Az ajtó előtt állok és zörgetek. Advent 4. vasárnapja, 2010

"Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat
és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő én
velem". Jel 3,20

Kedves Testvéreim!

A 2010. év adventi időszakának utolsó vasárnapjához érkeztünk. Pár
nap van még hátra az ünnepig, és ezek a napok a fizikai készülődés
sokszor túlzsúfolt időszakát hozzák. Ez így van minden évben. A
családon belül, személyekre lebontva megvan kinek-kinek a maga
feladata, és sok esetben a lelkiek már háttérbe szorulnak. Hiszen a
mai karácsonyok az un. látványosságot, a fényt, a csillogást, a
kirakatot helyezik előtérbe. És szinte, mint a lelki készülődés
utolsó lehetőségét próbálja hangsúlyozni a Jelenések könyvének írója,
amikor így fogalmaz: "Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek". Három
évvel ezelőtt, ünnep szombatján este a családban el voltunk foglalva
mindenki a maga dolgával. Karácsonyfadíszítés, angyalvárás, egyebek.
Arra lettünk figyelmesek, hogy résnyire nyitva van a veranda ajtaja.
Ki járt, mi járt kérdéseink után kiderült, hogy eltűnt az egyik mobil
telefon. Jó pár hétre rá, kopogtatnak az ajtón, megérkezik a rendőrség
a tettessel. Álljon hátrébb, - mondták a feleségemnek - hiszen le kell
játszani a jelenetet. És a tolvaj semmitől sem zavartatva magát,
egyenesen oda ment, ahonnan, akkor karácsony ünnep szombatján elvette
a telefont. Ő az ajtó előtt állt, nem zörgetett, halkan besurrant és
kisurrant. Kedves Testvéreim! Mekkora különbség van a felolvasott
bibliai vers és az elmondott történet közt. Így is mondhatnók, hogy Ég
és Föld közti távolságbeli különbség. Valamelyik délután a
televízió egyik csatornáján a Szent Család Betlehembe való
megérkezéséről szóló filmet vetítették. Azt a részt láttam, midőn
feltűnnek a betlehemi fények az estében, és a városba megérkezve
József szálláshely után tudakolódik. Egyik háznál zörget az ajtón,
néhány házzal arrább bekiált, majd végül találkozik a város végén egy
emberrel, aki az istálló felé mutat, és mondja, hogy csak azt tudja
felajánlani, neki ennyi van.
Persze folytatódott a történet, hiszen megérkeztek a pásztorok, a
bölcsek, a királyok, de mindezekből engem most is megragad a bibliai
versünk kezdete: "Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek". Igen
Testvéreim! Legyen az József, Jézus, vagy bárki, de ahogy az ajtó
előtt áll és zörget, ez azt jelenti, hogy felfedi magát, nem
elrejtőzködik, nem besurran, ha nem vállalja a másik embertárssal való
találkozásnak a pillanatát. És, hogy miért fontos ez? Azért, mert ez a
cselekedet magában hordoz egy emberi magatartásformát, egy viselkedési
kultúrát, és nem utolsó sorban egy emberi nagyságot is. Még akkor is,
ha éppenséggel kéregetőről, koldusról van szó. De folytassuk csak
tovább ezt a bibliai képet, midőn meghallva a zörgetést, ajtót nyitunk
a zörgetőnek. Az idő szorításában talán fölösleges most történeteket
meséljünk, arról, hogy attól függően, hogy ki érkezik milyen
érzelmekkel, érzésekkel, test és arcmimikával fogadnók a vendéget,
hiszen ilyenkor, Karácsonyra készűlve adva van a vendég személye, és Ő
nem más, mint Jézus. Igen, Jézus érkezik hozzánk. Ő a vendég és mi a
vendéglátók, a házigazdák vagyunk. A házigazda szerepéről jut eszembe,
