mi
nem hagyhatjuk abba nem egész . 1!' 2 szász ferenc: gesta unitariorum
Szentegyházi Unitárius Egyházközség
1996
AMÍG a történelmi látomás létjogosultságát márcsak az örök többségiek utólagos igazsága vonja kétségbe, a látomás történetisége a mindenkori kisebbségiek előjoga lesz.
GESTA UNITARIORUM
IGEN. Szűk 1100, 430, 80, 40 és stb. esztendők múltán maga a Kérdés is vidám derülátást sejtet.
Próbáld hát átrágni önmagadon s ha megemésztetted a történelmet, gondolj arra, hogy csak (vigasztaló!) verset olvasol!
Történelmietlenkedj hát türelmesen!
Brassó, 1956. 10. 25. – 1996. 10. 25. Brassó.
a transzláció teológiáig a
grammatika teológián át vezetett utam
lehet ma már reláció teológiának
nevezném sajnos szemérmes egy isten
hívő vagyok aki leszek
próbáld te is lefordítani egy az
isten vagy egyetlenegy habár
három a te igazságod illetve a
harmadik az isten igaza
dualista is vagyok nem hiszek a
feltámadásban
sejtjeim és sejtelmeim szerint csak a
test és lélek egysége egyszeri ember
arccal a földnek mindenki
le
fordítható
és
tarkón
lövendő
vagy
tudaton
?! majd
tudatom
tartalomjegyzék
név alany és tárgymutató
elöljáró beszély
agh istván
augustinovich pál
balázs ferenc
barát kata
bartókbéla
bekedániel
bekesgáspár
berde mózsa
blandrata györgy
borbáthkároly
boros györgy
bözödi györgy
brassai sámuel
dávid ferenc
enyedi györgy
erdőjános
farkas sándor
fazakas miklós
fekete lajos
ferencz józsef
filstich
gellérd imre
gergely mihály
geyza józsef
heltai gáspár
horváth ferenc
hunyadi demeter
jános zsigmond
józan miklós
karady pál
kelemen imre
kelemen lajos
királyfalviistván
kisselek
kosa jános
id kovács lajos
kovács lajos
körmöczi jános
kővárijakab
kriza jános
lázár istván
lombárd mihály
lőrinczi lászló
lőrinczi mihály
májay endre
márkos dániel
mikóimre
némai jános
orbán balázs
paget jános
paleologus jakab
pataki andrás
pákey lajos
pálfi zsigmond
péchi simon
radeczki bálint
ráv mátyás
rédigergéza
simén domokosok
socinus faustus
szabédi lászló
szabó dezső
szervét mihály
székely miklós
székely mózes
székely sándor
toroczkai jános
toroczkai máté
tóthgyörgy
török tamás
trauzner lukács
vass lászló levente .
varga béla
II. látomás nekrológok . . . . . .87
a másodnapos adventista ... . .89
amikor túléltek a tárgyak 90
a napraforgó tökmagot 91
a tűlvilági tömjénszagból 92
azt hittem hogy sose lesz enyém . .93
átvettem a kötelet a gerendán . . .94
befogom a szám a szánjba ... . .95
beszéded immár félszeg papaggály .96
csupán csak kontextusban .... .97
egyre késnek a szerződések . . . .98
egyszer lett a szoldateszka 99
énlakán te lakolsz 100
hajnali állomáson 101
hírderítőkönyvecskémben . . . 402
isten gyóntató fülkéjében . . . . .103
jár még az udvarhelyi busz . . . .104
jobb annak aki végleg elmegy . . . 105
kölyökkorban szimatnak szántai . . i 06
kötekedek tán valamire mennék . . 107
teszakadnak fehérek feketék . . . . i 08
maradj vetem az idegen világban . . i 09
má.sházi voltál vagy és leszel . . . . iiü
mindenki ötöf és hatol . . . . ■ .■'■'.Ml
mi
nem hagyhatjuk abba nem egész . 1!' 2
negyven évre rnég három órát . . . 1 i 3
ó tompora mutándúr . . , . . . ,! 14
örökkévaló alázatban . .... » .H5
produkció a szünetjel Jészen . ,
. .116
pusztaszerről az óvszer jut eszembe .117
reggelre se felejtsd el a juhot . . . . i i 8
remény és szárny szegzetten . . . .119
székelyül beszélek magyar
származásom . . . . . . . , , ..120
szélesre nyflt az üvegajtó . . , ..-. J2t
szénégető a mészkatlan faián . , .122
tárgyafás útján jő* a béke . . > . .123
te kaptad a főpap falatját .. . -,. ,. .124
