Léta Áron (Bölön, 1931. január 26. – Havadtő, 2009. július 15.) unitárius lelkész, 1956-os erdélyi elítélt és meghurcolt egyházi személy.

Léta Áron 1931. január 26-án született Bölönben. A sepsiszentgyörgyi Magyar Fiúlíceumban érettségizett. Teológiai tanulmányait a Protestáns Teológiai Intézet Unitárius Karán végezte 1954-1958 között. 1958-ban teológiai szakvizsgát, 1964-ben lelkészképesítő vizsgát tett.

Az 1956-os magyarországi eseményeket kővető erdélyi megtorlások áldozata lett. Letartóztatásakor, 1959. január 30-án Alsófelsőszentmihályon volt gyakorló unitárius lelkész. Kihallgatása a marosvásárhelyi Securitatén zajlott le. A MAT Katonai Ügyészsége az EMISZ-per 1. csoportjában helyezték vád alá, feljelentési kötelezettség elmulasztása és a társadalmi rend elleni szervezkedés vádjával, a BTK 228. paragrafusa és a 209. paragrafus 1. pontja alapján A 211/1958. sz. bűnügyi iratcsomóban szerepel. 10 év börtönre ítélték. Az ítélethirdetés után Szamosújvárra, onnan a stoeneşti-i kényszermunkatáborba került, majd Grădina következett. Innen szabadult 1964. június 27-én.

Gyakorló segédlelkészi szolgálatát az Alsófelsőszentmihályi Egyházközségben kezdte 1958 novemberében, azonban 1959 elején az 1956-os események erdélyi visszhangjának megtorlását célzó intézkedések során meghurcolták, és kényszermunkára ítélték. Szabadulása után 1964-1968 között az iszlói, 1968-1970 között a firtosmartonosi, 1970-1972 között a homoródjánosfalvi lelkészi állást töltötte be. 1972-től a Lupény-Vulkán Egyházközség lelkésze lett.

1968-ban szentelték unitárius lelkésszé a Kolozsváron tartott zsinati ülésen. A lelkészbeiktatást 1972. május 14-én tartották.

A Lupényban töltött lelkészi évei alatt is folyamatosan zaklatta a Securitate, nem engedte nyugodtan dolgozni, ezért külön is küzdelmet folytatott a magyarságáért, a templomért, melyet igyekezett békés természettel végezni. Ennek ellenére, munkájában ellehetetlenítették és megkeserítették egész családja életét. Különösen említésre méltó, hogy Sándor fiát meggyilkolták, és a politika befolyása a fogságán kívül is üldözte őt és családját. Lelkészi pályája végén, 1993-1995 között a Pipe-Szásznádasi Egyházközségben végzett szolgálatot, 1995. augusztus 1-jétől nyugdíjba vonult. Ezt követően írta meg meghurcoltatásának történetét.


Sokat küzdött egyházközségéért és a lupényi templomért, hiszen két templomos ingatlant is elvett tőle az élet. Az elsőt akkor, amikor a bánya miatt süllyedni kezdett a város alatt a föld, és a hatóságok a teljes városrészt feljebb költöztették. A városi vezetőség templomos ingatlant és lelkészi lakást adott cserébe, de olyan romos állapotba került a város terjedése és az építkezések miatt, hogy lassan ez is összedőlt és elhordták a városiak téglánként. Még Bukarestbe is elment, hogy oldják meg azt a lehetetlen állapotot, hogy ilyen mostoha körülmények között nem lehet egyházi életet élni, Istentiszteleteket tartani. Lánya véleménye szerint ez a hatóságok elleni küzdelme vezethetett Sanyi fiának a halálához.Végre a hatóságok megelégelték a sok küzdelmet, kilincselést és teljesítették kérését, de azt már nem érte meg Lupényban, hogy cserelakást adjanak templomos ingatlan céllal. Otthagyta a Zsil völgyét és a Pipe-Szásznádani gyülekezet lelkésze lett.

Minden nehézség és küzdelem ellenére is lelkiismeretesen végezte lelkészi munkáját. Támogatta a magyar kultúrát, a fiataloknak a templomi mellékhelyiségeket felkínálta, magyar táncokat, szeretetvendégséget, és a magyar fiatalok találkozási lehetőségeit biztosította. Mindenkinek szállást, ételt adott aki Lupényban megkereste. Nem érdekelte hogy milyen vallású, nemzetiségű, Ő mindenkit szeretett, odafigyelt az emberekre, áradt belőle a Jézusi tanítás, szeretet. Sosem kritizált, Ő példával, békével és szeretettel tanított. A gyerekekre különösen figyelt, szeretetével nevelte őket.  Mindenkit eltemetett, akit már senki sem vállalt a városban mert nem tartozott az egyházakhoz, vagy nem fizette az egyházadót. Megkérte a család, Ő ment és imádkozott. Szórványait ápolta, ment esőben, hóban. Hívei a mai napig tisztelettel és szeretettel emlékeznek rá. Soha hálát senkitől nem várt. Alázattal szolgál: Lupény délelőtt, Vulkán délután. Minden hónapban egyszer: Déva, Hunyad, Piski.

https://www.facebook.com/zsuzsa.leta/posts/7513568768763020  Facebook bejegyzésben többen is kifejezték emléküket:

