Régi-Új utakon!

"És felelvén Jézus, monda nékik: Az egészségeseknek nincs szükségük orvosra,
hanem a betegeknek. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a
bűnösöket a megtérésre". Lk *5,31- 32*

"Jöjjetek én hozzám mindnyájan, a kik megfáradtatok és megterheltettetek, én
megnyugosztlak titeket". Mt *11,28***



Kedves Testvéreim!



           Két különálló evangélium, két egymástól eltérő jézusi
élethelyzet, első látásra talán ennyit mond nekünk e három bibliai vers a
két ev-ból.

A Lukács evangéliumában, Jézus, munkásságának  kezdetén, többször is
összeütközésbe kerül az írástudókkal, (erről már szóltunk néhány
vasárnapja),  és ekkor hangzanak el e válaszi. A Máté evangéliumából vett
versben már a sokkal több élettapasztalattal, hosszabb tanítói út
ismeretében levő Jézussal találkozhatunk.

Egy Messiásváró világban, amikor a római hatalomtól, annak elnyomásától,
embert megalázó és megpróbáló módszereitől való megszabadulás mikéntje
jelentette elsősorban az egyik legnagyobb gondot a zsidók számára, kissé
különösnek tűnhetett e jézusi kijelentés: "Nem azért jöttem, hogy az
igazakat hívjam, hanem a bűnösöket a megtérésre".  Ezt a mondatot egy
gyakorlatiasabb, szintén jézusi megállapítás előzi meg, amikor ugyancsak
ezeknek az írástudóknak mondja: "Az egészségeseknek nincs szükségük orvosra,
hanem a betegeknek". (Lk. 5,31) Valószínűsíthetjük azt, hogy nem is annyira
az elmondott szavak megértésével lehetett a baj, mint inkább *azzal, hogy
Jézus* *miért e  dolgokkal foglakozik,* mint inkább azokkal a nagy
kérdésekkel, amelyek sokkal nagyobb tömegeket érintenek, mint azt a szűkebb
tanítványi, vagy hallgatósági közösséget, akik időnként a Mesterre
figyelnek. *Bár, Testvéreim, e versekből* teljesen nyilvánvaló, hogy
mennyire két külön világ hadakozik egymással.

Hogy mit értett Jézus a beteg és bűnös emberi életeken, ez  érdekes
kérdéseket vetett fel a vallástörténelem folyamán!

A hittételeikben egymástól igencsak különböző keresztény egyházak, mindenik
más és másként értelmezik és magyarázzák ezeket a kérdéseket. Míg sokan
közülük a testi, fizikai gyógyításokban látják Jézus munkásságának
hatásfokát, addig mi azt mondjuk, hogy a Mester a lélek területén fejtette
ki áldásos munkáját, valahány gyógyítása a megsebzett, megbántott léleknek
Isten felé való irányítására szolgált. Hiszen *Isten az egyedüli*, aki ilyen
téren a legtöbbet tehet. A bűn és bűnbocsánat vonatkozásában, ami az
elkövetett bűnt és annak megbocsátását illeti, szintén nagy eltérések vannak
a keresztény világban. Amit a Jézusi tanításban előrelépésnek nevezhetünk,  -
és mi ezt valljuk - , az nem más, mint, hogy az ember, ha bűnt követ el, ez
ugyan elkíséri őt egy életen át, de az *ember nem ragadhat le bűnös voltában
*, Isten lehetőséget ad gyermekeinek, *nekünk*,  hogy elkövetett hibáinkat
megbánjuk, lélekben megújuljunk, napról-napra erősödjünk,  és Isten kész *
ezért* mindig megbocsátani.

*Ez az az áttörés*, ami megreformálta a mózesi  szemet-szemért, fogat-fogért
törvényeket, és amit csak nagyon kevesen értettek meg az akkori zsidó
vezetők, az írástudók, farizeusok körében, de még a jézustkövető emberek
körében, ide értve a tanítványokat is. Meggyőződésünk, hogy Jézus azért van
ma is jelen tanításaival, életpéldájával a keresztény világban, hogy a lélek
gyógyítója legyen, hogy a lélek válságából emelje ki és fel az embert,
hiszen a legtöbbször ez az okozója a testi, fizikai, de még a gazdasági,
társadalmi bajoknak is. És mivel manapság a lélek a legbetegebb, ennek van a
legnagyobb szüksége az orvosokra. Ezért sokkal közelebb kell engedjük
magunkhoz a Mestert, mint általában szoktuk,  és kell engednünk, hogy szava,
bátorító üzenete eljusson hozzánk.

