In Memoriam Mikó István

(1932 – 2023)

Mikó István az erdélyi, ősi unitárius Bölöni Mikó család tagjaként Debrecenben született 1932. május 4-én. Édesapja, Mikó István és annak testvére Mikó Miklós a trianoni békediktátum következtében Szegeden fejezték be egyetemi tanulmányaikat, a család többi tagja Kolozsvárott maradt. A testvérek szakítottak a Mikókra jellemző jogi – bírói, ügyvédi – pályával, előbbi gyógyszerész, utóbbi orvos lett. Lehet, hogy ennek tudható be, hogy István sem tért vissza a jog területére: mérnöki diplomát szerzett a Budapesti Műszaki Egyetemen, majd mérnök-közgazdász végzettséget, amely meghatározta a további pályáját.

 Friss diplomásként a Keleti Főcsatorna befejező munkálataiban vett részt, majd több mint félévszázados mérnöki pályafutása során több olyan műszakilag jelentős építkezésnek volt az irányítója, amelyekben való közreműködésére méltán büszke volt. Csak pár példa: Művészetek Palotája, Nemzeti Színház, a (akkor még) Ferihegyi Repülőtér.  Ugyancsak részt vett a Dunakiliti duzzasztómű kivitelezésének megkezdésében, és műszaki emberként nem értett egyet az létesítés félbehagyásával.

Munkája során számos országban járt: többek között az Egyesült Államokban, Irakban, Egyiptomban.

47 évesen lehetőséget kapott egy afrikai munkára: az akkor felfedezett olajkincs miatt gyors fejlődésnek indult Nigériában egy gát megépítésére. Ez a munka örök szerelemmé tette számára Afrikát. Nem csoda, hogy öt év kint tartózkodás után, kapva kapott az újabb alkalmon, és közel 60 évesen Ugandában egy út kivitelezési munkáit irányította négy éven keresztül. Ennek a nem múló szerelemnek köszönhetően, amikor mások már megérdemelt nyugdíjas éveit töltik, elvállalta egy Seychelle-szigeteki magyar beruházású szálloda műszaki ellenőri feladatait, amihez havonta kellett a helyszínre repülnie. Tette mindezt 80 éves koráig, amikor 2012. augusztus 1-én ténylegesen nyugdíjba nem vonult. 2019 májusában szakmai életútját gyémánt diplomával ismerték el.

Az Afrikában töltött egy évtízed kivételével aktív tagja volt az Unitárius Egyháznak. A Nagy Ignác utcai Egyházközség gondnoka volt, majd megválasztották előbb a Magyarországi Unitárius Egyház főgondnokhelyettesének (1994-2001), majd főgondnokává, mely tisztséget 2001 és 2005 között töltötte be.

Főgondnok helyettesi tiszte betöltése idején, 1998-ban az ő irányításával készültek el a Budapest Nagy Ignác u. épület akkori felújítási tervei, az építési engedélyek beszerzésében, a kivitelezés ellenőrzésében is jelentős szerepet vállalt. Későbbi főgondnoksága idején a rendelkezésre álló akkor források alapján 2004-ben kezdődtek meg az épület elektromos hálózat felújítási, a templomtorony részleges renoválási munkálatai, a pince leszigetelése, a világító udvarok karbantartása.

A korábbi években megkezdett egyházi ingatlanok vissza igénylése ügyében képviselte világi részről egyházunkat. Legnagyobb eredménye az egyház anyagi gazdálkodásának konszolidálása volt.

Aktív szerepet vállalt a nemzetközi unitárius mozgalomban is. 2002-ben egyik fő szervezője volt a Budapesten megrendezett IARF világ kongresszusnak. Számos külföldi unitárius találkozón, konferencián képviselte a Magyarországi Unitárius Egyházat. 2005-ben első alkalommal részesült az egyház által alapított Szervét Mihály díjban, melyet az unitárius közösség szolgálatában végzett, kimagasló, példamutató tevékenység elismeréseként adományoz évente egy alkalommal az egyház.

Az egyház és annak tagjaiért tett áldozatos munkája elismeréseként, tisztségének megszűnése után tiszteletbeli főgondnokká nyilvánították.

Az elmúlt években visszatért gyerekkora egyházközségébe, a Hőgyes Endre utcai gyülekezethez.

2023. augusztus 21-én adta vissza nemes lelkét teremtőjének.

Temetésére 2023. szeptember 25-én 12:45-kor kerül sor a Farkasréti temetőben.

A hosszú, tartalmas életben megfáradt teste-lelke nyugodjon békében!