temetólíbói csak a világot . . ......125
ágy billeg a bélyeg 126
úgy köszön rám a mániám 127
valahol éjrópában 12H
vasárnap délelőtt '29
bezáró beszélv 130
elöljáró beszély
szabad vagy vagy már annyira
és bírsz már annyi türelemmel
hogy miként isten egymaga
magadra maradj helyzeteddel
atyánk az örök kisebbségi
a teremtésben így szemléli
azt a bizonyos történelmet
amelyre még gondot viselhet
a hit nem közmegegyezés
csak töredékében egész
erről kellene vallani
ismerj és légy az aki vagy
alábbadnod még nem szabad
és ez talán már valami
agh
istván
oh aggok ti hétrét hajló sereglet
hogy tudtatok kellett intánciázni
szavatokra az örökös is enged
s elkezd a hitről delírázni
hogy jó volna ha mindenki úgy
jutna a mennybe ahogy neki tetszik
s valószínű hogy van is olyan út
melyen a többség nem nagyon tülekszik
nem is és nem kell mindenkinek tudni
hogy lehet oly kompromisszumra jutni
mely győzelemnek is felfogható
korona helyett kalapot hord a császár
és nem jön rá csak a halálos ágyán
mily mulandó az örökkévaló
augustinovich pál
tettemre visszatérnék
mielőtt nekivágnék
ha síkosak a pályák
támaszom lészen szándék
tanító pap és ügyvéd
pénzügy és számvevőség
legényi helyet állás
más helyütt lészen szállás
a föld és könyv bevetve
a végső küzdelemre
hinni töredelem
magokban és bötükben
dobogj szív kínlevőkben
aratni győzelem
balázs ferenc
bejárni a kerek világot
mindenkinek csak egyszer szabad
a honvágy félig áldás félig átok
okítanak a vándormadarak
s csak isten tudja mely eresz alatt
várja gazdáját az az üres fészek
amelyben mint ki párjára akadt
reggeltől estig lázban éghet a lélek
véres a mellem sáros a palástkám
körberöpdösöm házam és hazám
lakjátok s szeressétek feleim
csehétfalvától székelykeresztútig
és mészkőtől istenországán túlíg
őrizzétek még emlékeim
barát kata
lám kis kató a névleg barátságos
a túlvilágon is csak markotányos
gyűjtöget itt is engesztelhetetlen
szerelme nem lankadt a gyűlöletben
megidéztetne fejedelmi perre
ahogy drága anyósom kitervelte
az ország színe elé teregetné
hitbeli szennyesünk ágynemünk mellé
ki csalatkozott vállalja emberül
nem férfi az ki szemérmet csepül
isten tudja hogy miért somolyogtok
bűne koráé amely szülte őt
erénye csak egy kacér délelőtt
és egyszer ti is újraházasodtok
bartók béla
így is lehet csak véletlenszerint
teljes szabadság száműzöttje lenni
ha perceid teljesség ihleti
s a tét minden vagy semmi
nehezebb az elődnél az utódnak
kire sokáig hivatkozni fognak
mert jövőt abban látott és teremtett
amit majdnem mindenki elfelejtett
a legnagyobb majdmindig kívülálló
választott arca fehér mint a hó
csak színeváltozása emberi
okos szemével hogyha rádtekint
átlényegíti benned is a kínt
s megszületik a majdnem isteni
beke dániel
az ítélet sose predesztinált
a választottak kasztja önjelölt
az szavaz aki privatizált
a zsűriben és a bódé előtt
ráfázik a vidéki jóelőre
ha bár álmában rábizonyul dőre
bízik istenben néha önmagában
s az egyetemes szent eklézsiában
dénkó ne lépd át fele plusz küszöböd
nincs magyarázat matyi huszonötöt
idővel veret bugris ülepedre
sohanapján lesz beiktatásod
pletykák csak nyilvános látomások
szolgálnak rá a végső türelemre
bekes gáspár
lötyög rajtad fejedelmi bekecs
s holtig elkísér a titkolt viszály
gáspárkodol mint holmi kehes
megtérni kész egyharmad király
büntetlenül sose lehet lekésni
trónról árnyékszékely történelemről
többé nem szabad előfordulni
lenézetünk a kegyes leshelyekről
a szörnyű az hogy fogaras urának
gyóntatójául szegődik a bánat
kerelőszentpálnál legyőzte költő
