Isten gondviselő szeretetének köszönjük, hogy egy újesztendő kezdetén állunk. Testvéri szeretettel öleljük át egymást és jókívánságainkkal a bennünk élő reményt tápláljuk. Hálatelt lélekkel fordulunk a mi jó Atyánk felé, hogy az eddig megtett életútjainkon velünk volt. Velünk volt örömeinkben és gyászunkban, sikereinkben és vergődéseink között. Az Istenben bízó ember mindig maga mellett tudja gondviselő szeretetét, és sohasem érzi magát elárvultnak, elesettnek. Újév reggelén bizakodó lélekkel fogalmazódik meg ajkunkon az imádság szava, hogy ez esztendőben is a jó Isten velünk maradjon, őrködjön életünkön és munkánkat áldása kísérje.
Ezen a reggelen egymásnak kezet fog a múlt és jövő, a tegnap és a holnap. Az elköszönő esztendő eseményei, történései emlékként velünk maradnak. A szerzett tapasztalatokkal és ismeretekkel együtt magunkkal akarjuk vinni azt az erős hitet és reménységet, mely eddig is segítségünkre volt. A zsoltáros íróval fogalmazzuk meg kérésünk: „kezed legyen segítségemre, mert utasításaidat választottam.” (Zsolt 119,173)
Milyen jó tudni és tapasztalni nap mint nap a baráti, a testvéri kezet! Az élet súlyos megpróbáltatásait könnyebben tudjuk elviselni, ha a segítő, bátorító kezek támaszát magunk mellett érezzük. A mindennapok létfenntartó küzdelme között mennyi erőt ad a bátorító kézfogás! A segítségre nyújtott kéz felbecsülhetetlen erő és kincs. A fennmaradásért folytatott harc elviselhetőbb a segítő kezek által. Ha visszatekintünk a megtett életutunkra, mindannyian megállapíthatjuk, hogy eredményeinket, szellemi és anyagi gazdagságunkat ezeknek a segítő kezeknek köszönhetjük. Milyen jó megbizonyosodni, megtapasztalni, hogy a segítő kezek által Isten gondviselő szeretete, megtartó jósága közöttünk van!
A ma emberének életét az nehezíti, hogy túlsúlyba került az anyagi javakra való odafigyelés. Az ember minden téren a világot akarja bírni, az őt körülölelő természetet akarja még jobban leigázni. Ebben a hatalmas küzdelemben az embert az önzés, csak a magával való törődés gondolata vezérli. Ennek következtében sokszor tapasztalhatjuk, hogy megritkult vagy hiányzik a segítő kézfogás. A másik emberre való odafigyelésre nem sok időt szánunk. Esetleg karácsony körül „alamizsna”-osztogatással letudjuk kötelességeinket. Minél több pénzt, vagyont akarunk felhalmozni, és nem figyelünk kellően a mellettünk élőre. Az apostoli figyelmeztetés sohasem volt olyan időszerű, mint ma: „egymás terhét hordozzátok, így teljesítitek a Krisztus törvényét.”(Gal6,2)
Az ember élete attól lesz értékes, hogy képességeivel, Istentől kapott szellemi és lelki talentumaival hogyan tudja igazolni Isten gondviselő szeretetét. Minden embernek az a feladata, hogy embertársa segítségére legyen. Ez által tudjuk igazolni, hogy bennünket nem a haszonelvűség, a világot tönkretevő erő irányít, hanem a jézusi szeretet.
Jézus tanítványa sohasem magát helyezi előtérbe. Nem ő akar a legnagyobb lenni, mindent megnyerni, mindenben első lenni. A jézusi tanítvány tudja, hogy élete előmenetelét a segítő kezek erejének, a szolgáló szeretetnek köszönheti. Nem felejti, hogy mindez Isten gondviselő jóságában gyökerezik. Bartalis János erdélyi költőnk szép versében így fogalmazza meg ezt gyönyörű érzést: „Ó népem, drága népem!/ E szörnyű ítéletben,/ ez elveszejtő nehéz időben mindig hitted:/ »Isten kezében vagyunk/ és ott vagyunk a legbiztosabb helyen.«"
Újév reggelén meg kell látnunk, hogy a segíteni akarás jelen volt az elmúlt évben is egyéni és közösségi életünkben. Tapasztalhattuk híveink egyház iránti ragaszkodásában, amikor eredményeinkért hálaadó istentiszteleteken templomainkban összegyűltünk. Ez a keresztényi kötelesség vezéreljen bennünket az újesztendőben is.
Templomaink csendjében meghallgatni az evangéliumi tanítást ma nem elég. Zajos és feszültségteljes napjainkban a jó cselekvése, a felebarát megsegítése elengedhetetlen. A minden embert próbára tevő gazdasági válság könyörtelen szorításait csak úgy tudjuk elviselni, ha jobban figyelünk egymásra. Öleld át a melletted élő gyermeket vagy idős testvért! Szakíts időt, hogy elbeszélgetve családtaggal, rokonnal, jó baráttal észre tudd venni a közöttünk élő Istent! Teremtő és szerető Istenünk ebben segítségedre lesz. Az Ő törvényének betartása és teljesítése könnyebbé teszi napjaid. Legyen erőd mindig az isteni törvény útján járni. Ilyenkor nem a gondok szaporodnak, melyek a feszültséget növelik az emberek között, hanem a jó cselekedetek, melyek nyugalmat és békét árasztanak a mi világunkban.
Újév reggelén ezt a békességet kívánom magadnak, házad népének és mindenednek, amid van. (1Sám 25,6)
A jó Isten áldása kísérje életünk. Adjon testi és lelki erőt, hogy egyházunkért, népünkért megmaradásunkért tudjunk mindig imádkozni és dolgozni. Az esztendő minden napján erőnk legyen megmaradni Isten törvénye mellett, hogy a kettős jézusi szeretetparancs alapján Isten országa munkásai maradjunk.
Istentől megáldott boldog új évet kívánok!
Főpásztori szeretettel,
Bálint Benczédi Ferenc
püspök