|
|
III. Híres unitáriusok |
“Hiszem, hogy a világ nem a véletlenségek láncolata. Hiszem, hogy minden valamiért van... Hiszem, hogy a világcél megvalósítása sok apró szándék, embernyi akarat kiteljesedésén keresztül munkálkodik, hogy minden nemzetségnek, minden egyénnek a végtelen lánc egy szemének a kikovácsolása jutott osztályrészül... Legelőször is az egyéniségemet, a világot tükröző harmatcseppet akarom tisztává és teljessé tenni. Nem fojtom el én sokrétegű személyiségem egyik megnyilatkozását sem; a “testemnek” éppen annyira élek, mint a “lelkemnek” , – de igyekszem minden kívánságomat, vágyamat, ösztönömet, rángásomat összhangba hozni az én eddigelé kifejlődött legmagasabb, legértékesebb tulajdonságommal. Ezenkívül arra törekszem, hogy másokkal, testvéreimmel a közös társaságban kiépítsem a szeretet kapcsolatait. A békességet mindvégig megőrizni kívánom, s azokkal, akikhez ölelős, forró szeretet köt, közös érdekeink közös szolgálására szövetkezem. Hiszem, hogy ha az én kicsi célomat az én rövid életemben megvalósítom, valamit tettem, aminek önmagában is értéke van, s aminek értékét a halál sem tudja elvenni...
Hiszek az ember méltóságában, s ha magát a világcéllal azonosítja: az akarata szabadságában. Hiszem, hogy az én igazi énem akarata az az akarat, amelyik a világcélban jut kifejezésre, s hogyha a világcélt követem, a saját akaratomat követem. És hiszem az Istent... Ne kérdezzék, hogy mit jelent nekem ez a szó. Nekem olyan ez, mint a jaj a szenvedőnek, az oh a meglepettnek, a kacagás az örvendezőnek: mindent kifejt, mert semmit sem mond. Én nem szállok vitába, nem állítok, nem bizonyítok, következetes nem vagyok, okokat nem hozok föl, én csak sóhajtok, sírok, ujjongok, lelkesedem: Isten.
A vallás megadja az én életem célját, a tudomány hozzásegít az eléréséhez, a művészet alkalmat ad, hogy benne gyönyörrel elmerüljek. Az én imigyen teljessé váló életemben várom Istent, hogy kinyilatkoztassa magát.”
Balázs Ferenc: Bejárom a kerek világot
Hitelvek és eszmerendszer
• Miért olvassam el?
– Azért, hogy megismerd az egyik legegyszerűbb és emiatt a legnehezebb vallást: az unitárius vallást.
• Meg akar téríteni?
– Nem.
• Nem értem, ez idáig mindenik meg akart... (?)
– Az unitárius vallás 430 évvel ezelőtti születését egy igen fényes csillag adta hírül: a lelkiismeret- és vallásszabadság törvényének a világon először történő kihirdetése 1568-ban, a tordai országgyűlésen. E törvény előkészítője és szorgalmazója Dávid Ferenc volt, az egyház megalapítója. S bár az unitárius vallás az időtől bevett vallássá vált, történelme során csaknem mindvégig kegyetlen üldözést kellett elszenvednie. De az üldözések ellenére is mindvégig következetesen kitartott a lelkiismeret és a hit szabadságának eszméje mellet. Térítés helyett azt valljuk, hogy minden lelkileg, szellemileg felnőtt ember sajátja, sőt kötelessége, hogy vallását öntudatosan válassza és élje meg.
• E térítésmentes türelem nem vezet létszámcsökkenéshez?
– Sosem volt célja az unitárius egyháznak, hogy világi hatalmat kovácsoljon magának. Mi máshoz kellene a tömeg? A minőség és a mennyiség ritkán jár együtt, különösen a vallás világában. Nálunk azonban sajnos még nem érett meg az idő arra, hogy az emberek öntudatosan válasszák meg vallásukat, alakítsák ki hitüket. Ezt az éretlenséget jelzi azoknak a nagy száma, akik bár rég nem értenek egyet vallásuk tanaival, megnyilvánulásaival, mégis megmaradnak benne, mert, ahogy mondják, “abban születtem, abban is kell meghalnom”.
• Mi (volt) az üldözés oka?
– Az unitárius vallás mássága. E vallás a kereszténység reformáció korában történt megújulásának az eredménye. Ezért a katolikus egyház ellenreformációs törekvései őt is sújtották. De legalább olyan kegyetlenül üldözte és törekedett megsemmisítésére a múltban az épp hatalmon levő más protestáns egyház és uralkodó is.
• Az unitáriusok mégis protestánsok?
– Történeti eredetünket és eszmei gyökereinket tekintve, egyértelműen protestáns egyháznak valljuk magunkat, hisz a reformáció által kitermelt protestáns megújulási folyamat szükséges és logikus következményeként született ez a vallás Jézus tanainak legkövetkezetesebb érvényesítése által. A radikális reformáció eredménye.
• Radikális reformáció... ?!
– A 16. századra a katolikus egyház olyan fokú megromlása következett be, ami maga után vonta a megújulás szükségességét. E megújulás mintáját a reformáció vezéregyéniségei, majd létrejött egyházai az őskeresztény egyház hitében, vallásos életében, egyházszervezetében találták meg. Ezeknek az őskeresztény gyülekezeteknek a többsége azonban Pál apostolnak a hatására formálódott, aki közvetlenül nem ismerte sem Jézust, sem az ő tanítását (az evangéliumok is csak később íródnak), s azokat utólag saját elképzelései szerint sajátosan értelmezte.
Dávid Ferenc, az egyház megalapítója, hat évi külföldi tanulmányútjáról hazatérve katolikus plébános Kolozsváron, de csakhamar csatlakozik a reformáció első ágához, és lutheránus püspök (superintendens) lesz. Szenvedélyesen kutat, hitvitázik, s a megújulás újabb lépcsőjére lép: a helvét reformáció hirdetőjévé, majd püspökévé válik (református superintendens). Tekintélye óriási, a fejedelem (János Zsigmond) támogatását teljes mértékben élvezi, de az igazság iránti tisztelete nem hagyja megállni: “Akiket Isten lelke megvilágosított, nem szabad hallgatniuk, sem az igazságot el nem rejthetik”. Elégtelennek érzi a kereszténység megújítását, és radikális lépést tesz: az őskeresztényen túl a tiszta jézusi kereszténységet kívánja helyreállítani. Elutasít minden olyan dogmát, tanítást, hagyományt, amelyet Jézus nem tanított (Szentháromság, csodálatos szűzi születés, Jézus istensége, az ingyen kegyelem tana, eredendő bűn stb.), és a lelkiismeret- és vallásszabadsági törvény meghirdetésével életre hívja az unitárius vallást, egyházat.
Hálával gondolunk egyházalapító püspökünkre, Dávid Ferencre, mert amikor lehetősége lett volna arra, hogy Erdély első fejedelmének teljes támogatásával, a hatalom eszközeivel vallását erőszakkal terjessze, nem tette: “Sehol sem tanuljuk Isten igéjéből, hogy az Isten igéjét és a vallást tűzzel-vassal kell terjeszteni”; “Az Istennek önmagának eleitől fogva gondja volt és lesz az ő igazságára”. S mindezt akkor tanítja, amikor Európa testét keresztül-kasul vallásháborúk szaggatják, egét pedig a másként gondolkodók (eretnekek) máglyái festik vörösre.
• E dávidferenci mindig-továbblépni-tudás az unitarizmus lényege?
– Azt hiszem igen. Istent egészen sosem lehet elérni. Egyet mindig kell még lépni. Isten = Élet. Élet = változás. Változás = vallás. A vallás tehát: Isten állandó tetten érése az itt és most-ban.
• A vallások a kultúrák szüleményei. Az unitárius vallás az erdélyi lelkület vallása?
– Tudomásunk szerint ez az eszme egyházzá először Erdélyben szerveződött, s mint (az egyetlen) magyar alapítású vallás, tagadhatatlanul erős nemzeti vonásokat is hordoz magában. Erdélyi változata a székely lelkület sajátos megnyilvánulása. Az unitárius eszme azonban minden térítés nélkül a világ legtávolabbi helyein felbukkant. A belőle sugárzó erkölcsi/etikai magatartás, életstílus elég rugalmas ahhoz, hogy minden kultúrában otthonra találjon, s minden nemzet és minden hitvallású nép fiaiban és leányaiban az igaz emberit megszólítva az istenit hozza felszínre.
• Néha hallani, hogy az unitáriusok nem keresztények... (?)
– A vád egyfelől rosszindulatból táplálkozik, másfelől tudatlanságból. De az unitáriusok különböznek a legtöbb magukat kereszténynek nevezőtől abban, hogy a Jézus tanítása szellemének való engedelmességet sokkal fontosabbnak tartják, mint egy később megállapított, egyedül üdvözítőnek kikiáltott hitet az ő természetéről vagy egy bizonyos egyház tantételéről. Ne feledjük el, hogy az utóbbiak alapján Jézus is eretneknek bizonyulna! Véglegesen tisztázni kellene, hogy a 4. századtól fokozatosan kialakuló egyházi dogmák elfogadóit, vagy Jézus követőit jelöli-e a keresztény megnevezés. Mi Istenhez Jézus példájának saját életünkbeni megvalósításával törekszünk eljutni, azaz Jézus követői vagyunk. Amennyiben a keresztény Jézus-követőt jelent, az unitáriusok keresztények.
Az unitarizmus kereszténységen belüli helyzete igen emlékeztet a buddhizmuson belül kialakult helyzetre, ahol a vallásalapító eredeti eszméit és tanait következetesen csak egy parányi kisebbség őrizte meg. Mindkét esetben a többség az alapítóból istent csinált, és ezáltal a transzcendentális, dogmatizáló spekuláció véget nem érő útjára lépett.
Az unitárius kereszténység önmegjelölés e másságot (nem a páli, hanem a jézusi eredetet) hivatott kifejezni.
• Pontosabban mit?
– Hadd meséljek el egy történetet, amely talán a legérthetőbben fejezi ki a lényeget. Jellemző módon, egy olyan jezsuita írja le könyvében, aki Indiában született s többnyire ott is tevékenykedett, így nemcsak a belül élők elfogultságával, hanem a külsők objektívebb látásával is szemlélni tudta a kereszténységet.
A történet így hangzik:
“Sok évi munka után a feltaláló felfedezte a tűzgyújtás titkát. Szerszámait elvitte a hóval borított északi területekre, s megtanított egy ottani törzset a tűzgyújtásra és annak előnyeire. Azok aztán annyira megörültek ennek az újdonságnak, hogy még csak eszükbe sem jutott, hogy köszönetet mondjanak a feltalálónak, aki egy nap szép csendesen továbbállt. Azok közül a nagy jellemek közül való volt, aki nem vágyott tiszteletre vagy hírnévre; elég volt neki az az öröm, hogy tudta, valaki hasznát vette találmányának.
A következő törzs lakói, akikhez ment, éppoly lelkesedéssel tanultak, mint az előzőé. De a helyi papok, féltékenységükben az idegen népszerűségére, megölették őt. Hogy a bűnténynek még a gyanúját is eloszlassák, a Nagy Felfedezőnek a képét a templom főoltárára helyezték, valamint külön liturgiát terveztek nevének tiszteletére és emlékének életben tartására. A lehető legnagyobb gonddal ügyeltek arra, hogy a szertartás legkisebb része se változzon, vagy maradjon el. A tűzgyújtó szerszámokat ereklyeként egy ékszeres ládikába helyezték, és azt tartották, hogy gyógyulást hoznak annak, aki hittel teszi rájuk kezét.
A főpap maga vállalta, hogy összeszedje és megírja a Felfedező életét. Ez aztán szent könyvvé vált, amiben a Felfedező szerető kedvességét követendő példaként ajánlották, csodálatos tetteit dicsőítették, emberfeletti természetét pedig hittétellé emelték. A papok gondoskodtak arról, hogy a Könyvet a jövő nemzedékei is megismerjék, miközben tekintéllyel magyarázták szavait, szentséges életének és halálának jelentőségét. És könyörtelenül halállal büntették, vagy kiközösítették azokat, akik eltértek tanításuktól. S minthogy ezzel a vallásos tevékenységgel voltak elfoglalva, a nép közben teljesen elfelejtette a tűzgyújtás módját.” (Anthony de Mello: Szárnyalás)
Az unitárius kereszténység azt szorgalmazza, hogy mindannyian, egyénileg fedezzük fel a tűzgyújtás titkát, legyünk felfedezői mindannak, amit Isten belénk elhelyezett (végső soron Isten felfedezői), vallásosságunk semmiképpen ne merüljön ki a/egy Felfedező imádásában.