lengyelhonban csak zsoldos kapitány
lett légyen volt csak számunkra hiány
hogy közben elmúlt néhány emberöltő
berde mózsa
amíg kiönti hitvány áron
tűnődöm sorsokon stratégiákon
tíz arany torkolattüze felidézi
gyermeki hitem higgadt ifjúságom
hogyan is tudnám kivonni magam
a közös harcból mindennek ára van
a kamatlábak súlyos köveit
egyszer rajtam is elhelyezik
és lánc keríti meg a holt teret
ne férjen hozzám az aki szeret
nehogy közössé minősüljön az álom
nem soká leszek góbé ugyanis
és megjárja áron barátom is
eresztevénynél én bécsben s kolozsváron
blandrata györgy
a doktor úrnak fájnak kövei
rómától lengyelhonig elsajognak
pápai talárból paraszti rongynak
szabdaltatnak kijátszott hívei
doktor testvér a mű hibánk előtt
a páciens nem panaszol halott
véres öklébe suttogja mielőbb
szabadság egység türelem bolond
s csak hálapénz túlélő mosolya
néha a sors nem is oly mostoha
az esztétikai spanyolfal mögött
a jövő mindig annak édesebb
ki kávét kortyol mint a vesztesek
isten a tét köztünk és ön között
borbáth károly
kéményembe fészket vert a gólya
sajnálom de nem tehetek róla
ha tehetnék romlás ellenére
kiülnék az ország ereszére
sok ki és lehallgatást megálltam
a történteket helyben konstatáltam
eldőlve koldusként motyog a kő
kristályhangon hallgat a temető
mit is mondhatnék felfele nem kúsztam
a játszótéren csak lefele csúsztam
és örültem a gyermeki mosolynak
magamat létre imígy fakasztottam
kevesen tudják főleg értik voltam
néma tanúja jövő századoknak
boros györgy
szolgatársak kisebzett tanítványok
nem való úrnak ki a munkát unja
kit megkísértnek égi gyarmatok
begyepesedik földi országútja
a kényelmesnek álmodott jövendő
kapcának használt veronika kendő
ha elfelejtjük annak a sebét
ki végig gyalogolt övéiért
talán felsüt majd rátok új szivárvány
s megadatik néktek a ritka látvány
munka és siker földi szövetsége
kilépve a krónikás szándékából
a becsület mundérnyi országából
én bevonulok uram örömébe
bözödi györgy .
jakabúr ravasz fülhallgatója
tanúja sokféle történetnek
ő önmaga hiteles sztorija
mint sosemvoltja a történelemnek
a vásárhelyi szíves ávéhából
egy kicsi manó néha még kirándul
mint a szerelem vén európából
árvalányhaj nő a golgotán túl
szombatos prücskök példás türelme
sok hangyát kerget kétségbeesésbe
a bűn részünkről egyszerűen vétek
a bözödi vén dudást a tilalom
csak tóba űzte erdélyi csitthallom
s mü odüsszeuszt bedobtuk szirénnek
brassai sámuel
polihisztornak legutolsó
lenni próbáltam enni más
klasszikus emlőn hízott korsó
és anyanyelvű áldomás
nem félek hát hogy egyedi
kísérletem hiába lenne
az anyatej mindenkori
íze a forma nyakát szegte
üdvösség komor fiacskája
mellszoborlok az aulába
s berdemorzsa a kishamis
rámkacsint samu hogy lehet
hogy kolozsvári a kegyelet
ma is berdés és brassais
dávid ferenc
itt nyugodnék vagy talán csak amott
milyen minden egy mióta halott
volnék köteles mindenes
üdvösség ügyben ex ügyeletes
akár az eszme és az eszközök
a latolgatás így és úgy között
és ez a ritkán népes keskeny út
mely hűlt helyemre a tetőre fut
elbaktatok már tordán túlfele
ez a stációk rendelt ideje
déván még vár és jeltelen a kő
az élet végletes változata
atyánk műértő olvasata
ma még írni kell kíváncsi jövő
enyedi györgy
mindenre van ó és új magyarázat
olvasd az írást kitartó türelemmel
krónikák örök bentlakója vagy
meghitten hűtlen történelemben
s mint érintett a folytonosság őre
ki visszafele igyekszik előre
míg elgyepesül a régi csapás
reménye teljes maradás
az árulás mindenkor bonyolítja
a dolgok rendjét ebben áll a titka
egyetlen jó barátunk az alázat
