Léta Áron (Bölön, 1931. január 26. – Havadtő, 2009. július 15.) unitárius lelkész, 1956-os erdélyi elítélt és meghurcolt egyházi személy.
Léta Áron 1931. január 26-án született Bölönben. A sepsiszentgyörgyi Magyar Fiúlíceumban érettségizett. Teológiai tanulmányait a Protestáns Teológiai Intézet Unitárius Karán végezte 1954-1958 között. 1958-ban teológiai szakvizsgát, 1964-ben lelkészképesítő vizsgát tett. Az 1956-os magyarországi eseményeket kővető erdélyi megtorlások áldozata lett. Letartóztatásakor, 1959. január 30-án Alsófelsőszentmihályon volt gyakorló unitárius lelkész. Kihallgatása a marosvásárhelyi Securitatén zajlott le. A MAT Katonai Ügyészsége az EMISZ-per 1. csoportjában helyezték vád alá, feljelentési kötelezettség elmulasztása és a társadalmi rend elleni szervezkedés vádjával, a BTK 228. paragrafusa és a 209. paragrafus 1. pontja alapján A 211/1958. sz. bűnügyi iratcsomóban szerepel. 10 év börtönre ítélték. Az ítélethirdetés után Szamosújvárra, onnan a stoeneşti-i kényszermunkatáborba került, majd Grădina következett. Innen szabadult 1964. június 27-én. Gyakorló segédlelkészi szolgálatát az Alsófelsőszentmihályi Egyházközségben kezdte 1958 novemberében, azonban 1959 elején az 1956-os események erdélyi visszhangjának megtorlását célzó intézkedések során meghurcolták, és kényszermunkára ítélték. Szabadulása után 1964-1968 között az iszlói, 1968-1970 között a firtosmartonosi, 1970-1972 között a homoródjánosfalvi lelkészi állást töltötte be. 1972-től a Lupény-Vulkán Egyházközség lelkésze lett. 1968-ban szentelték unitárius lelkésszé a Kolozsváron tartott zsinati ülésen. A lelkészbeiktatást 1972. május 14-én tartották. A Lupényban töltött lelkészi évei alatt is folyamatosan zaklatta a Securitate, nem engedte nyugodtan dolgozni, ezért külön is küzdelmet folytatott a magyarságáért, a templomért, melyet igyekezett békés természettel végezni. Ennek ellenére, munkájában ellehetetlenítették és megkeserítették egész családja életét. Különösen említésre méltó, hogy Sándor fiát meggyilkolták, és a politika befolyása a fogságán kívül is üldözte őt és családját. Lelkészi pályája végén, 1993-1995 között a Pipe-Szásznádasi Egyházközségben végzett szolgálatot, 1995. augusztus 1-jétől nyugdíjba vonult. Ezt követően írta meg meghurcoltatásának történetét. Sokat küzdött egyházközségéért és a lupényi templomért, hiszen két templomos ingatlant is elvett tőle az élet. Az elsőt akkor, amikor a bánya miatt süllyedni kezdett a város alatt a föld, és a hatóságok a teljes városrészt feljebb költöztették. A városi vezetőség templomos ingatlant és lelkészi lakást adott cserébe, de olyan romos állapotba került a város terjedése és az építkezések miatt, hogy lassan ez is összedőlt és elhordták a városiak téglánként. Még Bukarestbe is elment, hogy oldják meg azt a lehetetlen állapotot, hogy ilyen mostoha körülmények között nem lehet egyházi életet élni, Istentiszteleteket tartani. Lánya véleménye szerint ez a hatóságok elleni küzdelme vezethetett Sanyi fiának a halálához.Végre a hatóságok megelégelték a sok küzdelmet, kilincselést és teljesítették kérését, de azt már nem érte meg Lupényban, hogy cserelakást adjanak templomos ingatlan céllal. Otthagyta a Zsil völgyét és a Pipe-Szásznádani gyülekezet lelkésze lett. Minden nehézség és küzdelem ellenére is lelkiismeretesen végezte lelkészi munkáját. Támogatta a magyar kultúrát, a fiataloknak a templomi mellékhelyiségeket felkínálta, magyar táncokat, szeretetvendégséget, és a magyar fiatalok találkozási lehetőségeit biztosította. Mindenkinek szállást, ételt adott aki Lupényban megkereste. Nem érdekelte hogy milyen vallású, nemzetiségű, Ő mindenkit szeretett, odafigyelt az emberekre, áradt belőle a Jézusi tanítás, szeretet. Sosem kritizált, Ő példával, békével és szeretettel tanított. A gyerekekre különösen figyelt, szeretetével nevelte őket. Mindenkit eltemetett, akit már senki sem vállalt a városban mert nem tartozott az egyházakhoz, vagy nem fizette az egyházadót. Megkérte a család, Ő ment és imádkozott. Szórványait ápolta, ment esőben, hóban. Hívei a mai napig tisztelettel és szeretettel emlékeznek rá. Soha hálát senkitől nem várt. Alázattal