„Betölt az idő, és elközelített az Istennek országa. Térjetek meg és higyjetek az evangéliumban”.

Mk 1,15

Kedves Testvéreim!

            Az teljesen természetes, hogy ha minél nagyobb a fény, amely körülvesz minket, annál jobban kisejlik a tárgyak, emberek, élőlények körvonala, alakja környezetünkből. Ezt tapasztalhatjuk meg minden hajnalhasadáskor, amikor egyre magassabbra emelkedik a horizonton a felkelő nap. A világosság nem csak fizikai szemünk látását erősíti és teszi valósággá a körülöttünk levő dolgokat, de  átjárja egész valónkat, magának a léleknek is egyre erősebb látást nyújt. A fény, a világosság ugyanakkor reménységgel, bízakodással tölti meg életünk.

            Ilyen az adventi gyertya fénye is. Minél több gyúl meg belőle templomainkban, otthonainkban, átvitt értelemben, lelkünkben, annál jobban felsejlik előttünk, bennünk a cét, az adventi időszak mondanivalója. Márpedig az adventnek igazán van mondani valója a mindenkori ember számára. Igen, érdemes hangsúlyozni azt, hogy a mindenkori ember számára, mert az advent, a várakozás, akészülődés  időszaka és érzése, lelki töltete, nem csak a kétezer évvel ezelőtti és közvetlen az akkori időknek szólt és az akkor élő embereknek szólt, de azóta szól minden pillanatnak, percnek, órának, napnak, évtizedeknek, évszázadoknak, amelyekben Isten törvénye szerint teljesedik ki az amberi élet.

            Keresztelő János börtönbe vetése után Jézus hirdetni kezdi az evangéliumot. Márk ev. ezt így örökítette meg: „Minekutána János tömlöczbe vettetett, elméne Jézus Galileába prédikálván az Isten országának evangéliumát”. 14v.

            Testvéreim! Tudjuk a Szentírásból, hogy Isten országának evangéliuma egészen más volt és egészen új volt az emberek számára, mint az Ószövetség tanítása. A szeretet kettős parancsolata: Szeresd az Istent és szeresd felebarátodat, magát a lelki forradalmat jelentette abban a korban, amelyben az indulat, az elkövetett rossz cselekedettel azonos arányú, formájú büntetés volt a törvényszerű és a meghatározó. Ebből a lelkileg is lealacsonyodott állapotból, a törvények erős rabláncából kezdte Jézus kiszabadítani kortársait, akiknek mozgástere annyira leszükült az akkori kor, a vezetők nem csak fizikai, de lelki nyomásgyakorlása miatt, hogy már szinte nem is mertek vállalkozni arra az emberek, hogy ezt az állapotot megváltoztassák. El lehet kpzelni azt a lehangolódást, azt az úgy is mindegy helyzetet, amely akkor uralta a kor szellemét, hiszen ugyanazok a szavak ismétlődnek ma is, ugyanaz az elfásultság uralkodik ma is sokakon, mint Jézus korában.

            És ebben a kilátástalannak tűnő állapotban, amikor a sötétség egyre nagyobb és átlathatatlanabb lett, gyújtotta meg Jézus azt a fényt, amely látni engedte hosszabb távon is az útat. Azt az útat, amely valóban Istenhez vezet! Ha már útról beszélgetünk, és adventben ez nagyon fontos, akkor azt is tudjuk, hogy az útra kelő embernek mindig valamilyen célja van. El akar jutni valahová, el akar érni valamit, amit megálmodott, amit megtervezett.

            A felolvasott bibliai versünk világosan kimondja, pontosabban Jézus érthetően megfogalmazza, hogy a cél Istenországa. És addig, amig a vándor sokszor napokat, heteket megy végállomását elérendő, addig Jézus itt és most egy közeli pontot határoz meg: „betelt az idő, és elközelített az Istennek országa”.  Jézus szavaival Testvéreim, mintha mesebeli állapot elevenedne meg előttünk, mint, amikor a legkisebbik királyfi előtt megjelenik a Tündérország! Betelt az idő, azt is jelenti, hogy már nem kell várni, a hosszú és fáradságos útnak vége van! Isten országa már elérhető, úgymond kézzel fogható közelségben van.

            Szerintem teljesen elképzelhető ez a Jézus által élőidézett lelki állapot. Különösen, ha a kor szellemét nézzük. A meghasonlásokat, az érdekszövetségeket, az elmyomottság mindenre ránehezedő súlyát. Jézusnak Istenországáról szóló tanítása teljesen új szemléletet ad, a lélek széles kapuit nyítja meg az addigi teljes bezárkózottság, vagy éppenséggel az irástudók, a farizeusok által kényszerített bezártság élőtt.

            De, ahogyan minden cél elérésének, minden változtatásnak feltétele van, így Istenországa elérésének is vannak feltételei. Hogyan? kérdezhetnők, hiszen éppen Jézus maga mondja tanítványainak, hogy Isten országa ti bennetek van. És akkor miért kell keresni, és miért kell várni?:

            Úgy tűnik és ez egyre láthatóbb nem csak Jézus korában, de korunkban is, hogy a közmondásnak nagyon is igaza van, miszerint nem a ruha teszi az embert. Láthatjuk, bár Istenországa mi bennünk van Jézus megfogalmazásában, mégis nagy távolság választ el minket attól. A magunkban hordozott énünk, a mindennapokban megmutatkozó énünk, emberi tartásunk, cselekedeteink nagyon is megkövetelik a Jézus felhívásra való odafigyelést miszerint: Térjetek meg és higyjetek az evangéliumban”.

            Sokszor hívják fel a tudósok a figyelmet arra, hogy égitest közeledik a Földhöz és, hogy mikor lesz a legközelebb. Ilyenkor csillagászati felszerelésekkel, távcsövekkel kémlelik az emberek az égboltozatot, hogy részesei legyenek ennek a ritka eseménynek.

            Testvéreim! Én úgy gondolom, hogy számunkra Advent az az időszak, amikor a legközelebb van hozzánk Istenországa. Advent az az időszak, amikor  megtérésünk, ha nem is a legtökéletesebb formáját felöltve, de érezhetően, láthatóan megvalósul. Az adventi gyertyák fényében látni lehet, hogy Istenországa bennünk van. És ezt jó érzés, felemelő érzés kimondani!

            De sajnos, mint ahogyan az égitestek sokszor a pillanat töredéke alatt máris távolodnak a Földtől, úgy kezd távolodni Advent és karácsony múltával Istenországa is. Hogy miért? Advent erre is keresi a választ. 

            De most ne ez legyen a legfontosabb. Ha nem az öröm, amelyben élünk. A lelki boldogság, hogy egyáltalán képesek vagyunk arra, hogy a hétköznapok mélységeiből fejőve megragadhatjuk Istenországa reánk áradó alkalmait. Megragadhatjuk szeretteink irányába, embertársaink irányába, környezetünk irányába, közösségeink irányába.

            Adja az Isten, hogy szerte a nagyvilágban mindenki örvendhessen ennek az adventben hozzánk közel jövő Istenországának. Töltsön el az az öröm, hogy Isten képessé tesz minket arra, ha rá figyelünk, hogy az ő országa láthatóvá válik bennünk és általunk. Ragadjuk meg pillanatait, perceit, óráit. Isten gyermekévé válásunkkal tegyük a legteljesebbé ezt az állapotot. És ha lehet, akkor tegyünk azért, hogy az év más napjain is Istenországa munkásai és polgárai lehessünk. Áldott ünnepre való készülődést! Ámen

Benedek Jakab

2009 Advent