Bálint Benczédi Ferenc unitárius püspök pünkösdi üzenete

Kedves keresztény testvéreim, unitárius híveim!

Pünkösd ünnepe van. A harmadik nagy keresztény ünnepünk. Miben áll ennek az ünnepnek nagysága? Hogyan fogalmazzuk meg az Istent kereső ember számára a mában az ünnep üzenetét?

A templomi istentiszteleteken és a gyülekezeti bibliaórákon kívül semmi nem hívja fel a keresztény ember figyelmét erre az ünnepre. Sokszor tapasztaltam lelkészi munkámban, hogy ha az emberek meghallják ezt a szót pünkösd, felkapják fejüket, és olyan semmitmondóan néznek maguk elé: vajon mi akar ez lenni? Nem ugrik be semmi, hallom, ahogy mondani szokták.

Milyen lázas hangulat előzi meg karácsonyt. Mennyi reklám, felhívás siet figyelmeztetni arra, hogy közeledik az ünnep. De így vagyunk húsvét ünnepével is. Egyházi és világi oldalról nézve az előbbi két ünnepünk nagyon ki van díszítve. Annyira sok a díszítő elem, hogy a lényeget eltakarja a sok-sok cicoma.

Pünkösd árva királylány. Nincsenek feldíszítve az üzletek kirakatai, mint karácsonykor, nincs piros tojás, mint húsvétkor. Pünkösdkor nincs semmi. Pedig, ha jól szétnézünk és elgondolkozunk: a májusi pompában virágzó természetnél nincs szebb díszítő elem. Igen, ilyenkor a természetben az élet ereje nyilvánul meg. Az erő, a mindent megelevenítő és mozgásba hozó nagy erő. Az erő, amelyért kicsi és nagy, ifjú és idős fohászkodik mindennap.

Igaz, hogy az ünnepekkel együtt jár a külső díszítés. Minden téren ezt tapasztalhatjuk: egy kicsit jobban főzünk, szebb ruhába öltözünk, szeretetteljesebben próbálunk viselkedni, elviselhetőbbek akarunk lenni. Az ünnep azonban nem külsőség. Ünnep ott és akkor van, amikor megtapasztaljuk a látható emberi világ és a láthatatlan szellemi világ metszéspontjait, megérezzük és meglátjuk a találkozási pontokat. Ünnep ott és akkor van, amikor az ember találkozik Istennel, vagy legalább is keresi a vele való találkozást. Ünnep ott és akkor van, amikor megmozdul benned a lélek, amikor tiszta és nemes gondolatok, szent érzések és erős elhatározások születnek meg, amikor munkára lendül a kéz, hogy a jót, a szépet és az igazat cselekedje. Ez az ünnep.

A napok számlálásával, megjelölésével azért alakítottunk ki egy rendet, hogy a hétköznap és az ünnepnap váltakozásával legyen, ami figyelmeztet bennünket arra, hogy fel kell emeljük fejünket  az  örökös földre hajtott állapotból, hogy lelkünket tiszta levegőhöz tudjuk juttatni. Legyenek alkalmak, amikor megtapasztalhatjuk, hogy milyen jó és szép, hogy embernek születtünk.

Pünkösdnek is megvan a maga díszítése, és ez nemcsak a virágzó természet. Igaz, ezeket a díszítéshez használható „kellékeket” magunkban kell megkeressük. Mert pünkösd ott van, amikor megérzed, hogy Isten szeretete, irgalma, szentlelke megérintett, átölelt és lendületbe hozott. Erőt kapsz, hogy terveid, reményeid valóra váljanak és elindulsz, hogy a benned megmozduló Lélekről bizonyságot tégy.

Szomorkodtak, búsultak a tanítványok. A húsvéti élmény egyenként megerősítette őket, felderengett a Jézus által megígért jövő, de igazán bátrak csak együtt tudtak lenni. Amikor kimozdultak a tétlenségből, amikor a jeruzsálemi felső házban együtt tudtak imádkozni és együtt tapasztalták meg a sebesen zúgó szél áramlatát, a kettős tüzes nyelvek égetését, valamint a nyelveken való szólás erejét.

Pünkösd díszítő elemei: a szél, a tűz és beszéd, a nyelv. Ezek pedig benned kell hogy  legyenek. Ezeket a díszítő elemeket szíved, éned mélyéből kell felhozd. Ezek birtoklása és használata által válik teljessé emberi mivoltod. Igazold, hogy nyitott a lelked, isteni lélek szélzúgásával teljes, gondolataid nem csontosodtak meg, érzéseid nem avasok. Isten szentlelkének beáramlása felfrissít, üdén tart. Tudsz mosolyogni és örömöt szólni. A szeretet tüze forrósít és a melletted élőt is melegíti, úgy szólsz, beszélsz, hogy szavaid mindenki által érthetők, és nem kell a félreértések bonyolult magyarázkodásába vergődj.

Pünkösd ezt üzeni. Nem csillagot bámulunk, nem csodálkozunk és elmélkedünk az üres sír misztériumán, hanem cselekszünk a bennünk lakozó isteni lélek által. Erre tanított nagy Mesterünk is. Ezért erősebb, keményebb és szigorúbb ennek az ünnepnek az üzenete: a személyes részvételedet kéri.

A döntés után jön a cselekedet, az ígéret után annak megtartása kéretik számon.

Pünkösd ünnepén magunkat, életünket díszítjük fel a pünkösdi ajándékokkal és akkor erőt kapunk, hogy közeledjünk egymáshoz. Az elveszett, szétesett közösségeinket, családjainkat, nemzetünket megtaláljuk, és újból összerakjuk. Akkor erőt kapunk, hogy ne egyéni érdekeinket munkáljuk, hanem a közösségért, gyülekezeteinkért, anyaszentegyházunkért dolgozzunk. Az Istent kereső ember számára így lehet mindannyiunk élete támasz és útbaigazítás. Így tudunk újból egymásra találni, és kilépni egyéni vágyaink szűk világából. Így tudjuk megteremteni azt a közösséget, amely felismeri az isteni lélek széljárását, szentlelke tűzének melegét, és azt a képességet, hogy tudunk szeretet nyelvén szólani: félreérthetetlenül.

Mit hoz nekünk ez az ünnep? Mire tanít bennünket? Először is szélzúgásról beszél, majd tűzről szól és nyelveken való szólásról. Tőled függ, hogy megérted-e az üzenetet, hogy mennyire tudsz az ünnep légkörébe bekapcsolódni és nem várva tétlenül mennyei Atyád ígéretét, dolgozol azon, hogy áldásától és gondviselő jóságától kísért életedben az valóra is váljon. Neked ez a dolgod. Erre tanított Jézus.

Énekeskönyvünk 144 számú pünkösdi énekével zárom ünnepi köszöntésemet:

Isten szent lelke égi láng,

Lobbanj fel, szállj le, szállj le ránk.

Világot gyújtó szeretet,

Áraszd szívünkbe szent tüzed.

Kettős tüzes nyelv, harsonád,

A lelkeinken hasson át!

A bú szívünket eltelé,

Szólj hozzá, verj lelket belé.

Áldott szép pünkösdöt adjon az Isten! Ámen