Az Úr nevében! Virágvasárnap 2011*



Az előtte és utána menő sokaság pedig kiált vala, mondván: Hozsánna a Dávid
fiának! Áldott, a ki jő az Úrnak nevében! Hozsánna a magasságban! Mt 21,9



Kedves Testvéreim!



Virágvasárnapján, szószékeken általában ez a vers hangzik el, és ha nem  fő
textusként, akkor mindenképp van utalás e vers által azokra az  eseményekre,
amelyek a Jeruzsálembe való bevonulással kapcsolatosak.
A korabeli római hatalom hódításai során szokás volt, hogy az
elfoglalt,   kiemelkedő
fontossággal bíró helységek, városok bejárataihoz diadalkapukat építettek,
és azok alatt vonult be a győztes hadsereg. A jézusi bevonulás,  - ha a
Jeruzsálembe való megérkezést ennek nevezzük  - a római hatalom
gyakorlatával ellentétben nem a gőgről, nem az uralkodói vágyról, nem az
elnyomásról, nem a vagyon utáni kapzsiságról szólt. Már az "bevonulás" egyik
jelképe is ezt szimbolizálta: hiszen a Mester szamárháton érkezett.

Ma a limuzinok világában, a mindenre kiképzett és elszánt őrző-védők körében
elképzelhetetlen lenne, az egyszerű saruban és len-kendervászon
köntösformában megjelenő ember. Még az arab világban is, ahol köztudott a
hagyomány és vallástisztelet, ott is a hivatalos megjelenési szokások mára
nagyot változtak. Ma külön erre szakosodott, a legapróbb részletekre is
vigyázó emberek hada figyeli a körükből kiemelkedő vezetők minden lépését.
Láthatjuk azt is, hogy szerepvállalásuk, kiválasztott helyekre való
megérkezésük, beszédeik, a politikai és a gazdasági élet körül mozog. Kevés
bennük a lelkiség, de annál több a lelkesítés és a hatásvadászat az általuk
képviselt ügy iránt. Boldogan lélegeznek fel azok, akik ezen emberek
kegyeibe férkőzhetnek. Fogadásukra magasra tartott (fény)képekkel,
örökkévalónak vélt feliratokkal érkeznek a támogatók és szimpatizánsok.
Neveket kiabálnak ütemre, és teljesen beleélik magukat abba a jövőképbe,
amelyet ezek a vezetők megrajzolnak. Bár legtöbbször szerepkörük,
megbízatásuk térben és időben egyaránt korlátok közé van szorítva, mégis
évtizedekre, sőt hosszabb távon is ígérgetésekbe bocsátkoznak, elnyerni
akarván ezáltal  is a jövőbeni támogatást.

Láthatjuk és tapasztalhatjuk Testvéreim, hogy milyen nagy különbség van a
jézusi lelkület, és az azóta teljességében megváltozott világ, mindig más és
más értékek körül összpontosító érdekszövetségében.

Ez az elhangzott köszöntésből is nyilvánvalóvá lesz, amikor  Jeruzsálem
közvetlen közelében, az út szélén várakozó emberek,  meglátják a Mestert,
így szólítják meg Őt és kíséretét: *"Áldott, aki jő az Úrnak
nevében".*
Köztudomású, hogy  ma a hozzánk érkezők legtöbbször valamilyen ügynökség,
vállalat, cég nevében jönnek. Számlákat hoznak, szolgáltatásokat ajánlanak,
mindenre "ráharapnak", aminek pénzszaga van. Tájékoztató készségükkel
teljesen elszédítenek, és türelmetlenül várják, hogy kit, mikor tudnak
bűvkörükbe behálózni.  Az Úr nevében is jönnek, ez is igaz, egyre többen. De
ők erőszakosságukkal, viselkedésükkel  inkább eltaszítják maguktól az
embert, mintsem vonzanák.

A napokban kérdezte mag valaki:  És mi lenne akkor, ha Jézus pl.
Virágvasárnapján, vagy csak úgy alkalomszerűen bevonulna egy településre,
vagy éppen lakásunkba? Meggyőző tudna-e lenni a mai ember számára?
Lennének-e csalódásai a látottak és a hallottak kapcsán?

