DÁVID FERENC     

November 15-én első unitárius püspökünk mártírhalálára emléke­zünk. Életének évszámköveit hézagosan ismerjük, a hiányt az utókor agyonhallgatással temette el.

Ki volt Dávid Ferenc? 1510—1520 között született Kolozsváron polgári családból. Isten kiválasztottja volt gazdag talentumaival. A történelmi egyházak hitújítói közt ő az utolsó. Gyulafehérváron szentelték katolikus pappá. 1545 -1551 között Wittenbergben és az Odera melletti Frankfurtban — külföldi tanulmányai — során megismerte a reformáció szellemét, 1551— 1553 között Besztercén iskolaigazgató és Péterfalván (Petresen) lelkész. Életcélja a tiszta jézusi kereszténység helyreállítása volt, ezért összevetette hitét a Bibliával és Luther Márton tanításával. Ez utóbbi igazsága meggyőzte. így hívták meg Szebenbe és Kolozsvárra. Ő szülővárosát vá­lasztotta. Kolozsváron az első magyar protestáns főiskola vezetője, majd két év múlva a város főpapjának választották, a főtéri Szent Mihály templom élére. Nemcsak szászok, hanem magyarok is sokan lettek lutheránusok. A magyarok megválasztották Dávid Ferencet első püspöküknek.

        A reformációt feltartóztatni nem lehetett. Jött a kálvini, a református irány. Dávid Ferenc 1555-ben a széki zsinaton még a lutheri vallást védte, de őrlődött benne a továbblépés vágya, mert a református hitet Jézushoz közelebbinek látta. Mivel a viták zavarták az ország békéjét, a fejedelem, János Zsigmond, hogy összebékítse a reformáció két részre szakadt irányát, Nagyenyedre békítő zsinatot hivatott össze 1564-ben. Szakadás lett a zsinat vége, Dávid Ferenc a kálvini tanok meggyőződött híve lett, lemondott lutheránus püspöki tisztéről, és mint egyszerű református lelkész működött. Hívei követték, és a megalakult új egyház első püspökévé választották meg. János Zsigmond fejedelem országát, Erdélyt, Európa szellemi sza­badságának a földjévé tette. Ide menekültek Európából, a máglyahalál fenyegetettségéből mindazok a tudósok, teológusok, orvosok, papok és vi­lágiak, akik újszerűen, radikálisan gondolkodtak és tanítottak, Magukkal hozták nemcsak tudásukat, de az új eszméket és a tiltott könyveket is. E gondolatok és könyvek a korabeli reformáció hittételein már túljutottak, kö­zelebb voltak az igazi  jézusi tanításhoz. Az ország forrongott. Borsos Se­bestyén feljegyezte krónikájában, hogy mindenütt mindenki a hit dolgairól beszél, Dávid Ferenc az élen.

A fejedelem békességet akart, ezért udvari papja, Dávid Ferenc ta­nácsára 1568. január 6-13. között Tordán országgyűlést hívatott egybe. Ezen a gyűlésen, Dávid előterjesztésére, hozták a világ legelső vallási-türelmi és lelkiismereti törvényét. Ez a határozat kimondta: az igét minden prédikátor a maga meggyőződése szerint szabadon hirdetheti, a gyülekezetek olyan papot tarthatnak, aki hitük szerint prédikál. A vallásért senkit ül­dözni vagy büntetni nem szabad. A vallást erőszakkal, fegyverrel terjeszteni tilos.

Ez a határozat tette lehetővé, hogy Dávid nyíltan megfogalmazhatta hitét a Biblia, az ismeretei, és a józan ész világánál. Szerinte: Isten lényegé­ben és személyében egy. (Mk 12, 28: „A legfontosabb parancsolat: a mi Iste­nünk egy Úr") Isten a világnak és az embernek gondviselő Atyja. (Mt 6, 9-13, Miatyánk) Isten lényege a szeretet. (1 Jn 4,16 „Az Isten szeretet") Isten jó. (Mt 19, 16-26, a gazdag ifjú példázata) A szentlélek Isten jóravaló, segítő ereje. Az egyház az egy hitet vallók önkéntes közössége.