hogy az egyik kedves hívünknek elvette a szülői házát a volt
kommunista rendszer. Még mindig nem kárpótolták, de kapott az egyik
udvarban egy lakásocskát. És nagy örömmel mesélte, hogy végre újra
házigazda, és menjünk, mert nagy szeretettel fogad!! Van is egy
történet a Szentírásban - bizonyára emlékszünk is rá - Mária és Márta
története, amikor is e találkozás során Jézus megállapítja, a
"házigazdákról", a vendéget fogadókról, hogy "Mártha, Mártha,
szorgalmas vagy és sokra igyekezel: De egy a szükséges dolog: és Mária
a jobb részt választotta, mely el nem vétetik ő tőle". (Lk 10, 41-42).
Ennek a találkozásnak a lényege egy bensőséges kapcsolat kialakítása,
az egymásra figyelésnek a fontossága, e találkozás Isten gyermekeiként
való megélése. Egyébként általában ez nem így történik. Hiszen
felgyorsult világunkban csak úgy odadobjuk egymásnak a kérdéseket, a
feleletek a levegőben röpködnek anélkül, hogy eljutnának tudatunkig,
ne adj Isten még lelkünkig, érzésvilágunkig is.
Testvéreim! Jézust várásunk remélhetőleg más képet mutat. A találkozás
öröme és meghittsége bizonyára jó értelemben felkorbácsolja
érdeklődésünket és a házigazda szerepét az alkalomhoz méltóan tudjuk
betölteni.
A bibliai versünk egy olyan kedves vendég érkezését előlegezi meg, aki
megszólal még ajtónyitás előtt, hogy előre tudva legyen, ki érkezik.
Faluhelyen még mindig szokás, hogy az érkező már az udvaron megszólal,
érdeklődik a háziak merre-léte felől, így a találkozás már
lélektanilag elő is van készítve. Az érkezőt már hangjáról megismerve
fogadják, nevén szólítják.
Ez történik a bibliai versünk esetében is. Már hangjáról megismerni az
érkezőt. Az ajtónyitás pillanatakor úgy tűnik, mintha már sokszor
találkoztunk volna. Ilyenkor nem a Ki vagy? kérdést szegezzük a
érkezettnek, hanem egyenesen behívjuk a lakásunkba. Fontos mozzanatok
ezek Testvéreim, mert a találkozás nem meglepődést okoz, nem hangzik
el ilyenkor, hogy még csak te hiányoztál, hanem a találkozás egyenesen
családiassá válik. Nincsenek mentegetőzések, azonnal kialakulhat a
felebaráti szeretet. És e vers hozza is magával ennek a kialakult
bensőséges kapcsolatnak a hangulatát, hiszen asztaltársasággá alakul
ez az együttlét, ahol bizonyára nem csak a társadalmi feszültségekről,
az anyagi világ szorongatásairól beszélhetnek a felek, de a lélek
területére is ráirányul a figyelem. Hangsúlyozzuk, hogy nagyon
fontos ez a bensőséges lelki kapcsolt, a Jézust váró és a Jézust
fogadó hangulat, mert mi tagadás: Isten gyermekeinek sok mondanivalója
kellene legyen egymásnak léleképítő dolgokról.
Az adventi időszak számunkra az ajtónyitásnak, a vendégszeretetre való
felkészűlésnek áldott alkalma. Az ünnep előköszönője. Felhívja a
figyelmünket arra, hogy meg van-e terítve az asztal, amely mellé le
szeretnők ültetni az érkezőt. Főpróbája a karácsony miként és hogyan
való megélésének.
Imádkozunk azért, hogy ez a főpróba jól sikerüljön, azért hogy a lélek
asztala gazdagon legyen terítve és minden otthonban jól érezze magát
az, ki karácsony estéjén az ajtónk előtt áll és zörget, de jól érezzék
magukat, - lelki megelégedettségben - az Őt fogadók szerte a
nagyvilágon. Így teljesedjen be és így legyen áldott a Karácsony!
Mindenki karácsonya. Ámen.

Benedek Jakab

2010. december