Jézus és a politika

Az egyik említésre méltó tulajdonsága a mai Jézus tudománynak az, hogy kinyitotta újból a "Jézus és a politika" kérdését. Teológus személyiségek állítják, hogy Jézus tevékenységének és üzenetének volt egy társadalom-politikai mérete, jelentősége is.

Ez egy új fejlemény, habár az igény, hogy Jézus politikus volt visszanyúlik több mint kétszáz évvel ezelőttre. Amikor Hermann Samuel Reimarus kereste a történeti Jézust, a keresés kezdetén azzal érvelt, hogy Jézus Isten országával kapcsolatos üzenete egy evilági országra utal, ami egyben a Róma alóli felszabadítás felé mutat, csakhogy Jézus tévedett, amikor azt hitte, hogy ezzel a gondolattal egy eredményes felkelést tud elindítani. Habár azóta is nagyon sok tudós tagadja Jézus politikai mivoltát.

Most mire fel ez a változás? A legnagyobb érv az volt a mai tudomány reneszánsza keretében, hogy be kell lépni a tudományközi modellek és távlatok tudományágába. Ez új látószöget biztosit a Jézus társadalmába való belátásnak. A társadalommal kapcsolatosan ezek a távlatok teljesebb képet nyújtanak a Jézus hagyományról.

Ugyanúgy, mint az eszkatológiának, a politikának is egy keskeny és egy tágabb értelemben vett meghatározása van és a meghatározások nagyban befolyásolják a Jézussal kapcsolatos látásunk.

A keskeny meghatározás összekapcsolja, társítja a politikát a "kormányzással": politikusnak lenni annyit jelent, mint befolyásolni a politikai kormányzást, vagy a kormányzási hatalomban helyet kapni, vagy a kormányzás megdöntésére törekedni.

A tágabb meghatározása a politikának kapcsolatban van a görög szógyökkel: polis. Polis = város!!! és így a politika a város arculatával és annak alakításával foglalkozik. Szélesebb értelemben pedig a társadalom életével és annak alakításával foglalkozik.

Ha a politikát a keskenyebb értelemben használjuk, akkor bizonyosra vehetjük, hogy Jézus politika mentes volt. Reimarus óta egy pár teológus azzal érvelt, hogy Jézus kereste a kormányzás megváltoztatását azáltal, hogy politikai felkelésre ösztönözte az embereket Róma ellen, de ez a felfogás nem vált elfogadottá. Sőt, világosan látszik, hogy Jézus nem akart a kormányzásban részt venni, azt megreformálni.

Mégis Jézus megkérdőjelezte a társadalmi rendet és egy új alternatív elméletet állított fel. Bírálta a társadalmat, egy új alternatív társadalmi látomást mutatott, amelyik a közösség életében ölt testet. Ez pedig "politikai" annak tágabb értelmezésében. Ilyen értelemben a bibliai hagyománynak nagy része politikai. Izrael eredete magába foglalja az egyiptomi Fáraó rabságából való kiszabadulást, majd később Mózes vezetése alatt az Ígéret földjének elfoglalását. A Tórah a közösség szerkezeti felépítésével is foglalkozik, nemcsak az egyén erényeivel. A hagyomány politikai jellege folytatódik a próféták alatt és által; nem beszélve a királyok idejéről, amikor a vezető elittársaság Istentől jövő parancsra irányította az országot politikai, társadalmi és vallási szinten egyformán.

A politikának ilyen értelmezése alapján jelenti ki a mai tudomány Jézusnak társadalom politikai jellegét.

A politika kizárása

Legalább négy főbb okból kifolyólag tagadják Jézusnak politikai voltát.

Az első abból az okból kifolyólag, hogy a tudósok nagyon gyakran a keskeny meghatározást használják Jézussal kapcsolatban. Úgy látva Jézust, mint aki a zsidóságnak a Róma alóli felszabadítására törekedett (amit "Zelóta hipotézisnek" neveznek), nagyon sokan egyenlőnek veszik az első századi politikával, mint aki Róma elleni tevékenységet folytatott. Ha tagadjuk, hogy Jézus ilyen volt, akkor a tudósok arra a következtetésre jutottak, hogy Jézus politika mentes volt. Nagyon feltűnő, hogy a történeti tudományban milyen gyakran találkozunk ezzel az érvvel.