• Honnan ered az unitárius elnevezés?
– A latin unus (est Deus) – Egy (az Isten) – szóból képzett nevet századokkal ezelőtt feltételezhetően gúnyolódó érzülettel adták az ellenfelek. A név azonban tartalmilag annyira kifejező, hogy az unitáriusok már a legkorábbi időszakban azonosultak vele.
• Mire vonatkozik ez az egység ?
– Mindenekelőtt Istenre. De Istenen keresztül mindenre: a világra, az emberre, a törvényre, a közös célra. Az ember esetében ez elsősorban azonos értékadottságot, minden emberre egységesen érvényes jogi és etikai kötelesség elismerését jelenti.
• Mi az egység feltétele ?
– A különbözők zavartalan egymásmellettisége. Ezek közösen alkotják az egységet. Az unitáriusok az egység hirdetésével együtt tisztelnek minden embert, minden kultúrát és vallást, mert azok mindenike az isteni kijelentés egy-egy töredékét őrzi.
• E gondolkodás szabadelvűséget tükröz. Hogyan lehetne az unitarizmus szabadelvűségét összefoglalni?
– Íme egy töredékes összefoglalás:
• Az egyetlen dogma, hogy nem létezik dogma. Tévesen ezért beszélnek úgy valamely liberális vallásról, mint visszájára fordított dogmatizmusról, amely csak azzal jellemezhető, amit nem hisz.
• A jellem a vezéreszme, nem a hitvallás. Van ugyan egy közösen megfogalmazott hitvallás, de minden hívő maga alakíthatja hitét. Ezért kötelező a vallási türelem, a másság elfogadása.
• Az értelem és a lelkiismeret felelős szabadsága fontosabb minden külső tekintélynél vagy hagyománynál. Így lesz az a személyes Isten személyes megtapasztalásának vallása.
• Az időszerűség: az Evangélium kijelentéseiben azt keressük, ami a mai gondokat érinti, mintsem a hagyományokat. Ez az időszerűség állandó párbeszédre kötelez a világgal, az idővel, a kultúrával és a tudománnyal. A tenger felé haladva marad hű a folyó a forrásához (Garaudy), a vallás pedig a világgal, a civilizációval való találkozásban maradhat hű az Evangéliumhoz.
• Még egy utolsó kérdés a részletezés előtt: igazabb ez más vallásnál ?
– Nem. Nincs egyedül igaz vallás, mint ahogy a csúcsra sem egyetlen ösvény vezet fel. Az ösvények járhatósága, egyenessége között azonban van némi különbség. A vallások esetében ezt követelményként talán úgy lehetne megfogalmazni, hogy a vallás legyen egyszerű, tehát az Istenhez emelkedni vágyó lélek elé ne gördítse az átláthatatlanság, a teológiai körmönfontság akadályát, a lényegest a lényegtelentől jól különítse el, az értékek világában adjon határozott eligazítást, követőinek adjon erőt és bizalmat, derűt és ne félelmet ébresszen bennük, az emberi természetből azt hozza felszínre, ami benne a legjobb és legnemesebb: az istenit. Mindezt a jó Istenhez való hasonlóvá válás vágya mozgassa és ne a büntető Istentől való félelem. Az unitárius kereszténység a fentieknek igyekszik megfelelni.
Tekintély
• Miért kell e kérdéssel foglalkoznunk?
– Mert a vallások esetében ez kulcskérdés, megközelítése legtöbbször szándékosan mellőzött. Az unitarizmus megértésének talán a legjobb lámpása. Története leírja a vallás fejlődését. A fejlődés a kultúra és a tudomány világában is azért valósulhatott meg, mert a tudósok a külső tekintély helyett a tapasztalatot és az értelmet fogadták el irányítóul, így a vallás világában is a fejlődést a külsőről a belső tekintély irányába való elmozdulás jelzi.
• Jézus milyen tekintélynek engedelmeskedett?
– Jézus korában a Törvény és a Próféták jelentették a legfőbb tekintélyt. ő az evangélium követőit felszabadította az evangélium betűinek tekintélye alól, és helyette szellemük betöltését kívánta, amivel e külső tekintélyeket belső tekintéllyé alakította. (Mt 5,17; 18,20) Istent állítja a legfőbb tekintély helyére, akit azonban nem valahol kívül, hanem belül, lélekben kell imádni. (Jn 4,24) Mindenkor Istennek önmagában felismert akaratára hivatkozik, egyedül annak akar megfelelni. A külső és belső tekintélynek engedelmeskedők közti különbséget jól szemlélteti Jézus az irgalmas szamaritánusról mondott példázatában. (Lk 10,25-37)
• A kereszténység...?
– Kialakulásától napjainkig olyan külső tekintélyeket szentesített, mint a Szentírás, egyház, papság (pápaság), hagyomány. A reformáció is a Bibliát helyezte a tekintély fő forrásává.
• E külső tekintély szentesítése milyen következményekkel jár(t)?
– A külső tekintély bármilyen forrásból származott is, megkötötte az Istenországa igazságát keresők szellemét, és igazolta a kényszer alkalmazásának jogosultságát a vallásban. Mindenekelőtt az emberektől engedelmességet kívánt, és csak másodsorban vallásosságot. A hitet nem mint lelki élményt, hanem mint a dogmák, a hitvallások és az egyházi hatalom elfogadását fogta fel. Jézus követése helyett Krisztus imádását követelte, ettől tette függővé az egyháztagságot és üdvözülést. Így alakult át a kereszténység dogmatikus tekintélyvallássá és egyházzá, aminek logikus következménye volt a lelkiismereti és vallásszabadság korlátozása. Az általa igaznak nyilvánított vallást rákényszeríttette az emberekre, annak bírálóit, illetve tagadóit mint eretnekeket üldözte és büntette.
• Mit képvisel az unitárius vallás?
– A vallás nem metafizikai dogmák és hitvallások elfogadásában áll, hanem a lélek erkölcsi életében megnyilatkozó vallásos magatartásban, életvitelben. Ennek a belső megismerése és a külső kifejezése bennünk és általunk történik. Az ember a maga képességével az egyedüli alkotó és ellenőr is. A tekintély forrása így nem rajtunk kívül, hanem bennünk van. Ez minden külső tekintélynél nagyobb és parancsolóbb. (Dr. Erdő János)
E belső tekintély forrása tulajdonképpen Isten, aki az emberben az értelem megismerő, igazoló és a lelkiismeret helyeslő tevékenységében alakítja ki a vallás tartalmát s annak külső kifejezését. Így az értelem és a lelkiismeret őrzi azokat az ösvényeket, amelyeken minden ember eljuthat Istenhez. A belső tekintély ítéletét mellőzni nemcsak gyávaság, hanem egyenesen árulás végső tekintélyünk, Isten ellen.
Értelem
• Az unitarizmust gyakran vádolják túlzott racionalizmussal?
– E vád félreértésből származik, ami a következőkből kiderül. Tanításunk szerint az értelem nemcsak racionális tevékenységet jelöl, hanem a szellemi tevékenység egészét jelölő fogalom, amely magába foglalja az intuitív gondolkodást, az esztétikai és a tudományos elképzelést, az érzelem magasabb szintjét, valamint a vallási és erkölcsi hitet. Így mondhatta Boros György püspökünk, hogy “közelebbről ismerve, azt kell mondanunk, hogy az unitárius nagy gondolkodók inkább voltak misztikusok, mint racionalisták... nem(csak) az ész jogát keresték, hanem a hit igazságait védelmezték az elhomályosító dogmák ellen, amelyek végső soron racionális spekulációk szüleményei”.
Az értelem “Isten lényegének egy szikrája az emberben” (Channing), a lélek megismerő képessége, az ember szellemiségének mutatója és felemelkedésének egyik tényezője.
Jézus vallása megegyezett az értelemmel, az ember megértésében, felszabadulásában és kötelességei teljesítésében a gondolkodás mozgató erőt jelent. Egész működésében arra törekedett, hogy az embereket felszabadítsa a külső tekintély uralma alól, és gondolkodásuk szabadságát helyreállítsa.
• A vallásban az értelemé az utolsó szó?
– Értelmünknek mint belső tekintélyünknek joga és kötelessége, hogy kutassa a kijelentést, vizsgálja a vallásos élményeinket, és értékelje a hitelveket, hogy azok összhangban vannak-e a tudással, s ennek során tisztítsa meg az idők folyamán rárakódott idegen elemektől. Nincs joga azonban elvetni vagy megtagadni a vallás egyetlen hitelvét vagy megállapítását sem, pusztán azon az alapon, hogy az észfeletti, s mint ilyen meghaladja az értelem megismerő képességét. A hit meghaladhatja és meg is kell, hogy haladja az ésszerűség határát, de sohasem lehet tudásunkkal ellentétes előjelű, értelmünknek ellentmondó. (Varga Béla)
• Mindez hogyan valósulhat meg?
– Az értelem zavartalan működésének feltétele a szabadság. Az unitárius kereszténység biztosítja az értelem teljes szabadságát, lehetővé teszi, hogy az ember szabadon használja értelmét a vallás és az erkölcs igazságainak keresésében. Az értelem elnyomását vagy megtagadását önmagunk megtagadásának tekintjük, mely egyet jelent a bennünk levő világosság kitiltásával, véka alá rejtésével.
A lelkiismeret
• Isten hangja bennünk?
– Pontosan. De amit az emberek általában lelkiismeretnek éreznek és neveznek, az nem más, mint a társadalmi normáknak, erkölcsi szabályoknak való megfelelés kényszerérzete. Ez ama valódi benső tudatosságnak, istenismeretnek legfeljebb az előfutára, gyakran legnagyobb akadálya.
Magunkban sokféle hangot hallhatunk, Isten hangjának felismerése gyakorlatot, önismeretet igényel. Ezért mondhatjuk, hogy Istent olyan mértékben ismerjük, amilyen mértékben önmagunkat megismerjük.
• Miben segít ez a hang?
– Mindenben, ha figyelni tudunk rá. A jóban támogatásával, biztatásával (bennünk nyugalom, melegérzet árad szét), a rosszban ellenkezésével. Szüntelenül mérlegelő tevékenységével pillanatnyi valónkat az Örökkévaló tükrében állítja elénk. Lényegében szándékainkat és erkölcsi eszményeinket önbírálat formájában hasonlítja össze. Megvilágítja előttünk a véglegességi értékeket, és az erkölcsiség követelményeit kötelességként állítja elénk.
• A lelkiismeret minden emberben azonos?
– Az erkölcsi törvény egyetemes, de az a lelkiismeretben mindenkor személyes formát kap.
• Tehát nevelhető?
– Igen. Az ember állandó változásával, fejlődésével együtt növekszik, tehát a belső, szellemi növekedés tulajdonképpen a lelkiismeret minőségi növekedését is jelenti. A kettő nem választható el egymástól. Éppen ezért nevelésében kiemelkednek a vallási gyakorlatok, a rendszeres lelkiismeretvizsgálat, az imádkozás, az abszolút értékek gyűjtése és megélési lehetőségük keresése, a jó gyakorlása, a próféták, vallásalapítók és kiemelkedő szellemiségű emberek életének megismerése és hasonlók.
• Kényszeríthető-e?
– “Nincs nagyobb esztelenség, sőt lehetetlenség, mint külső erővel kényszeríteni a lelkiismeretet s a lelket, aki felett hatalommal csak teremtője bír.” (Dávid Ferenc)
• Hogyan nyilvánul meg az ember életében a szabad lelkiismeret?
– Kettős síkon: egyik vonatkozik a személyessé tett hitre, a másik az erkölcs megvalósítására. Korunk nagy tragédiája, hogy a tudás elszakadt az életviteltől, az erkölcs a gyakorlattól. A szabad lelkiismeret által kialakított hit az autonóm (öntörvényű) erkölcsi felelősség érzetét is létrehozza. Unitárius eszmény a hit és cselekedet, a tudás és életvitel egysége.
Isten
• Ki Isten?
– Isten a világ szellemi lényege.
Keresztényibben: Isten személyes létező valóság.
• Mi az Isten név?
– Az Isten név – mint vallási szimbólum – közös értékeinket és vallásos életünk céljait egyesítő fogalom.
• Hány Isten van?
– Egy, aki számtalan szinten és formában nyilvánul meg. Egységét tanítja a Biblia is, de az értelem és a vallásos tapasztalás is ezt igazolja.
• Bizonyítható-e Isten létezése?
– Nem, de nem is szükséges. Aki nem hisz Istenben, azt úgysem győznék meg az észérvek. Nemléte sem bizonyítható. Isten lényegéhez tartozik ez a bizonyíthatóság-fölöttiség.
• Milyen Isten?
