Mt 5, 17 -20

I. Jézus tanításával nagy feltűnést keltett. Kivált a korabali tanítók közül. Míg öltözetében teljesen hasonló volt egy akármilyen prédikátorhoz, egyszerű falusi rabbihoz, tanítása egyedinek számított. Jézus nyiltan állást foglalt a képmútató vallásosság ellen. Talán így is fogalmazhatnánk: felvette a harcot a látszatvallásossággal. Nem arról beszélt, amit a nép szívesen hallani szeretett volna: hogy az elnyomó római hatalmat ki kell űzni Izrael földjéről, nem fegyveres lázzadás fontosságáról beszélt, felszabadító harcról és egy független Izraelről. Jézus arról beszélt, amire a legkevésbé számítottak: az őszinte vallásos hit megélésére. Mert látta a zsidó vallási törvények ismerőit,- az írástudókat , rabbikat, ahogyan lelkük teljes nyugalmára, minden élethelyzetre és alkalomra kimagyarázzák és magmagyarázzák az egyszerű népnek a vallási törvényeket. Látta őket, ahogyan teljesen kényük és kedvük szerint alkalmazták a vallási törvényeket, attól függően, hogy éppen milyen élethelyzethez kell igazodni. Jézus azzal keltett nagy feltűnést, hogy azt mondotta: nem kell álandóan jobbra és balra sandítani, nem jól meggondoltan és bizonyos mértékig , ha a helyzet úgy kívánja kell vallásosnak lenni, hanem, mert: az Élet ura Isten, aki maga a Valóság. Istenhez kell igazodni, aki maga az Igazság. Nem alkalmankét, kényünk és kedvünk szerint: nemcsak a templomban, nem csak ünnepeken , hanem bárhol és bármikor, mert Isten, az Élet Ura mindig és mindenhol jelen van. Az a képmútató, aki csak alkalmanként, az Élet töredékeiben, időszakonként igazodik Istenhez.
A kudarcoknak ,amelyek olyan sokszor lelombozzák reményeinket ,megfosztanak önbecsülésünktől, meglopják önbizalmunkat, lehet hogy itt van a titkuk: a helyezkedés, az alkalmazkodás. Kérdés, hogy kihez, mihez? Ismerős az alkalmazott kérdés: „ Mondd meg, hogy mihez igazodsz és megmondom, megmondja rólad a Világ, hogy ki vagy.” Az állandó un. garanciára való hajtás: én biztos akarok lenni. És erre törekszem is mindenáron. És lám -lám , az emberi értelem Isten csodálatos alkotása: mindenre talál magyarázatot.
Jézus a látszatvallásosság ellen emeli fel a hangját. Mert a látszatvallásosság hasonlít a látszatemberséghez, a látszatbecsületességhez, látszatigazsághoz, látszatszeretethez és még sorolhatod :mert mindezek elmagyarázhatóak, kimagyarázhatóak, bemagyarázhatóak.
Természetes volt, hogy Jézus nem számíthatott rokonszenvre, mert szembesítette az embereket, és elsősorban a vallás vezetőit a már nagyon jól begyakorolt mindennapi vallási színjátékra. Gondolj arra, amikor Pilátus elítélte, hányan állottak ki mellette?
De ez a vallásosság, Isten őszinte tisztelete, amely Jézus ajkain megszólalt, egy új életet indított el a világban.