Még jobban kizárja Jézusnak politikai voltát, ha úgy látjuk öt (helyezetét), mint eszkatológikus személyiség. A logika előre mutat: mivel Jézus várta az utolsó ítéletet és így a világ végét, amikor Isten majd átalakítja ezt a világot, így tehát öt nem érdekelték a társadalmi és politikai kérdések. Ezek mit számítanak? Miért törődjön ennek a világnak a megváltoztatásával, amikor úgyis hamarosan vége lesz?

Schweitzer Alberttől kezdődően, Rudolf Bultmann és Günther Bornkamm személyein keresztül egészen a jelenig ez volt a tudósok gyakori refrénje, állítása.

A harmadik ok a személyes irányulása nagyon sok mai modern Jézus tudósnak. Ezek különböző formákat ölthetnek. A hagyományos keresztény pietizmus keretei között Jézus és az Újszövetség úgy van kezelve, mint amelyik a személynek vallásos kérdéseivel foglalkozik: a személy kapcsolata Istennel és felebarátjával; nem pedig annak az időnek és helynek társas-politikai ügye. Jézusnak ez a látásmódja a tizenkilencedik században volt elterjedt, de feljön a huszadik századba is. Ebben a században, Jézus eszkatológiájának existenciális magyarázata szerint az üzenet individualisztikus és belsőséges, mindenkinek személyes lelki ügye. Ez Jézusról olyan képet mutat, mint aki Hellenisztikus típusú cinikus bölcs volt, aki a személyes életstílust mutatta, nem pedig a közösségit.

A negyedik ok a Jézus tudomány társas elhelyezkedése.

A felvilágosodás óta a kutatást az északi Európai-Amerikai tudósok végezték, akik fehérek, férfiak és középrétegből valók voltak. Sőt, nagyon sok intézmény és személy szoros kapcsolatban volt az egyházzal. Így tehát ez a társadalmi elhelyezkedés nagyban be volt folyáslova abban, hogy hogyan és mit lát. Ez alakítja ki a távlatokat, amelyen keresztül látjuk a világot, beleértve a szöveg mögötti világot és úgy működik mint lencse, vagy elsötétítő függöny.

öt tényező nagyon fontos:

1. Az akadémia individualistikus környezetnek mutatkozik és személyes irányulás, érdek alapján számol be, mutatja be a dolgokat.

2. Nagyon sok tudós egyházi mivoltából kifolyólag a szöveget keresztény (vagy keresztény ellenes) szempontból látta: a szövegeket a keresztény tanítással (hit és etika) összhangban magyarázták és nem azok eredeti környezetükben, amelyikből valók.

3. A vallás és politika mai modern elkülönítése keretei között, a tudósok csak a szövegek vallási értelmezésére és jelentésére fektették a hangsúlyt, mintha az első században a vallás külön állott volna minden más témától, kérdéstől.

4. A tudósok középosztályi volta miatt nem voltak képesek meglátni a Jézus hagyomány társadalom politikai méreteit; a tudósok társadalmi elhelyezkedésük miatt nagyon sok dolgot elmulasztottak meglátni a szövegekben, amit a hatalom, szélsőségesség, patriarchizmus és elnyomás tapasztalata, vagy képviselete rávezetett volna meglátni.

5. Végül, ha nem teszünk különösebb erőfeszítéseket ennek érdekében, akkor továbbra is a szövegek látása az evilág alapján való tapasztalatunk alapján lesz alakítva; vagyis felvilágosodás utáni modern ipari társadalom alapján a maga közép osztályával, amelyben a hangsúly az individualizmuson van.

A tudósok társadalmi helyzete ugyanaz maradt, a többség az akadémiai intézményekben ma is a közép rétegből kikerülő észak Európai-Amerikai fehér férfi. Hogyan tudunk jobb eredményre jutni a Jézus hagyomány terén? Az első az új távlatok keresése, amelyeken keresztül látjuk a hagyományt. A változás nem abból kifolyólag van, mert új adatok állnak a rendelkezésünkre, hanem az, hogy a régi adatokat új megközelítési szempontból vizsgáljuk. Új hangok szólaltak meg a tudományban, különösen női és felszabadítói hangok. Az "alulról való nézet" különböző új látási szöget biztosit a szövegeknek, mást, mint a "közép réteg vagy felülről való nézet". Nagyon sok tudós ma már világi intézményekben tanít; így tehát a bibliai kérdések megközelítését nem a keresztény program, irányelv szabja meg. A hangsúly eltolódott a szövegek saját eredeti történelmi helyzetükkel való kapcsolatról, más tudományokkal való kapcsolatra, egy pluralisztikus kutatás felé.

Fontos egy tudományközi és kultúrák közötti távlatok vizsgálata, hogy tisztábban lássuk a jézusi hagyományt.

