Mindig Aktuális

Kérlek azért titeket én, ki fogoly vagyok az Úrban, hogy járjatok úgy, mint illik elhívatásotokhoz, mellyel elhívattatok. Teljes alázatossággal és szelídséggel, hosszútűréssel, elszenvedvén egymást szeretetben, Igyekezvén megtartani a Lélek egységét a békességnek kötelében.Ef 4,1-3

 

Kedves Testvéreim!

 

Aktuális! Ez egy idegen szó, magyarul időszerű, ezt a címet adtam mai egyházi beszédemnek. Igazából az elmúl vasárnap és azt megelőző hét, valamint  e vasárnapra szóló falinaptári bibliai vers összehangolásával születtek ezek a gondolatok. Történeti alapként álljon előttünk az alábbi háttéranyag:

„1981-ben az Egyesült Államokbeli Louisiana állam fővárosában a polgármester és az állam kormányzója a házasságkötések rohamos csökkenésének megállítása érdekében akciót kezdeményezett. Az ötlet és nyomában a program, amely a boldog és tartós házasságok fontosságára hívta fel a figyelmet, rendkívül sikeresnek bizonyult. A kezdeményezés 1983-tól aztán a Házasság Világnapja nevet kapta, amit minden év februárjának második vasárnapján ünnepelnek meg szerte a világon. Az Egyesült Államokban a világnap már átalakult a Bálint-napig tartó Házasság Hetévé. Ilyenkor a családok egymás gyermekeire vigyáznak, megteremtve ezzel a lehetőségét annak, hogy a szülők kettesben ünnepelhessenek.
Napjaink statisztikái arra intenek, hogy felhívjuk a figyelmet e világnap fontosságára. Európában és az Egyesült Államokban ma már több házasság végződik válással, mint amennyiben megmarad az összetartás egésszen „holtomiglan, holtodiglan.”
A házasság kötések számának csökkenése ma már világtendencia. Az Európai Unió országaiban született gyermekek majdnem egyharmada házasságon kívüli kapcsolatban jön a világra. Az Egyesült Államokban 2005-ben majdnem minden második baba házasságon kívül született. Sok fiatal pont azért nem köt házasságot, mert azt látják, hogy a házasságok jó része válással végződik. Ugyanakkor a világ nem minden részén van választási lehetőség: a házasságok 60 százalékát szerződésekkel kötik meg, ki sem kérve a házasulandók véleményét.
Magyarországon az élettársi együttélések aránya még jóval alacsonyabb, a házasság még mindig első helyen áll az együttélési formák között. Ugyanakkor az együttélés, a papír nélküli családi életforma erkölcsi tartalmát illetően a társadalom többségének szemében már egyenértékűvé vált a házassággal. Míg korábban a nők a 20-as éveik elején férjhez mentek és gyermeket vállaltak, addig ma már sokan az élettársi kapcsolatot választják, s a gyermekvállalás is későbbre tolódott. Az 1970-es évek közepe után születettek általában nem akarnak házasságot kötni, a családalapításnál fontosabbnak tartják a képzettség megszerzését, az egzisztencia megteremtését.  (Forrás www.hvg.hu)

Kedves Testvéreim! Az elmúlt vasárnapon tartott Házasság Világnapja gondolkoztatott el azon, hogy Pál ap. üzenete szellemében vizsgálat alá tegyük a társadalom legkisebb alapsejtje a Család alapkövetelményeként számon tartott a házasság pillérei fontosságának hangsúlyozását. Az tagadhatatlan, hogy környezetünkben is egyre erősebben fellehető az együttélés megannyi formája. Nem soroljuk fel, mert bántó is lehet. A lényeg a fontos. Polgári és egyházi megáldásban  - és jó lenne a kettőt nem elválasztani egymástól – egy egész életen át,  csak alapvető erkölcsi szabályok, törvények betartásával lehet megmaradni. Ott, ahol ezeket már helyből, vagy folyamatosan nem tartják tiszteletben, ott mihamarabb felbomlik a házasság és utána  a család is.

Induljunk ki abból az alaphelyzetből, hogy a család intézményébe a férfinak és a nőnek,  a férjnek és feleségnek egyaránt hivatástudattal kell belépnie. A hivatástudat pedig nem más, mint egy belső elkötelezettség, mely teljesen független az anyagi indíttatástól. Az apostol is elsősorban ezt említi.  „Kérlek azért titeket én, ki fogoly vagyok az Úrban, hogy járjatok úgy, mint illik elhívatásotokhoz, mellyel elhívattatok.” Ez nem olyan egymás melletti elkötelezettséget jelent,   mint amiről az előbb is hallhattunk, mint  pl. szerződéses alapon történő házasságkötés, ahol minden szabályozva van, ha nem az emberi szív és lélek indíttatásából fakadóan egymás elfogadását, amely különböző érzelmi fokozatokat érhet el.

Fontos Testvéreim az érzelmi, lelki fokozatokat megemlíteni, mert a nem ezen alapuló házasságkötéseket, együttéléseket a világ minden táján érdekházasságoknak nevezik.  Ma ezt így újságolják egymásnak a felnőttek, hogy összeköltöztünk.

Pál ap. ugyan az Egyház iránti elkötelezettség erényeiként említi a vers folytatását, mi azonban tudjuk, hogy a keresztény egyház és a keresztény ember  elválaszthatatlan egymástól. Így a házasságban maradáshoz is épp úgy hozzátartozik az  alázatosság és szelídség, a hosszútűrés, a szeretet, a Lélek egysége és a békesség, és sok más egyéb erkölcsi norma, mint az Egyházban, a gyülekezetben való megmaradáshoz.

Ha egyenként vizsgáljuk Testvéreim ezeket az egyház vagy  házasság-sarokköveket, akkor ki merne vállalkozni arra, hogy csak ideig-óráig is, de félrebillentse, elmozdítsa ezeket a tartóköveket?

Ma általános jelenség, hogy az embereknek nincsen türelmük egymáshoz. Ebben az információ áradatban, amiben élünk mindenki a maga ura akar lenni, elutasítja a társat, a testvért a felebarátot. A házasság nem csak a katolikus egyházban, de az egész keresztény világban és minden hitfelfogásban szentség kellene legyen. Mert a családi fészek egy szent hely, ahol meghallgatják, megértik, elfogadják egymást a házastársak. A házasság nem utolsó sorban egymás iránti felelősség is. Felelősséget vállalni a jóban és a rosszban egyaránt. Emlékezzünk vissza, a Szentírásban Isten a teremtés hajnalán bizonyára olyan egyedülinek, elesettnek láthatta az embert, hogy elhatározta: „Nem jó az embernek egyedül lenni; szerzek néki segítő társat, hozzá illőt”.1Móz 2,18

Az egymás segítésében kellene megtalálni azt a közös célt, amely végsőfokon időtállóvá teszi  a házasságot, a férfi és a nő egymás iránti hivatástudatát. Ebben a környezetben már nem sérülne a gyermek és nem sérülne a házastárs személye sem.

Legyen hát Istentől megáldott, az Ő oltalmában kiteljesedő az a házasság, amely magában hordozza a család iránti hivatástudatot, azalázatosságot, a szelídséget, a hosszútűrést, a szeretetet, a Lélek egységét,  a békességet. Ámen.