Szíveteket (szaggassátok) vizsgáljátok meg!

„És szíveteket szaggassátok meg, ne ruháitokat, úgy térjetek meg az Úrhoz, a ti Istenetekhez; mert könyörülő és irgalmas ő; késedelmes a haragra és nagy kegyelmű, és bánkódik a gonosz miatt”. Jóel 2,13

Kedves Testvéreim!

Jóel próféta, kinek könyvéből olvastuk mai prédikációnk alapgondolatát, az un. Kispróféták csoportjába tartozik. Könyve a Károli Gáspár fordításában 3 részt, a Katolikus Szent István Társulat fordításában pedig 4 fejezetet tartalmaz.
A könyvet olvasva szomorú kép bontakozik ki előttünk. „Aratási hálaadó ünnepre gyülekezett össze Isten népe a templomban. Nem sok ok volt a hálaadásra. A sáskajárás, a szárazság tönkretette a termést. Annyi sem maradt, amennyit áldozatként bemutathattak volna az ünnepen. Az Úr lelke ekkor indította szólásra Jóelt. Mindenkit arra hívott, hogy imádsággal forduljon Istenhez, tartson bűnbánatot. A nagy csapás: a sáskajárás, a vele járó drágaság jó alkalom volt arra, hogy mindenki magába nézzen, felismerje gyarlóságát. Arról beszélt, hogy Isten népe részesülni fog a Lélek adományába, ha őszintén megtér, visszatér Istenhez. Ekkor valóra válik a nagy próféta Mózes kívánsága: "Bárcsak az egész nép prófétálna és az Úr nekik adná lelkét."
(4Móz 11,29) (Bibliaiskola)Testvéreim! Úgy gondolom, hogy megfogalmazása miatt kissé idegenkedve tekintünk a felolvasott bibliai versre. Pedig az Ószövetség világában nem csak ismert, de gyakorolt szokás is volt a ruha megszaggatása, a fejnek hamuval való beszórása, hamuba ülés, mint bűnbánati megnyilvánulás. Számunkra ma mindez megmosolyogni való cselekményként elevenedik meg.
A verset olvasva azt is feltételezhetjük, hogy talán képmutatás is lehetett ezekben a cselekedetekben.Lehet, hogy a külsőségekben megnyilvánuló jelenetek mögött több volt a megjátszás, mint az őszinteség. A Szentírás az alkalmakat is megőrízte a ruha megszaggatásával kapcsolatosan. Ezekről olvasunk a 3Móz 13,45-ben: „A leprás, akit a betegség megtámadott, szaggassa meg ruháját, a haját hordja kibontva, a szakállát takarja be és kiabáljon: "Tisztátalan, tisztátalan!". De megszaggatták ruháikat gyász idején: „Józsue megszaggatta ruháját, s arcra borulva feküdt a földön az Úr ládája előtt egészen estig. Ő is, a nép vénei is hamut szórtak fejükre. (Józs. 7,6). Ez történik a bűnbánat alkalmain: „Amikor Acháb meghallotta ezeket a szavakat, megszaggatta ruháját, vezeklőruhát öltött mezítelen testére és böjtölt. (1Kir 21,27) De ezt gyakorolták istenkáromlás esetén is. Jézus korába is elvezet ennek gyakorlása: Jézus elitélésekor a Mt 26,65-ben ezt olvassuk: “Ekkor a főpap megszaggatá a maga ruháit, és monda: Káromlást szólott. Mi szükségünk van még bizonyságokra? Ímé most hallottátok az ő káromlását”.
E ruhaszaggatásokról olvasva, mint vallásos emberi magatartási formákról, gondolom mégis közelebb áll hozzánk versünk ezen figyelmeztetése: „És szíveteket szaggassátok meg, ne ruháitokat, úgy térjetek meg az Úrhoz”. Ebben a vonatkozásban is fontos hangsúlyozni, hogy lelki önvizsgálatról van szó, nem pedig valóban a szívben okozott valamilyen kártételről, ami súlyos fizikai következményekkel is járhat.
