SIMÉN DOMOKOS

A HARANG ÉS A HARANGSZÓ JELZÉSE

A harang anyja a csengettyű. Keletkezési ideje ismeretlen, 2Mőzes 28, 34-35 versei azt igazolják, hogy Áron nemzetsége templomi szertartásra is használta. A prehisztorikus sírokban is találtak csengettyűt, Kis-Ázsiában, Kí­nában, Amerikában és Európában az ősi népek nagy előszeretettel használták. A pogány Róma és az őskeresztények katakombáinak leletei közt előfor­dulnak. Nagy Sándor temetésekor a koporsót vivő díszfogat és a 64 kocsiba fogott öszvér csengővel volt teleaggatva. Anyagjuk fém. nemesfém, készítették fehérüvegből, de ismerünk porcelán és terrakotta csengőket is. Rendszerint öntötték, de vannak több darabból összekovácsoltak is. Szerepük a jelzés, fi­gyelmeztetés.

A kereszténység is átvette a csengettyűt, és ahogy nőtt a tekintélye és szerepe a hívd ember életében, úgy növelte harangnagyságúra formáját.  Rendeltetése a jelzés, a templom üzenete, hívása, csodás ereje révén tűz-víz-levegő engedelmeskednek neki, eltéríti a jégesőt, ellenség közeledtére riaszt, a ko­lostorok lakóinak időbeosztását szabályozza. A népi tudatban ereklyeként tisztelik és őrzik, nemzedékek kötődnek hozzá, csodás gyógyító erővel is fel­ruházták (pl, Stival harangocskája)¹. Háromszéken úgy tartják, hogy a harang a lélekhez szóló hangszer.

A harang ipartörténeti munka, érc- és acélöntési remekmű, ötvösművé­szeti érték, kultúr-egyháztörténetí és paleográfiai emlék.² Rómában korábban, 405-ben rendelte el Sabianus pápa a harang használatát, a keleti egyház csak 871-ben követte a római egyházat. A harangok számát és elhelyezését a vagyoni helyzet korlátozta. A harangok díszítésében, felírásában, formájában a stílus­irányzatok meghatározóak voltak. A régi harangok kosát elsősorban formájuk­ról - zsákforma, keskeny váll - lehetett megismerni. A 17. századig tartják ezt az ősi formát, ekkortól veszik fel mai formájukat. A román kori harangok felirat és évszám nélküliek, díszítésük az érem. A gótikus harangok vállán először majuszkulás, majd a 15-16. század környékén minuszkulás felíratok olvashatók. A 17. századbeli harangokat a reneszánsz jegyezte el magának, évszámosak és la­tin betűs feliratuk van. A XVII. század közepétől rendszeresen fordulnak elő Er­délyben a magyar feliratos harangok.³

Az ős harangjainkból, a Szent István utáni korból, egyetlen harang sem maradt meg. Patay Pál, a magyarhoni harangok kiváló ismerője szerint a Ma­gyarországon használatban lévő harangok közt a legrégebbiek az 1523 és 1524-es feliratos harangok, a nógrádszakálli és várvölgyi Veszprém vármegyé­ben.⁴ A székelyföldi régi és új harangok összeírását 1975 és 1985 között Kisgyörgy Zoltán geológus vezetésével a „Bim-Bam" expedíció leltározta fel, anyaga egészében még nincs közölve, feldolgozás alatt áll. Én Orbán Balázs⁵ szerint veszem számba a székelyföldi régi harangjainkat, habár azóta megtize­delte a történelem és a repedés, de egy egységes felmérést mutat egy megha­tározott korból. Szerinte 14. századbeli harang jel nélküli, formája szerint Marosszentannán volt, egy darab. Fémérmések közt az egész magyar területen a legrégebbinek a székelykeresztúrit, majd utána a tarcsafalvit (Udvarhelyszék} és a marosszentkirályit tartja (e2 utóbbi a Semjén István alapította kolostornak a túlélője is tehet), Évszám nélküli, csak írásos harangot Fülében és Bordoson talált Orbán. A 14. századból évszámos harangot egyet sem talált, ami a közép­kor felfogásában nyer magyarázatot. A 15. századból viszont egyetlen jeltelen és fémérmés harangot sem talált. Csak írásost Szentábrahámon, Osdolán, Szentistvánon és Marosvásárhelyen (elvitték) talált, összesen 4 darabot A XV. században megszaporodtak az évszámos és feliratos harangok: Szentbenedek (1413), Szotyor (1426), Atyha (1437), Miklósvár (1440), Szabéd (1448), Szabad (1452), Csehétfalva (1481), Somosd (1482). Szentháromság (1484), Kőhalom (1488), Olasztelek (1489), Nyárádszentmárton vagy Csíkszentmártoa (1495), Csíkszenttamás (1495). Vaja (1497.}, Marosszentanna (1497), Nyárádszentlászlo (1488), összesen 17 darab. A XVI. században a mohácsi vészig csak évszámos és feliratos harangot talált a következők szerint Hodos (1500), Csíkszentlélek (1502), Csíkmíndtszent (1505), Zsákod (1506), Rugonfalva és Sepsikörispartak (1512), összesen hat darabot. Az erdélyi fejedelmekkel kapcsolatos harangot a Székelyföldön kettőt talált: a siménfalvit Székely Mózes fejedelem öntette, E korban az egyetlen és első, amelyiken magyar nyelvű felirat volt. Szövege: ZEKEL MOSES UDVARHELE I. S. 1585. Orbán Balázs "Jézus segíts!"-nek oldja fel, szerintem csak „Isten segíts" lehet.⁶ A másik harang jóval későbbi, Gagy-ban találta, a harang köpenyén Rákóczinak minden veretett pénzéből egy da­rabot megörökítettek, valószínű kurucos dacból. A Pallas nagy lexikon a betlenszentmiklósi harangot Rákóczi harangnak írja tévesen, Az a Bethlen Far­kas harangja, amiről alább majd szólunk,