mert jönni kell még meg nem alkuvónak
s ha mi végére járunk dolgainknak
nem kell érvelni elég ha lázad
erdő jános
semmit se szólni örök reménység
új perspektívák reggelén
rügyeket álcáz titkolt szerénység
késő avarkor nyílt egén
a csupán lélek imígy szavatolja
a látszatot mint kinőtt rabruhát
ékszereit bokán és csuklón hordja
hóhér a viseltes glóriát
világot foglal el aki leüli
az éveket percekben üdvözüli
az isten priccsén elmúlt életét
a metafizika elárultatása
hogy a távozó türelmesen kivárja
a tegnap érkezett üzenetét
farkas sándor
e bölöni cyrano bergerac
úgy bűzöli ma is áméríkát
oltárán illatot gerjeszt a lelke
a népuralmat egymaga szerette
az ártatlanság tündérmeséjében
e fényűzés őszintén szólva szégyen
szegénylegény csak hazafelé dőzsöl
megtérve újvilági temetőből
pofacsontján még halálos komoly
mint tananyag az a sziú mosoly
maga átfordul arcával nyugatnak
éjszakánként bár soha be nem vallja
elárulja magára hagyja hantja
az indiánok mindenkit megnyugtatnak
fazakas miklós
csak zsoltárt fordítottam köpenyem
még mindig régi színén viselem
szóra se méltó otthontalanságban
száműzetésre nyilván rászolgáltam
csak a hűségben lehetek legelső
egyszer majd molnár bercike is felnő
s mind letűnnek kik kétségbe vonják
hitben és nyelvben istenük hatalmát
szentpál és pécs között halld búcsúszóm
lelépek örök mellékutakon
valamire még hiú a poéta
hamvukba haltak régi terveink
de visszatérünk majd egyszer megint
omega alfa mindig vesztes béta
fekete lajos
nomen est omen alapon
vasárnap lesz az én napom
s attól fogva hogy eltemettek
túl sokáig nem emlegetnek
három a kislány egy az isten
sokat szerettem még többet hittem
múltat jelent ez a jövőm
a cenk alatt a cenk tetőn
üröm illatú fekete rózsa
háborús évek szószólója
szerkeszd egybe testem és lelkem
valaha valaki feltámad
fogjuk rá fekete vasárnap
és rátok ismer önfeledten
ferencz józsef
azt remélték már nem is leszek
mikorra lehullanak a levelek
silány rokonom a császár s király
én egyezkedtem istennel így dukál
most élvezem a szép békeidőket
századhatáron vallom az igazat
patikamérlegen az eljövendőket
sokmázsás súllyal a halottakat
hívek templomok egyházközségek
tények vagytok már nem dőre remények
és a ráció jövőbe emel
óhazánk ritkás szitáján kiestünk
már csak az egyház dohog miérettünk
kissé fonnyadt de éltető kebel
filstich
ebéd után szundikálás helyett
a pipafüst is meditáció
krónikássá kényszeríti az embert
az emésztetlen prédikáció
úgy érzem ma született valami
habár egyelőre neve sincs
sok nem után valami igazi
lidérc valami földalatti kincs
párája a fűtetlen nagytemplomban
soká gomolygott cívis kobakomban
kissé furcsa volt ma a tisztelendő
egy volt csupán ezután az isten
ezen tűnődni sok türelmem nincsen
törje csak fejét aki eljövendő
gellérd imre
a találkozás remélt üdvössége
látszat csupán mint a világ
beöltözve szemfedő jelmezekbe
érkeznek próféták diplomaták
a legtöbben immár csak sohamár
senkise csakis sehová érkezik
gyomrokban űr és szívekben halál
csikar metanyelven értekezik
a szertartás mint minden távozás
áttetsző ürügy lészen kézmosás
visszarendeltek vagy hazahívtak
kezdetben és a vég szava előtt
félelmükben egy péntek délelőtt
jézus és pilátus szót váltottak
gergely mihály
egyszer már visszatértem
felkopott állam térdig
ajakam koppintották
gyere ki legény félik
ál ez a bál még kérdem
mihaszna tetűrázók
gyilkolni mindig érdem
bácsikák és bicsákok
elég már vadalmásból
a túlfűlt kultúrházból
unok már futni otthon
fohászkodik a csillag
kimeszelt égen ballag
lator vagy te is jobbom
