Ahol a kincsünk ott-e a szívünk is?

Mert a hol van a ti kincsetek, ott [Luk. 12,34.] van a ti szívetek is. 6,21

Kedves Testvéreim!
E Hegyi beszédben található bibliai versünk a kincsgyűjtésről szóló jézusi magyarázatot zárja le, foglalja össze. Ismerős a vers és ismerős a versnek a hétköznapi vetülete is.
Gyermekkorunkban nagy előszeretettel néztük a mozikban azokat a filmeket, amelyek az aranyat ásókról szóltak. Gyönyörű természeti tájak, csodálatos lovak, kaland, szerelem. Jó és rossz emberek harca. Sajnos nem csak filmvásznon volt utolérhető a kép, de a valóságban is, hiszen sok film megtörtént eseményeket dolgozott fel. Szinte ugyanazon szereplők játszották ezeket a filmeket, már a filmvetítés elején lehetett tudni, hogy mi lesz a vége, és mégis tömegeket vonzottak ezek a vadnyugati filmek. Jól el lehetett szórakozni rajtuk. Ma egyre ritkábban vetítenek ilyen filmeket, megváltoztak a filmnézési igények. Ma sorozatfilmek kötik a Tv képernyője elé az érdeklődőket, és azt hinni, hogy e régi aranyásós történeteket is elsodorta a vadnyugat szele.
Sajnos nem így van. Akarva akaratlanul e bibliai vers jutott eszembe, amikor néhány nappal ezelőtt az afrikai világból egy dokumentumfilmet mutattak az egyik tv csatornán. Gyermekekről volt szó, akik aranykitermelésben dolgoztak, bányákban, embertelen körülmények közt. Egy gyermekmentő szervezet igyekezett kimenekíteni ezeket az alig tízéves gyermekeket a kizsákmányolás legembertelenebb körülményei közül. Alapjában nem is a bányatulajdonosokkal volt a baj, ha nem magukkal a gyermekekkel. Minduntalan visszavágytak az aranybányákba. Hiába próbáltak számukra valamivel jobb körülményeket biztosítani a gyermekmentők, iskolába járatni, ruházni, élelmezni őket. Sokan közülük újra és újra visszamentek válogatni a kőtörmelékek közül az aranyszemcséket.
Hogy mennyire érvényes ebben az esetben a felolvasott bibliai vers, ez azért is kérdéses, mert gyermekekről van szó. De a gyermekek évek múltán felnőttek lesznek és ebben az esetben már másként tevődik fel a kérdés. S talál már nem is lesz kérdés, ha nem egyszerűen csak ténymegállapítássá válik a jézusi összefoglalás a kincsekről: “Mert ahol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is”.
Testvéreim! Ép testben ép lélek mondja a közmondás, de ha ismét a tanítómestert akarnánk idézni, - hogy hitelesebbek legyünk - , akkor a Mt 22,21-et kellene minduntalan ismételni: “Adjátok meg azért a mi a császáré a császárnak; és a mi az Istené, az Istennek”. Ha ezt a jézusi arany-középutat sínpárként képzelnők el és rajta egy vonatot, akkor azt hiszem, hogy ez a vonat nagyon hamar kisiklana. Ugyanis ma már ezek a sínpárok kiléptek párhuzamosságukból és társukat elhagyva kanyarodnak a kifürkészhetetlen jövő felé.
Az arany középútról egyre többen pártolnak el, egyre többen keresik a császári, az anyagi világ felé vezető utat. Részben megmagyarázható és részben érthető is ez a jelenség.
Ha nem tudnók, hogy hol élünk, akkor igen csak elcsodálkoznánk azon, hogy ez a legutóbbi civil kezdeményezés a benzinkutak blokádja ügyében, milyen eredménnyel jár az autósvilág számára. Olvasom, hogy indokolatlan volt az elmúlt évi benzinár emelkedés, de ennél egyebet tenni nem lehet. Nem lehet, mert az Istentől elrugaszkodott benzinmogulok csak a pénzt látják, az aranyközépút egyik szélső sávját, a császárit, amely számukra mindent megenged.
Két évtízeddel ezelőtt történhetett, hogy gyermekünket Udvarhelyre vittük, egy ottani orvoshoz, felülvizsgálatra. A vizsgálat elvégzése után megkérdeztem, hogy adhatunk-e honoráriumot, amire a válasz így hangzott: mi is a piacról élünk. Pillanatnyilag nem tudtam, hogy ez a kijelentés mit jelent, de megérdeklődtem és megtudtam. Egy életre szólóan.
Testvéreim! Mit szólana Jézus, ha ma betoppanna jelen világunkba és eltöltene egy jó pár napot köztünk? Vajon nem fogalmazná-e újra az általa teljes meggyőződéssel elmondott bibliai verset? Mert a hol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is. Ha ma azt mondjuk, hogy a szív beteg, akkor nem éppen orvosi látleletre kell gondolnunk. Ma a szív betegségét a lélek betegsége, a lélek irányultsága adja. Az a lélek, amely meg van fertőzve és át van itatva olyan szerekkel, amely sokszor képtelenné teszi arra, hogy jól lásson, jól értékelje a körülötte zajló eseményeket, jó döntéseket hozzon Istenországa felé vezető út megtalálásában.
Ismét a sínpár példájához térek vissza. Az ember biztonságban szeretné érezni magát vasúton történő utazásai alkalmával, de sokszor megtörténik, hogy fák dőlnek a sínpárokra, vagy felhőszakadás mossa el a töltést. Így van ez a szív és a kincs párhuzamában is. Megszámlálhatatlan akadály hull kincsünk és szívünk közé még akkor is, ha a Pál apostol által említett lelki kincsekről van szó. Ezek is könnyen átformálódnak, átalakulnak. Csak azt vesszük észre, hogy a szívünk egészen másért dobog, mint pl. az egymásra való figyelés, az összetartozás, egyet akarás stb.
Azt mindenkép meg kell említeni, hogy a kincsek közt bizony igen nagy külömbség van. És azt is, hogy embere válogatja az értékrend és a sorrend felállítását is.
Ahhoz nem kell különösebb magyarázat, hogy Jézus milyen érték és sorrendet állított fel kétezer évvel ezelőtt. Csak, hogy azóta a világ sokat változott. Átrendeződött, ami akaratlanul is maga után vonta a kincsbeli sorrendet is. Látjuk és tapasztaljuk ezt az átrendeződést minden nap.
Hogy vissza tudunk-e térni a Jézus által felállított sorrendhez? Ezt egy közösségben csak elbeszélgetni lehet, dönteni egyénileg kell. Mindenki maga felelős azért, hogy kincse és szíve mennyire van összhangban, vagy mennyire jár külön utakon.
Ez a mai istentiszteleti alkalom sem arra hívatott, hogy a kérdést végkép megoldja. Hiszen nem volt elég ehhez két évezred, nem hogy egy óra alatt dönteni tudjunk.
Csupán csak egy újabb felhívás szeretne lenni abban a vonatkozásban, hogy Istenországa annak az útnak a végállomása, ahol az szív és a lélek közös sínpáron halad előre. Ebben az esetben nem kellene kisiklástól tartani, mert ezen az úton mindenki megérkezhetne Isten országába. Ámen

Benedek Jakab

Segesvár, 2011. január 27.