Az idő mértékegységei Adventben, Karácsony felé vezető utunkon. Advent 3.

Minekutána pedig János tömlöczbe vettetett, elméne Jézus Galileába,
prédikálván az Isten országának evangyéliomát, És mondván: Betelt az
idő, és elközelített az Istennek országa; térjetek meg, és higyjetek
az evangyéliomban. Mk 1, 14-15

Kedves Testvéreim!

Azt hiszem, hogy nem tévedek, ha azt állítom, hogy az ember már
teremtésétől kezdve méri az idő múlását. Ennek érdekében, édes
anyanyelvünkben, a magyar nyelvben, többféle változatot
használunk. Különösen életünk nagyobb eseményei közeledtével, vagy
éppenséggel azoknak múlásával kapcsolatosan szoktuk segítségül hívni
az időmértéket. A kisgyermekek a még előttük álló éjszakákban mérik az
időt, és megmondják, hogy mennyit kell még aludjanak a várva vár
napig. A felnőttek más logikával gondolkodnak, de ami közös, hogy
minden nemzedék életében meghatározást nyer a múló és eljövendő
idő. Ez történik ilyenkor, Karácsony közeledtével is, hiszen az
adventi időszak akarva-akaratlanul már erre irányítja figyelmünket.
Maga a kereskedelem is megtalálta az időegység szerinti megnevezését
az adventi vasárnapok tekintetében, hiszen ebben az időszakban, a
készülődés bevásárlást sürgető, tömörítő időszakában van bronz, ezüst,
aranyvasárnap. Mindenik a maga értékében, a maga szintjén erősödő
hatással van a vásárlókra. De időegységet mér a felolvasott bibliai
versünkben szereplő betelt az idő mellett, a sokszor, és szinte
mindannyiunk által emlegetett, letelt az idő, eltelt az idő
megfogalmazás is. És, hogy mennyire így van, de jelentésében mégis
csak eltérő fogalmakról van szó, ehhez érdemes egy rövid ideig
eljátszani, - komolyan - ezekkel a szavakkal.

Testvéreim! Letelt az idő, - hallottuk oly sokszor, amikor pl. iskolás korunkban felmérőt,
(régi időkben extemporálét) dolgozatot írtunk. Az idő szorításában és
a tudási szint bizonyítási izgalmában, egyszer csak megszólalt a
tanító, tanár, a felvigyázó, és közölte: letelt az idő. Letelt a
megadott 60 vagy valahány perc. Nincs több, nincs plusz, nincs
kivétel. És hiába mondta valaki is, hogy be szeretné fejezni a
mondatot, az életben még oly sok tenni valója lenne, letelt az idő, a
dolgozatot le kell adni, búcsúszó vagy anélkül is, de menni
kell.

Testvéreim! Eltelt az idő, mondta egy emberke évtizedekkel
ezelőtt és ehhez a megállapításához egy érdekes történet kapcsolódik.
Ezen kedves családtagjukat ajándékozták meg egy karórával a
hozzátartozót, de ő történetesen nem ismerte az órát. Aztán
megkérdezték tőle, hogy hány óra van? Felhúzva az inge ujját, és az
órára pillantva a boldog megajándékozott, így válaszolt nagy
sóhajtozások közepette, hogy: eltel az idő. Igen, Kedves Testvéreim!
Eltelt az idő, szinte észrevétlen, hiszen a gyermekből felnőtt lett,
az ífjúból meglett korú. Eltelt az idő anélkül, hogy értelmesebb
dolgot végeztünk volna. Eltelt az idő, és már alig van hátra valami.
És ilyenkor az ember mindent el akarna végezni, amit talán
elmulasztott az évtizedek rohanásában. De eltelt az idő, és nincs már
erő, nincsen már akarat, képesség, tehetség. Eltelt az idő. Az eltelt
időt visszahozni nem lehet.