– Minden vallás megpróbálja megfogalmazni Isten tulajdonságait, jellemzőit. Ezek emberi kategóriák, de emberként csak ezekkel írhatjuk körül azt, akiről hiteles ismerettel csak a belső megtapasztalás után rendelkezhetünk. Íme néhány megállapítás, amely Jézus tanításából leszűrhető:
• Isten létezése önmagából ered, önmagának az oka és a célja;
• Isten szellemi, lelki valóság, nem anyagi (Jn 4,24). Ezért láthatatlan és kiábrázolhatatlan, tökéletes, szent, öntudatos, élő személy;
• Isten szeretet (1Jn 4,16);
• Isten Atya, ezért minden ember egymásnak testvére.
• Beszélj róla!
– Isten a gondolat és a szeretet tengere, Aki úgy foglal magába minket, mint a tenger a hullámait. ő nem a világon kívülálló uralkodó, nem elmélet, száraz dogma, hanem élő valóság. Az isteni szellem jelenvalóságát tapasztaljuk mindenütt, a természetben, a történelemben, a gondolatban. Isten testet ölt bennünk. Ezért mi “benne élünk, mozgunk és vagyunk”. (ApCsel 17,28) Minden az isteni szellem kifejeződése, s így a fizikai törvényeknek is erkölcsi értéke van (Emerson). Isten nemcsak a múltban jelentette ki magát, hanem ő ma is szól hozzánk, aktivitása egy pillanatra sem szűnik meg.
Éppen ezért helyesebb, ha nem azt mondjuk, hogy Isten van, hanem inkább valamely aktivitást kifejező igét kell használnunk: pl. Isten történik, Isten teremt(ődik)...
• Isten aktivitása miben nyilvánul meg?
– A teremtésben, gondviselésben, a mindenséget megtöltő szentlelkében. Hitünk szerint ezek feltételezik egymást. Isten teremtett minden létezőt, de teremtése inkább tekinthető egy útraindításnak, kezdetnek, mintsem megérkezésnek, befejezettségnek. Isten nem egyszerre, nem késznek, tökéletesnek teremtette a világot, hanem fejlődőképesnek, s így az gondviselése (lelki jelenléte) mellett szüntelen tökéletesedésre hivatott.
• Mi a gondviselés?
– Istennek azt a szeretetteljes törődését, gondoskodását értjük ezen, amellyel az állandó fejlődésben levő világ összhangos működését fenntartja. Isten nem hagyta magára a megteremtett világot, hanem szüntelenül gondoskodik róla. A gondviselés tulajdonképpen Isten jelenbeli teremtő munkájának a megnevezése.
• Mire visel gondot Isten?
– Mindenre és mindenkire. A legparányibb teremtménytől a legértékesebbig, hisz Isten gondviselése egyetemes és egyéni egyszerre.
• Megszűnhet-e Isten gondviselése irántunk?
– Jóllehet az ember úgy érzi, hogy Isten némely pillanatban közelebb van hozzá, máskor meg elviselhetetlenül távol, mégis fel kell adnunk a vallások különös gondoskodásról szóló gondolatát. Isten nincs közelebb hozzám az örömben, mint a sötétségben... Isten mindenkor tökéletesen gondot visel minden teremtményére. Nincs arra szükség, hogy irányítsuk, miképpen bánjon velünk. Csak arra a tudásra van szükségünk, hogy miképpen éljünk az örökkévaló erővel, hogyan hangoljuk rá arra önmagunkat.
• Mi a mi feladatunk?
– A teremtett világban mindennek megvan a maga szerepe, célja és hivatása. Ez fokozottan érvényes az emberre. Az ember hivatása, hogy a világ tökéletesedésében, fejlődésében aktív szerepet vállaljon, Isten munkatársává nemesedjék. Ezért elítélünk minden olyan megnyilvánulást, amely a világ, az élet rombolását, pusztítását eredményezi.
Ha bármely vallás életellenes, akkor elkerülhetetlenül életellenes az általa hirdetett isten is.
• Ha Isten mindenre gondot visel, az ember munkájára nincs szükség?!
– A munka az ember emberré válásának eszköze, amellyel részt vehet a világot szüntelenül teremtő, tökéletesítő isteni aktivitásban.
Isten gondviselése nem helyettesíti az ember öngondoskodását. Mi több, Isten azzal az ember szabadságát biztosítja, amelyet Jézus is kihangsúlyozott: “Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, és én is munkálkodom”. (Jn 5,17) Ebben a meggyőződésben nyer értelmet az ősi népi életbölcsesség is: segíts magadon s az Isten is megsegít.
• Valóban a szenvedés helye ez a világ, ahogy azt sokan gondolják?
– Mivel a világ az Istentől származik, a jóság jegyeit hordozza magán. Így az hivatásunk megélésének áldott helye, és nem büntetésünk lerovásának színtere.
• Miért van mégis a rossz, a szenvedés?
– Gyakran kérdezzük, hogy ha Isten jó, miért engedi meg a rosszat, miért nem szünteti meg a szenvedést? Meggyőződésünk, hogy nem Isten adja a rosszat, a szenvedést gyermekének, az embernek. Azoknak érzete sokkal inkább helytelen életvitelünk, téves szabadakarati választásunk eredménye, valamint a növekedés, a fejlődés velejárója.
Éppen ezért, ha a világ rosszaságát meg akarjuk változtatni, mindenekelőtt saját magunkat kell megváltoztatnunk, s a világban egyszerre mindennek helye és értelme lesz, megszűnik a rossz.
• Tehát nem a beletörődés az, amit tennünk kell?
– Nem, fokozott tudatosságra kell törekednünk. Minden pillanatban – s így a megpróbáló élethelyzetekben is – unitárius szellemiség szerint arra kell figyelünk, hogy miként van velünk Isten! Átéljük, hogy a nehéz helyzetekben is velünk van, hisz megsokszorozza lelki erőnket, növeli türelmünket, kitartásunkat, segítő társakat rendel mellénk, s így szeretettel övez, valamint növeli tudásvágyunkat, hogy felszámolhassuk a szenvedés forrását.
• Istennel való kapcsolatunknak milyen formái vannak?
– Istennel való kapcsolatunk formák felett áll, ő mindig velünk van úgy, ahogy nappal a fény, éjszaka a sötétség.
Ha mégis részletezésre törekszünk, azt mondhatjuk, hogy őt a gondolat és érzés szintjén tetten érhetjük az értelemben és a lelkiismeretben – belső tekintélyünk két forrásában – érvényre jutó isteni kijelentésben. A szavak szintjén Istennel az imádkozás köthet össze.
• Mit kell érteni az isteni kijelentésen?
– Isten szüntelen teremtő/gondviselő tevékenységének azt a megnyilvánulását, amely által egyre jobban megismerteti magát az emberrel, s ezáltal az ember tökéletesedését segíti. A kijelentést az ember vallási élmény formájában éli át.
• Egyedül Krisztusban jelentette ki magát Isten?
– Akik azt állítják, hogy Jézusban Isten a maga teljességében megjelent a földön, s hogy Jézus Istennek egyetlen fia, magát Istent szorítják korlátok közé. Ez nem állítása, hanem tagadása Isten gondviselő atyaságának. E szerint a “Mi Atyánk” megszólítás csupán tényleges tartalom nélküli üres szó. Csak egyetlen pont (Jézus) volna, ahol Isten találkozik és érintkezik az emberrel?
• Mit tanítanak hát az unitáriusok a kijelentésről?
– Isten minden pillanatban és minden gyermeke számára szüntelenül kijelenti magát. Az ember azonban a valláserkölcsi igazságokat csak fokozatosan, az alacsonyabb fokról a magasabb fele haladva tudja felfogni. Így azt mondhatjuk, hogy Isten kijelentéseiben nem kész igazságokat közöl, hanem olyanokat, amelyek az ember belső növekedésének, önmegvalósításának arányában tudatosulnak. Az isteni igazságok felismerése történhet közvetlenül a szentlélek munkája által és közvetetten a Szentírás(ok), a természet, a történelem, a művészi alkotások által.
• Mi a szentlélek?
– Istennek azon tevékenységét jelöljük e fogalommal, amikor teremtményeivel közvetlen kapcsolatot teremt. “A szentlélek Istennek reánk ható, bennünk működő, minket felemelő és hatásaiban megszentelő ereje.” (Varga Béla)
• Ki lehet részese?
– Mindenki, hisz Isten tevékenysége (= szentlélek) állandó, egyetemes. Tehát bárhol, bármikor, bárki részese lehet ajándékának, olyan mértékben, amilyen mértékben azt megvalósítja. “Isten bennünk lakozó erejét valóban akkor tapasztaljuk és érezzük, ha Istennek fiai vagyunk.” (Dávid Ferenc)
• Hogyan segítheti ezt az ember?
– Ha igyekszik akaratát összhangba hozni, ráhangolni Isten akaratára. Isten akaratának megismerését – s így az azzal való azonosulást – segíti a tanulás, az elmélkedés és a vallásos gyakorlatok, mint az imádkozás, a jócselekedetek gyakorlása és a böjtölés (!).
• Mi az imádkozás?
– Hagyományos értelemben: beszélgetés Istennel, mennyei Atyánkkal. Istennel való legszemélyesebb kapcsolatunk megnyilvánulása. “Te pedig amikor imádkozol, menj be a belső szobádba, és ajtódat bezárva imádkozzál Atyádhoz titokban; Atyád pedig, aki látja, amit titokban teszel, megfizet neked.” (Mt 6,6) Jézus tanítása alapján az unitáriusok elutasítanak minden közbenjárót Isten és ember között.
Isten mindent tud, még mielőtt kimondanánk (Mt 6,32), ezért imánkkal nem Istent kívánjuk megváltoztatni, befolyásolni, hanem önmagunkat. Imádkozásunktól nem a feladatok lesznek könnyebbek, hanem mi leszünk erősebbek azok teljesítéséhez. Tágabb értelemben: imádkozás minden olyan emberi megnyilvánulás (gondolat, szó és tett), amely az Örökkévaló jelenvalóságának tudatából fakad.
Hit
• Mi a hit?
– “A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés.” (Zsid 11,1) “A hit bizalom Istenben, mely által gyermeki kapcsolatot teremtünk Istennel, gondviselő Atyánkkal.” (Unitárius Káté, 48. válasz)
Hinni csak abban lehet, ami (még) nincs. De ha hiszünk benne, azonnal létezővé válik, mert a hit az ember legerősebb teremtő funkciója. Hatékonysága egyenes arányban áll a megalkotott kép tisztaságával. A hit tehát inkább érthető igeként, mint főnévként; folyamatként, semmint állapotként. Inkább újra és újra, mint most vagy soha. Hinni annyi, mint nem tudni biztosan hová, de mégis menni – bizalommal. Egy utazás térkép nélkül. (Buechner)
A hit legerősebb formája az Istenben való hit, mert ő az ember által felfogható leghatalmasabb nemlétező létező. Így a hit voltaképpen életstílus, olyan életvitel, amellyel Isten szeretetére válaszolunk. Ez nem hiedelmek gyűjteménye, hanem személyes hit.
• S a kétség... ?
– A kétség nem jelenti a hit ellentétét, annak része. (Paul Tillich) Valójában a kétségeken, szárnyalásokon és zuhanásokon megedzett hit az igazi hit. A személyessé tett, megküzdött hit igazabb minden örökölt vagy másoktól készen kapott hitnél. A hit lehetősége Isten ajándéka bennünk (Ef 2,8), amelyet szabadon elfogadhatunk vagy elutasíthatunk.
• Miben higgyünk?
– Hinni mindenben lehet, de a hit olyan, mint az útjelző: amiben hiszünk, arra tartunk. Mi unitáriusok arra törekszünk, hogy hitünk Istenben való bizalommá váljon, mert bízni csak abban lehet, aminek létezéséről meggyőződtünk. Az ilyen hit nem szemlélődő, kontemplatív, hanem aktív, cselekvő hit: “Ugyanígy a hit is, ha cselekedetei nincsenek, halott önmagában”. (Jk 2,17)
• A hit esetében hogyan érvényesül az unitáriusokra oly jellemző arany középút?
– A vallások nagy többségénél találkozunk a hit eldogmatizálásával vagy elracionalizálásával. Mi mindkét törekvést, a vallásosság változatlan dogmákban való megmerevítését és a túlzott ésszerűvé tételét is szélsőségesnek tekintjük. Az ész világosságával átvilágított, de misztériumától meg nem fosztott hit útja számunkra az arany középút.
Ember
• Bűnben fogantatott-e az ember?
– Ellenkezőleg, minden gyermek tisztának, jóra való képességgel születik.
• Mi a helyzet akkor az eredendő bűnnel?
