Szentiványi Sándor /1902. január 18. - 1983. október 16./

Marosvásárhelyen született. Itt és Kolozsvárt tanult. 1920-tól a kolozsvári Unitárius Teológia és 1924-től a harvardi egyetem teológiai fakultás hallgatója volt. A teológián magiszteri fokozatot nyert.

1926-tól Kolozsvárt volt lelkész. 1932-ben teológiai magántanár képesítést szerzett. 1933-ban Amerikában tett tanulmány utat. 1934-től a kolozsvári teológián a gyakorlati tanszék tanára volt. 1939-től Bu­dapesten volt vallástanár, 1941-től vezető lelkész. 1946-ban az Egye­sült Államokba távozott.

Szentiványi a II. világháború alatt részt vett a hadifoglyok megsegítésében. Tagja volt a Nemzetgyűlésnek és a Budapest Főváros Tanácsának.

Mint irodalmár, egyházi beszédeket, teológiai munkákat és elbeszéléseket írt. Fordított angolból. Elkészítette az erdélyi városokban dolgozó ipari tanulók statisztikai kimutatását.

Az Egyesült Államokban fejezte be életét.

Fölhasznált irodalom:

Jancsó Béla: "Irodalom és közélet." 1973.

Zoványi Jenő: "Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon." 1977.

Balogh Edgárd: "Romániai magyar irodalmi lexikon." 1981.

Ferencz József: "dr. Szentiványi Sándor." Unitár. Élet. 1984. jan.-febr.