A 33 harang felirata a következőképpen oszlik meg:

1.  O REX GLORIA VENI CUM PACE tizenkét harangon.       

2.  Az előző szöveg megtoldva: JHESUS NAZARENUS REX JUDEORUM-
mal két harangon.

3.  VENI REX CHRISTE CUM PACE, egy harangon,  

4.  Szentek tiszteletére öntött harang 5 van: Margit és Mártírok, Márton és
Mindszentek, kétszer Mária és egyszer: SANCTA KATERINA ORA PRO NOBIS

5.  Évszám csak latinul: ANNO MILLESIMO D.SEXTO. (506. Zsákod)

6.  A Szentléleknek szentelve: SANCTI SPIRITUS DICIT NOBIS GRACIA
és évsz .l db.

7.A zsidó jehova betűi, TETRA GRAMATON betűi össze-vissza keverve
1502-ből, 1 db.

8.Német szöveg, az öntőmester nevével, 3 harangon van rajta, pl. Kő­rispatakon így: MEISTER ENDRES C (cupferschmit vagy cívis) U (von vagy urbis) KRON(stadt) HAT DISE GLOCK GESESSEN. 1512 (GOSSEN)

9.  Említettem, hogy a legrégibb magyar szövegű harang a Székely Mó­zes siménfalvi harangja, amely 1848-ban „elment a háborúba", emlékeznek rá.
Felekezeti szempontból úgy a protestánsok, mint a katolikusok őriztek meg
régi harangokat Az öntőmesterek nevét kevés harang őrizte meg. Névszerint
ismerjük: HONS, PETR, KVPPFER SMIT 1440-ből Miklósvárról, Mindszenten
1505-ből, MEISTR VILRICY MEIS BIFOTER és Kőrispatakon a brassói MEISTER
ENDRES nevét.

A székelyföldi harangok ismertetését azért választottam a tárgyhoz kötődötten, mert mind régebbiek, mint a Patay által említett magyarországiak. A harangszó jelentését és jelzését nem székelyföldi harangok szerint, hanem a közvetlen szomszédságban levő küküllői Unitárius Egyházkör vármegyei terü­letéről veszem az 1700-1860-as évek esperesí-püspőki jegyzőkönyve, száma­dások alapján. Ennek egyebek mellett az az oka, hogy 22 évig itt szolgáltam, s a forrásanyag a birtokomban van.

Az egyházkörhöz a következő egyházközségek tartoztak: Marosszent­benedek, fíliája Ó-Asszonynépe, Bethlenszentmiklós, Ádámos és leányegyháza Sövényfalva, Mikeszásza, Küküllődomhó, Dicsőszentmárton, Szőkefalva,, Kis- vagy Magyarsáros, Désfalva filiája Abosfalva, Harangláb, Kükültőszéplak fíliája Vámosudvarhely, Kóród és Kóródszentmárton, Nagyteremi filiája Teremiújfalu és Lőrinczfalva. Összesen 15 lelkésze volt a 18-19. században a kör­nek, ma már csak 7 van. A 16. században a Küküllő folyása mellett kétoldalt sorakoztak az unitárius egyházközségek; a szombatos per gyérítette meg. Régi temploma a mohácsi vész előtti, Szentbenedeknek, Bethlenszentmiklósnak, Ádámosnak, Dicsőszentmártonnak. Sárosnak volt toronnyal egybeépítve, a szőkefalvit az ellenreformáció, a nagyteremit Bethlen János vette el. Torony nélkül épült a sárosi, harangja a haranglábban van ma is elhelyezve, melyről a Magyar művelődéstörténet⁷ a következőket írja: „A magyar felfogásra igen jel­lemző a templomtól különálló haranglábakból is fennmaradt egynéhány szép példány... Legmonumentálisabb a kissárosi harangláb, amelyet Domokos György és Szabó Mihály épített 1699-ben". A többi egyházközség temploma a 16. század utáni, haranglábbal épült, később ragasztottak tornyot a harangnak.