geyza józsef
egyistenhívő csokonai mihály
hamvaink s hazánk szószólója
ógörög bölcs és deákkirály
halott beszédek ősmanója
köztes lényként újkorok hajnalán
tán még neked is meg kell halni
bár hazatérnél temetés után
megpihenni és megnyugodni
tógások fikák kedvenc itala
csiklandja torkod szegény volt valaha
mily nemes szokás a halotti tor
pipára hát hosszú az sok beszéd
garasra vár az cantor és az nép
ex csak tornácról servus sis maior
heltai gáspár
talán az az igazi golgota
ha olyan keretben kell megfeszülni
melyben mint a fabula mondata
más betű típus és inri
az erdélyi szász hetente vált inget
takarékos mint messzi ősei
s mert gótikusnak álmodja a hitet
az ólmot sebéből is kiszedi
az ember mégis megtér néhanap
nyelvén vallásán önkéntesen túl ad
valamit sejtet velünk e szorongás
tán jön egy ezredév hol a nappal
holddal csillaggal kolozsvári pappal
hűlt helyünk tárja napfényre az írás
horváth ferenc
íme a patrónus feleselni mer
nem kér nem fél egyedül sokakért
kiáll egymaga szót kér hogyha kell
kívül belül száz püspökkel felér
kisfiúk közt mindig kell nagyokos
feledni pár percig a bibliát
a diplomata nem mindig őshonos
templom kövéből épít iskolát
míg kényszerű és kenyér az ige
s a kepe epe ritkán jó pepe
gyakran keserű a vizes kalács
ez van mindenki úgy él ahogy tud
pragmatikusnak sohase hazudj
uraim kezdődik a főtanács
hunyadi demeter
kicsiny palánta ki elvetemedtél
sok század s hideg ágyaink során
mondjuk az ellenreformációba
szószéken várt reád a halál
s tán ma sem érted hogy a bizalom
többet ér mint az elhált alom
embernek ritkán tér vissza a lény
s ha annak is nem mindig tünemény
gesztusok látványos forrásvidéke
farkast és bárányt egyként inspirál
de ami eldőlt többé fel nem áll
blandrata mérlegén ityeg a fityeg
a játszótér nem babra vérre megy
enyedi csendben már rekonstruál
jános zsigmond
szép erdély első fejedelme
egyeseknek már második királ
miután székely fintort vágtát
törökülésben fogadott szolimán
mégiscsak sikerült jelölt dátum
addig fülelted a hitvitát
amíg az eszméletlen fátum
kicsikart egy respublikát
a hitben s néha legalább
feladunk többféle hibát
jöhet a feketeleves
harminckettő lettem maholnap
s bár koszorúba sose fonnak
országolok s ez hiteles
kővári jakab
vég előtt írt be téged is
szilveszter esti anyakönyvbe
őszintén voltál kishamis
nem vágyakoztál keresztségre
csak elfogadtad öntudatlan
kollegiális hangulatban
hogy öntözött s varázsigét
mormolt pár kósza hópihét
sohase hitted sorsod szépnek
testamentumos jövőképet
csecsemőként se álmodál
éjfél van befordulsz a sarkon
csonkának maradt templomtornyon
rád vár a kor és a halál
kriza jános
senkinek sincs szótárakban hazája
e tájszólásos járási székhelyen
a nyelvnek se szobra se szülőháza
otthona sincs e földi tereken
atyja talán a magasságos isten
anyja a koránhalt történelem
rákényszerített népem hogy elhiggyem
árváinak bár ünnepre teljen
vadrózsa szaragugya seggvakaró
díszpalástom ez örök takaró
a túlvilági akadémiákon
hogy elkerüljön babér s félelem
s amit ma elvesztünk a székelyen
megtérüljön a holnapi csángón
orbán balázs
másodosztályon is elsőrangú
méltóságteljesen ül a fapadon
kihajolni és köpködni tabu
vagyon írva a koszos ablakon
esze ágába se lakozik már
szemügyre venni a lázadó tájat
kelet és nyugat közt a lipinkán
istenével csendesen elkomázgat
s a főúrral a jövőhöz iratja
a holtlapikat szárazon siratja
kicsi szívében nem lakozik kétely
mentéjén korom a hosszú út pora
csaba királyfi valóságos csoda
időtlenkedik a legnagyobb székely
paget jános
mire is lettünk volna képesek