II. Március 15.-e van. Már több mint 20 éve emlékezünk erre a magasztos napra. Az 1848-'49-es Magyar Forradalom és Szabadságharc kirobbanásának napjára. Tisztelgünk a Márciusi Ifjak előtt, lélekben meghajtjuk fejünket Kossuth és Petőfi és Bem apó előtt, amíg elhangzanak a szavalatok és a forradalmi énekek. És ez így jó, így szükséges, mert, ahogyan már annyiszor elhangzott: „aki a múltját elfelejti, az nem méltó a jövőre sem.”
De elég-e ez? Tegyük most fel a kérdést. Képmútatás-e? Ünnepi színjátszás-e ez az emlékezés? Méltó-e így ünnepelni Március 15-ét? Azt az ünnepet, amely távolról sem ismerte a képmutatást, a színjátszást. A forradalom nem megjátszott forradalom volt, Kossuth és Bem és Petőfi, Gábor Áron és a többiek, a 100-ak, 1000-ek komolyan vették a harcot. A golyózápar, a szikrázó kardok, a süvítő ágyúgolyók, halálkomoly valóság volt. És valóban életüket is kioltották a csatamezőn.
Olyan sokszor elhangzott: most nem puskával és kivont karddal, nem ágyúval kell megharcolni a szabadság harcát. Mert nem puskával, kivont karddal és ágyúval tör rád az ellenség. De most is harcolni kell!
Harcolni kell: a képmutató szülőföld szeretete ellen, megtartó értékeink iránti képmutató szeretete ellen. És harcolni kell a legnagyobb ellenséggel: a kényelem, és a hitetlenség ellen.
Ma szülőföldünkön ezek a legnagyobb ellenségeink. Mert magasztos szavakkal hiába beszélünk mi a múlt dicső eseményeiről, amikor nagy elődeink félelmet nem ismerve szembenéztek éppen a szülőföldért a halállal, ha ma mi itt jobbra – és balra sandítva , mert más sem teszi, nem vállalunk több gyermeket. Nem 1-et és nem 2-őt , hanem 3-at és 4-et. Március 15-ére emlékezünk, de maholnap tucatjával ürülnek ki hajlékaink, más műveli földjeinket, erdeinket. Dűlőink, réteink és kaszálóink más kezére jutnak, mert aki volt, az kiöregedett és magára maradt, és idegen kézre eladta. Számold össze falvainkban a kiüresedett házakat, az eladott telkeket, és gondolkozz. Legalább most: Március 15.-én. Ez az ünnep érted van. Felráz! Hozzád beszél! Ne légy képmutató! Önmagad csapod be.
Azt mondod nincs anyagi lehetőséged elég, nincs arra garancia, hogy – olyan szépen tudjuk ezt mondani: nem tudsz mindent megadni , ha sok gyermeked lesz? Akkor Március 15-én és a Forradalom idején, mond, mi volt a garancia, hogy sikeres, győzedelmes lesz a forradalom? Be kell ismerd: semmi garancia erre nem volt. De volt hit! Egy tántoríthatatlan , erős hit, amely azt mondotta ott benn , a szív mélyén: Férfiak, ifjak, öregek, asszonyok lányok, meg kell tennetek! Mert szabadság nélkül nincs Élet, nincs jövő. Nincs amiért élni. Ez hit gyújtotta meg a Szabadság lángját. Ez a hit késztette a nemzetet, hogy ha kell a túlerővel szemben is a nép felkeljen és harcoljon. Ez a hit adott erőt a harchoz.
Gondolj magadra: jogos-e, hogy ünnepelj Március 15-én? Van-e benned elég hit, méltó a Március-i Ifjak bátor hitéhez? Van-e benned bátorság, hogy ne magyarázkodj, de vállalj 3-4 gyermeket, másokat is biztatva erre? Mert nekünk, most ez a legégetőbb kérdésünk. '48-ban is a legégetőbb kérdésért szálltak síkra. A szabadságért. Nem másodlagos és harmadlagos ügyekért. Ahogyan Jézus is a vallás legégetőbb kérdéséről: az igaz vallásosságról beszélt. Hiszed-e, hogy gyermekeid közül egy sem fog meghalni éhen? Hiszed-e, hogy életük által szebb lesz itt a föld, és örömtelibb a te életed? Hiszed-e, hogy gyermekeid élete gazdagabbá teszik a te életedet, mert több szeretetet, több erőt, több segedelmet, több örömet kapsz tőlük, mint modern lakásod gépeitől, autódtól? Lehet, hogy eddig nem gondoltál ezekre így, de hidd el, számodra, végső fokon ezek a legégetőbb kérdések. Ha szét nézel, rögtön rájössz arra, hogy te sem leszel népszerű, mint Jézus, de több lesz az igazságod , mint azoknak, akik nagyon okosan és nagyon kiszámítottan a garantált pillanatnyi jólét keretei között, de önmagukat becsapva, arról beszélnek, hogy nekünk itt Székelyföldön szülőföldünkön leáldozóban van, mert kiöregedtünk és elnéptelenednek falvaink. Legyen hited, és az legyen erősebb , mint az álnok kényelem. Mert a kényelem ravasz, sunyi: életed a "csak most érezzem jól magam" percében méri és végzetesen elaltat.
Minden évben Március 15.-e könyörtelenül minderről megkérdez minket. És a választ meg is adjuk. Nem zengzetes szavakban, könnyes emlékezésben , hanem abban a megélt hitben, amely betölti házainkat, templomainkat, iskoláinkat egyre szaporodó gyermekeink nevetésével. Ez az a hit,a mely egy új életet índít el a te szülőföldeden.

Ámen

Fekete Levente