Borbély Sándor
/ Aranyosrákos 1866. január 14 – Vác 1932. december 9 /
Köztudott, hogy Erdély és Magyarország 1848-ban bekövetkezett egyesítése után több erdélyi unitárius ifjú tanult magyarországi felsőbb iskolában. Ezek közé tartozik az Aranyosrákoson született, majd előbb Tordán, Kolozsváron és Zilahon – később Budapesten tanuló Borbély Sándor.
Családi körülményei, otthoni neveltetése, iskolai tanulmányai felől – itt Magyarországon – nem rendelkezünk forrásokkal. Így ezek közlésével adós maradok. Feltételezhetően jó tanulmányi eredményeknek köszönhetően kerül Korbuly Ignác ügyész fiai mellé nevelőnek.
A tanítóképzőt 1889-ben – 20 éves korában – végzi el. Ez év őszén már a budapesti Polgári Tanítóképzőben folytatja tanulmányait.
1887-ben Gyulafehérváron katona.
1889-ben a tordai iskola seniora.
1890-től a váci országos Siketnéma Intézet gyakornokaként gyümölcsözteti tudását.
A Nagy Sándor-féle – 1977-ben megjelenő „Pedagógiai Lexikon” szerint 1899-től 1924-ig a Váci Siketnéma Intézet igazgatója. Közben 1908-tól a Gyógypedagógiai Tanítóképzőben előadó tanárként is működik. Ebben a minőségében készíti el 1900-ban a Siketnéma Intézetek első tantervét és dolgozza ki a siketnéma oktatás módszertanát.
1903-ban az Unitárius Közlöny arról tudósít, hogy a „múlt évben /tehát 1902-ben / Borbély Sándor igazgató szerkesztésében, az intézet 100 éves fennállása alkalmából „A siketnémák váci országos királyi intézete” címen „egy igen értékes, tanulságos és mindenben bő tájékozást nyújtó könyv jelent meg. Ez tartalmazza az Intézet keletkezését, fejlődését, szervezését, valamint a siketnémák ügyének és kiképzésének akkori állását.”
A könyv ismerteti az ország többi városában működő Siketnéma Intézet leírását és kibővül az Intézetek, az igazgatók és az alapítók fényképével is.
Ugyancsak az Unitárius Közlöny 1903. évi száma adja tudtul az érdeklődő olvasóknak, hogy „Borbély Sándornak a Siketnémák Váci országos Intézete igazgatójának a gyógypedagógia terén szerzett érdemei elismeréséül, a király Őfelsége a Koronás Arany érdemkeresztet adományozta.”
1905-ben az Unitárius Közlöny „Irodalom” rovata Borbély Sándor „Úti kapcsolatok” című munkája megjelenéséről ad számot.
A munka, mely hasonlít Szentiványi Mihály erdélyi útjának leírásához, utakat – falvakat, a falvakban fellelhető nevezetességeket mutatja be. „Az édesanyám emlékének” szentelt könyv 8 fejezetben ismerteti azt az utat, melyet Borbély 1891-ben részben szórakozásból, részben tapasztalatszerzésből jár be.
A könyv szerint Borbély Vácról indulva – útba ejtve Gyöngyöst, Egert, Debrecent, Nagybányát, a Máramarosi Havasokat, Naszódot, Besztercét és Dést – ér el Tordára, mégpedig kerékpáron.
Második útján a Tordai hasadékot keresi fel.
Harmadik útja a Balatonhoz vezet.
Negyedik útján Fiumét, Velencét és Triesztet látogatja meg.
A könyv ötödik része a Tátrából Vácra küldött levelét tartalmazza.
A hatodik rész „Bécsi levél” címet viseli. Ebben egy szépségversenyről számol be.
A hetedik rész a csupaji tetőn levő aranyosrákosi unitárius templomot ismerteti.
A nyolcadik fejezet: „A nagy kőrisfa alól” címen; „Torockó 1904. augusztus 10.” Dátumot viseli.
Az Unitárius Közlöny tudósítója szerint a tordai hasadékkal, az aranyosrákosi templommal, Sebes Pál házával és a velencei lagúnákkal díszített „nem közönséges könyv” megérdemli a figyelmet.
1905-ben Borbély Sándort megválasztják a Siketnéma Tanárok országos Egyletének és a Magyar Védő Egylet elnökének.
Munkatársa volt a Váci Hírlapnak és a Siketnéma Közlönynek.
1915-ben nevére alapítvány létesült.
1923-ban megfestik arcképét. Szobrát a Váci Siketnéma Intézet előtt állítják fel.
Írt a tordai Első Magyar Kulturális Egyesület Emlékkönyvébe, az Unitárius Közlönybe, ahol „Feladataink” címen értekezik.
Az Unitárius Egyház című lapban a karácsonyi népszokásokat ismerteti.
Tagja az Erdélyi Múzeum Egyletnek, a budapesti egyházközség presbitériumának.
Olasz Katalin – Kriza Ildikó: Kriza János és a kortársi eszmeáramlatok című munkában a marosvásárhelyi kemény Zsigmond Társaság népköltészeti tevékenységéről írva, fölemlíti, hogy a Társaság 1896 májusában hirdetett pályázatára szintén küldött be munkát. De – amint Olasz Katalin írja: „Borbély Sándor kézirata elkallódott. Ez különösen azért fájó – írja - mert Borbély minden valószínűség szerint szülőföldje viszonylag gyéren feltárt Aranyosszék folklór hagyományaival jelentkezhetett.”
A Kenyeres Ágnes-féle „Magyar Életrajzi lexikon” Budapesten megjelenő I. kötete fölemlíti, hogy Borbély szerkesztette 1902-ben a Siketnémák Közlönyét, 1911 és 1918 között a Siketnémák Képes Lapját.
Írt „Tanterv és módszeres utasítások a siketnémák iskolái, intézetei számára”, mely megjelent Budapesten 1906-ban. „A magyar siketnéma oktatás bibliográfiája és adatgyűjteménye 1920 végéig” Vácon jelent meg 1924-ben.
1905-ben Siketnéma óvodát létesít.
1908-tól tagja a „Gyógypedagógiai Országos Szaktanácsnak.
Fejlesztette a gyógypedagógiai intézeteket és megreformálta a gyógypedagógiai tanárképzést.
Borbély Sándor hosszas szenvedés után _ írja az Unitárius Értesítő – 1932. december 9-én Vácon fejezte be életét. Temetése ugyancsak Vácon történt nagy részvét mellett. Az igazlelkű jó unitáriusok közé tartozott – írja a tudósító, aki szívvel-lélekkel szolgálta szent ügyünket.
Sírja ismeretlen. Ahogy egyházunk felkutatta Gál kelemen, a kolozsvári unitárius kollégium igazgatójának dunántúli nyugvóhelyét, úgy minden bizonnyal sor kerül Borbély Sándor sírjának felkutatására is. Így is kegyelettel őrizzük emlékét!
Mintegy záradékként említem föl, hogy fia volt a Vácon 1904-ben született Borbély Zoltán hírlapíró, aki 1926-tól az Új Nemzedék c. lap szerkesztője és rendőrségi rovatvezetőjeként dolgozott. 1936-tól a Magyar Világ c. lap szerkesztője. 1941-ben Nemzetvédelmi kereszttel tüntették ki. Elsajátította a siketnémák jelbeszédét és ezzel hasznos segítséget nyújtott rendőrségi ügyekben a siketnémák védelmében.
Kelemen Miklós