Küküllői egyházkör harangjai;

Orbán Balázs Nagyteremiben is megfordult, de a Sükösd család adomá­nyának vélt volt unitárius harangot nem látta. lő. századi lehet, fetirata ez: R. D. GEORGIO NESE ME RICH: PAROCH G. (1512-s kőrispatakin „GOSSEN" van),⁸ l672-ben Bethlen János az elvett összes javak kárpótlásaként az unitárius ha­rangba húsz tallért pótolt. Ennek felirata: ECCLESIA TEREMIENSIS FUNDI MEN-SEJULIO CURAVIT ANNO DOMIMI MDCXCVl (l696), Teremiújfaluban l804-ig, míg csak egy asszony maradt, tartották ágason a harangot és akkor Teremibe vit­ték át. Ennek felirata: CSI(náltatta): AZ UJFALVI UNITARIA ECCLESIA. (1708).

Haranglábon az egyházkör legrégebbi harangja van, 1 5 4 7-es évszám és Szentkatalin jelvénye van rajta, amit sokáig római félkeréknek tartottak. A kisebb harangon az 1 7 8 2-es évszám volt beleöntve, igazítanak el a jegyző­könyvek. Két 17. századi harangja van Kissárosnak. A nagyobb harangon: I. COMITATU DE KUKULLO FIERI ME FECIT KIS SAROS ANNO CHRÍSTI 1624. MAGISTER PAULUS NEIDEL, a kisebbik harangon: GLORIA DEO IN EXCEL-SIO, 1692, olvasható ma is. A küküllőszéplaki harangon a Monográfia szerint az 1674. évszám volt olvasható. 1849. április 7-én vitték el „nyugtatvány mel­lett". Dicsőszentmártonnak 1820-ban három harangja volt, A legnagyobb, a legrégebbi volt, ezen ilyen felírás olvasható: 1678, DIE APRIL: GLORIA IN EX-CELSIS DEO ET IN TERRA PAX HOMINÍBUS MISERERE NOSTRI DOMINE, Az 1820-ban meghasadt kicsi harangot újraöntetik ezen írással: AZ EGY ISTEN DITSŐSÉGÉRE ÖNTETTE A DITSŐ SZ. MARONI UNITARIA EKKLÉSIA 1820-DIK ESZTENDŐBEN. A harmadik harangot a megszűnt alsóilosvai egyháztól Dániel Elek adományaként adták, melyen ilyen írás volt: ALSÓ ILOSVAI UNI: ECC: SZÁ: TZI: P. HORVÁTH JÁNOS: TOR: ÁG: KÖ: GYÖ: ANNO 1813 (Toroczkói Ágnes élt itt). Szőkefalvának az egyik elveit harangjáról Sárosi János fejedelmi ítélőmester az 1686-ban a török követségre indulása előtt írt végren­deletében így rendelkezett „A nagyharangot, mit a magam pénzén vettem és hoztam, hagyom Szőkefalvának; ha el találna állni az unitária vallásról, akkor vitessék a kissárosi unitárius ecclésiába". Ádámoson a lókodi Sándor család két tagja szorgoskodott a harangszerzés körül. 1756-ban Sándor Bálint kurátorságában a kisharangot, amelyet óharangnak is neveztek, újraöntette ezen év­számmal: 1 7 5 6. Az első világháborúban vitték el. A meglévő nagyharang Sándor Miklós kurátorságában készült, hibás felirata ez: UNUS EST DEUS UNUS ES (!) MEDIATOR DIU (!) HOMINUM HOMO JESUS CXTUS (!) IN QUO-RUM GLORIAM te (!) HONOR3 (!) FUNDI CURAVIT ECCLA UNITAR ADAMO-SIENSI AO 1770. I. TIM. 2 x I (!) 5. (a XI felesleges). Az elvitt harang helyébe újat szereztek, melyen ÖNTETETT AZ ÁDÁMOSI UNITÁRIUS HÍVEK ADOMÁ- NYÁBÓL 1926 HONIG FR. ARAD felírás van. Ő-Asszonynépe harangjával kap­csolatban ennyit tudunk 9: „Vagyon egy küs harang, mely harang elhasadván újra öntetett, melyen ilyen írás vagyon; IN GLORIAM UNÍUS VERI DEI ET IN HONOREM DOMINIJESU CHRISTI ET UNU (...) REM J: ECCLESIAE UNITARIORUM FIERI CURAVIT JOSEPHUS MAGIAROSI AO 1760. Az ágasfára függesz­tett harang az egyházközség 1813. évi megszűnésével valahova eltűnt. A jegyzőkönyvekből tudjuk, hogy Szentbenedeknek két harangja volt. Az egyi­ken az 1770. évszám; egy harangot Détsei István adományozott az 1746-os to­ronyépítés után. jegyzeteim szerint a küküllődombói harangon magyar fordításban a következő felirat olvasható: AZ EGY ISTEN ÉS FIA DICSŐSÉGÉ­RE ÖNTETETT N(agyságos) KISSOLYMOSI SÍPOS ISTVÁN 100 MPTJÁVAL ÉS AZ ECCLÉSLA HÍVET KÖLTSÉGÉN: LELKÉSZ SÍMÉN ANDRÁS KURÁTOR MIK­LÓS GYÖRGY „FECIT STEPHANUS WOLF A. SOJESCHBURG  SIGNAT A  1782 DIE 19-A 9-BRIS". A megrepedt harangot újraöntik ezzel a felirattal: AZ EGYETLENEGY ISTEN TISZTELETÉRE ÖNTETTE A DOMBÓI UNITARIA SZENT EKKLÉSIA 1837-BEN. ANDRASCHOFTZKI JÁNOS. Még egyszer kellett a dombóiaknak harangot önteniük mert megrepedt A harmadik harangjuk az ószláv írású, melyről később szólunk A mikeszászi önálló unitárius egyház­községet Nagyajtai Dónáth Ferenc és neje Miklós Kata alapította 1807-1810 közt, harangját is ő adományozta-. EZEN HARANGOTT ISTEN DITSŐSÉGÉRE ÖNTÖTTETTE N. A. DÓTÁTH FERENTZ A MIKESZÁSZI UNIT: SZ. ECCLESIA SZÁMÁRA. FUNDIT EPHRIM ANDRASKOSKI CLAUDIAPOLI. 1813- Az egyház­község megszűntével nyomtalanul eltűnt. Az abosfalví harang csengettyűforma volt, ágasfára függesztve. Eltűnt.  A vámosudvarhelyi harangot a református és unitárius hívek közösen vették és úgy is használják. A küküllői unitárius egyházkör harangjainak az ismertetése végén a bethlenszentmiklósi és a dombóí ószláv írású harangoknál meg kell illanunk. Honnan kerültek ide? A bethlenszentmiklósi harangot Rákóczi harangnak és 1631-ben öntöttnek mondják. A dombói harangon nincsen évszám csak: írás. Az előbbi feliratának magyar fordítása az. Az utóbbi fordítása: AZ ATYA MEGBÍZÁSÁBÓL FIA FELÜGYELE­TE ALATT A SZENTLÉLEK ÁLDÁSÁVAL KÉSZÜLT EZEN EMLÉK NYUSNIK KORNÉL. A hagyomány szerint a szomszéd Kincses felé vivő út környékén ta­lálták, elásva volt már „régen", mondják az öregek. A két harangot egy erede­tűnek tartjuk, származásukról az 1747. évi püspöki vizsgálat jegyzőkönyve igazít el. Eszerint a harangot „a nagyot s középsőt méltóságos gróf Bethlen Far­kas maga hozta Lengyelországból."¹⁰ Ószláv feliratú harangot nem rendelhe­tett és vehetett Bethlen, hadizsákmány mindkét harang. Küküllőszéplaki Petrítyevity Horváth Kozma önéletrajzában¹¹ leírja, hogy „Voltak ez lengyelor­szági táborozásban több kártételek is: nem kedvezett itt (...) az Isten tiszteleté­re rendeltetett helyeknek s az azokban lévő eszközöknek. Amíg a svéd királyhoz jára a fejedelem, s én is őnagyságával, azalatt Kükűllő vármegyebeli egynéhány lovasok zsákmányra kimenvén drága sok, szép, aranyos drágakö­ves marhákat (ötvösműveket), papi öltözeteket hoztak a táborra, melyhez ha­sonló zsákmányolás nem esett az egész akkori zsákmányolás alatt." A tábor Csnelov (vagy Csmelov) városnál volt 1657-ben. Az 1700-ból fennmaradt rész­letes leltárban több egyházközségnél említenek „Lengiel Országhí sáhos" terítőket. Ugyanezen az úton juthatott el a Maros vármegyei Kövesd az ószláv írású poharához amelyet Orbán így fordít: 1. sor: EZT A KUPÁT KÉSZÍTETTE KOLOPHEI GYÖRGY (...) 2. sor: (...) NIKOLAI  ANASTASYA VLETO 7117, te­hát az 1609. évben.      