Kedves Testvéreim! Olyan élethelyzetben, amikor az elfásult lélek nehezen
birkózik meg a kihívásokkal, amikor magára marad és összeroppan, amikor
mindenkit elutasítunk magunktól, Jézus újra bátorkodik megszólítani minket
és azt mondja, hogy: "Jöjjetek én hozzám mindnyájan, a kik megfáradtatok és
megterheltettetek, én megnyugosztlak titeket".

Egyre inkább bizonyosságot nyer az a tény, hogy bár az ember társas lény,
mégis egyre többen és többen zárkóznak el a közösségi kapcsolatoktól. Persze
itt sok minden  az ok és okozat összefüggésében vizsgálandó, mégis ez a
jelenség társadalmi betegségként jelenik meg szinte mindenütt. Manapság
egyre több sokkhatás éri az embert, amire nem tud és nem is képes
felkészülni. Dolgok, amik néhány évvel ezelőtt biztos alapot jelentettek
akár az egyén, akár a közösség számára, azok mára alapjaikban rendültek meg.
Ma a szó legszorosabb értelmében a mindennapi kenyeret, a létet jelenti a
munkahely megszerzése, vagy megtartása. Európa globális gondolkodása
figyelmen kívül hagyja a hagyományokat, a szokásokat, az évtizedeken át
gyakorlatban volt jogokat és kötelességeket. Nem csoda, ha ma egyre többen
vannak elfáradva, megkeseredve. Fogyó árú nem csak az alapvető élelmiszer,
de az egymás iránti türelem, az embertárs megbecsülése is. Szociális és
etnikai konfliktusok egyre szélesebb körű elszaporodása társadalmi
feszültségekhez vezet mindenhol. Ilyen helyzetben szólít meg minket a
názáreti Jézus és mondja: "Jőjjetek én hozzám mindnyájan, a kik
megfáradtatok és megterheltettetek, én megnyugosztlak titeket".

A mai, mindenkit kioktatni hajlamos ember, megkérdezi, - miért ne tenné !? -
mit tud újat ajánlani nekünk *az ácsmester fia?*                      Még
mindig általános jelenség, hogy ha egy alsóbb társadalmi rétegből valaki
kiemelkedik, tudását, képességeit, az ügyhöz való hozzáállását örömmel, jó
lélekkel  ajánlja, *azonnal megkérdőjelezik!* Emlékezzünk csak vissza,
amikor az írástudók megkérdezik, hogy: "Nem ez-é amaz ácsmesternek fia? Nem
az ő anyját hívják-é Máriának, és az ő testvéreit Jakabnak, Józsénak,
Simonnak és Júdásnak*? *(Mt 13,55)

           Nem múlta idejét ez a kérdés! Naprakészen ott van mindannyiunk
tarsolyában, csak az alkalmas pillanatot várjuk, hogy bölcsen
feltegyük!
           Testvéreim! Ha beismerjük, ha nem, nem sokban hasonlítunk
Jézusra. *Most  nem fizikailag* gondolom ezt az összehasonlítást. Mert
lehet, hogy délcegebbek vagyunk, hajfrizuránk modern, a napi divat szerinti,
ruhánk makulátlanul vasalt.      *A Lélekre gondolok*, amit Isten
ajándékozott minden gyermekének. Nem úgy adta, hogy te most magasabb vagy,
szőke vagy, esetleg barna, nemzetséged kék vérű és most ezért több benned a
lélek! Egyformák vagyunk és egyforma lelkesedéssel, őszinteséggel,
szeretettel hív magához Jézus. *Jöjjetek! Mindannyian! *

           Mindig megdöbbenve látom, olvasom a faji, társadalmi
megkülönböztetések fénykép és írott anyagáról szóló tudósításokat. És boldog
vagyok, amikor tudom, a Szentírásból, hogy valamikor volt egy ember, aki
ezeket a korlátokat le tudta győzni és magához hívta  embertársait. Ma is
sok a hívó szó. Ha belépünk a média világába, egy idő után már nem csak a
világ forog körülöttünk, de mi is úgy forgunk, mint a körhinta. Ennek a
betegségnek az orvosa Jézus. Egy csendes, emberibb világ orvosa. Rendelője:
a templom, a zsinagóóga ajtaján ma is ezeket a szavakat olvashatjuk: mint
kétezer évvel ezelőtt: "Jöjjetek én hozzám mindnyájan, a kik megfáradtatok
és megterheltettetek, én megnyugosztlak titeket".

           A Jézussal való találkozás lehetősége a gyógyulás lehetősége is.
Adja Isten, hogy mind többen találjunk erre az útra. Ámen.

Benedek Jakab