Ezek az új távlatok és modellek lehetővé teszik, hogy kilépjünk a szövegek, a Biblia saját világából és hogy kilépjünk a mi saját világunkból és lehetővé váljon valóságosan belelátni az első századi zsidó Palestin társadalmi világba és meglátni a hagyomány lényegét, amit másképpen nem láthatunk.

Ezt az igényt szeretném ábrázolni, leírva azokat a távlatokat, melyeket három társadalmi modell nyújt. Mindenik Jézus társadalmi világának egy jellegzetességét világítja meg és egy olyan kontextust ad, amelyikbe bele lehet helyezni Jézus tevékenységét és központi üzenetét. Ezek együtt, képessé tesznek úgy látni Jézust, mint aki kora társadalom politikai bírálója volt és egy új társadalmi alternatív látomás szószólója - röviden: politikus volt a szónak tágabb értelmében.

Két nagyon különböző osztály volt látható Palesztinában: a városi elit és a falusi parasztok. A politikai és gazdasági uralkodó városi elit többé már nem dolgozta a földet, habár nagy részét még mindig a kezükben tartották a földeknek. Így tehát valójában ezekben a társaságokban két társadalmi osztály volt: városi elit és falusi paraszt.

E két osztály között óriási szakadék volt. "Észrevehető társadalmi egyenlőtlenség" volt az egyetlen feltűnő jellemvonása az iparosítás előtti agrár társadalmaknak. Ez az egyenlőtlenség mindenek felett a jólétben és vagyonban mutatkozott meg. Az elit tagjai nagy földbirtokokkal rendelkeztek, ezt pedig a falusi parasztok dolgozták meg. Emellett bevezették az adózást. Az elit réteg jólétüket a parasztokon keresztül kapták. Bevezették a "tizedelési termelési módot" és így kétféleképpen használták ki a parasztokat. Az egyik a föld kiadása, bérbeadása volt. A föld konszolidáció, fúzió során az elit réteg idővel nagyobb és nagyobb föld területet birtokolt. Parasztok, akik kevés földdel rendelkeztek és könnyen beadósodtak könnyen elvesztették földjeik azon elit javára akinek eladósodott. A tulajdonosnak bejövetele volt a föld bérbeadásából (lehetett pénz vagy termény) és mezőgazdasági munkások alkalmazása minimál bérért (létfenntartásért).

A második bejöveteli forrás az adózás volt, amelyik elsősorban a gazdasági terméken volt. Így, e két lehetőségen keresztül a jólét és gazdagság a falukból a városokba folyt be, a falusi parasztoktól a városi elitek részére, általánosságban beszélve két harmada a mezőgazdaságból eredményező jólétnek a városi elit kezében kötött ki. A megmaradó egyharmad megmaradt a lakosság többi kilencven százalékának, az az a falusi parasztoknak, akik természetesen a gazdagság termelői voltak.

Mennyire átalakítja megértésünket, mikor az ősi Izrael prófétáira gondolunk; hogy milyen szenvedéllyel lázadtak fel a társadalmi igazságtalanság ellen és figyelmeztették a vezetőket a történelmi katasztrófákra.

Kezdetben úgy értettük, hogy figyelmeztetésük az egész Izrael ellen szólt: Izrael igazságtalan és megvesztegetett lett. De a valóságban látva ezt a két osztályos társadalmat, az elnyomó városi elitet és a kihasznált falusi parasztokat, láthatjuk a próféták üzenetének irányulását. A próféták inkább az uralkodó elit ellen szólaltak fel, mintsem az egész Izrael ellen. Az elit volt (és nem a lakosság), amelyik hibás volt az igazságtalanságok és elnyomások miatt, amelyeket a próféták támadtak.

A társadalomnak ilyen két típusú formája volt látható Jézus idejében is. Galileában az elit tagjai nagy földbirtokosok voltak, ott volt Heródes udvara és ezek alkalmazottai, szolgái.

Judeában az elit tagjai Jeruzsálemben tömörültek: a magas papi családok, ősi arisztokraták és ezek szolgái. A jólét pedig ide folyt be a föld tulajdonjog és az adózás során.

Habár néhány paraszt még mindig rendelkezett földterülettel, de a nagy része a városon lakó földtulajdonosok kezében volt, akik rendszeresen begyűjtötték a termés egynegyede és egyharmada között, mint "bérdíjat". A parasztok a termékeikre adót fizettek úgy a civil, mint a vallási hatóságoknak. Habár nem tudjuk pontosan, hogy mekkora volt az adózás Nagy Heródes idejében, de felmérések szerint tíz és húsz százalék között és utódaik is ezt folytatták; amikor Júdea római fennhatóság alá került J.U. 6-ban, a római adó még 12,5 % volt.

