettel gondol­nak és néznek alantabb maradott testvéreikre. Az evangélium, a Jézus Krisztus tanításai és azokban megnyilatkozó szeretet testvérekké avattak. Hisz a közös otthon emlékét, mely annyi félreértés és gyanúsítás dacára felénk int a múltból nem lehet könnyen ki­irtani az igazságot kereső szívekből. Mi megőriztük keblünkben szerető gonddal és örömmel fogadjuk a viszonzás   minden jelét.

Most is azt mondom : egyek vagyunk, azoknak kell lennünk. Olyanok vagyunk mi, mint a harcászatban az elővéd, mely meg­előzi a csapatot, kikémleli a helyet, melyre törekszenek, össze­köttetést tartva a sereg zömével, netaláni meglepetések, oldaltámadások kikerülése végett. De, hogy ezt tehesse, hogy munkája mindnyájuk használ a lehessen, teljes egyetértésben kell, hogy működjék mindkét fél: kéz-kézben egymás támogatására, vé­delmére.

De tovább menve azt mondom, hogy mi testvérei vagyunk hitben a római katolikusoknak és minden keresztény felekezet­nek, kik Jézus parancsai szerint kivannak élni, ha hitágazataink, azok magyarázatánál és a kultusz gyakorlásánál eltérnek is utaink.

Eggyé tesz minket a Jézusi eszmékben rejlő nagy szeretet, melynek benső melegénél eltűnik, megsemmisül, ami elválaszthat, csak egy marad meg: hogy mindnyájan  Krisztus   követői,   egy atyának gyermekei vagyunk, kiknek egymást szeretniük, bajaik­ban támogatniuk, segítniük kell.

És ha a szeretet, az emberi szívnek ezen legmagasabb in­dulata csatol minket a kereszténység minden fiához, de Krisztus szerint nemcsak hozzájuk, de minden emberhez e világon, legyen az zsidó, mohamedán, Confucius vagy Budha tanát hirdető — bármely vallás követője, legyen az ateista avagy pogány; miután ezen nagy szeretet egyetemleges az egész emberiségre, mely nem ismer választófalat az emberek között, mely mint a napsugarait szétterjeszti, — áldó kéz gyanánt az egész földtekére, mint azt Krisztus tanította: ezt hirdetni és terjeszteni: hivatása az unitárizmusnak is.

Kötelességünk kezünkben a bibliával keresni, magyarázni az abban foglalt nagy és szent igazságokat. Ezekből kifolyólag le­gyünk apostolai a vallási türelmességnek és felebaráti szeretetnek.

És most tegyünk hitvallást arról, hogy a mi Atyánk az egy, igazságos, kegyelmes, nagy Isten, kiben megbízunk, kihez küld­jük gyermeki szeretettel mindennapi imánkat; és tanítónk az ő küldöttje az ember Jézus, kinek tanításai, ha megfogadjuk és azok szerint óhajtunk élni — megszerzik nekünk az életben el­érhető boldogságot. Hirdessük a békét, a szeretetet, mely meg­nyugvást, megelégedést vihet a gazdag kastélyába úgy, mint a szegény kunyhójába.

De álljuk útját mindenkinek, ki ezek érvényesülését meg­gátolni, vagy hamis tanok terjesztésével megbénítani, letörni igyekszik.

Ezeket hirdessük a jövőben is meggyőződésben, egész lé­lekkel, — méltóbbat nem cselekedhetünk vallásalapítónk Dávid Ferenc születésének négyszáz éves emlékünnepén.