''A Lupényi évek a nyolcvanas egyik legszebb korszak volt a Léta pap bácsi nemcsak egy aranyos úri ember volt hanem az erdélyi magyarság történelmi képviselője amit nem sokan tudják'' – Sándor László

"...ahoz Ő túl szerény volt hogy önmagát bármilyen formába előtérbe helyezze. Mindig az egyházi közösségért, a magyar emberekért harcolt, békésen. A viszonzás a politika részéről sosem volt pozitív, sőt Sanyi halálával sikerült Léta Áron félreállítani, ebbe Ő és a család nagyon mély pontra került. Bizonyíték hogy amikor eljöttem Magyarországra és fél év után kihívtam Budapestre hogy segítsen hazamennem, Ő aki az egyetlen lányát védte azt mondta: ne gyere haza! Veszélybe érezte a családját." - Léta Zsuzsanna

"Annyira egyszerű-nagyszerű ember, Ember volt!Nagyszerűségét, hiányát, teljes egészében, elmente után éreztem, érzem. Adjon az Úr Isten neki békés nyugodalmat!" - Barta Cecilia

A millenniumi ünnepségek alkalmával Nagyajtán emlékművet avattak fel a kommunista diktatúra unitárius áldozatainak emlékére. Az emléktáblát meglátogatta családjával 2005. július 28-án.

1965-ben házasságot kötött Szász Rozáliával, négy gyermekük született: Áron András, Sándor, Zsuzsanna és Zsolt. 

Léta Áron nyugalmazott lelkész életének 79. évében, 2009. július 15-én Havadtőn elhunyt. Temetése július 17-én volt a havadtői családi háztól a bölöni temetőbe, a szertartást Demeter Erika erdőszentgyörgyi lelkész végezte. Az egyetemes egyház nevében Bálint Benczédi Ferenc püspök mondott búcsúbeszédet, Demeter Zoltán református lelkész a helyi közösségtől búcsúztatta. A bölöni temetőben a szolgálatot ifj. Kozma Albert helyi lelkész végezte.

Az 1956-os forradalom szomorú hatással volt a Romániában élő magyarokra és súlyos következményei lettek az erdélyi egyházak életében, nagymértékben befolyásolták az Unitárius Egyház és a Teológiai Intézet további működését, alakulását.


                                                                                                     Léta Áron lelkész





Források:
https://unitarius-tudastar.hu/Nagyjaink/1956.htm 
https://epa.oszk.hu/02100/02175/00698/pdf/Unitarius_Kozlony_2006_10.pdf 
https://epa.oszk.hu/02100/02175/00788/pdf/EPA02175_unitarius_kozlony_2013_10.pdf 
http://epa.niif.hu/02100/02175/00662/pdf/Unitarius_Kozlony_2001_04.pdf 
https://nyemrlsz.newlights.info/images/pdf/2016/2016_HT_AzErdelyi56-osEsemenyekElozmenye.pdf 
http://epa.niif.hu/02100/02175/00620/pdf/Unitarius_Kozlony_1992_01-02-03.pdf 
https://epa.oszk.hu/02100/02190/00097/pdf/KM_1972_02-03_177.pdf 
https://adatbank.ro/cedula.php?kod=636 
https://adatbank.ro/html/alcim_pdf2158.pdf 
http://epa.niif.hu/02100/02175/00662/pdf/Unitarius_Kozlony_2001_04.pdf
 https://udvardy.adatbank.ro/index.php?action=helymutato&helymutato=Nagyajta%20(RO
https://erdelyikronika.net/2023/10/23/az-1956-os-magyar-forradalom-hatasai-az- unitarius-egyhaz-es-az-egyetemi-foku-protestans-teologiai-intezet-mukodesere-romaniaban-i/
 https://erdelyikronika.net/2023/10/29/az-1956-os-magyar-forradalom-hatasai-az-unitarius -egyhaz-es-az-egyetemi-foku-protestans-teologiai-intezet-mukodesere-romaniaban-ii/


                    Meghurcoltatásom története 1996. - pdf 

                   Az alábbi fényképeket Léta Zsuzsanna bocsátotta e honlap rendelkezésére


teológus
Teológus
lelkész
Lelkész
nyugdíjas
Nyugdíjas
eskövői fénykép
Esküvői fénykép
család 1970-ben
1970-ben
1973-ban
1973-ban
1985
1985
1998
1998
2000

Sanyi és Zsuzsa
Zsuzsa és Sanyi
a templomban
A templomban
kézírása
Kézírása



csoportkép

család

Templom előtt
Léta Áron
szertartás végzése



Nagyajtán

Nagyajtán
Nagyajtán
eméktábla
konfirmáció
Konfirmáció
konfirmáció
Konfirmáció
konfirmáció
Konfirmáció
konfirmáció
Konfirmáció
konfirmáció
Konfirmáció







Lupény első temploma, amely alatt beomlott a föld és sülyedni kezdett az egész városrész a bánya miatt.

Dokumentum lelőhely: Magyar Unitárius Egyház Kolozsvári Gyűjtőlevéltára, Jelzet: 95/14 Lupény Vulkán Unitárius Egyházközség.
Kemény sorsa volt, és mindennek ellenére mély hittel, kitartással, emelt fővel járta életútját. Mindez a lupényi dokumentumokból is kitűnik.

templom

templom

templom

templom


A második lupényi templomos ingatlan, mely romos állapotba került a város fejlesztése, tömbházak építése és az úthálózat bővítése miatt.

templom


templom