Ez a hit lett alapja az unitárius vallásnak, és ezen szerveződött meg 1568-ban, de főleg a március 8—18. között tartott második gyulafehér­vári hitvita után az unitárius egyház. A fejedelem, valamint az ország főrendjeinek és magyar ajkú népességének nagyobb része Dávid kővetője lett. Az akkori egyház kb. 400—500 gyülekezetet számolt. A latin unus szó - magyarul egy - lett az új egyház elnevezésének alapja. A 17. századtól vi­seljük az unitárius elnevezést, nevünkben is megfogalmazva fő hittételünket, Egy Isten Hívők vagyunk.

Az országgyűlés az 1571. marosvásárhelyi határozatával rendezte Erdély vallásügyi kérdéseit. Recepta Religionak, bevett vallásnak elismerte a római katolikus, a lutheránus, a református és az unitárius vallást és egy­házat. Itt és ekkor lett Erdély a három nemzet és a négy felekezet országa.

1571-ben meghalt ános Zsigmond, unitárius fejedelem. Utána a Báthoryak következtek, és ők ki akarták irtani Dávidot és követőit. Dávid Fe­rencet és híveit üldözték, írásaikat cenzúrázták, elvették nyomdájukat, va­lamint templomaik és iskoláik egy részét. Dávid Ferencet házi fogságra ítélték, eltiltották a prédikálástól és gyülekezetei látogatásától.

1579-ben Gyulafehérváron egy „kirakat pert" tartottak, E per végzését a fejedelem gyóntatója megírta az akkori pápának. Dávid Ferencet holtig tartó börtönbüntetésre ítélték, Déva várába zárták, ahol hamarosan meg is halt (régi ismeretünk szerint november 15-én, az újabb kutatás sze­rint november 1-jén.) Halálát és sírját titkolták a nyilvánosság előtt.

        Összefoglalva; Dávid Ferenc az egyetlen magyar reformátor. Hite az erdélyi magyar lélekből született. Az unitárius egyház az egyetlen magyar földön született egyház. Dávid Ferenc az igazság szerelmese és a megbocsátás apostola volt. A haladás, a szabadság eszméjéért halt meg. Nem volt megalkuvó, hitét halál árán is vállalta. Nem hitehagyott, hanem a megtartó hitre találó. Nem szentháromság-tagadó, hanem az egy isten létét állító. Én nem értékelhetem elfogulatlanul, mert a híve vagyok. Értékeljék az idege­nek.

Beöthy Zsolt irodalomtörténész, író: „Szellemi forradalmár, élete az igazságra törekvő embert példázza."

Pokoli József történész: „Nagysága és jelentősége abban áll, hogy ő nem ismeri el a megállapodást, a megcsontosodást Ő a folytonos hal­adás, fejlődés híve."

Nagyfalusi Jenő: „Az Unitárius egyház megalapítója, vallásfilozó­fus, költő és kultúrpolitikus, híres szónok, író, több mint 40 könyve maradt hátra. E művekben harcos, haladó szelleme gyönyörű népi nyelven nyilat­kozik meg."

Révész Imre: „Dávid Ferenc nagyságánál fogva az Erdélyi Protes­tánsok legfőbb vezére kellett volna hogy legyen, ámde őt nem a cím, nem a rang, nem a hírnév vezette, hanem az igazság keresése. Dávid Ferenc a jó­zan észre is támaszkodott. Ezzel példát mutatott arra, hogy vallási életünk­ben ne csak a képzeletünket használjuk, hanem a józan észt is."

Féjja Géza: „Az eszmei magaslat jellemzi életét. Egyre magasabb­ra tört. Ő fogalmazta meg a világon először a lelkiismeret szabadságának törvényét. Élete ballada volt. Pöre a szellemi szabadság pöre. Ő a szellemi szabadság első vértanúja hazánk földjén."

Ma rá emlékezünk, remélve, hogy korunkban sem az ő emléke, sem az őt  követők nem fogn ak  hátrányos megkülönböztetésben részesülni szabadelvűségük, nyitottságuk és kicsinységük miatt.

Simén Domokos   ny. lelkész

Megjelent az Unitárius Szószék 1999/2, száma 26-28. oldalain.