Ott volt azonban a vallási adó is, amelyik a Torah szerinti tizedet követelte meg a termésből. Ahogyan értelmezve volt az első században, magába foglalt minden évben az első tizedet, a második tizedet és látszólag minden harmadik évben egy harmadik tizedet is. Megközelítően felmérhetjük, hogy összesen az adózás és a tized a termés 30-35 %-át tette ki. Ehhez még hozzá kell adni az egynegyedtől egyharmadig fizetendő béradót a tulajdonosnak, azon parasztok részéről akiknek nem volt saját földjük; így meglátjuk, hogy a parasztok terméséből 60%-tól kétharmadig folyt be a városi elit részére.

Mint más paraszt társadalmakban, az első századi Palesztina is látható gazdasági kizsákmányolásban és elnyomásban élt.

Egy másik perspektíva szerint tudomásul kell vegyük a patriarchikus társadalom dinamikus voltát, amelyik Jézus idejében működött. Az írott szövegek (beleértve a szent iratokat is) kizárólag csak férfiak által voltak írva és egy férfi világszempontot, látásmódot tükröztek. A klasszikus példa erre a Példabeszédek könyve. Habár nagyon sok mondás van bosszús, problémás feleségekről, nincsen mondás a problémás férjekről. Habár ott van egy imádott kép az ideális feleségről, de nincsen kép az ideális férjről.  A magyarázat világos: a Példabeszédeket férfiak írták férfiaknak.

Ugyan ez a helyezet a hagyománnyal is, mint egységes egésszel: férfi Isten képek uralkodnak, a törvények férfi nézőpontból íródtak, és a férfiak hivatottak betölteni minden hivatalos vallási pozíciót.

Patriarchizmus ugyancsak mindenhol jelen volt, mint az androcentrizmus. A ranglétra tetején férfi állott, ez volt a társadalmi szervezés irányadó formája és ez mind politikai, vallási és családi szinten; nemcsak Palesztinában, de a római birodalomban is. Ez a patriarchikus rendszer jelen volt a paraszt társadalomban is; a vezető tipikusan férfi volt; utána következett a kormányzás és/vagy a papi osztály, utána pedig az arisztokrata családok hagyományos férfi vezetői. Együtt ezek uralkodtak a többi férfiakon, valamint a nőken és gyermekeken.

A patriarchisztikus társadalmi rétegződés jelen volt a családban is. A patriachikus család a társadalomnak, mint egésznek egy mikrokozmikus része volt. Az emberek egy kiterjesztett nagy családban éltek, amelyikben a legidősebb férfi fő volt a hatalom képviselője. A család többi tagjai alá voltak rendelve. A nők mindig bevésődtek egy férfi mellé: apa, testvér, férj, fiúgyermek mellé. Sőt, alá kell húzni annak a fontosságát, hogy a családnak milyen központi szerepe és fontossága volt a modern világgal szemben. Az elsődleges egység volt a gazdasági termelésben és biztonságban, valamint elsődleges szerepet játszott az azonosság és hűség terén. Szövegek, törvények és hagyományok visszatükrözték, hogy a nők hogyan voltak látva a férfiak szemében, beleértve a férfi elképzelést és kivetítést.

A férfi aggodalmaskodott a becsület és szégyen körül, valamint törvényesítette a haj és kinézés formáját, amelyik megszabta a nő magatartását és kinézését. A nők gyökeresen el voltak különítve a férfiaktól az élet minden terén. Tisztességes nő el volt fátyolozva a köztereken, mint ahogyan ez még ma is hagyomány a közép keleten. A vallásos intézményekhez és hagyományokhoz korlátozott jogaik voltak. A templomban külön női udvar volt, amelyik távolabb volt a Szentek Szentjétől, mint a férfiaké. Nekik nem tanították a Toraht, állítólag azért, mert nem voltak valami okosak és kísértés forrásai lettek volna egy tanítónak, vagy talán azért, mert a Torah magyarázata az erő képességét igényelte.

A harmadik távlatot a tisztasági társadalom tanulmányozása nyújtja. Annak a felismerése, hogy az első századi Palesztina egy tisztasági társadalom volt, képessé tesz arra, hogy meglássuk a tisztasági kérdéssel kapcsolatos mondások és cselekedetek társadalom politikai jelentőségét.

