Böjt második vasárnapja 2013.

Hozzád emelem lelkemet!

Hozzád emelem, Uram, lelkemet! Istenem, benned bízom; ne szégyenüljek meg; (ne örüljenek rajtam ellenségeim). Senki se szégyenüljön meg, a ki téged vár; (szégyenüljenek meg, a kik ok nélkül elpártolnak tőled). Útjaidat, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem. Vezess engem a te igazságodban és taníts engem, mert te vagy az én szabadító  Istenem, mindennap várlak téged. Zsolt 25,1-5

Kedves Testvéreim!

Első hallásra ismétlések sokaságát véli felfedezni a kedves hallgató ezekben a bibliai versekben. Lehet, hogy így is van, de szerintem az ismétlések az elhangzott üzenetek megerősítését szolgálják. Hiszen mi magunk is gyakran megismételjük mondanivalónkat, mintegy nyomatékosítva, hogy az elmondottakkal mi is a célunk.

A böjti időszak második vasárnapján már a húsvétra készülő, ezen ünnepkör lényegét megértő hívő emberhez szól  a zsoltáros. Hozzád emelem, Uram, lelkemet! Istenem, benned bízom; Ma, amikor annyi minden elfoglal minket, amikor lelkünk hangzavarban van és  összevissza pásztázik, mint zenei koncerteken a villogó fények, a zsoltáros egy pontos irányt jelöl meg a mi számunkra: Istent! Aki Ő maga sosem fordítja el tekintetét gyermekeiről.

Igen fontos, amit a zsoltáros mond, mert a lélekről beszél. Ma annyi semmibe néző lelki tekintet van! Keresünk valamit, de ha hirtelen megszólítanak és megkérdezik mit nézünk? Válaszunk kapásból: nem tudom! Ezért jó, ha a zsoltáros meg tud szólítani minket, és el tudja mondani nekünk, hogy kire tekintsünk. Ma az egymás meghallgatása is komoly gondokat okoz. Nincs időnk, nincs türelmünk a meghallgatásra. Pedig bizonyára sokszor tudnánk egymásnak kölcsönösen elfogadható gondolatokat tolmácsolni.

Egy őszinte vallomás csendül fel a zsoltáros ajkán, amikor Istenbe vetett bizalomról beszél. Milyen szorosan kötődik ez a gondolat az elmúlt vasárnapokon elhangzott megkísértési történethez. Milyen egyértelműen fogalmazza meg Jézus az Istenbe vetett bizalom lényegét és fontosságát, azokban a lelkileg és fizikailag is magpróbáló napokban, mert erős bizalom nélkül az ember könnyen meginog, elveszíti a talajt lába alól, és erőtlenül zuhanhat a földre. Istenem, benned bízom; milyen jól esik hallani ezen erős lelki megnyilvánulást.

Testvéreim! A böjti időszak a keresztény világban nem csak önmagunkról szól. Nem csak az egy ember lelki emelkedését vagy süllyedését hívatott vizsgálni, és majd odaállítani az örökélet ünnepének mérlegére. A böjti időszak különösen a többi felekezetnél, de valahol a mi esetünkben is,  elkísérése Jézusnak a Golgota felé. Mi magunk is, ha nem is stációknak nevezzük a különböző alkalmakat, de a böjti vasárnapok megállóiban kell, hogy találkozzunk Jézussal és aztán a hétköznapokban is tavább haladjunk vele. Ezen  Istenbe vetett bizalom képét a zsoltáros mellett, maga a názáreti Jézus tudja a leghitelesebben megrajzolni és bemutatni nekünk.

„Ne szégyenüljek meg; (ne örüljenek rajtam ellenségeim). Senki se szégyenüljön meg”.

A szégyen érzet, ha még létezik, akkor ma is egy gátló tényező, egy gátló érzése kellene legyen az ember, különösen a keresztény ember számára. Amikor halljuk ezt a figyelmeztetést, vagy mi magunk mondjuk valaki felé: Nem szégyelled magad?!, akkor a figyelmeztetés mellett ez egy lelki állj-t!! is jelent. Azt, hogy így nem lehet tovább haladni, hogy a megtörténtek még egyszer ne történjenek meg. A zsoltáros azt mondja, hogy idáig nem szabad eljutni Istennel. Ne tegyünk olyat se Istennel, se embertársainkkal, ami miatt szégyenkeznünk kellene. Minden ember felé – senki se szégyenüljön meg - mondja a zsoltáros és valóban ebben lenne a lényeg. Ha ez egyetemessé lenne, akkor Istent nem bántaná, és felebarátját sem bántaná senki. A böjti időszaknak azért fontos kitétele ez is, mert az örökélet ünnepe felé vezető úton a tanítványoknak többször kellett átélniük a megszégyenülés érzését. Gondoljunk Péterre, amikor megtagadja a Mestert, vagy Júdásra, amikor elárulja Jézust. Ezeken a személyes találkozásokon bizony a szégyenérzés elkerülhetetlen volt a két tanítvány részéről, hiszen ismerjük a következményeket. Ezekből a találkozásokból a ma emberének tanulnia kell, ha magát Isten gyermekének, Jézus őszinte tanítványának érzi.