Összefoglalva a kör harangjait, a 16. századból van 2 harang, a 177 szá­zadból 8 harang, a 18. századból 6 harang, A 19. századból 4 harangja volt az egyházkörnek, amihez a két hadizsákmány-harang jön hozzá, A felsorolás nem teljes, csak tájékoztató jellegű.

Az 1848-49-es szabadságharc idején 5 harangot vittek el a körből. Beth­lenszentmiklós Kolozsváron és Szentbenedeken keresteti a harangot, a dombóiak Kolozsvárról hozatják haza és egy második haranglábat készítettek. A sárosiak Brassóból hozatják haza kicsi harangjukat, míg a széplakiak és benedekiek a feljegyzések szerint semmit sem tettek az elvitt harangjuk megtalálása érdekében, A haranglábi harang megmenekült, 120 forint váltságot fizettek,

A harangokat egy helyen, vagy a toronyban vagy a haranglábban he­lyezték el, Dombó kivételével. Ennek három harangja volt és egy időben két haranglábban és a toronyban volt egy-egy harang. Ma már a toronyban van mind a három és egy harangozó húzza kézzel-lábbal egyszerre. Egyedül Ádá­moson alkalmaztak két harangozót, mert a harangszéken olyan távol helyezték el a harangokat, hogy egy ember nem érte el. Harangoztak hosszú és rövid kötéllel és lánccal (Dombón),

