Jól vagyon jó és hü szolgám...                

         Máté ev.25.rész.21.vers: "Jól vagyon

jó és hü szolgáim, kevesen voltál hü, sokra bízlak ezután."

Ma Máté evangéliumából olvastam föl alapigét. Ha ezt az időszátásunk utáni 60 és 7o között írt munkát ma adnák ki először, akkor a könyv borítólapján találkoznánk a szerző életének és munkásságának rövid, vázlatszerű leírásával. Minden bizonnyal azt olvasnánk, hogy már a 15o körül elhalálozott hierápoliszi püspök, Papias is megállapította, hogy a könyv írója nem Jézus Máté nevű tanítványa, hanem egy olyan hasonnevű, zsidóból kereszténnyé lett férfiú, aki könyve megí­rásánál felhasználja a tanítvány Máté Jézus beszédeinek arám nyelvű gyűjteményét, Márk evangéliumát és egy olyan harmadik forrást, amely­nek anyaga ismeretlen a többi evangéliumi író előtt. Az ismertetésben az is benne foglaltatna, hogy a könyv igazi értékét nem a szerző személye, hanem a tartalom adja. Ez pedig azt a Jézust mutatja be, aki Is­ten országa eljövetelét hirdeti és példát mutat az országba való bejutás mikéntje felől.              

 

Először szóljunk Jézusról, Istennek arról a legjobb fiáról, akinek élete az evangéliumokban úgy áll előttünk, mint egy nyitott könyv és akiről napjainkig annyit írtak össze, hogy a munkákat a világ legna­gyobb könyvtára sem tudná egyszerre befogadni. Az első egyházatyáktól kezdve napjainkig, teológusok és laikusok legkedvesebb témája Jézus személye. Talán ezzel is magyarázható, hogy a kereszténységhez tartozó egyházak többsége már nem Isten, hanem Jézus központi. Azaz a keresz­ténység nem azt kutatja, hogy mit jelent számára Isten, hanem, hogy mit jelent az a Jézus, akit a dogma összekötő kapocsként állit az Isten és az ember közé. Durva hasonlattal élve, nem az ételen, hanem a terítéken van a hangsúly.  Természetesen, mint mindennek, ennek is megvan a ma­gyarázata.  A "sötét" jelzővel illetett középkor az embert olyan gyen­ge és tehetetlen teremtménynek mondja, aki még csak meg sem próbálhat­ja az Istenhez való közeledést. És, hogy az ember mégsem szakadjon el Istentől, a kettő közé odaállítja Jézust és kijelenti, hogy Ő az, aki a benne hivőket elvezeti Istenhez. Azaz, nem is annyira elvezeti, mint inkább feláldozza magát azokért, akiket a bűn visszatart az Is­tenhez való érkezéstől.          

Most hosszas volna, ha a bűn teológiáját kezdenők boncolgatni. De szükségesnek tartom fölemlíteni, hogy az unitárius teológia nem teszi magáévá sem az eredendő bűnről, sem a bűntől közbenjárói segítséggel való szabadulást. Kijelenti, hogy a bűntől a megbánás és a jóvátétel után megszabadulhat az ember s erre Istentől nyert képességei lehető­séget is adnak. A mai unitárius teológia - és itt hadd idézzem egyhá­zunk 1981-ben "Unitárius vallásunkról röviden" című kiadványát, mely szerint Jézusban az örök emberi ideált, a szeretet prófétáját, az áldozatvállalás kálváriás hősét látjuk, kinek tanítása - dióhéjba fog­lalva - így hangzik: "az Isten lélek, őt lélekben és igaságban kell imádni, valamint, szeresd az Istent és szeresd az embert.”

 

A mi Jézusunk történelmi személy, aki született, élt, tanított, örült, szenvedett és meghalt. Tehát mindenképpen ember! Az átlagember so­rából azonban kiemelkedett azzal, hogy Istent elérhető közelségbe hoz­ta és föltárta a Hozzá vezető utakat. Ennek a Jézusnak egyik célkitű­zése Isten országának mielőbbi fölépítése.