– Ádám és Éva bűnbeesésének bibliai történetét úgy tekintjük, mint az akkori ember próbálkozását, amellyel a bűn és más emberi kérdések (miért kell dolgozni, miért fájdalmas a szülés, miért gyűlöli a kígyó az embert és fordítva stb.) eredetét kívánta megmagyarázni. A bűn mindenkinek személyes rossz cselekedete. Ellentétbe állna Isten szeretetével és igazságosságával, hogy az első emberpár bűnét a mi bűnünknek tekintse.
A gyermek tisztaságát, jóságát, Istenre való nyitottságát Jézus példaként állította tanítványai elé: “Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az Isten országa. Bizony, mondom néktek, aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen nem jut be abba.” (Lk 18,16-17)
• Ki hát az ember?
– Az Ég és a Föld, az anyag és a szellem gyermeke. Fizikai létadottságai a létezők világába sorolják, a természet törvényei alá rendelik. Az emberben azonban a lényegadó a lelki, szellemi adottság. Isten lelkét viseljük magunkban, amelyet az anyagi valóság és az idő törvényei nem uralnak.
Egyedül az ember rendelkezik tudatos szellemmel. Így arra hivatott, hogy létfenntartásán túl keresse és szolgálja az értékek világát, Isten országát. Ehhez az emberhez intézte Jézus felhívását: “Legyetek tökéletesek, miként a ti mennyei atyátok tökéletes”. (Mt 5,48)
• Miért vétkezünk mégis?
– Növekedése során minden gyermek követ el hibákat, így Isten gyermeke, az ember is. Olyankor is velünk van Isten.
• Bűneinket ember (pap) is megbocsáthatja?
– Csak az bocsáthat meg, aki ellen vétkeztünk: ha Isten ellen, akkor Isten, ha önmagunk ellen, mi magunk, ha felebarátunk ellen, felebarátunk. Isten előtt megbánni vétkeinket nem jelenti azt, hogy előtte ismeretlent tárnánk fel. Mégis, amíg meg nem bánjuk, elválasztó szakadék az köztünk és Isten között. Ha felismerjük és feltárjuk, hidat építünk, amely összeköt.
• Honnan tudhatjuk, hogy Isten megbocsátott?
– Onnan, hogy többé nem követjük el azt a vétket.
• Tehát nincs kiskapu. Ennyire felelősek vagyunk önmagunkért?
– Nemcsak önmagunkért, de embertársainkért és a világért is. Mindenért és mindenkiért. E felelősségtudat határozza meg emberségünk mértékét, mert embernek lenni nem állapot, hanem nehéz feladat.
Így egyetlen találkozás, egyetlen élethelyzet, történés sem lesz véletlen számunkra, hanem olyan ajándék, amelyben fejlődésünk lehetősége van elrejtve.
Jézus
• Isten fia ő?
– Igen, hisz minden ember Isten gyermeke az őt éltető örökkévaló lélek által.
• Jézus emberségének tanítása nem jelenti az ő lefokozását?
– Ellenkezőleg. Ha mindazt, amit tett, Istenként tette volna, megcsodálnánk, de nem lenne számunkra követhető példa “út, igazság és élet”. (Jn 14,6) De emberként győzve le azokat a kétségeket, kísértéseket, halálfélelmet, és emberként azonosulva oly mértékben Isten akaratával, ahogy az sem azelőtt sem azután senkinek nem sikerült: örök követendő példa számunkra. Az emberség hangsúlyozása nem jelent lefokozást a többi nagy vallásalapító/vallástanító: Zoroaszter, Konfuciusz, Lao-ce, Buddha, Mohamed vagy Rámakrisna esetében sem.
• Az unitáriusok tehát...?
– Követik Jézust és nem imádják. Példája szerint saját egyéni sorsunk felismerésével és felvállalásával ugyanúgy igyekszünk Isten küldötteivé (= krisztus) válni.
• Hogyan lehet őt ma követni?
– Jézus a vallást mint radikális emberséget élte meg korának ellentmondásokkal teljes körülményei között. (Mk 2,27) Ha önmagunk és embertársaink felemeléséért, boldogulásáért, Istenre találásáért teszünk, követjük őt.
• Mi tanításának központi tartalma?
– Isten országa fogalmában jelölte meg, amiről hasonlatokban és példázatokban tanított. Ennek megvalósulását önmagunkban kell keresnünk: “Az Isten országa nem szemmel láthatólag jő el. Sem azt nem mondják: Ímé itt, vagy: Ímé amott van; mert ímé az Isten országa ti bennetek van.” (Lk 17,20-21 – Károli-fordítás) Úgy lehetne összefoglalni, mint Isten gondviselése alatt teljessé váló szeretet uralma a Földön. Ez egyben az üdvösséget is jelenti.
• Az üdvözülés a halál után valósul meg?
– Az üdvösség nemcsak eljövendő, hanem jelenlevő valóság is. Jézus tanítása szerint Isten országának megvalósulása jelenvaló, közeli és távoli egy időben. Az unitáriusok ezt egy találó párhuzammal fejezik ki: az ember jellembeli növekedésével, ami az Isten akaratával való azonosulás fokát fejezi ki. Ez jelenvaló (most is bennem van a jó, az eszményi), közeli (minden pillanatban, minden helyzetben lehetek jobb is) és távoli, mintegy végső cél (mindig tudom, hogy a tökéletesség eléréséig még egy teljes élet sem elegendő). Az unitáriusok a jellem általi üdvözülést vallják. Alapja a belső békénk s az abból fakadó boldogság, amely nem cél, hanem az úton levés állapota.
A lelki béke kizárólagos keresése azonban egy igazságtalan társadalmi rendben ellentmond a vallás lényegének. Ezért minden áron törekednünk kell arra, hogy az igazságosság és szeretet követelményeinek érvényt szerezzünk. A lelki béke és a másokért tevés egységére utal Jézus a názáreti zsinagógában mondott beszédében: “Az Úr lelke van énrajtam, mert felkent engem, hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek, azért küldött el, hogy a szabadulást hirdessem a foglyoknak, és a vakoknak szemük megnyílását; hogy szabadon bocsássam a megkínzottakat.” (Lk 4,18-19)
• Tehát nem vagyunk determináltak az üdvözülésben?
– Az üdvözülés Isten és ember közös ügye. Isten minden gyermekét egyformán szereti és segíti: ő “azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság ismeretére”. (1Tim 2,4) E közös munkában mindenkor csak az ember lehet az, aki nem teljesíti az őrá háruló részt, és sohasem Isten.
• S az örökélet?
– Az emberben (is) levő, tér- és időkategóriák felett álló isteni lélek életére utal, amely a születés előtt is élt, és halál után is tovább él. A halál életünknek azt az elkerülhetetlen eseményét jelzi, amikor a testünk és a lelkünk végleg különválnak, miként a születés azok összekapcsolódásában testesül meg.
• Mi vár ránk a halál után?
– A halál utáni élet milyenségéről szóló spekulációkat elutasítjuk, akárcsak Jézus is tette. Aki igazán hisz Istenben, az nem tépelődik azon, hogy hova kerül a halála után, mennybe-e vagy pokolba. Ha a mennyország (Isten országa) most van, és bennünk van és Isten jó, miért kellene azon tépelődni?
Elég a bizonyosság, hogy ott is Isten vár ránk, és mivel megszűnnek a Tőle elválasztó földi, anyagi körülmények, nagyobb közelségben élünk ott Istennel. (1Jn 4,16) Mivel a jézusi felhívás szerinti tökéletességet (Mt 5,48) a földi életen belül nem érjük el, feltételezzük, hogy lelki fejlődésünk a halálunk után sem ér véget.
Figyelmünket inkább a halál előtti, mint a halál utáni életre összpontosítjuk.
• Mi lesz a testtel?
– A lélek távozása után a test halottá válik. Mint anyag, a természet biológiai törvényei szerint folytatja életét. A Biblia szerint: porból lett és porrá lesz. (Préd 12,9)
• A lélek tehát felsőbbrendű, mint a test?
– Értelmetlen ez a megkülönböztetés, hiszen földi életünkben a testen keresztül vezet az út a lélekhez. Növekedésünk legmegbízhatóbb visszajelzéseit testünktől nyerjük (pl. betegség, biológiai alkatunk és működésünk a lelki/szellemi valónk megnyilvánulásai), állapota lelkiállapotunkra is nagy befolyással van. Lelkünk csak testünkkel összhangban fejlődhet. Ezért testünk épségének, egészségének megőrzéséért felelősek vagyunk, értelmetlen rombolása Isten elleni vétek. “Vagy nem tudjátok, hogy testetek, amit Istentől kaptatok, a bennetek levő Szentlélek temploma, és ezért nem a magatokéi vagytok?” (1Kor 6,19)
• Krisztus vált meg bennünket?
– Mindenki csak önmagát válthatja meg Istennel való személyes kapcsolata által. Jézus nem vérével mosott tisztára minket, hanem tanítása és példája az az út, amely segít minket Istennel ily megváltói kapcsolatba kerülni. Az az üdvösség, hogy mentesek vagyunk itt a bűntől és nem a büntetéstől halálunk után.
Biblia
• Szent könyv?
– A vallások alapiratát gyakran nevezik így. A Biblia a keresztény és – részben – a zsidó vallás alapirata, ősi forrása. Az unitárius egyház is biblikus egyház, ami azt jelenti, hogy bibliai alapon áll, értékeli és tiszteli azt.
• Isten szava?
– Mi nem valljuk, hogy Isten diktálta volna azt szóról-szóra. Az ihlet forrása azonban mindig Isten, és így a Biblia felbecsülhetetlen érték számunkra, mert az nagyobbrészt nem más, mint az isteni kijelentésnek emberi lelkekben való visszhangra találása és annak írásba foglalása. Istenkereső utunkon éppen ezért nélkülözhetetlen jelentőséggel bír. Mint emberi munka, természetesen magán viseli azoknak a koroknak és szerzőknek a tévedéseit is, amelyek és akik megalkották. Lukács evangélista erről az emberi tényezőről nyíltan beszél. (Lk 1,1-4)
• Hogyan kell hát olvasni?
– A Bibliában saját korunk és életünk kérdéseire keresünk érvényes feleletet. Ezért különbséget kell tenni az örök érvényű és az esetleges között. Ebben a szétválasztásban segíthetnek minket a bibliatudomány eredményei. De a cél mindenkor a személyes olvasat megtalálása. Éppen ezért nyitott értelemmel és tiszta lélekkel kell azt tanulmányozni, úgy olvasva, mintha az személyesen nekünk íródott volna. “Nincs olyan keresztény, kinek az Isten annyi lelket nem adna, hogy a szentírásból nem érthetné, mi szükséges az ő üdvösségére. Csak a szentírást meg ne vesse, mert igaz a Krisztus ígérete: Keressetek és találtok, zörgessetek és megnyittatik néktek.” (Dávid Ferenc)
Egyház
• Mi az egyház?
Nem kő, nem falak, nem üveg, hanem az a lelki közösség, amelyet mi emberek egymással és Istennel alkotunk.
Látható formája azt a közösséget jelenti, amely időről-időre egybegyűl Isten nevében. De valójában jelenti mindazokat, akiket Isten akaratának megvalósítására világszerte felhasznál. E két kör a túlzott optimisták (és némely szekta) szerint fedi egymást, a pesszimisták szerint még csak nem is érintkezik. Jóllehet az unitáriusok általában tántoríthatatlan optimisták, e kérdésben mégis inkább realista állásponton állunk: a két kör alkalmanként találkozik.
• Szükséges-e hát az egyház?
– Ha az embert egyedül Istennel való kapcsolata határozná meg, akkor nem lenne szükség egyházra. Az embert azonban embertársai irányában is alapvető kapcsolat határozza meg. Ezt fejezi ki Jézus is a szeretet Istenre és emberre irányuló kettős parancsolatával (Mk 12,28-34) E kettős kötődés összhangos megélésére nevel az egyház. Természetesen nemcsak az egyházban kell és lehet gyakorolni Istenre és emberre vonatkozó kötelességeinket, de az egyház olyan külső, intézményes keretet is biztosít, amelyben teljesebb és hatékonyabb lehet az Istenért és emberért élés egyidejűségének megvalósítása.
• A szabadelvűség nem zárja ki az intézményes jelleget?
– A léleknek testre van szüksége, a tartalomnak formára. A vallás is igényli a külső szervezett keretet, intézményként tudja csak fenntartani magát és gyakorolni sajátos hivatását. A szélsőséges individualizmusból fakadó intézményellenesség régi liberális tévedés.
• Ki előtt nyitott az unitárius egyház?