A múltukkal elvesző harangokhoz hagyományok is fűződtek. A dombói harangot „valakik" menekülés közben rejtették a földbe, „nagyon régen". A désfalvi harang hagyományát 1879-ben lelkésze Monográfiájából ismerjük meg. E szerint a tatárjáráskor az egész falu elsüllyedt. A népesség új helyre te­lepedett és megalapította Désfalvát. Az elsüllyedt faluból az egyik harangot a disznópásztor találta meg, mert az egyik kocája félremalacozott, belé a harang­ba. Az unitárius egyháznak adományozta azzal a kikötéssel, hogy mindenik családtagjának ingyen fognak a temetéskor harangozni. A harangláb Monográ­fiájában a lelkész a régi szóhagyományt örökítette meg: A régi falu lennebb volt a désfalvi réten. A tatárok feldúlták a falut, a lakosság a harangot a völgy­ben fennebb menekítette, s egy ágasfára felszerelte. Innen hívta a harang az imádkozókat. Idővel a harangláb mellé telepedtek a hívek, falut alapítottak és Haranglábnak nevezték el. A két szomszéd falu hagyománya a valamikori kö­zös településre utal. Megjegyezni kívánom azt, hogy Harangláb már az 1332— 1336-os pápai dézsmák regisztrumában is szerepel, míg Désfalva nem. Az óasszonynépi Magyarósi család a református egyházba állt át, és a kertjében lévő harangot, melyet ő öntetett újra, új egyházába akarta átvinni.  A senior s a nótárius szálltak ki, hogy a harangot a cinterembe vitessék, és meghagyták, „ha deficiálna az unitárius egyházközség, a harangot az esperes Szentbenedekre vitesse",

A múlt század közepéig a harangozó a kántortanító, vagy másként, a mester volt. Fizetése egyházközségenként változott. A jegyzőkönyvi panaszok­ból tudjuk meg, hogy sokan „más állást is vállaltak, hol az emberekkel össze szoktanak jönni" (Désfalván és Ádámoson jegyzőskődött). Kötelességei ágas-bogasak: tanított, művelte a kántori földeket, harangozott, a templom kulcsáért ő felelt (Szentbenedeken nem vigyázott és a hívek l812-ben a templom kőlábait „kifedték kőporért"), az esperesnek a főtanácsba menéskor „úti kísérettel tartozott" (a múlt század közepén pénzzel váltják meg magukat az úti kíséret alól), az egyházi körleveleket hordoznia  kellett  (Szentbenedektől Tordáig_kb. 50 km az út, jövet-menet 100 km-es utat kellett megtennie egy körlevélért), be­teget megimádkoztatni elhívták, még a lelkész otthonlétében is (ezért fegyelmi járt), az iskolakezdés előtt a tanításról „hathatós prédikációt" kellett tartson és helyettesítse a lelkészt, mikor az hiányzik. Bokros teendőik mellett voltak azért kiváló tanítók is. Megemlítem a sárosit, ki középiskolás szinten tanított és a „keze alá jártak" idegenek is, pl. egy évben egy román papnak készülő ifjú és Medgyesről két szász gyermek magyar nyelvet tanulni. A dombói tanító „nép­iskolát" szervezett, a más helységből és más vallású gyermekek száma nem: egy évben haladta meg a húszat; férfi énekkart alakított (ma is megszakítás nélkül működik); Mérsékleti Egylete volt, hol a szeszesitaltól tartózkodtak; volt Olvasóköre, faiskolája és a lelkésszel közösen 1842-ben óvodát-kísdedóvót hozott össze, a jegyzőkönyv szerint az egyik évben „92 gyermeket óvottattak", A mester mellé segítséget rendelt az esperes-, „alkalmas növendéket", kisebb egyházfit, a zsellért, temetéskor a keserves háztól jöjjön segítség, vagy „keres­sen arra alkalmas segítséget".

Természetesen számtalan panasz kerül az esperesi vizsgálatok asztalára az ünnepi, vasárnapi, de főleg a hétköznapi elmaradt harangozásokért. 1802-ben az a panasz Dicsőben a mesterre, hogy rövideket harangoz és énekel. A válasz; miért nem mondták ezt eddig, mert nekem az éneklés nem szenvedés. Amiért a mesterek nem tettek hivatalba lépésük előtt egyházi esküt 1832-ig, azért az esperes felelősségre vonásától nem szabadultak meg; a dicsői mert li­báit, a désfalvi mert disznóit tartotta a tanuló házban és azt széttúrták; a szent­miklósi mestert felfüggesztették mert káromkodott és lopott, az ádámosit megbírságolták mert pipált, táncolt és a feleségét is engedte táncolni a lakoda­lomban és kártyázott házánál.

A harangszó jelzése és jelentése. A harang hangja messze hallatszik, elér az erdőn, mezőn dolgozókhoz. Ezt a jelzést a közösségben élő ember érti, mert belenőtt, olyan számára, mint az „élőbeszéd". A szokottakat várja, a szo­katlanokon is el tud igazodni. A harang „beszéde", jelzése, nem egységes, vi­dékenként és falvakként változhat ritmusában, ütemében, melyik harang szólal meg először mikor „hírt ad" valamiről?