szolgál: Lupény délelőtt, Vulkán délután. Minden hónapban egyszer: Déva, Hunyad, Piski. https://www.facebook.com/zsuzsa.leta/posts/7513568768763020 Facebook bejegyzésben többen is kifejezték emléküket: ''A Lupényi évek a nyolcvanas egyik legszebb korszak volt a Léta pap bácsi nemcsak egy aranyos úri ember volt hanem az erdélyi magyarság történelmi képviselője amit nem sokan tudják'' – Sándor László "...ahoz Ő túl szerény volt hogy önmagát bármilyen formába előtérbe helyezze. Mindig az egyházi közösségért, a magyar emberekért harcolt, békésen. A viszonzás a politika részéről sosem volt pozitív, sőt Sanyi halálával sikerült Léta Áron félreállítani, ebbe Ő és a család nagyon mély pontra került. Bizonyíték hogy amikor eljöttem Magyarországra és fél év után kihívtam Budapestre hogy segítsen hazamennem, Ő aki az egyetlen lányát védte azt mondta: ne gyere haza! Veszélybe érezte a családját." - Léta Zsuzsanna "Annyira egyszerű-nagyszerű ember, Ember
volt!Nagyszerűségét, hiányát,
teljes egészében, elmente után éreztem, érzem. Adjon az Úr Isten neki
békés nyugodalmat!" - Barta Cecilia A millenniumi ünnepségek alkalmával Nagyajtán emlékművet avattak fel a kommunista diktatúra unitárius áldozatainak emlékére. Az emléktáblát meglátogatta családjával 2005. július 28-án. 1965-ben házasságot kötött Szász Rozáliával, négy gyermekük született: Áron András, Sándor, Zsuzsanna és Zsolt. Léta Áron nyugalmazott lelkész életének 79. évében, 2009. július 15-én Havadtőn elhunyt. Temetése július 17-én volt a havadtői családi háztól a bölöni temetőbe, a szertartást Demeter Erika erdőszentgyörgyi lelkész végezte. Az egyetemes egyház nevében Bálint Benczédi Ferenc püspök mondott búcsúbeszédet, Demeter Zoltán református lelkész a helyi közösségtől búcsúztatta. A bölöni temetőben a szolgálatot ifj. Kozma Albert helyi lelkész végezte. Az 1956-os forradalom szomorú hatással volt a Romániában élő magyarokra és súlyos következményei lettek az erdélyi egyházak életében, nagymértékben befolyásolták az Unitárius Egyház és a Teológiai Intézet további működését, alakulását. |
Források: https://unitarius-tudastar.hu/Nagyjaink/1956.htm https://epa.oszk.hu/02100/02175/00698/pdf/Unitarius_Kozlony_2006_10.pdf https://epa.oszk.hu/02100/02175/00788/pdf/EPA02175_unitarius_kozlony_2013_10.pdf http://epa.niif.hu/02100/02175/00662/pdf/Unitarius_Kozlony_2001_04.pdf https://nyemrlsz.newlights.info/images/pdf/2016/2016_HT_AzErdelyi56-osEsemenyekElozmenye.pdf http://epa.niif.hu/02100/02175/00620/pdf/Unitarius_Kozlony_1992_01-02-03.pdf https://epa.oszk.hu/02100/02190/00097/pdf/KM_1972_02-03_177.pdf https://adatbank.ro/cedula.php?kod=636 https://adatbank.ro/html/alcim_pdf2158.pdf http://epa.niif.hu/02100/02175/00662/pdf/Unitarius_Kozlony_2001_04.pdf https://udvardy.adatbank.ro/index.php?action=helymutato&helymutato=Nagyajta%20(RO) https://erdelyikronika.net/2023/10/23/az-1956-os-magyar-forradalom-hatasai-az- unitarius-egyhaz-es-az-egyetemi-foku-protestans-teologiai-intezet-mukodesere-romaniaban-i/ https://erdelyikronika.net/2023/10/29/az-1956-os-magyar-forradalom-hatasai-az-unitarius -egyhaz-es-az-egyetemi-foku-protestans-teologiai-intezet-mukodesere-romaniaban-ii/ |
Meghurcoltatásom története 1996. - pdf
Az
alábbi fényképeket Léta Zsuzsanna bocsátotta e honlap rendelkezésére |
![]() Teológus |
![]() Lelkész |
![]() Nyugdíjas |
![]() Esküvői fénykép |
![]() 1970-ben |
![]() 1973-ban |
![]() 1985 |
![]() 1998 |
![]() |
![]() Zsuzsa és Sanyi |
![]() A templomban |
![]() Kézírása |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
|
![]() Konfirmáció |
![]() Konfirmáció |
![]() Konfirmáció |
![]() Konfirmáció |
![]() Konfirmáció |
|
Lupény első temploma, amely alatt beomlott a föld és sülyedni kezdett az egész városrész a bánya miatt.
Dokumentum lelőhely: Magyar Unitárius Egyház Kolozsvári Gyűjtőlevéltára, Jelzet: 95/14 Lupény Vulkán Unitárius Egyházközség. Kemény sorsa volt, és mindennek ellenére mély hittel, kitartással, emelt fővel járta életútját. Mindez a lupényi dokumentumokból is kitűnik.
A második lupényi templomos ingatlan, mely romos állapotba került a város fejlesztése, tömbházak építése és az úthálózat bővítése miatt.