Advent harmadik vasárnapi bibliai
versünk is időegységben próbálja mérni a múló időt. Betelt az idő,
mondja a názáreti, miután megtudja, hogy nagy elődje, a pusztai
próféta, Keresztelő János börtönbe vettetett. Betelt az idő, és ez azt
jelenti, hogy valami befejeződött úgy, hogy nem véget ért, ha nem a
folyamat új irányt vesz fel, valami olyannak kell történnie az
elkövetkezőkben, ami változást hoz egy előbbi élethelyzethez
viszonyítva. És Testvéreim, hadd mondjam ismét, hogy játszunk ezzel
a szóval is egy pár gondolat erejéig, - komolyan - . Betelt az idő
sokszor sok ember életében azt is jelentheti, amit a mindennapi
szóhasználatban így mondunk, hogy betelt a pohár. És akkor, ha most
éppen gyermekkorunkra gondolunk, úgy-e annak érdekes következményei
voltak? (Pl pálca, vonalzó, a térdepeltetésnek is megannyi válfaja,
csalán és még egyebek. Persze ezek ma nem ajánlott, sőt egyenesen
elfogadhatatlan, megütközést kiváltó módszerek, mert a "drága
gyermek" nem ezt érdelmi.....) De a felnőtt ember életében is betelik a
pohár, és itt a számonkérés, esetenként az igazságszolgáltatás
területére kalandozok, amikor az emberi viselkedés megannyi színterén,
- a már elég volt alapon - fizikai szabadságától fosszák meg az
"arra érdemeseket". A jézusi fogalmazásbeli betelt az idő,
mondanunk sem kell, hogy nem ez előbbi viselkedésbeli és emberi
magatartásformát akarja számunkra hangsúlyozni, ha nem, - mint mindig
- a lélek területére irányítja a figyelmünket. És teszi ezt olyan
időben és társadalmi állapotok közt, amikor az emberi lélek ingoványos
talajra érkezett, olyan időben, amikor fennáll a veszélye annak, hogy
egy további lépés is már veszélybe sodorhatja az Istennek tetsző élet
létét. És ekkor megszólal Jézus és azt mondja, hogy betelt az idő,
eljött az alkalmas pillanat arra, amikor az ember megváltozhat, sőt
ezt meg is kell tennie, hiszen a kijelölt cél elérése érdekében ez nem
is történhet másként. Tudjuk, hogy Jézus a célt Isten országában
jelölte meg, egy olyan lelki magaslatban, ahol a szó legigazabb
értelmében egy bensőséges kapcsolat, egy szülő-gyermeki viszony,
munkatársi egyetértés alakul ki Isten és az ő gyermeke, az ember
közt. Betelt az idő és az, ami eddig távolt volt, esetenként
elérhetetlen, az most közel jött, elérhető és megélhető. Ez a változás
adta új lehetőség annyira fontos, hogy magát az életet jelenti,
elmulasztása az élet - Istennek tetsző - folytatásának lehetőségét
kérdőjelezi meg. A betelt az idő "talaján" új lehetőség adatik Isten
jobb megismerésére és gondviselő Atyaként való elfogadására. Addig,
amíg a múlt időben, a kezünkből csak úgy kipergő időben nem volt lelki
akarat ezt megragadni és magunkévá tenni, addig most ezt elhozta a
betelt idő, megérlelte a változást, a jobb lelki életforma
felvállalásához. És Jézus meg is nevezi, mi az, amit a betelt idő
talajába el szeretne hinteni, hogy aztán az fává növekedjen. És ez nem
más, mint az evangélium, az örömüzenet, amely egészen új és egészen
más távlakokat nyit meg a lélek fejlődésében, mint az előzők, vagy ha
úgy tetszik, nevén nevezve: a régi törvények. Mennyire fontos
számunkra Adventben ez a jézusi felhívás. Karácsony ünnepére készülve!

Testvéreim, ezt fel lehet tenni kérdő mondat és kijelentő mondat
formájában is. Ha kérdésként tesszük fel, akkor talán már kételkedünk
is az evangélium életünket meghatározó szerepében. És amíg tisztázzuk
magunkban ezeket a dolgokat, már rég túl leszünk az ünnepen. És az is
megtörténhet, hogy lelki tartalom nélkül, üresjárat lesz számunkra a
karácsony. De ha azt mondjuk, hogy igenis fontos számunkra ez a jézusi
felhívás, kézzelfogható tartalma van életünk mindennapjaiban az
evangéliumnak, - hiszen magában hordozza a békességet, a szeretetet,
a jó szándékot, mindazt, amit az ünnep a maga valóságában kínál a mi
számunkra, - akkor egészen más irányt vesz a mi készülődésünk,
akaratában és céljában is másként viszonyulunk az ünnephez. Ilyen
vonatkozásban a jézus által megfogalmazott betelt időt hordozza
magában az Advent. A változásnak időszerűségét és ugyanakkor
elmulaszthatatlan voltát. A pillanatot, amikor az ember megváltozik. A
szó lelki értelmében: újjászületik. Felölti magára, nem csak fizikai
értelemben, de annál inkább lelki vonatkozásban az ünnepi öltözetét.
És azt megpróbálja nem ledobni magáról ünnep teltével, ha nem ezen
ruhában megmaradni Isten és ember előtt. Hiszen betelt az idő, és
valahányan méltónak kell lennünk a megváltozásra, és azáltal egyéni és
közösségi vonatkozásban is a lélekben kiteljesedő ünnepre. Ámen

Benedek Jakab,

2010. december