Mikor, miért és hogyan szólal meg a harang?

Rendes istentiszteletek és ünnepek alkalmával de. 10 órakor kezdenek harangozni. Időtartama 1 óra, 11-re összehúzzák vagy behúzzák. (Dombón 1/2 12-re, mert négy harangszó van.) A nagyharanggal kezdik, a kicsivel foly­tatják és végül egyszerre húzzák mindkét harangot. Egy-egy harangozás idő­tartama 10-13 perc. Ádámoson addig szói a harang, míg a lelkész a templom elejibe ér, máskor akkor indul otthonról, mikor a harang elhallgatott. A délutá­ni harangozási ideje valamivel rövidebb, de ugyanúgy megy mint a délelőtti. Ez a vecsernye. Hétköznap hétfőn és szerdán reggel, szombaton délután ha­rangoznak a nagyharanggal. Régebb minden hétköznap este a takarodói ha­rangszó vetett véget a napi munkának. A nagyharangot húzták. Ádámoson 1827-ben „az estvéli vagy takarodási harangozást szent buzgóságtói vezéreltet­ve" vissza akarják állítani, a mester egy véka csős törökbúzáért családonként vállalja. Sároson az esti harangozásért családonként 1 garast vagy egy kupa mustot szabtak meg. Szentbenedeken 1802-1806 közt a harangozások elmu­lasztása a legnagyobb panasz évenként. Haranglábon 1834-ben a panasz az,  hogy a tanító a hétköznapi harangozásokkor a templom ajtót nem nyitja ki és így a hívek lelkészestül nem tudnak a templomba bemenni. Bethlenszentmik­lóson 186l-ben határoznak úgy, hogy a „takarodói harangozás jövőre megszüntettessék".

A házassági megáldás a templomban történik és a rendes vasárnapi ha­rangozás volt szokásban. Egy órával a megállapodott szertartás előtt kezdenek harangozni és csak akkor kezdik meg az összehúzást, mikor a templomba me­nő menetet meglátja a harangozó. A harmadik harangszó megkondulta után az utat nem szabad elkötni, hogy a szertartás kezdetét ne tartóztassák fel. Ekkor is addig harangoznak, míg a násznép bemegy a templomba és a lelkész a templom elé ér. Ma a házassági megáldások napja szombat Régen, mintegy ötven éve, Ádámoson a református esküvő mindig hétfőn, az  unitárius mindig kedden volt. Ha temetés és házassági megáldás egy napra esett, az esküvői szertartást soha nem tartották meg a temetés előtt, csak utána.             

Nagyhéten reggel és este a nagyharanggal harangoznak.

Tűz, árvíz és más közveszélykor a szokottól eltérő ritmusban harangoz­nak, úgy mondták, hogy „félreverték a harangokat", riasztották a faiul.

Csíkos István 80 éves afia emlékezete szerint a harangot mielőtt elvitték volna az első világháború alkalmával, még egyszer hosszan harangoztak vele, azután ledobták a toronyból és a megmaradt haranggal hosszan harangozva elbúcsúztatták a távozót.

Püspök érkezésekor Szőkefalván, 1847-ben, a helység mindenik feleke­zetének a harangjával harangoztak.

Gyermekkoromban a kepehordás kezdetét mindig harangszó jelezte, hírül adván azt, hogy az egyházközség vezetősége összegyűlt a kepe átvételé­re.

Ha a faluba halottat vittek, vagy átvitték a falun, harangoztak, A hely­ségbe hozott halottat a lelkész a falu végén várta és a koporsót a „keserves há­zig" vezette.

Temetéskor most a harangozás rendje meg van szabva. Régen a temp­lomból volt a temetés, de 1808-ban a Gubernium 3456. sz. rendelete értelmé­ben szagos halottat a templomba nem volt szabad bevinni és a lelkész kötelességévé tette ugyanakkor annak a megállapítását, hogy melyik halott szagos és melyik nem, kit lehet bevinni és kit nem a templomba. A kör egysé­ges álláspontra helyezkedett és 1818-tól a temetés a háztól van. Ha a halál­esetet szürkületkor jelentik be, aznap nincsen szaggatási harangszó, csak másnap reggel. Ha férfi vagy fiúgyermek halt meg, a szaggatást a nagyharanggal kezdték, ha nő vagy leánygyermek halt meg, akkor a kisharang szólalt meg először. Naponta háromszor harangoznak. A temetés napján reggel és délben. Temetéskor az első harangszó a gyűlő, a másodikat, a „papét" csak akkor kez­dik meghúzni, mikor a lelkész és kísérete a lelkészt lakás kapuján kilépett, Mi- kor feltűnik a halottat vivő menet, két haranggal harangoznak addig, míg ki­látva a temetőre el nem hantolják a halottat. Ádámoson temetkezési Segélyező Társulatom volt és a kötelező segély-díjat, büntetés terhe mellett, a tagoknak be kellett fizetni addig, míg a hantoláskori harangszó be nem fejeződik.