Elsősorban is fontos látni, milyen a tisztasági társadalom.

Ezek a társadalmak a tiszta és tisztátalan, a romlatlan és romlott pólusai köré szerveződnek. A tiszta és tisztátalant alkalmazzák a személyre, magatartásra, helyre, dologra, időre és csoportokra. Alkalmazva a személyre és társadalmi csoportra, a tiszta és tisztátalan lehet a születés terméke (mint kaszt rendszer), lehet a magatartásból kifolyólag (olyan cselekedetek, amelyek tisztátalanná tesznek), lehet a társadalmi helyezet terméke (beleértve foglalkozást is), lehet fizikai kondíció, testi épség terméke (az egész ellen).

Ez azért van, hogy a tisztát gyökeresen elkülönítsék a tisztátalantól (akik gyakran érintetlenek vagy kívülállók). Ezek a társadalmi határok, melyeket a tiszta és tisztátalan fogalmak eredményeztek nagyon élesek és erősek, tartósak.

A tiszta társadalomban a tiszta és tisztasági törvényeknek egészen más a jelentőségük, mint a mai modern nyugati világban.

Számunkra a tisztaság az egy személyes minőség, legyen akár termék (ami 100% tiszta), legyen akár személy (különösen ártatlan vagy buzgó személy), vagy gondolat (tiszta és tisztátalan gondolatok, gyakran a szexualitással kapcsolják össze). Tisztasági törvények a vallásos életben, számunkra nincsen fontosságuk, kevesebb értékkel rendelkeznek, mint az erkölcsi, etikai tanítások.

Úgy látjuk, mint valami különösen kegyes vagy aprólékos, pedáns személyes aggodalmaskodás. Így szélesebb értelemben, a tisztaság számunkra jelentéktelenné vált, személyessé vált és belsőségessé vált. (Mindenkinek személyes belső ügye).

Amikor ennek alapján nézzük a tisztasággal kapcsolatos szövegeket, persze, hogy nagyon befolyásol minket annak értelmezésében, megértésében. Különösen ha figyelembe vesszük a húsz, harminc évvel ezelőtti szöveg magyarázatokat, ami a tisztasági szövegeket illeti, láthatjuk a különbséget: a farizeusok tisztasági aggodalmai nélkülözve, elhanyagolva vannak, mint amelyek lényegtelenek, vagy rosszak, vádolva vannak, mint képmutatók, akik a törvény aprólékos betöltésével foglalkoznak; és a tisztasági kérdések úgy vannak látva, mint ostobaságok. Valóban a tisztasági törvények nem számítanak; így látjuk mai szemmel. De a tisztasági társadalomban nem így van. Ott a tisztaság a társadalmi rendszernek a magva, paradigmája, belső értéke. Bele van építve a társadalmi rendszerbe és tisztasági rendszert eredményez. A tisztasági társadalomban a tisztasági kérdés nem lényegtelen, nem is személyes pietizmus kérdése, hanem ehelyett a tisztaság egy politikai kérdés.

Másodszor, tehát az első századi Palesztina tisztasági társadalom volt. Ennek a társadalomnak két központi része vagy alapja van, amelyek a templom és a Torah különleges magyarázata, értelmezése. A templomban levő Szentek Szentje volt a földrajzilag és szertartásilag a központ Izrael tisztasági térképén, a legnagyobb tisztaságnak a közepe, ahonnan kiindult és körkörösen átfogta az élet minden tisztasági szakaszát, véget érve az ország határánál, megjegyezve, mint "szent földet".

A tisztasági rendszer másik alapja Izrael Szent iratának magyarázata volt, amelyik az életben uralkodó helyet foglalt el. Ennek magva Mózes könyvében található: "Legyél szent miként Isten is szent." 3 Mózes 19,2. A Szentség úgy volt értelmezve, mint tisztaság, romlatlanság, jelentésbeli elválasztás mindentől, ami tisztátalan. Hogy mi volt tiszta azt különösen a Szent iratok, tisztasági törvények tartalmazták a Torahban.

Harmadszor pedig fontossággal bírt a tiszta és tisztátalan alkalmazása a személyekre és csoportokra. Ehhez kapcsolták hozzá az igazságos és bűnös fogalmakat: tiszták voltak az igazságosak, és tisztátalanok voltak a bűnösek. Azt is jelentette, hogy ha valaki "tisztátalant" érint meg az a személy tisztátalanná válik, így ezek a bűnösök, tisztátalanok, érintetlenek voltak.