– Egyházunk a lélek egyháza, minden ember előtt nyitott. (Elutasítjuk a kizárólagosság vagy a felekezetiség szűkkeblű eszméjét.) A szolgáló szeretet otthona s mint ilyen, a hatalmat csak lelki tekintély formájában gyakorolhatja.
• Állandó?
– Szüntelenül változó. Állandó feladatunknak tartjuk a vallási szervezetek reformálását, hogy azok minden korban megfelelhessenek annak az örök tartalomnak, amely legtisztábban az evangéliumokban mutatkozott meg, kielégíthessék a mindenkori ember hitszükségleteit és szolgálják az ember szabadságát. Az örökkévaló tartalmat kornak és időnek megfelelő formában lehet és kell eljuttatni az emberhez. Szolgálatát az ember és a társadalom konkrét egzisztenciális helyzetében végzi. Részt kell vállalnia az ember minden problémájának megoldásában: “Egymás terhét hordozzátok, és így tölthetitek be a Krisztus törvényét.” (Gal 2,6)
• Miért nincs unitárius szerzetesrend?
– Az egyház nem élhet légüres térben remetekereszténységet, hanem benne kell élnie a társadalomban, a világban, de mégis másnak kell lennie, mint az. Jézus sem maradt egész életében a pusztában. A (lelkészi) szolgálatra való felkészülésben az időszakosan alkalmazott szerzetesi gyakorlatok, életforma hasznos lehet.
• Az istentisztelet helye a templom?
– Noha vallásunk egyik fő tanítása, hogy Isten nem kézzel csinált templomokban lakik (ApCsel 17,24), hanem lélekben és igazságban imádandó (Jn 4,24), mégis az unitárius istentisztelet és szertartások sajátos helyének a templomot tekintjük.
• Miért olyan egyszerű az unitárius templom?
– A látványosság vonzza az embereket, ezt mi is tudjuk. De a templom az Isten és a gyülekezet találkozásának helye, ezért elutasítunk minden olyan képet, szobrot, látványosságot, ami ezt a közvetlen kapcsolatot akár külsőségekben is megzavarhatná: “Ne csinálj magadnak semmiféle istenszobrot... ne imádd és ne tiszteld azokat” (2Móz 20,4-5)
Így templomaink fehér falaikkal, széles ablakaikkal általában kifejezik vallásunk lényeges jellemvonását, a világosságot. Stílus szempontjából az ősszékely fatornyos templomtól a gótikán keresztül a legmodernebb szabad stílusig mindenfajta megtalálható. A templom részei között nem állítunk fel fontossági sorrendet, mint: hajó, kar, tornác stb. Mivel protestáns jellegünkből kifolyólag istentiszteleteink gerincét a tanító szónoklat képezi, ezért templomaink középpontjában a szószék és az úrasztala állnak.
• Milyen az istentisztelet?
Az istentisztelet számunkra az Istennel és embertársainkkal való lelki közösségünk megélésének áldott alkalma. Ezért szükségesnek tartjuk annak rendszeres és gyakori látogatását. Mivel e kettős kapcsolat éltető valóságát egyre tudatosabban kívánjuk megélni, ezért istentiszteletünk kerüli az extatikus megnyilvánulásokat, hisz az ember számára csak az válik valósággá, amit tudatossá tud tenni. Így tartózkodunk a túlzott ceremoniális megnyilvánulásoktól is, de az istenit közelebb hozó “szakrális színjáték” teljes racionalizálásától is: a kettő között helyezkedik el az unitárius istentiszteleti gyakorlat, amely nem arra hivatott, hogy gépiesen közvetítse Isten kegyelmi erejét, hanem hogy kötelességeinkre figyelmeztetve Jézus követésére, a jócselekedetek gyakorlására és emberségünk teljesebb megélésére buzdítson. Általuk nem Isten akaratát kívánjuk befolyásolni, ellenkezőleg, ahogy Ferencz József püspökünk is tanította: “A szertartás az Isten akaratja iránti keresztény önmegtagadás jellegével bír”.
Célja tehát az ember jellemi megváltoztatása, tökéletesítése. Éppen ezért a tanítvánnyá nevelést tekintjük elsőrendűnek, amelyet aztán követhet a szertartás, amely egy sajátos lelki-erkölcsi folyamatot jelenít meg.
• A prédikáció... ?
– A mindennapi élet valósága által kínált konkrét kérdéseket, helyzeteket, amelyekkel mindenki találkozhat életútja folyamán, úgy mutatja fel, hogy azokra a hallgatók maguk találják meg a leghelyesebb megoldást, viszonyulást, amely összhangban áll a jézusi lelkülettel, magatartással, tanítással.
• Milyen szertartásokat gyakorol az unitárius egyház?
– A keresztelést és az úrvacsorát. Mi nem használjuk ezekre a sacramentum, szentségek kifejezést, amely a katonai élet kötelező eskütételét jelölte, s amelyet a középkori egyház aztán az egész életet átölelő bűnbocsánatot és üdvözítő kegyelmet közvetítő csatornának tekintett. (Ezen szentségek száma hét.)
• Mi a keresztelés?
– Három mozzanatot különítünk el a keresztelés szertartásában: hálaadás az Isten legnagyobb ajándékáért, a gyermekért; fogadalomtétel a szülők, keresztszülők és a gyülekezet részéről, hogy a gyermeknek gondját viselve őt Jézus tanításának szellemében igaz, jellemes embernek nevelik; az unitárius egyházba való külső, jelképes beavatás, amely az akkorra már nagykorúvá váló ifjú konfirmálásával, öntudatos vallástételével válik teljessé.
• Az úrvacsora: Jézus valóságos testének és vérének fogyasztása?
– Mi az úrvacsora szertartásával Jézus halálára, de főleg életére és tanítására emlékezünk: “Ez az én testem, mely tiérettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”. (Lk 22,19) Lényege az a lelki közösség, amely Isten, Jézus, felebarátunk és önmagunk négyes síkján valósul meg, s amelyen keresztül az emlékezés sokkal inkább bizonyságtétellé válik. Ezt megfelelő lelki felkészülésnek, önvizsgálatnak kell megelőznie. “Az úrvacsora csak elindít egy folyamatot, amelyet nekünk kell kiteljesítenünk, egészen a megvalósulásig.” (Kriza János püspök)
A kenyér és bor formájában gyakorolt úrvacsora számunkra is üdvözítő cselekmény, de abban az értelemben, ahogy Jézus is számunkra út az üdvösség felé, Isten felé, a tökéletesség felé. Azonban nem mozgólépcső, amely magától visz, hanem olyan, amelyen nekünk kell járnunk.
Összefoglaló
• Néhány pontban össze tudnád foglalni, hogy ennek a vallásnak melyek azok a sajátosságai, amelyek létjogosultságát igazolják?
– A legszomorúbb, hogy ezeket sajátságoknak kell nevezni. Íme néhány:
• A megvalósíthatóságig egyszerűsített, de a nagy vallási hagyományok tanításával harmonizáló vallás. Ez azt jelenti, hogy nem állít elődbe teljesíthetetlen követeléseket, átláthatatlan dogmatikai csapdába nem csal. Hitedet, tudásodat realizálhatod. Azt mutatja fel, ami Isten megtalálásához és a vele való éléshez elégséges és szükséges.
• Embereszménye a normális ember, nem a megszállott, nem az elhúzódó, a különc, a tudós, hanem az ember a maga teremtett egy-ségében és egy-szerűségében.
• A célt felmutatja: a bennünk levő isteni természetet kimunkálni, vallási nyelven: Isten fiává válni. Az út: Jézus példája. De ami a legfontosabb: az úton önmagad lehetsz. Nem kell semmilyen álarcot, hitvallást vagy magatartást kényszerből magadra öltened. Sőt arra kötelez, hogy valódi önmagad légy ezen az Isten felé vezető úton.
• Tudatosítja benned, hogy felbecsülhetetlen értékkel bírsz: az ég és a föld benned érhet össze, a jóság általad nyilvánulhat meg. Nem kíván az egyház rabságába kötni azáltal, hogy bűnben fogantnak, kárhozatra ítéltnek stb. nevez, aki bűnbocsánatot csak az egyházon keresztül nyerhet.
• Így növekedésed felelősségével személyesen állhatsz Istened előtt. Nem papoknak gyónsz, és nem egy olyan Krisztushoz könyörögsz, aki bűneidet már előre magára vette és vérével tisztára mosott téged, hanem arra a felelősségre tanít, hogy saját életeddel kapott küldetésedet ismerd fel és teljesítsed – ahogyan Jézus is felismerte és teljesítette a magáét. Te vagy az anyag és te vagy a művész is: önmagadat kimunkálni igazi hivatásod. Ebben Isten az erőt adó forrás és a mintát adó cél.
• Az istentisztelet nem kiragad életünk valóságából, hanem éppen abba próbál behelyezni, és az adott léthelyzetünk megoldására ébreszti fel bennünk a jézusi szellemiséget. Nem azzal áltat, hogy az isteni akaratot számunkra előnyös módon befolyásolja, hanem azt mutatja fel, hogy saját akaratunkat miként hangolhatjuk rá az Örökkévaló akaratára.
• Tiszteletben tartja a Kimondhatatlant. Nem tesz úgy, mintha ismerné mindazokat a kérdéseket, amelyeket ember nem ismerhet.
• A türelem vallása: általa felül emelkedhetsz az egyedül üdvözítő hit elvakultságán, amely az igazság nevében és terjesztése érdekében Isten teremtményeit is képes elpusztítani. Megérted, hogy Isten a végső szintézis, Akiben a különbözőség Egységgé olvad. Egy az Isten!
Egyháztörténeti áttekintő
1510-1520. Dávid Ferenc Kolozsváron született, születésének évszámát nem ismerjük pontosan. Apja a szász nemzetiségű Hertel Dávid, anyja valószínűleg magyar. Nevét az akkori humanista szokás szerint apja keresztneve után Franciscus Davidisre latinosítja, majd a magyar Dávid vezetéknevet veszi fel.
1545-1551. A kolozsvári, gyulafehérvári és brassói iskolák elvégzése után Dávid Ferenc külföldi tanulmányokat folytat a wittenbergi és az Odera menti frankfurti egyetemen. A teológia és a bölcsészet terén kiváló tudást szerez, és megismeri a reformáció eszméit.
1551-1555. Hazatérése után Besztercén iskolaigazgató, Petresen lelkész, majd Kolozsváron 1553-tól iskolaigazgató (az első magyar protestáns főiskola rektora, segítőjének Basilius Istvánt választja). 1555-ben választás eredményeként Kolozsvár főlelkésze lesz. Ettől kezdve az Erdélyben kibontakozó reformáció egyik vezéregyénisége.
1555. A széki zsinaton Dávid Ferenc az erdélyi reformáció elismert teológusaként Stancaróval, az olasz szabadgondolkodóval vitázik a megváltás tanáról. A zsinat határozatainak megvédésére írja meg és adja ki Dialysis címen első latin nyelvű munkáját.
1563. Blandrata György, olasz antitrinitárius (háromságtagadó) orvos, Erdélybe jön, ahol a fejedelem orvosaként és belső tanácsosaként vezető szerepet vállal az erdélyi hitújítás küzdelmeiben.
1566. január 20-án a kolozsvári nagytemplom szószékén mondja el Dávid Ferenc az első unitárius szellemű prédikációját.
1566. április 24-27. Az első gyulafehérvári hitvitán Dávid Ferenc és Méliusz Juhász Péter Isten egységének és háromságának kifejezésbeli kérdéséről vitáznak. Jelen van János Zsigmond fejedelem is.
1567. János Zsigmond átadja Dávid Ferencnek a gyulafehérvári nyomdát, s ezáltal elősegíti a reformáció terjesztését. Dávid Ferencnek még ebben az évben két magyar (Rövid magyarázat, miképpen az Antikrisztus az igaz Istenről való tudományt meghomályosította; Rövid útmutatás az Istennek igéjének igaz értelmére) és egy latin nyelvű munkája jelenik meg (Refutati scripti Petri Melii), közülük a legjelentősebb a Rövid Magyarázat. Ebben az unitárius reformáció hitelveit fejti ki a Biblia alapján.
1568. január 6-13. A tordai országgyűlés kimondja a lelkiismereti és vallásszabadságot Erdélyben. Ez a határozat, amely példa nélküli a korabeli Európában, az unitarizmus állami elismerését és az egyház megalapítását jelenti.
Március 8-18. A második gyulafehérvári hitvita után az erdélyi magyar egyház elveszíti helvét jellegét, és túlnyomóan az újonnan bevett vallás követője lesz. A hitvita következményei az unitáriusok győzelmét valószínűsítik. A hagyomány szerint a hitvitáról hazatérő Dávid Ferenc az akkori Tordai utca szegletén lévő kerek kőre állva mond beszédet, amelynek hatására Kolozsvár lakossága unitárius vallásra tér. (Ez a hagyományunkra emlékeztető kerek kő a kolozsvári belvárosi unitárius templomban látható.)