Ma is szokás az év „hajnalán", szilveszterkor harangozni a toronyban. Régen a legények és a fiatal házasok harangoztak és énekeltek a toronyban, ma éneklés nincsen. Első emlékét az újév köszöntésének az 1558. évi június 1. jegyzőkönyvben találjuk¹², mikor a sárosi köri közgyűlésen felteszi az esperes a kérdést Milyenek a szertartások az egyházközségekben? A válasz: Minden­ben megegyeznek az Ágendás könyvvel, „... és ezen Ágendától eltérő szokás Dombon nevezetesen, de Ádámoson is gyakoroltatott, mi szerént az oskola tanítóktól újév hajnalán a Toronyban az arra képes Énekesekkel vallásos har­mónia Énekek énekeltettek és énekeltetnek".

Vannak egyházközségek, hol „villanyharangozó" helyettesíti az ember-harangozót.

A szokástól eltérő harangozások is voltak. Lássunk egy párat belőlük. A szokástól eltérő úrvacsoravételre szólt a harang Dombón 1848 november hó­napban. A jegyzőkönyv megindokolja: „Ezen 1848.-ík Évbe kiütött forrada­lomban 9-ber Hónapbanis communióval való élés volt ezen egyházban, bizonytalan lévén, ha karácsonyt érhetni, vagy sem, s ezen innepély alkalmá­val gyűlt Alamisna tészen 4,20 forintot"¹³. Több mint az egész évi perselypénz. A dombóiak ijedtségének az oka Bem tábornok gálfalví csatája, mely a dom-bói rétig is lenyúlott, a nagy ágyúzás és a sok halott látása a dicsői réten.

Dicsőszentmártonban szerdánként van a hetivásár. A vásár napján a ta­nítónak harangoznia kellett. Az 1812. évi jegyzőkönyv szerint¹⁴  Bartók Ger­gely (tanító) jelenti, az esperesi vizsgálószéknek, hogy „ő az ecclának adományozta a másvallású temetéskor adni szokott (harangozásí) díjat (2 né­met forint) és azt a 3 Márjást, amit az itt lévő sokadalomkor a harangoztatásért szoktak fizetni, de az eccla ládájába nem foly be".

Désfalván, Sároson, Szőkefalván, a 19. századi jegyzőkönyvek alapján, egészen 1856-ig, volt újholdvasárnapí istentisztelet, mert az újholdvasárnapi alamizsnát külön könyvelték el, mint az ünnepieket.

Nem tudom, hogy milyen alkalmakkor voltak a „hetedszaki prédikálások". Sároson a bérhátrálékok behajtásával kapcsolatban határoz az esperes 1854. december 2-án¹⁵: „... az itteni Canononok (Cánonok) értelmében annyi­val inkább felhajtandó (a hátrálék), hogy a heted szaki prédikálások még 18741 (! helyesen 1741) -ben December Havában a Püspökül Vizsgálat alkal­mával, akkori Püspök Szent Ábrahámi L(ombard) Mihály által megszüntettek".

Érdekesnek tartom azt a régebbre utaló szokást, hogy Sároson a temp­lom előtt vasárnaponként és ünnepnaponként kétszer volt tánc az ifjúságnak, melynek kezdete vagy vége a harangszóhoz kellett kötődjön. 1819-ben hagyja meg az esperes ennek a szokásnak az eltörlését¹⁶, de semmi eredményt nem érvén el, a lelkész a világi hatósághoz fordult a kétszeri tánc megszüntetéséért. Bethlenszentmiklóson a vallásvizsga és a toronygömb feltevésekor is volt mu­zsika, ez utóbbinak költségét 1846-ban a számadások örökítették meg.        

Temetéskor az elválás fájdalmát sokféleképpen fejezték és fejezik ki az emberek, A harang megkongatása, húzása is egy ilyen kifejezési mód volt a Küküllő mentén. 1722-től 1830-ig gyakran előjövő tiltás az, hogy a temetések­kor naponta csak háromszor szabad harangozni, többször meghúzni a haran­got „abuzust" jelent. 1812-ben Szentbenedeken, 1830-ban Szentmiklóson 8-10-szer is harangoztak naponta egy-egy halottnak. Úgy képzelem, hogy a halott miatti keserűségében az ember a harangozással hangot adott faluszerte a fájdalmának, a halott iránti szeretetének, valamint "munkállván egyben" a lelki üdvösségét is. Az esperes már 1722-ben Sároson meghagyja a naponkénti csak háromszori harangozást, de 1785-ben Dombon is napi háromszorra kellett korlátoznia a „halotti harangozást".

Mikor vasárnaponként délután a lelkész nem volt otthon és a mester vé­gezte a szertartást és „csak olvasás volt", a harangszóval adták tudtul a hívek­nek. Erre a szokásra utal az ádámosi jkv. 1812-ből, mikor panaszolnak a-tanítóra, „Vecsernyekor a mester csak az egyik haranggal harangozott s ezért azt gondolták a hívek, hogy csak olvasás lesz, prédikáció nélkül és nem jöttenek a templomba"¹⁷.