            „Útjaidat, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem” – kéri a zsoltáros Istent. Ha az előbbi akadályokat legyőztük, ha találkozásunk van Istennel, ha elfogadjuk akaratát és akképpen cselekszünk, akkor nyugodt lélekkel fordulhatunk jó Atyánk felé, hogy az elkövetkezőkben utat mutasson nekünk. A böjti időszak egy fontos felkészülési lehetőség is Isten útjának az elfogadására. Emlékezzünk csak arra, hogy milyen lelki traumát jelentett a tanítványok számára, amikor Jézus bejelenti, hogy neki el kell mennie, és ahova ő megy oda nem mehetnek a tanítványok! „Fiaim, egy kevés ideig még veletek vagyok. Kerestek majd engem; de a miként a zsidóknak mondám, hogy: A hová én megyek, ti nem jöhettek; most néktek is mondom”. (Jn 13,33) Nagypéntek utánmaguknak a tanítványoknak kellett újra rátalálniuk a Jézus által tanított Isten felé vezető útra. Isten minket is megszólít a mában. Nekünk is felajánlja az igaz ösvényt.

            87. énekünk, Endrődi Sándor versét zenésíti meg és ülteti át egyházi énekké Adorján Domokos által, hallgassuk csak a szöveget:

Éjnek, viharnak vége van.

Nem bolygok többé úttalan.

Lelkem az igaz ösvényt meglelé -

Isten felé.

Virrad. Pompában ég Kelet.

Még a felhők is fénylenek

S hívnak, mint égi sorsuk rendelé,

Isten felé.

Szállok, dalos pacsirtaként,

Köszönteni a tiszta fényt,

Sietek, mint virághoz fürge méh,

Isten felé.

Üdv néked, fénylő, tiszta nap!

Löveld lelkembe sugarad

S emelj, - szívem egészen az övé -

Isten felé!

            Testvéreim! “Vezess engem a te igazságodban és taníts engem, mert te vagy az én szabadító  Istenem, mindennap várlak téged” zárja a bibliai versszakaszt a zsoltáros. A böjti időszak az igazság keresésének az időszaka is a hívő ember számára. Nekünk is fel kell tennünk a kérdést, amint Pilátus is feltette: „ Mi az igazság?”  Ő az írástudók és a főpapok érdekeit véve figyelembe, az ő nyomásuk alatt félreállt az igazság mellől. Ha mi következetesek maradunk a jézusi igazságok mellett, akkor ajkunkról nem hangozhat el a majd  elkövetkező nagypénteken sem a: „ Feszítsd meg!” A keresztény világ a 2000 évvel ezelőtt történtek ismeretében még nagyobb szeretettel és türelemmel kell forduljon Jézus felé, mint valaha is tette, hiszen igazságkeresésében ma már tudja, hogy a maga teljességében igaz, amit Jézus tanítványai felé így jelentett ki: "Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam”.  (Jn 14,6)

            A zsoltáros egy állandó kapcsolatban él Istennel, és ünnepre való készülődésünkben  tőlünk is ezt kéri, hogy folyamatosan hangolódjunk rá Isten megszólításaira, Isten felénk küldött üzeneteire. Mindennap várlak téged – mondja – és ő tudja, hogy Isten minden nap jelentkezik is. Nem marad távol, nem fordítja el tekintetét gyermekeiről. Ezért naponta nekünk is alkalmasoknak kell lennünk a vele való találkozásra. Ebből a közös együttlétből áldás fakad a mi életünkre. Fohászkodjunk Istenhez, hogy jelen és elkövetkező imádságos alkalmaink, vasárnapokon és hétköznapokon egyaránt az elmondottakat szolgálják és erősítsék bennünk. Ámen

Benedek Jakab

Segesvár