Az bizonyos, hogy ezekre a kérdésekre nehéz válaszolni. Sokan vagyunk, és
sokfélék vagyunk. Véleményeink hasonlítanak, véleményeink különböznek,
esetenként  ütköznek. A Szentírásból tudjuk, hogy mindezekhez Jézus
hozzászokott. Mindig pontos válasza volt, ha keresztkérdésekkel ostromolták.
Úgy gondolom, hogy feltalálná magát körünkben is.
Abban pedig nem kételkedem, hogy a 21. század emberének lennének hasonló
kérdései, mint voltak az írástudóknak, a főpapoknak, a farizeusoknak.
Ugyanis, a két évezrednyi idő ilyen vonatkozásban nem sok. Hiszen
gondolkodásunk, emberi magatartásunk sokszor megreked Pilátus udvarában.

Mindezeknek ismeretében és csábításában, nekünk nem szabadna megfeledkeznünk
arról, hogy *Jézus ma is "az Úr nevében jön",*  "Hogy valaki hiszen ő benne,
el ne vesszen, hanem örök * *élete legyen". (Jn 3,15)

A  Jn 5,36 -ban olvassuk ".. mert azok a dolgok, a melyeket rám bízott az
Atya, hogy elvégezzem azokat, azok a dolgok, a melyeket én cselekszem,
tesznek* *bizonyságot rólam, hogy az Atya küldött engem".

Testvéreim! Az Úr nevében érkező és az Úr nevében munkálkodó ember élete az
Úrtól áldott.

A tapasztalatok az mutatják, hogy konferenciákon, építő telepeken, utazási
irodákban, másutt is, általában látni lehet, ki honnan jön,  hogy ki, kit
képvisel. Szinte mindenütt az alkalmazottak kitűzőt hordanak, hogy látni
lehessen a nevet, a beosztást. De sajnos, sokszor tapasztalni azt is, hogy
csak távolról ember valaki. Hogy miért jön azt nem mindig lehet tudni, mert
lehet, hogy álruhába öltözött, csak látszólag képvisel valakit, és éppen
lakásunkat akarja kiüríteni egyes dolgoktól.

           *Jézus azt mondta, hogy az Atya küldte őt!* És nem tagadta meg
küldőjét. Nem mondott róla sosem a háta mögött elmarasztaló véleményeket.
Szent meggyőződéssel vallotta és hirdette, hogy az Isten szeretet. "És mi
megismertük és elhittük az Istennek irántunk való szeretetét. Az Isten
szeretet; és a ki a szeretetben marad, az Istenben marad, és az Isten *is* ő
benne". (1Jn 4,16) Következetesen kiállt Isten ügye mellett. Nem fordított
hátat neki élete nehéz pillanataiban sem. Atyja ellen nem szövetkezett érdek
és hatalmi csoportokkal. Ilyen vonatkozásban is mindig kiemelkedett
embertársai közül.                     Tanítói útja során láthattuk nem
egyszer, hogy tanítványai elbizonytalanodnak, nem mindig tudják magukévá
tenni a jézusi tanításokat. Jézus az ilyen nehéz pillanatokban is a
tanítványai lelkét újra és újra Istenre tudta hangolni.  "Ne
aggodalmaskodjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? vagy: Mit igyunk?
vagy: Mivel ruházkodjunk? Mert mind ezeket a pogányok kérdezik. Mert jól
tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mind ezekre szükségetek van. Hanem
keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind
megadatnak néktek." (Mt 6,31-33) Ebben fáradhatatlan volt. Példázataiban
mindig Istenre utalt, akár Atyának, akár Gazdának, akár Úrnak nevezte Őt.

           Testvéreim! A jó Isten áldásaiban mi is részesülhetünk és
részesülünk is, bár nem mindig érdemeljük ki az áldást.  De akkor, amikor
most mi is itt állunk a Jézust fogadók közösségében, ma Virágvasárnapján,
akkor mindenek felett és mindenek mellett istenfiúságunk gyarapodására,
lelki megerősödésünkre kell összpontosítanunk. Isten gyermekeiként
meggyőződésünkké kell legyen, hogy jók tudunk lenni. Hogy  magunkévá tudjuk
tenni a jézusi tanításokat. Egyébként miért állanánk lelkünk jeruzsálemi
útján, várván a Mestert?

           A lelki megújulást csak úgy érhetjük el, ha mint valamikor
Jézus, úgy ma mi is, az *Úr nevében* végezzük a munkánkat. Ha Jézussal
haladunk életútunkon, ha Jézussal érkeztünk ma Virágvasárnapján ide a
templomba, ha az ő szellemében munkálkodunk, akkor ma hozzánk is szól a
köszöntés:  Hozsánna a Dávid fiának! Áldott, a ki jő az Úrnak nevében!
Hozsánna a magasságban!  És akkor ezen a munkán bizonyosan ott lesz az Úr, a
mi Egy igaz Istenünk áldása is. Ámen

Benedek Jakab