 

Hogy mit értett Jézus Isten országa alatt az az evangéliumokból egyértelműleg nem derül ki. Igen érdekes és figyelmet érdemlő a fran­cia teológus Renan idevonatkozó fejtegetése, aki azt mondja, hogy "a jó megértés kedvéért Isten országát le kell fordítani a mi nyelvűmre. Visszamegy Keresztelő Jánosra, aki olyan király közeli eljövetele fe­lől szól, aki új országot alapit, a Mennyek Országát,- mai nyelven az örökkévalóság idejét, így az ország nem csak a máé, hanem minden időké. Renan azt állítja, hogy az evangéliumok Isten országa szemben áll a Sátán országával, a mulandóval. A Mennyek Országa tehát ellentéte a földi országnak. Az utóbbira a csalás, a kegyetlenség, az előbbire az őszinteség, a szeretet és az alázat nyomja rá bélyegét. Míg a föld országát az anyag uralja, addig a Mennyek Országa a léleké. A földet az indulatoknak és az ösztönöknek élő állat, a Mennyek Országát a szentek népesítik be. Jézus azt akarja - mondja Renan, hogy tudja az ember, hogy az örökkévalóságban él, hogy Isten országa építésével a lélek diadalmaskodjon az anyagon, a jó a rosszon, a szent az állaton. Mindent egybevetve az ember gyökeres átalakulását kívánja.

 

Kodolányi János "Én vagyok" című munkájában érdekesen írja le, hogy az első tanítványok mennyire más- és másképpen értelmezik Isten országát. A fogalmat ők is a saját nyelvük szerint értelmezik. Az Országot olyan földi realitásnak képzelik el, amely azoké, akik a jelen országból kizárattak. A szegényeké, az elnyomottaké, a betegeké, a szenvedőké, akik az Országban gazdagok, szabadok és egészségesek lesz­nek. Ennek az Országnak eljövetelét politikai és társadalmi változás vágya hívja életre. Előbb el kell kergetni az elnyomó rómaiakat s velük a főpapot, az Írástudókat és a farizeusokat, akiknek helyét a Mester tanítványai foglalják el, mintegy jutalomképpen azért, hogy hit­tek a Mester ilyen jellegű küldetésében és támogatták.

 

Isten országa a mi nyelvünk szerint valahol a középúton van. Mind a kettőből magáévá teszi azt, ami az örökkévalóságnak szóló érték. Így megvalósításra váró ország, amelyért az embernek le kell győznie a belsejében levő állatot, az önzést, az irigységet, a haragot és szentté kell válnia a cselekedet jóságában, az önzetlenségben, a terhek hordo­zásában, a szeretetben.        

A belső érzés világában ilyformán átalakult ember válik Isten-országa polgárává, aki beépülve az örökkévalóságba, a fejlődést,  s az Istenhez hasonlóvá tevő tökéletességet munkálja. Ennek érdekében Jézus hallgatóit példázatokkal tanítja.

 

Az alapigének fölvett rész Jeruzsálemben, nem sokkal Jézus halála előtt hangzik el s a talentumokról szól. A példázat szerint egy ember hosszú utazásra készülődve, előhívja szolgáit s átadja nekik vagyonát megőrzés végett. Az egyiknek 5 talentumot ad, a másiknak 3-at, a har­madiknak pedig egyet. Aki 5 és 3 talentumot kapott, az a pénzt befek­tette és duplájára növelte. Aki viszont egyet kapott, az elásta, ne­hogy elveszítse. Amikor aztán a példázatbeli szolgák ura hazaérkezik és elszámoltatja őket, az első két szolgát az alapige szavaival dicsé­ri meg: "Jól vagyon jó és hű szolgám, hü voltál a kevesen, többre bízlak ezután."     

"Légy hü mindhalálig és neked adom az életnek koronáját" olvas­suk a Jelenések könyvében s mindjárt Lukács evangéliuma jut eszünkbe,
aki - szerint Jézus királyságot, dúsan terített asztalokat és az Izrael 12 törzse feletti ítélkezés jogát ígéri tanítványainak – hűségükért.


