Bízzál az Úrban és tégy jót!

Bizzál az Úrban és tégy jót, akkor az országban lakhatsz és bíztonságban élhetsz” Zsolt 37,3

Kedves Testvéreim!

E napra kiválasztott bibliai versünk egy közösségi életformát ír le, határoz meg, amely minden társadalomi berendezkedés alapíratában, ha nem is ebben a megfogalmazásban, de megtalálható. Egy irányelv, egy követendő út ahhoz, hogy az ember jól érezze magát. Ne legyen lenézett, és ne legyen kinézett. Egy közösségen belül, legyen az család, gyűlekezet, falu, vagy ennél is nagyobb közösség, alapvető követelmény az egymás iránti bízalom. Igen, elsősorban a bízalom, amely az őszinteségen, a tisztességen, az egymás elfogadásán és egymás megbecsülésén alapul. Ezek nélkül nem lehet bízalomról beszélni. Nem lehet együtt élésről beszélni.
Minden ország alapvető kérése polgárai felé, hogy a jót cselekedje, ezzel is segítve az előre menetelt. A jót tevés elsősorban nem csak a leírt törvények puszta betartását jelenti. Nem is csak azokat a hagyományokon alapuló viselkedési normákat, amelyekről ma azt mondjuk, hogy „régebb nem így volt”. A jót tevés a fejlődés folyamatában viszi előre az egyén és a közösség ügyét. A jót tevés egy újabb és újabb plusz, egy többlet, amely érezhetően és láthatóan megtapasztalható akár lelki, akár szellemi, akár az anyagiak terén. Ezért ma, aki jót tesz többletet mutat fel sok embertársával szemben. Nem szándékunk ma a nem jót tevés szomorú, romboló példáit emlegetni, hiszen így is nehéz csupán csak az egyensúlyt is megtartani a jó és rossz cselekedetek közt.
Bízzál az Úrban – így indítja felhívását a zsoltáros, ugyanis a vers első fele ennek jegyében hangzik el. A zsoltáros a bizalmat egy földieknél magasabb dimenzióba emeli. Egy lelki magaslat felé irányítja az ember tekintetét. Bizonyára ezzel azt akarja érzékeltetni, hogy Isten mindenek feletti, így a bele vetett bizalom sem földi irányultságú, ahol sok esetben a kísértő játsza a főszerepet. Az Istenben vetett bizalom egy erőforrása is az embernek, amelyből folyamatosan táplálkozhat és nem éri csalódás. Az Istenben vetet bizalom így egy visszaható erő, amely egyben megszabja az irányt, amelyet követni kell. Az Istenben bízó, Isten akarata szerint élő ember jót cselekvése nem kérdőjelezhető meg, mert az Isten gyermeke tudja, hogy nem csak figyelik, de számon is kérik tetteit.
Emlékszem, hogy gyermekkorunktól el egészen az egyetem befejezéséig mindig volt un. „ellenőrző” könyvünk. Minden iskolai szinten nem ez volt a neve, de nem is ez a lényeg. Arra volt jó, hogy oda beírták a jegyeket és be kellett mutatni ezt a szülőknek, nevelőknek, és ez egyben a számonkérés alkalma is volt, ha úgy hozta a helyzet. Valahogyan így képzelem el a jót cselekvés következményét is a zsoltáros gondolkodásában. Mert ő azt mondja, hogy: „akkor az országban lakhatsz és biztonságban élhetsz”. Ha jót cselekszel, akkor nem toloncolnak ki, nem vonják be az útlevelet, de megbecsülnek, elfogadnak, gyakorolhatjuk mindazokat a jogokat, amelyek az ilyen embereket megilleti. A biztonság pedig a háborgatás mentes életet jelenti, szabadon járhat-kelhet az ilyen ember, nincsenek az élet semmilyen területén akadályok gördítve életútjába.
Hol van ez az ország? Kérdezhetnők mindannyian szinte egyszerre. A fejlett világ országai? Amelyeknek döntései nem csak szigorúan meghatározzák milliók életterét, de létét is? A fejlődő országok, ahol az előbbiek utolérése oly messzi távolságra van, mint a föld az égtől? Vagy a harmadik világbeliek, akiknek a nap felkelte és lenyugta közt is sokszor fényévnyi távolság van! Sem kenyér, sem víz, sem hajlék ahol meghúzzák magukat? Vajon ezekre az országokra gondol a zsoltáros, aki maga is minden bizonnyal átélhetett egy-egy keserű földi pillanatot, vagy akár többet is?
Úgy gondolom, hogy mivel a zsoltáros nem a földi hatalmakba vetett bízalommal inditja felhívását, ha nem az Istenbe vetett bizalomról beszél, ezért az országot sem a földiek mintájára képzeli el és végső fokon nem is erről beszél.
A zsoltáros egy lelki országba, később Jézus ezt így nevezte: Isten országába, egy eszményi országba akarja viszont látni földi halandó társait.
Érdekes, ahogyan a zsoltáros a megelőző és következő versekben hosszan sorolja a jó és a hamis, az Isten közelségében élő és az Istentől eltávolodott emberi életek következményeit. Nagy különbséget lát a zsoltáros a különböző emberi magatartások közt. És van is. Talán nem túlzás, ha azt állítjuk, hogy ennek a zsoltáros, vagy Jézus által megálmodott országnak egyelőre kevés lakója van. Földrajzilag így is mondhatnók, hogy itt nem nagy a népsűrűség. Ha az egész világot Isten országának képzeljük el, akkor a létszámsűrűség szinte egyenlő a nullával. A teljes pusztaság jellemzi. Isten országa lelkisége kellene ahhoz, hogy ez a sok millió ember valóban itthon és biztonságban érezze magát.
Sokszor lehet hallani, sokszor mondjuk mi magunk is, hogy ezen a földön csak jövevények vagyunk. Ezt úgy kell érteni, hogy jövünk és megyünk. Megszületünk és a zsoltáros szerint 70 avagy 80 eszendő és - sokszor ennél jóval kevesebb idő múltán - már megyünk is.
Isten országa több, mint e földi világ. Több, mint e földi világ követelménye, de több, mint e földi világ elvárása is. E földi világ egy felgyorsulóban levő állapot, ahol az ember már robotszinten dolgozik, követelményorientált, géplelkületű, érzelemmentes. A kiválasztottak világa, kizáró és elnyomó elveken alapszik.
Távol a megbocsátás, a könyörület, a szeretet érzésétől. Ezért van még ma is elképzelhetetlen távolságban Isten országától.
Olvastam és láttam is a napokban híradásokban, hogy újabb bolygókat fedeztek fel kifejlesztett távcsővel, amelyeken feltételezik, hogy hasonló élet lehet, mint a Földön. Ugyanebben az adásban látni lehetett, amint szimulálják egy égitest várható becsapódását évek távlatában és érzékeltették a várható katasztrófát is.
Remélhetőleg Isten országában mindezek a jelenségek nem fognak kárt tenni. Bár az ember egyértelműen nem mindig Jézust követő, de hisszük, hogy ez az ország a szívekben megszülethet. És ahogyan más bolygókon is lehet élet, úgy minden szív és emberi élet lehet Isten országa. És amíg sok jó emberi szív dobog, addig lesz otthonunk és lesz biztonságunk is.
Mert Isten ezt így akarja. Ámen

Benedek Jakab

Segesvár, 2011. február 1.