Áhítat. Textus: Jn 15,9-17
Kedves testvéreim.
Jézus egész élete át volt itatva a szeretet igaz érzésével. Mindent amit tett, a szeretet irányításával és vezetésével tette.
Mai követőit is erre szeretné késztetni: ne a harag, irigység, gyűlölet vezéreljen, hanem a szeretet. Ezt pedig nem elég szóban kifejezni, hanem tettekben meg is kell mutatni.
Az élet útján összetalálkoznak emberek, összeér tekintetük, és szívek dobbannak össze a barátság, vonzódás és szeretet ütemére.
Ezt példázza a felolvasott versekben is: Azt mondja Jézus, ahogyan engem szeretett az Atya, úgy szeretlek én is titeket. Isten pedig úgy szerette Jézust, hogy megmutatta arcát neki. Jézus pedig úgy szerette az embereket, hogy mindazt amit az Atyától hallott és látott tudomásunkra hozta, továbbította. Ez volt az ő szeretete.
Istentől kiindult szeretet végigszáll és megérint mindannyiunkat, és feladatunk: megmutatni magunkat, kitárni lelkünket, és átadni ezt az érzést. Minél többet szétosztunk, annál több lesz belőle. Úgy vagyunk vele valahogy mint a karácsonyi képeslapokkal, üdvözletekkel: minél többet írunk meg és postázunk, annál több karácsonyi üdvözletet kapunk mi is .
Az ilyen szeretet soha el nem fogy, hanem növekszik, gyarapodik. És így maradunk meg Istenben, és az Ő szeretetében.
Olyan ez mint egy örök körforgás: kapom ezt az érzést Istentől, én meg továbbadom. Ezzel nem lesz kevesebb bennem, hanem sőt, a sok továbbadott érzés, valahol, valamilyen úton módon visszaszáll hozzám, és újból megérint.
A híres szobrász, Rodin, többek között egy remekművet alkotott: egy hatalmas tenyér meleg zugában egymáshoz bújva pihen két emberi test.
A tenyér a szeretet hatására összeborulhat, hogy egymáshoz melengesse, védelmet biztosítson a benne lévő két embernek. Ám a szeretet hiányában akár össze is morzsolhatja ezt a két lelket.
Ilyen az élet is, ahol szeretet van, ott melegség van, békesség van. Ahol hiányzik a szeretet, ott hiába minden emberi tudás, akarat megsemmisül.
Életünkben végezhetünk valamit szeretettel vagy anélkül is. Viszonyulhatunk a dolgokhoz, emberekhez, eseményekhez, Istenhez szeretettel vagy anélkül is.
Az eredmény majd ettől a viszonyulástól fog függeni.
Legyen szeretet bennünk, mely Istentől száll alá és áthatva emberi közösségünket úgy száll vissza Istenhez, hogy annak hatása, sugara közben megtermékenyíti, betölti a világot. Általa gazdagodnak az emberi lelkek, szívek.
Azért üzeni Jézus, hogy a mi örömünk is teljes legyen.
Ámen.
Szent érzésekkel, áhítatos lélekkel állunk meg előtted Istenünk.
Hála kel szívünkben, hogy most is egybegyűlhettünk a te nevedben.
Sok lehetőség van arra, hogy Téged imádjunk és csodáljuk bölcsességed, mellyel világunkat megajándékoztad.
És csodáljuk azokat az embereket, akiknek különleges tehetséget adtál, kifejezni a sokak által a kifejezhetetlent. Csak egyeseknek adtad meg a lehetőséget arra, hogy meglássanak szentségedből olyasmit, ami a többség előtt rejtve van. Kiválasztottad őket, hogy gyümölcsöt teremjenek.
Mi örvendünk, hogy hallgathatjuk és tanulhatunk tőlük, akik mint Jézus, továbbadják ezt az érzést, dallamot, hangot.
Add, hogy mi is rájuk hangolódva betekinthessünk szentségedbe és mindenhatóságodba, mely most is azt igazolja, hogy az élet örök, és a lélek hallhatatlan. És mindig van új a nap alatt, mert a te formáló és újjáteremtő erőt soha meg nem szűnik. Ámen.
Léta Sándor
2006. november 25.