A tiszta és tisztátalan fogalma továbbá össze volt kapcsolva, társítva a társadalmi élet más polaritásaival: egészséges és nem egészséges (beteg); zsidó és nem zsidó; gazdag és szegény, nő és férfi. Mint ahogyan a tisztasági társadalomban általában lenni szokott, ezek az ellentétek éles társadalmi határokat, elkülönüléseket eredményeztek.

Azok akik a tisztasági rendszer élén állottak a hagyományos arisztokraták voltak, a politikai, gazdasági és vallási elit. Következtek ezek alkalmazottai, szolgái. Írók vagy törvénytudók a tisztasági rendszer védelmezői; alacsony rangú katonaság lehet hogy nem. Ide tartoztak a Farizeusok is. ők voltak a tisztasági csoport, akik kiterjesztették a tisztasági szabályokat a közéletre és különösen kihangsúlyozták a tizedet. Az ők érdekük és a főpapi osztály érdekei azonosak voltak. A gazdag városi nagykereskedők is a tisztaság mellett voltak, már csak az elithez való társadalmi közelség miatt is.

Másodszor, a tisztasági rendszer volt a vezető elit ideológiája, világnézete. Az egyik központi lényege az volt az ideológiának, hogy törvényesítse, fenntartsa a létező rendet.

Tovább menve, a tisztasági rendszer az írástudók tevékenységének eredménye volt.

Végül is, a templom bejövetele és a templomi elit jóléte nagy részben a tisztasági törvény mások általi betartásától függött. Pontosabban, az adófizetés ( a tized fizetése) egy tisztasági kérdés volt. A termés, amelyik után nem fizettek tizedet tisztátalan volt és igy senki sem vette meg. Nem tudjuk pontosan, de néha a tized fizetésére kényszert használtak, ez pedig általában társadalmi és gazdasági kényszer volt. A nem engedelmes zsidók ki voltak közösítve a tisztaság mellett kitartó zsidók részéről; és azt a termést, amelyet tisztátalannak nyilvánítottak, mert nem fizettek rá tizedet, az engedelmes zsidók nem vásárolták fel, ami gazdasági bojkott volt. Sőt, az arisztokrata földbirtokos elit tagjai, mivel a főpapi családdal kapcsolatban voltak sőt azonos volt, a tisztaság betartói voltak; és így nem fogadták el a nekik kijáró termés részt, ha nem fizettek rá tizedet; így előbb a tizedet kellett kifizetni. Folytathatni lehetne a részleteket, de világosan látjuk, hogy az elit tagjai gazdaságilag érdekeltek voltak a tisztasági rendszer által, amelyik megerősítette a tized fizetését.

Ez is elég ahhoz, hogy meggyőzzön arról, hogy a tisztasági rendszer a vezető elit ideológiája volt. Ez egy társadalmi rendet biztosított, amelyik a templomi elit által volt felállítva és törvény rendre emelve - a beleszületett zsidó arisztokraták által - a társadalmi világuk csúcsán. Az első századi zsidó Palesztinát a tisztasági politika uralta. Annak uralkodó társadalmi látomása ez a tisztasági politika volt, amelyik az elit ideológiája volt.

Az lehetséges, hogy a tisztasági politikát és rendszert a parasztok nem látták szabályosnak és helyesnek. De a tisztasági rendszer akár el volt fogadva akár nem a parasztok részéről, ez volt Jézus idejében az uralkodó ideológia.

A paraszt, patriarchikus és tisztasági társadalom elemzése nyújt egy érdekfeszítő társadalmi kontextust Jézus templomi cselekedetének a megértésére. Időnként a tudomány történetében a tudósok a templomi cselekedetet használták fel, hogy megértsék Jézust.

Az evangéliumok beszámolnak Jézus templomi cselekedetéről és mondásairól, amelyeknek az volt a szerepe, hogy magyarázatot adjon a cselekedeteire. (Mk 11,15-17; Jn 2,13-22).

A tudósok között megszokottá vált, hogy cselekedeteit és szavainak magyarázatát külön kezelte. János és Márk leírja az asztalok felborításának cselekedetét, de a szavak magyarázatát különböző képpen adja meg. Sőt, mind a kettő az Ószövetségből használ idézeteket a magyarázatra és így nagyon sok tudós az őskeresztények hangját feltételezi hallani, valahányszor az Ószövetségből idézve van. Tehát egy széles körben elterjedt kételkedés, feltételezés van arról, hogy ezek a szavak nem mennek vissza Jézusig, még ha általánosan elismerik, hogy a cselekedetek igen. Eszerint a cselekedeteket és a beszédet külön kell nézni.