ha minden angolt asszimilálunk
talán csak azért vagyunk vétkesek
hogy ezt az erényt ma is szimuláljuk
bennfentes s büszke ősfajukban
míg életünket elviseljük
szegénylegényi mivoltunkban
hazánkat hátunkon cipeljük
s míg lassacskán magunkra maradunk
hívogatókat fojt el panaszunk
kiráz a fohász elemészt a láz
erdélyben ez a rengeteg mészkő
hátunkra púpnak sírkőnek jövendő
ég a szarvunk ropog a csigaház
paleologus jakab
a mártírium sikeres főpróbáit
általában csak reklámnak szánják
de kiszemeltet már semmi se ámít
jövend láthatja kálváriáját
ösztöne mint az üldözött vadak
hamar megérzi rossz csapásra tévedt
jobb lett volna ha lapul nem szalad
nyomára kényszerítni a pribéket
rémálom volt a század találmánya
az eszmélés se túlélés aránya
morfondírozzuk verejtékesen
mécsest gyújtunk asztalon kalamáris
hófehér toll röppen kezünkbe máris
s zokogni kezdünk tépetten véresen
pataki andrás
maradok próféta legalábbis hittem
mezőségi sárban örökös szórványban
ne felejtsd el arcom ne halálraváltan
tarkómon templomba lépeget az isten
a megmaradt hűség több a teremtésnél
a mámor néhanap igazabb az észnél
fintorom a lárva melytől az enyészet
meghátrál s kifeslik belőle az élet
szemeim a földben forrást fakasztanak
iszalag öleli megtört derekamat
elernyedt öklömben kemény kézfogásom
csak részeg lövészek igazától féltem
jó apám életét becsülettel védtem
imádkozva értem utól a halálom
szabédi lászló
isten a nyelv a vers szolgálatában
születtem elvegyültem és kiváltam
e háromságban csak egyet szerettem
közösséginek éreztem a lelkem
földjén ennek a balsorsú világnak
fejek és fák még egymásra találnak
együtt őriznek minden ideát
melyben házat lelhetünk s hazát
józan kritika lázas szóvivője
jelképnek álltam jelszavak elébe
míg átdübörgött rajtam a valóság
tán ethosz volt és nem különcködés
az a partikuláris vérengzés
mely példázattá avatott méltóság
szabó dezső
árva gyermekem édes fiaim
dobjatok rám göröngyöt
hófehéret egyetlen gyöngyöt
kő vagy nem kő ez vágyaim
a félrefestett trikolórok
hazátlan és házaló lelke
már azt sem tudom hogy is hívják
sötétkamrámat kibérelte
szám szélén mosoly csöpp szivar
hervad megalvad már a vér
megvagytok még és én se él
sóvidék fia végre felnőtt
kijátsza alsóra a felsőt
avar magyar már nem zavar
tóth györgy
a jog sose volt csacska tudomány
lassan gyűl egybe annyi hagyomány
anyag és adat dicséret és átok
amennyitől majd tényezőkké váltok
életre szól az értékítélet
az intézményes megmérettetésben
a törvényben otthonos szeretet
a megmaradás záloga így lészen
ráutaltattok még paragrafusokra
jó ügyvédekre és igaz tanúkra
bárcsak csalóka lenne e megérzés
és sose volna szükségetek arra
hogy a kétszínre ráfogjátok tarka
mától fogva rátok hárul a végzés
török tamás
tamáskodik a török
betörök vagy megnövök
ha nem lesz más bizonyítvány
csak a hűség s az is hitvány
ne álmodj szebb tanulságot
mester gyér lámpavilágot
papírt téntát gyertyafényt
szegénylegényt és reményt
homlokon hazai gondot
komának kemény Zsigmondot
mü vagyunk rá a tanú
mefisztófeles lelkem
sorstetten sorsvermelten
egy az isten és semmi bú
varga béla
vidéken nagyos s derűs a bölcselet
bőcsök között már az is erény
ha valaki nem önmaga a végzet
s befejezi a világ kezdetén
végigsétálja ama keskeny utat
fogalmak után árnyak előtt kutat
rendszerbe szedik nagy példázatok
ürügyek fogytán célra ad okot
a kommunikáció volt egyszeriség
meg ne zavarja egyszerű az ég
fölöttébb szükséges a filozófus
de este mikor papucsába bújik
köpenyén lukak egyszerre elkomorlik
csendes imát mormolgat teológus