Advent 2011/3

"És monda nékik: Kövessetek engem, és azt mívelem, hogy embereket
halásszatok". Mt 4,19



Kedves Testvéreim!



           Ha ezen a vasárnapon statisztikai adatokkal kellene szolgálni
ez év adventjéről, akkor valahogy így állíthatnók össze ezt a képet: 15 nap
telt el az adventi időszakból, még 14 nap van hátra. Kölönböző érzelmek
uralkodnak el rajtunk ilyenkor, és ha vizsgálat tárgyává tesszük az
embereket, akkor látható, hogy: egyesek már idegesek, mert érzik túl
vagyunk az adventi időszak felén, mindjárt itt van karácsony és talán le
vagyunk maradva a készülődésben,  mások meg jól ráérünk gondolatokkal
csendesítik magukat, van időnk, nyugalom. Azonban kinek-kinek az igazából
kilépve, mi akik eljöttünk ide e templomba, ma is az ünnepvárás lényegére
kell ráhangolódnunk mindannyiunknak.

           A ráhangolódásunk lényege pedig a léleknek a motivációja kell
legyen, az a belső lelekesítés és lelkesedés, amely lélekemelő ünnepi
hangulatot tud ébreszteni, fakasztani *már mos*t, a betlehemi jászolbölcsőt
kereső milliók életében.

           Mikulásjárás délutánján, az egyik bevásárló központban, eléggé
nagy és ideges tömegben kerestem a "mikulásfiát". Szétturkált, fogyóban
levő áruk, láthatóan későn érkező vásárlók,  - látva a helyzetet - mondom a
mellettem lévő  atyafinak, hogy majd holnap minden lesz. Bosszúsan
válaszol, hogy *akkor már késő.* És elgondolkodtam ezen a mondaton,
mindannyian ismerjük ezt a rossz érzést.

           Testvéreim! Még egy kis kitérő, mielőtt összefonnám
gondolataimat az előbbi és a most következő történettel. Évekkel ezelőtt
egy alkalommal már említettem a "Csellengők" -ről szóló adást. Az előbb
említett bevásárlóközponti történet napján ismét láttam  egy "csellengős"
történetet. Arra lettem figyelmes, hogy egy 19 éves lány eltűnése után,
akit lélekben összetörten várnak haza szülei, - "az apja iszákossága miatt
lépett le",  - egy nevelőotthon lakójára terelődött a hangsúly. Közel
középkorú nő lehetett, aki egészen kevés testi fogyatékossággal, de annál
lélekhez szólóbb értelemmel magyarázta sorsa alakulását. Apját kereste, aki
öt testvérével együtt, kisgyermek korukban nevelőotthonban helyezte el
őket. Ő az egyetlen, aki karácsonykor a családot együtt szeretné látni.
Mert valamikor találkozott testvéreivel, van közöttük családos, a
kapcsolatot ők nem akarják tartani, és ez a nő most a Csellengők
műsorvezetőihez, szerkesztőihez fordult, mint egy utolsó reménységben
bízva. A legmegrendítőbb és egyben a legmeghatóbb az volt az egészben,
amikor megkérdezték, mit gondol erről a műsorról és a benne szereplő
történetekről?  Akkor elmondta mennyire szomorú, hogy nem becsülik meg
egymást a családtagok, a gyermekek a szülőket, a szülők egymást.  És
szerényen említette a maga helyzetét, hogy évtizedek óta szeretné együtt
látni testvéreit és apjukat és *neki ez nem sikerül, mások pedig csak úgy
elmennek otthonról.* Ő *karácsonyban* reméli a család találkozását.

Kedves Testvéreim! A tanítómester azt mondja Péternek és Andrásnak,  - első
tanítványainak - , akik halászok voltak: "Kövessetek engem, és azt mívelem,
hogy embereket  halásszatok".

