Örökkévaló Szeretet! Istenünk, édes jó Atyánk!

         A novemberi csendben, amikor a fák már kezdik levetni
lombruhájukat, lám virágszőnyeg takarja be a sírhantokat. Alig van olyan
sírhalom, ahol ne állana valaki lehajtott fejjel, szomorúan, fájdalmas
szívvel. A rohanó idő sem tudja feledtetni elhunyt szeretteink kedves
szavát, arcát, mosolyát, azt a szeretetet, amely úgy ölelt át minket, mint
szülő öleli át rég nem látott gyermekét. Mint egy nagy család tagjai
 vannak itt velünk a kegyetlen halál által elragadott szeretteink, hogy a
lélek hullámhosszán újra megerősödjön egyűvé tartozásunk áldott érzése.
Hitünk e csöndes, gyertyafényes délutánon, (estéli órában) abban erősít meg
minket, hogy akár éljünk, akár haljunk, mindig a Tieid vagyunk.

         Istenünk! Így Téged hívunk segítségül a mi bánatunkban,
szomorúságunkban. Kérünk vigasztalj és bátoríts minket, hogy a fogyó
mindennapjainkban amikor, özvegyen, árván járjuk földi zarándok utunk ne
tántorodjunk el Tőled, ha nem maradjunk meg a Te szeretetedben, hiszen csak
Te tudsz igazi erőforrás lenni a mi számunkra csüggedésünkben,
kétségbeesésünkben. Elhunyt szereteteinknek adjál csöndes pihenést, áld meg
az emlékező szíveket. Gondviselésed maradjon a temetők csöndes világán és a
mindennapok küzdelmében imádságukban, fohászukban, vigasztalódásukban
 Téged keresőkön, most és minden időben Ámen.

Benedek Jakab

Segesvár