Ebben az évben Dávid Ferencnek több munkáját is kiadják Hoffhalter gyulafehérvári nyomdájában. Ezek közül a legfontosabbak: De Falsa et vera unius Dei és Az Szent Írásnak fundamentumából vett magyarázat.
Kolozsváron a magyar és a német (szász) unitáriusoknak közös, kétnyelvű egyházközsége és istentisztelete van. A városi tanács is unitáriusokból áll.
1569. Az év elején Heltai Gáspár kolozsvári szász lutheránus prédikátor, magyar író, bibliafordító és nyomdász Dávid Ferenc követője, munkatársa lesz.
Október 20-25 között Nagyváradon magyar nyelven tartanak hitvitát, hogy azt a nép is érthesse. A hitvita jegyzőkönyvét Dávid Ferenc 1570-ben adja ki Heltai Gáspár kolozsvári nyomdájában. A hagyomány szerint a hitvitát követően mintegy háromezren csatlakoznak Dávid Ferenc vallásához.
1570. Ebben az esztendőben számos külföldi szabadgondolkodó és háromságtagadó teológus talál menedéket Erdélyben: Sommer János, Neuser Ádám, Francken Keresztély, Paleologus Jakab, Glirius-Vehe Mátyás és mások. A menekültek patrónusa Gerendi János és köre, akik szinte valamennyi menekültet vendégül látnak, és tanaikat többé-kevésbé beépítik eszmevilágukba.
1571. január 6-14. A marosvásárhelyi országgyűlés megerősíti az 1568-as évi tordai országgyűlés vallás- és lelkiismereti szabadságot kinyilvánító határozatát. Ettől az esztendőtől kezdődően az unitárius vallás recepta religiová válik Erdélyben.
Március 14-én meghal János Zsigmond, az unitárius reformáció pártfogója és nagy jótevője. János Zsigmond halála után Dávid Ferencnek két fontos munkája jelenik meg: Az egy ő magától való felséges Istenről és az ő igaz fiáról, a názáreti Jézusról és Az egy Atya Istennek és az ő áldott szent fiának, a Jézus Krisztusnak istenségéről igaz vallástétel.
Báthory István, Erdély új fejedelme, a katolikus egyház restaurációjára és az unitarizmus visszaszorítására irányuló valláspolitikát vezet be. A gyulafehérvári nyomdát elveszi az unitáriusoktól, majd 1571 szeptemberében bevezeti a cenzúrát. Ennek értelmében a fejedelem megtiltja a régi vagy új írók vallásos munkáinak engedély nélküli kiadását és terjesztését. A következő évben érvénybe lépteti az ún. innovációs törvényt, mely szerint tilos minden újabb vallási reform, az újítókat pedig maga a fejedelem bünteti meg.
1574. Az első unitárius mártír halála: a nagyharsányi (Baranya, Magyarország) hitvitában résztvevő Alvinczi György unitárius prédikátort vallási ellenfelei halálra ítéltetik és kivégeztetik. Az unitárius hitelvek Magyarországra is átterjednek.
1576. január 28. A medgyesi országgyűlésen Dávid Ferenc unitárius püspöki tisztségét hivatalosan is elismerik, s ezáltal megerősítik az unitárius egyház püspökválasztói jogát.
1578. március. Dávid Ferenc Tordára zsinatot hív össze, amelyen 322 lelkész vesz részt. Itt fogadják el a szabad vizsgálódás (communis profetia) elvét, mely szerint senki sem vádolható és ítélhető el az innovációs törvény megsértéséért, ha olyan kérdéseket vizsgál, amelyekről még nem született zsinati döntés.
1579. június 1-2. A gyulafehérvári országgyűlés az innovációs törvény megsértésével vádolja Dávid Ferencet. Dávid Ferenc a lelkészek túlnyomó többségével együtt azt tanítja, hogy az ember Jézust nem kell imádni. Ez a tanítás nem újítás, szükségszerűen következik az egy Istenről vallott hitfelfogásból. Blandrata György azonban hitújítóként bevádolja őt a fejedelemnél, aki eltiltja a prédikálástól és házi őrizet alá helyezi. A súlyos beteg Dávid Ferencet az országgyűlés újítás címén elítéli: “A fenséges fejedelem megértette ezt az egész ügyet; megértette, hogy te [Dávid Ferenc] agyad vezetése szerint az Egyház véleményét semmibe véve, ebbe az istentagadásba, átkos és hallatlan káromlásra vetemedtél, és az ország határozatai ellen nyilatkoztál és újítottál; ő magassága tehát veled szemben, érdemed szerint példás büntetést szab ki, mert másokat is az ilyen rajongó újításoktól vissza kell riasztani. Azalatt a fenséges fejedelem őrizet alatt fog tégedet tartani, amíg felőled máskép határoz”. Dávid Ferencet Déva várába zárják, ahol négy és fél hónapi szenvedés után 1579. november 7-én meghal. Halálának körülményei és temetési helye ismeretlenek.
1582-1587. Bogáti Fazakas Miklós lelkész verses bibliafordításokat készít, amelyek az Ószövetség költői részleteit tolmácsolják magyarul. A históriás énekeiről is ismert szerzőt az irodalomtörténet a Balassi Bálint előtti irodalom első modern költőjeként tartja számon.
1592. Enyedi Györgyöt, a 16. század egyik kiváló tudósát, szépíróját és teológusát püspökké választják. Életműve az Explicationes locorum veteris et novi testamenti, ex quibus trinitaris dogma stabiliri solet című munka 1598-ban jelenik meg (Toroczkai Máté 1619-ben adja ki magyar fordítását), amelynek itthon sok példányát nyilvánosan elégetik a vallási türelmetlenség következtében, de amely Európa-szerte olyan nagy érdeklődést vált ki, hogy Gröningenben 1670-ben másodszor is kiadják. A magyar irodalomtörténetben főleg Gismunda és Gisquardus históriájának verses fordítása teszi emlékezetessé nevét.
1600. A lécfalvi országgyűlés vallásügyi határozatában találkozunk először vallásunk hivatalos unitárius elnevezésével (unitaria formában). Egyházunk 1638-tól önazonossága meghatározására következetesen ezt az elnevezést használja. Nyomtatványainkban gyakran párhuzamosan fordul elő a két alakváltozat, 1700-től kezdődően pedig a magyar unitárius elnevezés fokozatosan kiszorítja az unitariát.
1618. november 11. Az erdőszentgyörgyi zsinaton az unitárius egyház elhatárolja magát a szombatosságtól. Ez a mozgalom a 16. század végén jelentkezik Erdélyben. Alapítója a hagyomány szerint Eőssi András volt. A mozgalom szellemi vezére és magvetője Glirius-Vehe Mátyás. Szervezője és tanainak kifejtője Péchi Simon a 17. század elején. A szombatosságot újítás címén a fejedelmek üldözik.
1638. Az unitáriusokra rákényszerítik az ún. dési egyezséget, amely arra kötelezi őket, hogy Jézust isteni tisztelettel imádják, az Atya, Fiú, Szentlélek nevében kereszteljenek, vallási könyveiket bocsássák fejedelmi cenzúra alá. A szombatosság elnyomása címén megkezdődik az erőszakos térítés és a templomok elvétele. Egy-egy falu népének a naponta háromszori megszámlálása azt eredményezi, hogy estére az emberek többsége áttér a református vallásra, így a többségi rész törvényével sok unitárius templomot elvesznek.
1660. A lengyelországi unitáriusok gyászéve. Az 1658-as évi országgyűlés az ellenreformáció sugalmazására kimondja, hogy az unitáriusok 1660. július 10-ig térjenek át a katolikus vallásra, vagy hagyják el az országot. Sokan áttérnek, egy részük azonban hazáját elhagyva Poroszországban, Svájcban, Németalföldön és Angliában talál menedéket. Egy nagyobb csoport Erdélybe menekül, itt az unitáriusok testvéri szeretettel fogadják őket. Legtöbben közülük Kolozsváron telepednek le, önálló lengyel unitárius egyházközséget szerveznek, amely 1793-ig áll fenn, azután beolvad a magyar unitárius egyházközségbe.
1691. A lipóti diploma kihirdetése után megindul a Habsburgok által hivatalosan támogatott ellenreformáció, amelynek célkitűzései között ott szerepel az Unitárius Egyház megsemmisítése is. A katonailag is támogatott egyenlőtlen küzdelem több mint százötven évig tart, s egyházunkra súlyos megpróbáltatásokat hoz. Elveszik iskoláink és templomaink egy részét, a közhivatalokból kizárják a protestánsokat, továbbá sok más hátrányos megkülönböztetésben részesítenek.
1696. Kmita Andrásné született Wilhelm Krisztina adományából új nyomda létesül Kolozsváron, amit aztán a főtéri templom visszafoglalásakor más egyházi javainkkal együtt 1716-ban elvesznek.
1697. Kolozsvár nagyobb része, a nagytemplom és a piactéri főiskola is leég május 6-án. Az újjáépítés a németalföldi protestánsok segélyével válik lehetővé. A gyűjtés érdeme Kolozsvári Dimény Pál rektort illeti.
1716. A Habsburgok katonai erővel elfoglalják a kolozsvári, tordai, dési és több más templomunkat, a hozzájuk tartozó javakkal együtt. Ilyen foglalások Erdély-szerte folynak. Kolozsváron az unitáriusok közel nyolcvan évig csak magánházakban tarthatnak istentiszteletet. 1718-ban a kolozsvári piaci főiskola helyiségeit is elveszik.
1737. Az 1716-1737 közötti időszakban az egyház összegyűjti belső erőit, anyagilag, közigazgatásilag újraszervezi magát. A világiak az egyház megmentésére összefognak, két főgondnokot választanak, és közös tanácsot létesítenek az egyháziakkal. Ez évben választják püspökké Szentábrahámi Lombárd Mihályt, aki egyházunk megmentéséért gondviselésszerű munkát végez. ő írja meg latin nyelven az első rendszeres unitárius hittant: A keresztény teológia rendszere címmel, amelyet maga a császári udvar is példaértékűnek minősít nyitottságáért és szerénységéért.
1767. Kénosi Tőzsér János latin nyelven írni kezdi Az erdélyi Unitárius Egyház története című összefoglaló munkáját, amelyet halála után Uzoni Fosztó István folytat, majd az ő halálát követően Kozma Mihály és fia egészít ki. Az Uzoni Fosztó István neve alatt ismert munka nélkülözhetetlen forrása az unitárius történetírásnak.
1773. Agh István püspök és Kovácsi Tamás főjegyző kihallgatásra jelentkezik a Kolozsváron tartózkodó József trónörökösnél. A püspök ismerteti az unitáriusokat ért sérelmeket és bántalmakat. A hagyomány szerint a kihallgatás során a későbbi császár a következő nyilatkozatot teszi: “Mi azt mondjuk, hogy senki sem üdvözülhet, aki nem él a római hitben, de nem lenne rossz megengedni azt a képességet, hogy mindenki választhassa azt az utat a mennybemenetelre, amely neki tetszik.”
1781. A Türelmi rendelet megjelenési éve. II. József ezzel a rendelettel az ellenreformáció önkényeskedését, a katolikus egyház egyeduralmát kívánja korlátozni, és a felekezetek közötti békét szolgálni.
1785. A keblitanács (presbitérium) megalakulására vonatkozó egyházi törvény kiadásának éve, amely az egyházközségek vezetésébe a jobb igazgatás érdekében alsó szinten bevonja a világiakat is. Ekkor szövegezik meg az egyházközségi törvényeket.
1786. Lázár István rektort püspöknek választják. Püspöksége idején közel ötven új unitárius templom, torony és iskola épül, nagyrészt a hívek önkéntes adakozásából. Sok helységben azonban csak a lakott területen kívül engedik meg az unitárius templom építését.
1791. Suki László, a (kolozsvári) főiskola első gondnoka, végrendeletében minden vagyonát az egyháznak és a főiskolának hagyja. Ez az alapítvány teszi lehetővé a főiskola új épületének felépítését. Suki László személyében a 18. századi legnagyobb jótevőnket tiszteljük.
1793. A homoródalmási zsinat, P. Horváth Ferenc főgondnok javaslatára egy középfokú (“a retorikáig tanító”) egyházi iskola felállítását határozza el Székelykeresztúrra. Az iskola közadakozásból épül fel, és 1804-ben megkezdi működését. Az építés és szervezés lelke Szabó Sámuel, a kollégium első igazgatója.