Jézus felborította a pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit. Mit jelent ez? E.P.Sanders nem így látja ezt a cselekedetet, mint megtisztítás, vagy a templom tisztává tevése. Hanem ehelyett ö egy alternatív kontextus megértését sugalmazza, amelyik szerint eszkatológikus helyreállítás összefüggésébe helyezi az eseményeket, vagyis: az asztalok felborításának cselekedete jelképezi a templom közelgő eszkatológikus elpusztítását és egy másikkal való helyettesítését.

A cselekedet magába foglal egy fajta vádolást, azt hogy valami "nem jó". Magyarázatának semmi köze sincsen a pénzváltókkal vagy pénzzel. Ez mintha teljesen kimaradna.

Márk szerint Jézus a második nap visszatért:

"És bement Jézus a templomba kezdé kiűzni azokat, akik a templomban árulnak és vásárolnak vala; a pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit felforgatá; és nem engedi vala, hogy valaki edényt vigyen a templomon keresztül." Mk 11,15-16.

Jézus felborította a "pénz asztalokat": a pénzváltók asztalait és az áldozati madarak árusítóinak székeit. Mindkettő a zarándokokat szolgálta ki. A madarak a szegényeknek voltak eladva, akiknek meg volt engedve, hogy madarakat áldozzanak drága négylábúak helyett.

A pénzváltók a templomi adó fizetését segítették elő, amikor Tyrian shekelt biztosítottak a zarándokoknak (az a pénz amiben az adót fizetni kellett), amelyet be lehetett váltani más pénzzel. Tyrian shekel értékes volt gazdag ezüst tartalma és jó minőségű kidolgozása miatt.

A pénzváltók és a galambárusok a templomi rendszerhez tartoztak, amelyek az adófizetői termelési mód központjában állottak és a Jeruzsálemi elitnek a pénzt biztosították.

Ebben az összefüggésben az asztalok felborításának cselekedete a templomban a tiltakozás kifejezését jelentette. Egy vádindítvány volt az ellen, hogy a templom mivé változott át: egy gazdaságilag kihasználó rendszer központjává, amelyet az uralkodó vezető elit irányított és amelyet a tisztasági ideológia törvényesített, az Írás magyarázata, előírása alapján. Nem a lelketlen, kegyetlen kereskedők elleni vád volt, hanem az elit ellen.

A cselekedet jelentése ebben az összefüggésben megegyezik a szavak magyarázatával, amelyeket Mk. közöl. Amint megjegyeztük, a jelen tudósok kételkednek abban, hogy Jézus ilyen szavakat mondott volna. E kételkedés mellett más kérdések is feltevődnek: Idézett-e valaha is Jézus az Írásokból? Ismerte-e az írást, olvasást, képes volt-e idézni az Írásokból? Ahelyett, hogy feleletet keresnénk ezekre a kérdésekre, azt szeretném kifejteni, hogy mit jelenthettek ezek a szavak, ha valóban Jézustól származnak.

"Nincsen-e megírva: Az én házam az imádságnak háza kell legyen minden nemzet számára? (Ézs 56,7) De ti rablók tanyájává tettétek." (Jerem. 7,11).

Ezek együtt adják Isten akaratát a templommal kapcsolatban, amelyik állítja: a templom az "imádság háza" kell legyen, de "rablók tanyájává" változott.

Mind a két utalás fontos. Ézsaiás szavai a Héber Bibliában található templomi közösséggel kapcsolatos belső látomásból származik. A templom be kellett volna fogadja a kívülállókat, nem zsidó csoportokat is: eunukok, idegenek, kiközösítettek.

A másik rész, "rablók tanyája", Jeremiás híres templomi beszédének visszhangzása, amelyik bevádolja korának jeruzsálemi elitjét. ők voltak, akik igazságtalanul cselekedtek, elnyomva a tehetetleneket (idegeneket, özvegyeket, árvákat), mint ahogyan Jeremiás csúfondárosan ismétli: "Ez az Úr temploma, ez az Úr temploma, ez az Úr temploma."

Mint az uralkodó osztály központja (arisztokraták és papság együtt), a templom a "rablók tanyájává" változott vagy az "erőszak barlangja". Így az elit maga volt bevádolva, mint akik rabokká és erőszakosakká váltak.

Mint a klasszikus prófétai szokás, Jeremiás a vádolást egy fenyegetéssel zárja: a beszéd egy fenyegetéssel zárul: mivel a templom olyanná vált, amivé lett, el kell pusztuljon.