           Némelykor megnézem a televízióban a halászhajókról szóló
történeteket. Vihar, zátony, háborgó tenger, hetekig tartó hajóút és maga a
zsákmány. És eszembe jut a teremtés története, amikor így szól Isten a
saját képére   teremtett férfihoz  és asszonyhoz miután: *"*(.....) megáldá
Isten őket, (......): Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet
és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég
madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon". 1Móz 1,28

           Testvéreim! Milyen megdöbbentő, hogy mennyire szó szerint  érti
az ember ezt az uralkodást, hogy valóban mennyire birodalma alá akar
hajtani mindent. A halászhajón erre a célra készített, nagy halászhorgokban
fennakadt  acélkötélen "jönnek" a halak. Fejbe vágják őket, egy kampóval
leszakítják a horogról. Vérfürdő mindenütt. Valóságos horrorfilm. Mikor
megkérdezték a halászokat a visszataszító látványról, azt válaszolták: ez a
munkájuk, ami természetes.

           Testvéreim!  Tudjuk, hogy nemcsak a halászhajók legénysége éli
így az életét, ilyen természetes megnyilvánulással, de a szárazföld
"legénysége" is. Uzsorások, emberkereskedők, hatalmaskodók ragadják ki
embertársaikat az élet viharos, zátonyos, háborgó tengeréből, azzal, hogy
megmentik őket, aztán fejbe verik lelkileg és fizikailag, és mint saját
zsákmányukat tüntetik el sokszor a szó szoros értelmében véve is, el nem
múló szomorúságot, kétségbeesést okozva egyéni és családi életeknek.

           És amikor Jézus azt mondja, így karácsony táján, hogy:
"Kövessetek engem, és azt mívelem, hogy embereket  halásszatok", akkor mi
most mire gondolunk?

           Az elmondott megrázó történetekre-e, vagy arra, amit a
nevelőotthonban családtagjait kereső nő megfogalmazott?

           Emlékszem, Csókfalván  a szomszéddal halászni mentünk a
Küküllőre.  Halászfelszerelést vásároltam, engedélyt váltottam, nagy
lelkesedve követtem a folyó partjáig. Elkezdődött a halászás. Ahogy a
halászokat ugratják, csak fogtam a bot végét. Egy idő után ott hagytam a
szomszédot, hogy halásszon és  a székely mondása szerint: otthon dolgom
után láttam. Halászatom ott véget ért, de sokszor eszembe jut az, hogy
sokunknak *nincs türelme* ahhoz, hogy halászok legyünk. Főleg
emberhalászok, úgy, amiként volt Jézus is. Hogy a mindennapok nehézségéből
 - legyen az lelki, vagy fizikai nehézség - ,  kiemeljük egymást, anélkül,
hogy megbántanók, lelkileg megsebeznők embertársunkat.

Testvéreim! Azt hiszem nincs olyan ember ezen a Földön, akinek ne lenne
szüksége valamilyen mentőövre. A világ örvénye lefelé húz ma milliókat. *Igazi
Emberhalászokra van szükség*. Akik nem érdekből, nem haszonlesésből, nem a
mindenáron való felemelkedés reményében vetik ki hálóikat, hanem azért,
hogy megmentsenek akár egy embert is.

           Igazi adventi, lélekemelő történetként, a jézusi lelkületű, az
emberhalászok magasztos cselekedeteként tartom meg emlékezetemben, amikor a
héten valaki elmesélte, hogy házhelyet vásárolt. Megegyeztek egy árban, de
amikor meghallotta, hogy az eladók milyen nehézségben vannak,  súlyos
betegek, nem lealkudott, hanem többet ajánlott a megegyezett árnál.

           Lám, vannak emberhalászok Testvéreim! Akik másokat ki akarnak
emelni a nehézségek korbácsolta hullámok közül. Nem mese, nem délibáb.
Valóság. És Isten az ilyen embereket keresi. A Jézus lelkületű
emberhalászokat.

           Testvéreim! A sok történet lehet, hogy pillanatnyilag
összezavart. De a bibliai vers, amikor Jézus mondja: "Kövessetek engem, és
azt mívelem, hogy embereket  halásszatok",  olyan, mint egy alagútnak a
vége. Adventi világosságot gyújt a szívünkben és a lelkünkben, hogy
meglássuk a fényt, amely rávilágít az EMBERRE. Ez a fény értünk gyúlt
lángra kétezer évvel ezelőtt és értünk világol ez év adventjén is. Ámen.

Benedek Jakab