1792-1796 között épül fel Türk Antal tervei szerint a ma is álló, sok szempontból mintának tekintett, új kolozsvári unitárius templom.
1801-1806 között készül el a kolozsvári Unitárius Kollégium kétemeletes régebbi épülete.
1821. Hivatalos kapcsolatfelvétel az angol unitáriusokkal. Szigetországbeli hittestvéreink levelet küldenek egyházunknak, amelyben ismertetik vallásukat, történetüket és helyzetüket. Egyházunk válaszlevélben ismerteti hitelveinket, szervezetünket és történelmünket. A két egyház között az érintkezés 1858-tól válik rendszeressé.
1831. Az észak-amerikai unitárius egyházzal való kapcsolat kezdete. Bölöni Farkas Sándor észak-amerikai útjának és közvetítésének köszönhetően megkezdődik a levelezés egyházaink között. Bölöni Farkas Sándor Utazás Észak-Amerikában című, 1834-ben kiadott munkájában beszámol az amerikai unitáriusokkal való találkozásáról is. Az amerikai unitárius egyháznak köszönhetően tehetséges lelkészeink a későbbiekben az amerikai unitárius teológiai intézetekben folytathatnak tanulmányokat.
1837. Brassai Sámuelt kolozsvári főiskolai tanárrá, a következő évben pedig rektorrá választják. Megválasztása a “szabadelvűek győzelme volt az aulikusok felett.” Tanári munkásságával új korszak kezdődik a főiskola életében. Ez évben jelenik meg Istent dicsőítő magasztalások és esedezések címen, a jelenleginek is alapját képező új énekeskönyv, Aranyosrákosi Székely Sándor szerkesztésében.
1839. Kiadják az első, nyomtatásban is megjelent unitárius egyháztörténelmet. Szerzője Aranyosrákosi Székely Sándor, címe Az unitária vallás történetei Erdélyben.
1841. Bölöni Farkas Sándor, a felvilágosult haladó szellemű író és öntudatos unitárius, végrendeletében a kollégiumnak adományozza könyvtárát.
1841-1847. A főiskolai és alsó fokú oktatást Brassai Sámuel tervei alapján korszerűsítik. A latin helyett az anyanyelvű oktatást vezetik be, az osztályrendszert szakrendszerrel helyettesítik. Ez a reform lehetővé teszi az oktatás és nevelés színvonalának emelését.
1848. A vallásügyet korszerűen rendező 1848. évi XX. törvénycikk első pontja kimondja, hogy “az unitárius vallás törvényesen bevett vallásnak nyilváníttatik”. A szabadságharc idején nehéz volt egyházunk helyzete: iskoláinkban szünetelt a tanítás; tanulók, tanítók, lelkészek, hívek nagy számban vettek részt a harcokban; a nemzetiségi helyeken levő egyházközségek sokat szenvedtek.
1860. Simén Domokos lelkészjelöltet az Egyházi Képviselő Tanács a Manchester New College-ba küldi tanulmányai folytatására.
Simén Domokos Székelykeresztúron kollégiumi, majd Kolozsváron főiskolai tanár. Hivatását a tanításban és a tudomány művelésében találta meg. Korai halála (1878) megakadályozza munkája folytatását. Evangéliumi csodák és A szentháromság eredetének és kifejlődésének története című művei teológiai irodalmunk maradandó értékei.
1861. Kriza János és Nagy Lajos szerkesztésében kiadják a Keresztény Magvető című unitárius teológiai folyóiratot, amelynek célja “a keresztény eszmék s általában az erkölcsileg szép, jó, igaz magvaink vetése és fejlesztése”. A Keresztény Magvető az első teológiai folyóirat Erdélyben.
1864. Megjelenik Ferencz József kolozsvári lelkész, majd püspök kátéjának első kiadása. Napjainkig húsz átdolgozott kiadást ért meg; az utolsó 1991-ből való. A különböző kiadások tükrözik hitelveink fejlődését.
1865. Orbán Balázs, “a legnagyobb székely” áttér az unitárius vallásra. Fő műve, A Székelyföld leírása 1868-1873 között jelent meg. 1876-ban és 1890-ben alapítványt tesz a székelykeresztúri unitárius gimnázium tanulóinak nemzetiségi és felekezeti megkülönböztetés nélküli segélyezésére.
1868. Egyházunk fennállásának 300. évfordulója, amelyen az angol hittestvérek képviselői is jelen vannak. Ez az első történelmi évforduló, amelyet Dávid Ferenc halála óta az unitáriusok nyilvánosan megünnepelhetnek.
1870. William Channing amerikai unitárius teológus válogatott műveinek első kötete megjelenik magyar nyelven. A fordítást Kriza János püspök kezdeményezte a főiskolai tanárok és lelkészek közreműködésével. Channing művei hozzájárultak teológiánk fejlődéséhez.
1875. Megjelenik Ferenc József Unitárius kis tükör című munkája. Ez a munka egyházunk történetének, hitelveinek, szertartásainak és szervezetének rövid foglalata. 1930-ban Vári Albert átdolgozásában új kiadása jelent meg.
1885. augusztus 29-én Boros György javaslatára Dávid Ferenc Egylet néven megalakul az az egyháztársadalmi szervezet, amelynek célja a vallásos és erkölcsi élet ápolása. Első elnökének Brassai Sámuelt választják meg.
1888. A Dávid Ferenc Egylet kiadásában megjelenik az Unitárius Közlöny című folyóirat, amely később egyházunk réteglapja lesz. Első szerkesztői Nagy Lajos és Boros György.
Szeptember 10-én keltezett végrendeletében Berde Mózes páratlan szorgalommal megtakarított egész vagyonát az Unitárius Egyházra hagyja. Gondoskodása külön kiterjed a tanuló ifjúságra az ún. cipóalapítvány létesítésével, amely sok szegény sorsú és szorgalmas ifjú tanulását teszi lehetővé.
1890. október 26-án Budapesten felavatják az első fővárosi unitárius templomot a városvezetőség által ajándékozott telken. A hajdani Koháry és Alkotmány utca szegletén álló díszes épület Petz Samu tervei alapján épült.
1898-1901. Felépül az Unitárius Kollégium új, Pákei Lajos által tervezett épülete, amelyben a kollégium, a teológiai intézet, a püspökség és más egyházi intézmények kapnak helyet.
1900. Bostonban megalakul az Unitárius és Szabadelvű Vallások és Egyházak Világszövetsége (International Association for Religious Freedom).
Kolozsváron megalakul az első unitárius ifjúsági szervezet, amely a későbbi Dávid Ferenc Egylet Ifjúsági Köreinek Egyetemes Szervezete (1928), és a mai Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet (1990) jogelődje.
1905. A székelykeresztúri unitárius lelkészkör megbízásából Lőrinczi István szerkesztésében megjelenik az Unitárius Egyház című, egyházon belüli ellenzéki lap.
1907. Megjelenik az Unitárius Szószék című folyóirat II. kötete. (Az első kötet Magyarország fennállásának ezeréves tiszteletére Simó János szerkesztésében jelent meg 1896-ban.) Célja a lelkészek szószéki szolgálatának támogatása és az egyházi beszédirodalom fejlesztése. Szerkesztőit a mindenkori Lelkészkör kérte fel erre a felelősségteljes munkára. A kommunista rendszer ezt a teológiai szaklapot is megszünteti.
1910. Megalakul az Unitárius Nőszövetség.
Felavatják az első Dávid Ferenc-emléktáblát a dévai várban. Az emléktáblát azóta a vandál pusztítások miatt többször újra kellett állítani. A hagyomány szerint Dávid Ferenc börtöne nem a mostani emléktábla helyén volt, hanem a belső kapubástyánál, a sziklába vésve.
1915. Az Egyházi Főtanács a lelkészképzés fejlesztése érdekében az addigi Papnevelő Intézetet átszervezi Unitárius Teológiai Akadémiává. A lelkésznevelés új szervezeti és tanulmányi szabályzata kisebb módosításokkal 1948-ig marad érvényben.
1919. Megkezdi működését az unitárius leányotthon. A kollégium északnyugati sarkán, a földszinten berendezett otthonban tizenegy leánynövendéket szállásolnak el.
1920. A trianoni ún. békeszerződés Erdélyt Romániának juttatja, majd az 1940-es bécsi döntés Erdélyt két részre szakítja. A második bécsi döntésig a román nyelvű görög katolikus egyház az unitárius többségű falvakban a lakosokkal erőszakkal templomot építtet, híveket térít, névelemzéssel és más módszerekkel elrománosít. Az oktatást az elnyomást szolgáló állami törvények hatására románosítják, a magyar nyelv többnyire csak a vallásos nevelésben marad meg tanítási nyelvként. Védekezésképpen egyházközségeink új felekezeti iskolákat állítanak fel.
Megalakul az Unitárius Irodalmi Társaság. Célja az unitárius vallás történetének és hitelveinek ismertetése, az egyházi élet fontosabb mozzanatainak irodalmi rögzítése és az unitáriusok művelődésének előmozdítása. Az Irodalmi Társaság első választott elnöke Ferenc József püspök.
1924. Pálfi Márton tanár szerkesztésében új énekeskönyv jelenik meg. A jelenleg is használatban levő énekeskönyvünknek ez az első kiadása.
1928. Az erdélyi unitárius ifjúság első konferenciája Székelykeresztúron. A konferencia elnöke Szent-Iványi Sándor kolozsvári lelkész, munkatársai Balázs Ferenc, Szabó Samu, Fikker János, Mikó Imre és mások.
1930. Balázs Ferenc lelkészi szolgálatának, társadalmi, kiemelten vidékfejlesztő munkájának (pl. szövetkezet alapítása) kezdete Mészkőn. Önfeláldozó munkájának kordokumentumait elsősorban Közérthető evangélium és Rög alatt című műveiben hagyta hátra. Nem volt még e században unitárius lelkész, aki olyan nagy körben tudta volna felkelteni maga iránt az érdeklődést, a szeretetet és a bírálatot, mint Balázs Ferenc.
1933. Megjelenik az Unitárius Evangélium című lap dr. Kiss Elek teológiai tanár, későbbi püspök szerkesztésében. Célja Jézus evangéliumának hirdetése, a hivatásos unitárius élet szolgálása és Istenországa építése.
1948. A tanügyi reform éve. Valamennyi egyházi iskolát államosítanak. A teológiai képzést a négy protestáns egyház az Egyetemi Fokú Egységes Protestáns Teológiai Intézet keretében közösen szervezi meg, a hitvallásbeli sajátosságok és nyelvi különbözőségek tiszteletben tartásával. A rektor fölé az állami hatóság “tanulmányi igazgatót” nevez ki, akinek külön marxista szellemű tanszéket létesít. Az egyházi épületeket államosítják, csak a közvetlenül kultuszt szolgálókat hagyják meg. Az egyháztársadalmi szervezetek működését is beszüntetik.
1950-1962 között szervezik meg a társas, majd a kollektív gazdaságokat. Az egyházközségeknek ellenszolgáltatás nélkül be kell adniuk földterületeiket az államnak. Az egyetemes egyház összes földjét elveszik, irattárakat, kegytárgyakat, régi dokumentumokat koboznak el. A hívek minimális színvonalú megélhetésre kényszerülnek. A falusi egyházközségekből a fiatalok városra kényszerülnek. A régi egyházközségek fiatalok nélkül meggyengülnek, fogynak, elerőtlenednek. A közerkölcs megromlik. Az egyház fenntartása újraszerveződik.
1956. A magyarországi forradalom és szabadságharc után elrettentő példaként egyházunk vezetőinek, lelkészeinek és teológiai hallgatóinak 10%-át börtönre, kényszermunkára ítélik. Álljon itt azok névsora, akik meggyőződésükért ártatlanul meghurcoltattak, börtönbüntetést szenvedtek: Dr. Erdő János, Dr. Lőrinci Mihály, Dr. Simén Dániel professzorok, Végh Mihály, Nyitrai Mózes, Deák Berta, Gellérd Imre, Székely László, Szabó Dezső, Pálfi Albert lelkészek és Léta Áron, Sándor Balázs, Benedek Ágoston, Nyitrai Levente, Kelemen Csongor teológiai hallgatók. A lelkészi karba a Kommunista Párt beépíti a maga embereit; miattuk a bizalom meglazul, a félelem visszafogja a közös akciókat. Az államvédelmi szervek többé-kevésbé nyilvánvaló formában ellenőrzik a lelkészeket és a szolgálatokat. Mindenki a maga helyén és felelősségére tevékenykedik. A templomok javítása, lelkészi lakok építése, harangvásárlás az elnyomás és általános szegénység ellenére is napirenden van.