Visszatérve Jézus szavaihoz, ahogyan Mk. tudósit: utalva Jeremiás templomi beszédére nem azt sugalmazza, hogy minden rendben lett volna, ha a kereskedők kevesebbet kérnek, vagy máshol intézik ügyeiket. Inkább, a vádolás az elit ellen irányult, nem pedig a piacon levő árusok ellen. Mint Jeremiás idejében, az elit tette a templomot rablók és erőszak tanyájává. Amikor rámutat, hogy "ti", nem a pénzváltókra mutat, hanem a templomi intézményre, amit ők és cselekedeteik képviselnek. Visszhangzik Jeremiás fenyegetése: mivel az elit a templomot rablók tanyájává tette, annak el kell pusztulnia. Ebben az összefüggésben olvasva, a szavak nagyon jól összefüggnek magával a cselekedettel. Ebben az összefüggésben van a szavaknak történeti valószínűsége, hitele.

De a szavak magyarázata nélkül is, a cselekedet (az asztalok felborítása, pénzváltók kiűzése) a templom elleni tiltakozást mutatja, mint a kizsákmányoló társadalom-gazdasági rendszer központja. Cselekedete és annak jelentése belsőleg kapcsolatban van. Ez alapján a magyarázat sokkal kielégítőbb: a templomi cselekedet nem egy eszkatológikus helyreállítás kifejezése volt, nem is egy megtisztítása a templomnak, de lényegében az ellentéte. Inkább tisztaság elleni, mint tisztaság melletti: a templom elleni tiltakozás, mint a tisztasági rendszer központja, amelyik egyben egy gazdasági és politikai elnyomó rendszer is volt.

A patriarchikus, paraszt és tisztasági társadalom elemzése által biztosított távlatok képessé tesznek igy látni Jézus tevékenységének és üzenetének lényegét, melyet másképpen nem láttunk volna meg. Ezek együttesen azt sugalmazzák, hogy Jézus társadalmi világának uralkodó ideológiájával teljesen ellentétesen és különbözően "verte a dobot."

Mindezek ismerete mellett nehéz elfogadni azt, hogy Jézus az elkövetkező vég felöl aggódott (eszkatológikus felfogás Jézusról) vagy, mint aki az egyénnek az Istennel és más egyénekkel való kapcsolatával törődött (politikailag megszelídített felfogása a Jézus hagyománynak).

Így, látszólag úgy tűnik, hogy Jézusnak gyökeres társadalmi bírálata volt. Jézus nemcsak az egyén szabadsága felöl aggodalmaskodott, de egy átfogó élet látomása volt, ami az egész társadalmi rendet felölelte.

Nem hiszem, hogy "fentről lefelé" akarta volna megváltoztatni a társadalmi rendet, beleértve a politikai vezetők elűzését és helyettesítését. Nem is úgy látom, mint megreformáló, vagyis aki kereste volna, hogy a jelenlegi rendszert megváltoztassa. Inkább úgy látom öt, mint akinek egy alternatív társadalmi látomása van, még az ö életében, amelyik csirájában megtestesít egy alternatív közösséget.

Ebben az uralkodó osztály ideológiája és gyakorlata elleni társadalmi bírálatában és a saját alternatív látomása védelmezésében látom Jézus politikusi mivoltát.

Végül, amikor azt mondom, hogy Jézus politikus volt, nem azt értem, hogy csak politikus, mint ahogyan úgy sem lehet látni, mint aki csak vallásos személy. Több volt, mint politikus. Egy sokkal általánosabb vallásos kategóriát használva ö egyben eksztatikus, gyógyító és bölcsesség tanító volt. Így valahogy egy Illés típusú alak volt: egy eksztatikus, paranormális vallásos élménnyel, egy gyógyító és társadalmi próféta. De ugyanakkor egy "megvilágosodott, felvilágosodott valaki" volt, aki egy olyan bölcsességet tanított, amelyik felforgatta a hagyományos világot és egyben egy alternatív életutat is mutatott. Eksztatikus, gyógyító, társadalmi próféta és bölcsesség tanító egyesülve egy személyben.

De nem volt kevesebb, mint politikus. Minden elfogadható Jézus kép megkövetel egy társadalom politikai jellemvonást, három vagy négy más jellem vonás mellett.

Ugy mutatni be Jézust, mint eszkatológikus figura, vagy csak mint bölcsesség tanító; e század tudományának két pólusa, azt jelenti, hogy nagyon sok mindent kifelejt, beolvasztatlan hagy sok mindent a hagyományból. Mert Jézusban minden jellemvonásból volt elég nagy mértékben.