Íme mennyi változata, mondanivalója volt a harangnak, milyen széles skálán kommunikált. Egy élő közösség szívverése, órája, tevékenységének kommentálója, hallható üzenetének eszköze volt a harang. Nem merem felten­ni a kérdést, hogy melyiket tartotta fontosabbnak a hívő ember, a templomot-e vagy a harangot? A jegyzőkönyvek arról tudósítanak, hogy több templomunk állt évekig omlófélben, meghasadva, életveszélyeztetés miatt bezárva, de csak egy esetről tudunk, mikor a meghasadt harangot évekig úgy hagyták. A hagyo­mány szerint Haranglábon nem a harang ment a régi templomhoz vissza, ha­nem a templom ment a harang mellé. Tűz-víz-, nagyidő alkalmával először nem a lelkészre bízzák „az Úr dógát", hanem a harangra, A hívek életében a harang adott hangot az ünnepnek, násznak, táncnak és gyásznak, s a rendkí­vüli időknek, mint Dombón 1848-ban.

Egyházközségem, Csíkszereda alig 15 éves. Híveim mint beköltözöttek, zöme a Homoród-mente 15 egyházközségéből. A „gyökerek megőrzéséért" magnószalagra vettem ezen egyházközségek harangjai hangjának javarészét, mind a három harangozást 3-3 perces időtartammal. Minden szolgálat előtt „gépi harangozás van villanyharangozóval". Soha sem mondom meg, hogy melyik falu harangja szól s ezért találgatják nagy érdeklődéssel a hívek a ha­rangszó megkondultával, hogy a mi harangunk-e, vagy a tiétek (ugyanis olyan közel vannak a falvak, hogy áthallatszik a harangszó és a szomszéd falvak la­kói a más faluk harangszavát is ismerik). És jönnek és vitatják, felismerik vagy sem, de igénylik a harangszót, anélkül nem istentisztelet az istentisztelet. így a szülőfalu harangja ad jelt a házassági megáldásról, siratja el a temetéskor, em­lékeztet az otthonra. Jó érzés hallani a beköltözöttek ajkáról az őslakó katoli­kusoknak dicsekedni: Ez a mi szülőfalunk harangja, hallod-e komám?

A megmaradás, a helytállás és összetartás szívhez, személyhez szóló üzenete a szülőfalu hangján a harangszó.

Jegyzetek

¹  Keresztény Szó (továbbiakban KSzó.), L évf.  47. szám 1990.  dr.
Hirschhler József. A harang.

² KSzó 47. szám 1990. Kisgyörgy Zoltán: Ha szól a harang és Az Ige re­
formátus gyülekezeti lapban II. évf. 10. szám 1991: .A történelmi Orbai szék ré­gi és mai harangjai.

³ Keresztény Magvető (továbbiakban KerMagv) 96. évf, 1990. 2, szám
84. lap Kisgyörgy Zoltán: A háromszéki és felsőfehéri unitárius egyházkor ha­rangjai.

⁴ Patay Pál; Régi harangok. Corvina kk. Budapest. 1977. 6. lap.

⁵ Orbán Balázs: A Székelyföld leírása I-IV. kötetek.

⁶ 1579, a Dávid Ferenc halála után a világi elem képviselte az unítarizmus radikális vonalát, különösen Udvarhelyszéken. Főtéma a szentháromság és az egy Isten kérdése. A radikális világi elem az egy Isten pártján volt, Szé­kely Mózes sem lehetett kivétel.

⁷ Magyar művelődéstörténet. III. 556. lap. A harangláb fényképe az  549.
lapon.

⁸ Olvasatomban.                                                    .,  

⁹ Bona Consignata... kezdetű, 1700-ban Kissolymosi Koncz Boldizsár dicsőszentmártoni esperes által kezdett kéziratos munka, a dicsőszentmártoni
unitárius egyházközség irattárában. 113-115 lap,

¹⁰  KecMagv. 96. évf. 1990. 1 sz, 29 lap.

¹¹  Emlékezetül hagyott írások. Erdélyi magyar emlékírók. Válogatta, be­
vezetővel és jegyzetekkel szerkesztette Veress Dániel. Kolozsvár, 1983.  342.
lap.

¹²  Jegyzőkönyv (továbbiakban jkv.), jelzése II/8, 1858. júni. 1. 362, lap,

¹³  Jkv. II/6. 1850. dec. 6. 147. lap.

¹⁴  Jkv. II/a/3. 198. lap.

¹⁵  Jkv. II/6. 307. lap. Az újholdvasárnapi és hetedszaki „rendkívüli" harangozásoknak és templomozásoknak ószövetségi csengése van. Valószínű, hogy a megelőző századokból, a szombatossághoz kötődő szokásos szertar­tásról lehet szó.

¹⁶  Jkv, ll/a/3, 502, lap,      

¹⁷  Jkv. II/2. 220. lap.

Megjelent a Keresztény Magvető 1997 / 1 száma 22-32. oldalain.