1970-1989. Az egyház a városokba beköltözött, szétriasztott hívek gondozására fordítja figyelmét. Új egyházközségek alakulnak Kolozsváron, Csíkszeredában, Kőhalomban, Homoródon, Brassóban és Székelyudvarhelyen.
1989-1990 után, a kommunista elnyomás alóli felszabadulás eredményeképpen felelevenednek a külföldi kapcsolatok, fellendül a templomok és a lelkészi hivatalok építése, beindul a földtulajdonok és épületek visszaadásának folyamata, az egyházközségekben újjászerveződnek az ifjúsági egyletek és a nőszövetségek, 1993-ban Kolozsváron és Székelykeresztúron újraindulnak az unitárius kollégiumok; a megváltozott viszonyok függvényében egyházi alaptörvényünk is alapvető változáson megy át (1996). Az egyház rendeltetésszerű működésében teljesen új távlatok nyílnak.
Híres unitáriusok
I. Magyarok
Dávid Ferenc (kb.1520-1579) – egyházalapító püspök
Heltai Gáspár (1520-1575) – szász eredetű kolozsvári prédikátor, bibliafordító, író és nyomdász, a Krónika az magyaroknak dolgairól szerzője
János Zsigmond (1541-1571) – erdélyi fejedelem és magyar király, az unitárius reformáció nagy támogatója
Bogáti Fazakas Miklós (1548-1598 után) – prédikátor, író, az ószövetségi zsoltárok magyar fordítója
Enyedi György (1555-1597) – püspök, prédikátor, a 16. század végének kiváló teológusa, széphistória-szerző
Kolozsvári Dimén Pál (1655-1720) – a kolozsvári főiskola igazgatója és megmentője, jeles orvostudós
Petrichevich Horváth Ferenc (1731-1804) – főgondnok, a marosvásárhelyi Consistorium szervezője, alapítványtevő
Lázár István (1742-1811) – püspök, főpásztori szolgálata idején közel 50 templomot építenek, vagy újítanak fel.
Körmöczi János (1762-1836) – püspök, filozófus, a kolozsvári Unitárius Kollégium fizika-szertárának megalapítója
Augusztinovics Pál (1763-1837) – alapítványtevő, az erdélyi főszámvevőszék elnöke
Bölöni Farkas Sándor (1795-1842) – demokrata gondolkodó és író, Észak-Amerika és az ottani viszonyok első magyar ismertetője (Utazás Észak-Amerikában, 1834), az első erdélyi szövetkezet megalapítója (1854)
Aranyosrákosi Székely Sándor (1797-1854) – püspök, főiskolai igazgató, énekeskönyv-szerkesztő, történész, író, A székelyek Erdélyben című erdélyi magyar eposz szerzője
Brassai Sámuel (1800?-1897) – kollégiumi, majd egyetemi tanár, zenész, közművelődési szervező; az “utolsó erdélyi polihisztor”, az első erdélyi magyar egyháztársadalmi szervezet, a Dávid Ferenc Egylet első elnöke
Kriza János (1811-1875) – püspök, költő, az első erdélyi magyar népköltészeti gyűjtemény, a Vadrózsák kiadója, az első erdélyi teológiai folyóirat, a Keresztény Magvető alapító szerkesztője (1861)
Berde Mózes (1815-1893) – az unitárius jótevők fejedelme, alapítványa tette lehetővé a kolozsvári Unitárius Kollégium felépítését
Berde Áron (1819-1891) – a kolozsvári Unitárius Kollégium igazgatója, a Ferenc József Tudományegyetem tanára és első rektora, jeles közgazdász, az első magyar meteorológiai és klimatológiai szakkönyv (Légtüneménytan, 1847) szerzője
Kőváry László (1819-1907) – Erdély történetírója, statisztikus, szerkesztő, kollégiumi felügyelő gondnok
Jakab Elek (1820-1897) – Kolozsvár történetírója, 1848-as forradalmár, emlékíró, guberniumi levéltárigazgató
Orbán Balázs (1830-1890) – író, utazó, felnőtt korában (1865) tér át a katolikus hitről az unitáriusra. Vagyonát és könyvtárát a székelykeresztúri Unitárius Kollégiumra hagyja. Leghíresebb munkája: A Székelyföld leírása.
Ferencz József (1835-1928) – püspök, egyházszervező, kátészerkesztő, egyházunknak 52 évig főpásztora, ebből tíz év az első világháborút követő nehéz időszak
Szentkatolnai Bálint Gábor (1844-1913) – keleti utazó, nyelvész, kolozsvári egyetemi tanár; 1870-ben tér át unitárius hitre (katolikusról)
Pákei Lajos (1853-1921) – egyházi tanácsos, mérnök, műépítész. Fontosabb alkotásai: a kolozsvári Unitárius Kollégium épülete, a bölöni, székelyudvarhelyi, firtosmartonosi, lokodi és magyarsárosi unitárius templomok, Brassai Sámuel és Berde Mózes házsongárdi síremléke, a kolozsvári New York (ma Continental) szálló és más középületek
Kelemen Lajos (1877-1963) – a kolozsvári Unitárius Kollégium tanára, történettudós, főgondnok
Gyallay Domokos (1880-1970) – kollégiumi tanár, szerkesztő, író (Vaskenyéren)
Bartók Béla (1881-1945) – zeneszerző, népdalgyűjtő, a budapesti unitárius egyházközségnek meggyőződésből lesz tagja. Fia, ifj. Bartók Béla, a Magyarországi Unitárius Egyház főgondnoka.
Gyergyai Árpád (1881-1952) – orvostudós, egyetemi tanár, kollégiumi felügyelő gondnok
Gelei József (1885-1952) – kollégiumi tanár, főgondnok, világhírű biológus, egyetemi tanár
Varga Béla (1886-1942) – teológiai tanár, püspök, filozófus, pedagógus, egyetemi tanár
Balázs Ferenc (1900-1937) – lelkész, ifjúsági vezető, szövetkezet-alapító, író, a Tizenegyek tagja. Világkörüli útjának tapasztalatait a Bejárom a kerek világot című könyvében írja le.
Szent-Iványi Sándor (1902-1983) – a Magyarországi Unitárius Egyház lelkész-elnöke, püspöki vikárius, nemzetgyűlési képviselő. A második világháború idején cselekvően lép fel a zsidóüldözés ellen, a háborút követően a Magyar Vöröskereszt elnöke.
Szabédi László (1907-1959) – költő, műfordító, nyelvész, egyetemi tanár
László Gyula (1910-1998) – régész-történész, egyetemi tanár
Mikó Imre (1911-1977) – író, jogász, politikus, műfordító, az erdélyi Unitárius Egyház főgondnoka
Bözödi György (1913-1989) – író, szociográfus, történész
II. Észak-amerikaiak
Benjamin Franklin (1706-1790) – író, tudós, a villámhárító feltalálója, államférfi, a Függetlenségi Nyilatkozat társszerzője és a szabadságharc résztvevője
John Adams (1735-1826) – az Amerikai Egyesült Államok (a továbbiakban: AEÁ) második elnöke (1796-1800), a függetlenségi háborút követő alapnyilatkozatok egyik megfogalmazója
John Murray (1741-1815) – lelkész, az első amerikai univerzalista gyülekezet megszervezője
Thomas Jefferson (1743-1826) – az AEÁ harmadik elnöke (1801-1809), a Függetlenségi Nyilatkozat társszerzője, a Virginia Egyetem megalapítója
Benjamin Rush (1745-1813) – függetlenségi harcos, orvos, az amerikai modern pszichiátria megteremtője
John Quincy Adams (1767-1848) – az AEÁ hatodik elnöke (1824-1828), később az Egyesült Államok történelmének egyik legsikeresebb államtitkára, a washingtoni Smithsonian Intézet létrehozója
William Ellery Channing (1780-1842) – lelkész, az amerikai unitárius kereszténység legjelentősebb teológusa, Baltimore-i beszéde korszakalkotó hatású a modern unitarizmus kialakulására
Samuel Morse (1791-1872) – a távíró és a Morse-kódrendszer feltalálója, a Harvard egyetem unitárius tanára, festőművész
Millard Fillmore (1800-1874) – az AEÁ alelnöke, majd tizenharmadik elnöke (1850-1852), az Észak–Dél konfliktus megoldásán munkálkodott
Ralph Waldo Emerson (1803-1882) – unitárius lelkész, költő, esszéíró, a 19. század egyik legnagyobb hatású amerikai gondolkodója
Henry Wadsworth Longfellow (1807-1882) – író, költő, a Paul Revere’s Ride szerzője
Margaret Fuller (1810-1850) – a korai feminizmus élenjárója, a 19. századi transzcendentalizmus vezető alakja, a The Dial elindítója
Theodore Parker (1810-1860) – lelkész, az észak-amerikai rabszolga-felszabadítás egyik legnagyobb hatású élharcosa. Bibliával és revolverrel az asztalán védte a házában menedékre lelt rabszolgákat. Küzdött a nők egyenrangúsításáért, a halálbüntetés eltörléséért, börtönreformokért.
Henry David Thoreau (1817-1862) – történetfilozófus, naturalista író, a Walden Pond szerzője
Herman Melville (1819-1891) – író, a Moby Dick szerzője
Clara Barton (1821-1912) – az Amerikai Vöröskereszt megalapítója és első elnöke, több elméleti munka szerzője
Thomas Starr King (1824-1864) – kaliforniai lelkész, emberjogi harcos, a polgárháború jelentős alakja, a rabszolga-felszabadítás munkálója
Charles William Eliot (1834-1926) – neveléskutató, tanár, 1869-1909 között a Harvard egyetem rektora, a Harvard Classics elindítója
Olympia Brown (1835-1926) – jeles feminista, az AEÁ történetének elsőként felavatott női lelkésze
Alexander Graham Bell (1847-1922) – a telefon feltalálója, a süketnéma oktatási rendszer kidolgozója
William Howard Taft (1857-1930) – az AEÁ huszonhetedik elnöke (1908-1912), a Fülöp-szigetek kormányzója, a Legfelsőbb Bíróság elnöke
Frank Lloyd Wright (1869-1959) – műépítész, a madisoni unitárius templom, a chicagói Robbye House, a tokiói Imperial Hotel és a New York-i Guggenheim Museum tervezője
Carl Sandburg (1878-1967) – Pulitzer-díjas költő, életrajzíró
Edward Estlin Cummings (1894-1962) – költő, a költői stílus és technika forradalmára
Linus Carl Pauling (1901-1994) – kémikus, a molekulastruktúra leírásáért 1954-ben kémiai Nobel-díjat kap. Az atomfegyverekkel való kísérletezés elleni küzdelméért 1962-ben Nobel-békedíjjal jutalmazzák.
Ray Bradbury – kortárs író, a jelen sci-fi irodalmának legnagyobb alakja
William Perry – a Washington DC-i egyházközség tagja, az első Clinton-kormány védelmi minisztere
William S. Cohen – Main állam szenátora, a második Clinton-kormány védelmi minisztere
Tim Berners-Lee – a Világháló standardjának Nobel-díjas kifejlesztője
III. Nagy-britanniaiak
Teophilus Lindsey (1723-1808) – az első londoni unitárius gyülekezet lelkésze
Joseph Priestley (1733-1804) – lelkész, teológus, vegyész, az oxigén felfedezője és laboratóriumi előállítója (1774-ben), a fotoszintézis első tudományos leírója
Robert Burns (1759-1796) – skót költő, énekszerző
George Stephenson (1781-1848) – mérnök, az első gőzmozdony feltalálója
James Martineau (1805-1900) – lelkész, a modern angol unitarizmus megteremtője
John Paget (1808-1892) – angol orvosból lett magyar, főműve Magyarország és Erdély, mindmáig egyik legsikerültebb útleírás hazánkról. Az 1848-49-es szabadságharcban tollal és karddal egyaránt részt vesz.
Charles Darwin (1809-1882) – evolucionista tudós, A fajok eredete című munka szerzője
Charles Dickens (1812-1870) – regényíró; irányadó véleménye saját vallásáról: “az unitarizmus az a vallás, amely rokonszenvez bármely más vallású emberrel, anélkül, hogy elítélné.”
Florence Nightingale (1820-1910) – kórházreformer, egészségügy-forradalmár
Arthur Neville Chamberlain (1869-1940) – angol államférfi, két ízben is pénzügyminiszter. E minőségében szorgalmazza Németország és Olaszország megbékélését. Miniszterelnök 1937-40 között. A locarnói szerződés előkészítéséért 1925-ben Nobel-békedíjat kap
Kiadja az
Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet
Szerkesztőségi cím
(ODFIE-székhely):
3400 Kolozsvár, 1989 December 21. út 9
telefon és távmásoló (fax): 00-40-64-193236, -195927 elektronikus postafiók: odfieszl@proteo.cj.edu.ro