Minket az egyh
ázhoz való hűségre az élet késztet. Az a sok küzdelem,
amely azon elődeink nevéhez fűződik, akik a világosságra törekedtek,
s mint ilyenek tudatosan, vagy tudtuk nélkül a világnak is világosságul szolgáltak. Bartha Pál írja a "Magunk portájáról" c. könyvében, hogy "egy bizonyos idő multán az ember szívesen emlékezik vissza a múltra.” A holnap egyáltalán nem, vagy csak alig érdekli, A ma szépsé­gét is csak a múlt idők kedvességeivel méri össze s csak azért, hogy rezignáltan megállapíthassa, hogy akkor mennyire más világ volt. Gorkij még ehhez azt is hozzáfűzi, hogy a legtöbb ember ha elmerül a múltba, lankad az energiája a jelennel szemben s meginog a jövőbe ve­tett hite. Minket az unitárius múlt idézése másképpen befolyásol.
N
em tesz közömbössé a jelen és a jövő iránt, hanem éppen erőt kölcsö­nöz a jelen legyőzéséhez.                                             

Hogy múltunkból néhány dolgot fölemlítsek, ott van Kmita András-né, kinek anyagi segítségével létesült Kolozsváron egyházi jellegű nyomda.  Szép példája annak az áldozatkézségnek, amely nem a fölöslegét, hanem mindenét odaadja az egyetlen fillérben. Kmita Andrásné ugyan­is egyike volt azoknak a Lengyelországból  kiüldözött unitáriusoknak akik Kolozsváron találtak új otthonra. Vajon, ha mi "fölöslegünkből" többet juttatnánk egyházunk  fölvirágoztatására, vajon, nem maradna-e  fönt emlékezetünk azok sorában, akik véghezviszik Jézus intelmét: " aki kér, az kap, aki keres, az talál és a zörgetőknek megnyittatik."

 

Tudod-e, hogy Suki László atyánkfia minden vagyonát az egyhára hagyta és ebből épülhetett föl Kolozsváron a ma Brassai Sámuel nevét viselő unitárius kollégium, amely annyi nagynevű embert készített föl az életküzdelemre.

 

Ott van az unitárius Orbán Balázs "A Székelyföld leírása " és "A Torda város és környéke" c. munkák írója, ki a szülőföld iránti  végtelen nagy szeretetről tesz tanúbizonyságot. De tudod-e, hogy e nagy férfiúban a szülőföld szereteténél nagyobbnak bizonyalt a krisz­tusi példaadás? Ha kővel dobnak meg, dobd vissza kenyérrel -  mondotta Jézus - és Orbán Balázs vagyonának egy részét azon székely ifjaknak neveltetésére fordítatta, akiknek szülői buktatták ki a székelykereszturi járás képviselői tisztségéből.

 

Emlékezhetünk Gál Kelemenre, akinek több évtizedes iskolaigazga­tói működése alatt egy egész sor olyan ifjú indulhatott el az erdélyi magyarság szellemi értékeinek megmentésére, akiknek nagy érdeme van a kultúra fölvirágoztatásában. Ez a Gál Kelemen nyugdíjba vonulása után megírta a kolozsvári unitárius kollégium történetét s ezzel olyan könyvet ad a kollégium volt diákjai kezébe, amely feledhetetlenné te­szi az alma máter falai között eltelt éveket.

 

"Jól vagyon jó és hü szolgám, kevesen voltál hü, sokra bízlak ezu­tán" hangzik a példázatban s hogy ez nekünk is szólhasson, nem kell egyéb, csupán Istenhez kapcsolni életünket s munkálni azt az Istenországát, amelynek alapelve a Jézus tanította szeretet. Le kell győz­nünk a bennünk levő negatív előjelű indulatokat s gyarapítani azokat az értékeket, amelyek Isten gyermekévé avatnak.

Nem szabad egyszerűen tudomásul venni múltunk történéseit, de meg kell találni bennük azokat az ösztönző erőket, amelyeknek hatására mi is meghozzuk áldozatunkat s beleépülhetünk az örökkévalóságnak abba a folyamatába, amelynek jele­nünk és jövendőnk a kézzelfogható bizonyságai. Nem szabad engednünk, hogy az élet úgy sodorjon magával, mint valami kormányát veszített hajó. Kezünkbe kell vennünk életünk irányítását s mindig azt az utat kell járni, melyet Isten szava - a lelkiismeret- jelöl ki. Ha ezt megtudjuk cselekedni, akkor reánk is érvényes az alapige: "Jól vagyon jó és hü szolgám, kevesen voltál hü, sokra bízlak ezután."

Ámen.

 

 

Kelemen Miklós