A szív, a lélek - megszaggatása - , megvizsgálása sokszor egy hosszú önvizsgálati folyamatnak a része, amelynek első mozzanataként az tudatosul bennünk, hogy valahol, valamikor, valamilyen módon letértünk arról az útról, amelyre elhívott és amelyen elindított minket Isten. Mindannyian jól tudjuk, hogy a gyarlóság felismerésében mindig az első lépés a legnehezebb. A rossz kísértésének legyőzéséhez erős akaratra van szükség. Az erős akaratú embert sokszor különös szavakkal illetik, hiszen napjainkban az egyformaság az elvárandó, a megalkuvás és a beletörődés.
Éppen ezért, olyan „felrázós” hatást is kivált az olvasóból e vers szelleme. Ne a külsőségekben keressük a megváltozást, ne a ruhacserével gondoljunk arra, hogy más emberek leszünk, ha nem az szív érzéseinek megváltoztatásával, vagy a minden eddigiről (rossz) lemondó lelkület újraélesztésével.
Az add meg Uram Isten, de most mindjárt egyre türelmetlenebb beidegződésünket akarja a vers második fele megváltoztatni. Üzenete elvonatkoztat minket valós világunktól, ahol egyre idegesebbek vagyunk egymáshoz, családtagjainkhoz, embertársainkhoz és ezen emberi magatartás ellentéteként mint egy követendő példát emeli ki, állítja ellőnkbe a próféta: Istent.
Bibliai vesünk körüli történethez az is hozzátartozik, hogy egy idő után elmúlik a sáskajárás, megszűnik a kétségbeesés, Isten újra megadja a föld termését, az állatok eledelét, így maguk az áldatlan körülmények is megváltoznak, jó irányt vesznek fel újra.
De mind addig is, ameddig tartott a nehézség, a kétségbeesés, az elpártolás és minden más egyebek, Isten akkor is türelmes volt, nem fordított hátat az ő népének. Erre emlékeztet a vers második fele: „mert könyörülő és irgalmas ő; késedelmes a haragra és nagy kegyelmű, és bánkódik a gonosz miatt”.
Isten atyai szeretetét próbálja népe számára és számunkra is reflektorfénybe állítani a próféta. Addig, amíg mi el vagyunk foglalva mindennapi dolgainkkal, addig, amíg sokszor csak az anyagi világ érdekel, hirtelen haragunknak némelykor csak a csillagos ég szab határt, addig Isten türelmesen kivár. Ez idő alatt nem pártol el tőlünk, itt marad a mi közelünkbe.
Testvéreim! Mire is vár Isten? A válasz a vers második sorában van elrejtve, igazából látható, de mintha összemosódna az első sorral. „És szíveteket szaggassátok meg, ne ruháitokat, úgy térjetek meg az Úrhoz, a ti Istenetekhez;
A megtérésen van a hangsúly, a megváltozáson, a lelki újjászületésen, hiszen népe megtérésébe vetett bizalom és reménység nélkül hiába várna Isten is. Unitárius káténk Van-e bűnbocsánat? kérdésére a válasz így hangzik: (…….) Isten azonban hosszútűrő szerető Atya, aki bűneinkért nem vet el magától, hanem időt és lehetőséget ad a megtérésünkre és megjavulásunkra. (….). 109. kérdés
Isten hosszútűrő és szeretet nagyságát kell kiemelnünk a válaszadásból, hiszen ez a visszafogadásnak is az alapja. A türelem és a szeretet. Az ószövetségi sokszor haragvó, gyermekeit büntető Isten Jóel próféciájában már teljesen megváltozik és mintegy jövendőbe-látást fogalmaz meg.ilyen vonatkozásban is. Hiszen később, Jézus már a mindig megbocsátó, gyermekeit szerető Atyáról beszél tanítványainak és hallgatóságának. Isten is ezt várja el tőlünk. Megváltozásunkban, lelki újjászületésünkben látható helyet kell elfoglaljon a türelem, a szeretet, a könyörületesség, az irgalmasság, gyarlóságainknak a megbánása. Isten képére való hasonlatosságuk ezeket az erényeket is megköveteli. Nem csak külső jegyeink kell hordozzák felmenőinkre való hasonlóságunkat, de maga a lélek mélysége és tisztasága is. Csak így léphetünk ama új világba, amelyet számunkra Istenországa fogalma jelent. Ámen.

Benedek Jakab